1 1 . szám
tizedelő — influenza-járványt, végül főleg a német anyanyelvű népesség között kimutatott zsidóság magas számát (kb. 60.000) figyelembevéve, meg- állapitja, hogy a fenti arányszámok közvetlenül a háború végén a magyarság javára, a román és német anyanyelvűek rovására néhány számlákkal módosultak.
Szerző részletesen foglalkozik ezután az egyes nemzetiségek földrajzi elhelyezkedésével, időrendi sorrendben vázolja települ-éseik főbb állomásait, majd foglalkozási adataikat érintve, rámutat a magyarság vitathatatlan szellemi és gazdasági fölé—
nyére, mely a multban épúgy megvolt, mint ahogy ma is megvan. Ezt követőleg a városokat lakó népesség anyanyelvi megoszlását taglalja bő rész- letességgel s ezúttal ízelítőt kapunk abból a különös módszerből, mellyel a román statisztika alaposan megváltoztatta a valóságnak megfelelő néprajzi képet.
Ezekután közli a szerző az egész tágabb erdélyi terület lakosságának népi eredet és anyanyelv sze—
rinti megoszlását az 1930. évi román népszámlálási statisztika alapján. Ennek adataival az etnikai szár—
mazás kérdezésének teljes csődjét bizonyítja egy- ben magyarázatot nyújt arra vonatkozólag, miért húzódoztak a románok az anyanyelv kérdezésétől.
Továbbiakban az 1910—es, valamint az 1930-as nép—
számlálások adatait veti egybe a szerző s főbb
vonatkozásban érintve az erdélyi nemzetiségek nép—
mozgalmi viszonyait és az impérium-változás utáni idők különleges vándorlási mozgalmait, rávilágit azokra a statisztikai misztifikációkra, melyek segít—
ségével 1910. és 1930 között a románok nem keve—
sebb, mint 400.000-es töblethez jutottak. A román anyanyelvűek statisztikailag nem indokolható gya- rapodását cáfolja a továbbiakban is. megemlékezve a népi eredet és az anyanyelvi adatok között mu—
tatkozó kirívó ellentétekről; a vallásnak az anya—
nyelvvel és nyelvtudással összevetett adataiból (1910) következtetve pedig bebizonyítja, hogy a mesterséges románosításnak nagyrészben a görög vallásfelekezetekhez tartozó magyarok estek —- részben csak papiron —— áldozatul. (A görög—
katolikusok, de még inkább az államvallásnak tekinthető görögkeleti felekezethez tartozók számá—
nak nagymérvű megnövekedése legtöbb esetben a kényszerű áttérésekkel függ össze, amellyel köz—
vetve ismét csak a románok lélekszámát igyekez—
tek emelni.)
Értékes tanulmánya végén az erdélyi magya"—
ság értelmi és gazdasági erejéről értekezik a szerző, melyet semmiféle mesterkedés sem tudott meg- törni; ezt bizonyítja többek között az a körülmény, hogy a városok lakosságának relatív többségét ma is a magyarság alkotja. Az 1910. évi népszámlálás—
nak az irni—olvasni tudókra és az analfabétákra vonatkozó adatai alapján készült néhány össze—
———986———
1940
;"
állítás és a hozzá fűzodő érdekes fejtegetés is ezt igazolja.
A tanulmány a ,,Magyar Nemzetbiológiai Inté—
zet könyvei" sorozatában jelent meg. K. 1.
Budapest városfejlesztési programmja.
Le programme diurbwnisme de Budapest.
Budapest, 1940. 149 l. — 77. —-l— 9 térkép' és grafikon- melléklet — cartes et graphigues.
Ez az igen tartalmas kiadvány a Budapest székesfőváros törvényhatósági közgyűlése által a városfejlesztési programm készítésére alakított kü—
lön bizottság jelentését közli. A jelentés fenti cimen fővárosunknak az 1937. évi VI. t.—c. alapján készí- tendő városfejlesztési tervét foglalja össze. Harper Ferenc dr., a bizottság elnöke, egyben Budapest városrendezési és városfejlesztési kérdésének ki- váló ismerője terjesztette elő a nagy szakértelem—
mel, körültekintéssel és előrelátással készült nagy- vonalú jelentést. A problémát a mű bevezetése körvonalozza. Ezután következő egyes fejezetei sorraveszik Budapest természeti és társadalmi adottságait, valamint a telepítési politika, a vízi—
utak és kikötők, a nagyvasutak és légiforgalom, a forgalmi úthálózat, a városi vasutak és autóbusz—
hálózat, a városrendezés jogi eszközeinek s pénz- ügyi politikájának a városfejlesztéssel kapcsolatos összes lényeges kérdéseit. A jelentés nem statisz—
tikai mű, azonban megállapításait a városstatisz—
tikai témákkal foglalkozók is nagy haszonnal érté—
kesíthetik; egyébként is a városrendezés és város—
fejlesztés szempontjait a hivatalos statisztikai tevé—
kenység több terén (pl. a lakásszámlálások, az építkezési statisztika stb. területen) figyelembe kell venni. Statisztikus számára is különösen tanul—
ságossá teszi a művet a 9 térkép- és grafikonmel—
léklet; ezek többek közt Budapest beépítettségének két emberöltő alatti fejlődéséről s a főváros tele—
pülési lehetőségeiről nyujtanak jó képet; statisz—
tikai vonatkozásainál fogva is érdekes Budapest telepítési. vizi, vasúti és forgalmi úthálózati tér—
képe is.
