A Petelei-címek – Címadási jellegzetességek a szerzői kötetekben

Úgy vélem, a szerzői kötetek szerkesztésmódjának megértésben segíthet Petelei kötet-beli címadásainak vizsgálata is. Ez kezdetben pusztán statisztikai tárgyú érdekességnek tűnt számomra. A kötetben történő megjelenéskor adott Petelei-novellacímek tanulmányozása során azonban meglepő tendenciákra lehetett bizonyítékot találni. Nyilvánvaló, hogy ezek a költői ihletnek és a szerző tudatos és tudatalatti, egyedi döntéseinek köszönhetően születnek. Ám át-tekintésükkel végül olyan kép rajzolódik ki, amely szemlélteti az írói út sokféleségét, összetett-ségét.

Megállapításaim megfogalmazásához a szerző életében megjelent, általa sajtó aláren-dezett, illetve megjelenéskor figyelemmel kísért hét kötetének anyagát, nyolcvanhat novellát használtam fel. Kimaradt viszont A fülemile című mű, mivel függetlenül attól, hogy magam elbeszélésnek tartom, a szakirodalomban megjelenik regényként való meghatározása, továbbá egyedüli műként alkotott egy kötetet. Nem szerepel a posztumusz kiadott kötet(ek) anyaga sem, mivel ezeknél a novelláknál nem tudható, történt volna-e még változtatás a novellacímek terén, amennyiben Petelei rendezi őket sajtó alá.

139

Önálló címnek tekintettem az egyes kötetekben megkülönböztetve szereplő, a tarta-lomjegyzékben és a könyvben tipográfiailag is elkülönülő három ciklus egyes darabjainak cí-meit is, ezzel szemben a három cikluscímet nem. Ennek oka az, hogy Petelei ciklusokba rende-zett írásai, amelyek Az én utczámban, a Jettiben és Az élet I. kötetében jelentek meg, többször főcímet cserélhettek, cseréltek. Az én utczám kötetben végül Szomszédaim főcímet nyert novel-lák közül folyóiratban néhány Hozzá címen jelent meg.⁵⁰¹ A Jetti egyes darabjainak Alkonyati képek volt az eredeti sorozatcíme a folyóiratbeli megjelenéskor,⁵⁰² ám a könyvben szereplő egyetlen ciklus (amely nem is ugyanazokat a novellákat tartalmazza) Az „én utczámból” nevet kapta, amely tudatos, olvasóhívogató visszautalás Petelei második kötetének címére. Az élet I.

Apró képek ciklusának novellái közül több folyóiratban is e címet viselte, mások azonban Apró képek a havasból (Versek prózában) nevet nyertek.⁵⁰³ Az Apró képek között pedig több olyan is volt, amely a kötet ilyen című ciklusában már nem nyert elhelyezést. Különösen érdekes, hogy a könyvbeli Apró képek két darabja, a Csifó frájter és a lova és a Honvágy eredetileg összefüggött, Katonák I. és II. főcímen, egymásra reflektáló elbeszéléscímmel egy szövegegy-séget alkotott⁵⁰⁴ (egyes eredeti címeikre még visszatérek alább). Az élet I.-be azonban a két novella már egymástól távol, az Apró képek első és negyedik darabjaként került be, ezzel új kontextust nyerve. A fentiek miatt tehát e könyvbeli cikluscímek nem szerepelnek az alábbi összesítésekben, mivel keveset árulnának el a Peteleire jellemző novella-címadási szokásokról.

Az 5.1. táblázat tartalmazza a nyolcvanhat novellacímet címtípusok, a cím szerkezeti sajátosságai szerinti csoportosításban. Ennek alapján jól látható, hogy tizenegy különböző, jel-legzetes címszerkezetet sikerült megkülönböztetni.

