Gyakorló kérdések
8.3. A piac és a hatékonyság
A „főáramú közgazdászokat” általában azzal vádolják, hogy túlzottan is optimisták a piaci folyamatokkal, az árverseny hatásaival kapcsolatban.
Nyugodtan kijelenthetjük: ez túlzás.
Az kétségtelen, hogy a kiindulópont általában a jóléti közgazdaságtan téte-le.105 Eszerint:
– bizonyos feltételek esetén
– a piaci versenyben kialakuló egyensúlyi ár hatékony végeredményre vezet.
De látszik: ez a tétel is csak „bizonyos feltételek esetén” állítja, hogy a piaci verseny hatékony. A közgazdaságtani irodalom jelentős része épp azt vizsgálja, hogy az egyes konkrét piacokon, mely feltételek nem teljesülnek. Ezt nevezzük úgy, hogy a piaci kudarcokat keresi. (Ez lesz a 8.3.3. pont témája.)
Másrészt azt se feledjük el, hogy ez a tétel csak a hatékonyságról szól.
Mint az 1. fejezetben láttuk: nem tagadjuk, hogy vannak más szempon-tok is. Attól, hogy belátjuk, hogy valami hatékony, még más szemponszempon-tok miatt lehet elfogadhatatlan. (Más kérdés, hogy – az 1. fejezetben látott okok miatt – a normatív elemzésünk itt erre az egy kérdésre szűkül.)
104 A modell bővebb leírásáért ld. C –J i. m. 275–278., H –B –P i.
m. 128–130., M i. m. 139–143.
105 Egészen pontosan a jóléti közgazdaságtan első tétele. Ld. pl. C –J i. m. 5–10., S i. m. 80., V i. m. 546–552.
8.3.1. Fogyasztói, termelői és társadalmi többlet
A piaci egyensúly a keresleti és a kínálati függvény kölcsönhatásaként alakul ki. Ha meg akarjuk érteni a piac hatékonyságát, akkor ezekből kell kiindulni.
A 6. fejezetben láttuk, hogy a keresleti függvény a határhasznokat, a fi zetési hajlandóságokat tükrözi. Az tehát, hogy a 8.6. ábrán a Q1 mennyiséghez P1 ár tartozik, azt jelenti, hogy a Q1-dik darabért éppen P1 a fi zetési hajlandóság.106 Viszont, ha a piaci ár P*, akkor ezért a Q1-dik jószágért is P* árat kell fi zetni.
Vagyis a vevőnél marad P1 és P* közötti összeg. Mindenki, aki P* ár mellett vásárol, megtakarítja a piaci ár és a fi zetési hajlandósága, vagyis a keresleti függvény adott pontja közötti összeget. Az összes vevő „zsebében maradó”
teljes összeget meg is határozhatjuk: ez a keresleti függvény és a piaci ár közötti terület. Ez a fogyasztói többlet. (A 8.8. ábrán ez a világosszürkével jelölt terület.)
8.6. ábra Fogyasztói, termelői és társadalmi többlet
Hasonlóképpen vezethető le a kínálati függvényből az ún. termelői többlet is.
A 7. fejezetben azt láttuk, hogy a kínálati függvény az elfogadási hajlandóságot, a határköltséget tükrözi. Vagyis ha a Q1-hez P0 tartozik, az azért van, mert a Q1-dik darabot éppen P0-ért adná valaki. De ő is P* árat kap; vagyis ő a P*–P0 összeget nyeri. Az összes eladó a piaci ár és a kínálati függvény közötti területet nyeri – az a termelői többlet. (A 8.8. ábrán a sötétebb szürke terület.)
106 Ha egészen pontosak akarunk lenni: ez csak akkor igaz, ha az ún. kompenzált keresleti függ-vénnyel dolgozunk. A piacon megfi gyelhető keresleti függvény nem ilyen. De mivel a kettő közötti eltérés az esetek többségében nem jelentős, így ezzel a különbséggel a legtöbb közgaz-daságtani könyv sem foglalkozik: Most itt sem mélyedünk el ebben. Ld. ezért: C –J i. m. 39–46., S i. m. 133–135.
Ezen a ponton már adhatunk egy magyarázatot arra, hogy a piaci egyen-súly miért hatékony. Amíg a keresleti függvény magasabban halad, mint a kínálati függvény, addig a fi zetési hajlandóság meghaladja az eladó értékelését. Ezeken a cseréken – mint a 4. fejezetben láttuk – mindketten nyernek. Ha a helyzet megfordul, és a keresleti függvény (a fi zetési haj-landóság) elmarad a kínálati függvénytől (az elfogadási hajlandóságtól), akkor az adásvétel már nem lehet előnyös mindkettejük számára. Látszik:
a piaci egyensúlyban pont annyi jószág cserél gazdát, amennyinél a csere kölcsönösen előnyös – és egyetlen egy sem, amelynél már nem.107
8.3.2. A piac maximálja a társadalmi többletet
Ha a fogyasztói és a termelői többletet összeadjuk, akkor a társadalmi többletet kapjuk. Ez azért fontos fogalom, mert roppant szoros kapcsolatban van az – 1.
fejezetben látott – kompenzációs kritériummal (a Kaldor–Hicks tétellel). A társadalmi többlet változása pont azt méri, hogy a nyertesek többet nyernek-e, mint amennyit a vesztesek vesztenek. Azt, hogy egy árváltozáson a fogyasztók mennyit nyernek vagy veszítenek a fogyasztói többlet változásán láthatjuk azt, hogy a kínálati oldal mennyit nyer vagy veszít a termelői többletén. Ha az egyik többlet növekedése meghaladja a másik csökkenését, akkor az összegük, vagyis a társadalmi többlet nő.