Orosz Dezső dr.: ,A csecsemő—kisgyermek—
kor megbetegedési és halandósági Viszonyairól'u Dr Désiré Orosz: Les maladies et la mortalité des nourrissons et des autres petite enfants.
Az Országos Stefánia Szövetség kiadványai. Szerkeszti:
Keller Lajos dr. 134. sz.
Publications de la Fédération Stéphaníe, rédi ées sous la direction du Dr Louis Keller. No 13 .
Budapest—Kalocsa. 1940. 111 l. — p.
Szerző statisztikai szempontból is kellőképen megalapozott dolgozatát a magyar gyermekvédelmi mozgalom kifejlődésének és korszerű elveinek ismertetésével kezdi. Vonatkozó történeti vissza—
pillantásával egészen a XVIII. századig nyul vissza,
11. szám
amikor pedig magyar gyermekvédelemről még alig lehetett szólani. A mai korszerű magyar gyermek- védelem közfeladat, amelynek minden
teljesnek kell lennie.
Az országok csecsemőhalandósági statisztikájá- nak mai eredményei szerint a csecsemőhalandósági optimum 4—75%; ennek a magyarországi arány háromszorosa: 13—t4% (a budapesti csak 10—11%), de részben csak anyakönyvi rendszerünk sajátságai folytán előálló módszertani különbségek miatt. Bizonyos azonban, hogy a nálunk mutatkozó javulás folyamata is elmaradt kb. 10—20 esztendő- vel az angoloké s a németeké mögött. Kétségtelen az is, hogy kedvezőtlen kontinentális klimatikus viszonyaink s keleteurópai szomszédaink miatt jár- ványokkal veszélyeztetettebb helyzetünk következ—
tében is, nehéz a vonatkozó nyugateurópai halan—
dósági viszonyok színvonalára leérnünk.
A csecsemő— és gyermekhalandóság alakulása .a születési és összhalandósági arányokkal is belső kapcsolatban áll. Jelenleg kölcsönhatás áll fenn, egyrészt a gyermek egyre javuló életkilátásai lejjebb szállítják a sziiletésszámot, ill. arányt, másrészt, miután a kisebb számú gyermeket jobban gondoz—
zák, a nagyobb mértékben veszélyeztetett 5—6-od stb, szülöttek aránya csökken s végeredményben a születések fogyása ismét kedvezően befolyásolja a csecsemő- és kisgyermekhalandóságot. Az általános halandóság s a csecsemő- és kisgyermekhalandóság között olyan értelemben áll fenn összefüggés, hogy az iskolásgyermekek, a serdülők s a felnőttek halandóságának csökkenése a csecsemő- és kis- gyermekhalandóságot is lejjeb szállítja és pedig főleg a fertőző betegségek okozta halandóság tekin- tetőben.
A csecsemő- és kisgyermekhalandóság évszak szerint való alakulását tárgyalva szerző utal az ismert késő nyári (augusztusi) csúcsponttal bíró és az alacsonyabb késő téli (márciusban kimagasló) maximumokra. Az előbbi, a nyári maximum a ,—csecsemőkori táplálkozási zavarokkal áll össze—
függésben s az egyes évek nyári hőfokával állítható szoros korrelációba. A nyári csecsemőhalandó- ságban az emésztő-, a téliben a légzőszervek betegségei miatt való elhalálozás a lényegesebb. A rángógörcshalálozás csúcspontja április—májusban van. A csepfertőzéses betegségek közül februárban kulminál az influenza, január-márciusban a ka- nyaró s Végül augusztus-szeptemberben a szamár—
hurut miatt való halálozás. A gümőkór csecsemő- kisgyermekkori halálos alakjait április-májusban látjuk a legsűrűbben. A korai (az első hétre eső csecsemőhaloltak) és az újszülött- (az első élet- hónapbeli) halálozások jelentősége csecsemőhalan—
dóságunkban gyarapodó, aminek okait szerző a következőkben látja: a) Egészségtelen szociális- gazdasági viszonyainkból kifolyólag a szülők átlagos irányban
—987—— 1940
életkora egyre magasabb; ezért több a veleszületet—
ten gyenge, koraszülött s alkatilag alacsonyabb értékű gyermek. b) Az áldott állapotú nő ma kevésbbé kímélheti magát, mint azelőtt. c) A nata-
litás csökkenése következtében nő az elsőszülöttek aránya, viszont ezeknek újszülött—* és korai halan—
dósága magasabb. d) Ma a tökéletesedő szülészeti technika következtében is több életképtelen magzat születik élve, mint azelőtt.