A legtöbb elbeszélésének a címformája jelzős főnév névelővel (26%). (Az én szomszé-dom, A Majom Anti karácsonya, A rácz Boglánról, Az Eliz nevenapja, A tarvásári bucsu, Egy asszony története, Az utolsó levél stb.). Ez az egyszerű címalak egyenletesen jellemzi az életmű valamennyi kötetét. Használata nem nevezhető különösen egyedinek, az viszont igen, hogy mi-lyen nagy számban fordul elő. Alkalmazásának mértéke a pálya vége felé nőtt: a hét kötet el-beszéléseinek rendre 30, 16, 33, 9, 33, 16 és 55%-a kapott ilyen típusú címet. A jelzős szerke-zetek közül a gyakoribb természetesen a minőségjelzős-kijelölő jelzős (14), de a címek egyhar-mada (7) birtokos szerkezet, ami kiemelkedően magas szám. Ez a tiszta szerkezetű címtípus épp azért áll néha három helyett négy szóból, mert időnként a birtokló személy neve kéttagú

501 T^ÖRÖK, Jegyzetek, i., m., 603-604.

502 Uo., 613.

503 Uo., 634-635.

504 Uo., 634-35.

140

(vezetéknévvel vagy ragadványnévvel, amilyen a Nagy Lidi és a Majom Anti). A használt mel-léknevek általában végtelenül egyszerűek (rác, vén, öreg, fehér – amely kétszer szerepel–, kis, tudatlan, irgalmas, utolsó, bibliás), hangulati értékük csak a jelzett szóval együtt támad, ami-lyen Az öreg legény ironikus, vagy A fehér galamb idilli képzeteket, előfeltevést előidéző ha-tása, amelyet aztán több esetben az utána olvasható történet ellenpontoz. Különlegesség A dudarfalvi pap és A tarvásári bucsu címadása, mivel bennük jellegzetesen, bár sajátosan erdé-lyinek nem nevezhető, a valóságban pedig nem létező földrajzi nevek jelennek meg (bár nincs különösebb szerepük a novellákban), továbbá A könyörülő asszony ritka melléknévi igenév-használata, illetve A porkorum inspektor tudóskodó, ironikus, játékos fél-latinsága.⁵⁰⁵

Majdnem ugyanennyiszer fordul elő a névelős főnév címként. E címforma még egy-szerűbb, nem Peteleire jellemző azonban egyedül, érthető okokból más kortárs íróknál is gya-kori. (A nagyapó, A nagyasszony, A becsület, A fal, Az óra, A csomók, A székek stb.) Ezek között akad összetett szó (öt) és egyszerű is, három cím pedig megismétlődik: a Keresztek és Az élet I. is tartalmaz A nagyapó címmel elbeszélést, van egy-egy Az óra a Felhőkben és Az élet I.-ben is, s két Az édes anya című novella létezik, a korábbi a Vidéki emberekben, az újabb szintén Az élet I.-ben jelent meg. Megfigyelhető, hogy Petelei az életében megjelent utolsó (két) kötetben többször választott olyan címet elbeszélésének, amely már a „hivatalos”, kötetben megjelent életműben is szerepelt korábban (nem is számítva vegyes tárcáit, cikkeit, jegyzeteit). Az azonos című elbeszélések legfeljebb csak tematikailag mutatnak távoli rokonságot (mint A nagyapó), vagy abban sem. Az élet I.-be való bekerülés előtt a három említett novella közül A nagyapó és Az édes anya más címet viselt (előbbi Az uj idő, utóbbi a Jánoska várja az apját címen látott napvilágot folyóiratban⁵⁰⁶), ezeket tehát Petelei változtathatta meg, mégpedig úgy, hogy látha-tóan nem foglalkoztatta, hogy ezzel különböző novellák azonos címen kerülnek kötetbe az élet-műben. Talán ez is afelé mutat, hogy pályája második felétől ez a címformula jött legkönnyeb-ben a tollára. A köteteklegkönnyeb-ben szereplő novellák számához viszonyítva a százalékos arányok rendre a következők: 10, 0, 11, 64, 17, 32, 23%.⁵⁰⁷

Az egyik ilyen típusú, emlékezetes címadás A csomóké. Míg egyébként Petelei közis-mert közszavakat használ az ilyen típusú címeiben (és egy közhasználatú, magyaros idegen szót, A gyehennát), a csomó szó itt egészen mást jelent, mint amire akár a Petelei-korabeli, akár a mai olvasó gondolna. A főszereplő, Perlhut „feje bubján vénségére két kemény csomó támad”.

