89
Szintén a szónok kreativitásának jelentőségét emeli ki a feltalálásban Consigny (1974). A szónoknak észre kell vennie az adott helyzetben releváns problémákat, a Kenneth Burke pentászának megfelelő alapvető motívumokat (act, scene, agent, agency, purpose;
Burke 1969: XV), így a körvonalazatlan szituációból koherens, a közönség számára befogadható struktúrát (Gestalt) kell teremtenie (1974: 178). A szónoklat egyszerre heurisztikus (felfedező) és menedzselési (irányító) tevékenység, a szónok két legfontosabb tulajdonsága az integritás (egybefoglalás, integrity) és a receptivitás (fogékonyság, receptivity). Az előbbi a lehetőségek olyan repertoárját nyújtja, mely lehetővé teszi, hogy a szónok az adott helyzetet a maga számára egységes, jól körvonalazott problémaként megfogalmazza. Az utóbbi viszont feltételezi, hogy a szónok nyitott marad az adott helyzetben rejlő részletekre, lehetőségekre, nem egyszerűen egy adott keretet próbál ráerőltetni a szituációra, hogy egy adott problémáról beszélhessen a közönségnek. Ebben nélkülözhetetlen segítség a szónok számára a toposzok (közhelyek) tudománya, a topika (1974: 175).
Összegezve: a retorikai szituációban a szónok arra törekszik, hogy a beszédét az adott helyzet és hallgatóság szükségleteihez és kényszereihez illessze, feladata, hogy a stílusnemek váltogatásával tanítani, gyönyörködtetni, megindítani tudjon. Ennek érdekében az információkat úgy kell válogatni, értelmezni és megfogalmazni, hogy a hallgatókat meggyőzze véleménye helyességéről, és rávegye őket, hogy céljának megfelelően cselekedjenek. A szükséglet (a fő kérdés) megfogalmazása a szónok feladata és erkölcsi felelőssége.
90
„Az anyanyelvi kommunikáció az anyanyelv elsajátításának folyamata és eredménye, amely természeténél fogva kapcsolódik az egyén kognitív képességének fejlődéséhez. Az anyanyelvi kommunikáció feltétele a megfelelő szókincs, valamint a nyelvtan és az egyes nyelvi funkciók ismerete. Ez a tudásanyag felöleli a szóbeli és írásbeli kapcsolattartás fő típusainak, az irodalmi és nem irodalmi szövegek egész sorának, a különböző nyelvi stílusok fő sajátosságainak, valamint a különféle helyzetekben a nyelv és a kommunikáció változásainak ismeretét.
Az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy változatos helyzetekben, szóban és írásban érintkezni tud másokkal, kommunikációját figyelemmel tudja kísérni, és a helyzetnek megfelelően tudja alakítani. Képes nyelvileg megalkotni és kifejezni saját valóságát és valóságértelmezését, a nyelvhasználaton keresztül mások valóságértelmezését megismerni és a sajátjával összevetni, összehangolni, vagy ütköztetni. Képes a nyelvhasználat útján ismereteket szerezni és ismereteit gazdagítani, illetve új ismereteket, új tudást létrehozni.
Képes megkülönböztetni és felhasználni különböző típusú szövegeket, továbbá képes információkat keresni, gyűjteni, feldolgozni és közvetíteni. Tud különböző segédeszközöket használni, saját szóbeli és írásbeli érveit a helyzetnek megfelelően, etikusan és meggyőzően kifejezni” (2012: 18).
Csak az információ átadásával és visszakérésével ezt a fejlesztési célt nem lehet elérni, ahhoz, hogy a diák a középiskola elvégzése után is „hatékony és meggyőző legyen”
mindennapi kommunikációjában, arra van szüksége, hogy a szituációt helyesen értékelve, ahhoz illesztve, megfelelően tudja értelmezni és megfogalmazni véleményét. A retorikai hagyomány egységes rendszert nyújt ennek eléréséhez, ennek a rendszernek pedig lényeges eleme a szóbeli és írásbeli szövegalkotás rendszeres gyakorlása iskolai, de életszerű helyzetekben. Szövegalkotáskor tehát a tanulónak meg kell fogalmaznia saját maga számára a retorikai szituációt, különben szövegműve nem lesz a szituációhoz illő (aptum) válasz. Ehhez a legfontosabb támpontot a feladat szövege (a kérdés) nyújtja, ezt kell értelmeznie minél pontosabban.
