Dacy, Douglas C.: Nem homogén termékek ár- és termelékenységi indexe

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

769

IPARSTATISZTIKA

1963. ÉVI ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS EURÓPA LAKÁS-

És ÉPITÉSSTATISZTIKÁJÁRÓL

(Annual bulletin of housing and building statistics for Europe 1963.) New York. 1964.

United Nations. 68 p.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizott—

ságának titkársága a Lakásügyi—, Épí—

tési— és Városrendezési Albizottság fel—

kérésére 1964-ben is kiadta, immár he—

tedszer, bővített alakban és tartalom—

mal a szakmai körök részére szinte nél—

külözhetetlen éves összefoglaló jelenté—

sét. A jelentés célja: rávilágítani az euró—

pai lakáshelyzetre és adatokat szolgál—

tatni az épitkezésekről, valamint az építőanyaggyártásáról és —felhaszná—

lásról. Az összefoglaló jelentésben — bár nem mindegyik táblában —— Euró—

pa csaknem valamennyi országa szere- pel. Az összehasonlítás érdekében sok helyen tartalmazza az Amerikai Egye—

sült Allamok azonos tárgyú adatait is.

Az 1963. évi (7.) kiadás az elmúlt utol—

só tiz esztendőt (1954 1963) öleli fel. Az eddigi — így az 1962. évi összeállítások- hoz képest ís —— bővítést jelent egy tábla, amely az ország lakásállományá'r mutatja be az egyes évek végén, továbbá

három új tábla a befejezett lakások

felszereltségéről, a függőleges tehervi—

selőként alkalmazott anyagokról és az újonnan épült lakások földrajzi meg- oszlásáról (városi—falusi területek, köz—

ségek nagysága).

Különös érdeklődésre tart számot a teherviselő anyagok szerinti felsorolás, melyből jórészt megállapítható az épít- kezéseknél alkalmazott munkamódszer és ebből folyóan az igénybe vett gépek, tehát ez közvetve képet ad az orsza-

gok építőiparának színvonaláról.

A többi, korábban is megjelentetett tábla anyagát is felülvizsgálták; ahol er- re szükség és mód volt, ott az adatokat

helyesbítették és kiegészítették, elsősor—

ban az 1960. év körül végrehajtott orszá- gos lakásösszeírások már eddig rendel—

kezésre álló eredményei alapján.

A kibővített jelentés 17 táblája a kö—

vetkező hét témakörrel foglalkozik:

a) demográfiai irányzatok (1. tábla);

b) lakásépítkezések (2—8. tábla) meg—

kezdett, építés közben levő és befejezett

lakások; az elkészült lakások nagysága;

felszereltsége; az új lakások egy vagy kétlakásos, több lakásos avagy egyéb épületben vannak—e; az újonnan épült lakások megoszlása a függőleges teher—

viselőként alkalmazott anyagok és ele-

7 Statisztikai Szemle

mek szerint; az elkészült lakások cso—

portosítása a beruházóktól függően —

állam, közületek, szövetkezetek, magán- személyek, ezek állami támogatással vagy anélkül — az új lakások földrajzi elhelyezkedése;

c) lakásállomány sekkel) (9. tábla);

d) állótőke—képződés (nyugat— és kelet- európai országokban): (10—11. tábla);

e) munkaerő (foglalkoztatottság és munkanélküliség az építőiparban) (12—-

13. tábla);

f) árak, költségek és lakbérek (14—16,

tábla);

g) építőanyag —— ellátás, — termelés, fogyasztás, kivitel és behozatal a fonto—

sabb építőanyagokból (l7.' tábla).

A jelentés függeléke közli az ENSZ Statisztikai Hivatala által a tagországok

részére alkalmazásra ajánlott lakás— és

építésstatisztikai fogalmak meghatáro—

zásait, továbbá a közreadott adatok for—

i'ásait.

Az éves jelentés kiegészítéseképpen, a legújabb rendelkezésre álló adatokat is közölve, az Európai Gazdasági Bizott—

ság titkársága kiadja a ,,Guarterly Hous—

ing Construction Summary for Europe"

cimű rövid összeállítást is.

Mind ennek, mind pedig az éves jelen—

tésnek csupán adatközlő jellege van. Az európai lakáshelyzet irányzatának és az

országok lakáspolitikájának vizsgálatá—

val az Európai Gazdasági Bizottság tit—

kárságának másik, nagyobb időközök—

ben megjelenő tanulmánya foglalkozik.

(lakásmegszünteté—

(Ism.: Szentes Vidor)

*

DACY, DOUGLAS C.:

NEM HOMOGÉN TERMÉKEK ÁR- És TERMELÉKENYSÉGI moexe

(A price and productivity index for a non- homogenous product.) ——- Journal of the Ame—

rican Statistical Association. 1964. június 469—

480. p.

