195 8. ELŐADÁSMÓD (PRONUNTIATIO)
„a jó előadásmód lehetővé teszi, hogy úgy lássék, szívünkből beszélünk.”
(Rhet.Her. 3,15,17; 2001: 69) A fejezet mottójából kiderül, hogy a klasszikus retorikában az előadásmód az élőszóra vonatkozott, úgy tűnhet tehát, hogy a fogalmazással nem áll kapcsolatban. Az az előadói, rögtönzési készség azonban, amelyre Cornificius hivatkozik tankönyvében, a szónoki előgyakorlatok rendszerében: szövegek olvasása, értelmezése, megfogalmazása és előadása révén alakult és csiszolódott ki.
Hogyan mérhető az előadásmód az írásbeli szövegalkotásban? A legkézenfekvőbb a szövegformálás, az íráskép stílusjegyeinek vizsgálata, az első benyomásé, amit a szöveg a befogadóra tesz (8.1). Másrészt azt is hasznos lehet tudni, milyen a jó előadásmód (illetve a
„jó szöveg”) a hallgatóság szempontjából (8.2). Végül a beszéd és az írás fenti összefüggése miatt érdemes megvizsgálni, retorikai szempontból mit vár el a szóbeli érettségi vizsga a diákoktól, mennyire egyeztethető össze annak követelmény- és értékelési szempontrendszere az írásbeli vizsgáéval és a retorikai elemzés szempontrendszerével (8.3).
196
Az íráskép hibáira az írásbeli érettségi javítókulcsa 3 pont levonását engedélyezi, de a pontvesztés kritériumai nincsenek megadva. A mechanikus elrendezés grafikai jellemzői közül Fercsik Erzsébet és Raátz Judit a következőket nevezi meg: margó, bekezdés, sorok, szótávolság, szövegkiemelés, javítás. A szöveg olvasójában kialakuló kedvező vagy kedvezőtlen benyomás a szöveg tagoltsága, arányos vagy szabályos volta, térbeli elhelyezése, a margó, a bekezdések, a sorok, a szótávolság és a szövegkiemelés megléte vagy hiánya következtében alakul ki (Fercsik−Raátz 1994: 60−61). A 8.1.1/a. és a 8.1.1/b. ábrán a külső elrendezés megfigyelési szempontjainak való megfelelés látható (Fercsik−Raátz 1994: 60), az adatok azt mutatják, a dolgozatok hány százaléka felelt meg a szabályoknak.
8.1.1/a. ábra: A külső elrendezés szempontjai a négy mérésben 1. (%)
Az íráskép, a betűforma és a bekezdés megítélése problémákat vethet fel. Az első kettő az szövegalkotás-mérések „összbenyomás”-szempontjához (overall impression, Kádárné 1990) hasonlóan szubjektív: az én ítéletem, mivel már hosszabb ideje tanítom a diákokat, nem biztos, hogy egyezik azzal, aki először látja a kézírásukat. Mind az íráskép, mind a betűforma szempontjából az eredmények 80% felett vannak, a tendencia is hasonló: a műelemzések a legjobbak, az érvelés a kezdő és a végzős csoportban hasonló szinten van, ezt követi az elvi kérdés. Teljesen olvashatatlan írás nem volt, de megfigyelhető, hogy a kezdők írása még könnyebben olvasható, a végzősök egyéni betűformáit egy-két esetben nehéz megfejteni. A diákoktól származó kiemelésre egyik dolgozatban sem találtam példát, ezt valószínűleg nem tartják sem az esszé, sem a fogalmazás műfajával összeegyeztethetőnek. (Érdekes lenne megvizsgálni például, ha „blogot” írnának órán.) A javítások száma szempontjából a kilencedikes dolgozatok kevesebb áthúzást tartalmaztak, a legtöbb (100%) pedig a végzősök első mérésében fordult elő, ahol az idő nyomását is a legjobban érezték a tanulók.
