A külügyi igazgatás sok eltérést mutat más igazgatási tevékenységtől, legfőbb sajátosságai az alábbiakban foglalhatók össze: erősen politikai színezete van, speciális intézmény-rendszeren keresztül valósítja meg a feladatait, és viszonylag csekély területen jellemzi a közigazgatásra jellemző hatósági tevékenység.13
A külügyi igazgatás elsősorban a külpolitika megvalósítására irányul. Az állam kül-politikája alapvetően a hivatalosan kinyilvánított külpolitikai kijelentésektől a szerződé-sekben vállalt kötelezettségekig terjedő skálán mozog, ezért az állam külpolitikai lépések előtt elemez és mérlegel,14 az állam külügyi hatalma ugyanis nem korlátlan: határt szab
10 Lásd: attström, Karin: Role and Effect of External Support to Public Administration. European Commission Brussels, 2018. p. 10-30.; CHon-kyUn Kim: Public Administration in the Age of Globalization. International Public Management Review, 9 (2008) 1. p. 1-42.; farazmand, Ali: Globalization and Public Administration.
Public Administration Review, 59 (1999) 6. p. 512-514.
11 Hargitai (1997b) p. 7.; Hargitai József: A külügyi hatalom és a külügyi közigazgatás. Magyar Közigazgatás, 47 (1997) 3. p. 144-146.; Hargitai József: A diplomáciai és konzuli kapcsolatok joga. Aula Kiadó, Budapest, 2005. p. 29-31. Vö. kinCses László: Diplomáciatörténet. HVG-ORAC, Budapest, 2005. p. 186.
12 segalla, Patrick: Foreign policy as a „core state function”, in which case the constitution prohibits to „out-source” public law decision making to private law bodies. Constitutional Court, decision 2. October 2003, VfSlg. 16.995. ICL Journal, 4 (2010) 2, p. 221.
13 Hargitai (1997b) p. 15.
14 Részletesen lásd: marton Péter: A külpolitika elemzése fogalmak és módszerek a külpolitika forrásainak feltárására. Antall József Tudásközpont, Budapest, 2013. p. 15-17.
neki más államok szuverenitása, valamint az állam saját maga által vállalt kötelezettségei, többek között az uniós tagságból eredőek. Az államok közötti kapcsolatok egyik alapté-tele a vesztfáliai békeszerződés óta az államok szuverenitása. Ennek alapköve a szuverén – akinek személye vagy intézménye történelmi koronként változó15 – abszolút hatalma a területe és polgárai felett,16 a nemzetközi jogi elismerés nyomán magában foglalja az államok jogi önállóságának, területi sérthetetlenségének, formális egyenlőségének és dip-lomáciai immunitásának elvét. Ezt a szuverenitás-felfogást töri meg a globalizáció hatása és az állami önkorlátozás elmélete17 által eredményezett folyamat, amelynek eredménye az egyre inkább összefonódó államközi kapcsolatok nyomán az állam által közvetlenül ellenőrizhető társadalmi viszonyok szűküléséhez vezet. A nemzetközi szervezeti tagságok, és a nemzetközi kötelezettség-vállalások vezetnek a kölcsönösen függő, interdependens szuverenitás-felfogás elterjedéséhez.18 Ennélfogva az állam a külpolitikáját ugyan a saját maga által meghatározott elvek mentén, de csak bizonyos keretek között gyakorolhatja.19
A külpolitika megvalósítását intézményi megközelítésben államon belüli és államon kívüli szervek végzik, emiatt az államok egymás közötti megegyezése alapvető determináló tényező a külügyi igazgatás működése kapcsán. A más államok területén kifejtett tevé-kenység miatt ezt a jogterületet alapvetően a nemzetközi jog szabályai határozzák meg, a döntések többsége pedig – ugyancsak a nemzetközi jog keretein belül – mérlegelésen alapulnak. A külügyi igazgatás területén a közigazgatási szervek és az annak nem minősülő állami szervek tevékenysége összeadódik, és a külkapcsolatokkal összefüggő feladatok végrehajtásának színtere alapján megkülönböztetjük a jellemzően az (1) állam területén belül feladatot ellátó szerveket és az idegen államokban tevékenykedő (2) ún. külképvise-leti szerveket. Az állam területén kívül kifejezetten a külkapcsolati tevékenység ellátására létrehozott speciális külképviseleti szervek végzik a külügyi igazgatást a nemzetközi jog keretei között a nemzeti jog ide vágó normái alapján: ezek (a) diplomáciai képviseletek, (b) a konzuli képviseletek; (c) a nemzetközi szervezetek melletti állandó képviseletek, és ide tartoznak a (c) missziók is.20 A konzuli képviselet ezek közül az állam külföldön létesített
