A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA ÉS A HELYREÁLLÍTÓ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS VISZONYA

Azt mondják a kriminológiáról, hogy ún. „randevú-tudomány‖, azaz vizsgálódási területén sok más diszciplína találkozik és kezd párbeszédbe egymással. Ebben a fejezetben mégis óvatosan araszolok előre, mivel nem vagyok szociológus, pszichológus, bár a téma feldolgozásához szükséges ismereteket az említett két tudományterület határain is gyűjtöttem. A szociálpszichológia ugyanis számos olyan fogalommal dolgozik és egy sereg olyan jelenséget vizsgál, amelynek analízise témám szempontjából elengedhetetlen. Ahogy Ferge Zsuzsa, én is Max Webert hívom felmentő tanúnak, aki a következőket írta: „Minden munka, amely szomszédos területekre nyúlik át – alkalmilag sor kerül erre, a szociológiában pedig kikerülhetetlen – maga után vonja azt a rezignált felismerést, hogy (rendelkezésre bocsájtjuk ugyan azokat a szakember szempontjából hasznos kérdésfeltevéseket, amelyekbe ő a maga szakszempontjából nem egykönnyen botlik bele, de) saját munkánknak elkerülhetetlenül rendkívül tökéletlennek kell maradnia‖.⁵³³

Három oka is van annak, hogy a szociálpszichológiához fordultam:

(1) Kíváncsi voltam olyan fogalmak „lecsapódására‖ egy másik tudományterületen, amelyek a helyreállító igazságszolgáltatáshoz kapcsolható filozófiai kategóriák érvényesülését kutatják a társadalom életében. Ilyan például az igazságosság, amelyre az egyik legalapvetőbb és legfontosabb vizsgálati területként terjednek ki a szociálpszichológiai elemzések. A mások viselkedésének észlelése, az arról alkotott vélemény, az ennek megfelelően alakuló csoportdinamika – továbbá annak feltételezése, hogy mások is méltányosan viselkednek – teremti neg a kooperáció lehetőségét. A morál és az ún. proszociális viselkedés szabályszerűségeinek összefüggései⁵³⁴ a szociálpszichológiai szakirodalom közvetítésével kapcsolhatók a helyreállító igazságszolgáltatás témaköréhez.

(2) A szociálpszichológia foglalkozik olyan – a pszichológia területére tartozó – jelenségek társadalmi értelmezésével, a fogalmak elemzésével és működési mechanizmusának empirikus igazolásával, mint bosszú, bűntudat, empátia, konfliktusmegoldási képesség, stb.

533 Weber, M. (1995): A tudomány és a politika, mint hivatás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1995. 138 old

534 Buda, B.: Morál és a társadalomtudományok emberképe (A lélektani és szociológiai antropológia körvonalai), Confessio 1984. évi 1. szám

189

(3) És végül olyan szociológiai fogalmak más szempontú megvilágítását reméltem egy másik tudományterülettől, amelyek segítenek jobban megérteni a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök működési módját és hatékonyságát. Ilyenek például a csoportközi viszonyok, a konfliktusok, az előítéletesség, a társadalmi rendetlenség, hogy csak néhányat említsek az ebbe a körbe tartozó fogalmak közül.

Természetesen ezek mindegyikére nincs módom kitérni, inkább csak egy átfogó áttekintést ígérhetek, amellyel reményeim szerint kezelhetőbbé válik e sokfelé elágazó és sokféle területtel, fogalommal és megközelítéssel kapcsolatban lévő témaválasztás, azaz a helyreállító igazságszolgáltatás társadalmi vonatkozásai.

Arról, hogy miként is kellene definiálni a szociálpszichológiát, megoszlanak a vélemények.