505 A fenti arányokat szemlélteti az 5.2. melléklet.

506 TÖRÖK, Jegyzetek, i., m., 632, 635.

507 A fenti arányokat szemlélteti az 5.3. melléklet.

141

A rövid, (esztétikai minőségét és témáját tekintve is) bájos elbeszélés a makacsul maradó cso-mók („ropogós két bog, mint két kemény dió”⁵⁰⁸) orvoslásának elbeszélése, amely végül sze-relmi történetbe fut be, ahol a – csomóit végül megőrző – öregúr a neki feleségül kijelölt gye-reklányt inkább hozzásegíti, hogy szerelmi házasságot köthessen választottjával. A novella első, folyóiratbeli címe a Sümölcs a bal arczon…⁵⁰⁹ volt, amely azonban előre elmondja a tör-ténet csattanóját: tudniillik Perlhut arra hivatkozva indokolja meg elutasítását a szépséges Ró-zsika erőszakos anyja előtt, hogy a lány a bal arcán lévő szemölcs – itt értsd: anyajegy – miatt idősebb korában megcsúnyulna, neki pedig nem kell csúnya feleség. Nem csoda tehát, hogy a második folyóiratközléskor már A bogok címen került nyomdába az elbeszélés.⁵¹⁰ Ezt váltotta fel végül A csomók, bár a történet szövege – ahogy látható volt – továbbra is azonos értelemben és felváltva használja Perlhut testi hibájára a csomó és a bog kifejezést.

Összefoglalva elmondható, hogy a nyolcvanhat novella címének mintegy fele (negy-venkettő) a fenti két címadási típusba tartozik, egyszerű, rövid és sűrített címet kapott. Az író egy-egy fogalommal vezeti be és fémjelzi történeteit, kortársaitól eltérve ritkán kísérletezik bo-nyolult, magyarázó vagy anekdotázó címadással.

A további két jelentős címadási csoport címei is rövidek, egyszerűek, és hasonló fel-építésűek: főnév névelő nélkül és jelzős főnév névelő nélkül alkotja őket. (Emlékek, Alkonyat, Felhők, Ledőlt oszlopok, Esős alkony, Két fehérnép, Őszi éjszaka stb.) E négy csoport címei együtt az elbeszélések majdnem háromnegyedét (71%-át) lefedik. A Felhőkből kötetcím is lett, amelynek érdekes a története. Bisztray Gyula adata szerint⁵¹¹ Petelei először az Alkonyat címet akarta adni e kötetének – úgy, hogy benne nem is lett volna ilyen című elbeszélés, az író előző könyvében, a Jettiben viszont már megjelent egy Alkonyat című novella. Végül eltekintett e címtől és inkább az új könyv egyik elbeszélést tette címadóvá, így lett Felhők a kötet is, amely így a Jetti után a második olyan Petelei-novelláskötet, amelynek a címe azonos egy benne sze-replő novelláéval. (Több ilyen egyébként nem született.) Mindenképp érdekes tehát, hogy a négy címduplázás mellett majdnem kötetcím-duplázás is előfordult az életműben. Ez is mutatja, hogy Petelei címadásai nem függtek korábbi elbeszélései címválasztásától. Az egyszerűségre törekvés, a rövidség, amely talányosságot és poétikusságot kölcsönöz a címeknek sokkal fon-tosabb lehetett számára, mint hogy elkerülje az ismétlődéseket.

508 PIÖNI-II, 344.

509 TÖRÖK, Jegyzetek, i., m., 621.

510 Uo.

511 BISZTRAY, Jegyzetek a levelekhez, i., m., 300.

142

Fontos, hogy míg – ahogy már látható volt – a névelővel bevezetett hasonló címekben többnyire általánosan használt melléknevek szerepelnek, amelyeknek nincs külön, erős hangu-lati értékük, a névelő nélküli jelzős főnévből álló címek között kétszer megjelenik a mindig évszakszimbolikát sugalló, elmúláshangulatot sugárzó őszi, egyszer pedig a hasonlóan szug-gesztív esős melléknév. A ledőlt és a rossz szavak is egyértelműen negatív érzéseket idéznek fel, ahogy a baj szó is a birtokos szerkezetben. Érdekes ez, mert – ha erről lehetetlen is statisz-tikát készíteni – bizonyos, hogy ez a kilenc elbeszélés nem borúsabb, mint az író egyéb, más címadási jellegzetességű művei. Csak a címek lettek rejtélyes, de tényközlő (ha néhol nem ér-dektelen) helyett borongósan költőiek és rövidségük ellenére erősebben metaforikusak.