15 A szuverenitás évszázadokig személyhez kötött volt. A kezdetben az uralkodók egyházi hatalomtól való függetlenségét hirdető rex est imperator in regno suo fokozatosan a többi állam uralkodójától való teljes függetlenséget is jelentette. A 17. század közepén Hobbes volt az, aki már a modern államfogalom értelmé-ben az uralkodói szuverenitás helyett az állam szuverenitásáról beszélt, ami annak elismerése, hogy létezik mind a hatalmat gyakorló személy(ek)től, mind a kormányozottaktól elkülönülő és felettük álló személytelen közhatalom, egy legfőbb politikai tekintély egy meghatározott terület felett, amely az állampolgári hűség elsődleges tárgya. sasHalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata (1000-1700) I. rész 1000-1450.
Világtörténet, (2005) 1. p. 6.
16 A személyi felségjogról lásd: Hargitai József: A belső jogalkotás és a más állam belügyeibe történő beavat-kozás. Magyar Jog, 48 (2001) 12. p. 710-711.
17 laUterPaCHt, Hersch: The Function of Law in the International Community. The Lawbook Exchange, New Jersey, 1933. p. 409-410.
18 bayer József: A szuverenitás politikaelmélete. Magyar Tudomány, 174 (2013) 4. p. 378-379.
19 Az Alaptörvény is rögzíti, hogy Magyarország jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, valamint a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttmű-ködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) [Alaptörvény] Q. cikk [A rendelkezés egybevág az egykori 1949. évi XX. törvénybe foglalt Alkotmány 7.
cikk (1) bekezdésével]
20 Prandler (1994) p. 8. Magyarországon az állam területén külügyi igazgatási feladatokat ellátó szervek az alábbiak: a közigazgatás csúcsszerveként maga a Kormány és annak miniszterei, legfőképpen a külügyminiszter, az Országgyűlés mint törvényhozó hatalom, valamit a köztársasági elnök lát el többek között külkapcsolati
és ott működő, konzuli feladatokat ellátó államigazgatási szerve.21 A konzuli feladatok körében a konzuli tisztviselő külföldön, a fogadó állam területén közigazgatási hatósági tevékenységet22 és az annak nem minősülő egyéb közigazgatási feladatot végez, amelyek teljesítése során a konzuli tisztviselő – a diplomáciai vagy konzuli képviseleten konzuli feladatot ellátó hivatásos konzuli tisztviselő és a tiszteletbeli konzuli tisztviselő23 – együtt-működik hazai és külföldi szervezetekkel, valamint magánszemélyekkel.24
feladatokat a nemzeti jogi szabályok szerint. bába Iván – baller Barbara – Halász Iván – tótH Norbert:
A magyar külügyi igazgatás alapjai. Dialóg Campus, Budapest, 2016. p. 101-113. Magyarország esetén a külképviseletek közé tartozik Magyarországnak a Kormány döntése alapján létrehozott, külföldön működő diplomáciai képviselete, konzuli képviselete, az előbbiek alá rendelt, a fogadó államban, illetve – nemzet-közi szerződés vagy megállapodás alapján – harmadik államban működő kereskedelmi képviselete, hivatala és irodája, a nemzetközi szervezet mellett működő állandó képviselete, illetve a külképviselet részeként a kulturális és tudományos szempontból kiemelt állomáshelyeken működő külföldi magyar kulturális intézet, továbbá a többi állomáshelyen működő kulturális szolgálat (külföldi magyar intézet). Lásd: 17/2018. (VI.
