A HAZAI TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁSOK SWOT ANALÍZISE

A kutatás eredményei alapján a következőkben összegezzük a magyarországi társadalmi vállalkozások erősségeit, gyengeségeit, valamint a környezetükből fakadó fő lehetőségeket és veszélyeket.

Kutatásunk alapján legfontosabb sikertényező a szakértelem, melyet a társadalmi vállalkozások 53 százaléka tartott fontosnak a sikerhez. Második helyen a jó minőségű termék/szolgáltatás (45%) szerepel, ezt követi a létező társadalmi szükséglet beazonosítása (42%), a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés (35%) és a stratégiai gondolkodás, hosszú távú tervezés (33%). Lényegesnek bizonyultak a működési tapasztalat (32%), a jó kapcsolatok (30%) a vezetés személyes érzékenysége és elkötelezettsége (29%), valamint a helyi viszonyok ismerete (29%) tényezők is.

A társadalmi elkötelezettség (52%), a kompetens menedzsment (50%), a működési tapasztalat (49%), valamint a termék és szolgáltatás minőség (48%) a társadalmi vállalkozások jelentős részének erőssége. Az elkötelezett munkatársak megléte (45%), a helyi közösség bizalma (43%), és a kapcsolati háló (36%) szintén a vállalkozások segítségére van. A tíz

65

legjellemzőbb erősség közé került még a társadalmi reputáció és az innovációs képesség is.

Az említett tényezők gyengeségként is jelölhetők voltak. A felsoroltak közül csupán a működési tapasztalattal kapcsolatban fogalmazódott meg számottevő aggály is, mivel a válaszadók több mint 13%-a vállalkozása gyengeségének tartja, hogy nincs megfelelő tapasztalatuk.

A válaszadók jelentős része gyengeségként tekint a rendszeres finanszírozás/támogatás (50%), a stabil tőkeellátottság (42%), a jelentős mértékű üzleti tevékenység (29%) és a megfelelő marketing tevékenység (22%) kritériumokra. Több mint 10 százalék tartja gyengeségének az üzleti szemléletet (16%), a működési tapasztalatot (13%), a vállalkozási tapasztalatot (13%), a kidolgozott üzleti tervet (12%) és a vállalkozási ismeretek (11%) hiányát.

A társadalmi vállalkozások leginkább a termék, szolgáltatás iránti szükséglet változását (52%), az önkéntes munka mértékét (28%), a termék/szolgáltatás iránti fizetőképes kereslet változását (27%), valamint a nonprofit szféra társadalmi megítélését (25%) tartják lehetőségnek. A magánszemélyekre vonatkozó felmérésünk alapján A társadalmi vállalkozás kifejezést a magánszemélyek 47,1%-a ismerte, 52,9%-a nem, viszont a megkérdezett magánszemélyek 82%-a hajlandó lenne kissé magasabb ár megfizetésére a társadalmi vállalkozások terméke vagy szolgáltatása esetén.

Az Európai Uniós támogatásokat a társadalmi vállalkozások 30%-a jelölte lehetőségként és veszélyként egyaránt. A vállalati támogatások mértékének változását valamennyivel többen érzik veszélynek (11%), mint lehetőségnek (10%). Egyértelműen többen tartják veszélynek a működési feltételek változását (37%), a költségvetési támogatások mértékének változását (35%), a nonprofit szféra politikai megítélését (32%) és az ország/régió/település gazdasági helyzetének változását (24%). Jelentős kockázat a támogatások bizonytalansága (61%), a jogi szabályozás változása (40%), illetve a vállalkozási/gazdálkodási/üzleti bevétel hiánya (34%).

ÖSSZEGZÉS

A társadalmi és gazdasági célokat együttesen megvalósító szervezeteket jelölő „társadalmi vállalkozások” elnevezés néhány évtizedes múltra tekint vissza, azonban az újkeletű fogalom régóta létező jelenséget takar. A fogalom értelmezésével kapcsolatos nézetek három fő csoportba, két amerikai (a piaci jövedelem - earned income és a társadalmi innovációs - social innovation), továbbá egy európai (EMES) irányzatba sorolhatók.

