A bosnyák-horvát kiegyezés (1994)

A bosnyák-horvát háború még javában tartott, de már egyik fél sem látta értelmét az ellenségeskedésnek akkor, amikor a boszniai szerbek Bosznia-Hercegovina 70%-át a kezükben tartották. A bosnyák-horvát kiegyezés²⁴⁹ gondolata valójában már 1993 augusztusában felmerült – csak egyik fél sem akarta megtenni az első lépést. A szálakat a megegyezés tető alá hozatalához az Egyesült Államok tartotta a kezében. A Clinton-adminisztráció nyomást gyakorolt Horvátországra: ha Zágráb lemond Bosznia egy részének megszerzéséről, akkor Washington támogatni fogja a horvátokat a szerb fennhatóság alatt álló országrészük visszaszerzésében. A muzulmán-horvát megegyezés tervét az Egyesült Államok mellett az Európai Unió is támogatta – sőt maga a katolikus egyház is. A megegyezés azonban nem valósult meg – egyelőre.

248SILBER, LITTLE, 1996, p424.

249 Bosznia-Hercegovina bosnyák- és horvátlakta része decentralizált szövetségi állam lett volna, mely idővel konföderációban csatlakozott volna Horvátországhoz.

Miért támogatták a boszniai horvátok a bosnyák-muzulmán föderáció tervét? Mate Boban Herceg-Boszna horvát állama a boszniai horvátoknak csak mintegy 1/3-át foglalta volna magában. A közép-boszniai horvátok

„nemzetállamuk” keretein kívül rekedtek volna, így a boszniai horvát mini állam gondolatával nem azonosultak. Ráadásul a föderáció tervének akadt egy felelős boszniai horvát támogatója Ivo Komšić személyében. Komšić és az Egyesült Államok nyomására Tuđman hajlott a terv támogatására.²⁵⁰

A tárgyalások Washingtonban folytak a horvátok és a bosnyákok között.

Az amerikai diplomácia megtalálta a leghatékonyabb tárgyalási formát: egyik szobában a horvát küldöttség a másikban a bosnyákok vitatták meg a keretegyezmény egyes pontjait. Charles Redman, Clinton elnök különmegbízottja, Peter Galbraith, az Egyesült Államok horvátországi nagykövete, valamint Viktor Janković, Bosznia-Hercegovina nagykövete közvetítettek a tárgyaló felek között. A keretegyezményt,²⁵¹ mely megteremtette a bosnyák-horvát föderációt, végül is 1994. március 1-én írták²⁵² alá Washingtonban.

Alulírottak megegyeztek a csatolt Keretegyezményről, mely szövetségi államot hoz létre Bosznia és Hercegovina bosnyák és horváttöbbségű területén, valamint a csatolt Elő egyezményről, mely konföderációt engedélyez a [Muszlim-Horvát] Föderáció és a Horvát Köztársaság között.

Továbbá a felek megegyeztek abban is, hogy felállítanak egy magas szintű Átmeneti Bizottságot, mely azonnali és konkrét lépéseket fog tenni a Föderáció és a Konföderáció érdekében. A Bizottság 1994. március 4-én Bécsben kezdi meg munkáját, és 1994.

március 15-re megalkotja: beleértve, ahol lehetséges, a keretegyezmény által felvázolt kormányzati struktúrát. ²⁵³

A keret-megállapodás három fő részből áll:

250 Az Egyesült Államok kormánya megfenyegette a horvát elnököt, hogy ha nem áll el a boszniai horvát állam megteremtésének tervétől, ugyanúgy fog járni, mint Szerbia: gazdaságilag és politikailag elszigetelődik, és esélye sem lesz a nyugathoz való felzárkózásra.

251RADAN, p191.

252 Az aláírók: Bosznia-Hercegovina miniszterelnöke, Haris Silajdžić; a Horvát Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere, Mate Granić; a Nemzetközi ex-Jugoszlávia Konferencia Boszniai Horvát Delegációjának vezetője, Kresimir Zubak.

253 No. I.1–13a. F^RAMEWORK A^{GREEMENT FOR THE} F^EDERATION. 1 March 1994 (UN Doc.

S/1994/255, Attachment I) In: ibid. pp65-95.