„Tudományos módszerekkel végzett vizsgálódás a társas és kognitív folyamatok hatásairól, arról, ahogy az egyének észlelik, befolyásolják egymást, és kapcsolatba kerülnek egymással‖ – ad meg egy hangsúlyozottan lehetséges definíciót Smith és Mackie.⁵³⁵ A kognitív megközelítést tükröző definíció arra épül, hogy mások a társas folyamatokon keresztül befolyásolják viselkedésünket, de észlelésünk, emlékeink, érzelmeink és vágyaink szintén befolyással vannak ránk a kongnitív folyamatokon keresztül. A társas és a kognitív folyamatok hatásai nem különállóak, hanem ez határok elválaszthatatlanul egybefonódnak. A behavioristáknak teljesen igazuk volt, amikor azt feltételezték, hogy a külső ingerek képesek a viselkedést hatékonyan befolyásolni, a szociálpszichológusok azonban ezt a feltevést kiegészítették azzal, hogy hogy bármilyen inger cselekvésre gyakorolt hatásának eredményessége attól függ, hogy az adott ingert az egyének, illetve a csoportok miként értelmezik.

Ebből következően a közösségi lélektan két alapvető axiómája szerint az emberek maguk alkotják meg saját valóságukat, és a társas befolyás áthatja a társas élet egészét.⁵³⁶ A szociálpszichológia az interakcionalista megközelítés szerint szintén az emberek társas viselkedését, a személyközi kapcsolatokat, az attitűdöket, véleményeket, nézeteket stb. vizsgálja (hiszen utóbbiak is tárgyai, és nem(csak) eszközei a vizsgálatnak) amelyben kiemelt jelentősége van a kommunikációnak és a csoport és a tömeg kialakulása vizsgálatának.

Annyit mindenképpen leszögezhetünk tehát, hogy a szociálpszichológia kisebb-nagyobb

„emberösszesség‖ működésmódját vizsgálja, amely emberösszességet nevezhetjük csoportnak is – eltekintve most a csoport pontos definiálásától. „Pszichológiai megközelítésben a resztoratív, helyreállítás szó kapcsolódhat azokhoz a folyamatokhoz, amelyekben a személyiségfejlődést gátló tényezők feloldása érdekében az egyén a saját belső konfliktusait dolgozza fel, helyreállítva önképét, önbecsülését‖ – írja Negrea Vidia.⁵³⁷ A helyreállítás szociálpszichológiai vonatkozásainak azonban a csoportfolyamatok szempontjából is jelentőségük van. Annak tehát, hogy az „emberösszességben”

535 Smith, E.R. – Mackie, D.M. (2004): Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 52-55.o.

536 Lásd: Smith, E.R. – Mackie, D.M. (2004): Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 70.o.

537 Negrea, V.: Mire Jók a Konfliktusok? A resztoratív eljárások alkalmazása a nevelési munkában. In: „VAN más megoldás is. Alternatív módszerek a középiskolában‖ (szerk. Vekerdy Tamás) SuliNova-közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzései Kht. Budapest, 2006, 127-157 old.

190

keletkező és ható érzelmek vizsgálatánál nem csupán az egyes egyedekben keletkező emócióval kell számolnunk, hanem az ún. csoportalapú érzelmekkel is. Az 1980-as években az egyéni érzelmekkel kapcsolatosan folytatott vizsgálatok újrafogalmazták az érzelmek és a kogníció kapcsolatát, s ennek nyomán az elméleti magyarázatok képesek voltak kapcsolatot teremteni az ingerlés és a viselkedéses válasz között az interperszonális szituációban a kognitív kiértékelés és az annak következményeképpen létrejövő érzelem segítségével. Ezzel az érzelmek a szociális információfeldolgozásban játszott szerepük révén visszakerültek a szociálpszichológiai kutatásokba, másrészt önmagukban is érdekessé váltak a viselkedésre vonatkozó prediktív erejüknél fogva.⁵³⁸ Az érzelmek tehát segítséget nyújthatnak a viselkedés bejóslásához. „A személyközi érzelmeknek a viselkedés bejóslására vonatkozó kognitív kiértékelési elméleteit E. R. Smith ültette át a csoportközi viselkedés területére, abból a felismerésből kiindulva, hogy nemcsak egyénként élhetünk át érzelmeket, hanem abból fakadóan is, hogy egy csoportnak a tagjai vagyunk. A csoporttagsághoz köthető érzelmek kutatása olyan komplex elméleti megközelítés, amely a csoportközi viszonyokat az attitűdök, a kognitív összetevők, valamint az érzelmek közös kontextusában tárgyalja‖ – írják a csoportalapú érzelmek bemutatására vállalkozó szerzők.⁵³⁹ Azok az érzelmek csoportalapúak, amelyek a csoporttagként való kategorizálást követően a csoport perspektívájának átvételével keletkeznek az egyénben, és két nagyobb elméleti paradigma mentén vizsgálhatók: (1) a csoportközi érzelmek elmélet és (2) a kollektív érzelmek kutatása alapján.⁵⁴⁰ A narratív perspektíva különös jelentőséget tulajdonít a csoporttörténeteknek, amelyek a csoportidentitás hordozói és közvetítői egyszerre.

