• Nem Talált Eredményt

Épül a ciuiliüáció

Tavaszi zápor után leszalad a víz a domboldalról. A völgy mélyén folyó patak tovább szállítja a vizet a folyó, a tenger felé. Okos emberek gátat emeltek a víz útjába, hogy a megnövelt szintkülönbséget kihasználva a víz sodra és esése vízimalmot hajtson. Érzelmes környezetvédők meg is dicsérik az ilyen „meg­

újuló energiaforrást." (Amit természeten a Nap mélyén működő fúziós atom­

reaktor táplál.)

Ennek teljes analogonja az a Szilárd L eótól származó gondolat, hogy a Nuk­

leáris Völgy szintkülönbségét is hasznosítani kell. Az urán még őrzi a szuper­

nóva melegét. A Nukleáris Völgy jobboldali lejtőjén lassan csordogál lefelé, ra­

dioaktív a-bom lások egymásutánja során évmilliárdok alatt szivárog ki belőle a nukleáris energia. Szilárd azt javasolta - és részt is vett ennek megvalósítá­

sában -, hogy az urán-atommagot atomreaktorban egyből két részre hasítva gyorsan és szabályozottan nyerjük ki a nukleáris energiát. A z ato m rea k to r éppúgy term ész eti folyam atot h a sz n o sít az em b er szám ára, m in ta vízimalom, { l / e ábra) Hazánkban a villamos energia 40% -át szolgáltatja (olcsón és tisz­

tán) a paksi atomerőmű. Egy kilowattórára vonatkoztatott radioaktivitás-ki­

bocsátása sokszorta kisebb, mint a dunántúli szénerőműveké. Amikor a kör­

nyezetféltő hirdetéseket olvassuk: „Hagyd otthon az autód, szállj villamosra!", akkor ez fosszilis tüzelés helyett nukleáris energia hasznosítására buzdít.

A Földben egyetlen olyan izotóp maradt, amit lassú neutron hasítani ké­

pes, miközben 2-3 új gyors neutron keletkezik: ez a A világ legtöbb atomerőmőve a neutron-láncreakciót urán hasadóanyaggal valósítja meg, a neutronok lelassítására (VWg-ner Jenó'nyomán) vizet használva. A víz kismér­

tékben neutronelnyelő (n + —> ^H), az uránban 3% -ra kell dúsítani a izotópot. Dúsított uránnal és vízlassítással működik a világ legtöbb erőművi reaktora, köztük a paksi atomerőmű is. A földi uránban ma 0,7% a ^asu- tartalom. De a felezési ideje 0,7 milUárd év, tehát 2 milliárd évvel ezelőtt 3% volt a ^^®U-koncentrációja. Milyen könnjm lett volna akkor atomreaktort csinálni. A term észet csinált is! Közép-Afrikában egy uránbányában olyan uránt találtak, aminek ^^^U-koncentrációja jóval kisebb, mint a ma általánosan tapasztalt 0,7% . Ez csak úgy lehetséges, hogy itt egykoron természetes atom­

reaktor működött, ami önmagát szabályozta: talajvíz szolgált neutronlassító­

ként. Túlhevülés esetén elforrt a víz, a reaktor neutronlassítás hiányában le­

állt. Lehűlés után visszafol)^ a talajvíz, a reaktor újra működni kezdett. A z a to m r e a k to r te h á t éppú gy term ész eti jelen ség , m int a z á p o r és a patak.

Gondolkozzunk el egy pillanatra. 2-3 milliárd évvel ezelőtt primitív népek is használhatták volna az atomenergiát - ha már éltek volna. Ha viszont a civilizá­

ció csak 2-3 milliárd év múlva bontakozna ki, magas technika birtokában sem tudnának atomreaktort építeni, mert addigra szinte minden elbomlik. M i­

lyen érdekes: az uránizotópok felezési ideje és az evolúció időigénye azonos nagyságrendű. Mire a modern természettudomány kibontakozott, a szupernó­

va által 4,5 milliárd éve termelt javarésze elbomlott, de annyi még maradt, hogy csúcstechnikával fölszabadítható az atomenergia. Felelős gondolkodással megakadályozható lehet a széntüzelés fenyegetése: a globális klímakatasztrófa.

A nukleáris energia műszaki hasznosítása ellen hallható én/elés azt han­

goztatja, hogy a széntüzelés vagy vízienergia természetes, tehát ártatlan, míg az atomenergia természetellenes, tehát veszélyes energiaforrás. Ennek oka a felnőttek egy részének még meglévő nukleáris tájékozatlansága. A fiatalok az itt elmondottakat már az iskolában megtanulhatják. Ok megértik, amit Ja m e s L ov elock, a földi természet önmagára gondot viselő Gaia-modelljét megalkotó légkörkémikus mondott:

- A z U niverzum term ész etes energiája n u kleáris energia, ez táplálja a csil­

lag fén y t az égen. Ha p e d ig így van, ha Isten univerzum át m a is atom en erg ia m ű k öd teti, a k k o r m iért tü n tetn ek sokan az ellen, h o g y m i is atom en erg iáb ó l n yerjü n k elektrom osság oti'

Tanulság

Az ezredfordulóra fokozatosai! leomlanak a diszciplináris korlátok. A T er­

m észetet (atommagtól galaxisokig) és a Civilizációt (embertől csúcstechniká­

ig) egységes képben látjuk. Ez a kép fenséges és gyönyörű.

________________________________ \ _____________________________________

7 33 N

Kibontakozik előttünk, hogy a Természetet mély erők működtetik: az égi­

testeket formáló gravitáció, az égitesteket szabadenergiával tápláló m agerő, a biológiai organizációt és evolúciót vezető elektrom ossság , mindehhez az idő múlását beszabályozó gyenge ^ -radioaktivitás. A négy erő összjátéka legszebb gyümölcsének magunkat érezzük: az Isteni Színjátékot megértő és megcsodá­

em bert.