11.) KKM utasítás a Külgazdasági és Külügyminisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról [KKM SzMSz] 1. cikk (4) b).
21 Magyarország esetében nem önálló jogi személyek, hanem a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium – a kül-politikáért felelős miniszter által irányított központi államigazgatási szerv hivatali szervezetének, a Kormány döntése alapján létrehozott, külföldön működő, önálló szervezeti egységei. Lásd: KKM SzMSz, 2. cikk (1);
172/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet a tartós külszolgálatról és az ideiglenes külföldi kiküldetésről, 3. cikk 2.; vö. BH2009. 252.
22 Magyarországon közigazgatási hatósági jogkörrel, hatáskörrel csak a külügyi és külgazdasági miniszter mint konzuli tisztviselő, illetve az a hivatásos konzuli tisztviselő rendelkezik, akit ő erre felhatalmazott. [2001.
évi XLVI. törvény a konzuli védelemről [Konztv.] 19. cikk (1).] A konzuli képviseletet, valamint a konzuli tisztviselő munkáját a külügyi és külgazdasági miniszter irányítja. [Konztv. 2. cikk (1).] Méltányossági jog-körben dönt a konzuli kölcsön visszafizetése alóli mentesítés kérdésében [89. cikk (2) da), Konztv. 5. cikk (5)], ellátja a hatáskörébe utalt feladatokat a diplomata- és a külügyi szolgálati útlevelek vonatkozásában, valamint a magánútlevelek tekintetében a konzuli szolgálat, mint útlevélhatóság által hatáskörébe utalt fel-adatokat [89. cikk (2) ea)], illetve hatósági jogkörben eljárva felülhitelesíti a külföldi felhasználásra szánt okiratokat. [Konztv. 19. cikk (5)]. A konzuli szolgálat feladat- és hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági jogkört minden egyéb esetben a miniszter által erre felhatalmazott konzuli tisztviselő, valamint a miniszter is gyakorolhat. [Konztv. 19. cikk (1)]. lásd még: Hargitai József: Határon átlépő közigazgatás és a közigazgatási eljárás reformja. Magyar Közigazgatás, 48 (1998) 12. p. 718-720.
23 Vienna Convention on Consular Relations. Vienna, 24 April 1963. 596 UNTS 261. [BKE] 70. cikk; Konztv.
2. cikk (2). Magyarországon kihirdette: 1987. évi 13. törvényerejű rendelet a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről.; rendelkezéseit az 1987. évi július hó 19. napjától kell alkalmazni.
24 Vö. Konztv. 1. cikk (2).
Diplomáciai 1. A külügyi igazgatás államon kívüli fő szervtípusainak összehasonlítása
(Szerző)
A diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a külképviseletek létesítéséről és megszün-tetéséről szóló döntést az állam hozza, de annak lényeges előfeltétele az érintett állammal való kölcsönös megegyezés. A diplomáciai kapcsolatok felvétele – ellenkező utalás hi-ányában – magában foglalja a konzuli kapcsolatok felvételét is, ugyanakkor a diplomá-ciai kapcsolatok megszakadása nem vonja maga után ipso facto a konzuli kapcsolatok megszakadását.25 Az államok közötti kapcsolatot a megegyezésen felül minden esetben a nemzetközi szokásjog és annak általánosan elfogadott manifesztációja, a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es (BDE) és a konzuli kapcsolatokról szóló 1963-as (BKE) bécsi egyezmények szabályozzák. Az EU ugyan nem állam, és ekként nem részese az egyezményeknek, de igyekszik BDE-konform módon szervezni a külügyi tevékenységeit.26 A kodifikáció eredményeként született két nemzetközi egyezmény foglalja össze a több évszázados tapasztalat alapján azt, hogy milyen elvek mentén működnek az államok dip-lomáciai kapcsolatai, de a konkrét külkapcsolati szervek létesítését minden esetben a két érintett állam közötti konkrét nemzetközi megállapodás előzi meg. Külkapcsolati szervek esetében a küldő állam szemszögéből nézve extra-territoriális joghatóságról beszélhetünk.
