A karbantartási stratégiák bemutatása

A karbantartási stratégiák területén érvényesül talán legmarkánsabban Anderson és Horváth által jellemzett „dzsungel-hatás”. (Anderson, 1998; Horváth, 2005, 2007) Csak az elmúlt 10 évben annyi irányzat jelent meg, melyek ráadásul gyakran egymással jelentős átfedésben vannak, hogy ezek pontos áttekintése nagy kihívás. A fellelhető rengeteg megközelítés ellentéteket generál a karbantartás-szervezés gyakorlati és elméletei szakemberei között, de igen gyakran még egymás között is. A hazai karbantartási szakterület számára további nehézséget okoz, hogy a nemzetközi szakirodalomban követhetetlen mennyiségben megjelenő új megközelítések és definíciók szakszerű lefordítása sem egyszerű feladat. Már önmagában nehéz eldönteni, a szakirodalomban publikált művek esetén, hogy éppen karbantartási stratégiáról, vagy egy komplett karbantartási rendszerről van-e szó, mert a határok elmosódni látszanak, de legalábbis a kép egyre maszatosabbnak tűnik. A legújabb irányzat, hogy a karbantartást előszeretettel kapcsolják hozzá teljesen más tudományterületekhez és a kettőből próbálnak meg szinergiák keresése révén újat és jobbat létrehozni.

Véleményem szerint néha a szerzők profitorientált gondolkodása is nagyban hozzájárul ezen fejlesztések létrejöttéhez.

Mindemellett az üzleti folyamatok karbantartási stratégiáinak későbbi értelmezéséhez a stratégia, a karbantartási stratégia és a karbantartási stratégiák fogalmainak bemutatása és értelmezése elengedhetetlen.

A stratégia közel egyidős az emberiséggel. Régen kizárólag katonai területen értelmezték, napjainkra sokkal szerteágazóbb értelemben használható a műszaki, technológiai vonatkozásoktól az életpálya-tervezésen keresztül, egészen a vállalatvezetésig. (Barakonyi, 1999) A stratégiát sokan sokféleképpen definiálták az idő során. Nagyon tömören azt lehet mondani, hogy a stratégia a célok és a célok eléréséhez szükséges eszközök meghatározását jelenti. A stratégiát a taktika – stratégia – politika hármasban a közepes időhorizontú és hierarchia szintű elemnek szokták feltűntetni.

A karbantartási stratégia definiálására is megannyi példa létezik. Szabó Bendegúz megfogalmazásában a „karbantartási stratégia egy meghatározott időtartamon belüli karbantartási teendők és műveletek sorrendjének, tartalmának és a végrehajtás módjának a rögzítése”. (Szabó, 1975) Más értelemben a karbantartási stratégia a karbantartás célrendszere és ezen célrendszer hosszú távú, gazdaságos kielégítésének módja. (Garai, 1982) Gaál és Kovács szerint a stratégia fogalmát döntéselméleti alapon kell meghatározni, ezen megközelítés alapján a karbantartási stratégia „az adott cél elérése érdekében hozott döntések láncolata. (Gaál, 2007) Mivel a kutatásom alapvetően a vezetői szemléletmódon keresztül azonosítja a szervezet üzleti folyamatainak karbantartását, ezért a sok rendelkezésre álló definíció közül a Gaál által megfogalmazott változat számomra a legmegfelelőbb.

A különböző karbantartási stratégiák bemutatása előtt egy kitekintést kell megtenni a nemzetközi szakirodalomban fellelhető irányzatok bemutatásának céljából. Azt többnyire általánosan elfogadja a szakirodalom, hogy a karbantartási stratégiáknak alapvetően két nagy csoportja létezik: eseti karbantartás (reactive maintenance, corrective maintenance, breakdown maintenance, stb.) és megelőző karbantartás.