Mint arra több ponton céloztam, úgy látszik, hogy a Term észet alapvető ál­

landói (legfőképp e négy erő intenzitása) finoman úgy vannak összehangolva, hogy az emberi létet lehetségessé tegyék. Ennek megfogalmazása a Tipieráltal bevezetett A n tropiku s Elv: a Természet több állandója levezethető abból az emprikus tényből, hogy mi vagyunk. Innen elménknek már nem esik nehezé­

re, hogy eljátsszék a gondolattal: a Természet kvantitatívan bizonyítani lát­

szik, hogy benne egy terv öltött testet. Az Alkotó úgy választotta meg a Te­

remtett Világ szabad paramétereit, hogy évmilliárdok alatt kifejlődhessen Adám és Éva, akik elcsodálkoznak a Gondviselés munkáján.

M ielőtt fol3Ttatnánk a gondolati kalandozást, fölmerül egy racionalista kér­

dés: ezek az „összehangolt adatok" valóban függetlenek egymástól? Száz esz­

tendeje sok jelenséget függetlennek ítéltünk, amiket azóta a modern term é­

szettudomány sikeresen lev ezetett. Lehet, hogy a 21. század eljövendő Szu­

perelméletében kiderül majd: ezek az „összehangolt adatok" valójában egymás következményei. így visszajutunk az einsteini kérdéshez:

- Egy d o lo g fog lalko zta t leg in k áb b : vajon a T erem tő tu dott volna e g y m á s ­ m ilyen világot alkotni, ha nagyon a k a rt volna i’

A modern természettudomány talán legmélyebb kihívása: a Nagy Bumm:

mennyire önkényes? Volt-e előzménye?

Az einsteini általános relativitáselméletet követvén, amint visszafelé me­

gyünk a múltba és közeledünk a kezdeti időszingularitáshoz, egyre inkább el­

mosódnak a részecskék különbségei, az erők intenzitáseltérései. Mindinkább a gravitáció válik dominálóvá, ami nem más, mint a dinamikusan viselkedő tér-idő-geometria. Ezt nemlineáris egyenletek írják le, amelyek mindig tarto­

gathatnak (struktúrát formáló vagy káoszba sodró) meglepetéseket. Egy mind divatosabb modell szerint a legkorábbi időkben (a gravitáció kezdeti domi­

nanciáját jelző P lan ck-iéle lO“^* s időhatáron belül) a téridő egy összeg)mrt spongya volt. Később az egész tágulásnak indult. Minden kis buborékából egy olyan univerzum fejlődhetett ki, aminek sorsa és állandói függetlenültek a többikétől. Különböző dimenziókba különböző univerzumok tágulnak be, végtelen a választék. Egyes univerzumok csak szempillantásig élnek, azután ponttá zsugorodnak. Mások oly sebesen tágulnak, hogy a struktúrátlanul szétszóródó anyagnak nincs ideje és módja összetömörülni és formát ölteni.

De a végtelen választékban akadhat egy (vagy néhány), amelyben az állandók úgy fagytak be, hogy azok atomok, atommagok, csillagok, bolygók, molekulák kialakulását teszik lehetővé, amikből végül értelmes lények alakulnak ki, és el­

csodálkoznak: - Jé , m in den úgy volt beállítva, h og y m i m egszü lessü n k és m in ­ d en t m e g ér tsü n k I

Ez a Multiverzum-modell azt tételezi föl, hogy mi csak egy vagyunk a végte­

len sok világ közül. Ez kiküszöböli a tervet és tervezőt, de ettől saját világunk nem lett kevésbé antropikus. Legutóbb M artin R ees írt erről egy brilliáns mű­

vet: C sa k H at Szám ! (Just Six Numbers.) De hogyan lehetne megtudni, mel}ák modell igaz: az egyedi antropikus Univerzum vagy a buján kimeríthetetlen Multiverzum? És erre, sajnos, nem tudunk válaszolni: a Multiverzum többi variációja számunkra elvileg megfigyélhetetlen. Márpedig Planck már száz év­

vel ezelőtt fölemelte óvó szavát:

- A m it m érn i tu dok, c s a k az létezik.

Itt tartunk 2001-ben. Happy end nincs? De azt hiszem, az új évszázadba át­

lépett fiatalokat az fogja lelkesíteni, hogy vannak nagyon mély és nagyon izgal­

mas kérdések, amelyekre ők kereshetik a választ. Az Euklidesszel, P tole- m aiosszal, K opern iku sszal, N ew tonnal, M axwellel, Einsteinnel, R u therford- dal, H eisen b erg g el elindult történet még nem ért véget.

% ë ^ h à U ^ ' ^ Ö » S « '*v.\ 4;. á-;.!'-: liÿ

, , . , , ...

1. -, |ífíí4í-.ií/'S-.>i('í!Ía'r,. ,

'^'■'ír • V' ■■ fu förf;;iiíi';WiV‘.’5í.''-í.'

. . 1 i . ¿I • ‘ I !.' ! I • ' . .

íiáVív

r n m ß

-.n ... ^

. feP’ I f f

'■ «at^!v|lis!íki|-S|!Éáw^

- .;kvíí f e i ^ * á ( í M Í :| i S É É t t W

■■ f<»ir 4*

■:' l %iH' V’lKV.íf'íí :i'.¡y.í

;1. / ' ní«é£¿üí

■ ■ i : ■: 'il "/■;. /'v^/;:V,;r, ': ,V’';V^^ • • " fflM’f e ■-* '■ ' '

i'ri t

' á r i

HORVÁTH DEZSŐ

Szímmetiíák az elemi részecskék