A Berisha-korszak (1992-1997)

1.3.1. Az új rendszer berendezkedése

Sali Berisha és a Demokrata Párt korszaka meglehetősen ellentmondásos volt. Nem kétséges, hogy magát a köztársasági elnököt és a pártját országa iránti elkötelezettség vezette, módszerei sajnálatos módon nem sokban különböztek az előző korszakban használtaktól.

Tiranában 1992. április 6-án ült össze az új országgyűlés. A honatyák a demokraták javaslatára rögtön megváltoztatták az ország címerét és zászlaját, valamint megválasztották a parlament elnökét, aki szintén demokrata párti politikus volt: Pjeter Arbnori. Három nappal később az országgyűlés Sali Berishát, a Demokrata Párt elnökét, választotta köztársasági elnöknek, aki közeli barátját, Aleksander Meksit,²⁹⁵ bízta meg az új kormány megalakításával. Mint látható, a kulcspozíciókat betöltők – a köztársasági elnök, a parlament elnöke és a miniszterelnök – mind a választásokon győztes párt soraiból került ki. Berisha elnök szinte azonnal hozzálátott, hogy a politikai ellenfeleitől megszabaduljon.

Magában a Demokrata Pártban is tisztogatásokat hajtott végre: szakított a párt

294 Az Albán Munkapárt a X. kongresszuson, 1991. június 13-én, Albán Szocialista Pártra változtatta a nevét.

295VICKERS, 2006, p231.

elnökével, aki hosszú ideje támogatta őt. Leváltotta a Legfelsőbb Bíróság elnökét is, akit a saját emberével váltott fel, és bíróság elé állította a politikai ellenfeleit.²⁹⁶ A vád megalkotásában a titkosrendőrség jelentéseire támaszkodott.

A demokraták már az előző választási kampányukban is és a mostaniban is az Európai Közösséghez valamint a NATO-hoz való csatlakozást hirdették, ám nem vették figyelembe az ország gazdasági, társadalmi és morális helyzetét. Egy előnye azonban volt a demokratáknak: Berisha elnök szoros kapcsolatot épített ki az Egyesült Államokkal. Egyes értelmezők szerint – és ilyen Miranda Vickers és James Pettifer, az albán-kérdés szakértői – az Egyesült Államok szerepe 1996-tól túlsúlyba került, sőt egyes esetekben az Albániába akkreditált amerikai nagykövet – William Ryerson – „súgott” a kormányzó pártnak. Amikor 1991 tavaszán Gramoz Pashko miniszterelnök-helyettes az Egyesült Államokban járt, az amerikai politikusok azt sugalmazták, hogy ha a választásokat a demokraták nyerik, akkor Albánia tagsági felvételre számíthat a Nemzetközi Valutaalapba, a Világbankba, az Európai Beruházási és Fejlesztési Bankba és az EBEÉ-be, valamint két éven át élelmiszer és egyéb segélyszállítmányokat is kapnak. Mint láttuk, az 1991-es választásokat a Munkapárt nyerte, így az Egyesült Államoknak nem kellett az ígéreteit beváltani, és úgy tűnik, hogy 1992-ben, amikor már valóban a demokraták győztek, már nem érezték kötelezőnek magukra nézve a korábbi ígéretek betartását.

A demokraták kormányzása alatt a köztársasági elnök – Sali Berisha – játszotta a kulcsszerepet az albán politikában. Fokozatosan diktatórikus kormányzati módszerre tért át. A miniszterelnököt háttérbe szorította, és – amerikai mintára – prezidenciális rendszert alakított ki. A jó kapcsolatokat továbbra is ápolta az Egyesült Államokkal és annak Albániába akkreditált nagykövetével, William Ryersonnal. Úgy tűnt, hogy Berisha az amerikai segítségért cserébe feladta az európai orientációt. Ebben a kérdésben természetesen az Európai Közösség is felelős, mivel nem mutatott túl nagy érdeklődést Albánia iránt, és még az élelmiszersegélyek elosztását és megszervezését is inkább az olasz kormányra hagyta.

296 A Szocialista Párt elnökét, Fatos Nanot börtönbe záratta azzal a váddal, hogy egy olasz cég által küldött humanitárius segélyt nem a megfelelő módon használta fel miniszterelnöksége idején. Bár az illető olasz céget az olasz bíróság felmentette a korrupció vádja alól, Nanot Berisha továbbra is börtönben tartotta.

vagy a televízióban nem közölhettek „rossz” híreket, ezért a lakosság a külföldi – elsősorban olasz és görög – televízió csatornákból értesült arról, hogy mi a helyzet a saját országában! A kormány politikáját kritizálni eretnekségnek bizonyult: az ilyen újságíró vagy ellenzéki politikus hamar börtönben találta magát. Először az Albán Kommunista Pártot tiltotta be a parlament, majd sorra tartóztatták le a szocialista képviselőket – köztük Ramiz Aliát és a nagy riválist, Fatos Nanot is.