A statisztikai gyakorlatban mindig problémát jelent olyan termékek árvál- tozásának mérése, amelyeknek nincs egyértelműen meghatározható (összeha—

sonlítható) mennyiségi egysége. Ez az eset például az építőiparban vagy az

egyedi gépgyártásban.

A *termelés változását, ha nem homo- gén termékekről van szó, négyfélekép—

pen lehet megközelíteni:

770

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEUÖ

a munkaráfordítások;

az anyagráforditások;

a munka— és anyagráfordítások; végül a folyóáras termelési érték ráfordítási ár- indexszel történő korrekciója

segítségével.

Az első három módszernél a techno—

lógiai feltételek, a negyediknél a ter—

mékkibocsátási és ráfordítási árarányok változatlanságát kell feltételeznünk. A

gyakorlatban többnyire ez utolsó mód—

szerrel találkozunk.

E mérési módszer ellen két oldalról

hozhatók fel nyomós aggályok. Neveze—

tesen az árváltozásokról szerzett infor-

mációk nem minden esetben tekinthe—

tők megbízhatóknak, ezen általában túl kell tennünk magunkat. Nem ez az eset azonban az index formulájában rejlő hibával, melyet a formula megváltozta- tásával nagyrészt kiküszöbölhetünk. Az általánosan alkalmazott formula:

P' : % w'wM m' 11/

ahol:

w' — a bérszínvonal,

M' —— az anyagárak változásának

indexe,

P' —— az ár— (költség—) index, 'lw és aM— a bér— és anyagköltségek

súlya.

E formula nem veszi figyelembe a ter—

melékenység bekövetkezett változását, il-

letőleg feltételezi annak változatlan szín—

vonalát, ami nyilvánvalóan nem teljesülő

feltétel.

Ahhoz, hogy egy alkalmasabb formu- lához jussunk, más úton kell elindul—

nunk. Fel kell tételeznünk, hogy az

anyagráfordítások egyenesen arányosak a termeléssel. Ezt annál is inkább el—

fogadhatjuk, mert míg a gépi és kézi

munka egymással bizonyos határig he—

lyettesíthető, a termelés anyagszükséglete

nem helyettesíthető mással. (Egymást

helyettesítő anyagféleségek felhasználása

esetén célszerű átszámításokat végezni

feltételes természetes mértékegységre.)

Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, a ter—

melékenységi indexet (Z') a következő

formában is felírhatjuk:

7, ml Fil1 , : ____ __—

mxl 310 L1

Lm /2/

ahol:

m —— a felhasznált anyag egységára, M —— a felhasznált anyag mennyi—

sége,

L —— a ledolgozott munkaidő.

Ezután azt a további feltételezést kell elfogadnunk, hogy a termelési érték kifi—

zetett bérekkel csökkentett összege az

anyagköltségekkel egyenlő. E feltétele—

zést minden olyan esetben megenged-

hetjük magunknak, amikor az egé!) költségek aránya viszonylag csekély, vagy amikor ennek árváltozása tendenciájában megfelel az anyagárak változásának. (Ér- telemszerűen e feltételezés kiterjesztendő a nyereségre is.) Képletünket ezután a következő formában is felírhatjuk:

V1 woLo wl Li

í— Vo wo Lo

Mo LI ml

0 ___—._...—

Vo Lo mo Zil:

ahol V —— a termelési érték.

Azonban

__uziÉLL—O, _. a é§ _m" Mo, _. a

V0 w Vo M

Egyszerűsítve:

V' — a w'L'

Z? ___—L_H /3/,

GM L 7"

Ennek alapján kimondhatjuk

a bérszínvonal indexének (w) változása, ha az anyagárak (m") és a munkaráfor—

dítások (L') nem változnak, változtatja ugyan a termelési értéket (V"), de nem gyakorol befolyást a termelékenység vál—

tozására;

hasonlóképpen az anyagárak változása sem befolyásolja a termelékenység mért változását;

mivel a termelési érték alakulása függ a bérszínvonal, az anyagárindex és a

munkaidő—ráfordítások alakulásától, nem

játszhat az elemzésben önálló szerepet;

a termelékenység színvonalának mért változása csak a termelési érték olyan tényezők miatt bekövetkezett változásá—

tól függ, melyeket fent nem említettünk

a meghatározó tényezők között. ,

Felírhatjuk képletünket az alábbi mó— x

don is:

V' 1

Z/ : ( ____ láz/,

P' L'

A /3/' és /4/ képletből már következik:

V' aM mi P': —————————-————

Ví— aww'L'

/5/v

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

A képletből további egyszerűsítésekkel és helyettesítésekkel az alábbi formulá—

hoz juthatunk el:

w,

, 4— aMm/ /6/

P' : aw

Ha ezt összehasonlítjuk kiinduló kép- letünkkel /1/, megállapítható, hogy a bér—

színvonal indexét ily módon korrigáltuk a termelékenység indexével, kiküszöbölve

az eredeti képlet eredendő hibáját.