Baranyai Erzsébet és Lénárt Edit meghatározása szerint az írásmű „egy tárgyra irányuló gondolatok előadása olyan céllal, hogy az olvasó a tárgyat megértse, átvegye, tehát az írásmű közlés” (1959: 101). Kutatásaik kimutatták, hogy a szövegalkotási feladat színvonalát leginkább négy szempont határozza meg: a relevancia, az egyenesség, a megszakítatlanság és az előremozgás. A retorikai szituáció szempontjából legfontosabbnak a relevancia tűnhet, melyet a tárgynak való alárendeltségként határoznak meg, de a másik három szempontot is a szituáció (és a benne jelen lévő közönség) korlátai és kényszerei
91
határozzák meg. A szöveg megformálásakor figyelembe kell venni a célt, a másik féllel, az anyaggal és az önmagunkkal kapcsolatos attitűdöt (Kindrick−Olpin−Patterson 1980: 1−18) is, ez azonban már az anyag feltalálásának, az inventiónak a része, erre részletesen a következő fejezetben térek ki.
Az írásbeli érettségi vizsgával a tanuló célja természetesen az, hogy minél magasabb pontszámra, érettségi bizonyítványra és így továbbtanulási lehetőségre tegyen szert. A vizsgahelyzetben azonban a szükséglet az adott kérdés vagy feladat minél meggyőzőbb megoldása. A közönség a javító tanár, aki befolyásolni tudja a szituáció eredményét, hiszen van lehetősége a szituáció kimenetelének megváltoztatására. A kényszereket és korlátokat az érettségi vizsga szabályrendszere, elsősorban a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga leírása tartalmazza. Bitzer szerint a retorikai szituáció elemei objektíven tanulmányozhatók (1968/1992: 6), érdemes tehát megvizsgálni a vizsgaleírást, mely tulajdonképpen a műfaj szabályait, követelményeit és így a közönség elvárásait (tulajdonképpen a szituáció kényszereit) mutatja. (A műfajról mint értelmezési keretről a retorikai szituációban bővebben ír Aczél 2009: 82−90 és Hall Jamieson 1973: 162−170.)
Az alábbiakban az új, kétszintű magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga középszintű szövegalkotási feladatának javítási útmutatójában jelöltem aláhúzással azokat az elemeket, melyek arra utalnak, hogy a diáknak a vizsgahelyzetben az adott tételt, feladatot kell megoldania, a retorikai szituációban megfelelő és meggyőző szövegművet (Bitzer kifejezésével fitting response; 1968/1992: 9) alkotnia. Megoldása akkor sikeres, ha eleget tesz a javítási útmutatóban leírtaknak (ezek egy része azonban a szövegalkotási feladat esetében jórészt csak ajánlás, teret hagy az egyéni megoldásoknak), meggyőzi a javító tanárt arról, hogy megérdemli a magas pontszámot. (Az emelt szintű érettségi szövegalkotási feladatainak elbírálási szempontjai is hasonlóak, az áttekinthetőség kedvéért nem foglalkozom az emelt szinten elvárt három szövegalkotási feladat különálló elemzésével.) Középszinten három szövegalkotási feladat (érvelés, műelemzés, összehasonlító elemzés) közül választhatnak a tanulók, az általános értékelési kritériumok azonban azonosak, a három fő szempont a tartalom, a megszerkesztettség és a nyelvi minőség, mindegyikre 20, összesen 60 pont adható.
Tartalmi szempontból a „tématartás” alkategória alapja a relevancia, az adott retorikai szituációban a témának való megfelelés, ez alapján sorolható a dolgozat az alsó, felső vagy középső kategóriába (4.3.1. táblázat). A „lényegében” kifejezés nehezen körvonalazhatóvá teszi a középső kategóriát, az alsó kategória ismérve viszont egyértelműen az, ha a diák eltér az adott retorikai szituációtól. Az „állítások jellege” alkategória is a retorikai szituációra épül, elsősorban a tanuló által választott példák, hivatkozások, idézetek relevanciáját vizsgálja az
92
adott feladattal mint a szituáció alapjával összefüggésben. Fontos elem a mennyiség is, hiszen a vizsgaszituációban adott terjedelmű szöveg (3−8 oldal) megalkotását várják a diáktól meghatározott idő (180 perc) alatt. A harmadik alkategória, a „tárgyszerűség” elsősorban az ismeretek alkalmazásának helyességét méri a dolgozatban, az „indokolt”, „kellő mennyiségű”, „hiányos” kifejezések utalnak a vizsgahelyzet elvárásaira. A meggyőzéshez tehát az érvelés, műelemzés, összehasonlító elemzés mint műfaj általános ismerete mellett az adott vizsgafeladat által felvetett probléma megoldásának sikeressége is fontos szempont.
4.3.1. táblázat: A retorikai szituáció indikátorai az írásbeli érettségi vizsga javítókulcsában I.
