A fehér fagyöngy előfordulási gyakorisága napjainkban

Bár a fertőzött terültetek nagysága közel négyszeresére nőtt Roth (1926) megfigyelései óta, azonban az ország kb. 2/3 része továbbra sem fertőzött. Az ERTI adatai alapján napjainkban az erősen fertőzött területek jóval magasabb arányúak (18. ábra), azonban saját megfigyeléseink alapján a kevésbé és közepesen fertőzött területek részaránya magasabb.

Vizsgálataink szerint a gyengén fertőzött területek az ország összterületének 11%-át érintik, valamint a közepesen fertőzött területek aránya szintén 10% körüli, addig erős fertőzés pedig csak az ország kb. 5–6%-án tapasztalható (5. táblázat). Azok a területek, ahol a fehér fagyöngy erősebb fellépését tapasztaltuk, ott fordulnak elő, ahol eredetileg már Roth (1926) is megfigyelte a fagyöngy fellépését.

A nem fertőzött területek részaránya továbbra is az Alföldön a legnagyobb, itt a fertőzött területek főleg a tájegységek határain találhatóak, míg a terület központi régiója továbbra sem fertőzött. Bár ebben a tájegységben is a kevésbé fertőzött területek vannak többségben (kb. 4%), valamint az erősen fertőzött területek részaránya is csak 2%, azonban a

64 legnagyobb egybefüggő és összességében az ország legerősebben fertőzött területe is az Alföldön fordul elő (20. ábra).

5. táblázat: A fehér fagyöngy fertőzés intenzitásának alakulása Magyarország nagytájain napjainkban.

Nagytájak

A fertőzött kvadrátok aránya (db és %)

Összes

A Felső-Tisza-vidékén található nyárfaligetek és az utak menti nyárfasorokon tömegesen találkozhatunk a hemiparazitával, a bokrok nagysága pedig jóval átlag feletti.

Mindezt saját megfigyelésünk is alátámasztja, ugyanis a 2010-es mintavételezés során Sárospatakon, egy nyárfán növő 1,6-1,7 m átmérőjű fagyöngybokrot dokumentáltunk.

Nagyobb számban van jelen továbbá a fehér fagyöngy a Tisza-völgyében főleg Salix fajokon, addig a Nyírségben már alacsonyabb számban főként akácon (Robinia pseudoacacia) találkozhatunk vele. Az Alföld dunántúli részein magasabb fertőzés csak Mohács környékén (Mohácsi teraszos sík és Mohácsi-sziget) detektálható, továbbá a Drávamelléken szórványosan, míg a Mezőföldön szinte egyáltalán nem találkozhatunk fagyönggyel (20.

ábra).

65 20. ábra: A fehér fagyöngy fertőzöttség intenzitásának alakulása 2002-től napjaikig.

(Fehér: nem fertőzött területek; sárga: alacsony, narancs: közepes, piros: erősen fertőzött kvadrátok; szürke: 2005 előtti, bizonytalan adatok. Készült a saját megfigyelésink és a

Flóratérképezési Program adatbázisa alapján.)

Míg az Alföld igen jelentős része nem fertőzött, addig a másik síkságunkon, a Kisalföldön, alacsony egyedszámban ugyan, de szinte mindenütt előfordul a fagyöngy.

Napjainkra a Szigetköz közepesen fertőzött területté vált, míg erősebb fertőzést tapasztalhatunk a Duna-völgyében és a Győr-Tatai teraszvidéken, valamint a Marcal-medencében. Érdekesség, hogy amíg Roth (1926) idejében egy erősebben fertőzött régiót a Marcal-medence szomszédságában elterülő Öreg-Bakonyban találhattunk, addig mára ez a központ kissé északkeletebbre terjedt, illetve áttolódott a Marcal-medencébe. Természetesen közepesen és erősebben fertőzött területekkel még mindig találkozhatunk az Öreg-Bakonyban és Bakonyalján, ma már azonban az Észak-Dunántúl legerősebben fertőzött régióját ezen két középtáj együttesen alkotja.

