Jövedelmezőség-számítás az állami gazdaságokban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'Ö

1025

emelkedése akkor igen nagymértékű, ha

a termelés színvonala is számottevően emelkedik. Ezzel magyarázható, hogy jó termés esetén rendszerint a termésnöve—

kedés mértékét többszörösen meghaladó

árcsökkenésre kerül sor.

A kínálat fejlődése rendszerint ellenté- tes irányú, mint az áralakulás. Árcsök- kenés esetén a kínálat abszolút volumene növekszik, áremelkedés esetén pedig csökken. Ha az árak csökkennek, akkor viszonylagosan nő a mezőgazdaság adó—

terhe és megdrágul az iparcikk. A pa—

rasztság ilyenkor a kínálat fokozásával igyekszik fékezni reáljövedelmének csök- kenését, ami által elősegíti az árak to—

vábbi hanyatlását.

A mezőgazdasági árstruktúrán belül az

egyes árak között horizontális vagy ver—

tikális kapcsolat állhat fenn. A horizon-

tális kapcsolat abból származik, hogy a

termőterület korlátozott volta miatt az egyik termék termelésének kiszélesítése egy másik termék termelésének összeszű—

kítését vonja maga után (búza, rozs).

Vertikális kapcsolat az olyan termékek között van, amelyek közül az egyik amá—

siknak nyersanyagát képezi (kukorica, sertés).

Az árarányok alakulását az alábbi álta—

lános képlet fejezi ki:

DI

Kl- _

e _ 61

792 Kz' D2

32

ahol:

101 és pg — az egyes cikkek egyedi árai,

K1 és K:— —— az egy termékegységre

eső költségösszeg,

Dl Da , .

és —— a kereslet es kinalat

31 sz

aránya.

Ha a kereslet és a kínálat egyensúly—

ban vannak, akkor az árak az egység—

költségnek megfelelően alakulnak. Az ár- arányok aktiv befolyást gyakorolnak a kínálat struktúrájára. Végső soron tehát az árarányok szabják meg a vetésterület

megoszlását, az állatállomány összetéte—

lét, a betakarított termékmennyiségek fel-

használását' stb.

Az elmúlt hét esztendő (1950—1957)len—

gyelországi tapasztalatai igazolják a fenti elvi megállapítások helyességét. Az ár—

arányok eltolódása igen gyorsan éreztette a hatását a termelés struktúrájának ala—

kulásán. A háború utáni mezőgazdasági

árrendszer fokozatosan közeledik a há- ború előtti években kialakult árszerke—

zethez.

A kötelező beadási árrendszert a növé—

nyi termékek árainak viszonylagos ala—

csonysága jellemzi. Ez az egészségesnek nem mondható árstruktúra 1957 óta he- lyes irányba történő fejlődést mutat.

A szabadpiaci (magánforgalmi) árak

színvonala az elmúlt években jelentősen meghaladta a felvásárlási árak szintjét.

Az új felvásárlási árrendszer életbelépte—

tése óta azonban a szabadpiac árai a fel—

vásárlási árak szerint igazodnak és azt csak néhány százalékkal haladják meg.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a felvá- sárlási árak gyakori változtatása nem kedvező a termelés fejlődése szempontjá-

ból. A termelő csak hosszabb időre rögzí—

tett árak mellett tud kalkulálni és ennek lehetetlenné válása a termelési kedvet

csökkenti. A rögzített árak rendszere

mellett szól az a körülmény is, hogy a piac a legtöbb cikk szempontjából soha sem mondható telítettnek, amikor pedig a teljesen szabad áralakulás feltétlenül az árak állandó emelkedéséhez vezet. A fogyasztói árszinvonal rögzitettsége ese—

tén a termelői árak gyakori változtatása az árképzés szempontjából is nehézsége—

ket okoz.

(Ism.: Hajpál Gyula) Jövedelmezőség-számítás az állami

gazdaságokban

(Krause O.: Zur Rentabilitátsmessung.) —— Die Deutsche Landwírlschaíi. 1958. No. ], SAT. p.

(Hoell, G.: Zur Messung der Rentabilitát in den VÉG.) _- Díe Deutsche Landwirlscha/t, 1958. No. 4——

163—165, p.

(Hoffmann, E.: Zur Rentahilitátsmessung.) —— Die Deutsche Landwírlschalt. 1958. No. 4. IGE—167. p.

A folyóirat dr. E. Hoffman professzor cikkével 1957—ben vitát indított a mező—

gazdasági jövedelmezőség—számítás kérdé-

seiről.

Krause szerint a jövedelmezőségi mu—

tatószámok megítélésénél a jövedelmező—

ség fogalmából kell kiindulni. így aHoff—

mann által javasolt, ,,egy hektár haszno—

sított földterületre jutó tiszta jövedelem"

1026

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEID

mutatószáma azért nem fogadható el,

mert nem felel meg a jövedelmezőség fo- galmának. Ebből erednek a következő hiányosságai:

1. Nem alkalmazható az iparban.

2. Az összes termelőeszköz közül egyre:

a földre vonatkoztatja a tiszta jövedel- met.

