TERMÉSZET UTÁN
K IADJA A P E T Ő F I T Á R S A S Á G
BUDAPEST,
R É V A I T E S T V É R E K K IA D Á S A . 1884.
HUMOROS ELBESZELESEK
GRÓF TELgK U SÁ N D ^R
B u d ap est.. N y om atott K h ór és W ein -nál
M.N.MÚZEUM KÖNYVTÁRA]
n.Nvomt. Hövíűékn ■: p!61
GRÓF ZICHY GÉZÁNAK!
Mindenki olyan kalappal köszön, mint a milyenje van ; — én nem tudom irántad való nagyrabecsülésemet, bámu
latomat s szeretetemet másképen nyil
vánítani , mint hogy ezen igénytelen csekélységet neked ajánlom ; fogadd szokott jóságoddal.
M indenkor és m indenütt hived
Teleki Sándor.
V A S A D Y BÁCSI VISELT D O L G A
A K A J T Á R A G Á R K U T Y Á V A L .
T e l e k i : Természet után.
V A S A D Y BÁCSI VISELT D O L G A
a v a la k i azt kérd en é tőlem, h o g y : k i az a V a s a d y b á csi? — rögtön kitalálnám , h o g y nem é r m e l l é k i em ber, m ert külön ben ú g y ismerné V a s a d y bácsit, mint a zsidó k ö ly ö k a n y a k á b a a k a szto tt tizp aran csolatot.
D e m inekutána nem épen minden em ber érm elléki, — hát elmondom, ki v o lt V a s a d y bácsi.
V a sa d y bácsi, q u o n d a m táblabiró, com possesor, szalm a-kom iszárius, uzsorás, de m indenek felett fö sv én y, v a g y jobb an m o n d va: » f u k a r « volt. — E szó » fu
A K A J T Á R A G Á R K U T Y Á V A L ,
4 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
k a r « tö rö kb ő l veszi eredetét, s tö rö kü l an n yit t e s z : s z e g é n y . — N y e lv ü n k el
sajátította, s a tú lsá go s fö svén yt f ű k a r- rl a k — sze gé n yn e k — nevezi, s ig y m in tegy sajn álkozik a d ú sga zd a g fö sv é
nyen.
Sohasem láttam m ég k ö v é r fu k a r em bert ; — a fö sv é n y sé g nem hizlal, s in
ká b b a fa g g y ú ra , mint a zsírra d olgozik.
A z önérdek, a haszonlesés, a m e gg a zd a godási v á g y az epéből ered, s az fo ly tonos m űködésben lévén, szüli a sápadt, h a lvá n y s z in t; — ki láto tt piros fö sv én y em bert ?
V a s a d y b ácsi m agas, v é k o n y , hosszú, száraz, hústalan a la k volt. T a r k o p o n y á jára g y é r őszhajszálait n y a k a csigájáró l hom loka felé szedegette, s h o g y a h aj
kefe ne ko p jék : m arkáb a p ökve, te n y e rével s im o g a tta ; — sápadt, h alván y, hulla- szinü arczát dom ború cson tkin övések pity- kézék, — profilja éles v o lt mint a b eretva éle, — szemei beesettek és szürkék, — szem pillái h osszúak, mint a vad m acskáé,
— szem öldökei összenőve kettős szürke sziv árv án yt kép eztek , — veres, szü rkével v e g y ü lt bajuszát fo g k e fé re n y írv a viselte,
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 5
— g ö rb e orra á llá v a l majdnem e g y b e nőtt, — barom ias szájába n a g y sárg a ló fo g a k v o lta k czö vek elve, — fülei laposak, n a g y o k és elállóan le k o n y u lta k vo ltak,
— g ó ly a n y a k kolosszális ádám -csutkával,
— hosszú v é k o n y k a rja i in káb b a n y a káb ó l, mint a vá lla ib ó l látszo ttak kinőve lenni, — szőrös k ezein ek v é k o n y ujjairól a körm ö k le rá g v a , — m elle beh orp ad va, ellentétét kép ezvén kip ú posod ott h á tá nak, — v é g ü l k ieg é szité k te r m e té t:
daruczom bjai, teletalp u széles rucza-lá- b a k k a l.
Fején télen-nyáron széles karim áju szalm ak alap , 1801-ből, m egsárgu lt, g y a nús szinü, k étértelm ü leg tiszta, hosszú, n a g y o n hosszú n yakken d ő , m elyet midőn felkötött, az e g y ik v é g é t az ajtó kilin cs
hez kötötte, a m ásikat a n y a k á ra a lk a l
m azta, s ú g y fo rg o tt m a g a körül, mint a m acska a forró kása m e lle tt; — m ellénye fekete selyem , m ely neje elviselt w i c k- l e r j é b ő l épült, — sötét olajszin hosszú kab át, m ely e g y 1831-ben kolerában m egh alt tüzértiszt k ö p e n y e g é b ő l alaku lt á t kab áttá, — n a d rá g o t csakis ünne
p élyes napokon viselt, n é g y nyüstös
6 Va s a d y bácst vise lt d o l g a.
vászon g a ty á já t a k a b á t fedé, s hosszú szárú b a g a ria csizm ái p alástolták.
V a s a d y b á csi férje v o lt e g y kín láto tt asszon yn ak, ap ja e g y m artyr leán yn ak , s apósa e g y jo b b sorsra érdem es vőn ek.
E — k-n la k ta k . H ázo k c u r i a v o lt, hajdan e r ő s v á r a a nemesi p riv ilé gium n ak, h o va ha gazd ája nem a k a rta csakis b r a c h i u m m a l lehetett bejutni ;
— zöldre m oházott nádtetővel, a k é m é nyen g ó ly a m a d á r fészkelt, tö lg y fa g alam b - b ú go s kapu, zsen d elylyel fedve, benne tan yázó g a la m b c s a p a tta l; ked ven cz á lla t
jai V a s a d y b ácsin ak, m ert nem k e lle tt őket tartani, — égi m ad araira az isten visel gondot, — s a szom szédos ta rtó k dúsan táp lálják s m ég italát is saját ösz
tön ével szerzi, és a mi a f ő : táp láló ele
del, zöld borsób a b e le h á z a s itv a ; — csi
k o rg ó n a g y vassarkon , ven d ég előtt zárt, k é t felé n yiló deszkakap u , két szárn yára e g y - e g y héjam adár fe ls z e g e z v e ; — a í
6
- épület m ellett m elléképület, k o n y h á v a l, sütő és m osóházzal, m ajorság ketreczczel, disznó-óllal, — átellenben istállók ; az u d va r közepén zöldvizü b é k a n y á la s tócsa, liba-, rucza fürösztőnek, — m ellette gém eskú t,Va s a d y bácsi vise lt d o lg a. 7
su g á r o storfával, va s abron csos ved errel,
— tövissel m agasra tetőzött sö vén yk eri- tés, izm os tám aszfákk al sűrűn istáp o lva, a sö vén yen a vetem én yes k ertb e n yiló ajtó, jó l go n d o zo tt vetem én yes táb lák, — zsálya, levendula, fodor és borsm enta, ruta és nemes-üröm szegélyzettel a házi p atik a szám ára, — k i adna pénzt o rvo sságért, m ikor azt m aga term elheti? — a k ert v é g é b e n méhes, kö rü l ü ltetve m éhfüvel, h ajdin ával és sárgán v irá g z ó káp o szta rep czével.
F ö sv é n y em bernek a m éh a le g k e d v e sebb á lla t ja ; nem eszik az a h áztól, tö b b n yire m ástól szedi eledelét, lépet, m ézet is a szom szédból hozza, s m aga ken yerén telel k i ; télire fo g y , ta vaszszal szap o ro d ik , s n yáro n át in gyen d o lg o zik gazd áján ak.
M iért is h o g y nem lehet m éhből — disz
nót csinálni ?! — m ondja V a s a d y bácsi.
