University of Miskolc Faculty of Economics
KONFERENCIA KIADVÁNY
A közgazdász képzés elindításának 30. évfordulója alkalmából
„Mérleg és Kihívások”
X. NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA
“Balance and Challenges”
X. INTERNATIONAL SCIENTIFIC CONFERENCE
2017. október 17-18.
Miskolc-Lillafüred
ISBN 978-963-358-140-7
Felelős szerkesztő: Veresné Dr. Somosi Mariann
Szerkesztés: Dr. Lipták Katalin
Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar H-3515 Miskolc-Egyetemváros
http://gtk.uni-miskolc.hu
ISBN 978-963-358-140-7
3
TARTALOMJEGYZÉK
TÁRSADALMI INNOVÁCIÓ SZEKCIÓ
Pulay Gyula 10
A KÖZSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK TÁRSADALMI
FELELŐSSÉGVÁLLALÁSÁNAK HOZZÁJÁRULÁSA A
FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSHEZ
Vilmányi Márton – Hetesi Erzsébet 22
A BIZALOM HATÁSA ASZERVEZETKÖZI TANULÁSRA ÉS ALKALMAZKODÁSRA
Balaton Károly – Varga Krisztina 35
TÁRSADALMI INNOVÁCIÓ ÉS VERSENYKÉPESSÉG - SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS AZ ELMÉLETI MUNKÁK ALAPJÁN
Veresné Somosi Mariann – Kocziszky György 47
A TÁRSADALMI INNOVÁCIÓ HÁLÓZATALAPÚ MEGKÖZELÍTÉSE Bereczk Ádám – Kádárné Horváth Ágnes – Kiss Julianna – Péter Zsolt – Siposné.
Nándori Eszter – Szegedi Krisztina
56
A TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁSOK JELLEMZŐI –
MAGYARORSZÁGI HELYZETKÉP
Csontos Réka – Szabó Zsolt Roland 68
A KAPCSOLATOK ERŐSSÉGÉNEK SZEREPE A HÁLÓZATI TANULÁSBAN: SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
H. Kovács Judit 85
EGY TÁRSADALMI INNOVÁCIÓ FOLYAMATÁNAK INDÍTÉKAI, KÖZÉPTÁVÚ EREDMÉNYEI, TERVEZETT HATÁSA, A DÉL – ALFÖLDI TALENTUM AKADÉMIA (DELTA) BEMUTATÁSA
Ferincz Adrienn 94
BEYOND THE BALACING BETWEEN EXPLORATION AND
EXPLOITATION: A PILOT EMPIRICAL STUDY IN UNDERSTANING HUNGARIAN TOP MANAGEMENT TEAMS
Pererv, Petro –Kosenko, Oleksandra –Tkachov, Maksim 104
COMPILANCE PROGRAM OF AN INDUSTRIAL ENTERPRISE: THE ESSENCE AND CONTENT
Pererva, Petro – Maslak, Maria – Poberezhnyi, Roman 111
CURRENT STATE AND PROSPECTS OF DEVELOPMENT OF THE TRACTORS MARKET IN UKRAIN
Pererva, Petro – Gutsan, Oleksandr – Diachenko,Tetiana 117
MOTIVATION OF PERSONNEL ON MACHINE-BUILDING ENTERPRISE
Golysheva, Ievgeniia – Gryshchenko, Olena –Illiashenko, Nataliia 124 THE FEATURES AND PROBLEMS OF EXCHANGE TRADE
DEVELOPMENT (A CASE OF UKRAINE)
Kobielieva, Tatiana –Mygushcenko, Ruslan –Tkacheva, Nadezhda 131 PRINCIPLES OF THE COMPILANCE PROGRAM OF INDUSTRIAL
ENTERPRISE
Sysoiev, Volodymyr 140
MODEL OF THE OPTIMAL ALLOCATION OF HETEROGENEOUS RESOURCES IN A VERTICALLY INTEGRATED COMPANY
4
PARADIGMAVÁLTÁS SZEKCIÓ
Deutsch Nikolett –Mészáros Tamás – Szabó Lajos 147
A STRATÉGIAI PARADIGMÁK FEJLŐDÉSÉNEK HOLISZTIKUS MEGKÖZELÍTÉSE
Szabó Lajos – Mészáros Tamás – Deutsch Nikolett 160
SZERVEZETI STRATÉGIA ÉS PROJEKTSTRATÉGIA A FENNTARTHATÓSÁG SZEMSZÖGÉBŐL
Füzes Péter – Gódor Zoltán – Szabó Zsolt. Roland 172
SZABADULÁS A KIAKNÁZÁSI CSAPDÁBÓL A DIGITÁLIS JÖVŐ ALAKÍTÁSÁVAL: HOGYAN IRÁNYÍTHATÓ AZ IPARÁGI VÁLTOZÁS EGY FELHŐ ALAPÚ SZOLGÁLTATÁSRA ÉPÜLŐ KIAKNÁZÁSI ÉS FELDERÍTÉSI TEVÉKENYSÉGGEL?
Musinszki Zoltán 188
GAZDASÁGI ISMERETEK A KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZEREKBEN
Karajz Sándor 197
GAZDASÁGI RENDSZEREK MULTIÁGENS MODELLEZÉSÉNEK ALAPELVEI
Berényi László 205
ISO 9001 ÉS ISO 14001 SZABVÁNYOK FEJLŐDÉSE ÉS ELTERJEDÉSE
Marciniak Róbert 217
AUTOMATION REVOLUTIONIZE THE BUSINESS SERVICE INDUSTRY
Piskóti István 224
A MARKETING STRATÉGIAI KIHÍVÁSAI - INNOVATÍV VÁLASZOK
Dankó László – Tóth Zsófia 238
A KÖZÖS KONSZOLIDÁLT TÁRSASÁGIADÓ-ALAP (CCCTB) HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA AZ EURÓPAI ÁRKÉPZÉSI DÖNTÉSEK TERVEZÉSÉHEZ
Nagy Szabolcs 249
A KÖRNYEZETTUDATOS MAGATARTÁS ÉS ANNAK ÖNÉRTÉKELÉSE MAGYARORSZÁGON
Hajdú Noémi 260
A MARKETINGBEN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKVÁLTOZÁSOK HATÁSA A CSR FEJLŐDÉSÉRE
Bene Zsuzsanna – Papp Adrienn 266
EREDETVÉDELEM JELENTŐSÉGE A BOR-SAJT PÁROSÍTÁSBAN A TOKAJI BORVIDÉKEN
Szakál Zoltán 278
A TOKAJI BORVIDÉK, MINT VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET LEHETŐSÉGEI A VILÁG BORTURIZMUSÁNAK PIACÁN
Bartha Zoltán 287
A NÖVEKEDÉS PUHA TÉNYEZŐINEK RENDSZERE
Hajdú Noémi – Lipták Katalin 299
E-TURISZTIKAI TENDENCIÁK ÉS A FOGLALKOZTATÁSBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK HAZÁNKBAN
Tóth Zoltán 308
AZ INFORMÁCIÓS ASZIMMETRIA KÖZGAZDASÁGTANA FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB ÁLLOMÁSAI ÉS KIHÍVÁSAI A VÁLLALATOK SZEMSZÖGÉBŐL
5
PÉNZÜGYI FOLYAMATOK KIHÍVÁSAI SZEKCIÓ
Hideg Éva 317
LEENDŐ VÁLLALKOZÁSFEJLESZTŐK HAZAI VÁRAKOZÁSAI 2050-IG ELŐRETEKINTVE
Laczka Éva 327
A GAZDASÁGSTATISZTIKAI MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE, AZ ADATOK FELHASZNÁLÁSA
Kovács Péter – Kuruczleki Éva 336
A MAGYAR LAKOSSÁG PÉNZÜGYI KULTÚRÁJA
Kovács Levente – Pál Zsolt 344
A PÉNZÜGYI KULTÚRA VIZSGÁLATÁNAK SAROKKÖVEI
Kuttor Dániel – Pál Zsolt 354
MISKOLC, MINT PÉNZÜGYI KÖZPONT – HAZAI TRENDEK ÉS KAPCSOLATOK A BANKKÖZI TRANZAKCIÓK ALAPJÁN
Lukács János 365
A SZÁMVITEL JÖVŐJE, A JÖVŐ SZÁMVITELE
Pál Tibor 372
VERSENYELŐNY, VAGY ADMINISZTRÁCIÓS KÖLTSÉG?