Az, hogy a küldő állam tisztviselője milyen tevékenységet és milyen korlátokkal láthat el
25 Vienna Convention on Diplomatic Relations. Vienna, 18 April 1961. 500 UNTS 95. [BDE] Magyarországon kihirdette: 1965. évi 22. törvényerejű rendelet a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről. 4. cikk alapján a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1965. szeptember 3. napjától kezdődően kell alkalmazni. 2. cikk, BKE 2.
26 bUtler, Graham: The European Union and Diplomatic Law. An Emerging Actor in Twenty-First Century Diplomacy. In: Behrens, Paul (ed.): Diplomatic Law in a New Millennium. Oxford University Press, Oxford, 2017. p. 320-322.; WoUters, Jan – dUqUet, Sanderijn: The EU and International Diplomatic Law. New Horizons? The Hague journal of Diplomacy, 7 (2012) 1. p. 44.
a küldő állam érdekében, a fogadó állam joghatósága alól kivéve, a nemzetközi jog szerint szabályozott, a tevékenység részletei az állami feladat megvalósítása pedig a küldő állam joga szerint meghatározott, és az államon belüli szervek irányításával történik. A tiszteletbeli konzul a fogadó országokban jelentős szerepet tölt be a gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi életben, bizonyos szinten ötvözi a diplomáciai és a konzuli intézményt a megbízó állam állampolgárainak és a megbízó állami érdekek védelme tekintetében, és a hivatásos konzuli tisztviselői jogainál jóval csekélyebb jogok birtokában, személyre szabott felhatalmazás útján hivatott eljárni.27
A diplomáciai kapcsolatok speciális fajtája a nemzetközi szervezetek mellett működő képviselet és a misszió. A diplomáciai képviselet vezetője, vagy a képviselet diplomá-ciai személyzetének tagja ugyan bármely nemzetközi szervezetnél képviselheti a küldő államot,28 de bizonyos esetekben kifejezetten az adott nemzetközi szervezetben ellátott tagsággal összefüggő, meghatározott feladatot végrehajtó külön képviselet felállítására is sor kerülhet. Ezek jogállására vonatkozó kodifikációs munka nem lépett hatályba (a nemzetközi szervezetek mellé akkreditált missziókról szóló 1975. évi bécsi egyezmény).29
A missziók vagy küldöttségek jellemzője, hogy konkrét, speciális kérdést letárgyaló vagy egy megtarozott feladatot megvalósító delegációról van szó, ad hoc jelleggel felállítva
27 Vö. BKE 58. cikk.
28 BDE 5. cikk 3.
29 Vienna Convention on the Representation of States in their Relations with International Organizations of a Universal Character. Vienna, 14 March 1975. American Journal of International Law, 69 (1975) 3. p. 730-758.