Tartalom 20−15 14−9 8−1
Tématartás (megfelelés a feladatnak, szempontoknak, szövegbázisnak;
probléma-érzékenység)
- megfelelés a választott témának,
címnek, feladatnak - tartalmas kifejtés - gondolati érettség - ítélőképesség, kritikai gondolkodás
megnyilvánulása - a feladattól függően:
személyes álláspont megfogalmazása
- lényegében
megfelel a választott témának, címnek, feladatnak
- eltérés a témától, címtől,
feladattól
- feltűnő tartalmi aránytalanság (pl. életrajz a műértelmezés rovására)
- konkrét kifejtés helyett általánosságok
Állítások jellege
(világismeret, gondolkodási kulturáltság)
- releváns példák, hivatkozások - hihető, meggyőző állítások
- kifejtett állítások - a témának, feladatnak megfelelő mennyiségű állítás
- témához tartozó és attól eltérő
kijelentések váltakozása - nem kellően meggyőző
példák (pl. az érvek nem mindig
támasztják alá a kellő mértékben az állításokat)
- kevés releváns példa, utalás
- ismétlődések - gyenge vagy hibás állítások
Tárgyszerűség (műveltség, tájékozottság)
- megfelelő tárgyi tudás és tájékozottság - az ismeretek
helyénvaló alkalmazása
- indokolt hivatkozás vagy
idézés
- zömükben helytálló tárgyi elemek
- nem kellő mélységű és részletességű tudás
- tárgyi, fogalmi félreértések
- hiányos tárgyi tudás
- tárgyi, fogalmi tévedések
A szövegalkotási feladat értékelésének második kategóriája a megszerkesztettség.
(4.3.2. táblázat) Az első alkategória, a „felépítettség, műfajnak való megfelelés” egyértelműen
93
utal a retorikai szituációra („feladatban megjelölt műfaj, téma”), elvárja, hogy a kialakított gondolatmenet az adott szituációban legyen meggyőző (fitting), az adott problémát oldja meg, az adott kérdésre legyen válasz. Akár hermeneutikai vonatkozásból, akár problémamegoldásként szemléljük a szövegalkotási feladatot, a hármas tagolás természetes, hiszen fel kell vezetni a tételt, ki kell fejteni a bizonyítást, majd le kell zárni a szövegművet („koherencia, arányosság, tagolás” alkategória). A harmadik alkategória, a „terjedelem”
szintén a szituáció következménye, az értékelés attól függ, mennyire tesz eleget a dolgozat a vizsgahelyzet ezen követelményének. Problémaként vetődik fel, hogy a lényeg kiemelése (mely szintén a szituációból adódik) és a logikusság tartalmi vagy szerkezeti szempont-e, a javítókulcs mindkettőt a szerkezethez sorolja.
4.3.2. táblázat: A retorikai szituáció indikátorai az írásbeli érettségi vizsga javítókulcsában II.
Megszer-kesztettség 20−15 14−9 8−1
Felépítés, műfajnak való megfelelés
- megfelel a
feladatban megjelölt műfajnak, a
témának, a
gondolatmenetnek - logikus, tudatos felépítés
- az állítások / gondolati egységek világos kapcsolódása
- helyenként
következetlen felépítés - indokolatlan
gondolatmenetbeli váltások
- a részek közti összefüggés
nem mindig világos (pl.
bizonytalanság
a nyelvi kapcsolóelemek használatában)
- széteső írásmű:
lényegét tekintve zavaros gondolatmenet (pl.
csapongás, ismétlődések) nem halad
meghatározható irányba
az író elvész a dolgozatban
Koherencia, arányosság, tagolás
- van bevezetés, kifejtés,
lezárás; ezek elkülönülnek és arányosak - jól tagolt bekezdések
- globális és lineáris kohézió
megvalósulása
- van bevezetés, kifejtés, lezárás; ezek
elkülönülnek,
de aránytalanok vagy formálisak (pl. túl hosszú vagy a feladathoz nem szorosan
kapcsolódó bevezetés) - egyenetlenség lényeges és
lényegtelen elválasztásában (pl. elhagyható bekezdések)
- hiányzó vagy álbevezetés / álbefejezés
- a főbb szerkezeti részek nem különülnek el egymástól
- szövegössze-függésbeli hiányosságok (pl.
alanyváltás)
- hiba, hiányosság a kohéziót
megteremtő eszközök (pl. kötőszók, névmások) használatában
Terjedelem - az elvárt terjedelemnek megfelelő
- fölöslegesen hosszú
- kirívóan rövid
94
Az utolsó értékelési szempont a nyelvi minőség (4.3.3. táblázat). A „nyelvi norma, hangnem, stílus” alkategória alapja a szituációnak megfelelő hangnem megválasztása, a nyelvi norma, az igényes köznyelv ismerete. A személyes vélemény, ítélőképesség, kritikai érzék a tartalom mellett a nyelvi minőség értékelési szempontjai között is megjelenik. A nyelvi norma mellett a vizsgahelyzet megköveteli a változatos, igényes mondat- és szövegalkotást és a választékos szókincset is.
