Pollan, W.: Az árak és jövedelmek hosszú távú alakulása Ausztriában

328

bérlőnek is joga van lakbérének hatósági megállapítását kérni. A magántulajdonban levő házakban lakók aránya csökkenő ten- denciát mutat.

A tanácsi tulajdonban levő lakások ará—

nya 25 százalék. Mintegy 100000 lakásigényt tartanak számon. Ezek egy részét — a ke- rülettől függően eltérő mértékben — ki tud—

ják elégiteni. A fennmaradók kedvezőtlen körülmények között kénytelenek lakást bérel- ni. A belső városrészekben épülő tanácsi la- kások igen drágák (27000 font átlagban), és épitési idejük hosszú.

A lakásprobléma megoldására a Nagy—

Londoni Tanács a (Greater London Council) hivatott, de helyi és politikai nehézségek kö- vetkeztében képtelen betölteni feladatát. A helyzetet bonyolitja London nem fehérbőrű lakossága. a kialakult különböző nemzetiségi negyedek és a különböző okokból romló köz- biztonság. Egyes negyedekben a szociális és egészségügyi helyzet sem kielégítő.

megüresedő városrészek helyzete a ki—

költöző és elnéptelenedő üzemek miatt is rendkívül kilátástalan és látványnak igen si- var.

Néhány javaslat született a helyzet javítá—

sára. ilyenek voltak a repülőtér nagyobbitá- sa és a légi közlekedés fejlesztése, amely é'lén—

kitette volna a város forgalmát, és sok új munkaalkalmat is teremthetett volna. Másik elképzelés a közúti hálózat (autópályák) fej- lesztése volt, amely az ipar fejlődésének egyik alapja. Mindezeket azonban elvetet- ték.

A város fenntartásának fajlagos költsége igen magas. Ez abból adódik. hogy a lakos- ság és az ipari üzemek számának csökkené- se következtében az egy főre jutó terhek na- gyobbak. mint az ország más területein. A nagy kiadások a hatóságok számára nagy kölcsönök felvételét tették szükségessé. így a város egy főrejutó kölcsönterhe mintegy 70 százalékkal nagyobb. mint Anglia és Wales többi részén. Ez a kamatterheket növeli.

A kiáramlás után maradó munkaképtelen la- kosság pedig nagyobb szociális kiadásokat tesz szükségessé. Mindez csak az infrastruk- túra javításával és az ipar gyors és nagymér- tékű fejlesztésével változtatható meg. Csak igy emelhető a csökkenő életszínvonal is.

A kiáramlás következtében a Londonon kí—

vüli központok egyes funkciókat átvettek a fővárostól: ilyenek a vásárlási lehetőségek, a fó- és szakiskolai oktatás, a speciális mun-

kalehetőségek megteremtése stb. Ezeka köz- pontok azonban védekeznek a Londonból történő túlzott beáramlás ellen.

A Londonból kiköltözők 80 százaléka más városba, ezeknek 30 százaléka növekvő vá- rosokba költözött. A Nagy-Londoni Tanács

e városok vonzerejének ellensúlyozására több,

néha sajátosnak tűnő intézkedést tett. ilyen

például a lakásépitési megállapodásokon ki—

vül az, hogy Londonnak is joga van fejlesz- tése érdekében reklámokat elhelyezni. Lon- don belső városrészeinek újjáélesztését kí—

sérletképpen az egyik negyeden lehetne el- kezdeni. itt a helyi sajátosságoknak megfe—

lelően a gazdasági tevékenység, a lakás—. az iskola-, a park-. a közmű— és az útépítés. va—

lamint a közlekedés fellendítését tervezik központi pénzügyi alap rendelkezésre bocsá- tásával. Ugyanakkor a magántőke befekteté—

seit is szorgalmazzák, és úgy irányozzák elő.

hogy innen származzék a teljes * beruházás mintegy 40 százaléka.

(ism. : Nádas Péter)

POLLAN. W. :

AZ ÁRAK ÉS A JUVEDELMEK HOSSZÚ TÁVÚ ALAKULÁSA AUSZTRIÁBAN

(Die lanafristige Entwicklung der Preise und Ein' kommen in Österreich.) — Wirtschaftsberíchte. Credit- anstalt Bankverein. 1977. 1. sz. 20—30. p.

A világviszonylatban tapasztalható erőtel—

jes —— bár egyenetlen intenzitású —— inflációs irányzat az osztrák árviszonyok alakulásán is szemléltetően tükröződik az 1977—tel záruló évtizedben. A vizsgált időszakban ugyan né- mileg lassúbb ütemben emelkedett a fogyasz- tói árszint — 1972 kivételével —- Ausztriában.

mint az OECD-államok éves átlag—a, mégsem kerülte el a fejlett tőkés országok mindegyi- kére jellemző .,órklimaromlás".