GONDOLATOK A SZÁMVITEL ÉS A KÖNYVVIZSGÁLAT MEGÍTÉLÉSÉRŐL
Bozsik Sándor – Gazda, Vladimir 380
PRIVATE LENDING IN EASTERN-CENTRAL-EUROPEAN COUNTRIES BETWEEN 2008 AND 2016
Füredi-Fülöp Judit – Várkonyiné Juhász Mária – Pál Tiborné 392 INNOVATÍV MEGOLDÁSOK A SZÁMVITELBEN
Horváthné Csolák Erika 404
EURÓPAI OECD ORSZÁGOK EGÉSZSÉGÜGYI ADATAINAK ELEMZÉSE
Géczi-Papp Renáta 415
KÖRNYEZETTUDATOSSÁGI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSI LEHETŐSÉGEI A CREDIT DEFAULT SWAP (CDS) ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE SORÁN
Szilágyi Roland – Varga Beatrix – Géczi-Papp Renáta 424
SÚLYOZOTT KLASZTERELEMZÉSEN ALAPULÓ BECSLÉSI ELJÁRÁSOK
Süveges Gábor Béla 432
HŐSZOLGÁLTATÓK GAZDÁLKODÁSI SAJÁTOSSÁGAI A VAGYONI, PÉNZÜGYI ÉS JÖVEDELMEZŐSÉGI HELYZET KIEMELT MUTATÓIN KERESZTÜL
Varga József – Cseh Balázs 442
A HAZAI HELYI PÉNZEK GYAKORLATÁNAK KRITIKAI ELEMZÉSE
6
TÉRGAZDASÁGTAN SZEKCIÓ
Kocziszky György 450
A VISEGRÁDI-ORSZÁGOK ESÉLYEI A VÁLTOZÓ EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRBEN: HANTOS ELEMÉR TÉRGAZDASÁGTANI, INTEGRÁCIÓS GONDOLATAINAK IDŐSZERŰSÉGE
Kulcsár László 458
AZ EURÓPAI VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA ÉS A MAGYAR VIDÉK
Sebestyénné Szép Tekla 472
A HÁZTARTÁSOK ENERGIAFELHASZNÁLÁSÁNAK VÁLTOZÁSA A REZSICSÖKKENTÉS TÜKRÉBEN
Szendi Dóra 482
OKOS VÁROSOK HATÉKONYSÁGÁNAK MÉRHETŐSÉGE (HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS)
Lipták Katalin 496
ALTERNATÍV FOGLALKOZTATÁSI MEGOLDÁSOK VIZSGÁLATA A VISEGRÁDI NÉGYEK ORSZÁGAIBAN
Szendi Dóra – Papp Adrienn 505
AZ INNOVÁCIÓ REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEI AZ EURÓPAI UNIÓBAN
Potvorszki Gábor 515
ÁLLAMI TÁMOGATÁSNAK MINŐSÜLŐ TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉSEK AZ EU-BAN ÉS MAGYARORSZÁGON
VERSENYKÉPESSÉG SZEKCIÓ
Illés Mária 524
VESZTESÉGES PROJEKTEK POZITÍV NETTÓ JELENÉRTÉKE
Heidrich Balázs – Németh Krisztina – Chandler, Nick 536
ENLIGHTENED CORLEONES? THE MANIFESTATIONS OF PATERNALIST LEADERSHIP IN FAMILY BUSINESSES
Bakacsi Gyula 550
A VERSENYKÉPESSÉG KULTURÁLIS KÓDJAI
Taródy Dávid 562
HOW TOP MANAGEMENT TEAM’S BEHAVIO AFFECTS ORGANIZATIONAL DYSFUNCTIONS
Turzai-Horányi Beatrix - Illés Bálint Csaba - Dunay Anna 575 A HAZAI EGYMÁRKÁS AUTÓKERESKEDÉSEK FEJLŐDÉSE,
ÉLETCIKLUS VIZSGÁLATA
Leskó Anett 583
INNOVATÍV KLASZTERIRÁNYÍTÁS
Kucsma Daniella 592
AZ ÜZLETI MENEDZSMENT TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉSÉNEK KORLÁTAI A KÖZSZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEKNÉL
7
S. Gubik Andrea – Farkas Szilveszter 600
A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK SZEREPE A HALLGATÓK VÁLLALKOZÁSI HAJLANDÓSÁGÁNAK ALAKÍTÁSÁBAN
Lakatosné Szuhai Györgyi 613
A TUDATOS ÉLETVEZETÉS TITKA
Kunos István 624
COACHING FOLYAMATMODELLEK
Csordás Tamás 633
KÍNAI KULTÚRA „NYUGATI” SZEMMEL. ELMÉLETI
SZEMPONTOK ÉS GYAKORLATI PÉLDÁK
Szűcsné Markovics Klára 644
LÉTESÍTMÉNY-BERUHÁZÁSOK DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK GYAKORLATI KÉRDÉSEI A HAZAI FELDOLGOZÓIPARBAN
Tokár-Szadai Ágnes 657
A TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁSOK ÁLTAL IGÉNYBEVETT TANÁCSADÁSI PROJEKTEK ÉRTÉKELÉSE 2015-16-BAN
Csiszár Csilla Margit 665
PIACI EREDMÉNYESSÉG FOGYASZTÓI SZEMMEL
Lates Viktor 675
SZOLGÁLTATÁSOK ERŐFORRÁSTERVEZÉSE A
TERMELÉSIRÁNYÍTÁSMÓDSZERÉVEL EGY FELSŐOKTATÁSI PÉLDA
Kerchner András 681
A MAGYAR TERMÉSZETVÉDELMI HATÓSÁGI IGAZGATÁS MŰKÖDÉSI JELLEMZŐI A NEW PUBLIC MANAGEMENT TÜKRÉBEN
Illés Bálint Csaba – Nosratabadi Saeed – Dunay Anna 691
ÜZLETI MODELLEK AZ ELMÉLETBEN – NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS
Horváth Dóra – Szabó Zsolt Roland 700
A NEGYEDIK IPARI FORRADALOM VEZETÉSI ASPEKTUSAI
Harangozó Zsolt 715
PARADIGMA VÁLTÁS ELŐTT: TERMELÉSI RENDSZEREK (ÚJRA)SZERVEZÉSÉNEK INNOVATÍV MEGOLDÁSAI
Tóthné Kiss Anett 722
INNOVÁCIÓS STRATÉGIA ÉS VÁLLALATI TELJESÍTMÉNY:
INNOVÁCIÓS PROJEKTEK TAPASZTALATAI MAGYARORSZÁGON
Harangozó Zsolt 732
VEVŐI IGÉNYRE GYÁRTÓ RENDSZEREK KIALAKÍTÁSÁNAK KIHÍVÁSAI
Horváth Dóra Diána 748
CSR RELATED DECISION-MAKING PROCESS IN THE BANKING SECTOR
8
RECENT ECONOMIC, SOCIAL AND TECHNOLOGICAL DEVELOPMENTS - POSSIBLE DIRECTIONS FOR YOUNG RESEARCHERS – PH.D. SESSION
Horváth Klaudia 761
A HALLGATÓK MOBILITÁSI DÖNTÉSÉHEZ VEZETŐ ÚT
Orosz Dániel 773
LAKÓINGATLANOKKAL KAPCSOLATOS FONTOSABB
FOGALMAK ÉS ÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREK ISMERTETÉSE A HAZAI ÉS A KÜLFÖLDI SZAKIRODALOMBAN
Krajcsik Zsolt 782
THE RELATIONSHIP BETWEEN THE HIGHER EDUCATION AND THE ECONOMIC GROWTH: WHO HOW TO TEST IT?
Sütő Dávid 790
A PÉNZÜGYI CONTROLLING SZEREPE AZ ÉLELMISZER- KISKERESKEDELMI VÁLLALKOZÁSOKNÁL
Fetter Barbara 800
POTENTIAL EFFECTS OF THE FOURTH INDUSTRIAL REVOLUTION ON THE BUSINESS SPHERE
Schenk, Fabian – Kocziszky György 809
THE DYNAMIC OF THE GERMAN RESEARCH AND INNOVATION SYSTEM – CREATIVITY OF RESEARCH AND TECHNOLOGY ORGANIZATIONS
Lengyel Levente 815
WHAT DRIVES IT? – THE DRIVING FORCES OF SHARING ECONOMY
Béki Piroska 828
SPORTTURIZMUS DIMENZIÓI
Gódor Zoltán 839
A HAZAI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK ÉRTÉKINNOVÁCIÓS GYAKORLATA
Shoaib Irshad 848
COMPARATIVE ANALYSIS OF VALUE RELEVANCE. A CASE STUDY OF USA, UK & FRANCE.
Fodor Kitti 860
STATISTICAL TESTS OF MARKET EFFICIENCY
Lőrincz Noémi 870
THE RECENT TRENDS OF THE HUNGARIAN AUTOMOTIVE INDUSTRY AND ITS PLACE IN GLOBAL VALUE CHAINS
Jakkel Vivien 877
INTERNATIONAL REGULATION OF LEASING ACTIVITIES
Kucsma Daniella – Kőmíves Péter Miklós 884
THE CONNECTION OF HIGHER EDUCATION AND LIFELONG LEARNING IN THE LIGHT OF THE EXPECTATIONS OF LABOUR MARKET
9
TÁRSADALMI INNOVÁCIÓ
SZEKCIÓ
10
A KÖZSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK TÁRSADALMI
FELELŐSSÉGVÁLLALÁSÁNAK HOZZÁJÁRULÁSA A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSHEZ
HOW CAN THE CORPORATE SOCIAL RESPONSIBILITY OF THE PUBLIC SERVICE COMPANIES CONTRIBUTE TO THE SUSTAINABLE DEVELOPMENT?
