Hozzászólás "A munka termelékenységének mérése az állami gazdaságokban” című cikkhez

SZEMLE

407

rűen berendezett stúdiójában ma már sok kitünő minőségű felvétel készül. A—

Kábel— és Műanyaggyár hanglemezgyártó részlege is lényegesen jobb eredmé—

nyekkel dolgozik, mint 9 évvel ezelőtt.

, Az utóbbi időkben az értékesítésben nehézségek jelentkeztek, amelyek hátrá-

nyosan befolyásolhatják az eddigi gyors—

ütemű fejlődést. Ennek egyik oka a lemezjátszóhiány. A belföldi termelés az igények felét sem fedezi, a behozatal pedig nehézségekbe ütközik.

Az adatok azt mutatják, hogy a Vásár—

lók főleg a szórakoztató lemezeket, első—

sorban a divatos táncszámokat keresik.

A zeneiiélet irányítói azonban néha túl-

zott szigorúsággal olyan keresett számok

felvételét sem engedélyezik, amelyeket más népi demokratikus országokból ho—

zunk be. Akadályozza a forgalom növe- lését az is, hogy a múló népszerűségű slá—

gereket többnyire negyedéves vagy na—

gyobb késéssel hozzák forgalomba, de nehézséget okoz megfelelő színvonalú tánczenekarok és táncdalénekesek hiá—

nya is.

A művészlemez felvételek többsége jó

minőségű, a műsoranyag azonban nem

elég széles, bővitése feltétlenül szüksé-

ges volna.

Hozzászólás ((A munka termelékenységének (mérése az állami gazdaságokbam) című cikkhez

KALOCSAY FERENC

A mezőgazdasági munka termelékeny-

ségének a mérése ma még számos nehéz—

ségbe ütközik, és az állami gazdaságokban

is —- amelyeknél pedig a feltételek legin-

kább megvannak —— a munkatermelékeny—

ség megfelelő mérése igen nagy problémát

jelent. Már ez a tény is megmagyarázza,

hogy a szakemberek miért fogadták nagy érdeklődéssel dr. Némedi Mihálynak e

kérdéssel kapcsolatban írt cikkét és javas—

latait.1 A cikk tartalmában, felfogásában és a javasolt módszerekben azonban van—

nak olyan megállapítások és feltételezé—

sek, amelyekkel a gyakorlati tapasztalatok

alapján érdemes —— és a cél érdekében

szükséges is — bővebben foglalkozni.

Dr. Némedi cikkében a munkatermelé—

kenység mérésével kapcsolatos kérdéseket üzemi szinten tárgyalja. Ennek megfele—

lően észrevételeimet én is az állami gaz- daságok területére szorítom.

A munkatermelékenység üzemi szinten

történő mérésének elsődleges célja, hogy a gazdaság vezetőit tájékoztassa a mun—

katermelékenység színvonaláról, a mun—

katermelékenység alakulásáról. A kérdést

tehát elsősorban ebből a szempontból kell

vizsgálni. Figyelembe kell venni, hogy az

üzem, jelen esetben az állami gazdaság számviteli és tervezési rendszere a mérés megvalósításához milyen lehetőségeket

biztosít.

Véleményem szerint sem a munkater- melékenység színvonala, sem pedig a

1 Dr. Némedi Mihály: A munka termelékeny- ségének mérése az állami gazdaságokban. Sta- tisztikai Szemle, 1960. évi 8—9. sz. 873—881. old.

munkatermelékenység alakulása egyetlen mutatóval nem jellemezhető. Erre a célra mutatószám—rendszerre van szükség. Mu—

tatórendszer alkalmazását követeli meg az, a körülmény, hogy a munkatermelékeny—

ség mérése során nem lehet és nem sza-v

bad elvonatkoztatni a munkatermelékeny—

ség problémáit olyan főbb gazdasági cél—

kitűzések teljesítésétől, amely célkitűzések teljesítésének elmulasztása a munkater-—

melékenység emelkedésének értékét is

kétségessé teszi. Tekintettel arra, hogy dr.