A gyermek szociális helyzete és egészségügyi:
között fordított a viszony, de még a legszegényebb
házasságonbelüli csecsemő sem oly veszélyeztetett, mint a házasságonkívüli. Szociális vonatkozásban a táplálkozási zavarok, a veleszületett gyengeség és a koraszülöttség a legjelentősebb halálok. Függ—
vényei a szociális helyzetnek ezenkívül a csecsemő—
kori tüdőgyulladás, az angolkór és más betegségek is. A fiúcsecsemők születési többletét tudvalevőleg nagyobb halandóságuk kiegyenliti; a fiúcsecsemők főleg veleszületett gyengeségben, koraszülöttségben s fejlődési rendellenességben pusztulnak a lányok—
nál nagyobb arányban. A mesterségesen táplált
csecsemők halandósága ma is 5—12—szer akkora,
mint az anyatejeseké.
Az újszülött—halálozás okai közül Vál—% részt tesz ki a koraszülés; ennek asphyxia a leggyakoribb kísérő tünete. A bonctani okok közül 40—45%-ka1 a szül-és következményei (túlnyomórészt agyvérzé- sek) állanak az első helyen. A gyakorlati védelem szempontjából szerző az újszülötthalálozáshoz ve—
zető ártalmakat méheredetűekre, vagyis metro—
genekre és ametrogenekre bontja. A korai és az új—
szülötthalandóság okai nagy többségben metroge- nek. Az 1—11 hónapos csecsemőhalálozásnak vala—
mivel több, mint egyharmada az emésztőszervek betegségeire, valamivel kevesebb, mint egyharmada a légzőszervek hetegségeire, hátralévő harmada pedig a többi okokra esik. Az 11, n. kisgyermek- kornak (1———2 évesek) pedig a tüdőgyulladás a főhaláloka 5 jelentős ebben általában az angol- kór szerepe is, A kisgyermekhalálozásnak kb.
egynegyedét alkotják a fertőző betegségek; na- gyobbrészt hevenyek, a gümőkór jelentősége itt csekélyebb. Jellegzetes a kisgyermekkorra a magas baleseti halálozás, melynek csúcs—
pontja a hároméveseknél van, A rheumás csoport s a vérkeringési szervek betegségei a 4—5. élet- évből válnak csak jelentősebbé, a torokmandulák növekedésével s az e korban kezdődő túltengési hajlamukkal.
A csecsemő— és kisgyermekkori halandóság újabb évekbeli javulásának halálokok szerint való részletezésénél szerzö elsősorban az emésztő- és idegrendszerbeli halálokok miatt való csecsemő- halandóság javulására utal. A fertőző betegségek okozta magyar kisgyermekhalálozási görbe kedve—
zőbbé változásánál a diftériahalálozás terén mutat- 653"
11. szám
kozó legújabb igen kifejezett javulást hangsúlyozza.
amit az aktiv védőoltások elterjedése magyaráz.
Sz. T. dr.
Ajtay József: A énz közgazdasági szerepe és jelentősége. —- Sz kség van-e új társadalmi és gazdasági rendszerre?
Joseph Ajtay: Le róle et l'importance économ'i- guss de la monnaie. —— Est—ce gu'on a besoin (hm nouveau régime social et e'conomt'gue?
,,Az Ország Utja" kiadása, 74 1.
Publíé par l'OVszág Utja, 74 pages.
A mai háborús időkben a pénz kérdése ismét napirendre került. A mult keserves tapasztalatai
után minden állam, akár a hadviselők közé tarto- zik, akár nem, teljes erejével arra törekszik, hogy pénzének értékét a lehetőség szerint megóvja és ne kerüljön az infláció lejtőjére. Ezzel együtt termév szetesen ennek a kérdésnek taglalása is megélénkült. E tárgykörnek munkáját e füzetben Ajtay József dr. is.
Mint a mű kettős címe is mutatja, először minden lényeges vonatkozásra kiterjedően tájéko—
zást óhajt nyujtani a pénznek egész problémájáról és az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kér- désekről. Ez a munkának a gerince, Kezdi a pénz közgazdasági szerepével, majd kitér a pénznek, mint gazdasági intézménynek történeti fejlődésére.
