Stecker, Heinrich: Új módszerek a mezőgazdasági statisztikában

(1)

468

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIÁ)

dett az elektromos tűzhelyek (29 282 db) és közel négyszeresére az elektromos hű- tők, illetve mélyhűtők száma (17 662 db.).

Ausztria traktorállománya 86 395 darab, melyből 78 748 db (92 százalék) a mező-

gazdaságban használatos. Általában min-—

den negyedik üzemre jut egy traktor. Ami az állati vonóerő alakulását illeti 1946 óta a lovak száma 27, az ökrök száma 61, az igázott tehenek száma 22 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a traktorok száma 972 százalékkal emelkedett. Ennek megfelelően változott a vonóerő-teljesít—

mény is.

A gazdaság földterülete, művelési ágan—

kénti megoszlása és a traktorállomány közötti vizsgálat eredményei a követ- kezők:

Átla- Ebből:

gos

ös'zcs szán- rét és ,

Megnevezés lizém- tó legelő erdó egyéb terü- _

let hektár

1 traktorral

rendelkező üzem 22,82 8,78 5,41 6,00 2,68 2 traktorral

rendelkező üzem 49,52 23,92 8,66 12,70 4,24 3 traktorral

rendelkező üzem 124,80 53,92 1559 37,50 17,59 4 traktorral

rendelkező üzem 20485 110,01 19,67 54,95 20,22 5 és több traktorral

rendelkezö üzem 490,70 276,4O 33,86 10430 75,64

Összesen 26,46 10,76 5,97 5392 3,01

A további táblázatok részletesen tar-

talmazzák a felvétel eredményeit és ugyanakkor ezek kombinatív csoportosí—

tását is közlik.

(Ism.: Pintér László)

Stacker, Heinrich:

Új módszerek

a. mezőgazdasági statisztikában

(Moderne Meihoden in der Agrarstatistík.) Würz- burg. 1957. 1s41 p.. 1 térk. mell.

A szerző a mezőgazdasági statisztika egyes ágainál alkalmazott új módszerek közül elsőnek az üzemstatisztikáról szól.

Az első üzemstatisztikai adatgyűjtést az 1882. évi népszámláláskor hajtották

végre. Önálló mezőgazdasági felvétel

1949—ben volt először. Az új, reprezentatív módszerrel készült összeírás a magyar fa

galmak szerint ,,gazdasághatáros" volt.

A kérdőívek 2 százalékát rétegezett kivá-

lasztással (3 réteg) kiemelték és ezek fel—

dolgozásával két héttel az eszmei időpont után Bajorországban már előzetes adato-

kat közöltek. A mintasokaságból számi—

tott adatok nagyobb része egy százalék-

nál kisebb mértékben tért el a teljeskörű feldolgozás végeredményeitől, négyötöd része 5 százalék alatti, kilenctized része

10 százaléknál kisebb eltérést mutatott.

A családi munkaerőhelyzet változásait 1952-ig csak az üzemstatisztikában figyel—

ték meg. Azóta minden év április és októ—

ber havában reprezentatív felvételt haj—-

tanak végre; személyi csoportonként 2—2 százalékos, az alapsokaságból 8 százalékos

mintavétellel. A hibahatárt 5 százalék alatt állapították meg. A kiválasztás az

1949. évi üzemstatisztika címjegyzékéből (gazdalajstrom) hat rétegben történt. A megfigyelési egység, a minta eleme a gaz-

daság volt.

A mezőgazdasági termelési statisztiká—

ban 1948 óta a termésbecslésen kívül még

egy külön képviseleti adatgyűjtést vezet—-

tek be. Ennél a kiválasztás többfokozatú,

lépcsőzetes: község, gazdaság, tábla, meg—

határozott területi minta. Említésre méltó, hogy az 1952. évi bajorországi mintavéte-

lek hibája a búzánál 1,5 százalék, a rozs—

nál 1,4 százalék volt és az ezek alapján megállapított adatok a termésbecslők ér-

tékelésénél 6,9 százalékkal, illetve 8,5 szá—

zalékkal voltak nagyobbak.

A gyümölcstermelés számbavételét az ország egész területén 1933—ban vezették be. A várható és tényleges termést becslő—

bizottságok állapították meg. A becslés alapja a teljeskörű gyümölcsfa—összeírás volt, melyet 1900., 1913., 1932—33., 1938., 1946. és 1951. években végeztek. A becslés szubjektív hibáinak kiküszöbölése céljá—

ból 1953 óta reprezentatív módszerrel ál—

lapítják meg elsősorban az alma termés—

mennyiségét. A kísérleti módszer négy- szeres lépcsőzetes kiválasztás volt, még—

pedig: község, gazdaság, parcella, fa.

1954—1956 óta az állatszámlálás na—

gyobb részét reprezentatív módszerrel

hajtják végre.