Némedi cikkében ezt a problémát alig érintette, szükségesnek tartom részlete—

sebb kifejtését.

Az állami gazdaságokkal szemben tá-

masztott egyik legfontosabb követelmény, hogy a gazdaságok a területi termelékeny—

ség emelésében egyre javuló eredménye- ket érjenek el, vagyis, hogy a munkater-

melékenység emelkedése a területi termé- kenység (az egy kat. hold területre jutó

hozamok emelkedése stb.) egyidejű növe—

kedésével járjon. A munkatermelékenység

mérésénél és elemzésénél tehát minden esetben figyelemmel kell lenni a területi

termékenység alakulására, a termelékeny—

ség és a területi termékenység kapcsola- tára.

Dr. Némedi cikkében a holtmunka ter—

melékenységének vizsgálatát is érinti, és mivel a holtmunka mérésére lehetőségek

nincsenek, a holtmunkát az általa java-

solt mérési módszereknél figyelmen kívül,

hagyja. A holtmunka mérésére az állami gazdaságok adatszolgáltatása valóban nem

ad lehetőséget, és ennek legfőbb oka az,

hogy a holtmunka mérésének elvi kérdé-

408

sei nemcsak az állami gazdaságokban, ha-

nem a népgazdaság legtöbb ágában nin—

csenek még teljesen tisztázva. Tekintettel

erre, jelenleg az állami gazdaságokban a munkatermelékenység mérése vélemé-

nyem szerint is az élőmunka termelékeny—

ségének mérésén keresztül valósítható meg, de az élőmunka termelékenységének mérésével egyidejűleg, ha közvetett mu—

tatók segítségével is, a holtmunka alaku—

lásának megfigyelését feltétlenül szüksé—

gesnek tartjuk.

Az állami gazdaságokban az élőmunka

termelékenységének bármilyen szintén,

bármilyen mutató alapján történő megfi—

gyelése esetén egyidejűleg vizsgálni kell

az önköltségi mutatók (a területegységre

eső költségek) alakulását is. Nyilvánvaló

ugyanis, hogy nem jelent különösebb előnyt sem a gazdaság, sem pedig a nép—

gazdaság számára az élőmunka termelé-

kenységének emelkedése abban az eset—

ben, ha azt a holtmunka—ráfordítás olyan

mértékű növelésével érik el, ami végered—

ményben az önköltség emelkedését ered—

ményezi.

Az állami gazdaságoknál az élőmunka termelékenységének mérésével kapcsola—

tos kérdések tárgyalásánál tehát minden esetben szükséges a területi termékeny—

ség és az önköltségek alakulásának meg—

figyelése.

Az eleven munka termelékenységének mérésével kapcsolatos problémákat két csoportra oszthatjuk: 1. a termelési ered- mények alakulását kifejező mutatószámok képzése és alkalmazása, 2. a munkaráfor—

dítást jellemző mutatószámok kialakítása.

A termelési eredmény mutatószámaival kapcsolatban a legnagyobb problémát az okozza, hogy a gazdaságok és üzemegysé—

gek nem egyforma termékeket, nem egyforma arányban állítanak elő, Igy a

gazdaság termelési eredményét természe-

tes mértékegységben kifejezni nem lehet.

E nehézség áthidalására — mint ahogy azt dr. Némedi is említi cikkében —— a szakirodalom olyan mértékegységet ajánl, amelyek a különböző termékeket vala—

milyen meggondolás alapján redukálják,

és az ilyen redukált ,,természetes mérték—

egységben" kifejezve összeadhatóvá te—

szik. 'Az állami gazdaságok vonatkozásá—

ban ezeknek alkalmazása nem jöhet szá- mításba, mert magyarországi viszonyokra ilyen mérőszámokat még nem dolgoztak

ki, illetőleg nem próbáltak ki, és ennek

következtében az állami gazdaságok terv—

rendszere, illetőleg számviteli rendszere ilyen mérőszámokkal nem dolgozik. Ezért az állami gazdasági, illetőleg üzemegységi szinten végzett munkatermelékenységi

méréseknél, vizsgálatoknál a termelési eredményt pénzben kell kifejezni, érték-

mutatókat kell alkalmazni.