Petelei természetesen más címtípusokkal is kísérletezett. Egyetlen személynév hasz-nálata címként csak pályája elején jellemző írásaira. (Árva Lotti) Elvétve fordul elő nála, hogy a személynév értelmezővel együtt szerepel címként. (Mayer, a zsidó suszter) Ritka az egysza-vas, de nem főnévi cím. (Elítélve) A teljes mondatot kerüli, az életműben alig jellemző az ilyen címadás. (Mindössze négy ilyen létezik, köztük a Mivel édesgetik Bogba a legyeket.) A Klára című elbeszélés például az első folyóirat-megjelenésnél még a Mit tett Klára címet kapta,⁵¹² kötetbe kerülve azonban a cím egyszerűsödött. Egyszer sem adott kötetbe került elbeszélésének címül valódi idegen szót vagy kifejezést, közmondást, szállóigét. Címeiben nincs kéttagúnál hosszabb felsorolás, a kapcsolatos mellérendelést tartalmazókban egyhangúan csak az és kötő -szó szerepel. Egyetlen végleges címe sem tartalmaz alárendelő mondatszerkezetet. A Petelei-címek végén egyszer sem szerepel mondatzáró írásjel. Ugyanígy kevés a mellérendelés (sze-mélynév és köznév kapcsolata és kötőszóval) és a határozós szerkezet főnévi alaptaggal. (Lob-banás az alkonyatban, Görög Trátyi és az apja) Egyszer alkalmaz címként rövidítést, ez a cím, amely a Vidéki emberek egy novellája fejlécén szerepel, bosszantóan egyszerű és persze hihe-tetlenül rejtélyes. Az Ö. T. O. vagyis önkéntes tűzoltó rövidítés feloldása egyszer sem hangzik el a novella folyamán, csak azt tudjuk meg, hogy a városi nagy tűz után a fontoskodó, s magát büszkeségével majdnem romlásba döntő főszereplő, Pánczél szép egyenruhát kap, csinos, bő r-tokos baltával, s „a lakására kiszegezett egy táblát ily felirattal: Ö. T. O. szakaszvezető.”⁵¹³ Az eddig leírtakból is következik, hogy Petelei címadása erősen névszói. Kerüli az igei alaptagú szerkezeteket, az állítmánnyal rendelkező mondatokat, mindent, ami megnevezés helyett cse-lekvésre, tettre utal.

512 TÖRÖK, Jegyzetek, i., m., 595, 603.

513 PIÖNI-II, 391. Tapasztalatom szerint egyébként a mai olvasók nem jönnek rá, mit jelent a rövidítés, még a novella befejezése után sem. Talán azért, mert a tűzoltó szóösszetétel számukra már erősen egy szó.

143

Megvizsgálva a különböző címadási jellegzetességeket a kötetek egymásutániságá-ban, látható, hogy a pálya elejének kísérletezései után kötetről kötetre egyre inkább a négy leg-fontosabb címtípus lett meghatározó az életműben. Ez a folyamat Az élet II.-ben érte el tető -pontját. Az élet I. viszont köztes zárványként új próbálkozásokat is mutat, benne Petelei szinte mindegyik bemutatott címalakfajtát használja, bizonyítva, hogy pályája végén is szívesen kí-sérletezett. A fent bemutatott címadási jellegzetességeket a melléklet 5.4. és 5.5. táblázata fog-lalja össze. Mindezek alapján elmondható, hogy a Petelei-féle címek mindig nagyon rövidek.

