• Nem Talált Eredményt

A bizalom jelentősége a társadalom életében

In document A KADÉMIAI D OKTORI É RTEKEZÉS (Pldal 26-33)

I. rész: Konfliktus és Bizalom

1. A konfliktusok és a helyreállító igazságszolgáltatási megközelítés

1.2. A helyreállítás társadalmi feltételei: A társadalmi tőke és a bizalom

1.2.2. A bizalom jelentősége a társadalom életében

Az emberek közötti kapcsolatok vizsgálatánál nem feledkezhetünk meg arról, hogy a társadalmi tőke, különösen a társadalom erkölcsi tőkéjének integráns eleme a bizalom. Csepeli és munkatársai74 arra hívják fel a figyelmet, hogy a kelet-európai gazdasági és társadalmi átalakulások vizsgálatánál a figyelem főként a gazdasági dimenzióra irányult, a morális és lélektani tényezők vizsgálatára alig került sor. Az államszocialista rendszerek gyors összeomlását követően az embereket sokkolta az átmenet hirtelensége és mélysége. „A hirtelen változások megzavarták az emberek társadalmi

„iránytűit‖. Miközben a külső (rendszerszintű) értékpremisszák és értelmezési keretek megváltoztak, az emberek belső értékpremisszái változatlanok maradtak.‖75 „Az átmenet előrehaladtával a sikeresség és a gazdagság delegitimációja szociológiailag polarizálta a poszt-szocialista társadalmakat, aminek következtében, a sikeresek és a sikertelenek, a nyertesek és a vesztesek között kognitív szakadék is keletkezett. Míg az előbbiek meritokratikus, utóbbiak az egalitarius igazságosság-felfogás irányába mozdultak el.‖ 76 A szerzők kidolgoztak egy modellt, amely a piacgazdaság elvei iránt megmutatkozó bizalmi tőkét, illetve annak hiányát magyarázza a megkérdezettek szociológiai helyzete és kognitív

71 Utasi, Á.: Társadalmi tőke és bizalom 2. Kritika - 2006. július-augusztus. URL:

http://www.kritikaonline.hu/kritika_06juli-aug_cikkek_utasi.html

72 Torche, F. – Valenzuela, E.: Trust and reciprocity: A theoretical distinction of the sources of social capital, European Journal of Social Theory May 12, 2011 vol. 14 no. 2. p.181-198

73 Torche, F. – Valenzuela, E.: Trust and reciprocity: A theoretical distinction of the sources of social capital, European Journal of Social Theory May 12, 2011 vol. 14 no. 2. p.181-198

74 Csepeli, Gy. – Örkény, A. – Székelyi, M. – Barna, I. (2005): Sikervakság: Szociálpszichológiai akadályok a piacgazdasághoz vezető úton Kelet-Európában. In: Kornai, J. – Rothstein, B. – Rose-Ackerman, S. (szerk.):

Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében (A társadalmi bizalom megteremtése a posztszocialista átmenet időszakában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 230.o.

