szerepvállalásukat. Csak a súlyos testi vagy szellemi betegségben szenvedők, a nőtlen férfiak és az özvegyek kapnak felmentést. Kizárólag az jogosult arra, hogy a közösség egyenrangú tagja legyen, házhelyet és megművelhető földterületet kapjon, ott házat építhessen, a gyermekeit a faluban nevelje fel és iskoláztassa, aki hajlandó betölteni a különböző feladatokat.
A rendszer tehát elsősorban a férfiakra épül, a nők az esetek nagy részében férjeik segítőiként vesznek részt benne. A fiatal fiúk tizennyolc éves koruktól „a falu kedvezményezett lakosaiként” bekerülnek a falu nyilvántartásába, és – ha a faluban maradnak – már feladatot vállalhatnak. 2002-ben 450 olyan férfit tartottak számon, akik a falu teljes jogú lakosának számított, vagyis, ha nem is élt mindegyikük Pachiquitlában, nem szakadtak el végleg a falutól, fizették a közmunka utáni bírságot.
A tisztségek vállalásának másik feltétele, hogy az illető házas legyen, függetlenül attól, hogy van-e már önálló lakhelye. A helyi magyarázatok szerint a falu bírója kötelezheti a tisztségviselőt, hogy időnként étellel, itallal lássa el a társait, ezt azonban feleség és családi háztartás nélkül nehezen tudná teljesíteni.
A falvakban lakó férfiakat érintő másik kötelezettség, hogy tizennyolc éves korától kezdve minden férfinak részt kell vennie a közösségi munkákban (komuntekitl vagy faena), tekintet nélkül arra, hogy megházasodott-e már. Ez a közmunka-kötelezettség a hatvanadik életév eléréséig tart, függetlenül attól, hogy valaki esetleg már korábban betöltött minden tisztséget.
A faluban 2002-ig nem volt olyan hagyományos, vallási alapú átmeneti rítus, amely szimbolikusan jelölte volna a férfiak felnőtté válását. A fiatalok általában már a katolikus esküvő előtt elkezdték közös életüket. Összeköltöztek és élettársi közösségben (unión libre) éltek, és gyakran csak az első gyermek születése után házasodtak meg, amikor a katolikus egyház ezt feltételül szabta ahhoz, hogy gyermeküket megkeresztelhessék. Ezért az életút során az első születendő gyermek mellett a közösségi munkában való részvétel, illetve a tisztségviselői-rendszerbe való betagozódás jelezte nyilvánosan, hogy a fiatalt férfinak tekintik a közösségen belül. Emellett, az egyes tisztségek betöltése az életút egyes szakaszaira való utalásnak is fontos viszonyítási pontjai voltak (Szeljak 2000).
A tisztségviselői struktúra felépítését lásd az 5-ös számú mellékleten.
Pachiquitla ma már három falurészre (barrio) oszlik. Az egyes falurészekben lakókra azonban nem vonatkoznak jól elkülöníthető szabályok a termelés, házasodás és csere tekintetében. A falu három részre osztása inkább közigazgatási, szektoriális jellegű, és azt a célt szolgálja, hogy a falu növekedésével minél több lakost be tudjanak integrálni a
tisztségviselők közé. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes falurészekben párhuzamosan alakították ki a bíró és segítőinek feladatkörét, tehát minden falurészben évente új bírót és tisztségviselőket választanak.
Ezzel szemben az ejido-földet felügyelő szervezet és az egyes bizottságok nem falurészenként szerveződtek, hanem minden falurész két-két embert delegált. A templomszolgák esetében pedig minden falurész egy-egy főt jelölt a posztra.
A rendszer politikai oldala öt, egymástól elkülönülő részre oszlott 2002-ben.
1. Öregek Tanácsa
Az Öregek Tanácsa (na. Ueuetlakamej) sokáig a falu legfőbb döntéshozó szerve volt.
Tagja lehetett minden falubeli férfi, aki betöltötte a bírói tisztséget. Szerepkörét az 1970-es évek földharcai után vette át fokozatosan a falu összes tagját tömörítő Általános Gyűlés, ahol minden falubeli családfőnek szava lett a döntések meghozatalakor. Azonban a tanács megőrzött egyfajta tanácsadó és jelölő szerepet. Pachiquitlában az ő feladatuk maradt, hogy ellenőrizzék a bíró munkáját, javaslatot tegyenek az új bírók kiválasztására, és tanácsot adjanak igazságszolgáltatási kérdésekben is. Ez a máig létező tanács azonban már nem az összes volt bírót tömöríti. A faluban minden bíró megbízatásának kezdetekor választ magának öt idős tanácsadót, akiknek a véleményét kikéri a munkája során. Őket kötelessége időnként vendégül is látni.
Ez a tanács, melynek tagjai hatvan év felettiek, normateremtésénél és döntéseinél egy zárt, önellátó közösség múltbéli gyakorlatához alkalmazkodik. Döntéseiket hosszas beszédek után, szavazás nélkül, egyfajta konszenzust kialakítva hozzák meg. Ők szabják meg, hogy mi tartozik a hagyomány körébe, és a társadalmi gyakorlat során az hogyan alkalmazható.
Az Öregek Tanácsa egyik legfontosabb feladata, hogy minden évben november 3-án elszámoltatták a volt bírókat, és javaslatot tettek a következő évi bírók személyére.
2. Általános Gyűlés
Az Általános Gyűlés (Asamblea General) a legfőbb döntéshozó intézmény, amelyben minden tizennyolcadik életévét betöltött családfőnek joga van részt venni. Itt beszélik meg a kormányzati programok, munkák, közös cselekvések menetét, a falut érintő problémákat, eseményeket. Az Általános Gyűlés tagjaiból jelöli az Öregek Tanácsa a tisztségviselőket.
