• Nem Talált Eredményt

üisszaíekintés

In document nukleáris tudomány és a 20. század (Pldal 153-156)

A sugárforrások és a sugárvédelem fejlődésének százhat éves történetét az J. táWázaí szemlélteti.

A röntgensugárzás felfedezése után már néhány hét múlva észlelték, hogy a besugárzott testfelületen bőrpír, majd további besugárzás után bőrgyulla­

dás, sőt elhalás lép fel. A radioaktív sugárzás hasonló elváltozást okozott. Né­

hány év múlva kimutatták a sugárzások rákkeltő hatását. Azt találták, hogy az emberi szervezetbe került csekély mennyiségű radioaktív anyag okozta belső besugárzás is károsító hatást gyakorolhat. Orvosi diagnosztikai és terápiás célra egyre nagyobb sugárintenzitást kibocsátó röntgenberendezéseket gyár­

tottak és nagy aktivitású rádium sugárforrásokat készítettek. A sugárzások ipari alkalmazása az első évtizedekben nem volt jelentős, ezért elsősorban az orvosok és az ápoló személyzet köréből szedte áldozatait a védelem nélkül használt röntgen- és rádiumsugárzás.

Harminc év szomorú tapasztalatai után hívták fel kutatók először a figyel­

met arra, hogy bizonyára van egy olyan sugáradag - dózis -, amelyet az ember jelentős károsodás nélkül képes elviselni (tolerálni). A sugárforrás és a fel­

használó személy közé olyan vastag árnyékolóréteget kell elhelyezni, hogy az em bert az ún. toleranciadózisnál nagyobb sugárterhelés ne érje.

--- ^ 1 5 i

N---Sugárforrások, sugárvédelem

1895 A röntgensugárzás felfedezése- heteken belül bőrpír, g3nilladás , 1896 A természetes radioaktivitás felfedezése

Thomson: „there is evidently a point beyond which exposure cannot go without causing serious trouble"

1900 Leukémia, egyéb daganatok megjelenése 1919 Magreakciók felfedezése

1920 Belső sugárzás: csontszarkomás megbetegedések 1925 I. Nemzetközi Radiológus Kongresszus

- a toleranciadózis fogalma

- a Szt. György kórház (Hamburg) emlékoszlopán 400 mártír, köztük 18 magyar neve

A Sugárzási Egységek Nemzetközi Bizottásga (ICRU)

- toleranciadózis: 0,2 R/nap (mai egységben kb. 720 mSv/év) 1930 A mesterséges radioaktivitás felfedezése

1938 A maghasadás felfedezése 1942 Az első atomreaktor

1945 ATOMBOMBA

1946 Atombomba - légköri atomfegyver-kísérletek

1950 ICRP - megengedhető dózis: 0,3 R/hét (mai egységben kb. 150 mSv/év) 1951 Az első atomerőmű

1954 Mesterséges radioaktív izotópok alkalmazása hazánkban

1958 ICRP - megengedhető dózis: 0,1 R/hét (mai egységben kb. 50 mSv/év) 1959 KFKI kutatóreaktor - izotópgyártás

1971 BME tanreaktor

1977 ICRP26

- determisztikus károsodás

- sztochasztikus sugárhatás (LNT-teória)

dóziskorlát: foglalkozási 50 mSv/évlakossági 5 mSv/év 1980 I. Tv. az atomenergiáról

1982 A paksi atomerőmű 1. blokkjának indítása

Sugárvédelmi Alapszabályzat (BSS) - a NAÜ kiadványa 1986 A csernobili atomerőmű súlyos balesete

1988 Az „1980. évi tv. az atomenergiáról" felhatalmazása alapján: a 7/1988. (VII.20) SZEM R. a sugárvédelemről (az ICRP 26 és a BSS alapján)

1990 ICRP 60

- dóziskorlát: foglalkozási 20 mSv/év lakossági: 1 mSv/év

1996 CXVI. Tv. az atomenergiáról; Nemzetközi Biztonsági Alapszabályzat: Az ionizáló sugárzás elleni védelem és a sugárforrások biztonsága (IBSS), a NAÜ kiadványa.