A legtöbb a háromszavas címekből van (33%). Több mint felük egy- és kétszavas (53%). A leghosszabb Petelei-cím is csak öt szóból áll. Elmondható tehát, hogy ezek a címek hangsúlyo-zottan egyszerűek, „jelentéktelenek”, köznapiak, illően a novellák tematikájához. Ez a tenden-cia markánsan eltér Petelei legtöbb kortársának gyakorlatától, akik különböző megfontolásból más típusú címekben gondolkodnak.

A Petelei-novellák címadásában ismétlődések is vannak. Mint már kiderült, három esetben egy-egy kötetbe került elbeszélésnek azonos, egy esetben pedig kettőnek majdnem azo-nos a címe.⁵¹⁴ A címválasztásban megnyilvánuló ismétlődések, következetlenségek afelé mu-tatnak, hogy Petelei pályája végén sem fogalmazott meg tételesen összefoglalható címválasz-tási elveket. A kötet végleges összeszerkesztésekor sem adott olyan címeket a novelláknak, amelyek egymásra reflektálnának vagy a tartalomjegyzékre tekintve rendszert, játékot alkotná-nak. Ez azért meglepő, mert nyolcvanhat novellájából kötetbe kerülve huszonöt új címet kapott (29%). Ezek az 5.6. mellékletben tanulmányozhatók összegyűjtve. E címváltoztatások általá-ban a címek egyszerűsödését, rövidülését, kevésbé didaktikussá, egyedibbé, többértelművé vá-lását jelentették, viszont épp ezek is okozták, hogy azonos cíművé váltak különböző novellák.

Egyes címváltozásoknál azonos vagy majdnem azonos szerkezetű a régi és az új cím:

például A könyörülő asszony korábban Asszonyi irgalom⁵¹⁵ címen jelent meg folyóiratban. A címrövidítések nagy része azt eredményezte, hogy az új cím kevésbé kommentálóvá, kevésbé didaktikussá vált, helyette inkább balladaian sűrített felütést biztosít a novelláknak (pl. Bucsu a régi háztól helyett Búcsu⁵¹⁶). Ugyanígy megtisztult a magyarázó íztől a Gyermek, a ki lop, ami-kor Petelei a Két gyermekről változatra cserélte.⁵¹⁷ Nagy biztossággal kijelenthető, hogy „A szigetvári vértanuk” idézőjeles, kérdéseket ébresztő címalakja, amely az elbeszélés központi, szimbolikus tárgyára, egy festményre utal sokkal egyedibb, izgalmasabb címválasztás, mint az

514 Van egy Játék című novella Az élet II.-ben, de a korábbi Felhők is tartalmaz egy A játékot.

515 TÖRÖK, Jegyzetek, i., m., 621.

516 Uo., 614.

517 Uo., 604.

144

eredeti, kissé közhelyesen biedermeier Szétpattant buborék. Hasonlónak tartom A Rózsika bu-bája címalak A tolvajra cserélését: többértelmű, izgalmasabb ízű az új változat, s nem tartal-mazza a Petelei nyelvében köznyelvi szóként létező, de a kritikusok fülében édelgően gyermek-nyelvinek ható buba szót.⁵¹⁸ Jó példa az Elkésett cím is, amely az eredeti variáns ismerete nélkül többértelmű, többsíkú olvasói elvárásokat képző szöveg, mint ha azzal az előismerettel fordu-lunk felé, hogy korábbi formájában Mimi elkésett⁵¹⁹ volt az alakja. A végleges forma (tulajdon-képpen a novella elolvasása után is) nyitva hagyja a kérdést, kire vonatkozik a cím állítása, s azt vajon múlt idejű igeként (ő elkésett) vagy főnévi értelemben szereplő, önállósult befejezett melléknévi igenévként (az elkésett ember, szereplő) kell-e felfogni. Nagymértékű változás tör-tént a viszonylag késői, Az élet I. kötetbe beválogatott Mayer, a zsidó suszterrel, amely erede-tileg A megváltás címen⁵²⁰ jelent meg. Típusát tekintve Petelei egy sokkal gyakoribb címformát váltott fel egy általa egészen ritkán használttal. Az új cím azonban sokkal inkább vállalja a konfliktust az értelmezővel, mint az előző: például tartalmazza a zsidó szót mint jelzőt. A fo-lyóiratbeli variáns inkább keresztény, netán vallásos tartalmat sejtetett, bár a novella értelme-zése keserűen ironikus értelmezést ad A megváltás címnek. Az új változat viszont egyértelműen kijelöli a novella sarokpontját, megnevezve a főhőst, aki a kikeresztelkedés kényszere, a babo-nák kétségbeesése és a társadalmi értetlenség közepette kínlódik a történetben.