(Kelly, 1997; Wireman, 2004, 2008b; Wang et al., 2007; Boschian et al., 2009;

Cheng-Tsao, 2010) Az áttekintési nehézségek a megelőző karbantartási stratégiák között kezdődnek el igazán. Különbséget tesz eseti, megelőző és előrelátó karbantartási stratégia között több munka. (Kevin-Pelensky, 1988; Bateman, 1995; Cooke, 2003) Swanson másképpen mutatja be a karbantartási stratégiákat, megkülönböztetve az eseti, proaktív (megelőző és előrelátó) és agresszív (mint például a TPM) karbantartási stratégiákat és megjegyzi, hogy a karbantartás önmagában állva is egy nagyon fontos üzleti funkció. (Swanson, 2001) Egy későbbi tanulmány, amikor agresszív stratégiáról beszél, akkor azt már egyenesen a TPM-mel azonosítja, holott a TPM alapvetően egy karbantartási rendszer. (Pinjala et al., 2006) Egy tanulmány megkülönbözteti az eseti, ciklikus, állapotfüggő és prediktív karbantartási stratégiát. (Wang et al., 2007) Ugyanakkor többen a preventív karbantartási stratégiát állapotfüggő karbantartási stratégiaként tárgyalják. (Mobley, 2002; Sharma et al., 2005) Emellett még nem említette a dolgozat az RCM (Reliability Centered Maintenance), az RBM (Risk Based Maintenance) és érintőlegesen volt szó a TPM (Total Productive Maintenance) karbantartási stratégia rendszereket, melyek az irodalomban, hol mint stratégia, hol, mint rendszer megnevezés mellett szerepelnek. Emellett általánosan levonható a következtetés, hogy ezek céljuk és eszközeik tekintetében sűrű összefüggésben állnak a korábban említett stratégiákkal. (Vatn et al., 1996; Rausand, 1998; Bevilacqua-Braglia, 2000; Swanson, 2001) A lean menedzsment és a karbantartás menedzsment összevonásából fejlesztik a lean-karbantartást, ami szintén sok, az eddigiekben tárgyalt fogalmakkal áll kapcsolatban, amire nagyon jó példa a „Lean TPM” című könyv is.

(McCarthy-Rich, 2004; Smiths-Hawkins, 2004; Lewitt, 2008)

A fenti kitekintés nem teljeskörű, ahhoz azonban mindenképpen elegendő, hogy bemutassa, a karbantartási stratégiák és a gondolkodásmódok összefonódottságának mértékét. A továbbiakban a dolgozat olyan rendszerező elméleteket mutat be, melyeknek célja, hogy ebben az alapvetően nehezen áttekinthető helyzetben eredő pontokat keressen, melyek mentén az alapvető karbantartási stratégiák fogalma jól megfogható.

Gaál munkájában szintetizáló jelleggel rendszerbe foglalja a karbantartási stratégiákat és a karbantartási gondolkodás fejlődését. Rögzíti, hogy a különböző irányzatok időben, és a fogalmi körök tekintetében összefüggenek egymással, így egyértelműen nem lehet róluk, mint különálló jelenségekről beszélni. (Gaál, 2007)

A 8. ábra bemutatja a karbantartási gondolkodás fejlődését az idő függvényében ábrázolva.

8. ábra: a karbantartási gondolkodás fejlődése Forrás: Gaál, 2007

Az 1950-es évekig alapvetően az eseti vagy másik nevén „tűzoltó” stratégia volt a jellemző, majd – elsősorban az iparilag fejlettebb országokban – felismerték, hogy a karbantartás termelésben betöltött meghatározó szerepét. A felismerést követően a tervszerű megelőző karbantartási stratégia indult fejlődésnek, majd követte az állapotfüggő vagy szokás diagnosztikán alapuló karbantartási stratégia fejlődésének időszaka. (Gaál, 2007) Ezt követően indulnak azok a stratégiai irányzatok, amelyek a valódi karbantartás megelőzési stratégia felé vezető utat kövezik ki. Ez nyomon követhető a megbízhatóság alapú karbantartás (RMB), a teljeskörű hatékony karbantartás (TPM), a kockázatalapú karbantartás (RBM) és számos más irányzat jellemzőin is. A karbantartási stratégiák rendszerét ezen logika szerint négy stratégia alkotja, és ahogy Kovács írja munkájában, a karbantartás szakirodalmában a fenti négy karbantartási stratégiát szokás megkülönböztetni:

- eseti karbantartási stratégia, - ciklikus karbantartási stratégia, - állapotfüggő karbantartási stratégia, - karbantartás-megelőzési stratégia.