Ha a piaci egyensúlytól bármilyen irányba eltér az ár, akkor a társadalmi többlet csökken – vagyis egy ilyen árváltozás vesztesei többet vesztenek, mint amennyit a nyertesek nyernek. Ha ezt belátjuk, akkor belátjuk, hogy a piaci egyensúly hatékony. Helytakarékosság miatt lássuk csak az egyensúlyinál alacsonyabb ár esetét. (Már csak azért is, mert sokan azt gondolják, hogy az árcsökkenés eleve jó.)
107 Hasonló érvelésért ld. M i. m. 162–165.
8.7. ábra A piac hatékonysága:
társadalmi többlet és holtteherveszteség
Vegyük a 8.7. ábrán a P0 árat. Emellett ugye túlkereslet (hiány) van, és a pi-acra kerülő ennyiség Q1. Mivel ez alacsonyabb, mint az egyensúlyi ár, a kínálati oldalon levők kevesebbért tudják eladni a szolgáltatásaikat. Rosszabbul járnak.
De érdemes két csoportot elkülöníteni:
– Az egyik csoport továbbra is el fogja tudni adni a szolgáltatást – alacso-nyabb áron. Ők azok, akiknek az elfogadási hajlandósága alacsonyabb (vagy éppen egyenlő), mint P0. A bevételkiesésük az általuk eladott mennyiség és a (darabonkénti) árcsökkenés szorzata. A P*–F–1–P0 téglalap mutatja ezt: ennek magassága az árcsökkenés, míg a hossza a piacra kerülő (eladott) mennyiség Q1.
– A másik csoport az, aki az alacsonyabb ár mellett már nem ad el. Ők azok, akiknek az elfogadási hajlandósága alacsonyabb volt ugyan, mint P*, de meghaladta P0-t. Ők korábban az 1–F–E termelői többletet szerezték meg – ezt vesztik el az alacsonyabb ár miatt.
A két eladói csoport, tehát együtt a P*–E–1–P0 pontok által határolt négyszög területét veszíti el. Ennyivel csökken a termelői többlet.
Eközben a vevők helyzete is változik. Itt is két csoport van:
– Egyik részük továbbra is vásárolni tud – ráadásul olcsóbban. Ők azok, akik nyernek az árváltozáson. Ők továbbra is vásárolhatnak, igaz, kevesebbet, mint az egyensúlyi ár mellett: nem Q*-ot, hanem csak Q1 mennyiséget. Teljes megtakarításuk a darabonkénti megtakarítás és a vásárolt mennyiség szorzata: P*–E–1–P0 – ennyivel nő az ő fogyasztói többletük.
– A másik fogyasztói csoport viszont veszít. Épp azért, mert csökken a piacra kerülő mennyiség, és ők már kiszorulnak. Magasabb ár mel-lett vásárolhattak volna. Ők azok, akik Q1 és Q* közötti voltak – ők
teljesen elveszítik a fogyasztói többletüket. A veszteségük: a 2–F–E háromszög.
Összességében könnyű belátni: az egyensúlyinál alacsonyabb áron vásárolni tudó csoport kevesebbet nyer, mint amennyit a többiek (a másik három csoport tagjai) vesztenek. Vegyük észre: amit a nyertes vevők nyernek az pont ugyanannyi, amennyit az eladni még tudó eladók vesztenek. (Ez a P*–E–1–
P0 téglalap.) A másik két csoport együttes vesztesége az 1–2–E háromszög.
Ennyivel csökken a társadalmi többlet. A társadalmi többlet csökkenését nevezi a közgazdaságtan holtteherveszteségnek.
8.3.3. A hatékony piaci működés feltételei: piaci kudarcok
Láttuk azonban, hogy csak „bizonyos feltételek” között igaz, hogy a piaci egyensúly garantálja a hatékonyságot. Mik ezek a „bizonyos feltételek”?
Négy olyan ún. piaci kudarc léphet fel, amely miatt a piaci egyensúly nem lesz hatékony. Ezek: (i) az externália, (ii) a közjószág-probléma, (iii) a monopó-lium és (iv) az információs aszimmetria. Ezek közül a monopómonopó-lium a következő fejezet kérdése lesz. A másik hármat tárgyaljuk itt.
Externáliáról, más néven külső gazdasági hatásról, akkor beszélünk, ha az adott jószág piaci cseréje nemcsak a két felet, az eladót és a vevőt érinti, hanem másokat is – és ez a hatás nem jelenik meg a keresleti vagy a kínálati függvényben. Ezt nevezi úgy a közgazdaságtan, hogy eltér az egyéni és a társadalmi költség. Ekkor a társadalom haszna nemcsak az, amit a vevő és az eladó nyer, hanem számításba kellene venni ezen külső szereplők hasznait és költségeit is.108
Ilyen externáliákat okoz, ha vannak olyan jogok, amelyek megsértéséért nem kell fi zetni, ha valakinek a jogait az ő beleegyezése nélkül lehet csorbítani. És ilyet okoz, ha valaki úgy részesedik a hasznokból, hogy azokért nem fi zet. Az előbbi (a meg nem térített költség) a negatív, az utóbbi (az ingyenes haszon) a pozitív externália.
A negatív externália is költség, abban az értelemben, ahogyan a 2. fejezetben láttuk: valakinek problémákat okoz, valakit távolabb visz vágyai, preferenciái kielégítésétől. Viszont ez a költség nem jelenik meg az eladónál, nem növeli az ő költségeit, elfogadási hajlandóságát. Ezt nem tükrözi a kínálati függvény.
108 Az externália problémájának bővebb kifejtéséért ld. H –B –P i. m. 13.
fejezet, M i. m. 219–225.