A kapott formulát még az alábbi két formában is felírhatjuk, ha az anyag—, illetve a bérhányad ismert mindkét vizs—

gált időszakban:

a

P' : na'—Ég)" /7/

all/[(n)

Vagy: ,

I), : ,_É__M NDS

1 * aw _j—

'*0

771

W

ahol S 1: , vagyis a bérhányad.

Ez utóbbi változat különösen megfelelő a gyakorlati számításokhoz, mivel nem

szükséges hozzá a termelési érték, a le—

gozott munkaidő és a bérszínvonal válto—

zásának ismerete. A szükséges adatok viszont a vizsgálni kívánt területekről többnyire minden nehézség nélkül ren—

delkezésre állnak.

Szerző a cikk további részében az ál—

tala kidolgozott egyszerű képlet segítsé—

gével számított árindexek alakulását veti össze ———- az útépítésre vonatkozóan -— a más forrásokból rendelkezésre álló ár- indexek alakulásával, s megállapítja, hogy a kapott eredmények igen távol állnak az /1/ képlet alapján számított értékektől, de jól megközelítik az igen bonyolult eljárással számított egyéb ár—

indexek irányvonalát.

(Ism.: Szira Tamás)

DEMOGRÁFIAV—KULTÚRSTATISZTIKA

DUBLIN, L. l.:

ÖNGYILKOSSÁG. SZOCIOLÓGIAI ÉS STATISZTIKAI TANULMÁNY

(Suicide. A sociological and statistical stu- dy.) New York. 1963. Ronald Press Company.

240 p.

Louis I. Dublinnek a Metropolitan

életbiztosító társaság alelnökének és statisztikusának első könyve az öngyil—

kosságról 1933-ban jelent meg (To be or not to be. A study of suicide). Jelen műve ennek alapos átdolgozásából szü—

letett.

A könyv öt részre oszlik. Az első részben a szerző az öngyilkosok meg—

oszlásával foglalkozik a legfontosabb

demográfiai sajátosságok szerint. Új

megállapításokat a negyedik fejezetben

találunk, amely az Egyesült Államok—

ban élő bevándoroltak öngyilkossági gyakoriságait tárgyalja. Szerző adatai alapján kimutatja, hogy a külföldön született fehérek öngyilkossági arány—

számai között ugyanolyan különbségek

állapíthatók meg, mint amilyen eredeti

hazájuk öngyilkossági arányszámai kö—

zött észlelhető: legmagasabb az öngyil—

kosságok gyakorisága a volt Osztrák——

Magyar Monarchia területéről, Német—

' országból és Svédországból bevándorol- tak között; mind olyan területek, ahol az öngyilkosságok gyakorisága ma is igen

magas.

70

A második rész a falusi, illetve városi

környezet befolyását, a szezonalitást, a gazdasági és politikai események hatá—

sát és a vallás szerepét mutatja be az öngyilkosságok alakulására nézve. E részben a legérdekesebb az a fejezet, mely az öngyilkosságok gyakoriságát az egyes társadalmi rétegekben vizsgálja.

Szerző angliai adatok alapján megálla—

pítja, hogy ha a társadalmat öt rétegre bontjuk, akkor azt találjuk, hogy az öngyilkosság a legnagyobb arányban a

felső két rétegben és a legalsóbb réteg—

ben fordul elő. Úgyszintén az angol

adatok azt mutatják, hogy egyes fog- lalkozásoknál, így például az orvosok- nál és az ügyvédeknél egészen kiugróan—

magas gyakoriságok tapasztalhatók.

A harmadik rész az öngyilkosságok előfordulásának történetével foglalkozik és igen érdekesen mutatja be, hogy a társadalom magatartása hogyan válto—

zott az öngyilkosságok megítélésének kérdésében. Változott a magatartás még azonos kultúrákon belül is: így pél—

dául a kereszténység az első évszáza—

dokban egyáltalán nem ítélte el az ön—

gyilkosságot, később viszont a leghatá- rozottabban ellene fordult.

A negyedik rész az öngyilkosság

pszichológiai aspektusait érinti. Szerző nézetei sok tekintetben megegyeznek a pszichoanalitikus iskola tanításaival, azonban eltérnek abban, hogy szerző az