Közel hasonló értékelésre jut Dunn a stratégiák felosztásában, de esetében a szemlélet a cselekvési motivációk megfogalmazásában, vagy más értelmezésben a kihívásokra adott válaszokban rejlik. Dunn egy ötödik fogalmat a stratégiai karbantartást is bevezeti.

(Gaál, 2007) Ezt szemlélteti a 9. ábra.

9. ábra: karbantartási stratégiák a cselekvési motivációk szempontjából Forrás: Gaál, 2007

A karbantartási stratégiák rendszerbefoglalásának ismertetését követően, bemutatom a karbantartási stratégia rendszerének négy stratégiáját, az eseti karbantartási stratégiát, a ciklikus karbantartási stratégiát, az állapotfüggő karbantartási stratégiát és a karbantartás-megelőzési stratégiát. (Gaál-Kovács, 2002; Kovács, 2003; Gaál, 2007) A stratégiák bemutatása során hivatkozom más munkákra, amelyek az adott karbantartási stratégia jellemzőivel foglalkoztak.

Eseti karbantartási stratégia

Nem vitatott, hogy a megelőző karbantartási stratégiák (ciklikus, állapotfüggő, karbantartás-megelőzési) stratégiák alkalmazása nagyobb megbízhatóságot és üzembiztonságot eredményeznek, azonban sokszor fennállhat olyan eset, hogy ezeket a stratégiákat nem lehet, vagy nem célszerű alkalmazni.

Az eseti karbantartási stratégia célszerűen akkor alkalmazandó, ha olyan meghibásodásokat kell elhárítani, amelyeknek a megelőzése nagyobb ráfordítással járnának, mint a javítás. Ide tartozhatnak még a jellegüket tekintve egyszerűbb, karbantartó szakembert nem igénylő beavatkozások, amit a gépkezelő is el tud végezni.

(Gaál-Kovács, 2002) A karbantartási stratégia döntéselméleti alapokon nyugvó definíciójára alapozva, az eseti karbantartás esetén a döntéssorozat kiinduló pontja a meghibásodás. Az üzleti folyamatok karbantartásán értelmezve, jó példa az, amikor a munkavállaló nem jelenik meg a munkában, így az üzleti folyamatokban meghibásodás keletkezik, mert nincs, aki a munkát elvégezze. Ez az eset előfordulhat, előre jelezni nehezen lehet és tűzoltó jelleggel találni kell valakit, aki a munkát elvégzi, vagy az üzleti folyamatrendszerben tartós marad a meghibásodás.

Ez a karbantartási stratégia örök, mert ami elromolhat, az egyszer el is fog romlani.

Bármilyen modern karbantartó rendszerek is szülessenek, meghibásodások mindig lesznek, ezért az eseti karbantartási stratégiával, ennek következtében mindig számolnia

kell a karbantartóknak. (Szántó, 2003) Egybehangzó véleménye számos munkának, hogy ez a karbantartási stratégia az iparosodás „eredeti” karbantartási stratégiája.

(Waeyenbergh-Pintelon, 2004; Mechefske-Wang, 2003) Ezt a karbantartási stratégiát előszeretettel alkalmazzák olyan vállalatok, annak ellenére is, hogy sokszor emberéletre és környezetre veszélyes kimenetele lehet egy esetleges meghibásodásnak, ahol a kitermelhető profitráta magas és emellett a meghibásodás elhanyagolhatóan kis költséggel jár. (Sharma et al., 2005)

Ezen stratégia előnye, hogy kihasználható a teljes elhasználódási tartalék, ugyanakkor hátránya, hogy a helyreállítás nem tervezhető, a helyreállítás ideje a váratlan meghibásodás miatt hosszabb. (Szántó, 2003)

