A halálközeli egészségügyi kiadások vizsgálatának fontossága

Az egészségügyi rendszer nyújtotta szolgáltatások igénybevétele néha szükségszerű az élet során, az élet vége felé viszont csaknem elkerülhetetlen. Az egészségügyi ellátások, melyben az életük végén részesülnek az emberek általában drágák és komplexek, és nem csupán az egyes egyénekre hatnak ki, hanem a családtagjaikra és a társadalom egészére egyaránt.

Nagyságuk miatt e költségek viselkedésének ismerete lényeges az egészségügyi kiadások jövőbeli alakulásának előrejelzéséhez. Lényeges tehát az, hogy az előrejelzésekben miként veszik figyelembe a társadalmi elöregedés jelenségét, hiszen az idősek esetében magasabbak az egészségügyi költségek, mint bármelyik másik korcsoportnál, hiszen az idősek azok, akik általában a legközelebb vannak a halálhoz, így a halálozással járó magasabb költségek is főként náluk jelentkeznek. Ezért gondolhatjuk, hogy a társadalmi elöregedésnek fontos következményei lehetnek a jövő egészségügyi rendszereinek fenntarthatóságára.

Fontos tehát ismerni azt, hogy miként alakulnak az egészségügyi kiadások az élet vége felé. A fejezet célja, hogy összegezze a témában megjelent legfontosabb kutatásokat és azok eredményeit.

59

Az utóbbi években egyre növekvő szakirodalma van a halál előtti időszak egészségügyi kiadásainak. Habár az eredmények eltérőek, a kutatások megegyeznek abban, hogy az egyén élete során az egészségügyi kezelések költségeinek java része a halál előtti években, hónapokban halmozódik fel, függetlenül az egyén életkorától a halál bekövetkezésének pillanatában. Tehát az élet végének közeledtével jelentős növekedés tapasztalható az egészségügyi kiadásokban.

Az angol nyelvű szakirodalomban „cost of death”, „cost of dying”, „death-related cost”

kifejezéseket használják a halál előtti időszak során felmerülő nagyságrendileg magasabb egészségügyi kiadások megnevezésére. Mivel a magyar szakirodalomban nem találtam a kifejezés megfelelőjét, így erre az egészségügyi kiadástípusra a „halálközeli egészségügyi kiadások” kifejezést használom a továbbiakban.

Az élet utolsó évének, utolsó hónapjainak egészségügyi kiadásai főként a 80-as évek után kerültek a kutatók és döntéshozók érdeklődésének fókuszába. Több évtizeden át azon folyt az elemzők közötti vita, hogy miért nő az egészségügyi kiadás a kor előrehaladtával. A válasz pedig adta magát: a kor előrehaladtával romlik az egészségi állapot, és ennek megfelelően nőnek az egészségügyi költségek. Az utóbbi években azonban paradigmaváltás figyelhető meg a témával foglalkozó kutatók körében. Egyre többen érvelnek amellett, hogy a népesség elöregedésének nem lesznek olyan súlyos következményei, mint ahogyan azt korábban feltételezték, mivel az idősödés legjelentősebb költsége a halál miatt jelentkezik, azaz az élet utolsó évében vagy utolsó hónapjaiban, és nem az öregség, mint állapot miatt.

Az újabb megközelítés a szakirodalomban tehát az, hogy az egészségügyi kiadások nem a születés óta eltelt időtől, hanem a halálig hátralevő időtől függenek. Azaz, ha a várható élettartamot figyelembe vesszük, akkor az egészségügyi költségek nem, vagy csak alig nőnek a kor előrehaladtával. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az átlagos egészségügyi költség csak azért nő a kor függvényében, mert a társadalmi elöregedéssel együtt nő azoknak a száma, akik közelebb vannak a halálhoz. Ahogy idővel nő a várható élettartam, úgy az egészségügyi költségek kor függvényében felrajzolt görbéje egyre kevésbé lesz meredek, mivel a jövőben a 65 évesek nem ugyanazon stádiumában lesznek az életciklusuknak, mint néhány évtizeddel korábban voltak a hasonló korúak.

Az Egyesült Államokban már a 60-as években elemezte Sutton (1965) a kórházi kezelések alakulását az élet utolsó évében. Azóta számos tanulmány foglalkozott a halálközeli egészségügyi kiadásokkal, és mindegyik arra az eredményre jutott, hogy közvetlenül a halál

60

bekövetkezése előtti időszakban nagyságrendileg magasabbak az egészségügyi költségek, mint az azt megelőző években vagy a túlélők esetében.

Ennek az eredménynek a gyakorlati jelentősége messze nem elhanyagolható. Ha a halálig hátralévő idő és nem a kor az, ami magyarázza az egészségügyi költségeket, akkor a jövőbeli társadalmi elöregedésnek nincsen akkora hatása az egészségügyi kiadásokra, mint azt korábban előrejelezték.

Az elhalálozottakat általában úgy definiálja a szakirodalom, mint azokat az egyéneket, akik nem élnek túl egy adott időszakot. Ettől eltér Seshamani és Gray (2004a és 2004b) módszertana;

ők aszerint csoportosították az elemzett népességet, hogy mennyi a halálig hátralévő idő az egyes egyének esetében. Az elhalálozottak és túlélők egészségügyi költségei közti rátákat az így képzett csoportok között számolták ki, ami nem egyezik meg egy adott évben elhalálozottak és túlélők költségei közti rátával.

Aszerint, hogy milyen módszertant alkalmaznak, a kutatásokat három csoportba sorolhatjuk:

 A leíró tanulmányok a halál előtti költségek (vagy azok egyes részkomponenseinek) alakulását vizsgálják aszerint, hogy a halál hány éves korban következett be, illetve azt nézik, hogy miként alakult az elhalálozottak és túlélők egészségügyi költségei közötti ráta korcsoportonként.

 Az ökonometriai tanulmányokban megfogalmazott kutatási kérdés az, hogy a kor vagy a halálig hátra levő idő magyarázza-e inkább az egészségügyi költségeket. Tehát a deskriptív kutatásokkal ellentétben itt azt vizsgálják, hogy milyen ok-okozati kapcsolat létezik ezek között a változók között.

 Az előrejelző kutatások arra keresik a választ, hogy a jövőben mekkora terhet rónak majd az egészségügyi kiadások a költségvetésre.

A szakirodalom egy része esetében kizárólag az elhalálozottak képezik a vizsgált népességet, az ő egészségügyi költségeiknek alakulását vizsgálják az egyének élete során a halálig hátralevő idő függvényében. Az élet utolsó periódusának (általában az utolsó egy évnek) a költségét hasonlítják össze különböző korcsoportok esetében. A kutatások másik csoportja esetében az alapsokaságot kiterjesztik a túlélőkre is, és korcsoportonként összehasonlítják egy adott időszakban elhalálozottak költségeit azokéval, akik túlélték ezt a periódust.

61