A rossz szelek

A betegségek diagnosztizáláskor a gyógyítók nagyon gyakran a szélben szálló ártó lényeket jelölik meg a betegség okaként. A nahuatl ahakatl kifejezés spanyolul levegőnek

vagy szélnek fordítható. Betegséget okozó entitásként való azonosításakor spanyolul rossz levegőnek vagy szélnek (sp. mal aire vagy mal viento), olykor rossz léleknek nevezik.

A képzetet vizsgáló etnográfusok megjegyzik, e betegség értelmezése gyakran egy adott régión vagy közösségen belül is változhat. Sandstrom leírja, hogy „néhány ember minden kárt okozó lelket szeleknek tekint, míg mások úgy gondolják, hogy ezek a lelkek csak irányítják a szeleket” (Sandstrom 1986:12). Gréco szerint: „bár a kifejezés a szakirodalomban általában úgy jelenik meg, mint egy betegség előidézője, úgy tűnt számomra, hogy a közösségben alkalmanként inkább tünetek és érzelmi állapotok megjelölésére használják, mint egy specifikus ártó lényre” (Gréco 1993:64).

Ezt a fajta komplexitást, értelmezésbeli eltéréseket, sőt ellentmondásokat az adott közösségben végzett interjúk során én is tapasztaltam. Egy betegség észlelésekor a helybéliek az elsők között kezdenek a rossz szelek ártó hatására gyanakodni, és számos eltérő magyarázatot fűznek hozzájuk.

Pachiquitlában az elnevezés utalhat:

– A főként keletről, délkeletről érkező szelekre, amik felüdülést hoznak a tikkasztó melegben, és a létfontosságú esővel látják el a falu földjeit. Ezt a falubeliek az esőistenek tevékenységének tulajdonítják.

– Az ahakatl elnevezés emellett jelezhet egy összetett betegségképzetet, illetve azt az embertől független, idegen entitást, amely a testbe hatol, és az integritását veszélyezteti. Az előző csoporttól ekkor gyakran az amo kuali vagy axkuali ahakatl (nem jó szél) kifejezéssel különböztetik meg.¹⁰³

Ebben az esetben a kifejezés a következő dolgokat jelölheti:

1. Utalhat meghalt emberek lelkére. Ekkor kétféle lélekről is szó lehet:

1/a. Azoknak az embereknek a lelkéről, akik éppen akkor haltak meg, és a testük még nincs eltemetve. Ezek a lelkek még nem indultak el a túlvilágra, a testük körül bolyonganak és mérgesek, mivel el kellett azt hagyniuk. A lélek hideg, de keresi a meleg helyeket, főként egy másik testet, amibe beköltözhet. Veszélyes az élőkre, ezért a virrasztáson és a temetési előkészületeknél tartózkodnak részt venni azok, akiknek nyílt sebük van, mivel a seben keresztül a testükbe hatolhat. Ha mégis részt vesznek, akkor fehér, a tortillalepény készítésénél is használt meszet raknak a sebre, amit hidegnek

103 Meg kell jegyezni, hogy általában a két típusra egyaránt az ahakatl szót használják, és az amo kuali kifejezést csak akkor teszik hozzá nahuatllul, ha a kontextusból nem derül ki egyértelműen, hogy miről beszélnek.

tekintenek, így a halott nem fedezi fel a sebet.¹⁰⁴ A virrasztás és a temetés során nemcsak a morális hozzáállás, hanem a védekezés része is, hogy tartózkodnak rosszat mondani a halottról.

1/b. Utalhat olyan emberek lelkére, akik nem a számukra kijelölt pillanatban haltak meg, hanem baleset, gyilkosság vagy mágikus támadás következtében vesztették életüket.