A javaslatokat az Általános Gyűlésnek is jóvá kell hagynia.
3. A bíró és a segítői (falurészenként)
Ez a testület tíz főből áll. Vezetője a bíró, helyettese az albíró, emellett nyolc rendfenntartó (topil) tartozik még ide. Utóbbiak vezetője az ún. parancsnok.
A rendszer hierarchiájában a legfontosabb tisztséget a bíró tölti be (juez). Minden falurészt egy-egy bíró irányít, hármuk közül választják ki az első bírót (juez primero), akit küldöttnek (delegado municipal) is neveznek. A faluban övé a végső döntés, vitás esetekben felülbírálhatja a másik két bírót. A „járási küldött” elnevezés arra utal, hogy megbízatásának egy éve alatt hivatalosan neki kell képviselni a falut a járás állami hivatalnokai előtt.
Hidalgo államban az 1991-ben módosított Ley Organica Municipal hivatalosan is elismerte az első bírók tisztségviselői jellegét, és a járás intézményi struktúrájába beillesztve Delegado Auxiliar-nak kezdte őket hívni. Emellett a törvény megtartotta a hagyományos kulturális vonásokat, vagyis választásuk formáját és a funkciójukkal járó hatáskör megszabását az egyes falvak lakosai dönthetik el.
A falut képviselő bírónak a járásközpontban rendezendő szerdai piacnapon a többi indián falu képviselőjével együtt meg kell jelennie a járási vezetők által tartott gyűlésen.
Az ő házában van emellett az adóvevő készülék, aminek segítségével a falu kapcsolatot tud teremteni a járási központtal. Ők látják vendégül a faluba érkező állami alkalmazottakat, és rendszeres időszakokban a beosztottjaikat. Joguk van összehívni az Általános Gyűlést.
Megszervezik a falut érintő közösségi munkákat és kötelezhetik a falu tagjait, hogy vegyenek részt rajta. A helyi jogszokások alapján abban az évben ők döntenek a vitás kérdésekben. Anyagilag pedig ők szponzorálják a védőszentek ünnepét is.
Az albíró (subdelegado) az egyes bírók legfőbb segítője. Ha az előbbi megbetegszik, vagy rövid időre elhagyja a falut, akkor ő látja el a feladatát. Feladata az adott falurész lakosainak számontartása. Emellett szervezi a közösségi munkákat, házról házra járva értesíti a lakosokat a munka időpontjáról. Feljegyzi, hogy kik hiányoztak a munka idején és begyűjti a bírságot. Ő kéri el a közösségi hozzájárulásokat, és adminisztrálja a közösség pénzét.
A parancsnok és a rendfenntartók (topil) felelősek az egyes falurészekben a rend biztosításáért. Ők őrzik a falu börtönének a kulcsát. Ha a közösség valamelyik tagja a tisztségviselőkhöz fordul panaszával, akkor ők értesítik és viszik a bíró elé az „alperest”.
Ezek a tisztségviselők tarják a legszorosabb kapcsolatot a bíróval, hetente legalább két-három alkalommal összegyűlnek annak házában, hogy tanácskozzanak. A bíró a gyűlések során kávéval, pálinkával és cigarettával köteles ellátni őket, az általa szervezett közösségi munkán pedig ételt is biztosítania kell számukra.
4. Az Ejidót Irányító Tanács
E szervezet tagjai két csoportba tartoznak. Egy részük az Ejidót Irányító Testületbe (elnök (comisario), titkár, pénztáros és három hírvivő), a többiek pedig az ún. Ellenőrző Tanácsban (elnök, titkár, pénztáros és három hírvivő) kapnak feladatokat.
A mexikói agrártörvények szerint a szervezet elnökét nem egy, hanem három évre választja meg az Ejido Tulajdonos Családfők Gyűlése (Asamblea General de los Ejidatarios). Vezetőjük az állami kinevezését – ellentétben a bíróval – nem a helyi járás elnökétől kapja, hanem a Procuraduria Agrariától. E tisztséget a faluban olyan ember töltheti be, aki már volt bíró.
Hivatali ideje alatt képviseli a külvilággal szemben és az állami hivatalokban a helyi ejido-tulajdonosokat. Meg kell akadályoznia, hogy egy szomszédos ejido vagy magánszemélyek kisajátítsák a közösség földterületét. Ilyen esetekben joga van az agrárbírósághoz fordulni.
Végrehajtja a gyűlés határozatait, amelyet általában három–hat havonta hív össze.
Őrködik a falu határai és földtulajdona felett. Neki is joga van közösségi munkát szervezni, ekkor például a falun kívüli ösvényeket, határmezsgyéket tisztítják meg, a forrásokat takarítják ki.
A comisariónak a gyűléseken szintén pálinkát, cigarettát és kávét kell adnia beosztottjainak, az által szervezet közösségi munkák során pedig ételt is biztosítania kell számukra.
5. Bizottságok
Óvodai Bizottság (elnök, titkár, pénztáros + három hírvivő)
Általános Iskola Alsó Tagozatának Bizottsága (elnök, titkár, pénztáros + három hírvivő) Általános Iskola Felső Tagozatának Bizottsága (elnök, titkár, pénztáros + három hírvivő) Egészségügyi Bizottság (elnök, titkár, pénztáros + három hírvivő)
Ivóvíz Bizottság (2 fő)
Női Egészségügyi Bizottság (elnök, titkár, pénztáros + három hírvivő)