A társadalmi vállalkozás kifejezést a megkérdezett magyarországi magánszemélyek 47%-a ismerte, 53%-a nem, jellemzőbb az ismertség továbbá a nők és nagyobb településeken élők körében. Társadalmi vállalkozás bármilyen típusú szervezet lehet, ha van társadalmi célja és kimutatható társadalmi hatása, valamint a piacról, értékesítésből vagy szolgáltatásnyújtásból származó bevétele. For-profit szervezetek is lehetnek társadalmi vállalkozások, ha társadalmi hatásuk kimutatható. A hazai viszonyok mélyebb feltárása arra mutat, hogy az innováció és a demokratikus döntéshozatali eljárások gyakorlatát, illetve feltételeinek meglétét nem indokolt kritériumként állítani.

A társadalmi vállalkozások alapításának indítékai leggyakrabban (94%) valamilyen társadalmi vagy közösségi cél megvalósításához kötődnek, túlnyomó többségüknek (62%) egy, belföldi magánszemély tulajdonosa van, 20%-uk tevékenysége több települést vagy kistérséget is érint, magas arányuk (76%) ápol partneri kapcsolatokat az önkormányzatokkal, közel ugyanennyien (75%) civil szervezetekkel. A társadalmi vállalkozások 43 százaléka szerint pénzben bizonyos mértékig kifejezhető a tevékenység hosszú távú hatása, míg a többség szerint ez egyáltalán nem lehetséges. A társadalmi vállalkozások hosszú távú társadalmi hatásaként leginkább a munkanélküliség csökkentését (52%), a képességfejlesztést (46%), a jobb életkörülményeket (45%) az esélyegyenlőség növekedését (45%), valamint a

66

társadalmi összetartozás erősödését említhetjük. Pályázati forrásokra a vizsgált szervezeteknek több mint a fele nemcsak a tevékenység beindításakor, hanem a működésük folyamatos fenntartása érdekében is támaszkodik.

Az átlagos magyarországi társadalmi vállalkozás 13 éve alakult és 17 főt foglalkoztat, éves árbevétele 45 millió forint, az adózás előtti eredménye 1,4 millió forint. A legtöbb megkérdezett társadalmi vállalkozás jelenleg is működik (94%). Mindössze 2,3 százalékuk alakult újonnan, 47%-uk az életgörbe növekedési fázisában van. A vizsgált tényezők alapján a Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon működő társadalmi vállalkozások fejlettnek tekinthetők, míg az észak-magyarországi és dél-alföldi társadalmi vállalkozások teljesítménye az országos átlag alatt marad. Az alapítványok minden szempontból átlag feletti, míg a szociális szövetkezetek átlag alatti teljesítményt nyújtanak.

A tipikus magyarországi társadalmi vállalkozás 4 éve alakult és 2 főt foglalkoztat, az éves árbevétele és az adózás előtti eredménye 0 forint közelében van. 2015-ös bevételükben a legnagyobb arányt (36%) az alap-, illetve közhasznú tevékenységből származó bevétel jelenti.

Ezt követi a központi állami támogatás (22%) és a pályázati támogatás (19%). Foglalkoztatási szerkezetüket tekintve többségben vannak a női alkalmazottak (63%), korcsoport tekintetében pedig a legtöbb foglalkoztatott (60%) a 25-49 éves korosztályból kerül ki. A legtöbben teljes munkaidőben dolgoznak (69%). Az alkalmazottak döntő hányada (65%) munkaviszonyban dolgozik. A társadalmi vállalkozások többsége (86%) foglalkoztat teljes munkaképességűeket, 46 százalékuk alkalmaz hátrányos helyzetű munkavállalókat.

A hazai társadalmi vállalkozások legfontosabb sikertényezője a szakértelem, ezt követi a jó minőségű termék/szolgáltatás, majd a létező társadalmi szükséglet beazonosításának képessége, illetve ténye. Erősségük elsősorban a társadalmi elkötelezettség, a kompetens menedzsment, a működési tapasztalat, valamint a termék és szolgáltatás minőség.