Ez a magyarázat a tonalinak arra a jellemzőjére utal, hogy a lélek megkapásával valaki nemcsak életerőt kap, hanem az istenek kijelölik természetes halálának időpontját is. Ha azonban valaki erőszakos módon előbb hal meg, akkor lelkének a földön kell kivárnia azt a pillanatot, amikor elindulhat a túlvilágra. Ezek a haragos és láthatatlan lelkek nem tudnak nyugodni, mivel még nem érkezett el a számukra kijelölt idő, hogy útnak induljanak.¹⁰⁵ 2. A katolikus térítés hatására sokan démonikus lelkeknek, vagyis az ördög szolgálóinak tekintik őket, akiket maga az ördög, Lucifer, nahuatlul Axkualitlakatl (nem jó ember) vagy az alvilág ura Miktlantektli irányít. „A földön élünk, és az ördög szenved, és azt akarja, hogy mi is szenvedjünk itt a földön”.

3. Utalhat egy tárgyból, emberből, szemétből, sírból, prehispán romból eredő, bajt hozó kisugárzásra, amely szintén betegséget, halált okozhat.

A rossz szeleket tehát egyrészt ártó entitásként értelmezik a helyiek, másrészt viszont inkább egyfajta átadható vírus, fertőzés analógiája alapján képzelik el.

Ha élő entitásokként jellemzik őket, akkor ezek az ártó lények saját akaratukból, vagy pedig az ördög és a vele kapcsolatban álló ártó szándékú vallási specialista, a boszorkány felkérésére betegíthetik meg az embereket. A boszorkányok által manipulált rossz szelek jóval veszélyesebbek, mint azok, amelyek csak véletlenül találnak rá az emberre.

Az ártó lények lakhelyeként a helybeliek a falut körülvevő természeti környezetet, a folyókat, patakokat vagy a földalatti világot nevezték meg. Az első esetben leginkább a földművelés alá nem vont részeken (na. monte) található üregekben, kisebb barlangokban, mély völgyekben, szakadékokban (na. tzakualli) laknak, amelyek alkalmatlanak a művelésre, és az ott élők csak a legszükségesebb esetekben keresik fel azokat. Ezek a helyek közvetlenül érintkeznek a földalatti világgal, az ott élő ördöggel és szolgálóival.

Santa Catarina Santa Catarina Xochiatipánban külön kiemelik a kisváros környékén

104 1999-ben az egyik ismerősöm gyermeke meghalt. A virrasztásra indulva találkoztam Pablóval, a falu egyik katekétájával. Érdeklődtem, hogy jön-e, de elmondta, hogy megvágta a kezét bozótvágókéssel, nyílt sebe van, ezért fél elmenni, és az egyik társa fog helyette imádkozni a halott lelkéért.

105 Hernández Cuellar megjegyzi, hogy a Texolocban élők azoknak az egykor élt embereknek a lelkét tekintik rossz szeleknek, akik az özönvíz idején haltak meg, de lelkük itt maradt, és azóta felügyelik az embereket.

Mindenhol megtalálhatóak, de főként az útkereszteződéseknél (Hernández Cuellar 1982:44). Ezzel a magyarázattal terepmunkám során nem találkoztam.

található – feltehetőleg huaszték eredetű –, kisebb kőből készült romokat is, amiket emiatt is veszélyes megbolygatni. A Pocantla és Tlaltecatla közötti út mellett lévő barlangban szintén ők őrzik a kincseket. Egyéb okok mellett ennek tudható be, hogy az ott élő indiánok rossz szemmel nézik az általuk „kincskeresőnek” tekintett régészek munkáját, és gyakran az észak-amerikai protestáns térítőket is azzal vádolják, hogy a kincs miatt érkeztek oda.

E helyekről kiindulva gyakorta feltűnnek a folyó- és patakpartokon, ösvényeken, keresztutak, temetők mellett. A betegséget is főként a természeti környezetben járva (a termőföldre menet, munka vagy a pataknál való fürdés során) lehet megkapni, majd visszatérve a faluba „a betegség bejön a házba”, azaz a család biztonságos környezetébe.