Amennyiben a munkatermelékenységi

mutatótatermelési érték alapján számít- juk, a mutató a munkatermelékenység

időbeni fejlődésének vizsgálatára csak ak—

kor használható, ha 'az alkalmazott árak

a vizsgált időszakban változatlanok vol—

tak. Az elszámolőár és az értékesítési ár,

amelyekkel az állami gazdaságok terv— és

számviteli rendszere dolgozik, igen lénye-

ges változásokon ment át, és esetleges változásokkal a jövőben is számolni kell.

Ezért ezek nem biztosítják az árak vál—

tozatlanságát. Megoldást jelentene a vál—

tozatlan árak alkalmazása, de ilyen árak—

kal az állami gazdaságok jelenleg nem dolgoznak, és a változatlan árak haszná- latának bevezetése sem szüntetne meg

minden nehézséget. így például a terme—

lési összetétel változásai a változatlan ár

alkalmazását is korlátozottá teszik.

A termelési eredmény természetes egy—

ségben történő mérése —— mint azt dr.

Némedi is helyesen megállapítja —— csak

ágazati szinten valósítható meg. Egy—egy ágazat munkatermelékenységi mutatója azonban nem alkalmas arra, hogy az egész állami gazdaság munkatermelékeny—

ségi színvonaláról képet adjon, legfeljebb következtetések levonására szolgálhat ala- pul. A munkatermelékenység ágazati mu—

tatója ugyanis egyrészt nem teljes, tekin—

tettel arra, hogy a számvitel összevont ágazatokkal is dolgozik, másrészt pedig az egyes ágazatok munkatermelékenységi szinvonala között igen nagy eltérések le-

hetnek. így például egy adott gazdaság 10

kiemelt ágazata közül három átlagon fe—

lüli, öt átlagos, kettő pedig átlagon aluli termelékenységet ért el. Ebben az esetben a gazdaság egészének munkatermelékeny- ségi színvonalára a legbonyolultabb súlyo—

zási módszerek alkalmazásával sem lehet következtetni.

A felhasznált élőmunka mérése jelen—

leg mind a létszám, mind a munkanap (a munkaóra) alapján lehetséges, az állami gazdaságok számviteli rendszere erre al—

kalmas. Legmegfelelőbb —— véleményem szerint —- a munkaóra—ráfordítás alkalma—

zása, bár a másik két mérőszámnak is

nagy jelentősége van a munkatermelé—

kenység vizsgálatánál. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a munkatermelékenysé—

get ágazati szinten Vizsgáljuk, akkor a munkaóra—ráfordítás nem állapítható meg teljes pontossággal. A segédüzemágak munkaóra—felhasználásának felosztása ugyanis az igénybevett teljesítmények

alapján történik, ez pedig nem azonos a

SZEMLE

tényleges munkaóra-felhasználással,' csak

megközelíti azt. Ha figyelembe vesszük,

hogy a nagyobb mértékben gépesített ága-

zatoknál a segédüzemági munkaóra—fel—

használás igen nagy, a felosztásból eredő

eltérés és az így keletkező hiba nem be—

csülhető le. Célszerű lett volna az idézett cikkben ezzel bővebben is foglalkozni.

A munkatermelékenység mérésével

kapcsolatos kérdéseket összefoglalva a

következőket állapíthatjuk meg:

1. Az állami gazdaságokban a munka-

termelékenység mérése csak mutatószám-

rendszer alkalmazásával valósítható meg;

az eleven munka termelékenységének mé—

résével egyidejűleg a területi termékeny-

ség, valamint a termékek önköltségének alakulását is vizsgálni kell.