E jelenségnek számos külső és belső oka volt. amelyek közül —— csak egyeseket emlitve

— jelentős az importélelmiszerek, az energia—

hordozók és számos fontos ipari nyersanyag látványos drágulása. Ezenkivül a nyugatnémet márkának a dollárral szemben 1968—ban tör—

tént felértékelése is jelentős befolyást gyako- rolt az osztrák gazdaságra. mert a schillinget ennek nyomán leértékelték a márkához ké- pest, ami távlatilag árfelhajtó hatású volt, csakúgY, mint a belső kereslet tartós bővü- lése. Erősítette ezt a trendet, hogy —— viszony— * lag hosszabb szünet után — az állam 1972- ben jelentős mértékben felemelte számos szol- gáltatásának dijszabását (például a közleke—

dését 8,8 százalékkal), továbbá a dohányáru- kat is, majd 1973—ban bevezette, három évvel később pedig számottevően kiterjesztette az ún. értéknövekedési adóztatást. Mindennek terheit az idők során jórészt az osztrák fogyasztókra hárították át, amit nem tudott megakadályozni a kormányzat és a szakszer- vezetek képviselőinek bevonásával működő ún. .,parltásos bizottságok" árellenőrző tevé—

kenysége. '

Az inflációs ármozgás -— a vizsgált idő—

szakban — 1974-ben volt a fogyasztók szem—

pontjából a legmagasabb arányú: 9.5 szá-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 329

zalékos emelkedést mutatott, ami a következő két évben 8.4, majd 7.4 százalékra mérsék—

lődött. A fogyasztói árszint növekedési üte- me tehát lassult, mégis nagymértékben fe—

lülmúlta az 1967—1970 közötti évekéit, amikor 2.8 és 4,4 százalék között mozgott.

Az áremelkedések szerkezeti megoszlásá—

nak összevetése kimutatja, hogy Ausztriában sokkal erőteljesebben drágultok hosszabb távlatban a szolgáltatások, mint a termékek, főleg az ipari termékek. Az utóbbiak eseté- ben ugyanis a technikai újítások és egyéb tényezők gyakran költségmegtakarító hatá- súak. A termékek egy része továbbá állami áron kerül forgalomba, amit rendszerint csak hosszabb időszakok elteltével emel a kor—

mányzat. Ennek köszönhetően az államilag megállapított árú tej és tejtermékek, vala- mint a liszt és a belőle készített alapvető élel- miszercikkek drágulása sokkal kisebb mértékű

volt, mint a nem szabott árú élelmiszerek és élvezeti cikkek csoportjáé, amely a vizsgált évtizedben éves átlagban 4.4 százalékot ért el. Utóbbiaknál — külön kezelve — a fogyasz—

tói ár nagyobb növekedése mutatható ki az ún. szezonális élelmiszercikkeknél, tehát a gyümölcs— és zöldségféléknél, ahol a drágulás éves vetületben 5.5 százalékot tett ki.

A ruházati és vegyes iparcikkek körében meglehetősen egyenetlen -— és egyes termé—

keket tekintve eltérő — fogyasztóiár—emelke—

dés volt jellemző, az 1977—tel befejeződő év- tized során. Az elemzések e vonatkozásban is egyértelműen ahhoz a következtetéshez ve- zettek, hogy az 1973 utáni drágulás lendü- lete számottevően erőteljesebb volt az 1967—

1970. éviekénél. Ez főleg az üzem- és nyers—

anyagok világpiaci árának növekedésével függ össze. Kiemelkedően emelkedtek emiatt a világítási és fűtési tarifák Ausztriában (1974- ben és 1975-ben például évi 15.1tl százalék- kal). A lakbérek az 1967 és 1976 közötti évek- ben évenként átlagosan 10t7 százalékkal drá- gultak, az egészségügyi szolgáltatások díja, a tisztálkodási, a képzési, valamint a szabad- idő eltöltésével kapcsolatos költségek szin- tén felülmúlták növekedési ütemükben az élelmiszerárakéit.

Az osztrák Központi Statisztikai Hivatal 1977 elejétől módosította a fogyasztói árindex belső felépítését, illetve számítási módszerét.

Az új index alapján készített előrejelzések 1977-re átlagosan kb. 625 százalékos fo- gyasztóiár-emelkedéssel számoltak.