Ciklikus karbantartási stratégia

Szemben az eseti karbantartási stratégiával, ezen stratégia elébe megy a meghibásodásnak, nem várja be míg a hibaállapot bekövetkezik. A ciklikus karbantartási stratégia alkalmazása során a meghibásodások megelőzésére bizonyos ciklusonként felülvizsgálatot kell elvégezni és ha szükséges akkor beavatkozni. A ciklus számításának többféle alapja is lehet, általában eltelt idő, vagy a leadott teljesítmény függvénye alapján számítják. Olyan jellegű meghibásodások megelőzésére célszerű alkalmazni, melyeknek a váratlan bekövetkezése nagyobb termeléskieséssel, nagyobb profitelmaradással járnának, illetve jelentős előkészületeket igénylő javítások, felújítások esetén is célszerű alkalmazni. (Gaál, 2007)

Ezen karbantartási stratégia lényege, hogy az előre meghatározott teljesítmény, illetve időadatok alapján a tényleges állapot figyelembe vétele nélkül műszaki, gazdasági intézkedéseket kell elvégezni a berendezés vagy folyamat valós vagy vélt károsodási magatartásának ismeretében. A döntéssorozat alapja egy előre rögzített időstruktúra, a karbantartási intézkedés során a berendezés vagy folyamat működőképes.

(Szántó, 2003) A ciklusidő csökkentésével csökken a meghibásodások valószínűsége, de a költségek megnőnek.

Az üzleti folyamatok karbantartásán erre a stratégiára példa, a dolgozók adott időközönkénti rotálása más szervezeti pozíciók között, ami Japánban előszeretettel alkalmazott technika. Az emberek munkavégzési rendjének szabályozása is ennek a stratégiának tulajdonítható. (Például, amikor előírják, hogy adott munkafolyamatot meddig végezhet ugyanazon személy, mielőtt kötelezően le kell váltani. Gondolhatunk itt nyugodtan a sofőrökre vonatkozó előírásokra, de akár a radioaktív környezetben dolgozókéra is, vagy technológiai folyamatokban lévő előírásokra, ajánlásokra.)

Ezen karbantartási stratégia egyértelmű előnye, hogy ha jól alkalmazzák, akkor a váratlan meghibásodások előfordulásának valószínűségét jelentősen csökkenteni lehet, de hátránya, hogy ha túl nagy biztonságra törekedve alkalmazzák, akkor jelentős teljesítmény tartalékot vesznek ki a működésből, amit nyugodtan fel is használhattak volna. (Mechefske-Wang, 2003)

Állapotfüggő karbantartási stratégia

Állapotfüggő karbantartási stratégia esetén a berendezés működtetése szempontjából fontos paraméterek folyamatos figyelemmel kísérése alapján lehet következtetni az üzemképességre, illetve az elhasználódás mértékére. Ennek eredménye, hogy a váratlan meghibásodások előfordulási valószínűsége a lehetséges minimumra korlátozható.

(Gaál-Kovács, 2002)

Az üzleti folyamatok karbantartására példa, amikor a szervezet saját magát belső auditok formájában időszakosan ellenőrzi, vagy a szervezet beszállítóinak működését időszakosan átvilágítja. Az éves időszakos teljesítményértékelési eljárások is ebbe a kategóriába tartoznak. Ugyancsak ezen karbantartási stratégiával rokon szemléletű a szervezet stratégiájának időszakonkénti felülvizsgálata és a szükséges változtatások megtétele.

Karbantartás-megelőzési stratégia

Ez az összefogást és az integrációt hangsúlyozó karbantartási stratégia. A karbantartás hatékonyságát valamennyi vállalati folyamatban figyelembe veszik. (Gaál, 2007) Mindenkinek a feladata az adott vállalati eszközök karbantartása.

Lényeges, hogy az eszköz vagy folyamat megtervezésekor olyan célkitűzésekre fókuszál a stratégia, mint a megbízhatóság javítása, a karbantarthatóság javítása, a karbantartási erőforrások minimalizálása illetve a rutin szervízszolgáltatások szükségességének megszüntetése. (Gaál, 2007)

Az üzleti folyamatok karbantartásán példa erre a stratégiára, amikor úgy végeznek el egy folyamatátszervezést, hogy abba minden lehetséges érintettet bevonnak, és a működtetés során is mindenki ténylegesen tesz azért, hogy a rendszer működőképes maradjon hosszú időn át.