A kutatások azt is feltárták, hogy a tudásszakadékokra befolyással van a média iránti bizalom, valamint az egyes média- és egyéb kommunikációs csatornák sajátosságai. A csatornák befolyásoló hatásának bebizonyosodása fôleg a nyomtatott média szerepére, a nyomtatott és a sugárzott média egymáshoz viszonyított hatékonyságára és a televízió tájékozottságkiegyen-lítô képességére irányította rá a figyelmet.
Egyesek azt állították, hogy a nyomtatott média (napilapok, hetilapok, könyvek) jelentôsen képesek növelni a tudásszakadékokat. Érveléseikben ezek középosztály-orientációja (Robinson 1972; Tichenor és mások 1970) sze-repelt, és az, hogy a magasabb SES-csoportok jobban kedvelik ezeket, míg az alacsonyabb SES-csoportok inkább a televíziót szeretik (Bogart 1981;
Robinson 1972; Tichenor és mások 1970). Továbbá a nyomtatott média sokkal mélyrehatóbb az elektronikus médiához képest, és akik a nyomtatott médiát részesítik elônyben, azok több idôt töltenek a nyomtatott médiával, mint mások (Kleinnijenhuis 1991). A tájékozottság és a nyomtatott médiára fordí-tott idô közötti arányosságot számos tanulmány támasztja alá (Gandy és El Waylly 1985; Gaziano 1984; Griffin 1990; Kleinnijenhuis 1991; McLeod és Perse 1994; Mulugetta 1986; Pan 1990; Price és Zaller 1993; Robinson 1972;
Simmins és Garda 1982). Gaziano (1984) megállapította, hogy az iskolázottsá-galapú tudásszakadékok nagyobbak az újságot nem olvasók, mint az újság-olvasók között.
Ezzel szemben néhány tanulmány a televíziózásnak a tudásszakadékot csökkentô szerepére összpontosított. Ebben a kutatásban két téma bír fontossággal. Az egyik: csökkenti-e a televíziózás a szakadékokat? A másik:
ha igen, akkor a hatás azonos-e az egyszerû és a mélyebb információk te-kintetében (Miyo 1983; Mulugetta 1986)? Neuman (1976) számos érvet sorakoztat fel amellett, hogy a televízió áthidalhatja a tudásszakadékokat.
Egyrészt a televíziónézés – más média befogadásától eltérôen – nincs különösebb korrelációban az iskolázottsággal. Másrészt az alacsonyabb SES-csoportok tagjai jobban szeretik a híreket a televízióból beszerezni, mint más forrásból. Harmadrészt az emberek televíziónézési motivációi eltérnek azok-tól a motivációikazok-tól, amelyek miatt más médiát igénybe vesznek.
Negyedrészt a televíziónézés természete inkább analóg, mint véletlenszerû.
Vagyis más médiák igénybe vevôihez képest a tévénézôk kevésbé képesek szelektíven kiválasztani, hogy milyen híreket fogadjanak be.2
Egy tanulmányban, amely a hírekben hallottak felidézésérôl szólt, Neumann (1976) nem talált jelentôs iskolázottságalapú különbséget a tartal-mi és a történettípusú felidézésben. Egyedül csak a hírek iránti érdeklôdés-ben talált különbséget. Akik igyekeztek megtartani a folyamatos tájéko-zottságukat, azok több történetet tudtak felidézni, mint az alkalmi nézôk.
Ennek a tanulmánynak azonban fontos hiányosságai vannak. Nem elemezte 316 MÁSODIK FEJEZETMÉDIA ÉS TÁRSADALOM– IRÁNYZATOK A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ HATÁSAIRÓL
az egyes specifikus témákban való tájékozottságot, sem azt, hogy a befo-gadók kiegészítették-e a televízióból történt tájékozódásukat más forrá-sokkal, sem azt, hogy voltak-e különbségek azok között, akik nézték a televíziót, és akik nem. Ez az utóbbi kulcskérdésnek számít, mert akik nem nézték a híreket az interjú napján, azok kirekesztôdtek a mintából. Ám ez a tanulmány mégis felvet egy fontos megállapítást: amikor az emberek nézik a televíziót, az iskolázottságalapú szakadék kevésbé valószínû. Az Egyesült Államokban és egyes fejlôdô országokban végzett más kutatások is alátá-masztják ezt a megállapítást.