75 Csepeli, Gy. – Örkény, A. – Székelyi, M. – Barna, I. (2005): Sikervakság… id mű 230.o.

76 Csepeli, Gy. – Örkény, A. – Székelyi, M. – Barna, I. (2005): Sikervakság… id mű. 231.o.

27

képességei szerint. A meritokratikus értékekkel kapcsolatos attitűdök változását 1991-1996 között vizsgálva a kutatók megállapították, hogy az „útmodell egy kettészakadt társadalom képét vetíti elénk a posztszocialista régióban: 1996-ra Kelet-Európában a magas és alacsony objektív státusú csoportok jelentősen eltávolodtak egymástól. A magas státusúakat a meritokratikus értékek fokozódó elfogadása és a növekvő politikai legitimációs hajlandóság által megnövekedett bizalommal néznek a jövőbe, míg a leszakadók a meritokratikus értékek tagadásával és magas politikai delegitimációs potenciáljukkal egyre kevésbé bíznak az érvényesülés és a siker lehetőségében.‖77 Giczi és Sik a társadalmi tőke 4 aspektusát (a bizalmat, a hálózati kapcsolatokat, a társadalmi normákat és a polgári aktivitást) vizsgálja napjaink Európájában.78 Egyet kell értenünk a szerzőkkel, amikor feltételezik, hogy „az ‘egészséges‘ társadalmat a bizalom három fő formájának kiegyensúlyozott működése jellemzi, ugyanis ha túl nagy a bizalom a politikai szféra szereplőiben, az a mindennapi élet átpolitizálódását, ha túlságosan nagy a bizalom a civil szervezetekkel szemben, az pedig az utópia jele az emberek gondolkodásában‖. Mint megállapítják, napjaink Európáját az állam és a civil szervezetek iránti magasabb, és a politikai szereplők iránti alacsonyabb bizalom jellemzi.

A bizalom kérdésköre különösen fontos a helyreállító igazságszolgáltatás szempontjából, mivel ez – az alapvetően együttműködésre építő – megközelítés, csak a bizalmi viszonyok épsége esetén működőképes.

Bár nincs közmegegyezés a bizalom fogalmának pontos meghatározásában a témával foglalkozó szakemberek között, abban azonban széles körű a megegyezés, hogy a társadalom és a kisebb csoportok működésében a bizalom szerepe igen jelentős. A társadalomban meglévő bizalom mértéke három szinten mérhető: (1) a rendszert működtető elvek, (2) az intézmények, és (3) a társadalom szereplői vagy azok bizonyos csoportjai szintjén.79

Az alábbiakban az Örkény-Székelyi szerzőpáros tanulmánya80 alapján foglalom össze, hogy hogyan értelmezhető és mi a jelentősége a bizalomnak a társadalom életében. A bizalom jelensége többféle megközelítésből értelmezhető: tekinthető személyes jellemvonásként pszichológiai jelenségnek;

tekinthető morális kérdésnek, hiszen a bizalomban az értékkomponens is jelen van; tekinthető az egyén számára mobilizálható társadalmi „jószágnak‖, s végül makroszintű megközelítésben: bizalom nélkül elképzelhetetlen a társadalom morális integrációja.81

A különböző definíciók eltérő interpretációs lehetőségeket kínálnak.

77 Csepeli, Gy. – Örkény, A. – Székelyi, M. – Barna, I. (2005): Sikervakság… id. mű 248.o.

78 Giczi, J. – Sik, E. (2009): Trust and social capital in contemporary Europe. 4. Ch.. TÁRKI European Social Report pp.81.

79 Csepeli, Gy. – Örkény, A. – Székelyi, M. – Barna, I. (2005): Sikervakság… id mű, 228.o.

80 Örkény, A. – Székelyi, M.: „… és bízva bízzál‖. A bizalom szerepe a bevándorlók sikeres társadalmi integrációjában. In: Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára (szerk. Somlai – Surányi – Tardos – Vásárhelyi), Pallas Kiadó Kft, Budapest, 2009. 506.o.

81 Örkény, A. – Székelyi, M.: „… és bízva bízzál‖. A bizalom szerepe a bevándorlók sikeres társadalmi integrációjában. In: Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára (szerk. Somlai – Surányi – Tardos – Vásárhelyi), Pallas Kiadó Kft, Budapest, 2009. 506.o.

28

1.) Az elméletek egyik vonulata az emberek között kapcsolatokra fókuszál, a gazdasági, társadalmi, kulturális cserefolyamatokkal foglalkozik. Ebben a megközelítésben a bizalomnak központi szerepe van a racionális döntések meghozatalában. A bizalomnak ez a fajtája makroszinten teszi kiszámíthatóvá a rendszer működését. Ezen a szinten a bizalom egyfajta árunak tekinthető, amely az egyén számára megszerzendő egyéni vagy közjó, illetve olyan társadalmi tőke, amely segíti az egyén érvényesülését.

2.) A másik értelmezés a bizalom kognitív aspektusát hangsúlyozza, a bizalom tehát megtanulható, és fontos része a társadalmi identitásnak.