50
23 20
10
57 76
52
76
10 68 69
36
68
86 86
91
50
68
91 91
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
tagolt arányos elhelyezés margó bekezdés elvi kérdés_9 tanácsadó beszéd_9 műelemzés_12 érvelés_12
197
A tagoltság a kezdők elvi kérdéseinek csak felére volt jellemző, de a tanácsadó beszédben már háromnegyedük tagolta dolgozatát. Hasonló változás figyelhető meg a végzősök dolgozataiban is. Az arányosság az elkülönített részek között nem érvényesül: csak a kilencedikes tanácsadó beszéd és a végzős érvelés esetén közelíti meg az 50%-ot. Érdekes, hogy az ismerősebb szituáció és az érvelés (valószínűleg azért is, mert a kért három regény elemzése már eleve tagolja a dolgozatot) kedvezett az arányosságnak.
8.1.1/b. ábra: A külső elrendezés szempontjai a négy mérésben 2. (%)
A szöveg elhelyezésére a kezdők többsége az első mérésben egyáltalán nem figyelt, de a másik három korpusznak is csak háromnegyedében figyelhető meg az arányos elhelyezés.
Ez összefügg a margó meglétével vagy hiányával is: a szövegelhelyezési rutin meglétét vagy hiányát mutatja. Margó a kezdők dolgozatainak csak töredékében fedezhető fel, külön utasítás nélkül nem használják, pedig az alsó tagozaton tanult fogalmazási alapismeretek után felső tagozaton már rutinná kellene válnia a szabályos szövegformálásnak. Ezzel valószínűleg összefügg, hogy a munkafüzetekben előre kihagyott helyre, illetve előre margózott füzetbe írják a fogalmazást.
A kezdőknek nem vonalazott lapot adtam, a sorok és a sortávolság betartása az első mérésnél csak a tanulók felének sikerült. A tanácsadó beszédben a sorok egyenessége és a sortávolság betartása a tanulók négyötödének sikerült. A szótávolság viszont arányosabb a kezdőknél, mint a végzősöknél, a betűformák szabályosabbak, a 2-3 betűnyi távolság a tanulók háromnegyede (elvi kérdés) illetve 60%-a (tanácsadó beszéd) esetén könnyen megítélhetővé teszi a helyesírás minősítését. A végzősök vonalas lapra írtak, de a sorok egyenessége és távolsága a műelemzésben csak 60−65, az érvelésben 80%-ban szabályos. A szótávolság esetén még rosszabb a helyzet: az érvelésben éppen meghaladja az 50%-ot, a
53 60
73
0
77
86 86
62
0
90
64 68
36
0
100
82 82
55
0
95
0 20 40 60 80 100 120
sorok sortáv szótáv kiemelés javítás elvi kérdés_9 tanácsadó beszéd_9 műelemzés_12 érvelés_12
198
műelemzésben viszont még a 40%-ot sem éri el azoknak a dolgozatoknak az aránya, amelyekben a szótávolság a szabályoknak megfelelően 2-3 betű. Egyrészt sokan indokolatlanul nagy szótávot tartanak, előfordul nagyon szűk, préselt szöveg is, de a legtöbb dolgozatban a szabályos és a túl szűk szótáv váltakozik, nagyon nehézzé téve az egybe- vagy különírás megítélését.
A bekezdésszerkesztés problematikája a 6. és a 7. fejezetben is felmerült: a bekezdések formálisak, a szélső részek jelölve vannak, de nem az ismeretek átadását könnyítik meg, nem tükrözik a gondolatmenet logikai vázát. A kilencedikesek dolgozatai eleve kevésbé tagoltak, a bekezdések majdnem fele formális. A tanácsadó beszéd és az érvelés eredménye itt is jobb, de a végzősöknél is akad formális bekezdés. Az eredmények a kilencedikesek elvi kérdéseiben a legrosszabbak (70%, a többi eredmény megközelíti a 90%-ot). A bekezdésekkel kapcsolatos másik gyakori probléma, hogy bár léteznek, de aránytalanok, túl hosszúk vagy túl rövidek. Ez a két hibatípus egy tanuló dolgozatán belül is előfordulhat, és fő oka a tervezés hiánya: a bekezdések szervezője nem a tételmondat, hanem a tanuló szeszélye.
