A kommunista örökség

Enver Hoxha nehéz örökséget hagyott maga után, amikor 1985-ben meghalt. A csaknem hermetikus elszigeteltség a gazdaság szinte azonnali összeomlásához vezetett Albániában. A privatizációt jórészt a korrupció és a hatalom megtartása motiválta. A mezőgazdaságban sokáig rendezetlen tulajdonviszonyok a termelés jelentős visszaesését eredményezték. Az ország területének mindössze 12% alkalmas földművelésre, és e földterületek nagy része a déli országrészben található, egy részük a görög kisebbség kezében. A kommunista időkben kiépített mezőgazdasági nagyüzemeket szétaprózták, így azok nyereséges termelésre nem voltak alkalmasak. A parasztság csalódott az új rendszerben, hiszen az ígéretek ellenére még jobban elszegényedtek, miközben a kormányzat tehetetlennek bizonyult a problémák rendezésére.

Leglátványosabban a szocialista nehézipar omlott össze. Egész városok váltak egyik pillanatról a másikra szellemvárosokká: az ipari termelés megszűntével a lakosság az ország más területein – elsősorban a fővárosban – keresett megélhetési lehetőséget. Tirana azonban nem volt felkészülve ekkora népesség befogadására: sem az infrastruktúra sem a munkalehetőségek terén.²⁸⁶

A hatalmasra nőtt munkanélküliség elől az albánok Európa más országaiban próbálnak megélhetési lehetőséget találni. A célpontok közül a legfontosabb Olaszország és a szomszédos Görögország. Mivel az albán munkaerő nem túl magasan képzett Európa államai nem szívesen fogadják őket.

Az albán társadalom archaikus: a közösség zárt, a nők mozgástere erősen korlátozott. Az albánok nehezen integrálódnak a liberálisabb nyugati társadalomba.

286 The State of Albania. ICG Report N⁰ 54. 1999. január 6. pp8-10.

http://www.crisisgroup.org/~/media/Files/europe/Albania%202.ashx 2010. szeptember 24.

ám ez az arány valószínűleg ennél sokkal magasabb volt. Az általános létbizonytalanság kedvez a szervezett bűnözésnek. Az olasz maffia Dél-Albániában építette ki balkáni hídfőállását. Emellett az albán szervezett bűnözés szoros kapcsolatokat épített ki a török és a szerb maffiával is. Sajnos Albánia az Afganisztántól Nyugat-Európáig vezető illegális tevékenységek útvonalába esik.

Emellett virágzik a korrupció és a feketegazdaság, emiatt a külföldi befektetők elmaradnak.

A kláni és törzsi struktúrák ma is jelentős hatással vannak az államszervezet működésére: a törzsi kultúra nem jelentéktelen szervezeti eleme a politikának. A patriarchális jegyeket magán viselő társadalomban nem alakult ki erős polgári középosztály. A demokráciának nincsenek hagyományai az országban.²⁸⁸ A törzsi és klán-szervezet a gondolkodásra is rányomta bélyegét. A szolidaritás és lojalitás családi és törzsi szinten a legerősebb. A tisztelet, becsület, bátorság és hősiesség a jellemük alapvonása, és ennek jelképe a fegyverviselés.

A vérbosszú rendszere még mindig elevenen él Észak-Albánia elszigetelt hegyvidéki közösségeiben. Ennek a rendnek még Enver Hoxha sem tudott gátat vetni, mivel a központi kormányzat hatalma ezekre az elszigetelt falvakra nem terjedt ki. 1996-ban a vérbosszú 60 ezer embert érintett Albániában, amelynek komoly gazdasági és társadalmi következményei voltak. Az 1996-tól a vérbosszú intézménye egyre nagyobb méreteket öltött.

A környezet romlása – a gazdasági okok mellett – nagymértékű népességmozgást idézett elő. Az utak katasztrofális állapotban voltak, még a legközelebbi falut is nehéz megközelíteni. Az ellenőrizetlen erdőirtások miatt nagymértékű az erózió. A túllegeltetés miatt a folyók eliszaposodtak. A falusi életmód sokkal nehezebbé vált, mint korábban, ezért a lakosság Észak-Albániából a fővárosba özönlött. A népességvándorlást a szegénység is motiválta, az északiak délre vándorlása csak fokozta az amúgy is meglévő társadalmi feszültségeket.