3.) A harmadik értelmezés központjában a bizalom morális aspektusai állnak. Ebből a szempontból a bizalomnak két különböző fajtája azonosítható: az általános vagy morális bizalom, szemben a stratégiai vagy részleges bizalommal. Uslaner szerint a bizalom kultúrája alapvetően egalitáriánus szemléletet feltételez.82 Több kutatás is megerősíti az általános bizalom és a stabil demokratikus kormányzat közötti összefüggést, bár a kapcsolat iránya egyelőre vitatott.83 Inglehart szerint a demokrácia feltétele a polgárok egymás iránt érzett bizalma, és kutatási eredményei a mások iránti bizalom és a demokratikus intézmények együtt járásáról tanúskodnak.84

Skrabski Árpád és Kopp Mária a bizalom és a társadalmi tőke kapcsolatát vizsgáló kutatásának eredményei azt jelzik, hogy a magyar társadalmat az anómia, az értékvesztés és a jövőkép nélküliség jellemzi, s ez kihat a jogkövetéssel kapcsolatos elkötelezettségre is. „A szabálysértő magatartás, az, hogy ‘aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon‘, már 2002-ben is magas arányban volt jellemző, a megkérdezettek 80 százaléka válaszolta ezt. 2006-ban ez az arány 84 százalék volt. Érdekes módon, míg a többi anómia változó egyértelműen rosszabb egészségi állapottal, életminőséggel jár együtt, a szabálysértő magatartás inkább egészségvédő faktorként jelent meg.

Ez arra mutat, hogy a mai magyar társadalomban, bizonyos értelemben még ma is a túlélés feltétele egyes szabályok áthágása. […] A 2002-ben is már igen magas anómia értékek 2006-ra tovább növekedtek, ami a magyar társadalom igen súlyos erkölcsi és lelki állapotára utal‖ – állapítják meg a kutatók.85 Utasi Ágnes a más országoknál is nagyobb bizalmatlanságot a sokkszerű változással járó új gazdasági rendszer kiépítésére vezeti vissza. Mint írja: „szükség lett volna a társadalmi integráció érdekében egy új típusú organikus szolidaritásra, hiszen csak az gátolhatta volna meg

82 Uslaner, E.M.: The Moral Foundations of Trust. Cambridge University Press, 2002. Hivatkozik rá: Örkény, A.

– Székelyi, M.: „… és bízva bízzál‖. A bizalom szerepe a bevándorlók sikeres társadalmi integrációjában. In:

Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára (szerk. Somlai – Surányi – Tardos – Vásárhelyi), Pallas Kiadó Kft, Budapest, 2009. 507.o.

83 Kopasz, M.: Bizalom, önkéntesség és a közügyek iránti érdeklődés. In: Medgyesi, M. – Tóth, I.Gy. (2005):

Kockázat, bizalom és részvétel a magyar gazdaságban és társadalomban, TÁRKI, Budapest, 92.o.

84 Inglehart R. (1997): Modernization and Postmodernization. Cultural, Economic, and Political Change in 43 Societies. Princeton University Press. Kopasz, M.: Bizalom, önkéntesség és a közügyek iránti érdeklődés. In:

Medgyesi, M. – Tóth, I.Gy. (2005): Kockázat, bizalom és részvétel a magyar gazdaságban és társadalomban, TÁRKI, Budapest, 92.o.

85 Skrabski, Á. – Kopp, M.: A bizalom, mint a társadalmi tőke központi jellemzője. Vigilia 2008/10.sz. Online:

http://www.vigilia.hu/2008/10/skrabski.htm

29

a munkaerőpiacról kiesők, állandó váltásra kényszerülők lecsúszását. E helyett a gazdasági átalakulás szinte teljes költségét áthárították a forráshiányos többségre, illetve a megoldást a majd valamikor szélesedő-gazdagodó középosztálytól várták.‖86