A keretegyezmény megalkotói az ENSZ Alapokmányt, az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációját és a londoni Jugoszlávia-konferencia alapelveit vették figyelembe, amikor kijelentették, hogy Bosznia-Hercegovina területe sérthetetlen, lakói egyenjogúak. A szerbtöbbségű területek integrálását a Nemzetközi Jugoszlávia-konferenciára bízzák.

2. Felelősség megosztása:

A központi kormányzat kizárólagos hatáskörébe tartoznak: a külügyek, védelem, állampolgárság, gazdaságpolitika, kereskedelem, pénzügyek, bűnüldözés, energiapolitika, infrastruktúra, rádió és televízió frekvencia kiosztása. A központi kormányzat és a kantonok felelőssége: az emberi jogok, egészségügy, környezetpolitika, szállítás, szociálpolitika, bevándorlási politika, turizmus és a nemzeti erőforrások felhasználása. Kizárólag a kantonok feladata:

rendfenntartás, oktatás, kultúra, lakásügy, közszolgáltatások, helyi földhasználat, kanton kormányzatának finanszírozása, energia, rádió és televízió műsorszolgáltatás, szociálpolitika és az idegenforgalmi fejlesztések.

3. Kormányzat:

A központi kormányzatban a végrehajtó hatalmat egyfelől az elnök és az alelnök, másfelől a kormány gyakorolják. Az elnököt és az alelnököt négy évre választják, egyikük muzulmán a másik horvát, és a tisztségeket éves rotációban felváltva töltik be. Az elnök tölti be az államfői funkciót, ő nevezi ki a kormányt, amely tagjainak 1/3 horvát kell, hogy legyen. A kormány miniszterelnökből, miniszterelnök-helyettesből, miniszterekből, és azok helyetteseiből áll.

A szövetségi törvényhozás kétkamarás parlamentből áll. A Képviselőház tagjait a nemzetiségi arányoknak megfelelően választják. Az Alsóházban egyenlőszámú bosnyák és horvát képviselő kap helyet. A törvényes parlamenti döntésekhez mindkét ház jóváhagyása szükséges. Az igazságszolgáltatás három bírósággal rendelkezik: Alkotmánybíróság, Emberjogi Bíróság és Legfelsőbb Bíróság.

A kantonok igazgatása hasonló módon épül fel, mint a föderáció: elnök, kormány, a végrehajtó testületek; a képviselőház a törvényhozásért felelős, és a független bíróságok. A törvényhatóságok rendelkeznek: Kormányzótanáccsal,

Végrehajtótanáccsal és bíróságokkal. A Kantonok Tanácsát azzal a céllal hívták életre, hogy a kantonok politikájának összehangolásának fóruma legyen.²⁵⁴

Ez a valójában teljes mértékig demokratikus rendezés a gyakorlatban rengeteg problémát gerjesztett. Három szinten is működik törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás, ami rendkívül drága államigazgatást eredményez egy olyan országban, amelyet háború sújtott, és előtte sem tartozott a tehetős tagköztársaságok közé. Emellett a jogkörökben számos átfedés tapasztalható, amely még inkább megnehezíti az állam működését. A keretegyezmény megalkotóit nyilvánvalóan a jó szándék vezette, de a saját csapdájukba estek: egy igen bonyolult és szinte finanszírozhatatlan rendszert hoztak létre. Az új alkotmány felvázolása tíz nap alatt megtörtént, és március 13-án Bécsben írták alá a felek.

A bosnyák és horvát delegáció megerősítette elkötelezettségét aziránt, hogy az alkotmánytervezetet mint a Föderáció alapját az Alkotmányozó Gyűlés elé terjeszti, mely teljes nemzeti egyenlőséget, demokratikus kapcsolatokat biztosít, valamint az emberi jogok és a szabadságjogok betartását garantálja. Valamennyi delegáció támogatja a konföderáció elvét, amely a régió népei számára egy virágzóbb és biztonságosabb jövő alapjait rakja le.²⁵⁵

Majd március 18-án egy újabb dokumentumot írtak alá a washingtoni Fehérházban, amelyben lehetőséget adtak a bosnyák-horvát föderációnak a Horvátországgal való konföderációban való egyesülésre. Az egyezmény nyitva hagyta az ajtót a boszniai szerbek számára a csatlakozáshoz. Az új alkotmányt a boszniai parlament 1994. március 30-án egyhangúan megszavazta.