» A stylu s, az e m b e r !« — m ondja e g y fran czia iró ; »mindenkit m eg lehet ismerni lak ó szob ájáról !« — mondja e g y német bölcs.
L ássu k V a s a d y b á csi odúját, m elyben va czk o lt.
Ö t lépcső vezetett fel a n yito tt folyo-
8 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
sóra, m elyn ek oszlopai mellé szőlő vo lt ültetve, bőven term ő faj — köszm éte m á r tá s n a k ; — a p itvar üres volt, nem vo lt benne se m m i; — n a g y ebédlőterem , hom bárok, n a g y lád ák a fal m ellett, m eg
ra k v a zá lo g b a hozott p o rté k á k k al, — ö zv e g y a sszo n y ágynem űje, g y e rm e k e te m etésére felvett pénzért, — elrészegese- dett k o rh e ly g u b á ja pálinkáért, — b e te g asszo n yn ak kétszer szőtt ruhája, a p a tik a miatt, — sze g é n y-le g é n y hozta dupla brassói p okrócz, a »Messze látó« csárda állásáb ól ko csiü lésrő l csenve, — árm ális nemes levele a nem zetes és vitézlő ős Szik- szay család n ak, »keresztelő« okáért, —
»H etyke tetü« zsidónak k ig y ó s pálinka- főzős-üstje besch w erolásért, — n a g y cso
m ag esett b irk ab ő r, ad ó h átralék miatt.
K i m ondhatná el mindazt, a mi a h om b árokban , lá d á k k a n rejlett, — a mi^a falon csüngött, a p adozaton hevert, s a szegletekh ez tám aszkodott, a n y o m o r e m ú z e u m á b a n ? — A m ellékszoba V a sa d y b ácsi la k ó s z o b á ja ; — m ikor 6i-ben » m e g f u j t á k a t r o m b i t á t « s a B ach-huszárok elm asiroztak, a zsandá- rok holm ija dob ra k e r ü lt ; — V a s a d y b ácsi
Va s a d y bácsi viselt d o l g a. 9
b e l e m á s z o t t , s b elev erte m agát e g y n a g y k ö ltség b e : m egvett e g y ó cska zsan- dár á g y a t, egész felszereléssel ; — azóta nem v á lto zo tt azon semmi, s majdnem azt lehetne mondani, h o g y m ég érzik a zsan- dár-szag rajta ; — néha napján m egford í
totta a szalm a-zsákot, de azt is csak ú g y , h o g y a jószágban k á r ne essék ; k é t sza- lacsi szalm aszék, s e g y k á k á v a l font fak ó kan ap é, e g y X lábú asztal, rajta zörgős korsó, és a h itelezők d e f t e r e ; — m os
dóasztal s m osdótál nem vo lt, m ert V a sad y b ácsi a szájából a szoba földjére m osdott, — az ajtóba tö b b sze g v o lt b e ütve, ezeken c s ü n g ö tte k : e g y kendő, két lopótök, e g y ik eczetnek, m ásik d é z m a b o r n a k, m ert okos em ber nem m ű vel
ted h ázilag a szőlőjét, hanem kiad ja ú g y a mint veszik, — e g y fokos, és e g y m o ly ette csikóbőrös ku lacs, — a szoba e g y ik szegletében, ó csk a foltos zsák b an ta v a ly előtt term ett d ió ; ezekk el szokta az aludt tejet vev ő g y e rm e k e k e t a házhoz édes
getni. A m ellékszoba, v a g y jo bb an mondva, a ko n yh a, ebben la k o tt a család, ebben sütöttek, főztek, m ostak, v é g e z té k a házi m unkát, k u k o riczát h án tottak, tollat té p
IO Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
tek, ken d ert keféltek, d oh án yt cso m a go l
tak, p aszu lyt, búzát, lencsét, b orsót sze
m eltek, s téli estéken vöm uram csin álta a g y u fá t, m ert k i venné azt d rá g a pén z
é rt? ! . . . T éle n e kon yh a-szob a fütve, v ilá g itv a volt, m écs p islo g o tt benne, V a - sady b ácsi eljárt a m észárszékre s a b ő r ö k r ő l s z e d e g e t t e l e a f a g g y ú t , elhitetvén a m észárossal, h o g y ig y jo b b a bőrnek. A fűtés ten geri csutkáb ól, n a p ra forgó-szárból, b o g án cs, bojtorján és ta kácsm etélő k ó ró b ó l telt, s ha ezek nem term ettek az a szá ly miatt, m egtette a koldustetü, m eg a va d m u s t á r h a h old v ilá g sütött : a m écs fél porcziót kap o tt, ha a nap fén yle tt : elo ltá k a tüzet.
A V a s a d y b ácsi lakó szo b ája m ellett, ház szélességében a n a g y n ap p ali szoba, két ajtó val e g y ik a lakószob áb ól, m ásik a fo lyo só ró l n yilt bele ; — k ét a b la k az u tczára, kettő az u d varra, s kettő a kis közre. — A » k i s k o z « vá lasztá el V a sad y bácsi curiáját a S zik sza y uram cu- riájától.
E szoba — m elyet terem nek is ne
vezh etü n k — v o lt V a s a d y b ácsi b ü szk e sége, dicsősége é k e s s é g e ; ebbe — mint
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. ii
szen télyb e lépett be, s áhítattal p o ro zga tta a búto rokat, s valláso s b u z g ó s á g g a l szel
lőztette szen ved élyén ek ezen egyh ázát.
A fu k a r em ber m indig i r i g y , — e két piszkos je lle m -s e n y v : ik e r te s tv é r ; — jó indulatu fö sv é n y nem létezik, a k i z s u g o r i: csak félszből nem tolvaj s g y á v a sá g b ó l nem rabló.
V a s a d y b ácsi an n yira ir ig y volt, h o g y nap p ali szobájába ritkán eresztett be v a lak it ; sajnálta a l á t á s t , irig ye lte , h o g y m ásnak m e g t e l n e k szemei.
A b ú to rzat szép v o lt benne, V a s a d y b á csin a k m eg épen n agyszerű en g y ö n yörű ; az ő »p o,m p á s s z o b á j a « — mint nevezni szokta.
L y o n i m o i r a n t i q u e sötétveres- m á ly v a szili nehéz selyem b o ritá a b ú to rokat, u g y a n e kelm éb ől sűrű redőkben aláh ulló ajtó- s a b la k fü g g ö n y ö k , a pam- la g előtt k a rszék ek tő l kö rn ye zve , v e r t a n t i q u e k erek asztal, n a g y csig á ra esz
te rg á lt e g ye s lábon, fehér alapon g a z d a g aran yozással, X I V . L ajo s id e jé b ő l; k é t n a g y ü veges szekrén y, velenczei n a g y ü v e g ajtókkal, belül tü kö rrel borítva, m a
hagón i fa, ében és rózsafa m ozáikszerü b e
1 2 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
rakással diszitve. E k é t szekrén yb en v o l
ta k elh elyezve m indazon zá lo g b a hozott értékes tá r g y a k , m elyeket tőle ki nem vá lto tta k s m e ly e k — mint m ondá —
» n y a k á n v e s z t e k « ; — ezüstnem ük, kan alak , kések, villák, só- és g y e r t y a t a r tók, különösen üvegnem üek, s a mi v a ló ban érdekes és értékes v o l t ; e g y p o r - c z e l l á n - g y ü j t e m é n y , chinai, japáni ré gi sax, sévresi és b écsi g y á rtm á n y o k . E g yű jte m é n y t G e n c s y táb orn ok g y ű jtö tte a napóleoni h ad járatok alatt, különösen dijoni táb o ro zá sa alk alm ával. A táb o rn o k örököse potom árb an tévé zá lo g b a, de elhalálozván , az egész g yű jte m én y V a s a d y b ácsi » n y a k á n v e s z e t t . « A vén uzso- rás jó l tudta ennek m agas értékét, s k é r
ked ve ú g y n e v e z é : » az é n c o l l e c t i o G e n c s i á n u m«-om. E g yű jte m é n y az e g y ik szek rén y t teljesen betölté.