Dr. Pulay Gyula
Intézeti tanszékvezető egyetemi docens Miskolci Egyetem email: szvpulay@uni-miskolc-hu ÖSSZEFOGLALÁS
Az ezredfordulóig a nemzetközi szervezetek és a nemzeti kormányok a vállalatok társadalmi felelősségvállalási programjaira úgy tekintettek, mint az üzleti vállalkozások jó célokat szolgáló, önkéntes kezdeményezéseire. 2000-től kezdve azonban kialakult az ún. közpolitikai szemlélet, amely e programokat a fenntartható fejlődési célok szolgálatába akarja állítani. Ez az új megközelítés az igényli, hogy a közszektorba tartozó vállalatok is kialakítsák saját társadalmi felelősségvállalási programjaikat, kapcsolódva a kormányzati prioritásokhoz. Az előadás a közszolgáltató vállalatok kettős természetéből (egyrészt a közszféra részei, másrészt vállalkozások) kiindulva felvázolja, hogy milyen kutatások révén lehetne megtalálni a közszolgáltató gazdasági társaságok optimális szerepet a vállalati társadalmi felelősségvállalás katalizálásában országos és megyei szinten.
SUMMARY
Until the turn of the millennium, international organizations and national governments considered corporate social responsibility programs as voluntary initiatives of businesses aimed at positive goals. However, since 2000, the so-called " public policy approach” has emerged that seeks to put these programs in the service of sustainable development goals.This new approach requires that public sector companies also develop their own CSR programs, linked with government priorities. Based on the dual nature of public service companies (on the one hand they belong to the public sector, on the other hand they are businesses) the presentation outlines what kind of research could be used to find the optimal role of public service companies in the stimulation of corporate social responsibility both at national and at country level.
BEVEZETÉS
A Miskolci Egyetemkutatócsoportjaiaz Észak-Magyarországi Régió sajátosságait figyelembevevő, eredményes kutató munkát folytattak a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR)különböző területein. Az egyik kutatás arra irányult, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalása miként járulhat hozzá a perifériák fejlesztéséhez (Fülöp Gy. at al., 2016) A másik a hulladékgazdálkodási tevékenységet folytató gazdasági társaságok társadalmi felelősségvállalását mérte fel (Szabó A. – Szabó I. – Faur K., 2013). E kutatások egyes eredményei is indokolták azt, hogy a Miskolci Egyetem Közszolgáltatási Menedzsment intézeti tanszéke – az Egyetem Kiválóság Központ kutatásai keretében – a közszolgáltató vállalatok társadalmi felelősségvállalásának modellezésébe kezdjen. A perifériák fejlesztését ugyanis hátráltatja a tőkeerős magánvállalkozások hiánya, következésképpen a fejlesztésben nagyobb szerepet hárul a közszolgáltatás nyújtó gazdasági társaságokra, amelyek Magyarországon általában köztulajdonban állnak. Ez utóbbi társaságok jelentős része azonban
11
ma még nem rendelkezik CSR stratégiával, azaz közszolgáltató tevékenysége mellett csak eseti jelleggel vesz részt környezete társadalmi, gazdasági, környezeti fenntarthatóságának javításában. A kutatás első szakaszában –hazai és nemzetközi kezdeményezések, tapasztalatok alapján – azt jártuk körbe, hogy a köztulajdonban álló közszolgáltatást nyújtó gazdasági társaságok miként tudnának jobban hozzájárulni környezetük fenntartható fejlődési céljainak megvalósításához.
A KUTATÁS MÓDSZERE, A FELDOLGOZOTT ANYAGOK
Az egyes államok és a nemzetközi szervezetek a vállalati társadalmi felelősségvállalást sokáig a vállalatok magánügyének tekintették. Olyan pozitív törekvést láttak bennük, amelynek révén az üzleti vállalkozások növelni tudják az érintett csoportok beléjük vetett bizalmat, ezen keresztül elfogadottságukat, és végső célként piaci részesedésüket. Az elmúlt évtizedben azonban ez a megközelítés sokat változott. Az ENSZ és szakosított szervezetei, az OECD és az Európai Unió különböző intézményei a vállalati társadalmi felelősségvállalásban egy olyan eszközt látnak, amely segíthet számos közpolitikai cél megvalósításában. A kutatás ezért dokumentum elemzés révén feltárja, hogy a nemzetközi szervezeteke témakörben az utóbbi időben született dokumentumok milyen módon próbálják a vállalatok társadalmi felelősségvállalási programjait a fenntartható fejlődési célok szolgálatába állítani.
Az Európai Bizottság kezdeményezésére válaszul született meg a magyar kormány CSR Cselekvési Terve is, amely kijelöli a kormányzatnak a CSR-ral kapcsolatos prioritási területeit és konkrét intézkedési irányokat is megfogalmaz. A Cselekvési Terv külön nem foglalkozik a közszolgáltató, illetve a köztulajdonban álló gazdasági társaságok társadalmi felelősségvállalásainak sajátosságaival. Ezért kutatásunk keretében vizsgáltuk meg azt, hogy a Cselekvési Terv egyes prioritási területein mi lehetne a közszolgáltató vállalatok szerepe a kijelölt célok megvalósításában. A kutatás jelenlegi szakaszában a releváns kérdések megfogalmazásáig, és a lehetséges válaszok felvázolásáig jutottunk el.
A kutatás megkezdése előtt azonban felmerült a kérdés, hogy egyáltalán cél-e a köztulajdonú, illetve a közszolgáltató gazdasági társaságok vállalati társadalmi felelősségvállalási programjainak ösztönzése. Ezért a jelen cikkben először erre a kérdésre adunk választ, és csak aztán foglalkozunk az ösztönzés mikéntjével.
LEGYEN-E TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSI PROGRAMJA A KÖZSZOLGÁLTATÓVÁLLALATOKNAK?
A címben feltett kérdés két oknál fogva merül fel. Az első az, hogy a közszolgáltató gazdasági társaságoknak már a fő tevékenysége is a társadalmi szükségletek kielégítésére irányul, tevékenységüket jogszabályok, illetve az állami szervekkel, illetve önkormányzatokkal kötött szerződések részletesen meghatározzák, ebből adódóan látszólag kevés tere nyílik az alaptevékenységet meghaladó, önálló CSR programok megvalósításának. A másik ok az, hogy a közszolgáltató gazdasági társaságok közfeladataik ellátáshoz közpénzből gyakran támogatásban részesülnek, mivel tevékenységük a nem piaci árak alkalmazása miatt kompenzáció nélkül veszteséges lenne. Következésképpen a közfeladatok ellátástól vonnak el közpénzt, ha önként vállalt társadalmi felelősségvállalási programokat finanszíroznak, például karitatív szervezeteket vagy tömegsport rendezvényeket támogatnak. Ezt a szempontot emeli kiaz Állami Számvevőszék elnökének és munkatársainak az álláspontja, amelyet „Az Állami Számvevőszék hozzájárulása az állammenedzsment megújításához” című tanulmányukbanfejtettek ki (Domokos et al., 2016). Idézem az erre vonatkozó tézist a tanulmányból. „Az állami vállalatok vezetői csak tulajdonosi jóváhagyással alakíthassák ki társadalmi felelősségvállalási programjukat, illetve végezhessenek egyéb, az
12
alaptevékenységhez nem köthető tevékenységet.”(Domokos et al., 2016 44. oldal) Indoklásul a szerzők kifejtik, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás egy üzleti fogalom, amely szerint a vállalatok figyelembe veszik a társadalom érdekeit, mégpedig azáltal, hogy tekintettel vannak tevékenységüknek az üzletfeleikre, beszállítóikra, alkalmazottaikra, részvényeseikre és a környezetre kifejtett hatásaira. Az állami tulajdonú vállalatok esetében alapvető elvárás, hogy a társadalom érdekében fejtsék ki tevékenységüket, betartsák az üzletfelek, beszállítók, alkalmazottak, tulajdonostársak jogait és a környezetvédelmi előírásokat. A szerzők álláspontja szerint ez utóbbiak tekintetében a társadalmi felelősségvállalás programjukban az állami tulajdonú gazdasági társaságok is vállalhatnak önmagukra nézve szigorúbb feltételeket, ugyanakkor mérlegelniük kell, hogy ez milyen költségekkel jár és mennyiben valósítható meg hatékonyan. Szemben ugyanis a privát vállalatokkal, az állami vállalat a köz vagyonával gazdálkodik, és társadalmi felelősségvállalási programjában a köz vagyonának terhére vállal kötelezettségeket, amelyek egyfelől csökkentőleg hatnak a vállalat nyereségességére, másfelől ösztönzést jelenthetnek arra, hogy fedezetüket az általuk nyújtott (köz)szolgáltatásokért fizetett díjak emelése révén teremtsék meg. Végül a szerzők leszögezik, hogy a köz vagyonának hatékony allokálása elsődlegesen az állam feladata. Félő, hogy amennyiben az állami tulajdonú vállalat dönt egyes vagyon illetve pénzeszközének allokálásáról, akkor abban parciális érdekek juthatnak érvényre. Éppen ezért minimumkövetelmény, hogy a menedzsment a tulajdonos jóváhagyásával döntsön a társadalmi felelősségvállalási programról.