Az Északi-középhegység az ország második legkevésbé fertőzött tájegysége az Alföld után, mivel a terület alig 10%-a fertőzött. Ebben a tájegységben szórványosan alacsony fertőzöttségű kvadrátok fordulnak elő, míg a Gömör-Hevesi-dombság és a Borsodi-dombság

66 északi területei közepesen fertőzöttek. Továbbá hasonló erősségű fertőzöttséget tapasztaltunk a Cserehát-hegység déli lábánál a Sajó és Hernád közötti területeken, de ez az összterület mindössze 5%-a. Az Északi-középhegységben a megszokottaktól jelentős eltérést tapasztaltunk a Gödöllői-dombság területén, itt ugyanis a fehér fagyöngy számos gazdanövényen nagy tömegben fordul elő. A terület egyik centruma a Gödöllői kastélypark, ahol a V. album leggyakoribb gazdanövényei nagy számban fordulnak elő. Erről a területről egyébként már Roth (1926) is erősebb fertőzést jelentett, mely a mai napig megmaradt.

Érdekesség, hogy Bartha és Mátyás (1995) a tájegység 2/3-áról jelentette a fehér fagyöngyöt, addig mi a Gödöllői-dombság erősebb fertőzött régióin kívül szinte alig találkoztunk a növénnyel.

A fehér fagyöngy jelenléte a Dunántúli-középhegységben igen változatos képet mutat.

Az erősen fertőzött területek, mely a tájegység mindössze 7%-a, az Öreg-Bakony és Bakonyalja vidékére centralizálódnak, addig a jóval nagyobb arányban előforduló (kb. 22%) közepesen fertőzött területek elszórva fordulnak elő (Keszthelyi-hegység, Déli-Bakony). A Balaton északi partja szinte egyáltalán nem fertőzött, valamint a Balaton-felvidéken és a Veszprém-Nagyvázsonyi-medence területén is csak alacsony egyedszámban figyeltük meg a növényt.

A Dunántúli-dombságon az erősen fertőzött területek a Zselicben és Belső-Somogyban találhatóak, vagyis ugyanott, ahol Roth (1926) szintén megfigyelte a fehér fagyöngyöt.

Ugyancsak találkozhatunk egy erősebben fertőzött területtel a Mecsektől északra fekvő Völgységben is. A közepesen fertőzött vidékek ezen területek körül elszórva találhatóak és keleten egészen a Belső-Somogy határáig, nyugaton pedig a Sió-csatornáig elnyúlnak. Az erősen fertőzött területek részaránya 10%, a közepesen fertőzötteké 18%, míg a gyengén fertőzött területek nagysága kb. 20%.

A Nyugat-Dunántúlon, ahol a legnagyobb az erdősültség az országban (Kottek 2008), tapasztaltuk a fehér fagyöngy legnagyobb arányú fertőzését. Ennek a tájegységnek több mint

¾-e fertőzött, sőt az erősen fertőzött területek részaránya is itt a legnagyobb, ami közel 20%.

A fehér fagyöngy terjedése Roth (1926) megfigyeléseihez képest szintén a Nyugat-Dunántúlon volt a legnagyobb, hiszen míg ő csak néhány helyről említi a növényt, addig mára ez a legfertőzöttebb tájegység. Az erősen fertőzött területek a tájegység nyugati vidékén (Alpokalja, Őrség), valamint a Zalai-dombságban és a Rába-völgyében találhatóak. Ezen területeken kívül majdnem az egész tájegység közepesen fertőzött, melynek aránya 36%. A kevésbé fertőzött területek a Nyugat-Dunántúl északi vidékén találhatóak (Kemeneshát, Vas-Soproni-síkság), mely részaránya 18%.

67 További érdekesség ezzel a tájegységgel kapcsolatban az is, hogy csak itt fordulnak elő a fagyöngy nyitvatermőkön élő alfajai. Az Abies fajokon megtelepedő V. album subsp. abietis példányaival csak az Soproni-helységben találkozhatunk (21. ábra [A] kép).

Hasonlóan alacsony egyedszámban fordul elő hazánkban a V. album subsp. austriacum is, bár ennek az alfajnak az előbbinél valamivel nagyobb az elterjedési területe. Szórványos előfordulását a Soproni-hegységben figyelhetjük meg, míg nagyobb egyedszámban a Kőszegi-hegységben, a Vasi-hegyháton és a Balfi-dombságban találkozhatunk vele. A növény elterjedési területe az Őrség déli és nyugati vidékére is elnyúlik, ahol leggyakrabban erdeifenyőt (Pinus sylvestris) parazitál (21. ábra [B] kép).).

21. ábra: A V. album subsp. abietis (A) és a V. album subsp. austriacum (B) elterjedése hazánkban. (Készült a saját megfigyelésink és a Flóratérképezési Program adatbázisa alapján.)

68