Ezután foglalkozik a pénzérték állandósításának sokat vitatott kérdésével, majd a külföldi és bel—
földi vásárló erő, valamint a tőke-, pénz—, jövede- lem— és vagyoneloszlás problémáival.
Munkájában szerző is megállapítja azt az ismert tényt, hogy nem a pénz jelenti gazdasági szempontból a tőkét, hanem csakis a későbbi ter- melés céljaira rendelkezésre álló és a termelő munka megindításához és fenntartásához szükséges jószágok. Ez nem újság, de azért nem árt néha hangsúlyozni.
A szerző ezek után igen behatóan foglalkozik a pénzelméletekkel, különösen nemes fémek, illető- leg az aranyvaluta kérdéseivel.
A tulajdonképeni aktuális kérdéseket a be-
fejező részben veti fel. ,,Új világ felé?" cimen azt a kérdést veti fel, hogy valóban elavultak-e a régi dogmák (kapitalizmus, aranyvaluta stb.) és szükség van-e gyökeresen új társadalmi és gzdasági rend- szerre. Erre tagadó választ ad. Forradalmi jellegű változtatások helyett csak a fokozatos fejlődés hoz- hatja meg a termelés szilárd alapját.
A mű érdeme a felvetett problémának igen széleskörű és világos ismertetése. A jövő problé- máival szemben való óvatossága szintén térdeméül tudható be, sokkal inkább, mintha a mai divatos elméletek valamelyikéhez csatlakozott volna.
826. Gy, dr.
irodalmi szenteli
——988—- 1940
Stiassny József dr.: Termelés, szervezés, ér—
tékesítés a gazdasági életben.
Dr Joseph Stiassny: La production, llorgam'sa- tion et la vente dans la vie écanomigue.
Uránia jo i és gazdasági könyvtár (szerkeszti: Stiasswy Józse dr.).
,,Urám'a 'ogí és gazdasági könyvtár' (rédigée par la Ur oseph Stiassny).
Budapest, 1940. 333 l. —— p. "
A szerző célja ,,a magángazdaság szemszögé—
ből nézve a közgazdaság organizációjának lehetö—
leg teljes és áttekinthető képét adni". Ennek a.
célkitűzésnek tudományosan megvalósítható volta erősen vitatható és ezzel van összefüggésben, hogy a munka elsősorban gyakorlatias irányú és egy—
ben erősen vegyes jellegű is. Ugyanis a legszük- ségesebb gazdaságelméleti, gazdaságtörténeti és lantörténeti alapokra való utalással főleg gazda- ságpolitikai, de azonkívül sok pénzügytani és pénzügypolitikai, társadalompolitikai, közigazga- tási, köz- és magánjogi, kereskedelmi jogi, bizto- sitásügyi és gazdaságstatisztikai ismereteket hal- moz, melyeket helyenkint még politikai progra—
mokból vett idézetekkel is kiegészít. A gazdaság—
politika és általában a közgazdaság organizációjá-- nak vázát kifejezetten a magyar gazdasági élet strukturájára vonatkoztatva tárgyalja s túlnyomó—
lag ezt támasztja alá az elég bőven felhozott sta- tisztikai adatokkal, melyeket főleg a M. kir. Köz- ponti Statisztikai Hivatal kiadványaiból merít.
A kifejezetten magángazdasági rész azonban a munkában szerény; az üzemgazdaságtani isme- retek taglalása különösen sovány s ezeket inkább a jogi rész van hivatva pótolni. A mű beosztása különben a hagyományos őstermelés, ipar és ke—
reskedelem beosztást követi. Az őstermelésből az erdőgazdálkodás és bányászat alapfogalmait is tárgyalja, amivel némi hiányt pótol, minthogy ezt a gazdaságpolitikai vonatkozású általános jellegű munkák ritkán szokták tárgyalni. A termelés tag- lalása az emlitett hármas kereten belül kimerítő;
szervezés alatt a szerző tulajdonképen a közgaz—
dasági szervezet ismertetését érti, értékesítésről pedig inkább csak szórványosan szól.
Le kell azonban szögezni, hogy a könyv éppen vegyes és gyakorlati jellegénél fogva elég jól köze—
líti meg a mindennapi gazdasági élet által felve—
tett kérdések sokoldalúságát és széles rétegek szá—
mára is hozzáférhető szintézisben ismerteti a ma—
gyar gazdaságpolitika vázlatos képét. H. R. dr.
Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének 1939. évi jelentése.
Rapport sur 1939 de l'Institut d'Assum'nces des Employés Privés.
208 —— 77.
A jelentés beszámol az Intézet 1939. évi műkö- déséről. A szöveges részben, külön fe—jezetcímek alatt ismerteti az önkormányzati tevékenységet és