A leírtakkal egyetértve azt szeretném hangsúlyozni, hogy a CSR stratégiáról szóló döntéseket az üzleti világban is a tulajdonosok (képviselői) hozzák meg, mivel ezek a vállalat hosszú távú működésére kiható döntések nemcsak a költségek oldaláról, hanem a vállalat piaci pozíciója (elfogadottsága, megbecsültsége) szempontjából is. A CSR stratégiákban megfogalmazott célok és kötelezettségek (például a jogszabályban előírnál szigorúbb környezetvédelmi szabványok alkalmazása vagy a zöld-közbeszerzés alkalmazása, családbarát munkafeltételek kialakítása) teljesítése jelentős költségekkel is járhatnak. Az egyszer már vállalt társadalmi kötelezettségeket teljesítésétől pedig csak nagy presztízsveszteséggel lehet később visszalépni. Nem véletlen, hogy a legtöbb multinacionális vállalatnak globális CSR stratégiája van, amelyet csak színesítenek a stratégiai irányvonalba illeszkedő helyi vállalások. A megfelelően kialakított CSR tevékenységeket és vállalásokat ugyanis az üzleti vállalkozások megtérülő befektetésnek tekintik, amelyekkel stakeholderek (helyi közösségek, munkavállalók, potenciális vevők stb.) bizalmát, jóindulatát, kötődését meg lehet nyerni. Ezek az előnyök nehezen számszerűsíthetőek, de hosszabb távon biztosan megtérülnek, mivel a harmonikus működés feltételét jelentik.
Az üzleti vállalkozások gyakorlatával párhuzamot vonva arra a következtetésre jutottam, hogy az államnak, mint tulajdonosnak is érdeke, hogy a gazdasági társaságai olyan CSR tevékenységet folytassanak, amely az állam (a kormányzat) céljainak a megvalósítását szolgálja, de építve a vállalatok és munkavállalóik önkéntességére, személyes elköteleződésére e célok iránt. Magától értetődőnek tűnik, hogy ha a kormányzatnak van egy CSR stratégiája vagy cselekvési terve, amely meghatároz prioritási területeket és célkitűzéseket, akkor az állami tulajdonú gazdasági társaságok, köztük a közszolgáltató vállalatok legyenek az elsők, amelyek saját CSR stratégiájukat és tevékenységeiket összhangba hozzák a kormányzati célkitűzésekkel, és a kormányzati cselekvési terv fő megvalósítóivá válnak.
Innen már csak egy lépés annak a felvetése, hogy a megyei önkormányzatoknak is kellene CSR stratégiával és cselekvési tervvel rendelkezniük, és a megye települései (és azok társulásai) tulajdonában álló gazdasági társaságok, köztük a közszolgáltató vállalatok lehetnének a megyei szintű CSR stratégia elsőszámú megvalósítói, sőt katalizátorai. Ez utóbbi tekintetében figyelemreméltó egyes multinacionális vállalatok gyakorlata, amelyek
13
megkövetelik, hogy jelentősebb beszállítóik – a multinacionális cég CSR alapelveivel összhangban álló – CSR stratégiával rendelkezzenek és ilyet valósítsanak meg. Sőt CSR auditot végeznek a beszállítóiknál, annak érdekében, hogy meggyőződhessenek a stratégia tényleges megvalósításáról. Ennek mintájára a közszolgáltató vállalatok is közvetíthetnek a vállalati felelősségvállalással kapcsolatos a kormányzati, önkormányzati célkitűzéseket a velük üzleti kapcsolatba kerülő kis- és közepes vállalkozások felé.
A CSR KÖZPOLITIKAI MEGKÖZELÍTÉSE ANEMZETKÖZI SZERVEZETEK DOKUMENTUMAIBAN
A vállalati társadalmi felelősségvállalás gondolata és gyakorlata a multinacionális vállalatok révén terjedt el a világban. E vállalatok egyrészt rákényszerültek arra, hogy a róluk kialakult negatív képet a CSR programokon keresztül javítsák. Másrészt érdekeltek voltak abban is, hogy az anyaországaikban alkalmazott magasabb környezetvédelmi, munkabiztonsági, emberi jogi stb. sztenderdek a leányvállalataikat befogadó országokban is egyre általánosabbá váljanak. A nemzetközi szervezetek, mint globális szereplők felismerték, hogy céljaikat nemcsak a nemzetállamok szabályozásán keresztül érhetik el, hanem közvetlenül is megszólíthatják a világgazdaság globális szereplőit, a multinacionális vállalatokat. Ebben úttörő szerepet az OECD és az ENSZ játszott. Mindkét szervezet szinte egy időben, fogadott el a multinacionális vállalatok magatartására vonatkozó ajánlásokat. Nem véletlen, hogy a két dokumentum elfogadására az ezredforduló évében került sor, amikor több a Világ jobbá, élhetőbbé tételét célul kitűző dokumentum is született (pl. az ENSZ millenniumi céljai, az EU Lisszaboni stratégiája), hiszen e célok megvalósítása elképzelhetetlen a multinacionális vállalatok pozitív szerepvállalása nélkül. Az OECD „Irányelvek a Multinacionális Vállalkozások számára című dokumentuma 34 OECD tagország, és további 10 ország kormánya által támogatott ajánlásokat tartalmaz a felelős üzleti magatartásra vonatkozóan. Az irányelvek a multinacionális befektetési kódexet egészítik ki. A kódex ugyanis elsősorban a nemzetállamok számára fogalmaz meg a nemzetközi befektetések biztonságát szavatoló követelményeket, az irányelvek pedig azt fogalmazzák meg, hogy a nemzetállamok kormányai milyen magatartást várnak el az országukba befektető multinacionális vállalatoktól. Az irányelvek legátfogóbb célja a nemzetközi vállalatok erőteljesebb bevonása a fenntartható fejlődés folyamatába, és elköteleződésük a felelős üzleti magatartás mellett.
Az OECD a felelős vállalatirányításra vonatkozó munkáját tovább folytatta. Ennek eredményeként további irányelveket jelentetett meg. Témánk szempontjából kiemelkedik a 2015-ben publikált, a köztulajdonú gazdasági társaságok felelős vállalatirányítási rendszerére vonatkozó útmutató. Az útmutató 5. irányelve a köztulajdonú gazdasági társaságoknak a stakeholderekkel szembeni felelősségét emeli ki, amely az alapja a CSR-nak is. A 6. irányelv pedig a nyilvánosság fontosságát hangsúlyozza, összhangban azzal, hogy a CSR tekintetében is egyre hangsúlyosabban fogalmazódik meg az a követelmény, hogy gazdasági- pénzügyi teljesítményük mellett tevékenységük társadalmi, környezeti hatásairól is beszámoljanak.
Az ENSZ eszköztárába is bekerültek azok a kötelező jogi erővel nem bíró dokumentumok, amelyek közvetlenül szólítják meg az üzleti élet szereplőit. Ezek közül kiemelkedik a 2000- ben elfogadott Globális Megállapodás. A dokumentumtíz alapelvet sorol fel, amelyeket az egyezményhez csatlakozó vállalkozások a magukra nézve kötelezőnek fogadnak el, és vállalják, hogy azok betartásáról rendszeresen beszámolnak. Az ezek alapján készülő összefoglalók a „Globális Vállalati Fenntarthatósági Jelentés” címet viselik, jelezve, hogy a Globális Megállapodás átfogó célja a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás.Az ENSZ sem állt meg a vállalati „tízparancsolat” megfogalmazásánál, hanem részletesebb elvárás rendszert is megfogalmazott arról, hogy az emberi jogoknak miként kellene az üzleti életben hatékonyabban érvényesülniük. 2011 júniusában az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa jóváhagyta
14
„Az üzleti és emberi jogok irányadó elvei” című dokumentumot. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa pedig 2011 novemberében ehhez egy útmutatót jelentetett meg „A vállalatok felelőssége az emberi jogok tiszteletben tartása” címmel.
Az ENSZ törekvéseit egy tágabb horizontba is helyezhetjük. Az ENSZ 2015. évi közgyűlésén a tagállamok állam- és kormányfői egy közös nyilatkozatban fogadták el az ENSZ fenntarthatósági céljait a 2030-ig terjedő időszakra. A 17 átfogó cél, és a 169 konkrét cél megvalósítása érdekében együttműködésre szólítottak fel, amely együttműködésnek az államok és állami intézmények mellett résztvevői a civil és az üzleti szféra képviselői is. Az együttműködés egyik fontos területe a vállalati társadalmi felelősségvállalási programok összehangolása a fenntartható fejlődési célok megvalósításával.
A Világbank, az ENSZ egyik szakosított szervezete az elsők között ismerte fel a CSR kormányzati támogatásában rejlő gazdaságfejlesztési lehetőségeket. 2002-ben tanulmányt jelentetett meg (Fox, T. – Ward, H. – Howard, B., 2002). A tanulmány a kormányzati cselekvés négy területét határozta meg: a kötelezést, az elősegítést, az együttműködést és a támogatást (jóváhagyást), mint olyat, amelyen keresztül a nemzeti kormányok a vállalati társadalmi felelősségvállalást a társadalmi, gazdasági fejlődés szolgálatába állíthatják. A Világbank tanulmányai, kezdeményezései nyomán vált általánossá az a felismerés, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalását – különösen a fejlődő országokban – célszerű összekapcsolni a gazdaságfejlesztési célokkal, illetve újabban a fenntartható fejlődési célkitűzésekkel.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a globális intézmények körében a 2000-es évek elejére kialakult a CSR új, ún. közpolitikai megközelítése, amely a vállalatok társadalmi felelősségvállalását már nem csak egy sokszínű, önkéntes kezdeményezésnek tartja, hanem felismeri ennek jelentőségét a közpolitikai célok, kiemelten a fenntartható fejlődési célok elérésében. Ennek nyomán erősödik meg az az irányzat, amely a CSR-t illetően aktívabb kormányzati szerepvállalás szorgalmaz.