A lakossági bevételek köréből a bérjöve- delmek alakulásának vizsgálati eredményei döntő jelentőségűek. A bérek szférájában is jellemző volt — az árakéhoz hasonlóan —, hogy növekedésük az 1970 utáni években fel- gyorsult. Ez a trend azonban —- akárcsak a többi fejlett iparú tőkés állam esetében — Ausztriában is kevésbé erőteljesen érvénye—

sült a fizetések és bérjövedelmek terén, mint

az árak vonatkozásában. Reálértékben kife- jezve: az 1967 és 1970 közötti években éven- ként átlagosan 4,25 százalékos bérjövedelem—

gyarapodás volt jellemző egy osztrák munka—

vállalóra vetítve, ami 1971 és 1976 között 4.38 százalékra emelkedett.

A globális adatok számos fontos részlet—

problémát elfednek, így például az egyes te- vékenységi ágazatokban számottevően eltérő mértékű bérfejlesztést, továbbá a bizonyos szektorokban jelentkező munkanélküliséget.

A különféle területeken észlelhető sajátossá- gok és differenciák a kutatókat az egyes gaz- dasági, sőt ipari ágazatok, valamint a fog- lalkoztatotti rétegek izolált vizsgálatára ösz- tönzik. Az alapos feltárás érdekében éven—

kénti bontásban is értékelik a fizetések, vala—

mint a bérek alakulását, az árakkal össze—

vetve.

A hosszabb és rövidebb távú trendszámítá- sok azt igazolták, hogy a bérgvarapodási arány különbségei rövidebb időszakra vonat- kozóan nagyobbak, mint például 10 éves pe-

riódusban.

A munkavállalói jövedelmek alakulásának kutatása nyomán fény derült —— mások mel- lett — az osztrák bértarifa-rendszer gyenge pontjaira is. Az effektív bérek ugyanis szó—

mos olyan kiegészítő járulékelemet is tartal- maznak bizonyos foglalkoztatotti területeken, amelyek nem szerepelnek a bértarifa-indexek- ben. A kollektív szerződésekben foglalt értékek jórészt csak az alsó bérhatárt jelzik, a tényleges bérek vaay bérnövekedés meg- határozására -— már több éve és a kollektiv szerződéssel foglalkoztatottak körének na—

gyobb és növekvő hányadát érintő —külön béregyezménvt kötnek a munkaadókkal a munkavállalók. Ily módon a bértarifáktól je- lentősen eltér a tényleges bérjövedelem. a kettő közötti különbséget. illetve növekedési

arányuk ditferenciáiát ,,bérdrift"—nek nevezik.

Az utóbbi az 1975—ös recessziós esztendőben negatív, a konjunkturálisan kedvező korábbi években pozitív értéket mutatott, 1976-ban pedig egybeesett a két szféra növekedési ará- nya, s így az index értéke nulla volt.

Az inflációs trend okainak elemzése kívá- natossá tenné olyan kutatások széles körű végzését is, amelyek külön kezelnék —— má- sok mellett — a bérbevételek relatív fejlődé- sének alakulósát a béren kívüli jövedelmeké- től. Régebben folytak ilyen vizsgálatok Auszt- riában, de hosszabb idő óta szünetelnek, ugyanis jórészt hiányoznak az ehhez elen- gedhetetlen hivatalos adatok. A bértarifa—in- dex csak némi támpontot nyújt a kollektív szerződésekben foglalt bérek felőli tájékozó- dáshoz, de korántsem elég beható, konkrét, részletes értékelő következtetések megalapo- tásához.

A tényleges bérjövedelmek alakulásának tisztázásához viszonylag nagy tömegű munka—

330

vállaló helyzetének vizsgálatából kell kiin- dulni. Ez ugyanis többé kevésbé jellemzően feltárja az adott területen végbement fejlő- dés fő vonásait. Ez utóbbi érdekében két olyan foglalkoztatotti csoport bérheIYZetét elemezték. amelyek számszerűen az összes osztrák munkavállalóknak több mint a felét teszik ki: a magánipari és a közületi foglal—

koztatottakét.

Az ipari dolgozók nominálbérének növe- kedése — a munkásokat és alkalmazottakat együttesen kezelve —— az 1977-ig terjedő év- tizedben átlagosan évente 9.1 százalékot ért el. Ezen időszakban a tisztviselők fizetésemel- kedésének mértéke több évben meghaladta a munkásokét. Ennek okai között kétségtele- nül számba veendő a vendégmunkások szá—

mának 1968-tól tapasztalható erőteljes növe- kedése Ausztriában. A külföldi állampolgár- ságú munkavállalók döntő hányada munkás.

arányuk az összes osztrák foglalkoztatotthoz képest 1968—ban 2 százalékot, 1974-ben viszont már mintegy 8 százalékot tett ki. Jelenlétük, illetve létszámnövekedésük közrejátszott a bérszerkezeti eltolódások mellett. bizonyos területeken a munkahelyekért folyó harc éle- sedésében is. Az alkalmazottak 1974-ben har- coltak ki viszonylag legmagasabb arányú névleges bérnövelést az iparvállalatok tulaj- donosaitól (l3,7 százalékot), s az ezt követő három évben 126. illetve 9 százalék körüli emelkedés mutatkozik bértaritáikban. Az ipari munkások vonatkozásában a megfelelő mutatók: 12,5, 14,2 és 9.6 százalékos gyara- podást tükröznek nominálisan az 1974—1976.