A csoporttörténetek biztosítják a csoporttagoknak a csoporthoz tartozás pozitív élményét, a folytonosság tudatát és a csoportban elfogadott értékeket és a problémákkal (csoporton belüli és csoportközi) való megküzdés elfogadott készletét. A történelmi helyzetek bemutatásának részletessége, valamint a történelmi szereplők leírása mellett a szereplők tudattartalmainak megjelenítése, cselekvőképességük, valamint cselekvéseik valenciája olyan narratív eszközök, amelyek az elfogadható csoportidentitás közvetítésében nagymértékben szerepet játszanak.⁵⁴¹

Az „emberösszességgel‖ kapcsolatos belső és külső viszonyrendszert tovább bonyolítja, hogy a társadalmi önmeghatározás sok esetben nem is azon alapul, hogy az egyén ténylegesen milyen csoportba tartozik, hanem azon, hogy milyen társadalmi csoportba szeretne tartozni. Ez esetben annak a csoportnak a mércéit és értékeit fogja alapul venni saját véleménye kialakításakor, melyet önmaga számára normaként és érvényes összehasonlításként elfogad. Ez azt jelenti, hogy az egyén a

538 Szabó, Zs.P. – Banga, Cs. – Fülöp, Év. László, J. (2011): A csoportalapú érzelmek kutatása a szociálpszichológiában, Magyar Pszichológiai Szemle, 66. 2. 361–380.

539 Szabó, Zs.P. – Banga, Cs. – Fülöp, Év. László, J. (2011): A csoportalapú... id mű.

540 Szabó, Zs.P. – Banga, Cs. – Fülöp, Év. László, J. (2011): A csoportalapú… id mű

541 László, J.: A történetek tudománya: Bevezetés a narratív pszichológiába. Új Mandátum, Budapest, 2005., Idézi: Vincze, O. – Rein, G.: A csoportközi diszkrimináció és tolerancia narratív alapjai, Pszichológia (2011) 31, 1, 17–34

191

vonatkoztatási csoport politikai és ideológiai értékeit elfogadja és magáénak tekinti.⁵⁴² Amikor tehát az egyének a társadalmi egyenlőségről és egyenlőtlenségről ítéleteket fogalmaznak meg, és igazságosság vagy igazságtalanság tekintetében értékösszefüggésbe ágyazzák, akkor bármennyire is azt gondolják, hogy saját tapasztalataikra hagyatkoznak, ezeket a tapasztalatokat már eleve keresztül-kasul átjárják társadalmi reprezentációk és rejtett ideológiai előfeltevések – írják Csepeli és munkatársai.⁵⁴³ E tapasztalatok azonban annyiban valóságosak, hogy aktív módon hasznosítják a társadalmi reprezentációk anyagait, és ily módon az egyén számára a valóságot jelenítik meg. Ezek a reprezentációk kollektív eredetűek, és arra szolgálnak, hogy konvencionalizálják, tipizálják és uniformizálják azokat a tárgyakat, személyeket és eseményeket, amelyekkel az embereknek a társadalomban dolguk van. A mindennapi életben az emberek önmaguk cselekvéseit szándékok függvényében értelmezik, és ezt az értelmezést kiterjesztik mások cselekvéseire is. Mivel a cselekedetek a mindennapi életben pozitívak vagy negatívak, ennek megfelelően a mögöttük meghúzódni vélt szándékok is jók vagy rosszak. A mindennapi ész abban érdekelt, hogy ellentmondásmentes képbe rendezze a szándékokat. Ha ellentmondás merül fel, megindul a kognitív egyensúly helyreállításának folyamata, azaz a mindennapi tudásban fennáll a „kognitív gazdaságosság‖ elve, s a személy a rendelkezésére álló okkészletből a szerint választja ki a számára leginkább megfelelőt, hogy melyik ok elégíti ki leginkább önigazolási szükségletét.⁵⁴⁴ Mint azt Aronson és Tarvis a konfliktushelyzetekben megnyilvánuló emberi viselkedés törvényszerűségeinek vizsgálatával feltárta, „minél nagyobb fájdalmat okozunk másnak, annál nagyobb az önigazolás kényszere tisztességünk és önbecsülésünk megőrzése érdekében.‖⁵⁴⁵