3. A tiszta jövedelem létrehozásában bizonyos melléküzemágak is részt vesz—

nek, melyek nincsenek szoros kapcsolat—

ban a megművelt földterülettel, s ez már

önmagában csökkenti a mutatószám ere-

jét az összehasonlítás szempontjából.

A földdel csupán a növénytermelés

bruttó terméke van közvetlen kapcsolat- ban, s így a termelés mérésére ez szolgál, amelyből levonásra kerül a felhasznált vetőmag—mennyiség értéke. A mutatószá—

mot azért nem kell elvetni, használatá

azonban csak akkor indokolt, amikor a

hasznosított földterülettel közvetlen kap—

csolatban nem álló melléküzemágak ter—

melése viszonylag nem jelentős.

Krause nem ért egyet Hoffmannal a

,,jövedelmezőségi ráta" mutatószám érté—

kelésében, mely szerinte félrevezet a gaz- daságok elbírálásánál, mert ennek nagy-

sága az intenzív gazdálkodással fordítot—

tan arányos. 55 állami gazdaság 1955. évi

adataiból a legkisebb négyzetek módsze—

rével trendet számít és arra a következ—

tetésre jut, hogy az egy hektárra jutó pénzbevétel, a bevétel—költség viszony —

tehát a jövedelmezőség —— egyenes arány- ban változik.

Ezután 50 állami gazdaság 1955. évi adataiból 17 mutatószámot képez és az

állami gazdaságokat az egy hektárra jutó

pénzbevétel alapján 4 csoportra osztva kimutatja, hogy a magasabb pénzbevétel intenzívebb gazdálkodással jár együtt.

Krause elveti Hoffmannak azt a javas- latát is, hogy az állami gazdaságokkal földhasználati díjat kell fizettetni az in—

tenzívebb, jövedelmezőbb gazdálkodásra való ösztönzés céljából. Szerinte ez az ab—

szolút földjáradék bevezetése lenne, ami teljesen anakronisztikus, mivel az állami gazdaságok földje nem magán,xhanem al—

lami tulajdon. De szükségtelen is, mert eléggé ösztönzik a gazdaságokat az inten- zívebb, jövedelmezőbb gazdálkodásra je—

lenlegi magas állandó költségeikyaz ál—

lam pedig erre a célra helyesebb, ha az értéktörvény tudatos alkalmazásával az érrendszeri; használja fel.

Hoell hozzászólásában kifejti, hogy az

állami gazdaságokban folyó munka nem

a jövedelmezőségnek, hanem a dolgozók

szükségletei kielégítésének van elsősor—

ban alárendelve. A vállalati gazdálkodás hatékonyságának megitélésében azonban

nagy szerepük van a jövedelmezőségi

mutatószámoknak.

Tekintetbe kell venni, hogy egyrészt a jövedelmezőség mérése nem oldható meg

egyetlen mutatószámmal, másrészt hogy

a jövedelmezőség értékkategória, s így a szocialista gazdaságban, ahol az érték—

törvény megszűnt a termelés szabályo—

zója lenni, a vállalati munkát egyedül a

jövedelmezőség alapján helytelen lenne

elbírálni.

Hoell sem fogadja élt az egy hektár megművelt földterületre jutó tiszta jöve- delem mutatószámát, mert szerinte a jö—

vedelmezőségi mutatónak nem kell köz—

vetlenül utalnia a föld kihasználásának mértékére. A jövedelmezőség —-—— mint ér—

tékkategória —- a termelésben felhasz-

nált "élő és holtmunka hatékonyságát

méri.

A jövedelmezőség sokoldalú leírásához külön kell mérni a jövedelmezőség szín- vonalát és változását, s külön mindket—

tőnek a nagyságát és fokát. A szinvonal és a változás nagyságát abszolút számok- kal, fokát pedig különböző százalékos mutatószámokkal kell kifejezni. Ilyen mutatószámok például a tiszta jövedelem

összege, illetőleg a jövedelmezőségi szá- zalék és a költséghányad. - __

A jövedelmezőségi rátának két típusa

van. Az elsőnél a tiszta jövedelmet a tel-

jes önköltséghez viszonyítjuk, a'második—

nál — amelyet Krause nem emlit — a folyó áron számított bruttó termeléshez.

Ez utóbbi előnye az, hogy itt a tiszta jö- vedelem változása és a jövedelmezőségi ráta változása arányos.

Végeredményben Hoell azért veti el az egy hektárra jutó tiszta jövedelem muta—

tószámot, mert a jövedelmezőség kategó- riájához való viszonya közgazdaságilag nem egyértelmű. Maguk a jövedelmező- ségi mutatószámok —— a szocialista ter—'

melési viszonyok miatt — nem lehetnek

elegendők a vállalati munka kimerítő jel—* ' lemzéséhez.