287 Albanian Country Profile: http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/country_profiles/1004234.stm 2010.

szeptember 24.

288SZILVÁGYI T., A Nagy-Albánia-eszmerendszer múltja és jelene. Hadtudomány. X. évfolyam 2. sz.

1.2. A rendszerváltás

Albániában is a megszokott forgatókönyv szerint zajlott le a rendszerváltás. Egy tiranai diáktűntetés következtében a még hatalmon lévő Albán Munkapárt 1990. december 12-én jóváhagyta az ellenzéki pártok alakulását.²⁸⁹ 1991 elején sorra alakultak meg az ellenzéki pártok: az Albán Demokrata Párt, a Republikánus Párt, az Agrárpárt, a Környezetvédő Párt, és a Görög Kisebbség Demokratikus Uniója (Omonia). Természetesen valamennyi párt programja tele volt hangzatos ígéretekkel. A republikánusok fokozatos privatizációt és új külföldi befektetéseket ígértek; a környezetvédők a környezet megóvása és a társadalmi harmónia megteremtése mellett kampányoltak. Az Agrárpárt a vidéki lakosság életszínvonalának emelését ígérte; míg az Omonia a görög kisebbség, érdekeinek fokozottabb figyelembe vételét helyezte kilátásba.

A legeredményesebb ellenzéki párt az Albán Demokrata Párt lett. Közte és az Albán Munkapárt között dőlt el a hatalmi kérdés az 1991. és 1992. évi választásokon. 1991-ben az Albán Munkapárt még magabiztosan készült az első többpárti választásokra, amelyet 1991. március 31-én tartottak. Nem volt nehéz dolguk választókat biztosítani maguknak, mivel a média és a párt országos hálózata lehetővé tette, hogy a legkisebb faluba is eljussanak. Így nem meglepő, hogy az első választásokat is ők nyerték meg. A nemzetközi megfigyelők sem jelentettek visszaélést. A választási eredményeket az alábbi táblázat mutatja:

Pártok Képviselői helyek %

Albán Munkapárt 169 67,6

Demokrata Párt 75 30,0

Omonia 5 2,0

Veteránszövetség 1 0,4

Összesen: 250 100,0

Forrás: Vickers, Pettifer 1999, p56; és Réti 2000, p254.

Shkodrában április 2-án a lakosság – többségében fiatalok – tiltakozó megmozdulást szerveztek a kommunista párt győzelme miatt. A még hivatalban lévő Elnökség utasítására a biztonsági erők kivonultak és a tömegbe lőttek: négy

289 Bár a parlamentbe nem sikerült bejutnia és jelentős politikai hatalomra sem tett szert, de a legelső ellenzéki párt a Zöld Párt volt.

lakosság első és utolsó megmozdulása. A biztonsági erők sem akkor először és utoljára használtak fegyvert a tüntetőkkel szemben. A shkodrai tragikus eseményeknek hosszú távú politikai következményei lettek.²⁹⁰

Az első többpárti parlament 1991. április 10-én ült össze, és a demokrata párti ellenzék azonnal bejelentette, hogy addig nem vesz részt a parlament munkájában, amíg a shkodrai vérengzésért felelősöket meg nem nevezik, és bíróság elé nem állítják. Ezért az országgyűlés csak egy héttel később kezdhette meg a munkáját, amikor a demokraták kérésére parlamenti vizsgálóbizottság állt fel az ügy kivizsgálására.

Az országgyűlés első és legfontosabb feladata az alkotmány módosítása volt. Mivel a pártok nem tudtak mindenben maradéktalanul egyetérteni, egy ún.

ideiglenes alkotmány lépett életbe. Az új alaptörvény egyértelmű szakítást jelentett a sztálinista múlttal: az állam neve Albán Köztársaságra változott és kimondták a szabad vallásgyakorlatot.²⁹¹

Az országgyűlés az Albán Munkapárt első titkárát, Ramiz Aliát, választotta köztársasági elnökké, akinek az új alkotmány értelmében le kellett mondania minden pártbéli tisztségéről. Alia Fatos Nanot kérte fel az új kormány megalakítására. A Munkapárt már a választási győzelem napján kijelentette, hogy nagykoalíciót kíván alakítani a parlamentbe jutott pártokkal azért, hogy közösen vezessék át az országot a diktatúrából a demokráciába. A Demokrata Párt elnöke, Sali Berisha, azonnal kijelentette, hogy semmilyen körülmények között nem lépnek be az új kormányba, de a parlamentben konstruktív ellenzékként fognak dolgozni.