Az érzelmek a konfliktusszituációk értelmezésénél is szerepet kapnak. A sértett felbukkanása a büntető igazságszolgáltatás szereplői között, segített abban, hogy a bűncselekményben ne csak az állam büntető hatalmának érvényesítésére alkalmat adó eseményt lássuk, hanem egy személyt ért kárt és sérelmet is. Ezzel közelebb került és értelmet kapott a bűncselekményben manifesztálódó konfliktus, és annak a lehetősége/szükségessége, hogy a kezelő rendszer erre a konfliktusra (is) reagáljon az alkalmazott jogkövetkezménnyel. A konfliktus „beemelésével” beemelődtek a folyamatba azok az érzelmek is, amelyek a konfliktusokhoz tapadnak, és jelentősége lett annak is, hogy az emberek a konfliktusszituációkat eltérően értelmezik. A kognitív disszonancia redukció szerint ez az eltérő értelmezés olyannyira eltérő lehet, hogy a kognitív tartalmakat az egyén addig

542 Csepeli, Gy.–Kolosi, T.–Neményi, M.–Örkény, A.: A gazdagság és a szegénység okaira adott magyarázatok rejtett normatív szempontjai Magyarországon, Szociológiai Szemle 1992/3. 21-41.o., URL:

http://www.mtapti.hu/mszt/19923/csepeli.htm

543 Csepeli, Gy.–Kolosi, T.–Neményi, M.–Örkény, A: A gazdagság.... id mű

544 Weiner, B. et al. (1972): Perceiving the causes of success and failure. In: Jones, E.E. et al (eds.) Attribution:

Perceiving the causes of behavior. Morristown, N.J.: General Learning Press. 95-120., Idézi: Csepeli, Gy.–

Kolosi, T.–Neményi, M.–Örkény, A: A gazdagság és a szegénység okaira adott magyarázatok rejtett normatív szempontjai Magyarországon, Szociológiai Szemle 1992/3. 21-41.o.,

URL: http://www.mtapti.hu/mszt/19923/csepeli.htm

545 Aronson, E. – Tavris, C. (2009): Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) Az önigazolás lélektana, Ab Ovo, Budapest, 175. old.

192

rendezi, hogy ne legyenek ellentmondásban („Persze, hogy bántottam, de ő ‘csak‘

cigány/sárga/fekete/stb., ettől én még jó ember vagyok‖). Mint azt Aronson és Tarvis a konfliktusok eszkalációja kapcsán megállapítja, konfliktusos helyzetekben „mindkét fél azzal vádolja a másikat, hogy eredendően önző, konok, aljas és agresszív, mert az önigazolás igénye felülírja a személyes tulajdonságokat‖.⁵⁴⁶ Mint kiderítették a baj okozói általában háromféle stratégiával mentik fel magukat: 1. „amit tettem, az talán fájhatott neki, de a körülményeket figyelembe véve ésszerű volt a részemről‖; 2. „amit tettem, nem volt ugyan ésszerű, de a jelentősége csekély‖; 3. „nem volt sem ésszerű, sem kis súlyú a tettem, azonban kész, vége, elmúlt, nincsen semmilyen tartós negatív következménye‖.⁵⁴⁷ Az „áldozatok‖ stratégiája ennek épp az ellenkezője: amit velünk szemben elkövettek, az önkényes, értelmetlen, szándékosan gonosz és kegyetlen volt; hatása kitörölhetetlenül mély sebet ejtett rajtunk és a kapcsolatunkon.⁵⁴⁸

„Piaget⁵⁴⁹ vizsgálatai során rámutatott arra, hogy mások mentális állapotainak figyelembevétele csökkenti a megfigyelő általános egocentrizmusát, amely révén a megfigyelő saját viselkedését a cselekvő elvárásaihoz igazítja, létrehozva ez által egy kielégítő interperszonális kapcsolat lehetőségét.