Ennél érdekesebbek azonban a visszatérő címek. A két Az óra esetében – hiába is akarnánk frappáns címeket kigondolni helyette – a novellák címadása olyan tökéletes, hogy nem lehet csodálni: mindkétszer eredeti, soha meg nem változtatott címről van szó. (Az elsőben kérők vetélkednek, s szimbolikus kérdés, kihez is állítja a saját óráját a kisasszony. A második-ban egy óra ellopása körül forognak a lélektanilag kidolgozott események.) Hiába emlékezhe-tett volna Petelei 1896-os első novellájára, úgy tűnhet, a második, 1898-as szövegnek is ez a legtalálóbb címe.

Érdekes az 1902. március 30-án a Pesti Napló reggeli számában Katonák címen nap-világot látó két összefüggő elbeszélés története, amelyről már volt szó. Az első alcíme Akinek senkije sincsen , a másodiké Akinek van valakije⁵²¹ volt. Az élet I. című kötetbe mindkét elbe-szélés bekerült, de már Csifó frájter és a lova illetve Honvágy címen. A két szöveg nem alkotott többé egy egységet, mivel a könyvben az Apró képek ciklus első és negyedik elbeszélése lett

518 Lásd erről példáulGYULAI Pál már hivatkozott levelét, egy másik elbeszéléssel kapcsolatban. Petelei István irodalmi levelezése, i., m., 136. levél, 175.

519 TÖRÖK, Jegyzetek, i., m., 628.

520 Uo., 635.

521 Uo., 634.

145

belőlük. A két novella közé beiktatott A tavasz és Az uram című írások későbbről, 1902 decem-beréből valók, s bár annak idején együtt jelentek meg a Pesti Naplóban, még egy harmadik szöveg, a Mari kering is hozzájuk tartozott (pontosabban közéjük, mert középső szöveg volt köztük az első megjelenésekor),⁵²² amely azonban Az élet kötetbe nem került be. Látható tehát, hogy a két, katonákról szóló novella egykori kontextusa teljesen átalakult, kizárólagos kohézi-ója megszűnt, ehelyett amikor könyvformában is megjelentek, mindkettő új értelmezési me-zőbe került, egy nagyobb ciklus részévé vált. A Honvágy egyébként mindössze pillanatkép, míg a Csifó frájter már inkább nevezhető elbeszélésnek, így eredeti összetartozásukat inkább a meg-írás ideje, a tematikai hasonlóság vagy a folyóirat-szerkesztés terjedelmi elvei indokolhatták.

Mégis különös, hogy a lapban még annyira összetartozó és hasonló, egymásra reflektáló címet viselő szövegek milyen messze kerülhettek egymástól, s mennyire más hangvételűek és más szerkezetűek lettek új címváltozataik.

A csak folyóiratban napvilágot látott címvariánsokra is igaz, hogy szinte kivétel nélkül besorolhatók a korábban felállított címtípus-csoportok valamelyikébe. Kissé több a kísérlete-zés, több a mondatszerkezetből, teljes mondatból álló cím, de leginkább azok a tendenciák jel-lemzőek ezekre az első címváltozatokra is, mint ami a véglegesekre. Ezeket a jellemzőket az 5.7. melléklet foglalja össze.

Petelei címadásainak fő jellegzetessége a fentiek alapján tehát a sokat emlegetett egy-szerűség, egyféleség, letisztultság. A vonzó egyértelműség, rövidség, amely az értelmezés ho-rizontján mégis rejtélyességgel és költőiséggel párosul, fontosabb volt számára, mint az ismét-lődések elkerülése. Címeivel többnyire meghatározott, megfogalmazott, középpontba állított egy részletet, nem pedig értelmezett, elbeszélt vagy reflektált a címek után következő novella-szövegre.