A Nano-kormány egyetlen feladattal sem tudott megbirkózni: sem a 260%-os inflációval, sem a 70%-os munkanélküliséggel,²⁹² sem az országos munkabeszűntetésekkel. Mivel a kormánypárt semmit sem tudott megvalósítani a választási programjában megígértekből, így az életszínvonal tovább zuhant. Az Európai Közösség pedig nem mutatott érdeklődést az elmaradott balkáni állam iránt, nem jött a nyugat-európai pénzügyi segély sem, és a nyugat-európai államok sem fogadták kitörő örömmel a képzetlen albániai vendégmunkásokat.

290VICKERS, M., The Albanians. A Modern History. London-new York: I.B.Tauris, 2006. p224.

291VICKERS, M., PETTIFER, J., Albania: from Anarchy to a Balkan Identity. London: Hurst & Company, 1999. p62.

292 Hivatalosan ők nem voltak munka nélkül, csupán kényszerszabadságukat töltötték, mivel a gyárak nagy része piac- és nyersanyaghiány miatt leállt.

Miután a gazdaság teljesen leállt, és a Nano-kormány teljesen tehetetlennek bizonyult, a kormányfő lemondott. A köztársasági elnök számára igen nehéz volt olyan politikust találni, aki ebben a helyzetben vállalni merte az új kormány megalakítását. Végül is Nano élelmezésügyi minisztere, Ylli Bufí hajlandó volt egy próbát tenni, és megalakította a Nemzeti Stabilitás Kormányát.

1991 nyarára a gazdasági helyzet semmit sem javult: a munkanélküliség mellett a legnagyobb problémát az élelmiszerhiány jelentette. Közel tízezer ember próbált Olaszországba menekülni: Dursában megkíséreltek hajót szerezni, de a helyi rendőrség ebben megakadályozta őket. Az Európai Közösségtől csupán annyi tellett, hogy megduplázta az Albániának szánt segélyt. Mivel Olaszország volt az illegális albániai menekültek fő célpontja, az olasz kormány vállalta magára az EK segély szétosztását. A Pelikán-akció²⁹³ keretében hétszáz olasz katona 150 millió dollár értékű segélyt osztott szét.

1992 januárjában Bufi is lemondott, és a köztársasági elnök a Bufi-kormány élelmezésügyi miniszterét, Vilson Ahmetit bízta meg kormányalakítással. Ahmeti 1992. március 22-re általános választásokat írt ki. Ezt a választást elsöprő többséggel a demokraták nyerték. A parlament 1992. február 4-én új választási törvényt fogadott el, mely a parlamenti képviselők számát 140 főre csökkentette. Nemzetközi felháborodást váltott ki – elsősorban Görögország tiltakozása miatt – hogy ez a választójogi törvény betiltotta a vallási, regionális vagy etnikai alapon történő pártszervezést. A törvény ezzel a görög kisebbség, az Omonia, működését szinte lehetetlenné tette. A nemzetközi felháborodás miatt gyorsan megoldást kellett találni a problémára, ezért a görögök pártját Emberi Jogok Pártjára keresztelték át. A nemzetközi megfigyelők ezúttal is megfelelőnek nyilvánították a választások lebonyolítását. Az eredmények az alábbiak szerint alakultak:

293VICKERS, PETTIFER, 1999. p72.

Albán Demokrata Párt 92 5,7

Albán Szocialista Párt 38 7,0

Albán Szociáldemokrata Párt 7 5,0

Emberi Jogok Pártja 2 1,6

Republikánus Párt 1 0,7

Összesen. 140 100,0

Forrás: Réti, 2000. p261.

1992. április 3-án Ramiz Alia elnök lemondott – annak ellenére, hogy a mandátuma 1996-ig szólt. Ezzel a Szocialista Párt²⁹⁴ beismerte vereségét és lezárult a rendszerváltás Albániában.