4.3.3. táblázat: A retorikai szituáció indikátorai az írásbeli érettségi vizsga javítókulcsában III.
Nyelvi minőség 20−15 14−9 8−1
Nyelvi norma, hangnem, stílus
- egészében megfelel a témának, a helyzetnek, az esetleges személyes véleménynyilvánításnak
- lényegében megfelel a témának, a helyzetnek
- csak részben felel meg a
témának, a helyzetnek Mondat- és
szövegalkotás
- témának megfelelő változatosságú
- gördülékeny, élvezetes, választékos
- nem elég változatos - helyenkénti nyelvi-nyelvtani hibák (pl.
egyeztetés, vonzat)
- színtelen, igénytelen (pl.
egyszerű mondatok túlsúlya)
- dagályos
- gyakori a nyelvi-nyelvtani
hiba Szókincs - szabatos, árnyalt,
választékos - szakkifejezések helyes használata
- olykor a köznyelvitől eltérő (pl. szleng)
- szegényes - tartalmi jellegű szótévesztés
A szakszókincs használata mint elvárás ismét átfedéshez vezet a tartalmi értékelési szemponttal, mely a fogalmi félreértéseket a középső kategória jellemző hibájaként említi. A fogalomhasználat önálló értékelési szempontként azonban nem jelenik meg, pedig az adott szituációban a meggyőző kommunikáció csak a szimbólumok helyes használatával valósítható meg (Vatz 1974: 160−161). Ezért a köznyelvi norma ismeretét és a szakszókincs ismeretét érdemes lenne szétválasztani, külön értékelni.
Az áttekinthetőség kedvéért a négy mérés eredményei közül a 2. és a 4. eredményeit hasonlítottam össze az előző típusú érettségi kiemelkedő színvonalú dolgozataival (Pásztor 1996). A 2. mérés retorikai szituációja a régi típusú érettségihez hasonlóan csak a fogalmazás címét adta meg. A 4. mérés megadta a körülményeket (Burke pentásza alapján 1969: XV), és egy idézetet, a jelenlegi érettségi vizsga érvelési feladatához hasonlóan. A különbség, hogy a kísérleti csoport feladata csak az érvelésre korlátozódott, az érettségi vizsgával ellentétben nem kellett irodalmi példákat, műelemzéseket beépíteniük.
95
Az általam összeállított mérőlap első pontja a retorikai szituációt vizsgálja, a 4.1. és a 4.2. fejezetben ismertetett elméleti háttérből kiindulva:
1. A tanuló azonosítja a témát és meggyőző megoldást ad a problémára.
2. Azonosítja a téma fő kérdését és az ügyállást.
3. Megfogalmazza saját álláspontját, ítéletét (tétel).
4. Válaszában a feladat minden részletére megfelelő terjedelemben kitér.
5. Válasza tárgyszerű, releváns: megfelel a szituációnak és az olvasó elvárásainak.
4.3.1. ábra: A retorikai szituáció szempontjainak való megfelelés az egyes korpuszokban (az öt mérési szempont eredményének átlaga, %)
A 4.3.1. ábrán a mérőlap öt pontjának eredményei láthatók az egyes korpuszokban, összesítve, százalékban kifejezve. A retorikai szituáció elvárásainak leginkább megfelelő fogalmazásokat a végzős érvelések (87%) között találunk. Az 1996. évi érettségi dolgozatok az akkori szituációnak megfelelnek, hiszen az a típusú érettségi nem a problémamegoldást állította középpontba. Mégis érdekes, hogy a tanárok által választott dolgozatok több mint háromnegyede problémamegoldásként, egyénileg felvetett kérdésre adott válaszként értelmezte az adott címet. A végzős műelemzéseknek ezzel szemben csak alig fele fogta fel problémamegoldásként a műelemzést. A kezdő csoport az érvelési gyakorlatokat is csak 71 (elvi kérdés) illetve 65%-ban (tanácsadó beszéd) közelítette meg retorikai szituációként. Nem keresték a fő kérdést, nem vették figyelembe a feladat minden részletét, nem törekedtek a releváns problémamegoldásra.
71
65
49
87
76
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
9_chreia 9_tanácsadó 12_műelemzés 12_érvelés érettségi_1996
96