Más szerzők, mint például Kohlberg⁵⁵⁰ a morális fejlődésben, Batson⁵⁵¹ a segítségnyújtás növelésében, Richardson és mtsai⁵⁵² a szociális agresszió csökkentésében, Savitsky és mtsai⁵⁵³ a társas ítéletalkotás hibáinak kiküszöbölésében hangsúlyozta a mentalizáció szerepét. Ezekben az esetekben a cselekvő perspektívájának felvétele olyan következményekkel jár, amelyben a hangsúly a megfigyelő önérdekéről a cselekvő érdekeinek figyelembevétele felé tolódik el.‖⁵⁵⁴ Az empátia tehát a megfelelő társas és kognitív működés elengedhetetlen feltétele. Az empátia körüli eltérő felfogások ellenére a kutatók és elméletalkotók megegyeznek abban, hogy kétfajta empátia létezik: kognitív és érzelmi empátia. A perspektívafelvétel vagy kognitív empátia segítségével a megfigyelő kiterjeszti figyelmét a cselekvő mentális állapotára, gondolataira, a viselkedés szituatív tényezőire. Az érzelmi empátia révén a megfigyelő a megértés szintjén igazodik a cselekvőhöz, osztozik a másik személy által átélt érzelmi állapotban (párhuzamos empátia), érzelmi választ ad a másik személy érzelmi állapotára (reaktív empátia).⁵⁵⁵ Az empátia kognitív és érzelmi aspektusait vizsgáló szociálpszichológiai kutatások egy

546 Aronson, E. – Tavris, C. (2009): Történtek hibák… id mű, 167. old.

547 Aronson, E. – Tavris, C. (2009): Történtek hibák… id mű, 171. old.

548 Aronson, E. – Tavris, C. (2009): Történtek hibák… id mű, 167. old.

549 Piaget, J. (1932): The Moral Judgment of the Child. London: Kegan Paul, Trench, Trubner and Co.

550 Kohlberg, L. [1976]: Moral stages and moralization: The cognitive-developmental approach. In: Lickona, J.

(ed.): Moral development behavior: Theory, research and social issues. Rinehart and Winston, New York, Holt.

551 Batson, C. D. (1991): The Altruism Question: Towards a Social Social-psychological Answer. Hillsdale, NJ, Erlbaum.

552 Richardson, D. R., Hammock, G. S., Smith, S. M., Gardner, W. et al. (1994): Empathy as a cognitive inhibitor of interpersonal aggression. Aggressive Behavior, 20(4), 275–289.

553 Savitsky, K., Van Boven, L., Epley, N., Wight, W. (2005): The unpacking effect in responsibility allocations for group tasks. Journal of Experimental Social Psychology, 41, 447–457.

554 Vincze, O.: Kognitív állapotok szerepe a szövegben.

URL: http://narrativpszichologia.pte.hu/index.php?p=contents&cid=44

555 Vincze, O. – Rein, G.: A csoportközi diszkrimináció és tolerancia narratív alapjai. A kognitív állapotok szerepe a csoportközi attitűdök változásában történelmi szövegek esetében, Pszichológia (2011) 31, 1, 17–34