Az ahakatlok jellemzője, hogy – akár egy fertőző betegség –, átadható. A hideg-meleg dichotómia alapján a helyiek közvetlenül a valós vagy metaforikus hidegség fogalmával azonosítják e lelkeket. Így ha valaki egy virrasztásról megy ki a cukornádültetvény mellett épített sajtolóhoz, hogy barnacukrot (pilón) készítsen, akkor előtte alaposan meg kell mosdania, és ruhát kell cserélnie, nehogy kivigye magával a halott lelkét a munka helyszínére. A cukor készítése nagy odafigyelést igénylő munka, melynek során először egy állatokkal (ló, öszvér, szamár) hajtott fasajtoló (trapiche) segítségével kinyerik a levágott cukornád levét, majd azt tűzhelyre rakva három-négy óráig forralják, amíg barna cukorrá nem áll össze. Ha valaki nem tartja be az előírásokat, akkor a halott lelke

„belenyúl az edénybe” (paella)hogy „kivegyen és megkóstolja” a cukrot (na. nektli). Ettől nem ég rendesen a tűz és nem keményedik meg a cukor, sőt a lelkek az állatokat is megbetegíthetik. Cukorkészítéskor folyamatosan jelen kell lennie egy sámánnak, aki rituális felügyelete alatt tarja a munkafolyamatot. A munkahely körül apazote füveket helyez el, hogy a természetben élő rossz szeleket „elvakítsa”, és azok ne tudjanak behatolni a térbe. Emellett imádkozniuk kell a patakok őrzőlelkeihez, mivel ők is képesek megbetegíteni az állatokat.

A virrasztás az a ritka alkalom, amikor a férfiakkal együtt a nők is fogyaszthatnak nyilvánosan pálinkát a közösségben. Ennek oka nem csupán a gyász, fájdalom elviselésében keresendő. A pálinka mértékletes fogyasztása erőt, energiát, és ezzel együtt melegséget ad, amivel védekeznek a halott hidegnek tekintett lelkével szemben.

A betegségmagyarázatokban is gyakran feltűnik a hidegség érzete, mint ami közvetlenül a támadásukra utal.

„Korán felkelsz, mégy az ösvényen, és hirtelen megtámad, csak valami hidegrázást érzel, de még ugyanazon a napon meghalhatsz.”

A rossz szelek egy másik jellemző vonása, hogy szeretik a nyers dogokat, és különösen vonzza őket a vér. Ezért is rendkívül veszélyes pillanat a szülés (lásd később).

Az ahakatlokról beszélve a helybeliek nahutlul megkülönböztetik a xochiahakatl (virágszél), a xiuitlajakalt (fűszél) és a maseualahakatl (emberszél) fogalmát. Ahogy a riportok során, több félreértés után lassan megértettem, ezek nem konkrétan az ártó szelek eltérő típusaira vonatkoznak, hanem részben arra a körülményre, ahonnan jönnek, részben pedig azokra a rituális szimbólumokra, amelyekkel a betegség gyógyítható.

A xochiahakatl (virágszél) és xivitlahakatl (fűszél) esetében a gyógyító rítus során fontos szerepük van a gyógynövényeknek és a virágoknak, amiket felfűznek egy láncra (na. mekatl) és hétszer átbújtatják rajta a beteget.

A maseualahakatl betegség megkapása szorosan kötődik a szexuális kicsapongásokhoz.

Ha egy férfi vagy nő nem a törvényes társával él szexuális életet, akkor az aktus következtében – mely az elmondások szerint általában titokban, az emberektől távol, az erdőben, a ligetes részeken, vagy a cukornádsajtolók környékén zajlik –, beléjük hatolnak a rossz szelek. Az orgazmus a nahua elképzelések szerint veszélyes pillanat, amikor a lélek rövid időre kiszáll a testből, félig öntudatlan állapot, mely alkalmat ad a természeti környezetben élő rossz szeleknek, hogy a betegbe jussanak. Miközben a pár visszatér a faluba, az úton találkozhat másokkal. Ekkor a rossz szelet átadhatják nekik, és megbetegítik azokat, ők pedig sértetlenek maradnak. Ilyenkor főként a fiatal gyermekek vannak veszélyben.

A betegség magyarázatának a hátterében tehát feltűnik a szigorú morális kontroll, amely bűnnek tartja, és veszélyesnek tekinti a házasságtörést.

A rossz szelek okozta tünetek sok szempontból megegyeznek az ijedtségnek tulajdonított tünetekkel. Általános jegye lehet a fejfájás, majd hányás, hasmenés, rossz közérzet, sápadtság, láz és hidegrázás.