A teitermelési és felhasználási statisz—

tikát 1936 óta havonta rendszeresen ké—

szítették, de az adatok becslésen alapul—

tak. 1950—1952, évben kísérelték meg a szubjektív becslést reprezentatív mód—

szerrel végrehaitott megfigyeléssel fel-

cserélni. A kiválasztás egysége a tehenet

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIKS

469 tartó gazdaság, módja rétegezett volt (3

réteg). A mintasokaság 2,1 százalék volt.

Az adatokat 7 gazdaságnagyság-csoport—

ban dolgozták fel, mely csoportközök a rétegeken belüli további részletezést je—

lentettek. Több feldolgozás azt bizonyí—

totta, hogy a havi átlagos tejtermelés ki—

számításához 6 mintavételi nap elégsé-

ges és a kezdő nap megválasztása egyen- letesen elosztott ötnapos időközök esetén

a végeredményeket nem befolyásolta.

Az egyéb mezőgazdasági statisztikai

adatgyűjtések közül az 1878 óta folytatott vetésterületi összeírásnál 1955 óta foglal- koznak a reprezentatív módszerek kiala—

kításával. A cél: néhány fontosabb nö- vényre pontosabb, a többi növényre meg- közelítő adatok beszerzése.

A záró fejezet a megfigyelések hibáit, azok megállapításának módszerét tag—

lalja, kiemelve az állatszámlálás, vetés- területi összeírás ellenőrzésénél használt kiválasztási és számítási módszert.

(Ism.: Tegzes Ottó)

KERESKEDELMI STATISZTIKA

Bakulin, Sz.:

A külkereskedelmi indexek a. tőkés országokban

számítása

(Iszcsiszlenie indeksmv vnesnej torgovli_kalpita,—

lisziicseszkih sztran.) — Vnesnjaja Torgovlja. l958.

'7. sz. 40—45. p.

A külkereskedelmi forgalom indexeinek értéke számos egyéb körülményen kívül az alkalmazott számítási módszerektől is

függ. Az egyes tőkés országokban alkal-

mazott indexszámitási módszerek terén

igen nagy a változatosság, de azonos

módszereket követő országcsoportok is

kimutathatók.

Az egyes országok az érték-, az átlag—

ár—, az ár- és a volumenindexeket közlik általában. A külkereskedelmi forgalom-

ban résztvevő áruk egész tömegére kiter-

jedő átlagárindexeket az esetek többségé—

ben Változó súlyokkal számítják ki, az

egyes árufajtákra (árucsoportokra) vonat—

kozó árindexek viszont állandó súlyozá—

súak, az átlagárindexektől eltérően nem

fejezik ki az export és importstruktúra

változásait.

A szerző a külkereskedelmi forgalom értékelésénél felmerülő ár- és valutaát—

számítási problémák, a különböző indexek jelentésének áttekintése után az érték—, az ár—, és a volumenindex közötti össze- függésekkel foglalkozik. Rámutat arra, hogy a gyakorlatban rendszerint az in—

dexek közötti összefüggések felhasználá-

sával számítják ki a keresett, ismeretlen indexet. Fontos megemlíteni, hogy az ér—

tékindexnek állandó súlyozású átlagár—

indexszel való osztása révén változó sú-

lyozású volumenindexeket kapunk, az ér-

tékindexnek változó súlyozású átlagár-in- dexszel történő osztása pedig állandó sú—

lyozású volumenindexeket eredményez.

Ugyanez vonatkozik az értékindexnek volumenindexszel történő osztására is.

Néhány országban a Laspeyres, a Paasche és a Fisher formulákat némi módosítással használják, amennyiben

mindig a megelőző időszakot veszik bá—

zisul, s ily módon láncindex-sorokhoz

jutnak.

Az indexek megbízhatósága természe- tesen függ az áruk értékelésének pontos—

ságától, az áruforgalom teljességének mértékétől és az egyes árucsoportok ösz—

szetételének egyneműségétől is.

Az országok többsége először egyes áru-

csoportok állandó (általában bázis-) sú—

lyozású volumenindexét (Laspeyres—for—

mula) számítja ki, majd az értékindex—

nek e volumenindexszel történő osztása

útján kapja a változó— (tárgyidőszaki) sú—

lyozású átlagárindexet (Paasche-formula).

Más országok viszont az átlagár-indexet

számítják ki először és az értékindexnek átlagárindexszel történő deflálása útján

nyerik a volumenindexet. Néhány ország különböző formulák alkalmazásával kü—

lön számítja ki az átlagár— és a volumen—

indexet. Ennek során egymástól függő és

egymástól független indexek is születnek.

Az 1956. évi adatok szerint a tőkés or—

szágok közül a volumenindexet Lasoey—

res-formulával 61 ország, Paasche—for—

mulával 9 ország, Fisher—formulával

ll ország; az átlagárindexet Lasneyres—

formulával 27 ország, Paasche—formu—

lával 34 ország, Fisher-formulával 11