A CSR ÚJ MEGKÖZELÍTÉSE AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG STRATÉGIAI DOKUMENTUMAIBAN
Az EU Bizottság 2001. júliusában tette meg az első igazán fontos lépést CSR ügyben, amikor egy vitaindítónak szánt Zöld Könyvet bocsájtott útjára. A széleskörű konzultáció célja az volt, hogy bevezesse a köztudatba a témát, széleskörű vitát és eszmecserét generáljon, továbbá, hogy kipuhatolja, hogy milyen partnerekre számíthat a kérdés további napirenden tartásában.
A vita alapján a Bizottság 2002 júliusában publikálta CSR stratégiáját, egy közlemény formájában (Európai Bizottság 2002.). A Bizottság akkorielvi alapállása az volt, hogy a CSR a vállalatok „belügye”, de magától értetődő a közhatalom és a közintézmények szerepe, érintettsége is, hiszen a CSR a társadalom számára is értékteremtő lehet. A köz, és konkrétabban az EU szerepét a téma lehető legszélesebb megismertetésében látta, de nem vetette el annak a lehetőségét sem, hogy idővel kirajzolódjanak az állami ösztönzés jogi körvonalai is.
Az Európai Bizottság 2006-ban újabb Közlemény jelent meg „Európa, mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén” címmel(Európai Bizottság 2006.). Ez a dokumentum a CSR-nak a versenyképesség előmozdításában és a munkahelyteremtésben betöltött szerepét emeli ki. A Bizottság támogatását fejezte ki a vállalkozások társadalmi felelősségére vonatkozó európai szövetség létrehozásához. Az új szervezet célja, hogy politikai ernyőszervezetként szolgáljon a nagyvállalatok és a KKV-k, valamint érdekelt partnereik vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos új, illetve meglévő kezdeményezéseihez.
15
A szövetség három területen kívánt változásokat elérni:
tudatosítás, ismeretterjesztés, fejlesztés;
nyitott együttműködési koalíciók létrehozása;
vállalkozásbarát környezet és beszámolás.
Az önkéntesség mellett tehát már hangsúlyossá vált az együttműködés is, de még nem vált uralkodóvá a közpolitikai megközelítés.
E tekintetben az áttörést az Európai Bizottság 2011-ben publikált újabb közleménye hozta meg (Európai Bizottság 2011.). A közlemény kiinduló pontja az, hogy a vállalkozások versenyképességének szempontjából egyre nagyobb jelentőséggel bír a vállalati társadalmi felelősségvállalás közpolitikai szempontú megközelítése. A közlemény leszögezi, hogy egy ilyen megközelítés a kockázatkezelésre, a tőkéhez való hozzáférésre, az ügyfél-kapcsolatokra, az emberierőforrás-menedzsmentre és az innovációs kapacitásra nézve egyaránt előnyös lehet.
Az új megközelítéssel összhangban a Bizottság új meghatározást javasolt a vállalati társadalmi felelősségvállalásra, amely „a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásuk iránti felelőssége” megfogalmazásban testesült meg. E megfogalmazásból egyértelmű, hogy a társadalmi felelősség, nem önkéntes vállalása a vállalatoknak, hanem mindenekelőtt azoknak a jogszabályoknak, és kollektív megállapodásoknak a betartását feltételezi, amelyeket minden vállalkozásnak teljesítenie kell széles értelemben a társadalommal, szűkebb értelemben a helyi közösségekkel, és egyéb stakeholderekkel szemben.
A Bizottság a közleményben úgy véli, hogy a vállalkozások lehetőségeit hatékonyabban lehetne a fenntartható fejlődés és a növekedési és foglalkoztatási stratégia szolgálatába állítani. A Bizottság gyorsításra és arra szólítja fel az európai vállalatokat, hogy erősítsék a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettségüket. A Bizottság a vállalkozások társadalmi felelősségében érintett összes szereplő számára kedvezőbb környezetet kíván biztosítani. Ugyanakkor a közlemény leszögezi, hogy a vállalati társadalmi felelősséggel kapcsolatos gyakorlatok nem általános receptek, és nem várható, hogy önmagukban meghozzák a kívánt eredményeket. Nem helyettesítik a közpolitikát, de hozzájárulhatnak egy sor közpolitikai célkitűzés megvalósításához, például a foglalkoztatás, a képzés, a közegészségügy, az élelmiszerbiztonság, az innováció, a környezetvédelem, az emberi jogok tisztelete területén.
Az Európai Bizottság szorgalmaztaazt is, hogy a tagországok kormányai fogadjanak el stratégiát, középtávú tervet a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának ösztönzésére. Ennek következtében született meg a magyar kormány CSR Cselekvési terve.
A MAGYAR KORMÁNY CSR CSELEKVÉSI TERVÉNEK PRIORITÁSAI
A Kormány 1201/2015. (IV.9. ) Korm. határozata rendelkezik a vállalati társadalmi felelősség-vállalással kapcsolatos prioritásokról és Cselekvési Tervről. A prioritási területek a következők:
Vertikális prioritási területek:
a) gazdaságfejlesztés;
b) munkaügy- és esélyegyenlőség;
c) környezetvédelem.
Horizontális prioritási területek:
a) a fiatalok foglalkoztatásának elősegítése;
b) a mikro-, kis- és közepes vállalkozások aktívabb szerepvállalásának erősítése;
c) a diszkriminációmentes foglalkoztatás biztosítása;
d) a munkavállaló- és családbarát munkahelyek kialakításának ösztönzése.
A Kormány mindhárom vertikális prioritási területen kijelölt egy-egy kiemelt intézkedést, amelyre a kormányzati támogatást koncentrálja.
16
Gazdaságfejlesztés prioritási terület kiemelt intézkedése a helyi gazdaságfejlesztés a klímabarát települési program ösztönzése és a szociális gazdaság kiterjesztése révén.
Munkaügy és esélyegyenlőség prioritási terület kiemelt intézkedése a hátrányos helyzetű, valamint a munkaerőpiacról kiszorult csoportok foglalkoztatásának elősegítése.Környezetvédelem prioritási terület kiemelt intézkedése a vállalati erőforrás takarékosság és hatékonyság, valamint a gazdaság zöldítésének ösztönzése és az állami példamutatás.
Első látásra is kitűnik, hogy a kormányhatározatban megjelölt intézkedések megvalósításában a (köztulajdonú) közszolgáltató vállalatoknak komoly szerepük lehetne. A gazdaságfejlesztési prioritási területen részt vehetnének a klímabarát települési programok, azaz olyan, a helyi igényeknek megfelelő programokat megvalósításában, amelyek a zöldenergiára való áttérést, az energiahatékonyság javítását, az energiatakarékossági szemlélet terjesztését célozzák.A szociális gazdaság kiterjesztését, a szociális és foglalkoztatási szövetkezetek fejlődését tapasztalatszerzési lehetőségek megteremtésével, megrendelésekkel tudnák elősegíteni.
A munkaügy és az esélyegyenlőség területén a közszolgáltató vállalatok a hátrányos helyzetű csoportok tagjainak foglalkoztatása révén tudnának hozzájárulni a prioritás megvalósításához.
A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának bővítése érdekében szerepet vállalhatnának a tranzitfoglalkoztatásban, azaz szervezett módon munkalehetőséget biztosíthatnának a nyílt munkaerő piacon azon megváltozott munkaképességű dolgozók részre, akik korábban védett munkahelyeken dolgoztak.
A környezetvédelem prioritási területen a közszolgáltató vállalkozások alkalmazhatnák a zöld közbeszerzést, vagy csatlakozhatnának valamely környezetvédelmi tanúsító rendszerhez.
A fent említettek azonban csak ötletek. Ötletelés helyett szisztematikus kutatómunkával szükséges feltárni, hogy mely közszolgáltató vállalattípusok, mely CSR tevékenységeket tudnak leginkább beépíteni a portfóliójukba. Mindezt célszerű megelőzni egy felméréssel arra vonatkozóan, hogy jelenleg a különböző közszolgáltató vállalatok milyen CSR tevékenységeket folytatnak, és milyenek terveznek, mivel erre lehetne alapozni a fejlesztéseket.
A tanszékünk által megkezdett kutatás három olyan kérdés megválaszolását tűzi ki célul, amely válaszok alapján aközszolgáltató vállalatok társadalmi felelősségvállalásának modelljét részletesen ki lehet dolgozni. A továbbiakban felvázolom, hogy a kérdésekmegválaszolása érdekében milyen tartalmú kutatásokat lenne célszerű folytatni.
MEKKORA A KÖZSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK MOZGÁSTERE CSR PROGRAMOK MEGVALÓSÍTÁSÁRA?
Ennek a kérdésnek a megválaszolása alapvető fontosságú, hiszen ha természetükből adódóan csekély a mozgástere a közszolgáltató vállalatoknak saját CSR tevékenységek kialakítására és megvalósítására, akkor irreális tőlük elvárni azt, hogy CSR aktivitásuk révén a térségi fejlesztésben hajtóerővé váljanak.A kutatást két irányban célszerű megkezdeni, figyelembe véve a közszolgáltató vállalkozások kettős természetét. Ez alatt azt értjük, hogy e gazdasági társaságok egyfelől közfeladatot ellátó szervezetek és kevés kivétellel a közszféra részei, másfelől vállalkozások. Mint közfeladatot ellátó szervezetek főtevékenységük is társadalmi felelősségvállalás. Mint vállalkozások azonban rendelkeznek önállósággal (pl. saját bevétellel, döntési hatáskörrel) ahhoz, hogy – a tulajdonosi jogkör gyakorlója által meghatározott stratégia mentén – önkéntesen is végezzenek CSR tevékenységeket. A kutatásnak tehát célszerű feltárnia e kettős természetnek a konkrét jellemzőit, az ebből adódó lehetőségeket és korlátokat.