Kétségtelen, hogy a bizalom az egyének és társadalmi csoportok közötti kapcsolatokban alakul, formálódik, és így a közösségi kohézió fontos eleme. Utasi szerint az bizalom egyre szűkebb körre koncentrálódik: korábban a szomszédságra, a munkatársi kapcsolatokra, a távolabbi rokonságra is kiterjedt, ma azonban csak a szűk családra, esetleg a legközelebbi barátra.87 A mai magyar társadalomban tehát elsősorban a racionális versenygazdasággal járó, egyéni teljesítményt kikényszerítő, nagyon rapid átalakulás kényszere redukálta a közösségi köteléket, fokozta az atomizálódást, építette le a hagyományos közösségi szolidaritást, s mindezek együtt szűkítették a bizalom hálóját – írja ugyancsak ő.88 Értékelése szerint a mertoni cél-eszköz viszony súlyos problémái állnak az anomia hátterében: a (fogyasztási) célok eléréshez szükséges eszközöket ugyanis a rendszerváltozás csak egyenlőtlenül biztosította. Magyarországon még a korábbinál is nagyobb egyenlőtlenségek keletkeztek, miközben a polgári jólétet és jóllétet, mint célt a túlnyomó többség a rendszerváltozástól várta.

Az első hazai országos reprezentatív mintán végzett viktimizációs felmérés adatait elemző korábbi tanulmányban magam is foglalkoztam a bizalom kérdésével,89 s egy nemrégiben lefolytatott felméréssel vizsgáltam a hazai népesség, illetve egy hivatásrend képviselőinek (ügyész, ügyészségi titkár és fogalmazó) mások iránt megnyilvánuló bizalmát. A kutatásban90 azokat az attitűdöket mértem

86 Utasi, Á.: Társadalmi tőke és bizalom. Kritika, 2006. június. Online:

http://www.kritikaonline.hu/kritika_06junius_cikkek_utasi.html

87 Utasi, Á.: A bizalom hálója. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002, 77. o.

88 Utasi, Á.: A bizalom… id mű

89 Kerezsi, K.: A bűnmegelőzés és a biztonságérzet területi összetevői. In: Kriminológiai Tanulmányok 42.k.

OKRI. Budapest, 2oo5,11-40.old.

90 „A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségei a bűnözés kezelésében‖ c. kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) finanszírozta (Nyilvántartási szám: T 03785). Az empirikus adatfelvételre 2006 tavaszán került sor, 1200 fős reprezentatív lakossági mintán kérdezőbiztosok általi megkérdezéssel. Az empirikus adatfelvételt az ország felnőtt lakosságának összetételét a nemek, a korcsoportok aránya, valamint a lakóhely településtípusa szerint pontosan tükröző - többlépcsős, rétegzett mintavételi eljárással kiválasztott – mintán, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet végezte el. A minta kisebb torzulásait - a KSH adatait felhasználva - matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözte a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±3-5 százalék volt.

A kutatási téma továbbfejlesztése érdekében az ügyészségen (ügyészként, titkárként vagy fogalmazóként) dolgozó szakemberek körében is sor került az attitűdvizsgálat lefolytatására. A postai módszerrel lefolytatott kérdőíves felmérés keretében 512 ügyész, ügyészségi titkár, illetve fogalmazó válaszolt – név nélkül – a kérdőív kérdéseire. Hangsúlyozni szükséges, hogy az ügyészi minta nem reprezentatív, jóllehet a 2003. évi adatok szerint az ügyészi szervezet létszáma 1423 fő volt.

Az empirikus adatfelvétel során 38+24 kérdésből álló kérdőív lekérdezésére került sor, amelynek első blokkja az empirikus vizsgálatok során szokásos demográfiai és területi jellemzőkkel, továbbá a megkérdezettek politikai preferenciáival, vallásgyakorlásával, konzervatív/liberális, illetve jobboldali/baloldali felfogásával kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. A kérdőív speciális részét képezte az a 24 – többségében összetett – kérdésből álló kérdőív blokk. A kérdésekre adott válaszokat egy adatbázisba rendeztük, és az adatokat matematikai, statisztikai módszerekkel elemeztük.