2. A munkatermelékenység színvonalá- nak állami gazdasági szinten történő mé—

409

rése, amely nélkül a munkatermelékeny—' ség ágazati megfigyelése teljes képet nem adhat; csak értékmutatók alkalmazásá—

val oldható meg, az alkalmazott árak vál—

tozása miatt azonban a munkatermelé—

kenység időbeni alakulására e mutatószá- mok nem alkalmazhatók.

3. A munkatermelékenység alakulásá—

nak jellemzésére a természetes mérték-

egységben kifejezett termelési eredmény alapján számított ágazati mutatók alkal- masak, és ezek az állami gazdaságok

munkatermelékenységi vizsgálatainál nél-

külözhetetlenek.

Észrevételeimmel dr. Némedi Mihály

gondolatait kívántam kiegészíteni abban a reményben, hogy ezzel is hozzájárulha- tok az állami gazdaságokban folyó mun-

katermelékenységi vizsgálatok sikeréhez.

Válasz Kalocsay Ferenc hozzászólására

DR. NÉMEDI MIHÁLY

Kalocsay Ferenc ,,A munka termelé—

kenységének mérése az állami gazdasá—

gokban" című'cikkemre tett hozzászólásá—

ban néhány kérdés tisztázását tartja szük- ségesnek. Hozzászólásávalr —— véleményem szerint — hasznosan járult hozzá a prob-

lémák tisztázásához, de egyes megállapí—

tásaival nem értek egyet.

Kalocsay Ferenc szerint sem a munka- termelékenység színvonala, sem pedig a

munkatermelékenység alakulása egyetlen

mutatóval nem mérhető, hanem erre a célra mutatószám-rendszerre van szük—

ség.

Ezzel a megállapítással kapcsolatban új—

ból hangsúlyoznom kell, és ezt már cik- kemben is leszögeztem, hogy az általam

javasolt munkatermelékenységi mérési

módszer —— mivel az csak kezdeti kísérlet kíván lenni a munkatermelékenység mé—

résének gyakorlati bevezetésére az állami

gazdaságokban -— nem vesz tekintetbe több olyan tényezőt, amelyek a munkater-

melékenység kialakulására hatással van- nak. A javasolt módszer tulajdonképpen az iparban alkalmazott ún. közvetlen mé—

rési módszernek felel meg, amely a ter- mék egységére vonatkoztatja a munkaidő- ráfordítást, vagyis a fajlagos munkaidő—

szükségletet számítjuk ki. A munkaterme—

lékenység közvetlen mérési módszerének az iparban való alkalmazásáról jó tájékoz—

6 Statisztikai Szemle

tatást nyújt Román Zoltán tanulmánya.1

Abban természetesen egyetértek Kalocsay Ferenccel, hogy többféle termelékenységi

mutatóval jobban ki lehetne fejezni a munka stermelékenységét, a termelékeny-

ség VáltOZását. E módszert cikkemben a

munkatermelékenység ágazati módszeré—

nek neveztem, mivel a teljesített munka—

órákat elsődlegesen az ágazatokra terhel- jük, illetve a segédüzemek 'munkaóráit és a közvetett munkaórákat az ágazatokra osztjuk szét. Az így számított mutató nél—

külözhetetlenségét és ezzel módszerem

használhatóságát Kalocsay Ferenc is elis-

meri, így nem tartom megalapozottnak

azt az állítását, hogy cikkemben ,,alig

érintettem" azokat a problémákat, ame—

lyek a munkatermelékenység mérésének

feladatát képezik.

A hozzászóló annak jelentőségét hang- súlyozza a továbbiakban, hogy ,,a munka—_

termelékenység emelkedése a területi ter—

mékenység (az egy kat. hold területre jutó hozamok emelkedése stb.) egyidejű

növekedésével járjon." Ezzel kapcsolatban

az a megjegyzésem, hogy a termékenység növekedése a munkatermelékenység ala-

kulását mindig kedvezően befolyásolja. Ez

azonban még nem jelenti azt, hogy a

x Román Zoltán: A munkatetmelékenység közvetlen mérése az iparban. Statisztikai Szemle, 1959. évi 3. sz. 274—298. old.