2000 Az ICRP-60 és a NAÜ IBSS alapján készített 16/2000 (VI. 8.) Eü.Min. rendelet a sugárvédelemről.

A gyorsítók, majd az atomreaktorok által kibocsátott sugárzás intenzitása, valamint az atomreaktorokban keletkező mesterséges radioaktív izotópok ak­

tivitása sok nagyságrenddel felülmúlta a röntgenberendezések által előállított sugárintenzitást, illetve a negyvenes évek elejéig előállított természetes radio­

aktív - elsősorban “ ®Ra - sugárforrásokét.

Az atombomba bevetése, majd a légköri atomfeg5rver-kísérletek okozta vi­

lágmérvű radioaktív szennyeződés a Föld valamennyi lakóját érintette.

A 20. század második felében az atomenergia és az ionizáló sugárzás békés alkalmazása széles körben, így hazánkban is elterjedt. Reaktorok épültek, len­

dületesen fejlődött az izotópgyártás és alkalmazás, 1982-ben üzembe lépett a paksi atomerőmű. Ezalatt világszerte növekedett a sugárforrások aktivitása.

Az ICRP (In tern ation al C om m ission on R adiological P rotection - Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság) a sugárzások károsító hatásáról összegyűjtött ta­

pasztalatok - elsősorban a hirosimai és nagaszaki atombomba támadás túlélő­

inél észlelt késői károsító hatások elemzése alapján - több lépcsőben csök­

kentette a sugárveszélyes munkahelyen dolgozók és a lakosság megengedhető dózisát. Ennek következtében a sugárveszélyes munkát végzők körében a normál munkavégzés m ellett kevés egészségkárosodás lépett fel és a baleseti besugárzásból eredő halálozások száma is töredéke volt a század első felében védelem nélkül végzett munka áldozatainak.

Napjaink sugárvédelmi szemlélete az ICRP 26-os kiadványán alapul. Esze­

rint kétfajta sugárhatással kell számolnunk. Az egyes szervek működését a szervre és hatásra jellem ző dózisküszöb felett a sugárzás rövid időn belül (né­

hány nap, hét elteltével) károsítja, és a dózis növekedtével a kórkép súlyossága nő. Szabály, hogy sugárveszélyes munkát csak olyan műszaki sugárvédelmi berendezésekkel ellátott létesítményben szabad végezni, ami biztosítja, hogy normál körülmények között ez az ún. determinisztikus sugárkárosodás ne lépjen fel.

A sugárzás másik, késői károsító hatása egyes rosszindulatú betegségek, il­

letve genetikai hibák gyakoriságának növekedésében nyilvánul meg. Az ICRP feltételezése szerint ezen ún. sztochasztikus hatásoknak nincs dózisküszö­

bük, és a károsodás arányos a dózissal (L in ear N o n -T r es h o ld - LNT-teória). A dóziskorlátnak biztosítania kell, hogy a sugárveszélyes munkát végzők kocká­

zata ne legyen nagyobb, mint a más hasznos tevékenységet végzőké, és a dó­

zist ezen korláton belül olyan kicsire kell leszorítani, ami ésszerűen elérhető.

Az ICRP 60-as kiadványa az egységnyi dózis okozta rosszindulatú betegsé­

gek gyakoriságnövekedésére a korábbinál nagyobb értéket adott meg. A fog­

lalkozási sugárterhelés ajánlott dóziskorlátja az 1928. évinek mintegy har- mincadrésze. A lakossági dóziskorlát pedig az átlagos természetes sugárter­

helés egyharmada.

Az atomenergia és az ionizáló sugárzások biztonságos alkalmazásának kö­

vetelményeit szerte a világon, így hazánkban is törvény írja elő (az 1996. évi

CXVI. törvény az atomenergiáról), és a sugárvédelmi előírásokat az ICRP, il­

letve a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) ajánlásain alapuló rende­

letek szabályozzák.

In document nukleáris tudomány és a 20. század (Pldal 153-156)