193

része a kétfajta empátiát egyetlen jelenségként értelmezi, amelyben, egyszerre jelenik meg a perspektívafelvétel (mint folyamat) és az annak következményeként előálló érzelmi válasz (mint kimenet).⁵⁵⁶ A másik irányvonal az empátia szerepét a cselekvésmagyarázatok vonatkozásában vizsgálva jelentőséget tulajdonít annak, hogy a cselekvő személy nézőpontjának felvétele a megfigyelőt kimozdítja az egocentrikus látásmódjából, ezáltal a megértés szintjén igazodik a cselekvőhöz.⁵⁵⁷ Jones és Nisbett figyelt fel arra, hogy a különböző nézőpontok eltérő cselekvésmagyarázatokat eredményeznek: a cselekvő saját viselkedésének magyarázatában inkább szituatív tényezőket használ, mások viselkedésére vonatkozóan viszont inkább diszpozicionális tulajdonságokat említ.⁵⁵⁸ A szociálpszichológiai vizsgálatok eredményei jelzik, hogy a perspektívafelvétel vagy kognitív empátia nem csupán a megfelelő társas működés elengedhetetlen feltétele, de a csoportközi attitűdök megváltoztatásában is lényeges szerepet játszik.⁵⁵⁹ A perspektívafelvétel nagy jelentősége csoportközi kontextusban azáltal domborodik ki igazán, hogy a kognitív empátia csökkenti a sztereotípiát, az előítéleteket és a társas agressziót, ezáltal fokozza a társas kötődést.⁵⁶⁰

Az eltérő értelmezések és az értelmezések megvitatásának lehetetlensége, a kognitív és az érzelmi empátia hiánya kiváló táptalajt biztosít a bosszú kifejlődéséhez. A bosszú McCullough és mtsai szerint „bizonyos célok – úgymint a saját önbecsülés megmentése, a támadó megleckéztetése, az erkölcsi egyensúly helyreállítása – elérésére irányuló, attitűdöket és meggyőződéseket magában foglaló interperszonális problémamegoldási stratégia, melynek dinamikájában személyiségi, szituatív és kapcsolati faktorok együttesen játszanak szerepet.⁵⁶¹ A helyreállító igazságszolgáltatás területén a bosszú csak a megbocsátással való kapcsolata fényében értelmezhető. Ellentmondásos, ámde lényeges aspektusa, hogy vajon a megbocsátás megkívánja-e a pozitív érzelmeket az elkövetővel szemben, vagy elegendő a negatív érzelmek hiánya. A hétköznapi nyelvben a bosszú és a megbocsátás ellentétpárok, a két dolog egyszerre nem következhet be. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a lelki történések egyéni szintjén a bosszúállás hiánya nem egyenlő a megbocsátással, és a megbocsátás hiánya nem egyenlő a bosszúval.

A vizsgálatok és a gyakorlati tapasztalatok szerint a megtorlás igénye határozottan csökken, ha az elkövető bocsánatot kér. A bocsánatkérés és a megbocsátás közötti pozitív kapcsolatot igazolja a

556 Vincze, O. – László. J. (2010): A narratív perspektíva szerepe a történelemkönyvekben, Magyar Pszichológiai Szemle, 65. 4. 571–595.

557 Vincze, O. – László. J. (2010): A narratív perspektíva… id. mű, 571–595.

558 Jones, E. E. – Nisbett, R. E. (1971): The Actor and the Observer: Divergent Perceptions of the Causes of Behavior. New York: General Learning Press. Idézi: Vincze, O. – Rein, G.: A csoportközi diszkrimináció és tolerancia narratív alapjai, Pszichológia (2011) 31, 1, 17–34

559 Pettigrew, A. M. (1997). The double hurdles for management research. In: T. Clarke (ed.), Advancements in organizational behaviour: Essays in honour of D. S. Pugh (pp. 277–296). London: Dartmouth.

560 Vincze, O. – László. J.: A narratív perspektíva szerepe a történelemkönyvekben, Magyar Pszichológiai Szemle, 2010, 65. 4. 571–595.

561 Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú pszichológiai összetevői, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11 (2010) 2, p.129-150. URL: http://www.akademiai.com/index/BK53804T03V83710.pdf