Az egyik kutatási irány (terület) a társadalmi közfelelősség vállalás (public social responsibility) kérdésköre, amely azzal foglalkozik, hogy a közintézmények milyen
17
társadalmi felelősségvállalási stratégiát alakítsanak ki, és hogyan tudnának alaptevékenységükön, illetve a jogszabályi előírásokon túl is elköteleződni a társadalmi felelősségvállalás egyes dimenziói mellett.. E téma kutatása Magyarországon még gyermekcipőben jár. Ismereteim szerint egyedül a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) fogadott el Magyarországon társadalmi közfelelősség vállalási stratégiát (GVH, 2016). Az ezt megalapozó kutatást Gáspár Mátyás publikálta (Gáspár M., 2016.). A GVH stratégiája jól tükrözi, hogy szűk az a mezsgye, amelyen egy költségvetési szerv jogszabályi előírásokat meghaladó közfelelősségi vállalásokat tehet, a jól megválasztott vállalások teljesítése viszont komoly hozzáadott értéket eredményezhet a szervezet működésében, elismertségében, valamint az irányában megmutatkozó közbizalom növekedésében. A közszolgáltató vállalatok társadalmi közfelelősség vállalási lehetőségeinek kutatása során elsősorban arra célszerű fókuszálni, hogy e vállalatok közszolgáltató tevékenységükhöz szorosan kapcsolódóan milyen a jogszabályi, illetve szerződéses kötelmeiket meghaladó közfelelősségi vállalást tehetnek, amelyek a vállalat számára is előnyösek és érzékelhető hozzáadott értéket teremtenek valamely stakeholdereik számára.
A kutatás másik iránya a közszolgáltató gazdasági társaságok vállalkozói természetéből indul ki, és arra keresi a választ, hogy melyek azok a CSR tevékenységek, amelyek (hosszabb távon) megtérülő módon hozzájárulnak magának a társaságnak a fenntartható működéséhez is. E téren sem kell a nulláról indulni, mivel már kidolgoztunk egy olyan modellt, amelybe a CSR tevékenységeknek, mint befektetéseknek a vizsgálata is beilleszthető (Kocziszky Gy. - Pulay Gy. – Veresné S.M. 2016.). Ennek érzékeltetésére a modell egyetlen elemét emelem ki.
A közszolgáltató szervezetek potenciális kockázatait egy táblázatban összegeztük (lásd az 1.
táblázatot). Megállapítható, hogy e kockázatok nem kisebbek a versenyszféra szervezeteinél felmerülőknél.A táblázatban felsorolt politikai, humán- és környezeti kockázatok megelőzésében, illetve kezelésében fontos szerepe lehet a jól megválasztott CSR aktivitásoknak. Ezért ígéretes kutatási területnek ígérkezik a közszolgáltató szervezetek teljesítménymenedzsmentje és a CSR tevékenysége közötti potenciális szinergiák feltárása.
1. táblázat: Kockázati elemek a közszolgáltató szervezeteknél
kockázat típusa formái
politikai
• társadalmi, kulturális feltételek megváltozása
• társadalmi minimum hiánya
• inkonzisztens politikai intézményrendszer pénzügyi/
gazdasági
• erőforrások hiánya
• értékvesztés
• tervezési hiányosságok (alultervezés/túlméretezés)
• finanszírozási hiányosságok
• sokk-hatások jogi
• közigazgatási határok megváltozása
• jogharmonizáció hiánya
• végrehajtási utasítás hiánya humán
• korrupció
• inkompetencia
• értékrend hiánya (hiányosságai)
• felelőtlenség
• viselkedési kódex hiánya környezeti • környezeti károsodás
Forrás: Kocziszky Gy. – Pulay Gy. – Veresné S. M. (2016) 39. oldal
18
MI MÓDON JÁTSZHATNAK KATALIZÁTOR SZEREPET A KÖZSZOLGÁLTATÓ
VÁLLALKOZÁSOK A KORMÁNYZATI CSR CÉLKITŰZÉSEK
MEGVALÓSÍTÁSÁBAN?
A CSR kultúra terjesztésének a legelfogadottabb módszere a partnerség. Erre az Európai Unió szintjén és az egyes tagállamokban is számos példát találunk. A magyar kormányzati CSR cselekvési terv két partnerség kiépítését is előirányozta, és azok létre is jöttek.
A hivatkozott kormányhatározat a partnerség jegyében Munkáltatói és Civil Fórumok működését tűzi ki célul, melyek a megyei kormányhivatalok munkaügyi központjai, a helyi munkáltatók, és a civil szféra közreműködésével különböző célcsoportok (nők, kisgyermekes édesanyák, idősek, fiatalok, megváltozott munkaképességűek) problémáinak megvitatására, a jó gyakorlatok megismerésére és tapasztalatcserére biztosítanak lehetőséget. A Fórumok működtetése megyei szinten valósul meg, annak érdekében, hogy a partnerségben és a helyi szintű együttműködésekben a mikro, kis-és középvállalatok is be tudjanak kapcsolódni. A Fórumok működtetéséért az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. és a megyei kormányhivatalok munkaügyi központjai a felelősek, de a konkrét koordinációs feladatokra más szervezettel megállapodást köthetnek.
A Kormány azon vállalatokkal közösen, amelyekkel a stratégiai partnerséget megállapodást kötött, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és az illetékes minisztériumok bevonásával létrehozta a Felzárkózást Segítő Gazdasági Fórumot. A Fórum célja, hogy a vállalatok sokszínű társadalmi felelősségvállalását összehangolja a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia prioritásaival.
Információim szerint a Felzárkózást Segítő Gazdasági Fórum rendszeresen ülésezik, a megyei munkáltatói és civil fórumok azonban csak egy-egy alkalommal ültek össze. A tipikusan megyei, megyei jogú városi szinten szerveződő, megfelelő humánkapacitással közszolgáltató vállalatok katalizátor szerepet játszhatnának a megyei munkáltatói és civil fórumok működésében. Ennek konkrét formáját és tartalmát is célszerű lenne kutatással megalapozni.
Célszerűnek látszik a nagy nemzetközi vállalatok magyarországi leányvállalatait tömörítő Felzárkózást Segítő Gazdasági Fórum mellett a CSR partnerség előmozdítására létrehozni egy olyan országos fórumot is, amelyen az országos hatáskörű közszolgáltató vállalatok hangolhatnánk össze CSR akcióikat a kormányzat és a civil szervezetek képviselőivel. E partnerség egyfelől elősegítené, hogy a közszolgáltató vállalatok CSR tevékenysége jobban összhangba kerüljön a kormányzat CSR prioritásaival, másfelől segítené a jó gyakorlatok terjesztését. Ez utóbbi hozzájárulhatna ahhoz, hogy az állam, mint számos közszolgáltató vállalat tulajdonosa is belássa, hogy célszerű az állami tulajdonú gazdasági társaságoknak CSR stratégiát kialakítaniuk és megvalósítaniuk, mivel a jól megválasztott CSR programok nem okoznak a vállalatoknak vesztességet, viszont hozzájárulhat a bizalom erősödéséhez e vállalatok iránt. Célszerű további kutatásokkal megalapozni egy ilyen országos fórum működése tartalmának és szervezeti kereteinek a meghatározását.
MI LEHET A SZEREPE AZ ÖNKORMÁNYZATI TULAJDONÚ KÖZSZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOKNAK A MEGYEI ÖNKORMÁNYZATI CSR STRATÉGIA MEGVALÓSÍTÁSÁBAN?
Az Európai Bizottság 2011-2014. közötti CSR cselekvési tervében (Európai Bizottság 2011.) megállapítja, hogy számos, a vállalati társadalmi felelősségvállalás támogatását célzó közpolitikai intézkedést regionális és helyi szinten lehet legjobban végrehajtani. A Bizottság ösztönzi a helyi és regionális hatóságokat az uniós strukturális alapok ésszerű felhasználására, a vállalati társadalmi felelősségvállalás fejlesztésének támogatására, különösen a kkv-k
19
között, valamint arra, hogy vállalatokkal alkossanak partnerséget a szegénységgel és a társadalmi befogadással kapcsolatos problémák jobb kezelése érdekében.
Magyarországon már jelenleg is több önkormányzat rendelkezik CSR stratégiával. E stratégiák szisztematikus számbavétele és elemzése azonban még nem történt meg, így ez a közeljövő fontos kutatási feladata. Az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató vállalatoknak fontos szerepük lehet e stratégiák megvalósításában, mivel az önkormányzatok többsége számára a tulajdonában álló közszolgáltató gazdasági társaságok jelentik az egyik legnagyobb erőforrást.
A megyei „Munkáltatói és Civil Fórumok” a létrejöttek, de – információim szerint – működésüket még nem sikerült rendszeres tartalommal megtölteni. Ugyanakkor a megyei szintű önkormányzati CSR stratégiák kidolgozása és az önkormányzati tulajdonú közszolgáltató gazdasági társaságok aktív bekapcsolódása a megyei Munkáltatói és Civil Fórumok munkájába tartalmassá tehetné azok működését.