Gyengeségként tekintenek a rendszeres finanszírozásra/támogatásra, a stabil tőkeellátottságra, a jelentős mértékű üzleti tevékenységre és a megfelelő marketing tevékenységre. Leginkább a termék, szolgáltatás iránti szükséglet változását, az önkéntes munka mértékét, a termék/szolgáltatás iránti fizetőképes kereslet változását, valamint a nonprofit szféra társadalmi megítélését tartják lehetőségnek. A magánszemélyek 82%-a lenne hajlandó magasabb ár megfizetésére a társadalmi vállalkozásoktól történő vásárlás esetén. Jelentős kockázatnak tartják a támogatások bizonytalanságát, a jogi szabályozás változását, illetve a vállalkozási/gazdálkodási/üzleti bevétel hiányát.

IRODALOMJEGYZÉK

Amin, A. - Cameron A. - Hudson R. (2002): Placing the social economy. London:

Routledge.

Bocz J. (2009): A nonprofit szektor strukturális átalakulása Magyarországon. A magyar nonprofit szektor az 1990-es évek elejétől a 2000-es évek közepéig. PhD-értekezés.

Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológiai Doktori Iskola.

Borzaga, C.- Galera, G. - Nogales, R. (2008): Social Enterprise: A New Model for Poverty Reduction and Employment Generation. Bratislava:United Nations Development Programme.

Defourny, J. (2001): From Third Sector to Social Enterprise In: Borzaga, C. & J. Defourny, eds. The Emergence of Social Enterprise, London and New York, Routledge, 1-18.

Defourny, J. - Nyssens, M. (2009): Conceptions of Social Enterprise and Social Entrepreneurship in Europe and the United States: Convergences and Divergences.

Journal of Social Entrepreneurship 2009 (1), 32-53.

Defourny J. - Nyssens M. (2010): Social enterprise in Europe: At the crossroads of market, public policies and third sector, Policy and Society (2010).

67

Defourny, J. - Nyssens, M. (2012): The EMES Approach of Social Enterprise in a Comparative Perspective. EMES Working Paper, no 12-03.

Esse B. - Lukács Á. - Molnár K. - Varga J. (2013): Társadalmiféle vállalkozók? Budapest:

Helyi Mérték Alapítvány.

Európai Bizottság (2011): Kezdeményezés a szociális vállalkozásért. A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása. COM(2011) 682/2.

G. Fekete É. - Bereczk Á. - Kádárné H. Á. - Kiss J. - Péter Zs. - Siposné N. E. - Szegedi K.

(2017): „Alapkutatás a társadalmi vállalkozások működéséről.” Zárótanulmány az OFA Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. megbízásából, a GINOP - 5.1.2 - 15 - 2016 - 00001 „PiacTárs” kiemelt projekt keretében. Miskolc, 2017.

Hulgard L. (2014): Social Enterprise and the Third Sector - Innovative Sevice Delivery or a Non-capitalist Economy? In: Social enterprise and the third sector - Changing European landscapes in a comparative perspective. (szerk: Defourny, J., Hulgard L., Pestoff V.) New York: Routledge, 66-84.

Kerlin, J. A. (2006): Social Enterprise in the United States and Europe: Understanding and Learning from the Differences. Voluntas (2006) 17:247–263.

Kiss J. (2015): Társadalmi célok, gazdasági tevékenységek – A társadalmi vállalkozások definíciói. In: Civil Szemle. 2015/1, 5-22.

KSH (2017): A 15–64 éves népesség részmunkaidős foglalkoztatási aránya.

OECD (2003): Synthesis. In: The Nonprofit Sector in a Changing Economy. (OECD LEED), Paris: OECD Publications, 9-30.

Salamon, L. M. - Anheier H. K. (1999): Szektor Születik II. - Összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás második szakaszáról. The Johns Hopkins Comparative Nonprofit Sector Project, Acta Civitalis, Civitalis Egyesület, Budapest.

Young D. R. (2003): New Trends in the US Nonprofit Sector: Towards Market Integration?

In: The Nonprofit Sector in a Changing Economy. (OECD LEED), Paris: OECD Publications, 61-78.

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int014.html (Letöltés: 2017. 06. 23.)

68