30

fel, amelyek az emberek közötti bizalom érvényesülését, a jogkövetéshez, illetve a jogsértéshez való viszonyt mutatják. Kutatási eredményeim megerősítik a fenti kutatások által már leírt helyzetet. A lakossági megkérdezettek kevesebb, mint fele (38,7%) érzett bizalmat az emberek többségével szemben, 45,1%-uk az embereknek csak egy kisebb részében bízott meg, míg 16,2%-uk erősen szelektálva, kivételesnek tartotta azokat az embereket, akikben meg lehet bízni. Ugyanakkor szembetűnő volt, hogy a feltételezhető „foglalkozási ártalom‖ ellenére, az ügyészi mintában válaszolók nagyobb arányban bíztak másokban (az emberek többsége megbízható: 47,1%; az emberek kisebb része megbízható: 44%), mint a lakossági minta megkérdezettjei. Az életkori bontásban történő vizsgálat a lakossági mintában azt mutatta, hogy a 18-29 éves korosztály „bizonytalan‖, ugyanis mindegyik kategóriában nagyobb volt a tényleges előfordulásuk a várt eredményeknél. A középgeneráció (30-49 évesek) jellemzően „szelektív módon‖ bízott az emberekben, csupán az 50-59 éves korosztálynál tapasztaltuk azt, hogy a mért adatok magasabbak a vártnál az „emberek többsége megbízható‖ kategóriában. Tény, hogy idősebb korban a biztonságérzet-hiány kifejezettebb, és ezt az adatok is alátámasztották, hiszen a mért és a várt eredmények különbsége a „szinte alig van megbízható ember‖ választásnál volt a legnagyobb. Az ügyészségi mintában az életkori megoszlás szerinti vizsgálat azt mutatta, hogy a 39 év alatti korosztályban a leginkább jellemző a bizalomhiány, míg az 50 éven felüliek körében a várt gyakoriságokat is meghaladó mértékben vélekedtek a megkérdezettek úgy, hogy az emberek többsége megbízható.

A lakossági minta vizsgálata érdekes eredményeket hozott az urbánus és falusi megoszlás szerint. (A lakóhellyel kapcsolatos kérdést az ügyészségi mintán felvett kérdőív nem tartalmazta.) Azt vártuk, hogy a szociális problémák és a nagyobb bűnözési fertőzöttség miatt a városi, illetve nagyvárosi településeken kisebb mértékű lesz a másokkal szembeni bizalom. Ezzel szemben a lakossági minta adatai szerint elsősorban Budapesten és a városokban laktak azok a megkérdezettek, akik szerint az emberek többsége megbízható, míg a falusi településeken a válaszadók elsősorban a másokkal szembeni bizalmatlanságuknak adtak hangot. Bármilyen meglepő, hasonló eredményeket mutatnak négy skandináv országban végzett hasonló kutatás eredményei is a városi és vidéki településekkel kapcsolatosan.91

Hooghe és munkatársai az európai etnikai sokszínűség és az általános bizalom összefüggéseivel kapcsolatos felmérésükben92 húsz európai országban hasonlították össze az emberek fajtabéli változatosságát és az általános bizalom viszonyát. Egyéni szinten azt tapasztalták, hogy a nők és az idősek nagyobb általános bizalommal vannak mások iránt, mint a férfiak és a fiatalabb generáció. Az

91 Bondeson, U.V. : Nordic Moral Climates. Value Continuities and Discontinuities in Denmark, Finland, Norway, and Sweden. Transaction Publishers, 2oo3, p.56.

92 A felmérés az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálata (Europian Social Survey, ESS) mérésein és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) kivándorlási sémákról szóló adatainak összevetésén alapult. Lásd: Hooghe, M. - Reeskens, T. - Stolle, D. - Trappers, A.: Ethnic Diversity and Generalized Trust in Europe - A Cross-national Multilevel Study (Az etnikai sokszínűség és az általános bizalom Európában) Comparative Political Studies, 42. 2009. Febr., Vol.2.

p.198-223. Lásd: Kisebbségkutatás, 2009. évi 2. sz.