években.

Az állami alkalmazásban levő dolgozók bére az i977-tel záruló évtizedben átlagosan évenként 9,7 százalékkal emelkedett névleges értékben. Ez az aránymutató némileg maga—

sabb a magáníparban foglalkoztatottakénál, de az utóbbiaknál a kiegészítő járulékokat

nem tartalmazzák a növekedési arányok.

Az 1977-re készített béremelkedési előrejel- zések —— a fogyasztói árakéhoz hasonlóan — ütemcsökkenésre utalnak Ausztriában. ami lé—

nyegében megfelel az inflációs arány fokoza—

tos mérséklését célzó gazdaságpolitikai tö- rekvéseknek.

(ism.: Bíró Klára)

RICE, P. — SMITH. V. K.:

A KÓOLAJIPAR CKONOMETRIAI MODELUE (An econometric model of the petroleum industry)

— Journal of Econometrics. 1977. 3. sz. 263—287. p.

A kőolajipar az Egyesült Államok harma- dik legnagyobb iparága. Fontossága tehát elsőrendű, a kínálat jövőbeli alakulása vii szont bizonytalansági tényezőket rejt magá—

ban; ilyen a további lelőhelyek felkutatásá-

nak esélye, a technológia fejlődésének irá—

nya és a politikai tényezők. A kőolajipar ko- rábbi modellezési kísérletei egyrészt a piac- nak vagy csupán kínálati vagy csupán ke- resleti vonatkozásait vizsgálták, és nem tet- tek kísérletet a kettő szintézisére; módszer- tanilag pedig többnyire programozási model—

lek segítségével próbálták megközelíteni a kérdést.

A szerzők által bemutatott modell mind ke- resleti, mind kínálati szempontokat figyelem- be vesz. Nem él a tökéletes verseny felté- télezésével. és nem alkalmaz korlátozó fel—

tételeket. Negyvenkét egyenletből álló nem li—

neáris rendszer, amelyen belül az egyenle—

tek paramétereit az 1946—1973. évi adatok bázisán becsülték. A modell blokk-rekurzív szerkezetű: a belföldi kőolajipari termelést külön blokkban határozza meg. A modell általában magán viseli azokat a jegyeket, amelyek az ágazati modellekre jellemzők:

az ágazatot egészében tekinti; az egyes üzemek, vállalatok nagyságát, speciális szempontjait és különböző technológiai fel- tételeit, értékesítési lehetőségeit nem veszi

figyelembe.

A kőolajipar kínálatát a modell elsősor—

ban a termelési ráfordítások költségei. vala- mint a viszonylagos hozam függvényeként te- kinti. A késztermékek árát ugyanakkor a kö- vetkező magyarázó változók befolyásolják: a kínálat mennyisége, a belföldi és a külföldi eredetű nyersolaj átlagára, valamint a kész- letek mennyisége.

A termelési összefüggések specifikációjá- ban döntő fontossággal szerepelnek az olaj—

fúró tevékenység egyenletei (három szto- chasztikus összefüggés a hat közül). Az olaj- fúrási tevékenység elsősorban a fúrási költ- ségeknek és az értékesítés várható nyeresé—

gének a függvénye, amit azonban nagymér- tékben befolyásolnak a próbafúrások ered- ményei. Ezek becslésére a modell Koyck- féle ún. ,.distributed lag" kifejezést alkalmaz.

A fúrási tevékenység eredménye határozza meg (: nyersolaj-kitermelést, de emellett a modell egyéb költségtényezők, igyaz állóesz- közök, (: kamatláb. az adó szerepét és ter—

mészetesen a nyersolajkészletek volumenének a hatását is figyelembe veszi.

A végtermékek termelésére és árára vonat- kozó paramétereket a modell tizenegy szto—

chasztikus egyenlet segítségével számszerű- síti, amelyek nem lineáris összefüggéseket is tartalmaznak. itt veszi figyelembe a modell a keresleti tényezők hatását is. Legfontosabb keresleti tényezőnek a végtermékek készle- tének késleltetett becsült értékeit tekinti: a kereslet alacsony színvonala mellett a kész—

letek magasak, ellenkező esetben szűkösek.

Az ipari sajátosságoknak megfelelően he- lyettesítési hatások nem jönnek számításba a termékek között. Világkereskedelmi hatá-