A falon k é t n a g y m uránoi tükör, u g y a n csa k tü k ö r keretben, velen ezei mód s z e rin t; v i e u x l a c khinai szekrén y, m a
d arakkal, n ö v é n y e k k e l, szö rn yek kel, dom- bor m u n k ával készitve. — A fa la k fehérre v o lta k m eszelve, most piszkosan s á rg á k
— a terem e g y ik szegletéb en ajtótlan
Va s a d y bácsi vise lt d o lg a. 13
nag y polczos, festetlen fen yő fa alm áriom , felül fafo gassal, a p olczon aludttejes fa ze k a k , cserép tá n y é ro k b an irós és avas vaj.
— V a s a d y bácsi elve v o l t : h ázán ál soha lá g y ken yeret és fris va ja t nem enni és étetni, m e r t: a b b ó l t ö b b f o g y ; a fo gaso n a vas és fris szalon n ad arabok, füstölt ko lb ászo k , első so n k ák — a h átulsókat el szo kta adni — deberkében és töm lőben tú rók, n a g y faze k ak b a n le k v á r és szőlő-iz, za csk ó k b an a sza lvá n y és e g y zsákban b a g o ly tü d ő ; mindez b a rá tsá g o s e g y e té rté s ben és jóizlésü összhan gban m egfért a lyo n i selyem és m ahagon i-fa b útorzattal.
H o g y a n ju tott V a s a d y b ácsi e diszes búto rokho z ? — m ert lé le k ta n ila g nem lehet, h o g y ő a zo k a t parázs pénzen v á sárolta voln a. — Elm ondom .
M ikor a n é m e t nálun k c i v i l i s á l t , H ayn a u b ácsi gorom b áskod ott, B a ch uram codificált, T em esvártt, A rad o n , Pesten, K o lo z s v á r it a k a szto tta k , S ch w a rze n b e rg , a b o l d o g m o so lyg o tt, Susan asszo n yo k a t ko rb ácso ltato tt, a n y e re g re » p u l v e r u n d b 1 e i« v o lt téve, K o m isz U rb án a piaczon botoztatott, a m iért aztán ko lo zs
vá ri d íszp olgár lett, mondom, a k k o r V a -
*4 Va s a d y bácsi viselt d o lg a.
s a d y b ácsi szalm a-kom iszárius v o l t ; ő fu v a ro zta tta S zathm árra, K á r o ly b a az e l l e n s é g n e k a f u r á z s t . S o k fu varo s ford ult m eg nála, k ap u i éjjel-nappal n y itva vo lta k , nem ú g y mint most — jól b e csu kva.
V a la m i sze gé n y le g é n y e k v a g y futó b e ty á ro k ello p ta k e g y szekeret k é t jó lóval.
— E rd élyb en a k a r tá k eladni a zsibói v á sáron ; h o ld vilá g o s éjjel, p atkószeges utón, jól ü g e tv e a S z ilá g y s á g n a k tarto ttak, az É r e n át, T a sn á d alatt el s le Z sibón ak ;
— de amint D en g eleg n él a szélm alom irá n y á b a jönnének, ráb u kk an n ak e g y csap at zsandárra, — a k k o r » l a n d - d r a g o n e - r e k « -n e k h itták őket, — ezek m egszó lít
ják , h o g y mi járatb an van n ak? — T u d ván , h o g y j á r a t j o k nem valam i em berséges d olog, a lo v a k közzé v á g ta k , — ezek m e g k a p tá k a szekeret, nem b irtá k őket tartani, D e n g e le g hosszában a sziget felett e lv á g tatva, egyen esen É. E.-nek r o h a n ta k ; a zsan dárok utánok. — A két fu tó b ety ár a g y e p lő b e kap aszk o d o tt, de csakis az e— i kap tatón felfelé tu d ták a lo v a k a t ném ileg m eglassítani; a zsan dárok n yo m u kb a h aj
tottak, de a dom bon kissé lem aradtak. —
Va s a d y bácsi v ise lt d o lg a. 15
A szegén y le g é n y e k látván , h o g y szekér
ben nem m enekülhetnek, b eh ajtottak V a sad y b á csi n yitott kap u ján az udvarra, le u g ro tta k a szekérből, a kerítésen keresz
tül, g y a lo g , az E r öntési sásosba m ene
kü ltek.
A zsan dárok sebes futásban el v á g t a t ta k V a s a d y b ácsi p o rtája előtt, m agu k előtt h ajtván a — s e m m i t .
V a s a d y b á csi a szokatlan zajra fe l
ébredt. — F ö sv é n y em ber álm a olyan , mint a házi k u t y á é : csak fél fülre alszik, s á l
m ában is csihol. — K ite k in te tt az udvarra, nem visznek-e el va la m it? — cso d álk o zva látta, h o g y m ég h o z t a k ; — mit vo lt mit tennie ? — k ifo g ta a k é t lo va t s bekötötte az istállóba.
G o n d o lato kb a m erülten, a két lónak okáért, n yu g a lo m ra dőlt, — de m elyik fös
v é n y tudna aludni, m ikor k ét lo va t s sze
k eret lo p n ak az u d va ráb a ? —
R e g g e l p ittym a lla tk o r k o p o g ta tn a k a p itva r ajtaján, feln yitja az ajtót, s előtte áll D . . . . v o lt kép viselő és korm án ybiztos.
V a s a d y b ácsin ak borsód zott a háta, a veséjébe n yilallott, a szó torkán fa g y o tt, s a lig h e b e g é :
I6 Va s a d y bácsi viselt d o lg a.
— M it keres a tekintetes ur n álam ?
— mi k e ll? az isten áldja m eg, ne com pro- m ittáljon !
— U r a m ! engem üldöznek, — rejthe- lyem et a pééri h e gy e n felfed ezték; kérem , ha istent ism e r: szállittasson to v áb b !
— Jöjjön b e ! B em entek.
Sebes a han g, sebes a v illa n y , sebes a villám , — de a fö svén y em ber g o n d o lata — mint P ető fi m ondja — » m é g g y o r s a b b á m! «
V a s a d y b ácsi a g y á b a n e g y p illan at alatt m egfo gam zo tt e g y aljas terv, s mint Jupiter h om lokáb ól M in e r v a : ú g y u g ro tt elő a m egeleven ült kom iszság.
^ — -vMerre a k a r m enekülni ?
— G álos-P etri felé.
— N ekem van k é t jó lovam s e g y kön n yű szekerem , v e g y e m eg.
— D e m ivel? — kevés a pénzem s arra szükségem van.
— P én z n élkül nincs vásár.
— T u d ja m it? ! — nőm a pééri h e
g y e n , borh ázu n kat fényűzéssel rendezte be, azt hitte szegén y, h o g y ott elrejtőzhetem , m ig kifújja dühét a német, s azt a k a rta a
Va s a d y bácsi viselt d o l g a. 17
jó asszony, h o g y kén yelem m el le g y e k ott.
A szekér és k é t ló á rá b a v e g y e át b ú to raim at, — nem ismerem lovait, de jó t me
rek állani érte, h o g y busásan m eg lesznek fizetve.
— A ll a v á s á r ! — feleié szárazán a fösvén y. — írjon, én d ik tá lo m ; — h o gy a n szokta ő n a g y s á g á t levélben m egszólitani ?
— Édes jó kis feleségem .