Már korábban is megfogalmazódott a gondolat, hogy a CSR tevékenység a térségi fejlesztés egyik motorja lehet. A Miskolci Egyetem erre vonatkozó kutatása egy modell kialakítását is eredményezte (Fülöp Gy. at al., 2016).A kutatási jelentés egy, az észak-magyarországi régióban végzett felméréseredményeit a következőképpen összegzi:
„Az Észak-magyarországi régió vállalataira jellemző környezeti és a társadalmi problémák iránti elkötelezettség az elmélet, nem pedig a szándék szintjén jelenik meg, leginkább csak a szabályozásnak és a kötelező ajánlásoknak való megfelelést jelenti.
Nagyon kevés a nagyszámú CSR-eszközt ismerő és alkalmazó felelős vállalat az Észak- magyarországi régióban, amelyre a nagyszámú, inkább csak a közösségi tevékenységek folytatása jellemző. Nem tervezik a tevékenység fejlesztését, többnyire szinten tartás a cél.
A régióban a tudatos fogyasztók hiánya az egyik komoly gátja a társadalmi felelősség-vállalás fejlesztésének, hiszen a vállalatok vevőinek és partnereinek csak harmada értékeli ezt.
A felelős vállalati tevékenység legfontosabb regionális korlátozó tényezői a pénzügyi erőforrások hiánya és a kormányzat, valamint a szakmai támogatások hiánya, aminek következménye, hogy a vállalatok szerint a társadalmi felelősségvállalás nem jár üzleti előnyökkel.
A vállalatok CSR-aktivitása lemaradást mutat a magyarországi vállalatok felelős tevékenységéhez képest. Ez azonban a régióban nem a profitabilitáson múlik, sokkal inkább a régió általános társadalmi viszonyai fékezik a CSR terjedését.” (Csáfor E.,2009.,idézi Fülöp Gy. at al.,2015 16-17. oldal)
A felsoroltakat összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a régióban az üzleti vállalkozások többségének a CSR aktivitása visszafogott, és ezért kevéssé képes dinamizálni a társégben működő civil szervezetek tevékenységét. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a térség, illetve a megye üzleti vállalkozásai CSR aktivitásának növelése mellett célszerű lenne kutatni a közszolgáltató vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdéskörét is, mivel jelentős erőforrásokkal rendelkező közszolgáltató vállalatok a kevésbé fejlett térségekben is működnek. Ugyanakkor a közszolgáltató gazdasági társaságok jövedelmezőségi szintje általában alacsony, következésképpen nem várható el tőlük, hogy költséges CSR programokat indítsanak, és a civil szervezetek szponzorálására tekintélyes összegeket költsenek.
Esetükben is olyan CSR stratégiára van szükség, amelynek a tevékenységei (hosszú távon) megtérülő befektetésnek tekinthetők. Az ilyen stratégiák megtalálása komoly kutatómunkát igényel.
Az Európai Unió számos tagországában is kidolgoztak a területi (tartományi, megyei) önkormányzatok CSR stratégiákat. Ezért a kutatás egyik feladata lehetne az erre vonatkozó jó gyakorlatok feltárása, különös tekintettel arra, hogy a területi CSR stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában a helyi közszolgáltató vállalatok milyen szerepet játszanak.
20 IRODALOMJEGYZÉK
Gáspár Mátyás (2016): Társadalmi közfelelősség Van-e közigazgatás a bürokrácián túl? Az önkormányzatiság újraértelmezésének egy lehetséges gondolati kerete =Új Magyar Közigazgatás 2016. 3. szám 33-36. oldal
Kocziszky György, Pulay Gyula, Veresné Somosi Mariann (2016.): Közszolgáltató szervezetek működésének vizsgálata (kutatási jelentés) Kézirat
Szabó Attila – Szabó Imre – Faur Krisztina (2013): Társadalmi felelősségvállalás a hulladékgazdálkodásban = hulladékOnline elektronikus folyóirat 4. évfolyam 1. szám Tölgyes Gabriella (2014): Magyarország CSR Cselekvési terve =Minőség és megbízhatóság
47. évfolyam 2. szám 68-74. oldal
1201/2015. (IV.).) Korm. határozat a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos prioritásokról és Cselekvési Tervről.
http://www.kormany.hu/download/8/ed/40000/Hat%C3%A1rozat%20%C3%A9s%20 Cselekv%C3%A9si%20Terv.pdf
Csáfor Hajnalka (2009): Vállalatok Társadalmi felelősségvállalása, Regionális Vizsgálat Az
Észak-Magyarországi Régióban (Doktori értekezés).
https://repozitorium.omikk.bme.hu/bitstream/handle/10890/780/ertekezes.pdf?sequenc e=1&isAllowed=y Letöltés: 2017.március 11.
Domokos László - Várpalotai Viktor - Jakovác Katalin - Németh Erzsébet - Makkai Mária - Horváth Margit: „Az Állami Számvevőszék hozzájárulása az állammenedzsment megújításához”
https://www.asz.hu/storage/files/files/a_jo_kormanyzas_epitokovei/11.pdf letöltve:
2017. március 19.
Egyesült Nemzetek Szervezete: Globális Megállapodás www.unglobalcompact.org. Letöltés:
2017. szeptember 16.
Európai Bizottság (2002.): Communication from the Commission concerning Corporate Social Responsibility: A business contribution to Sustainable Development (COM(2002) 347 Final
Európai Bizottság (2006): A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak - A növekedési és munkahely- teremtési partnerség megvalósítása: Európa, mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén.
Európai Bizottság (2011.): A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–
2014) Brüsszel, 2011.10.25. COM(2011) 681 végleges
http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/com/com_com%2820 11%290681_/com_com%282011%290681_hu.pdf Letöltve: 2017 március 20.
Fox, T. – Ward, H. – Howard, B. 2002.): Public Sector Roles in Strengthening Corporate Social Responsibility a Baseline Study Word Bank 2002. http.//
http://documents.worldbank.org/curated/en/284431468340215496/Public-sector-roles- in-strengthening-corporate-social-responsibility-a-baseline-study Letöltés: 2017.
szeptember 9.
Fülöp Gyula – Szegedi Krisztina – Mélypataki Gábor – Illés Balázs – Kerchner András – Bereck Ádám (2015.) Vállalatok társadalmi felelősségvállalásával a perifériák
fejlesztéséért Kutatási jelentés http://t-modell.uni-
miskolc.hu/files/8927/8_V%C3%A1llalatok+t%C3%A1rsadalmi+felel%C5%91ss%C 3%A9gv%C3%A1llal%C3%A1s%C3%A1val+a+perif%C3%A9ri%C3%A1k+fejleszt
%C3%A9s%C3%A9%C3%A9rt.pdf letöltve: 2017. március 11.
21
GVH (2016): A GVH társadalmi közfelelősség vállalási (PSR) stratégiája
http://www.gvh.hu/data/cms1036194/GVH_PSR_strategia_2017_04_27.pdf Letöltés 2017. április 4.
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2002:0347:FIN:en:PDF
OECD (2000.) „Irányelvek a Multinacionális Vállalkozások számára http://www.oecd.org/corporate/mne/38111194.pdf Letöltés: 2017. szeptember 2.
OECD (2015.) Guidelines on Corporate Governance of State-Owned Enterprises http://www.oecd.org/corporate/guidelines-corporate-governance-SOEs.htm Letöltés:
2017. augusztus 31.
Szuchy Róbert (2013): A gazdasági társaságok társadalmi felelősségvállalása http://www.vmtt.org.rs/mtn2013/287_304_Szuchy_A.pdf letöltés 2017. március 8.
22
A BIZALOM HATÁSA ASZERVEZETKÖZI TANULÁSRA ÉS ALKALMAZKODÁSRA
THE EFFECT OF TRUST ON THE INTER-ORGANISATIONAL LEARNING AND ADAPTATION
Vilmányi Márton – Hetesi Erzsébet
1egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, vilmanyi@eco.u-szeged.hu
2egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, hetesi@eco.u-szeged.hu
ÖSSZEFOGLALÓ
Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a szervezetek közötti kapcsolatokban a bizalom milyen hatással van/lehet a kapcsolatmenedzsment fejlesztését célzó tanulási rutinokra, végső soron a szervezetközi alkalmazkodásra. Az első részben a szakirodalom vonatkozó részeinek rövid áttekintése után bemutatjuk vizsgálati modellünket, majd a 2016-os évben lebonyolított kérdőíves kutatás legfontosabb eredményeit ismertetjük a bizalom a szervezetközi tanulás, valamint az alkalmazkodás aspektusából. A kutatás megvalósítását jelentősen inspirálta az a széles körben elterjedt szakmai feltételezés, miszerint a szervezetközi piacokon működő magyarországi szervezetek sikerességét a bizalom hiánya gyökeresen befolyásolja. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a szervezetközi tanulás lényegesen befolyásolja a hazai szervezetek alkalmazkodási sikerességét. Más oldalról ugyanakkor a kutatási eredmények arra is rámutatnak, hogy a szervezetközi bizalom a hazai szervezetek tanulási magatartásmódját csak csekély mértékben fokozza. A sikeres alkalmazkodásnak a bizalom egy szükséges, de nem elégséges feltételeként szemlélhető.