Az új alkotmány részletesen és következetesen építette fel a föderációt, amely Ivo Komšić kantonosítási tervén alapult. A bosnyák-horvát föderáció azokra a területekre terjedt ki, ahol a horvátok és a bosnyákok a többséget alkotják. Az alkotmány pontosan meghatározta a központi kormányzat és a kantonok jogkörét. A központi kormányzat felelőssége az alábbiakra terjed ki:

•külügy

254 http://www.usip.org/files/file/resources/collections/peace_agreements/washagree_03011994.pdf 2012. január 31.

255 No. I.1-14. [DECLARATIONCONCERNINGTHE CONSTITUTIONOFTHE FEDERATIONOF BOSNIAAND

HERCEGOVINA] 18 March 1994. In: Former Yugoslavia Through Documents from its Dissolution to the Peace Settlement. Snežana Trifunovska (ed.) Dordrecht-Boston-London: Martinus Nijhoff Publishers, 1999. pp746-751.

•gazdaságpolitika

•pénzügypolitika

•energiapolitika

•infrastruktúra

•nemzetközi bűnügyek

•a kantonok közötti bűnügyek

A kantonok jogkörébe tartozott: rendfenntartás, oktatás, kultúra, lakáspolitika, közszolgáltatások. Az alkotmány megállapított közös területeket is, mint pl: emberi jogok, turizmus, egészségügy, szociálpolitika, környezetpolitika.

A föderáción belül egyenlő képviseletet kell biztosítani a horvát és a muzulmán félnek. Ezt az államigazgatás minden ágában biztosította az alkotmány, amely végrehajtó jogkörrel ruházta fel az elnököt és az alelnököt, valamint a kormányt. A köztárasági elnök és alelnök, akiket a parlament választ, mandátuma négy évre szól. Az egyikük horvát, a másik bosnyák kell, hogy legyen, és évente váltják egymást, azaz aki az egyik évben elnök volt, az a másikban alelnök lesz. Az elnök és az alelnök nevezi ki a kormányt. A kormány tagjai: a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettes a miniszterek és helyetteseik.

A miniszter-helyettesek nem lehetnek ugyanazon közösség tagjai, mint minisztereik.

Az alkotmány kétkamarás parlamentről rendelkezik. A Képviselőház²⁵⁶ tagjait a föderáció nemzetiségi megoszlásának figyelembe vételével választják.

Az Alsóházban²⁵⁷ egyenlő számban ülnek bosnyák és horvát képviselők. Az alkotmány rendelkezik továbbá Alkotmánybíróság, Emberi Jogi Bíróság és Legfelsőbb Bíróság felállításáról.²⁵⁸ A kantonok²⁵⁹ alkotmányos felépítése hasonló a föderáció adminisztrációjához (elnök, gyűlés, kormány, bíróság). Az együttműködés elősegítésére a kantonok felállíthatják a Kantonok Tanácsát.

Az Európai Unió tárgyalásos megoldási javaslatai²⁶⁰ 1994-re lassan, de biztosan zsákutcába kerültek: az Unió és az ENSZ erőfeszítései, hogy mindhárom

256 IV. Fejezet, 1-5§

257 IV. Fejezet 6-10§

258 IV. Fejez, C. pont, 1-23§

259 V. Fejezet, 1-11§

260HODGE, p68.

fél számára megfelelő megoldást találjon, sorra megfeneklett a boszniai szerbek ellenállásán. A tűzszüneti megállapodásokat sorozatosan megszegték, nem hagytak fel a harci tevékenységgel és továbbra is a civil lakosság ellen viseltek háborút. Egyre szaporodott azoknak a városoknak a száma, amelyeket a boszniai szerbek ostrom alá fogtak, a civil lakosságnak menekülnie kellett.