— T eh át Írja : É des jó kis feleségem ! V a s a d y D ániel visszaadta v á ltó im a t; szíves
kedjél a pééri b orh ázun kb an levő b ú to ro k a t neki á ta d n i; — ez b ecsü letbeli adós
ság, a n n yiva l is inkább, m ert m enekülni segít. — M ost m ár a többit Írjon amit te ts z ik ; — m agam adom át a levelet ő n a g y sá g á n a k , — előttem égettetem e l ; a sza
kítás nem ér semmit a d a ra b o k at össze lehet rakni. — ír ja alá.
V a s a d y b ácsi figyelem m el v é g ig ol
va sta a levelet, — kim ent, b e fo g ta a lo va k at, felültette D.-t a szekérb e, s ez hálás elism eréssel távozott.
M ég nem száradt m eg jól a ténta a tollon, s V a sa d y bácsi fo g ta a calam ust, s irta a kö vetk ező s o r o k a t :
T e l e k i : Természet után.
i8 Va s a dY bácsi vise lt d o lg a.
»M élyen tisztelt V o rstan d u r!
»Hazafiui kötelességem n ek tartom egész
»alázattal jelenteni, h o g y D. — v o lt
» reggel virra d a tk o r nálam volt, s két
»sikkasztott ló va l N a g y - K á r o l y felé
»menekült.
Ö sszehajtá, b epecsételte, — m iközben m agáb an m o rm o g á :
— Ü th etitek a nyom át, ellenkező irá n y ban ! — a főd olog, h o g y a lo v a k kézre ne kerüljenek.
. . . í g y ju to tt V a s a d y b ácsi a pom pás bútorokhoz.
V a s a d y b á csin ak a falusorban tőszom szédja vo lt S z i k s z a y u r a m .
Nem zetes S zik sza y uram b o csk o ro s nemes volt, k i töb b n yire m ezitláb járt, mert állitó lag a csizm a feltörte a lábát.
O lyan v o lt ő a paraszt-iíem esek közt, mint D á m a N á c z i a fiscalisok k ö z t : s z e r e t t e a p o t y á t . — O u g y a n nem
forradalm ár, ma
Alázatos tisztelő kész szolgája V a s a d y D á n i e l ,
élelmezési biztos.«
ii.
Va s a d v bácsi vise lt d o lg a. 1 9
a l u d t k é p ü n k k e l , de untig ette a d rá g a lelkün ket, m eg az á rtatlan zúzánkat.
R ó sz g a zd a és b ő ven költő, tu n y a s á g ig rest, ka szak a p a -k erü lő , perlekedő s veszekedő, alattom os és sunyi, a g y e n g é b b e k k e l hatalm askodó, felső b b ek előtt m eg h un yászkod ó, n y a lá n k mint a verő m alacz, s falán k mint a g ö ré n y , ko rh ely, részeges és k á r ty á s ; ha pénze nem vo lt: csalt, v a g y koldult, ha pénze v o l t : adta az urat, szem ben hizelgő, hát m ögött rágalm azó , rósz szájú, rósz májú.
H árom m estersége vo lt: k o r t e s , v a d á s z és m e s e m o n d ó .
M int k o r te s : an n yi ku lacso s volt, a h á n y n y a l m e g k ín á ltá k ; ha az e g y ik párt ta n yájá b ó l kiru g d o sták , betolakod ott a m ásikéb a s szavazás elől kerek et o ld o t t ; nem a k a r ő sen kit sem m egbántani, m ert az e g y ik o lyan érdem es hazafi, mint a m ásik, ha ig a z s á g lenne, m indkettőt meg*
kellen e választani.
V a d á szo tt fe g y v e r nélkül, lesben, orozva, h u rokkal, — fektében leste m eg a nyulat, s rávezette a g a r á t ; — a g a ra m indig volt, s azt k a j t á r n a k szo k ta tta ; — m egtan í
totta a m észárszékben vért n y a ln i; — télen, 2*
2 0 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
a h o g y m e g g y u jto ttá k a szalm át disznó- p e rzse lé sk o r: m ár a S zik sza y a g a ra ott lesk elő d ö tí ; ő m aga átem elte a kertelése
ken, hadd b old ogu ljon az a g á r is, tejes tengerin, v a g y hullott szilván. T élen n a g y hóban, hó o lva d á sk o r levad ászott egész az ecsedi láp ig, s tu czat szám ra fo g a tta a sza ladni nem tudó n yu lakat. O lya n éles szem e v o lt s ú g y be v o lt g y a k o r o lv a , h o g y n egy- ven-ötven lépésre, a haraszton, az avarb an , a sásban, a szürke a g y a g szántáson, fekti- ben m eglátta a nyulat. B o rzra, ró k á ra le sett, kifüstölte ly u k á b ó l, R a j t a a g á r le fo gta, S z ik sz a y uram m eg a g y o n ü tö tte ; — a borz zsirjával k ö szv én yesek et g y ó g y i- t o t t ; — elszedte a libuez- m eg a v a d k a c s a tojásait, s ha a tojások m ár k o tló sa k v o l
ta k ; h urkot illesztett a fészek fölé s e lfo g ta a ko tló r u c z á t ; — k a p tá n y t tett k i nyest- nek, m enyétnek, h örcsökn ek, — szőlőérés
ko r százával fo g ta h u ro k k a l a r i g ó k a t — szóval vad ászo tt orozva, s halászott masz- la g g a l.
L e gjo b b m estersége v o lt a m e s e m o n d á s , s ehhez járu lt a h a s b ó l b e s z é l é s, s aztán az á l l a t o k h a n g j á n a k u t á n z á s a ; — K u k o r ik o lt mint a
Va s A D Y BÁCSI VISELT DOLGA. 2 1
k a k a s, b ő g ö tt mint a szam ár, fü työ lt mint a rigó, ve rt mint a fülem ile, p ity p a la tty o lt mint a fúrj, m ekegett mint a kecske, gá- g o g o t t mint a liba, — majdnem minden á llato t tudott utánozni. E zeken k iv ü l v o lt m ég aztán S zik sza y uram n ak k é t » f o r s z p r o d u k t i ó j a«, de ezeket csak is n a g y társaságb an , u rak és u rh ö lg y e k előtt, és csakis s z ü r e t k o r adta elő, — m ert mint szo k á sa v o lt m ondani: — » Ú g y kiszárad a to rk a tőle, mint az üröm tapló, a n yelve m eg — mint valam i »bocskortalp«, s e k ö l
tői kifejezésre, önhitten m o s o ly g o tt; s ez az e x tra m utatván y a b b ó l állt, h o g y e g y d arab fáv al kezében s e g y kis zöld levéllel szájában, azon m ódon tudott tenni, m intha g y a l u l t , v a g y f ű r é s z e l t volna.
S v é g ü l v o lt m ég — mint mondani szo kta e g y » k u n s t u k « - j a ; csepüt evett és tüzet okád ott. — E zt a m űvészetet e g y cseh keln ertől tan u lta el, k it késő b b — a ném et világ b a n , m egk ap o tt — mint szolga- birót, a fehér g y a rm a ti téli vásárkor.
N yárb an , a h o g y m egkezd őd ött az a ra tás, n y a k á b a vette a ta n y á k a t, m ondta a mesét, — csinálta az a r a t ó k n a k ; aztán a ku koriczah án tás, dohányfüzés, a s z ü r e t;
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
— É r-D iószegtől T asn ád ig, h e g y rő l-h e g y re , szőlőből-szőlőbe, borházból-borházba, m in
denütt van alm ás juhhús, süldő ártán t is forrázn ak, m eg a bízott lib án ak is ily e n k o r a kezdete, s de jó annak a zsircsepe- g ésib e m ártogatni. A must m ellé a k a d e g y k evés ta v a ly i is, a túró sem sebes m ég n agyo n , csak ize van, — a s ü t t e t n e k is va n m eleg lep én ye s friss v a k a r ó j a . E g y kis u travaló is csak járja, to v áb b szál- litónak, s ha nem is m indig b a n k ó , m e g teszi a h a t o s is. — H áhán! h o g y h a m in
d ig szüret lenne : nem g u g g o ln a n ap estig a s z a k á l - s z á r i t ó b a n ; — na de a té l
nek is m egvan a m aga f u n d a m e n t u m a , — e g y - e g y eljegyzés, m eg névnap, lakodalom , disznótor, — aztán a k é t n a g y sátoros ünnep ; István, János, Tam ás, H á rom király, A n ta l, m eg Á g n e s asszon y, s P álon is csak fordul az em ber e g ye t, — hát aztán m egint a fa r s a n g ! — C sak birn á a lába, s ne szeretne a m agáébó l ven d é
geskedn i ! (? !)