31

általános bizalom szintjére hatással van az iskolai végzettség, a foglalkoztatottság és a pénzügyi helyzet, valamint a vallásosság. Az országok szintjén bizonyítást nyert a várt erős kapcsolat a GDP és az általános bizalom között. A korábbi kutatások következtetéseit megerősítette a felmérés: a bizalom szintjét a társadalmon belüli kereseti egyenlőtlenségek is befolyásolják. Az emberek nagyobb bizalommal vannak egymás iránt az olyan országokban, ahol a jövedelmek szintje között nem tátong széles szakadék. Mivel a 26 elemzett mérési adatból mindössze a külföldi munkások bevándorlása, illetve a külföldi munkások bevándorlásának megnövekedése mutatott kiugró eredményt, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az európai kontextusban „a munkaerőpiacon jelentkező versengésnek van negatív hatása az általános bizalomra‖.93

Az etnikai kapcsolatokkal foglalkozó vizsgálatok azt valószínűsítették, hogy az állam által keltett bizalom egyenlő mértékben oszlik meg a társadalomban, és nem vizsgálták azt, hogy az egyes társadalmi csoportok között milyen eltérések lehetnek a bizalom megoszlása szempontjából.

Herreros és Criado „Az állam és a szociális bizalom fejlesztése‖ c. tanulmányukban94 hangsúlyozzák, hogy e szempontnak különös jelentősége van a modern, etnikailag és kulturálisan heterogén társadalmak esetében. A korábbi vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a társadalmi bizalom szintje az etnikai kisebbségben alacsonyabb, mint a többségben. Ugyanakkor a többségnek kisebb a bizalma a kisebbséggel szemben, mint fordítva.95 A kisebbség viszont az állammal szemben mutat nagyobb bizalmatlanságot. A szerzők ezért két hipotézist fogalmaztak meg:

(1) az állami hatékonysággal nő a bizalom, és (2) az állami hatékonyságnak nagyobb a hatása a többség, mint a kisebbség bizalmi szintjére. E hipotéziseket a kutatók egy 22 európai országban felvett kutatás eredményein tesztelték. Az eredmények megerősítették az első hipotézist, tehát a hatékonysággal nő a bizalom, és rávilágítottak arra, hogy ahogy nő a bizalom az egyes országokban, úgy nő a bizalmi különbség eltérése a többség és a kisebbség között.

A társadalom bizalmi viszonyainak vizsgálata nem öncélú. A fenti eredményekből számunkra is adódik következtetés: bár az állami hatékonyság növelése növelheti a társadalmi bizalom mértékét, önmagában erre hagyatkozni azonban elégtelen, mivel a kedvező hatás elsősorban a többség bizalomindexében jelenik meg. Ami azt is jelenti, hogy a kisebbség bizalmának növelése érdekében célzott és speciális megoldások alkalmazása szükséges. Az emberek közötti bizalom erősödése minden kétséget kizáróan jó hatással van a társadalom működésére. Kornai János a

93 Hooghe, M. - Reeskens, T. - Stolle, D. - Trappers, A.: Ethnic Diversity… id mű Lásd: Kisebbségkutatás, 2009.évi 2.sz.

94 Herreros, F. – Criado, H.: The State and the Development of Social Trust (Az állam és a szociális bizalom fejlesztése) International Political Science Review, Vol. 29, No.1. p. 53-71. Lásd: Kisebbségkutatás, 2009. évi 2.

sz.

95 A hazai migránsokat vizsgálva hasonló következtetésre jutott Örkény Antal és Székelyi Mária is. Lásd:

Örkény, A. – Székelyi, M.: „… és bízva bízzál‖. A bizalom szerepe a bevándorlók sikeres társadalmi integrációjában. In: Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjára (szerk. Somlai – Surányi – Tardos – Vásárhelyi), Pallas Kiadó Kft, Budapest, 2009.