Összefoglalva Sali Berisha elnöki hatalma az alábbi pilléreken nyugodott: erős nemzetközi – elsősorban amerikai – támogatás; diktatórikus kormányzati módszerek, amelyeket az előző rendszertől vett át; szisztematikus tisztogatások a Demokrata Párton és az állami intézményeken belül; cenzúra a médiumokon; politikai ellenfeleinek bebörtönzése.²⁹⁷

1.3.2. Reformok a gazdaságban

A politikai rendszerváltás után Albániában is le kellett vezényelni a gazdasági átalakítást. A kommunista elvekre épült, nehézipar-centrikus gazdaságot szinte az alapjaitól kellett újjáépíteni. Az üzemek nagy része már nem működött, hiszen elmaradtak a megrendelések és nem volt már nyersanyag utánpótlás sem. Egész városok váltak szellem-településekké, hiszen őket a szocialista nagyipar számára építették. Miután az ipari termelés ott megszűnt, a lakosok elköltöztek. Nagy szükség lett volna az ipar szerkezeti átalakítására – a helyi igényeket és lehetőségeket figyelembe véve.

A kormányzat rosszul szervezte meg a mezőgazdaság átalakítását. A földművelésre alkalmas földterületek minősége nem egyforma. Dél-Albániában találhatók a legjobb minőségű, legtermékenyebb földek. Az ország északi részén azonban a termőképesség sokkal alacsonyabb. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek felbomlottak, a parasztok sok helyen apró, életképtelen telkeket műveltek meg és nem akartak semmilyen szövetkezeti típusú szervezetbe tömörülni. Így nem tudtak gépeket, növényvédő szereket venni, és a termőtalaj

297VICKERS, PETTIFER, 1999. pp89-95.

javítási munkálatait sem tudták elvégezni. Nem jutottak hozzá a modern módszerekhez, így a termés is csak szűkösen fedezte a szükségleteket. Az egyéni termelők piacra jutási lehetőségei erősen korlátozottak voltak, így nem sok esélyük maradt a helyzetük javítására. A mezőgazdaság, amely a lakosság döntő többségének biztosít munkalehetőséget, versenyképtelen volt. A kormányzat kevés segítséget nyújtott, így a földműveléssel foglalkozók életszínvonala fokozatosan romlott. Az albán gazdaság még ma is nagymértékben a mezőgazdaságtól függ, ezért a mezőgazdaság elégtelen működése mindig kihat a gazdaság egészére. Bár a privatizáció megkezdődött, üteme nagyon lassú volt és átszőtte a korrupció.

A kommunista időkből örökölt bankrendszert nem privatizálták, az működési zavarokkal küzdött és alkalmatlannak bizonyult az országot elöntő kemény-valuta mennyiség hatékony kezelésére, amely elsősorban az emigrációban élő albánoktól származott. Következésképpen új pénzügyi intézmények alakultak az új igények kielégítésére.²⁹⁸ Albániában azonban meglehetősen kevés lehetőség adódott a valódi gazdaságban a befektetők számára. Piramis-rendszerű pénzintézetek hálózták be az egész államot, és azért virágozhattak, mert igen magas kamatot ígértek. Ezzel a típusú befektetéssel az a baj, hogy nem áll valódi befektetés a rendszer mögött, a kamatot nem a befektetésből származó profitból fedezik, hanem az új befektetők befizetéseiből.

Ebből az következik, hogy minél közelebb van valaki a piramis csúcsához, annál biztosabb, hogy hozzájuthat a pénzéhez és a magas kamathoz. Viszont minél lejjebb helyezkedik el a felépítményben, annál biztosabb, hogy a befektető elveszíti a pénzét.

Mivel a kommunista időkben az albán lakosság számára lehetetlen volt a kapitalista közgazdaságtanban jártasságot szerezni, az egyszerű embereket könnyű volt a gyors meggazdagodás reményében a piramis-típusú befektetésekre rávenni. Ehhez hozzájárult az a tény, hogy az Enver Hoxha alatt tapasztalt alacsony életszínvonal az 1990-es években még alacsonyabbra süllyedt. Sokan külföldön keresték a boldogulás lehetőségét, és az ott megkeresett javaikat fektették be otthon.

298PETTIFER, J., VICKERS, M., The Albanian question: Re-shaping the Balkans. London-New York: I.B.

Tauris, 2009. pp3-18.

amely megakadályozhatta volna a piramis-típusú befektetéseket. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy akarata sem volt. Ráadásul az állam figyelmen kívül hagyta a Valutaalap figyelmeztetéseit.

Aggodalmunkat fejeztük ki az albán kormánynak, és most arra várunk, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek… A magas kamatok nem stabilak, hiszen nem terem pénz a fá-kon.²⁹⁹

1992 óta az albán gazdaság látszólag dinamikus fejlődésnek indult. Ez a fejlődés azonban nem saját erőforrásból táplálkozott, hanem az albán emigráció – elsősorban az Egyesült Államokban élők – hazautalásaiból. E mellett az albánok olajat csempésztek Montenegróba, fegyvereket főleg Jugoszláviába, de jutott belőle Afganisztánba, Ruandába és Boszniába is, valamint drogot és menekülteket szállítottak Olaszországba.