A külső m egfelelt a b e ls ő n e k ; — vissz
h an g a kiáltásra, a p or h ü v e ly illő to k ja a lélekn ek.
S zö gletes fej, alacso n y hom lokkal, —
Va s a d y bácsi vise lt d o lg a. 23
g y é r , v é k o n y szürke hajak, — fo lyto n le
sütött szürke, kan csi szem ek, an n yira sun- dák, h o g y e g ym á sb a néztek, — elálló n a g y fülek, — felálló pisze orr, telve kiálló hosszú szőrökkel, rip acsos arcz, hosszú him lőhely - fo rrá so k k a l, m ely ek a barn a arczbőrön fehéres, egyen etlen , m árván yzó g ö rb é s vo n ala k a t kép eztek , — duzzadt cserepes ajk ak , m elyeket szüntelen rágcsált,
— g y é r , hosszú, h arcsa baju sz s arczán itt- ott e g y - e g y szál szőr, — jó em észtést m u
tató ép g y é r fo g a k , g ö m b ö lyű rövid áll, ku rta, v a s ta g k ö v é r n y a k , kiálló v á lla k , izmos k u rta k a ro k , s lapos, széles, rövid kezek, kid om borodott széles mell, p o czo k has, k u rta izmos láb szárak, n a g y g ö csö s lá b a k , tele tyú k szem ekk el s b etörött v a k körm ökkel.
S zik szay uram a kén yelm et szerette;
otthon e g y in gben g a ty á b a n ült, — ha ut- czára ment, feltette k alap ját, s — fel v o lt öltözve, — ha lá t o g a t ó b a : felvette fekete g u b á já t s be vo lt ta k a rva , — vad ászatra b o csk o rb a n ment, s e g y szökött rab tól cserélt, sötét szürke, gom bos darócz-nad- rá g b a n és spenczelben, — m e s e-m ondásra m egint más ruhája v o l t : hosszú szárú b o rjú
Va s a d y bácst viselt d o lg a. 2 +
bőr csizm a, k é k szűk nadrág, k ip ity k é ze tt k é k lajbi, s ón-gom bos pruszli, fekete n y a k kendő, b á rá n y b ő r kucsm a, — n y a k á b a n d ebreczeni s z e r e d á s ; — a pruszli e g y ik zsebében kis k á k á b a font pálin kás k u lacs, a m ásikban zsebkendő, sark a a g o m b ly u k b a kötve.
S zo b áb a n nem szeretett ülni, — ott nyom ta a le v e g ő ; — k ig u g g o lt a ház-ajtó elibe, a sövén y alá, a g y a rá r a fo g ta a ku rta szárú fekete m akra pipát, kö p ö tt a fo g a közül h egyeset, k a rik á b a eresztette a k é k füstöt, s verte p o fájáról és láb szárairó l a le g y e k e t és szú n yo g o k a t, — s m élyen e l
go n d o lko d o tt a felett, h o g y a n lehet k é nyelm esen jó lakni, m ég jobban inni, s tisz
tességesen m egélni — — p o t y á b ó l . III.
V a sa d y b ácsi házánál n a g y hiba történt.
S zik szay uram R a j t a nevű a ga ra , a n yitott ab lako n át b eu g ro tt a V a s a d y b ácsi n a g y s z e r ű e n p o m p á s s z o b á j á b a , — ott feln y a lta a tejfelt, feldön tött k é t aludt- tejes fazék at, m egevett e g y csom ó zsirt s bele h arap ott a túrós töm lőbe. — V a s a d y bácsi éppen a k k o r n yitott rá, m ikor kiug-
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 2 5
rótt az ab lakon , s csak is a fa rk a v é g é t láth atta, de a b o rzassáról rö gtö n reá is
mert. — E z k erin g ett falu szájon.
V a s a d y b á csi biró elébe a k a rta vinni a d o lg o t; — sort is k éretett rá a sírásóval, a k i olyan b e b i l l é r v o lt a házánál. D e S z ik sz a y uram elibe k e rü lt a d ologn ak, s kien gesztelte, Ígérvén, h o g y tél folytán, hó nyom on tizen két n y u la t és hat rókát fo g hozni, bőröstől, — m ert a ró kazsir n a g yo n jó csizm a-kenő, lá g y a n tartja a b ő rt; h a nem V a s a d y b ácsi m ég most átalad ja a puskáját, vesz k é t font puskap ort, n é g y font serétet, s e g y s k a tu ly a kápszlit, — ezért aztán augusztu s 15-étől o któ ber 15-éig, hetenként hoz e g y pár vad k acsát, a n a g yo b b jáb ó l, s a böjt fo ly tá n minden héten k é t itcze csíkot, — m ig ellenben minden csik h o zatalk o r V a s a d y bácsi m eg
tölti S zik sza y uram nak a fazé k át k á p o szta lével.
A k ie g ye zé s ily feltételek m ellett létre jött, s szent lön a béke.
S zik sza y uram p e d ig azt gon d olta m agáb an : ha a k k o r eszik a v a s z a r i nyúl- és vad ru cza húst, m eg csikót, a mi
k o r ő hozza ; vá rh at Ítélet n a p já ig ! — A
2 6 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
p uskát elvitte s m ég az nap b e v á g t a zá lo g b a a » g a n g o s - g u n á r « zsidónál. A szőlő m ár ja v á b a n lá g y u lt, — kim ent a m ezőre, m egtép ászta a falu lo va i fa rk á t s felm ent a h e g y r e r i g ó r a .
R a j t a k u ty a otthon m aradt, s m ig S zik sza y uram pusztitotta a rig ó k a t, R a j t a k u ty a gon dolkod ott.
. . . S zép őszi idő v o l t ; fényes, m eleg napok, hűvös n y irk o s éjszakák, — este a falu füstje a falu felett lebegett, e g y g y ö n g e szellő lefújta az E r r e , alászáll, s elboritá, — s mint óriási széles szürke szalag k ig y ó z o tt a v ö lg y b e n , az E r fo lyá sát kö vetve. A z E r izzadása köd dé vált, p árosu lt a füsttel, s töm ören fedé a v ö lg y e t, s e ltak ará az in g o vá n y o s n á dasokat, a süp p ed ékes sásost, a m ocsáros k á k áso k a t. F e n t az é g buzavirágszin k é k vo lt s a félhold reszketve csillám lott. A term észet nem alszik soha. A zöld b é k a a fűzfa leveleiről esőt k u ru ttyo lt, — a va d ru cza felrebben t s jelzé társainak, h o g y róka já r a n á d a s b a n ; — viszon zák je la d á sát, s az É r m ad arai csoportban rep ü ltek ide s to va, rém ülten, a kö d felett, a tiszta kék ég n ek aljában ; — e g y csap at v a d
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 27
lib a V form ában rep ü lve, éjjeli szállást válto ztato tt. — T án a l á p r ó l jött, s az É r e n hál m eg, h o g y m ásnap majd a T isza kiöntésében, ott N ám én y körül eb é
deljen.
