A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER FINANSZÍROZÁSA

A rendszerváltozás előtt a magyar egészségügyi rendszerre a globális költségvetés szerinti, bázisfinanszírozás (az ellátó szolgáltatók előre meghatározott alap-előirányzatból gazdálkodnak) volt jellemző. Mind az egészségügyi szolgáltatások nyújtása, mind a finanszírozás állami feladat volt. Az 1990-es évet követően az egészségügyi szolgáltatások nyújtása az önkormányzatok, míg a finanszírozás az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) feladata lett. Ezzel formálisan szétvált az egészségügyi szolgáltató és a finanszírozó szervezet is. Ezzel hazánkban a globális költségvetést felváltotta a teljesítmény elvű finanszírozás.

Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása az Egészségbiztosítási Alapból történik, mely az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) feladata.

Az egészségügyi szolgáltatások – az egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII.

törvény keretei között – az egészségi állapot által indokolt mértékben vehetők igénybe. Ezen szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg a jogosult személyeket. Az egészségügyi szolgáltatások az egészségbiztosítóval finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltatónál vehetők igénybe. Az igénybe vett ellátás díját, vagy részleges térítési díj esetén az azon felüli díjat nem az ellátott fizeti meg, hanem azt a társadalombiztosítási jogviszony keretében az egészségbiztosító utólag folyósítja a szolgáltató részére. A kifizetés az általa benyújtott finanszírozási teljesítmény-jelentés alapján történik.

7-2. ábra Egészségügy finanszírozói ⁹³

93 Forrás: A magyar egészségügy finanszírozásának múltja és jövője Kincses Gyula 2016.

Finanszírozók

7.5. A magyar egészségügyi rendszer finanszírozása | 95

Az egészségügyi ellátás forrása lehet tehát:

◼ a költségvetés: pl.: általános adó, címkézett adó, a költségvetés saját bevételei. Ez a megoldás az állami egészségügyi szolgálatokra jellemző.

◼ járulékbevétel: pl.: a biztosított által vagy az utána fizetett járulék. Ez a biztosítási rendszerekben, elsősorban a társadalombiztosítás esetén terjedt el.

◼ a fogyasztó készpénzfizetése, ami lehet részleges és teljes. Részleges esetén hozzájárulásról, teljes esetben teljes térítésről beszélünk.

Az egészségügyi ellátás finanszírozásának tárgyalásakor külön kell választani az alapellátást és a szakellátást. Az alapellátásban a normatív finanszírozás elterjedt módja a fejkvóta alapú elszámolás. Elve: a praxis elvárt átlagos munka- és költségráfordítása az általa ellátandó betegek számával arányos. Ehhez szabad orvosválasztás tartozik, így a finanszírozás az orvost választó betegek számához, kötődik. Hazánkban az alapellátás finanszírozási rendszere a faktorkorrigált fejkvóta alapú normatív teljesítményfinanszírozáson alapuló pontrendszer, kiegészítésekkel.

Ez esetben a jövedelem megállapítása:

◼ a páciensek alapján (korrigált fejkvóta),

◼ az orvos szakképesítése, szolgálati ideje alapján,

◼ a praxis adottságai alapján (település jellege, ellátandó lakosságszám, rendelő adottságai),

◼ ellátási kötelezettségvállalás szerint történik.

A szakellátás a működési szervezettség szerint két csoportra, a járóbeteg-szakellátásra és a fekvőbeteg-szakellátásra oszlik. A járóbeteg-szakellátásban szolgáltatásfinanszírozás működik, vagyis a konkrét orvosi beavatkozást térítik.

A fekvőbeteg-szakellátás esetfinanszírozás szerinti történik. Itt a klinikai eset teljes terápiájához rendel hozzá a finanszírozó egy fix összeget. Nem vizsgálja a terápia keretében végrehajtott orvosi beavatkozások számát. Tehát a teljesítményfinanszírozási rendszer jellemzője, hogy minden orvosi beavatkozás meghatározott értékkel bír, s az orvosok is ezen érték szerint kapják a bérüket. A rendszer a nagyobb, magasabb technikai színvonalon lévő kórházaknak kedvez, hiszen ott tudnak sokat érő műtétek is elvégezni.

Ö SSZEFOGLALÁS

Jelen jegyzet igyekezett a főbb pontok mentén betekintést nyújtani, az egészségügyi ellátás kialakulásába, a hozzáférhetőségbe, valamint a rendszer felépítésébe és időközbeni változásába. Rövid kitekintést adott az egészségügyi ellátás típusaiba, valamint részletes képet kaphattunk a magyar egészségügyi rendszer hierarchiájáról.

E LLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Határozza meg az egészség fogalmát!

2. Ismertesse az egészség dimenzióit.

3. Sorolja fel az 1997. évi CLIV. törvény által meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat!

4. Mutassa be az egészségügyi modelleket.

5. Ismertesse az hazai egészségügyi finanszírozás módjait!

I RODALOMJEGYZÉK

Balázs Péter: Az egészségügy szakmai szervezete és célrendszere. In: Népegészségtan.

Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar, Budapest pp.: 143-147, 162-163 2001.

Bocz J., Giczi J., Lakatos J., Papp G., Rédei M.: Társadalmi helyzetkép 2005. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest pp.:9-27, 115-143 2007.

Farkas G.: A hagyományos ápolástól az otthoni szakápolás kialakulásáig: nemzetközi és hazai ápolástörténeti áttekintés 2003. www.medinfo.hu/weblap/nover/2003/2003_03.htm#1 Forgács Iván, Paksy Antal, Pauka Tibor: Népegészségtan. Haynal István Tudományegyetem, Budapest 234 p. 1995

Fülöp Tamás: Egészségügyi szervezéstan. Medicina Könyvkiadó, Budapest pp: 21-22 1978.

Gergely Tamás, Szőts Miklós: Minőség az egészségügyben. Medicina könyvkiadó, Budapest pp.:

323-324 2001

Géher Pál, Jávor András: Egészségügyi szervezetelmélet és-rendszertudomány e-Book TÁMOP-4.1.2/A/1-11/1-2011-0015 keretében készült tartalomfejlesztés 2011.

Józan P.: Fordulat a halandóságban és az életkilátásokban, epidemiológiai korszakváltás Magyarországon? Orvosi Hetilap 144. 10. ,pp.: 451-460 2003.

Kárpáti Zs., Krasznai É.: Az otthonápolás szervezése és gyakorlata. Pelikán Könyvkiadó, Budapest pp.: 19-26, 154-157 1996.

Kincses Gyula: Drága egészségünk – Az egészségügy gazdasági összefüggései, Praxis Server Kft.

p:30. 1994.

Kincses Gyula: Az egészségügy új szemlélete. Egészségügyi Menedzsment 2. 5. pp.: 91-95 2000.

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html Magyar Statisztikai Évkönyv 2015

Szakolczai György: A rendszerváltás és a politikai váltógazdaság demográfiai hatása.

Demográfia 48. 2-4. pp: 254-280 2005

8.1. Gyermek- és családvédelem jogi háttere | 97