Égető szükség lett volna az államigazgatás reformjára. Túl sok képzetlen alkalmazott dolgozott igen alacsony hatékonysággal. Az alkalmazásuk feltétele szinte minden esetben az éppen hatalmon lévő párthoz való hűség. Mivel a fizetésük rendkívül alacsony volt, a korrupció szinte mindennapossá, sőt inkább a politikai kultúra részévé vált.

1.3.3. Az 1996-os választások

Sali Berisha autokrata politikája 1996-ra tarthatatlanná vált.³⁰⁰ Amikor hatalomra került, Albánia a gazdasági összeomlás szélén állt: nem volt élelem, az ipar teljesen leállt, közel 1 millió munkást küldtek kényszerszabadságra havi 7-10 dollárnak megfelelő jövedelemmel. Az Olaszországba és Görögországba emigrált albánok pénzügyi segítsége nélkül, illetve a Pelikán-akció élelmiszerszállítmányai nélkül nem sikerült volna az éhínséget megakadályozni. Berishának nem sikerült a politikai stabilitás megteremtése. A parlamentben a szocialista ellenzék sorra

299 Helena Tongue, a Világbank Közgazdásza Washingtonban nyilatkozta az AIM Press munkatárásnak. LANI, Remzi, Alb-Dorado, AIM Press Tirana, 1996. november 28.

300BOLINI, A., Berisha: to be or not to be. AIM Press, Tirana. 1997. március 20.

megakadályozta a demokratákat a reformok bevezetésében. Nem sikerült az alkotmányt sem módosítani – egészen 1998-ig.

1995 őszén a parlamentben számos új törvényjavaslatot fogadtak el, mindegyiket azzal a céllal, hogy az 1996. májusi választásokon biztosítsa a Demokrata Párt győzelmét. Ez eléggé aggasztotta a nemzetközi közösséget, mivel a tendencia ismét az egypárti kormányzás irányába mutatott. Berisha 10%-ra akarta emelni a parlamentbe való bejutási küszöböt, de az Európai Bizottság és Washington nyomására a számot 7%-ra mérsékelték. A kis ellenzéki pártok bejutása így is kétségessé vált. A törvény elfogadását Berisha washingtoni látogatása utánra időzítették, így szándékosan azt a látszatot keltették, hogy a bejutási küszöb felemelését az Egyesült Államok is jóváhagyta.

Új közigazgatási egységet alakítottak ki, a prefekturát, amelynek vezetőit a Demokrata Párt nevezte ki. A prefektusok teljes ellenőrzési jogot kaptak a választások felett, amely jogukkal később vissza is éltek.

Az ellenzéki politikusokat és újságírókat szisztematikusan megfélemlítették. A kormányzat akadályozta a pártokat, hogy a választási kampánypénzekhez hozzájussanak. Nem kaptak lehetőséget, hogy az állami kontrol alatt lévő televízióban szerepeljenek, és tilos volt az ellenzéki pártoknak a városok főterén kampányolniuk.

A köztársasági elnök a választásokat a lehető legkésőbbi időpontra írta ki, mivel a téli megpróbáltatások³⁰¹ miatt a lakosság mindig elégedetlenebb volt a kormányzattal. Ezért a választásokat 1996. május 26-ra illetve június 2-ra írták ki.

Az Európai Unió és a tagállamok e jelenségekkel szemben közömbös maradt. Ugyanakkor az EBESZ, amely a választások megfigyeléséért volt felelős, a jelentésében súlyos visszaélésekre mutatott rá, és azt javasolta, hogy bizonyos körzetekben a választás első fordulóját ismételjék meg. Erre azonban nem került sor még annak ellenére sem, hogy az Európa Tanács a teljes választás megismétlését javasolta.³⁰²

Az amerikai diplomaták is élesen bírálták a nyilvánvaló választási csalásokat. Még az új országgyűlés alakuló üléséről is távolmaradtak. Az Európai

301 Telente mindig akadozott a fűtés-, az áram-, a meleg vízellátás. Albániában általában nagyon rosszak a lakáskörülmények: vizesek, dohosak. A kátyúk az utakon a közlekedést zavarták, és mindig gyakori volt az élelmiszerhiány.

302 LANI, R., Berisha Winning, opposition on the verge of capitilation. AIM Press, Tirana. 1996. október 25.

és leállított minden, a kereskedelemre és együttműködésre irányuló fejlesztést.

1996-ig Sali Berisha erős nemzetközi támogatást élvezett, mivel a nemzetközi közösség benne látta a stabil Albánia biztosítékát. Az 1996-os választások után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem képes országa stabilitását fenntartani. Ráadásul veszélyesen kiszámíthatatlanná vált a diktatórikus, és Enver Hoxha korára emlékeztető módszerei miatt: csalt a választásokon, politikai ellenlábasait bebörtönöztette, állami tisztviselőket büntetlenül le lehetett lőni közterületen, stb. A stabilitás és a fejlődés évei után visszahozta a fenyegetettség érzését, és országa ismét az elszigetelődés irányában haladt.