A h o m o k f u t ó - s n e f f elfü ttyen ti m agát, v é g ig szalad az É r szélén, p árja kö veti, vizi p a tk á n y tó l ijedtek m e g ; — a k o n ty o s lib u cz vak o n d o k tu ráso n alszik, de párja, repülni kezd ő kicsin yeit őrzi. — A pásztortü zek im itt-am ott a távo lb an pislogn i kezdenek, csak néha-néha csap fel e g y - e g y lán g. A hold halad, e g y - e g y fekete felhő húzódik utána, tán ig a z a lesz a zöld b éká n a k, s eső lesz h oln ap, v a g y is in káb b tán m ár ma, mert éjfél elmúlt. — K e le t felé szürküln i kezd. A pásztor em ber felébred s a rra t e k in t; hallja a k o l o m p o s n a k kolom pját, g u b á já v a l b eta k a rja f e jé t ; — a tűz kialudt, s a harm atcsepp a test m elegétő l n y iro k k á válik , — a pásztor em ber feláll n a g y o t ásitva, e g y e t n yú jtó zk o d ik s belefuj a tüzbe. — K elet-felé világ o su l. A n yájat őrző k u ty a hosszúra n yúlik, m eg v a k a rja hátulsó láb á va l a fülét, h átára fekszik, jo b b ra-b alra fordul, gazd ájához m egy s
28 Va s a d y bácsi vise lt d o lg a.
csóváln i kezdi előtte a farkát. E z a p ász
tor em ber k u ty á já n a k a j ó r e g g e l t kiván ása. K e le t felé világ o s van ; alan t a k ö d ; fent a tiszta ég, — a köd szállni kezd; koron kén t e g y - e g y csipős; v é k o n y szellő v é g ig szalad a v ö lg y ö n ; — a köd felem elkedve fe lle g g é v á lik s eloszlik. A nap h alvá n ya n m egm utatja keretét; — szenved élyes k á r ty á s m ódjára lassan k i- g u s z t á l j a m agát a h e g y m ögül; — su- g á ra iv a l e g ysze rre fényesen kilö ki m agát, m intha csak azt m o n d a n á : S l á g e r .
M inden n yirkos; — a harm atcsep p ek mint g yé m á n t d a ra b o csk á k r a g y o g n a k a növényeken ; az ö k ö rn yá l m iliárdjai b eh á lózzák a lá t h a t á r t ; — a paraszt azt m ondja r á : h o s s z ú ő s z l e s z ! — a fecske érzi a k ö z e l t e l e t ; s vándorol.
Isten tudja ! . . . .
IV .
Min go n d o lko d o tt R a jta k u ty a ? . . . A z em ber, m ikor m élyen elgo n d o l
kozik, összeráncsositja hom lokát, feje b ő
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 2 9
rét előre tolja, szem eit felfelé, v a g y a lá t
h atárra fü ggeszti. A z é rt m ondjuk mi falusi gazd aem b erek : » b e l e g o n d o l a v i l á g b a . «
A k u ty a m ár nem cselekszi ezt ilyen k ö n n yű szerrel. — A z nála több tek etó riával jár, — h o g y okosan g o n d o lko d jék , mint P a u le r v a g y T ré fo rt; lá g y fek vése k e ll h o g y l e g y e n ; — állva, já rv a , sza
lad va, a k u ty a nem tud gondolkod ni. — A k u ty a csak a k k o r ül, m ikor nem fek- hetik, — ebben róm ai senator : m egki- vánja a l e c t i c á t , — s ü lve csak fu tó go n d olatai van n ak. — H o g y m élyen b e hasson ta n u lm á n y tá r g y á b a : g y e p e n , szal
mán, szénán, sarjun, p okróczon , ván koson kell h o g y e ln yú lv a le g y e n . — A vén lá n y öle v a g y keb le e lá lm o sitja ; ilyen k o r áb- rándoz, de nem k ö l t , — füleit felegye- nesiti. — A cseh vizsla k ivétel, ez ellen k e ző le g lekon yitja, — hom lokát össze- ránczositja, — ezt az em bertől tanulta,
— hátulsó lá b á v a l a n y a k á t va k arja, s állát a földre helyezi.
Ily e n p lastikáb an találju k R a j t a k u ty á t, m ély g o n d o la to k b a m erülve.
U tolsó m erénylete, V a s a d y b ácsin ál
3o Va s a d y bácsi vise lt d o lg a.
s ik e r ü lt; ez o lya n esem ény, m ely k u ty a életében k o rsza k o t k é p e z ; — a g y o n f a l n i m a g á t V a s a d y b á c s i p o m p á s s z o b á j á b a n : ez az A r g o n a u tá k , C olum bus A m erikáb an , P izarro P eru b an , R em ete P é te r a keresztesekkel, Jeanne d ’A r c az a n g o lo k ellen, G arib ald i az e ze r
rel M arsallában.
Sem m i sem ösztönöz, lelkesit, b átorit em bert, k u ty á t annyira, mint a s ik e r ! T ö b b szö r p róbált a z ó t a m ár e g y m áso dik e x p e d i t i ó t , de tö rekvése m indany- n yiszor füstbe ment. H ol a betett a b la k tábla, a bezárt ajtó, hol m aga V a s a d y bácsi v o lt útjában. Éjjel nem lehetett, h i
szen a k k o r m ag a V a s a d y b ácsi őrzi ud
varát, s rajta u g y a n nincs az a k u ty a , m ely kifogjon, tehát n ap p al k e ll a meg- rohan ást tenni. R ó sz szót használtam : nem r o h a n n i , hanem szépen, lassan, csen desen belópózni az u d varba, ott é sz re vétlen ü l elrejtőzni, lesni az alkalom ra, m ig alattom osan, a n yitott ab lakon át simán bejuthat. Óh, a k u ty á b a n sok va n a d ip lo
m atából, — v a g y m e g fo r d ítv a : a d ip lo m atában van so k a k u tyáb ó l.
E perczben, e g y sa rjá v a l rak o tt két
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 3 i
ö krös szekér czam m ogott lassan v é g ig az utczán.
R a j t a k u ty a hirtelen felem elé fejét ; a g o n d o lat m egfogam zott, az eszme m eg- szülem lett, a terv készen volt. — F elá llt fektéből, h átran yu jtá b a l hátulsó láb át, lerázta m agáró l a szalm aszálakat, kim ent az utczaajtón, ránézett V a s a d y bácsi p o r
tá já ra : a kap u n y itv a volt. V a s a d y b á c s i
n ak h ord ták a sarjut, — fe lu g ro tt a sö
v é n y re s ült ott, mint M arius C arth ago rom jai felett, — s ben ézett V a sa d y bácsi u d varáb a, mint C hateaubrian d szobra Sain t-M alon ál a ten gerb e s türelem m el v á rt és rem élt, mint e g y p ó ly á k em igráns.
V .
A nap m agasan állt fenn az égen, m elegen sütött s fényesen ra g y o g o tt. — A tiszteletes ur házán ak falán a napóra pont 12-őt jelzett, — B álin t urnái ebédre csen gettek, biró uram nál a tárko n yo s juh ieves az asztalon p áro lgo tt, a m unká
ban levő e g y szál k ő m iveslegén y, ki az U r házát ren oválta, a meszes lád áb a
32 V A S A D Y BÁCSI VISELT d o l g a.
akasztá va k o ló kan alát, — a szalacsi to . ron yb an h aran g o ztak — szél mentén elhal
latszott E — k-ig, állandó időnek a je le ; délnek kellett lenni, ez m áskülönben nem lehet.
A z utczán senki.
A tá vo lb ó l e g y n é g y ökrös szekér közeledik, o rszágosan m e gra k va sarjuval.
— K e re k e i a lig látszan ak, fedi az illatos sarju, a rakó-rúd k é t k ö téllel le g é n y esen leszorítva, — g a z d ’ uram hasal a sarju tetején, az ostoros n a g y o k a t pattin tva, v o násra buzditja a n ég yet, s amint a S zik sza y uram házához érnek c s á r a v e s z i...