Ezzel szemben egyes tanulmányok azt állapították meg, hogy a televízió-zás negatívan hat ki a tájékozottságra. Gandy és El Waylly (1985) arról szá-mol be, hogy a felmérés során afroamerikaiak azt vallották, hogy többet nézik a tévét, a tájékozottságuk mégis alacsonyabb volt. Egy indiai kutatás vegyes eredményekrôl számolt be: a tévénézés a szakadékok csökkenését jelentette egy „elmaradott” faluban, viszont a szakadékok növekedését jelen-tette egy „progresszív” faluban (Shinghi, Kaur és Rai 1982).
Az újságolvasást a tévénézéssel egybevetô tanulmányok általában azt mutatták ki, hogy a nyomtatott sajtó jobban kapcsolódik az egyszerû és az elmélyült tájékozottsághoz is. Egy választásokról szóló tanulmányban a kevés-bé iskolázott, de újságolvasó emberek jobban tájékozottnak bizonyultak, mint a magasabban képzett befogadók (Mulugetta 1986). Ebben az a figyelemre méltó, hogy pedig a magasabb iskolázottsági szintet általában az újságol-vasáshoz szokták kapcsolni. Az a kevés tanulmány, amely nem talált össze-függést az iskolázottság és a helyi újság olvasása között, arról számolt be, hogy a városi vagy regionális újság olvasása az iskolázottsághoz kapcsolódik (Donohue, Tichenor és Olien 1986). Ez azt jelenti, hogy bizonyos témákban a szakadék kiszélesedik az olyan „kozmopoliták” között, akik olvasnak regionális újságokat, és akik nem (Merton 1968).
A szakirodalomban azonban egybehangzóbb az a megállapítás, hogy bár a televízió képes növelni a tájékozottságot az alacsonyabb SES-csoportok körében, mégis téves információterjesztôként elkönyvelni, mert a televízió-ban inkább a szórakoztatás kap hangsúlyt, nem pedig az ismeretek ter-jesztése, különösen más médiumokhoz viszonyítva.
A kutatások felvetették az interperszonális beszélgetéseknek a tudássza-kadékokra gyakorolt hatásának fontosságát, bár azok pontos hatása az ezen terület kutatásának szükségessége ellenére még tisztázatlan (Chaffee 1972).
Az az általános elképzelés, hogy a témának valamilyen társadalmi konflik-tus és/vagy a felfokozott médiapublicitás miatti kiemelkedô érdekessége interperszonális beszélgetéseket gerjeszt. Ennek az a következménye, hogy a témával kapcsolatos információk gyorsabban terjednek el minden társadal-mi csoport körében, hozzájárulva a tájékozottság kiegyenlítôdéséhez. Az interperszonális beszélgetések ilyen módon tehát a média generálta informá-ciók felerôsítésével fokozó, sôt gyorsító szerepet játszanak ebben a
folyamat-ATUDÁSSZAKADÉK HIPOTÉZISE. HUSZONÖT ÉVVEL KÉSÔBB 317
ban (Childers 1975; Donohue és mások 1975; Hornik 1989). Tehát az inter-perszonális beszélgetésekkel felerôsödött médianyilvánosság nagyon hatékony a tájékozottság kiegyenlítôdésében a fejlett és a fejlôdô országok-ban egyaránt. A munkahelyekhez és más szervezetekhez (Brantgarde 1983;
Gaziano 1984) és más közösségekhez (Finnegan és mások 1990) tartozás is bizonyára közrejátszik a tájékozottság megnövekedésében. Az újítások elter-jedését vizsgáló kutatásokból származó bizonyítékok szintén az interper-szonális kommunikáció fontosságát jelzik (Rogers 1983).
Az interperszonális kommunikáció fontosságáról szóló bizonyítékok tehát a szisztematikusabb kutatások szükségességére mutatnak rá. A hipotézis finomításának két ígéretes iránya kínálkozik. Az egyik: hogyan hat az inter-perszonális kommunikáció a tudásszakadékokra hasonló és nem hasonló közönség körében? A másik: a szerep, amelyet az interperszonális kommu-nikáció betölt, eltér-e egymástól heterogén és homogén közösségekben? Egy új kutatás elôkészíti az alapokat ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatához.
