2. A stratégiai technomenedzsment megközelítése – fogalmak és kutatási irányokfogalmak és kutatási irányok
2.4 A stratégiai technomenedzsment kontextus dimenziója
A stratégiai technomenedzsment térnyerése jelentős mértékben köszönhető a dinamikus képességeken alapuló stratégiai elméleti irányzat megjelenésének, mely szerint az egyre növekvő dinamikával és komplexitással bíró külső környezeti változások között a versenyelőny megszerzésének és megtartásának forrása az ún. Schumpeteri járadék, mely azon szervezeti képességekhez, magas szintű rutinokhoz köthető, amelyek révén a szervezet képes a gyorsan változó környezeti igényeknek megfelelően integrálni, kiépíteni és újrakonfigurálni kompetenciáit, támogatva az adaptációt és a változást (Teece-Pisano, 1994; Teece et al., 1997; Davenport et al., 2006; Zollo-Winter, 2002;
Eisenhardt-Martin, 2000). A stratégiai technomenedzsment szakirodalma tehát eleve a külső és belső tényezők folyamatos változására épít, középpontba állítva a szervezet technológiai bázisú reaktív és proaktív képességeit (Levin-Barnard, 2008).
2.4.ábra: A stratégiai technomenedzsment kontextuális tényezői
Forrás: saját szerkesztés, Burgelman et al. (2001) alapján
Ahogyan arra Burgelman et al. (2001) is felhívták a figyelmet (ld. 2.4. ábra), a vállalatok technostratégiája nem tekinthető teljesen endogén tényezőnek, annak tartalmát olyan független, a technológia tágabb környezetét képező dimenziókban lezajló változások is befolyásolják, melyek önmagukban és egymással kölcsönhatásban is fejlődnek.
Modelljükben generatív hajtóerőkként kerülnek definiálásra a külső környezetben zajló, a megtartó és szakító innovációk megjelenését és terjedését, az új technológiák kompetencia-építő és -romboló hatásait magában foglaló technológiai változások, és a meglévő stratégiai irányokat támogató vállalati stratégiai akciók.
A szelekciós hajtóerőket az iparági és a vállalatok szervezeti konfigurációjának változásai alkotják. Burgelman és szerzőtársai (2001) szerint a külső környezeti kontextus fő mozgatórugói között tartandó számon a makrokörnyezeti dimenziók, azaz a politikai, gazdasági, társadalmi, jogi, természeti és technológiai környezet, változásainak ágazati hatásai, az iparági strukturális erők – vevők, beszállítók, helyettesítő termékek, ágazati belépési korlátok, piaci verseny intenzitásának - mozgásai, az adott ágazatra jellemző domináns minta és annak változásai, az ágazati standardok megléte és azok változásai, valamint a társadalmi és technológiai rendszerek interakciója és koevolúciója. A szervezeti mozgásokat hajtó főbb erők között a szervezetek életében állandóan jelen lévő versengés és együttműködés mellett, Szintay (2000) munkájában további öt, esetenként külön-külön, vagy különböző összetételben ható erőt azonosít, melyek kapcsolatát az 2.5.
ábra szemlélteti.
2.5.ábra: Az 5+2-es modell
Forrás: Szintay (2000, 111. o.)
Az 5+2 modell értelmében a szervezetek belső dinamikáját a versengés gerjeszti, míg az együttműködés biztosítja a szervezet evolúciós pályán történő maradását. Az ábra kerületén feltűntetett erők a szervezetek különböző életszakaszaiban dominánsak, és jellegzetes működési módokat igényelnek. Míg ugyanis az üzleti célkijelölés általában véve a vállalkozói szervezeti működési formát támogatja, addig a szervezet mennyiségi növekedési kényszereként értelmezhető hatékonysági erő a technikai szervezetek sajátosságainak tekinthető feladatmegosztást és delegációt, a szakértelem, mint üzletiesíthető lehetőség a technokrata működést, azaz a szaktudás meglétét és a tudás gyors adaptációját, az innovációs erő pedig a nem ismert megoldások megtalálását és az újítások életre hívását támogató adhokrata szerveződési forma jellegzetességeit igényli.
Így, a technostratégiát és annak menedzselését is felölelő stratégiai technomenedzsment is e tényezők koevolúciójában kerülhet kialakításra és megvalósításra.
Astratégiai technomenedzsment külső és belső kontextushoz, azok változásához való illeszkedési feladatának illusztrálására McCarthy (2003) evolúciós elméleti alapokra támaszkodva illusztrálja a technológiai stratégia, az erőforrások és rutinok, valamint az ezek eredőjeként megjelenő képességek és konfigurációk kapcsolatrendszerét. Modellje értelmében az olyan külső környezeti hajtóerők, mint a verseny, a fogyasztói igények és piaci szükségletek, valamint a technológiai fejlődés azok, melyek a stratégiai konfigurációs láncot mozgatják. Ez a stratégiai konfigurációs lánc (ld. 2.6. ábra) foglalja magában azokat a fő technomenedzsment funkciókat, technológiai keresés, technológia kiválasztás, technológiai adaptáció és technológiai kiaknázás – melyek a versenyelőny megszerzését és megtartását biztosító vállalati erőforrások, rutinok és képességek kifejlesztéséért és megtartásáért felelősek.