32

„Tisztesség és bizalom a poszt-szocialista átmenet időszakában‖ c. Collegium Budapest-project96 összefoglalásaként megjelent tanulmányában konkrét javaslatokat fogalmazott meg a bizalomépítés szükséges lépéseiként. Mint írja a bizalomépítésben elengedhetetlen

(1) a participáció a törvényjavaslatok előkészítésében. A törvény iránti bizalmat ugyanis erősíti, ha a lakosság úgy érzi, hogy részt vett a törvények előkészítésében.

(2) Bizalomépítő lépés a pártatlan és semleges intézmények létezése, mint például a központi bank, a bankrendszert felügyelő szerv, az állami számvevőszék, stb. Ezeknek az intézményeknek távol kell maradniuk a belpolitika mindennapos küzdelmeitől, és kizárólag szakmai szempontok alapján hozhatnak döntéseket. A szervezetekkel kapcsolatos bizalom egyik feltétele az elszámoltathatóság, de csak akkor bizalomerősítő tényező, ha nem válik üres formalitássá.

(3) Ugyancsak a társadalmi bizalmat erősíti a közvetlen demokrácia intézményének alkalmazása.

(4) A civil szervezetek léte és működése az egyik legfontosabb elem a bizalom építésében – mondja Kornai. A civil szervezetek működésének fontosságát már Robert Putnam is igazolta az észak-olaszországi demokratikus intézményekkel kapcsolatosan adatokkal igazolta. Megállapította, hogy szoros pozitív korreláció van egyfelől a civil szervezetek és társadalmi egyesületek száma és aktivitása, másfelől a társadalom tagjai közötti kölcsönös bizalom között. Ennek az a magyarázata, hogy az általános bizalom „társadalmi tőkét‖ képez, s ez annál nagyobb, minél több egyesületben és nem-kormányzati szervben minél tevékenyebben kerülnek egymással kapcsolatba az állampolgárok.97 Kornai János a bizalomerősítő lehetőségek sorában ötödikként

(5) a nemzetközi szervezetekkel tartott kapcsolatokat, Magyarország esetében mindenekelőtt az EU-val tartott kapcsolatok kiegyensúlyozottságát hangsúlyozta, de kiemelte a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, illetve az ENSZ és szakosított intézményeivel tartott kapcsolatok fontosságát a bizalom építésében.

A bizalomépítés tehát folyamat. Társadalmi bizalom nélkül nem végezhető be a rendszerváltás folyamata, és nem, vagy torzultan jelentkeznek az eredményei. A tisztesség és bizalom követelményrendszerének érvényesítése – Kornai János megfogalmazásában – ―nem villámháború, hanem olyan hadjárat, amelyben folytonosan valamennyi fronton támadni kell‖.98 A jogszabályok társadalmi érvényesítése szempontjából fontos (kedvezőtlen) állampolgári attitűdök nemcsak a jogkövetési hatások miatt fontosak – mondja Sajó András. Ezek kihatnak a társadalmi bizalomra s

96 Kornai, J.: Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében. Beszélő, 2003. (8.évf.) 6. sz. 20.old. A projekt összefoglaló kötetei: Kornai, J. – Rose-Ackerman, S. (szerk.): Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében (A bizalmat érdemlő állam építése a posztszocialista átmenet időszakában), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005., illetve Kornai, J. – Rothstein, B. – Rose-Ackerman, S. (szerk.): Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében (A társadalmi bizalom megteremtése a posztszocialista átmenet időszakában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005.

96 Kornai, J.: Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében. Beszélő, 2003. (8.évf.) 6. sz. 20.old. A projekt összefoglaló kötetei: Kornai, J. – Rose-Ackerman, S. (szerk.): Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében (A bizalmat érdemlő állam építése a posztszocialista átmenet időszakában), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005., illetve Kornai, J. – Rothstein, B. – Rose-Ackerman, S. (szerk.): Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében (A társadalmi bizalom megteremtése a posztszocialista átmenet időszakában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005.

In document A KADÉMIAI D OKTORI É RTEKEZÉS (Pldal 26-33)