SUMMARY
In our studywe seek to find out how trust affects inter-organizational learning routines and how inter-organizational learning routines affect the successful adaptation in business to business markets. In the first section we review the relevant parts of the literature. In the second section we present our investigation model and methodology. Finally we summarize the most important results and managerial implications. Our paper is based on our questionnaire research which was conducted in 2016, and we show our results in the context of trust in inter-organizational learning and adaptation. The implementation of the research was strongly inspired by the widespread professional assumption that the lack of trust has a significant impact on success of Hungarian organizations in B2B markets. Our research results show that inter-organizational learning has a significant influence on the adaptation success of Hungarian organizations.On the other hand, the research results also point out that the effect of inter-organizational trust is not significant on the learning behavior of Hungarian organizations. Trust can be seen as a necessary but not sufficient condition of successful adaptation.
1.A TÉMA SZAKIRODALMI HÁTTERE
3 éve tartó kutatásainkban elsősorban az együttműködések menedzselési dinamikája és a kapcsolati sikeresség közötti összefüggéseket vizsgáljuk. Komplex kutatásunk összefüggéshalmazából kiindulva jelen tanulmányban a szervezetközi bizalom, a
23
kapcsolatmenedzsment érdekében megvalósított tanulás, valamint a kapcsolati alkalmazkodás viszonyában tapasztalt, Magyarországon megfigyelhető jellegzetességeket összegezzük.A szakirodalmi háttér ismertetése során igyekeztünk konceptualizálni az egyes kategóriákat, és szintetizálni a vonatkozó szakirodalmi megállapításokat. A témában fellelhető szakirodalmak (elméleti megközelítések, kutatási eredmények) széleskörűen tárgyalják az általunk tágabban vizsgált problémát, jelen tanulmányban azonban csak a szűkebb problémához (nevezetesen a bizalom és a kapcsolatmenedzsment érdekében megvalósított tanulás valamint szervezetközi alkalmazkodás viszonyát leíró) kapcsolódó szakirodalmi háttér bemutatására szorítkozunk.
1.1.A szervezetközi tanulás
A szervezetközi tanulás sokat és sokszínűen tárgyalt kérdést jelent mind a stratégiai menedzsment, mind az értéklánc menedzsment, mind a kapcsolatmarketing irodalmában egyaránt. A szervezetközi piacokon megvalósuló interaktív dinamika eredményeként a szervezetek rendre módosítani kénytelenek kapcsolati magatartásukat, mely számtalan nézőpontból kínál vizsgálati problémát. Vizsgálati nézőpontként jelentkezik a szervezetközi interakció leírása (Håkansson – Snehota, 1995), a szervezetközi interakció folyamatának feltárása (Håkansson etal. 2009), a szervezetközi interakcióra reagáló szervezeti dinamika jelenségének feltárása (Håkansson – Waluszewski, 2002;Håkansson – Waluszewski, 2012), a szervezetközi interakciók sorozatának menedzselése (Gemünden et al. 1997, Ritter 1999;
Ritter et al. 2002).
A szervezetközi dinamikába ágyazott együttműködések során a résztvevő szervezetek többlet értéket, vagy más terminológiával kapcsolati járadékot teremtenek melynek fokozása közös, vagy legalábbis egymással összefüggő célként jelentkezik (Lavie, 2006; Möller, 2006). A szervezetközi tanulás célja e kontextusban kettős. Egyrészt a tanulási mintázatok a szervezetek erőforrás konstrukciójának megváltoztatásában játszanak szerepet, melynek segítségével a szereplők új hálózatokban, vagy meglévő hálózatokban megváltozott szereppel képesek hozzáadott érték teremtésére (Dyer-Harbir, 1998; Dyer-Singh, 1998; Johnsen-Ford 2006). Másrészt a tanulás lényeges szerepet tölt be a kapcsolatmenedzsment megvalósításának fejlesztésében, melynek segítségével adott együttműködési portfolió/hálózat menedzselhetőségéhez járul hozzá (Gulatti 1999; Kale et al. 2002).
A szervezetközi tanulás mindkét szerepe több nézőponton keresztül jelent markáns vizsgálati területet. Rendszeresen kutatottak a szervezetközi tanulás helyszínei, így a cserekapcsolatok, a kapcsolati portfolió, a központi hálózat, az iparág szintjén megvalósuló tanulási folyamatok (Möller – Halinen, 1999). Más oldalról megint csak jellegzetes vizsgálati irányt jelent a szervezetközi tanulás színtereinek feltárása. E nézőpontból azon szervezeti területek azonosítása fogalmazódik meg célként, melyeken tanulási mechanizmusok kifejlesztése kritikus kérdésként jelenik meg a szervezetközi együttműködések menedzselése során (Johnsen-Ford, 2006; Huikkola 2012; Vesalainen, 2014). Végül ez előbbiek mellett rendre felmerülő kutatási irányt jelent a szervezetközi tanulás folyamatának feltárása (McGrath, 2008; O’Toole-McGrath, 2008).
Jelen vizsgálatban a szervezetközi tanulást olyan mechanizmusnak tekintjük, melynek segítségével új/alternatív ismeret azonosítása és feltárása történik meg a szervezet eltérő színterein a szervezet által észlelt releváns hálózatban azonosítható együttműködések menedzselésének fejlesztése érdekében.
24
1.2.A szervezetközi tanulásreleváns színterei az együttműködés-menedzsment fejlesztése érekében
Az együttműködés-menedzsment megvalósításának átfogó módja leggyakrabban a kapcsolati (más terminológiával hálózati) kompetencia fogalma mentén jellemezhető. A kapcsolati kompetencia mindazon ismételhető módon megvalósítható rutinokat, eljárásokat, szervezeti folyamatokat és magatartásokat magában foglalja, melyek segítségével a szervezet képes együttműködéseket kezdeményezni, egyedi együttműködéseket, együttműködések portfolióját és együttműködések hálózatát menedzselni, valamint együttműködéseket lezárni (Gemünden et al. 1997; Äyväri-Möller2008). Egyes vizsgálatok a kapcsolati kompetenciát egyéni és szervezeti hozzáértések összességeként határozzák meg (Gemünden-Ritter, 2003), míg más megközelítések olyan szervezeti rutinok összességeként, melyek segítségével a szervezet képessé válik az együttműködések kezdeményezésének, kormányzásának és lezárásának dinamikus és varratmentes megvalósítására (Mitrega et al. 2012). Akárhogyan is ragadjuk meg az együttműködés-menedzsment megvalósítását, az egyes megközelítésmódok közös jellemzőjeként jelentkezik, hogy annak fejlesztésében, a sikeres szervezeti alkalmazkodás megvalósításában a tanulás központi szerepet játszik (Gulatti, 1999; Kinght et al. 2001;
Knight et al. 2005; Johnsen-Ford 2006; O’Toole-McGrath 2008; Mitrega et al. 2012; Saeedi 2014).
Lényeges felismerés ugyanakkor, hogy új, vagy alternatív ismeretek azonosítása nem csupán egyetlen területen fejlesztett tanulási rutinként értelmezhető, hanem a kapcsolatmenedzsment fejlesztését, megvalósítását a szervezet több színterén párhuzamosan jelen lévő tanulási rutinok támogatják. Gulatti (1999) vizsgálatai során arra az eredményre jut, hogy a szervezetek az együttműködésekben való részvételük során un. szövetségformáló képességeket fejlesztenek, melyek a tanulás történeti folyamatából erednek. A tanulás színtereként a szervezeti rendszereket, gyakorlatokat, illetve a szervezeti tagok tapasztalatainak bővülését azonosította. Ezen eredményeket tovább fejlesztik Johnson és Ford (2006) gyakorta alkalmazott keretmodelljükben, melyben a kapcsolatmenedzsment fejlesztése érdekében a tanulást 5 szervezeti területen hangsúlyozzák: a kapcsolati stratégia, kapcsolatmenedzsment technikák és gyakorlatok, együttműködést támogató technológiai rendszerek, együttműködésben részt vevő humán tőke, valamint az együttműködési kultúra területein. A keretmodell világosan rámutat a nyílt rendszer megközelítés előnyeire. a tanulást nem egyetlen rutinként, gyakorlatként, sokkal inkább különböző szervezeti területeken és szinteken párhuzamosan megvalósuló rutinokként írja le, melynek eredményeként a kapcsolati magatartás fejleszthetősége fenntartható. A megközelítést jól kiegészíti végül Huikkola és szerzőtársai (2012) megközelítésmódja, akik a kapcsolati képesség fenntartása, fejleszthetősége érdekében a kapcsolati struktúrák (stratégiai, strukturális és társas viszonyok) területén megvalósított tanulás mellett a kapcsolati folyamatokban kiépítendő tanulási mechanizmusok szerepét is hangsúlyozzák.
E fentiekből kiindulva az együttműködés-menedzsment megvalósítása érdekében szükséges tanulási mechanizmusok színterei az alábbiak szerint összegezhetők:
- stratégiai tanulás: új, alternatív kapcsolati stratégiák feltárása és azonosítása a szervezet hálózati pozíciójának fenntartása, fejlesztése érdekében. A hálózati kép és az észlelt pozíció megváltoztatásának képessége.
- folyamati tanulás: a kapcsolatmenedzsment folyamatok területén meglévő tudás bővítése új folyamatok kialakítása, vagy meglévő folyamatok továbbfejlesztése érdekében. Kapcsolatok kezdeményezése, fejlesztése, lezárása; az együttműködési folyamatok fejlesztésének képessége.