Ahogy műveit, Petelei címadásait is gyakran érte bírálat. „(…) csak a címre volna megjegyzésem. A Felhők meglehetős tartalmatlan cím, éppen úgy állhatik erre, mint sok más beszélyre. Nem tudna találni jobb címet? Ha nem tud, maradjunk a régi mellett.”⁵²³ – írja Gyu-lai Pál 1895-ben az írónak. Mentovich Gyula, költő, marosvásárhelyi aljegyző,⁵²⁴ Petelei „igaz barátja” (lásd levelei aláírása) és nagy kritikusa – számos egyéb helytelenítő megjegyzése mel-lett – szinte megsemmisítő bírálattal illette az általa olvasott novellák címeit is. 1886-os leve-lében így írt Az én utczám címeiről: „1. Őszi napsugár – helyesebb lett volna ezt a címet adni neki: »Egy gyáva, enervált fickó.« 2. Szeret. Nagyzoló cím; olyanformán hangzik, mint mikor

522 TÖRÖK, Jegyzetek, i. m., 634.

523 Petelei István irodalmi levelezése, i., m.,136. levél, 175.

524 BISZTRAY, Jegyzetek a levelekhez, i. m., 295.

146

egy jelentékeny, nagy eseményt röviden, az egyszerűség rideg magasztosságával akarunk hatá-sossá tenni. (…) 3. Szomszédaim. Arrogáló cím, mintha másnak nem lennének szomszédai. (…) Klára, az anya. Ismét hatásvadászó cím. Miért nem: »Gyuri az atya«. (…) Végül 4. A kapu be van zárva – és be az ajtó az egész kötetnek. Hangzatos cím, üres tartalom.”⁵²⁵ Petelei címeinek bírálói tehát általában a kimódoltnak, tartalmatlannak érzett egyszerűséget, és a hangzatosnak, de üresnek tartott költőiségét kifogásolták a címek megválasztásában, s azt, hogy azok esetle-gesnek tűnnek, más novellának is lehetne azonos címe. Vagyis – pontosan ráéreztek a Petelei-féle címadás jellegzetességeire, de azokat negatívan ítélték meg.

Petelei novellacímeinek jellegzetességei különös nézőpontot adnak a novellák vizsgá-latához. Megmutatkozik bennük az a költőiség, drámai hajlam, irónia, anekdotikus íz és atmo-szférateremtő,⁵²⁶ hangulatot, pillanatnyi benyomást teremtő impresszionista szerkesztés, ami magukat az elbeszéléseket, az írói életművet is jellemzi. Mutatják, mennyire szabadon, hirtelen, asszociációknak engedelmeskedve adta őket Petelei; azt az írói sajátosságot, amelyre Petelei jegyzetfüzeteinek vizsgálatakor⁵²⁷ is fény derült: ezekben is részleteket, leírásokat, hangulato-kat rögzített „az emlékezet működésbe hozása” céljából, hogy aztán ezekből megszülessen a kész novella, akár egyetlen munkafolyamattal. A címadások tehát őrzik és felmutatják Petelei spontaneitásra és precíz tervezésre egyszerre épülő írói műhelyének jellegzetességeit, azt a

Petelei novellacímeinek jellegzetességei különös nézőpontot adnak a novellák vizsgá-latához. Megmutatkozik bennük az a költőiség, drámai hajlam, irónia, anekdotikus íz és atmo-szférateremtő,⁵²⁶ hangulatot, pillanatnyi benyomást teremtő impresszionista szerkesztés, ami magukat az elbeszéléseket, az írói életművet is jellemzi. Mutatják, mennyire szabadon, hirtelen, asszociációknak engedelmeskedve adta őket Petelei; azt az írói sajátosságot, amelyre Petelei jegyzetfüzeteinek vizsgálatakor⁵²⁷ is fény derült: ezekben is részleteket, leírásokat, hangulato-kat rögzített „az emlékezet működésbe hozása” céljából, hogy aztán ezekből megszülessen a kész novella, akár egyetlen munkafolyamattal. A címadások tehát őrzik és felmutatják Petelei spontaneitásra és precíz tervezésre egyszerre épülő írói műhelyének jellegzetességeit, azt a