2.6.ábra: Technomenedzsment stratégiai konfigurációs lánca
Forrás: McCarthy (2003, 732. o.)
Annak érdekében pedig, hogy egy vállalat, vállalkozás versenyelőnyre tehessen szert a stratégiai technomenedzsment feladata a külső és belső környezeti feltételekhez való technológiai illeszkedésének biztosítása, azaz a stratégiai célokat és külső környezeti elvárásokat kielégítő technológiai képességek létrehozásának és fejlesztésének támogatása a megfelelő erőforrások és rutinok folyamatos fejlesztése és ismétlése révén.
A szervezetek jövőbeli technológiai illeszkedése pedig azon múlik, hogy a variáció, szelekció, megszilárdulás és a korlátozott erőforrásokért folytatott harc evolúciós folyamatai közepette (ld. 2.7. ábra) milyen gyorsan képes az adott vállalat felismerni, megérteni és irányítani a stratégiai technomenedzsment funkciókat az evolúciós folyamatokat alakító új piaci igények, versenyerők és technológiai fejlődési folyamatok felismerését és kiaknázását szolgáló sikeres jövőbeli stratégiai konfigurációk létrehozására (McCarthy, 2003).
2.7.ábra: A technológiai illeszkedésmodellje
Forrás: McCarthy (2003, 739. o.)
A stratégiai technomenedzsment több tudományterületet érint, a kutatások egyaránt merítenek a technológiai-műszaki, az innováció, valamint a stratégiai menedzsment témakörének keretrendszeréből, eszközrendszeréből és fogalmaiból. Ahogyan a fentiekből is láthatjuk, a diszciplína fejlődéstörténetét tartalmi, folyamat és kontextus szempontból is célszerű vizsgálni, mely további kutatásokat tesz szükségessé.
2.5 Felhasználtirodalom
Antoniou, P.H., Ansoff, H. I. (2004). Strategic Management of Technology, Technology Analysis & Strategic Management. 16(2): 275-291.
Bidgoli, H. (2010). The Handbook of Technology Managemen Volumne I. Core Concepts, Financial Tools and Techniques, Operations and Innovation Management. New York: John Wiley & Sons.
Burgelman, R. A., Maidique A., Wheelwright S. C. (2001). Strategic Management of Technology and Innovation. New York: McGraw-Hill.
Cetindamar, D., Pala, O., Can, O. (2006). Technology Management Activities and Tools:
The Practice in Turkey. PICMET 2006 Conference. Istanbul: Turkey. In:
Cetindamar, D., Phaal, R., Probert, D. (2016). Technology management. Activities
& Tools. London: Palgrave-MacMillen.
Cetindamar, D., Phaal, R., Probert, D. (2016). Technology management. Activities &
Tools. London: Palgrave-MacMillen.
Cleland, D. I., Bursic, K. M. (1991). Strategic Technology Management, Systems for products and processes, New York: American Management Association.
Cory, J. P. (1988). The Process and Technology Management (International Journal of Technology Management. 3(5): 557-561.
Daim, T. U., Kocaoglu, D. F. (2008). How do Engineering Managers Evaluate Technologies for Aquisition? The Review of the Electronics Industry. Engineering Management Journal. 20(3): 44-52.
Davenport, T. H., Leibold, M., Voelpel, S. (2006). Strategic Management in the Innovation Economy, Strategy Approaches and Tools for Dynamic Innovation Capabilities, Publicis Corporate Publishing and Wiley-VCH Verlag GmbH.
Deutsch, N. (2019). A technológia stratégia szerepe – a stratégiai technomenedzsment fejlődésének holisztikus megközelítése. In: Kőszegi, I. (Eds.). III. Gazdálkodás és Menedzsment Tudományos Konferencia: Versenyképesség és innováció Konferencia helye, ideje: Kecskemét, Magyarország 2018.09.27. Kecskemét:
Neumann János Egyetem. pp964-970.
Dhillon, B. S. (2002). Engineering and Technology Management Tools and Applications.
London: Artech House.
Drejer, A. (1996). Frameworks for the management of technology: towards a contingent approach. Technology Assessment and Strategic Management. 8(1): 9-20.
Dorf, R. C. (2000). Technology Management Handbook. Boca Raton: CRC Press.
Dvir, D., Segev, E., Shehnar A. (1993). Technology‘s varying impact on the success of strategic business units with the Miles and Snow typology, Strategic Management Journal. 14(2): 155-162.