Magyarország 1976. február 12-én aláírta és 1978. július 28-án ratifikálta. A hatályra vonatkozó adatokat lásd:
Status. https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=III-11&chapter=3&lang=en (2019.08.20.) mUller, A. Sam: International Organizations and Their Host States. Aspects of Their Legal Relationship. Kluwer, The Hague, 1995. p. 32. Általános bázis-dokumentumként a legnagyobb generális nemzetközi szervezet, az ENSZ égisze alatt is több egyezmény született, mint például a különleges diplomáciai missziókról szóló 1969. évi New York-i egyezmény. Az ENSZ és szakosított intézményei vonatkozásában születtek leghamarabb a képviseletek jogi helyzetét szabályozó megállapodások, de az ENSZ-családon kívüli nemzetközi szervezetek is rendszerint vagy saját statútumukban, vagy külön megállapodásokban rögzítet-ték az általuk, illetve a hozzájuk akkreditált missziók által élvezett kiváltságokat és mentességeket. Ilyen képviseletek működnek például az Európa Tanács, az Európai Unió, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), vagy a Nemzetközi Duna Bizottság mellett. Itt szükséges említést tenni arról, hogy a nem békés eszközökkel való állami érdekérvényesítés, így a katonai és különböző egyéb béketeremtő missziók nem tartoznak az speciális diplomáciai képviseletek kö-rébe, ugyanakkor ezen küldöttségek fogadó, illetve tranzitállamokban való jogi helyzetének – joghatósági és immunitási kérdések – szabályozási alapja is diplomáciai jog szabályaira vezethető vissza. Convention on the Privileges and Immunities of the United Nations. New York, 13 February 1946. 1 UNTS 15 és 90 UNTS 327 [hatálybalépés: 1947.12.14.] Magyarország 1956. júl. 30-án csatlakozott az egyezményhez. [Magyarországon kihirdette: 1957. évi 15. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban, 1946. évi február hó 13. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről] A 3. cikke értelmében az egyezmény a Magyar Népköztársaságra nézve az 1956. évi július hó 30. napján lépett hatályba. Convention on the Privileges and Immunities of the Specialized Agencies. New York, 21 November 1947. 33 UNTS 261 [hatálybalépés: 1948.12.02.] Magyarország 1967. augusztus 2-án csatlakozott. [Magyarországon kihirdette: az Egyesült Nemzetek szakosított intézményeinek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban 1947. november 21-én kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1967. évi 23. törvényerejű rendelet] A 3. cikke a törvényerejű ren-delet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit azonban 1967. augusztus 2-tól kell alkalmazni. o’keefe, Roger – tams, Christian J.: The United Nations Convention on Jurisdictional Immunities of States and Their Property. A Commentary. Oxford University Press, Oxford, 2013. p. 4-5. Hargitai (1997b) p. 22.; kováCs
Péter: Nemzetközi közjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2011. (Digitális Tankönyvtár) 939. ill. 960-967. bekezdés;
engdaHl, Ola: Protection of Personnel in Peace Operations. The Role of the ‚Safety Convention’ Against the Background of General International Law. Martinus Nijhoff Publishers, The Hague, 2007. p. 121-122.
és megbízva azzal, hogy azt egy másik államban hajtsák végre. Ehhez esetenként át kell haladni a küldő és a fogadó államtól különböző harmadik államokon, ezért itt szükség-képpen több állam érdekeit egyeztetve kell megállapodni a misszió jogi helyzetéről.30 A speciális misszió elnevezés a jogi helyzetüket kodifikáló egyezmény (a különleges misz-sziókról szóló New Yorki egyezmény)31 nyomán terjedt el, azonban a hivatalos látogatás elnevezéssel is szokás illetni ezeket.32 Itt szükséges említést tenni az EU küldöttségeiről (delegációk) harmadik államok területén, valamint egyes nemzetközi szervezetek mellett.