8.1.2. ábra: A megjelenítés szempontjai a négy mérésben (%) Az általam használt mérőlap a megjelenítés alábbi öt kritériumát mérte:
1. Az íráskép rendezett.
2. A betűformák szabályosak és jól olvashatók.
3. A szöveget bekezdések tagolják.
4. A helyesírás a szabályoknak megfelelő.
5. Az idézés a szabályoknak megfelelő.
Megfelelőnek a fentieken túl tehát az a dolgozat számított, mely kettő helyesírási hibapontnál (egy súlyos hiba), illetve 6 központozási hibánál több levonást nem tartalmazott.
89 82
71 64
21
46
93 86 93
34
24
83 100
91 95
23
59 95 86
86 91
36
50
82
0 20 40 60 80 100 120
íráskép betűforma bekezdés helyesírás központozás idézés elvi kérdés_9 tanácsadó beszéd_9 műelemzés_12 érvelés_12
199
Ezeket a számokat az érettségi javítókulcs alapján állapítottam meg, amely szerint maximálisan 30 hibapont (az átszámítási táblázatot használva 15 vizsgapont) vonható le a helyesírási hibák miatt. Felvetődhet az a probléma, hogy terjedelemben nem vethető össze az egyoldalas kilencedikes és a három vagy több oldalas végzős dolgozat. Úgy gondoltam azonban, ez lehet az a határ, ami még nem „bosszantó” az olvasó számára. A nem szakértő olvasó vagy korrektúraolvasást (Gósy 1999: 254−257) végző magyartanár talán észre sem veszi őket.
Az eredmények azt mutatják, hogy az elvi kérdések helyesírása lett a legjobb, 60%
feletti eredménnyel. Ez alátámaszthatná, hogy a rövidebb terjedelem miatt a diákoknak kevesebb lehetőségük volt a hibázásra, de ugyanezek a gyerekek az élőszóhoz közelebb álló tanácsadó beszédben már több, illetve súlyosabb hibákat vétettek, mint a végzősök hosszabb idő alatt írt, de nagyobb terjedelmű dolgozataikban. A legrosszabb eredményt a végzős műelemzésekben mértem, itt csak a tanulók alig több mint ötöde érte el az elvárt szintet.
A központozásban a végzősök dolgozatai sokkal pontosabbak voltak, a kilencedikesek ebből a szempontból annyira hanyagok, hogy az átlagosan egyoldalas dolgozatoknak csak ötöde érte el az elvárt szintet. Ennek az oka lehet a másodlagos szóbeliség, hiszen az sms-ben, chatnyelvben sem használnak írásjeleket. Emotikonok csak a kezdők tanácsadó beszédeiben fordultak elő, de abban a szituációban használatukat nem vettem normasértőnek. A végzősök eredménye 60% (műelemzés) és 50% (érvelés) körüli. A központozási hibák nagy része vesszőhiba. Ezek magyarázhatók a mondatszerkesztés hibáival, amelyekről az előző fejezetben volt szó.
A szabályosan jelölt idézetet mint a tudományos munka alapkövetelményét szintén fontosnak tartottam, de nem okvetlen fordul elő idézés minden dolgozatban. Az elvi kérdésben csak a tanulók fele idézett, abból ketten rosszul, a többiek nem. A többi mérés 80%
feletti eredményeket mutat. A leggyakoribb hiba az idézőjel egyik felének lehagyása, vagy az a formai hiba, hogy mindkét idézőjel felülre kerül. Ritkán, de előfordul, hogy nem egyértelműen jelöli a tanuló, egyenes vagy függő-e az idézet.
A helyesírás, szövegformálás lassan alakul rutinná, de fontos az igényesség, hiszen nyelvvizsgán, emelt szintű vizsgán az olvashatatlan, nehezen megítélhető helyesírású dolgozat a megfelelő felkészültség ellenére is pontlevonással járhat. Ez lehetne a 12 évig tartó retorikai nevelés személyiségfejlesztő hatásának csúcsa: az olvasó iránti figyelem, természetes udvariasság kialakítása, amely az írásképben (is) tükröződik.
200