Eisenhardt, K. M., Martin, J. A. (2000). Dynamic capabilities: what are they?, Strategic Management Journal. 21(10Ǧ11): 1105-1121.
Gaynor, G. H. (1996). Handbook of Technology Management. New York: McGraw- Hill Co.
Gregory, M. J. (1995). Technology Management: A Process Approach, Proceedings of the Institution of Mechanical Engineers. Journal of Engineering Manufacture.
209(5): 347-356.
Henriksen, A. D. (1997). Technology Assessment Primer for Management of Technology. International Journal of Technology Management. 13(5-6): 615-638.
Isaias, P., Issa, T. (2015): High Level Models and Methodologies for Information Systems. New York: Springer.
Jemala, M. (2012). Integration of Technology Management and Its Development:
Interlevel Overlap and Technology Identification, Acta Oeconomica Pragensia.
2012/5, pp. 57-74.
Kerr, C., Farrukh, C, Phaal, R, Probert, D. (2013). Key principles for developing industrially relevant strategic technology management toolkits. Technology forecasting & Social Change. 80(6): 1050-1070.
Kropsu-Vehkaperä, H., Haapasalo, H., Rusanen, J. (2009). Analysis of technology management functions in finnish high tech companies. The Open Management Journal. 2:1–10.
Levin, D., Barnard H. (2008). Technology management routines that matter to technology managers. International Journal of Technology Management. 41(1-2): 22–37.
Luggen, M., Tschirky, H. (2003). A conceptual framework for technology and innovation management in new technology-based firms. PICMET 2003. Portland International Conference. pp. 342–347.
McCarthy, I. P. (2003). Technology management –a complex adaptive systems approach.
International Journal of Technology Management. 25(8): 728-745.
Pataki, B. (2005). A technológia menedzselése. Budapest: Typotex Kiadó.
Pelser, T. G. (2014). The enigma of technology management in strategy deployment.
International Business & Economics Research Journal. 13(5): 915-938.
Phaal, R., Farrukh C. J. P., Probert D. R. (2000). Practical frameworks for technology management and planning. In: IEEE (Eds.): Proceedings of the 2000 IEEE. pp. 57–
62.
Phaal, R., Farrukh CJP., Probert DR. (2006): Technology management tools: concept, development and application. Technovation. 26(3): 336-344.
Pilkington, A., Teichert, T. (2006). Management of technology: Themes, concepts and relationships. Technovation. 26(3): 288-299.
Rasche, A. (2008). The Paradoxical Foundation of Strategic Management. Heidelberg:
Physica-Verlag.
Roper, A. T., Cunningham, S. W., Porter, A. L., Mason, T. W., Rossini, F. A., Banks, J.
(2011). Forecasting and Management of Technology. New Yersey: John Wiley and Sons.
Price, R. M. (1996). Technology and strategic advantage. California Management Review. 38(3): 38-56.
Rush H., Bessant, J., Hobday M. (2007). Assessing the technological capabilities of firms:
developing a policy tool. R&D Management. 37(3): 221-236.
Sahlman, K., Haapasalo, H. (2012). Structures of Strategic Management of Technology in a Conceptual Framework of enterprise practice. International Journal of Synergy and Research. 1(1): 57-76.
Skilbeck, J. N., Cruickshank, C. M. (1997). A framework for evaluating technology management process. In: IEEE (Eds): Innovation in Technology Management-The Key to Global Leadership, Portland International Conference on Management and Technology. pp. 138-142.
Szakály, D. (2002). Innováció-és technológiamenedzsment I., Miskolc: Bíbor Kiadó.
Szintay, I. (2000). Stratégiai menedzsment. Miskolc: Bíbor Kiadó.
Teece, D., Pisano, G. P. (1994). The dynamic capabilities of firms: an introduction.
Industrial and corporate change. 3(3): 537-556.
Teece, D., Pisano, G. P., Shuen, A. (1997). Dynamic Capabilities and Strategic Management. Strategic Management Journal. 18(7): 509–533.
Tschirky, H. (2003). The Concept of the Integrated Technology and Innovation Management. In: Savioz, P. (Eds). Technology and Innovation Management on the Move –From Managing Technology to Managing Innnovation-driven Enterprises.
Züerich: Orell Füessli, pp.40–106.
Unsal, E., Cetindamar, D. (2015). Technology Management Capability: Definition and its Measurement. European International Journal of Science and Technology. 4(2):
181-196.
White, M. A., Bruton, G. D. (2011). The Management of Technology and Innovation: A strategic approach. Mason: South –Western CENGAGE learning.
Zafar, H., Sushil (1997). Strategic management of technology –A glimpse of literature.
International Journal of Technology Management. 14(5): 539-577.
Zollo, M., Winter, S. G. (2002). Deliberate learning and the evolution of dynamic capabilities. Organization science. 13(3): 339-351.