R a j t a k u ty a le u g rik a sövén yről, fa rk á t lábai közé ka p ja, fejét leereszti s a szekér alá som fordái . . . b eh ajtan ak V a s a d y b á csihoz, — R a j t a k u ty a bejutott a v á r b a ,
— mint a vég ro m lá st rejtő fa-ló T ró jáb a .
— D e későre jön kegyelm ed , M árton g a zd a ! — m ondja zsém belve V a s a d y bácsi.
— K é ső n annak a ki nem r a k j a ; — rakn á csak, m ajd m eglátnám ak k o r, h o g y szorgalm azn á.
— Na, csak szaporán, rak ju k fel a p a d lá s r a !
— N a g y o n siet a kom iszárius ur? —
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 33
kérdi M árton gazd a, a jó m ódú paraszt g azd án ak azzal a sajátságo s hidegvérüsé- g ével, m ely szokása a m a g y a r p arasztn ak, s m elyben tö b b a lenézés, mint a felelet.
— N a g y o n hát!
— N o hát én m eg nem s ie t e k ; — üsd be csa k azt a villát, hadd ereszkedem l e ; szól az ostoroshoz, — aztán nézd csak szógám , elhozták-e az ebédet?
M árton g azd a a v a sv illa segítség ével n a g y lassan leszáll a szekérről, — a kis béres körüln éz s kitekin t az utczára.
— Nem láto k senkit, g a z d ’uram !
— E jn ye n a : ma v á ra k o zta t elő
ször a feleségem , — n iég ez soha sem tö r
tént; — nem hina-e m eg ebédre a kom i- szárius ur?
E rre a szóra V a s a d y b ácsi hirtelen f e le lt :
— Benn va n a felesége, rö gtö n k ik ü l
dőm ; — s azzal sebesen távozott.
M árton g a z d a elm o so lyo d va m o n d á :
— D e szereti a v e n d é g e t ! — tudtam , h o g y itt h á g y !
M ártonné asszonyom , tiszta szakajtó ken d ővel leteritett k o sá rra l karján, s e g y
T e l e k i : Természet után. 3
34 Va s a d y bácsi viselt d o lga.
k a so rn y á b a csüngő fa zé k k a l a kezében , m egjelen t a sarjus szekér mellől.
— V e rje m eg a csuda az ilyen h áz
tartást ! — azt hiszi kend, van ezekn él tűz, aminél e g y szál m a s i n á t m eg lehetne g yú jta n i — d élebédkor? — V a n isten n yila!
h id eget eszik a’ délbe is. E zt a kis para- dicsom os-zöldpaszuly-juh] evest akartam e g y kicsit felm elegiteni, h o g y m eg ne csömö- röljik kend, m ert n a g yo n k ö v é r ; — Szik- szayék n ál k e lle tt mennem, ott kap tam e g y so vá n y nádtüzet, azért késtem ; — na h i
szen van ám ott is n y o m o rú ság ! . . . .
— Ide c sa k a v v a l az étellel, asszon y!
— G yőjjön ken d oda az á rn yé k b a , — aztán ne k ap ja mohón, m ert m e g á r t; p ed ig ha előveszi ken det az őszi hideglelés, tu*
dom, mind rázza tavaszig.
L e ü lte k ebédelni az á rn yék b a. M árton g azd a evett, felesége nézte, a kis béres leste a falatot.
A sarju aló l R a j t a k u ty a k id u g ta az orrát, szekér hosszában hason csúszott a torn áczig, m elyre hirtelen felu grott, s e g y szökéssel benn v o lt a szobában.
V a sa d y b ácsi kinézett az ablakon , — látván , h o g y M árton g azd a m ár ebédel,
Va s a d y bácsi vise lt d o lg a. 35
kijött, a p itvar ajtaján ál m egálló it, s r ik á csoló hangon b ek iá lto tt a k o n y h á b a :
— R e b e k a ! K i n yito tta ki a p o m p á s s z o b a a b la k tá b lá já t?
— En nem tudom , tán a szél, — t e g n ap is kétszer tettem b e ; m eg kellen e a fo rg a n ty u já t igazittatni.
— Nem szeretem az ilyen d o lgo t! . . . a S z ik sz a y k u ty á ja itthon v a n ! . . .
A z z a l sietett a táb lát b e te n n i; — am int ta sz ita n á : m e g l á t j a a s z o b á b a n a R a j t a k u t y á t ! ...
V I .
Midőn M ózesnek népe m eglátá lá n g b an é g v e a tüske b okrot, hullani az ég m annáját, a kő szikláb ó l om lani a vizet, s k etté nyilni a tengert, a vezető füstosz
lopot előtte lebegni, s hallá az intő szót a vég telen p u s z tá n : nem bám ult el és r é m ült m eg ú g y , mint V a s a d y b ácsi a S z ik sza y uram kajtár a g a rá n a k látásán, — ped ig m ennyi v o lt ott a zsidó, s V a sa d y bácsi csakis e g y e d ü l volt.
A lá tv á n y m egzsibbasztá minden e re 3
36 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
jét, s pár p illan atig nem a k a rt hinni sze
m einek.
D e R a j t a k u ty a csa k u g y a n benn v o l t ! V a s a d y b ácsi hirtelen b e csa p ta az a b la k táblát, s a fo rg a n ty u t ráfordította.
R a j t a k u ty a összerezzent.
A torn áczra nyiló ajtó be v o lt z á rv a , szobája felé kellett kerülnie. — A p itv a r e g y ik szegletéb e e g y tö lg y fa n y e le s czi- ro k seprű v o lt tám asztva, V a s a d y b á csi önkénytelen ül felrag a d ta , eszeveszetten r o hant a p o m p á s s z o b á b a , felrán tá az ajtót, s belülről m ag ára zárta.
K e tte n vo lta k , — ő és a k u ty a . A szobában kétes félh om ály, — az a b la k tá b la S S-ein és h asadékain e g y - e g y m egtört n ap su g ár szűrődött át, s szivár
v á n y szinekben v ilá g itá m eg a leb e g ő p o ratom okat.
R a j t a k u ty a fe lu gro tt a p a m la g ra ,
— visszacsúszott, s a m o i r - a n t i q u e se
lyem kelm ét kö rm ével v é g ig hasitotta.
V a s a d y b ácsi hallá a szakad ás h a n g ját, fülébe n yilait, s a gö rcsö s ú ja k k a l szoritott cziro k seprűvel, hosszában v é g ig húzott a k u ty a so vá n y derekán.
R a j t a k u ty a elvisitotta m agát, — a
Va s ADV BÁCST VISELT d o l g a. 37
v e r t a n t i q u e asztalra ugrott, s levert e g y alabástrom v á z á t; — darabjai tom pa h an go n h u llo ttak le a p a d o z a tr a ; — le csú szo tt az asztalró l s a szoba szegletéb e von ult.
V a s a d y bácsi seprűt szegzett, s rohant a k u ty á ra .
R a j t a a k é t hátulsó láb á ra ült, m or
m ogott, s fo g a it v a c zo g ta tta .
V a s a d y b ácsi hátrált. A h ad akozó felek kö zt szünet állt be.
V a s a d y bácsi tám ad t; — a k u ty a po- sitiót változtatott, neki u g ro tt az a b la k n a k s azt n a g y zajjal b etörte.
E rre V a s a d y b ácsi kiáltan i kezd ett, s h u sán go lta a k u ty át.
A k u ty a, futtáb an leütött a p o lczró l k é t tejes fazékat, azo k tartalm a v é g ig fo ly t a szo b án ; a m egrém ült á llat — b arátja az em bernek — V a s a d y b ácsi mellé k ö z e ledett, a vén uzsorás dühesen k irú go tt, o ld a lb a rú g ta , ez n a g y o t n y ek k en t, — V a s a d y bácsi láb a k isik lo tt, elveszté az e g y e n sú ly t s oldalt esett, — elkezdett o r
dítani.