Melwani, Viswanath, Becker és Kosicki (1994) szerint a heterogén közösségekre jellemzô gyengébb társadalmi rögzítettség elônyös lehet, mert lehetôvé teszi az „eltérô érdekû és tájékozottságú emberek közötti interak-ciót, alkalmat nyújtva ezzel az ismeretek terjedésének meghatározott témákról”. Ez a „gyenge kötöttségek” erôsségének elve (Granovetter 1973).
Másfelôl a kevésbé pluralisztikus rendszerekre jellemzô szorosabb kötöttségek és érdekhomogenitás hátrányos lehet az új információk megszer-zésében. Ha a kutatók empirikus bizonyítékokat találnak ezekre a tételekre, az bizonyára segítségül szolgál majd a tudásszakadék hipotézise fô axiómái-nak finomításához.
Összegzésül: a csatornák befolyásoló hatásáról és a tudásszakadékról szóló megállapítások nem egyértelmûek, és újabb területek kutatásának szük-ségességét vetik fel. Lehetséges, hogy egybevethetô a megszerzett informá-ció mennyisége olyankor, amikor a kapott hírek mennyisége egyenlô (Robinson 1972). Ám a kapott hírek mennyisége általában már önmagában is más faktorokon múlik, köztük az SES-en, valamint az érintettségen, amely valamilyen társadalmi konfliktusból vagy az illetô mindennapi elfoglalt-ságából következik. Fontosabb azonban az, hogy ki milyen médiát vesz igénybe elsôdleges forrásként. Ha a médiahasználat céltudatos és egyenlô a társadalmi csoportok között, olyankor a tájékozottsági különbségek nem annyira feltûnôek (Chaffee, Ward és Tipton 1970; lásd még Pearson 1993).
Azonban különbségek vannak a médiára való odafigyelésben, a média-használatban és az információfeldolgozásban, különösen a nyomtatott médiát illetôen. Loges és Ball-Rokeach (1993) megállapította, hogy a mintájukban a gyakori és a nem gyakori újságolvasók eltérô okokból olvasnak újságot.
A magasabb jövedelmû csoportok tagjai inkább a státuszukkal összefüggô okokból olvastak újságot, mint például „a közösség élvonalában maradni”, továbbá azért, hogy eldöntsék, kire szavazzanak, és hogy megértsék a 318 MÁSODIK FEJEZETMÉDIA ÉS TÁRSADALOM– IRÁNYZATOK A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ HATÁSAIRÓL
közösségben történô eseményeket. Griffin (1990) azt állapította meg, hogy a magasabb képzettségû befogadók inkább a nyomtatott sajtóban megjelenô közügyekre figyelnek, és hogy a magasabban képzettek esetében az újság-olvasás és a tájékozottság között szignifikáns az összefüggés, az alacsonyab-ban képzettek esetében azonalacsonyab-ban nem. Kleinnijenhuis (1991) Hollandiáalacsonyab-ban végzett kutatása szintén azt tárta fel, hogy az újságolvasásnak több hasznát veszik azok, akiknek magasabb a képzettségük.
Ez arra utal, hogy a tudásszakadékok a médiára való odafigyelés és az ott szerzett ismeretek feldolgozása közötti különbségekbôl, valamint az alacso-nyabb és magasabb SES-csoportok közötti helyzetbeli eltérésekbôl adódnak (Gunter 1987; Robinson és Levy 1986). Az SES domináns faktor marad a tudásszakadékokban, hacsak nem történik alapvetô szerkezeti változtatás a kevésbé iskolázottak médiához való hozzáférésében (Donohue és mások 1987). Egyesek szerint az új technikai fejlemények – mint például a kábel-televízió, a teletext és a számítógép – mérsékelhetik a szakadékokat (Compaine 1985; Parker és Dunn 1972), bár ez még kérdéses, mivel a maga-sabb SES-csoportok könnyebben fogják majd birtokba venni és hasznát venni ezeknek az új eszközöknek (Berg 1984; Ettema 1984; Finnegan, Viswanath és Loken 1988; Rogers 1976; Scherer 1989; Tomita 1989).