STATISZTIKA! IRODALMI FlGYELiÚ

1027

Hoffmann véleménye az, hogy a tökéle- tes jövedelmezőség mérésnél minden résztvevő termelőeszközre tekintettel kell lenni és a föld számára helyet kell bizto-

sítani a költségtételek között az önkölt-

ségben.

Bár az egy hektárra jutó tiszta jövede—

lem sem tökéletes jövedelmezőségi muta—

tószám, nagy előnye, hogy számításba ve—

szi a legfontosabb termelőeszközt', a föl—

det. Ez gyakorlati szempontból is hasz—

nos, mert a Német Demokratikus Köz—

társaságban elsőrendűen fontos a meg—

levő földterület kihasználási fokának nö—

velése.

Krause nem következetes, mert koráb—

ban elismerte, hogy egyenlő jövedelmező—

ségi ráta mellett az intenzívebb gazdaság magasabb hektáronkénti tiszta jövedel—

met ér el, illetve egyenlő hektáronkénti tiszta jövedelem mellett az extenzív gaz- daság a jövedelmezőbb. Későbbi cikkében viszont ellentmond ezen állításának.

Helytelen az is, hogy Krause a föld—

használati díjat abszolút földjáradéknak

tartja, holott az II. számú különbözeti

járadéknak felel meg, mert az intenzitás—

tól függően változik. '

Az egy hektárra jutó tiszta jövedelem mutatószáma és a jövedelmezőségi ráta tendenciája közt bizonyos összefüggés áll fenn, mert mindegyiket jelentősen befo—

lyásolja az üzemvezetés és üzemszervezés szinvonala, így a fő- és melléküzemágak megfelelő aránya is.

Hoffmann végül is eldöntendő kérdésnek tartja még, hogy a tökéletes jövedelmező- ség—számításnál a földet, a föld kihaszná—

lásának hatásfokát figyelembe kell-e

venni. Véleménye az, hogy ha a növekvő szükségleteket saját termelésből akarják kielégíteni, akkor ezt a tényezőt nem sza—

bad elhanyagolni.

* (Ism.: Tóth Imre)

Pauli, Walter:

Az önköltség termékenkénti vizsgálata a

Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben

(Die Ermittlung der Selhskosien ie Érzenenisu in den LPG.) —— Deutsche Finanzwírtschaft. 1958 No.

5. 1'50—153. p.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek számvitelének az a feladata, hogy a ter- melőszövetkezetek termelőfolyamatát mint

értékképző folyamatot tükrözze. A szö—

vetkezeteknek ismerniök kell a növény-

termelés egyes ágainak, az állattenyész-

tésnek stb. a munkaegység—, pénz—,anyag- stb. ráfordításait. Ezen éves adatok segít—

ségével ellenőrizhetik az eleven és a tár—

gyi alakot öltött munkaráfordítást, össze—

hasonlíthatják egyes brigádok, termelő—

szövetkezetek stb. ráfordításait, felhiv—

hatják a figyelmet a kihasználatlan tar-

talékokra, elérhetik a termelés növeke—

dését és az eleven és a tárgyi alakot öl—

tött munka felhasználásának csökkenté—

sét.

A Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági termelőszövetkezetei ezt a feladatot eddig még nem oldották meg teljesen, a szocialista mezőgazdaság to—

vábbfejlesztése szempontjából viszont szükség van ilyen számvitelre.

Az önköltségszámitás során két fő fel- adatot kell megoldani: 1. ki kell számí—

tani a termékenkénti önköltségét, 2. a nyert mutatószámok segítségével támo—

gatni kell a szövetkezetek vezetőségének munkáját. Számos példa mutat arra, hogy nem elég az egyes termékek teljes ön—

költségének kiszámítása, hanem szüksé—

ges a költségek brigádonkénti összeha—

sonlítása is, amely megmutatja a magas

önköltség valóságos okait.

Az önköltségszámitás bevezetéséhez az első lépés a brigádelszámolás megvalósi—

tása. A költséghelyeket azonban csak olyan költségekkel szabad terhelni, ame—

lyek közvetlenül a brigád tevékenységé—

ből folynak. A közvetett költségek figye- lembevételéről le kell mondani.

A közvetlenül felszámítható költségek

a következők:

A) Növénytermelő brigádoknál: vető—

magok, palánták, trágyafélék, takarmány és alom (igaerő használata esetén), szer—

számok, üzemanyag (gépek és gépkocsik használata esetén), vegyszerek, gyógysze—

rek, munkaruhák és más termelési költ—

ségek, a gép— és traktorállomás díja, a szakértők és az ideiglenesen foglalkozta—

tottak bére és társadalombiztosítása, a brigádhoz állandóan tartozó állóeszközök jav1tása.

B) Az állattenyésztő brigádoknál: ta-

karmány és alom, szerszámok, tüzelő,

vegyszerek, gyógyszerek, munkaruhák és

más termelési költségek, a növendékálla-

tok beszerzési költségei, szakértők és az