194

pszichológiai szakirodalom, például Witvliet és munkatársai, akik a bocsánatkérés és a helyreállítás szerepét vizsgálták a megbocsátásban.⁵⁶² A kutatások azt mutatják, hogy, ha az elkövető komoly bocsánatkérési szándékát fejezi ki, a sértett bosszúvágya határozottan csökken, kevésbé fél, kevésbé ideges és sokkal megbocsátóbbá válik. Ebből az a következtetés adódik, hogy a sértett érdeke is a megbocsátás. Paradox összefüggésrendszert rajzol a negatív érzelmek egészségkockázatának vizsgálata: Messias és munkatársai szignifikáns együttjárást mutattak ki a harag és ellenséges indulat éveken át tartó megőrzése és a krónikus fájdalom, a kardiovaszkuláris betegségek és a gyomorfekély kialakulása között.⁵⁶³ A sérelmes helyzettel járó izgalmi állapotokkal, a düh-vel és szorongással való megküzdés egyik útja az érzelmi megbocsátás lehet, de figyelemre méltó eredmény, hogy a bosszúszomj áttételesen növeli a depresszió kockázatát.⁵⁶⁴ Az talán nem meglepő, hogy a kutatási eredményekből az is kitűnik, hogy az idősebbek inkább készek a megbocsátásra kevésbé bosszúvágyóak és kevésbé rágódnak a dolgon, de a nők is inkább hajlanak a megbocsátásra, mint a férfiak, a többgyermekes nők pedig szignifikánsan megbocsátóbbak, mint akiknek nincs vagy csak egy gyermekük van.⁵⁶⁵ McCullough és mtsai három longitudinális vizsgálatban igazolták, hogy minél többet rágódik valaki egy sérelem fölött, annál kisebb lesz benne a megbocsátási szándék.⁵⁶⁶ Strelan az igazságos világba vetett hitet kiemelve azt találta, hogy akik inkább hisznek abban, hogy igazságos világban élünk, inkább hajlanak a megbocsátásra is.⁵⁶⁷

A megbocsátás a vallások jelentős részében központi kérdés, vizsgálata tehát a teológiai és vallási irodalomban nem új terület. Az áldozat bemutatása, mintegy elnézéskérés, szintén messzi régi vallási gyakorlat. A kiengesztelődés fogalma tartalmilag nagyon közel áll a megbékélés fogalmához. Az Ószövetségben a kiengesztelődés révén helyreáll az Isten és ember között az Isten akaratával való szembeszegülés következtében megbomlott közösség.⁵⁶⁸ Ha a másik oldalt nézzük, azt látjuk, hogy a

„szemet szemért, fogat fogért‖ szintén bibliai eredetű, és a tálió elve és az abban foglalt jogszerű megtorlás mintegy hozzátartozik az igazságos világrendhez. A bosszú kérése, mint az isteni igazságszolgáltatás provokálása annak ellenére tekinthető elfogadottnak a zsidó-keresztyén kultúrában,

562 Witvliet, C. V. - Worthington, E. L., Jr. - Wade, N.G. - Berry, J.W. (2002, April). Physiological reactivity to apology and restitution. Paper presented at a meeting of the Society of Behavioral Medicine, Washington, D .C.

563 Messias, E.- Saini, A. - Sinato, P.- Welch, S. (2010): Bearing grudges and physical health: relationship to smoking, cardiovascular health and ulcers. Social Psychiatry and Psychiatric Epidemiology, 45: 183–187. Idézi:

Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú pszichológiai összetevői, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11 (2010) 2, p.129-150. URL: http://www.akademiai.com/index/BK53804T03V83710.pdf

564 Ysseldyk, R., Matheson, K., Anisman, H. (2007): Rumination: Bridging a gap between forgivingness, vengefulness, and psychological health. Personality and Individual Differences, 42: 1573–1584., Idézi: Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú pszichológiai… id mű

565 Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú pszichológiai… id mű

566 McCullough, M.E., Bono, G., Root, L.M. (2007): Rumination, emotion, and forgiveness: Three longitudinal studies. Journal of Personality and Social Psychology , 92 (3): 490–505., Idézi: Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú… id mű

567 Strelan, P. (2007): The prosocial, adaptive qualities of just world beliefs: Implications for the relationship between justice and forgiveness. Personality and Individual Differences , 43 (4): 881–890. idézi: Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú pszichológiai… id mű

567 Strelan, P. (2007): The prosocial, adaptive qualities of just world beliefs: Implications for the relationship between justice and forgiveness. Personality and Individual Differences , 43 (4): 881–890. idézi: Kis, M. – Kovács, J. (2010): A bosszú pszichológiai… id mű

In document A KADÉMIAI D OKTORI É RTEKEZÉS (Pldal 188-196)