Ezek az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) részeként, – az EU és az adott harmadik állam megállapodása alapján – harmadik államok területén működő hibrid közigazgatási szer-vek, és az EU-t képviselik annak kereskedelmi, fejlesztési és egyéb feladatai kapcsán.33 A tagállamok diplomáciai szolgálataival szoros együttműködésben dolgoznak, és támogató szerepet játszanak az uniós polgárok harmadik országokban való konzuli és diplomáciai védelme tekintetében, de hatósági jogkörrel nem bírnak, konzuli feladatot – hatáskör hi-ányában – nem végezhetnek, és diplomáciai szerepük is a szerződésekben meghatározott korlátok között érvényesülhet.34
A külpolitika mint cél megvalósítása érdekében a többi szakigazgatási ágazatra jellemző hatósági tevékenység tipikusan háttérbe szorul.35 Ez alól a külképviseletek konzuli feladatai jelentenek kivételt, melyeket sok esetben átruházott hatáskörben végeznek. A konzuli feladat összetett, és számos ponton rokonságot mutat a diplomáciai tevékenységgel. Ennek oka történelmi gyökerekre vezethető vissza, amikor még a konzul egy személyben az állam külföldön tevékenykedő hivatalnoka volt, aki a küldő államot érintő közigazgatási ügyeket átvette és elintézte, vagy továbbította az illetékes hazai közigazgatási szervnek. Ezek az ügyek az állam személyi feleségjogaival függtek össze, amelyek a személyek mozgását követően, a területi felségjogra épülő modern államokban is fennmaradtak, és a határon átlépő közigazgatási ügyek intézésére a konzuli tisztviselőt vették igénybe.36 A külügyi igazgatás és tevékenység alapelvei azonban alapvetően ugyanazok, amelyek a ható-sági eljárások során is mozgatórugóként működnek: törvényesség, demokratizmus, törvény előtti egyenlőség, az ügyféli jogok védelme, gyorsaság, egyszerűség és költ-séghatékonyság, valamint a humanizmus, legfőként a gyermeki érdekek védelmét
30 frank Tímea – sUlyok Gábor: A diplomáciai és a konzuli kapcsolatok joga. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2002.
p. 63.
31 Convention on Special Missions. New York, 8 December 1969. 1400 UNTS 231. [hatálybalépés: 1985.06.21.]
Magyarország az egyezménynek nem részese. https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=IND&mtdsg_
no=III-9&chapter=3&lang=en (2019.08.20.)
32 Lásd: Wood, Michael: The Immunity of Official Visitors. In: von Bogdandy, Armin – Wolfrum, Rüdiger (eds.) Max Planck Yearbook of United Nations Law, 16 (2012) p. 40-41. Mindazonáltal, ezek az ad hoc hivatalos látogatások rendelkeznek a történelemben a legrégebbi múlttal, még a Biblia is említést tesz Sába királynő Salamon, Izrael királyához küldött delegátusáról, de alkalmazták ezt a jogintézményt az ókori görögök, a rómaiak, egyiptomiak, babiloniak, perzsák és kínaiak is, de a Bizánci Birodalom és az itáliai városállamok is. Nikołajew, Jerzy: The Concept and Classification of Special Missions under International Law Doctrine.
Review of Comparative Law, 18 (2013) p. 145.
33 Helly, Damien – Herrero, Alisa – knoll, Anna – galeazzi, Greta – sHerriff, Andrew: A Closer Look into EU’s External Action Frontline Framing the Challenges ahead for EU Delegations. ECDPN, Briefing Note, (2014) 62. p. 9.
34 Csatlós Erzsébet: Vertical Cooperation of Authorities and Consular Protection Procedure in Third States. In:
Csatlós Erzsébet (ed.): Recent Challenges of Public Administration 2. Papers Presented at the Conference of 2nd Contemporary Issues of Public Administration. Iurisperitus, Szeged, 2018. [Csatlós (2018b)] p. 38-39.
35 Hargitai (1997b) p. 15.
36 Hargitai (1997b) p. 15.
célozva.37 A konzul tevékenysége azonban mindenekelőtt a küldő és a fogadó állam kap-csolatán alapult, a kölcsönösség és a jó viszony fényében. Emiatt meg kell vizsgálni, hogy hol húzódik a határ a diplomáciai és a konzuli jogintézmény között.