F elván szo rgo tt. D ühében m egfordi-
38 Va s a d y bácsi vise lt d o l g a.
tóttá a seprüt, s n y e l é v e l kezd te s z a b n i .
A k u ty a újból az a b la k n a k ugrott.
V a sa d y bácsi jó állásban találta, n a
g y o t m ért rá . . . de óh fá tu m ! — a seprű n yele, amint az erős ütésre m érte, kiszalad t a cziro k közül, . . . neki az ü veg es szekrén yn ek ! . . . hosszában k e t
tétörte a szekrén y két n a g y velen czei ü v e g táb láját . . .
R a j t a k u ty a rém ültében, fájd alm á
ban, se látott, se hallo tt, — fe lu gro tt az ü veg es szekrén y legfelső p o lczára ; — ez, a sebes u grás terhe alatt letört, a k u ty a levert mindent a mi a polczon volt, s mindenestől b ele esett a szekrén ybe,
E zörejre, k á rra V a s a d y b ácsi eltán- torodott, a p a m la g ra szédült, s k é tsé g b e esetten k i á lt á : — Ö rö kre v é g e a g e n - c s i á n u m o k n a k !
R a j t a k u ty a kínjában, ijedtében a tejet kezdte nyalni.
F e g y v e rsz ü n e t állt be.
V a s a d y b ácsi m agához jött, — k i
pihente m agát, felállt, — elszánt fleg m á
val a p olczhoz ment, levett e g y alu d t, tejes fazekat, s azt R a j t a k u ty á n a k fe
Va s a dY bá csi vise lt d o l g a. 39
jéhez v á g t a ; a fazék cserep ekre tört, s most a k u ty a szédült el.
E pillan atban a szél felfeszitette az a b laktáb lát.
A szoba — a h arcz és pusztítás szin
tere — teljes fén yá rb an m egvilá go su lt s a nap su gárai eláraszták.
R a j t a k u ty a m agához tért, — s ki a k a rt u gran i a n yito tt ab lakon , — neki iram odott, de hátulsó láb akörm e b e le a k a d t a fü g g ö n y b e , s azt lerántotta.
V a s a d y b ácsi nem bírta továb b . Ő rjöngési roham fo g ta el, neki u gro tt a szabadulni a karó k u ty á n a k , m egk ap ta két kézre a farkát, elkezd ett fo ro gn i v e le , mint ö rd ögm otolla ; s kétség b eesetten o r dított, kiáltott, b ő g ö tt, amint csak a to r
kán k i f é r t :
— S e g ít s é g ! . . . tűz van ! . . . to l
vaj ! , . . g y ilk o ln a k !
A k u ty a rém ültében f r á z t k a p o tt s amint V a s a d y b ácsi körben fo rg o tt vele, eg yszerre csa k . . . összeszem telenkedte m a g á t ; — s V a s a d y b ácsi épen a rczb a k a p ta az ijed tségn ek legh a táro zo tta b b k i
fejezését.
A család h allván az éktelen lárm át,
40 Va s a d y bácsi viselt d o lg a.
rém itő szeren csétlenséget sejtve, szaladt segélyére. — A kiálto zás fo lyto n nőtt . . . az ajtó belőlről b ezárva . . . be kellett törni, s a b erohan ok rém ülve lá ttá k V a sad y bácsit, a k u ty á t farkán ál fo g v a k ö r ben csóváln i m aga körül, s a p o m p á s s z o b á t leirh atlan ul t r a g i - k o m i k u s állapotban .
V a s a d y bácsin kiütött a h id eg v e r í
ték, n a g y o k a t lélekzett s k a p k o d o tt a le veg ő után ; szemei beestek, s hátulsó hosszú hajszálai mint p a p irsárk á n y le b e g tek u tá n a ; — arcza sárg a vo lt, egész testében reszketett, de azért fo rg o tt a k u ty á v a l, mint az extasisban levő fo r gódervis.
V e je n a g y b átran neki ment, k irá n totta a k u ty á t kezéből s k ilö k é az a b la k o n ; — V a s a d y b á csi utána a k a rt u g rani ; lefo g tá k .
— T o lv a j, g y ilk o s ! — h ö rgé ordítva,
— saját családom tesz t ö n k r e ! . . . m e
g y e k B écsb e, egyen esen a császárhoz, p a n a s z r a ! — s a hosszas fo rg á s m iatti szédülés kö vetkeztéb en , eszm életlenül r o g y o tt össze.
A faluban hire futott, h o g y a Szik-
Va s a d y bácsi vise lt d o l g a. 41
szay uram k u ty á ja m egölte V a sa d y b á csit ; — om lott a nép, e csodadolog láttára.
E közben S zik sza y uram is h azave tődött, mint m ondani s z o k t a : v á l t o z n i . H allja az esem ényt, s ve le született szem telenségénél fo g v a , rohan V a sa d y é k hoz sirva, ó b é g atv a, kezeit tö r d e lv e :
— M egh alt az én j ó 1 1 e v ő m ! — óh áld ott . . . d erék . . . jó . . . em . . . b é r! — tördeli nótára zokog*va, s ráborul.
V a s a d y bácsi ez a latt lassan kén t m a
g áh o z tér, feln yitja szemeit, látja S z ik szay uram at — k in e k k ajtár a g a ra íg y m e g c s u f o l t a — felette siránkozni . . . s visszatért erején ek első é le tje lé ü l: e g y országo s p o f o n t o c tro y á l S zik sza y uram ripacsos pofájára.
A néző publikum rém ülten szalad szerteszét, babon ás félelem m el k iá lt o z v a :
— F e l t á m a d t a t e é n s u r ü . . .
ÉG ÉS FÖ LD K Ö Z Ö T T .
ÉG ÉS FÖ LD K Ö Z Ö T T .
— „Q uien no ha visto Sevilla N o ha visto m aravilla. u — ( Á ki nem látta Szevillát,
nem látott csodát.)
A n d a l ú z i a k i r á l y n é j á n a k neve- l \ zik, s czim e : 1 a m u y n o b l e , m u y l e a l , m u y h e r o i c a, e i n v i c t a ; o lyan mint a s i e g r e i c h e ö s t e r r e i c h i s c h e a r m e e , m ely an n yira g y ő z e l e m - d u s, h o g y m ég ed d ig m indenki m e g verte. E zt a m u y h e r o i c a e i n v i c t a vá ro st is mindenki, a ki ostrom olta b e vette. 1810-ben b e v e tté k a fran cziák , 1813-ban az a n g o lo k , 1843-ban V a n H a l e n táborn ok, de h át azért m égis i n v i c t a .
D e hát azért m égis csodaváros, b á m ulatos helyen, b o ld o g éghajlat alatt.
4 6 Ég és föld között.
A Q u ad alqu ivir vö lg yé b e n , o lyan g a z d a g helyen, h o g y b o ld o g C a n a h a n földjét b átran l e t e g e z h e t i .
K iim á ja olyan , h o g y a b a k te rt s <i>- r e n o n a k nevezik, s ennek ez a histó
riája : A z éjeli őr az órát ig y k iá lt ja : A v e M a r i a p u r i s s i m a l s i t t kik iáltja, h o g y h án ya t ütött az óra, s utána azt, h o g y m ilyen az idő, s m ivel az majdnem m indig tisztát, s e r e n o t, mint G onosz P ista m ondja : k a j á t — innen s e r e n o = b a k t e r.
É pü letei n a g yszerű m űem lékek, s itt tisztán észlelhető, h o g y a n m e g y át a m ór csipkés épitkezés a k erek ives b yzá n tib a ez m eg a g ó th diszitm ényes h e g y e s ivezetbe.
S zé k e se g y h á zá t a szevillabeliek b üsz
kén a v ilá g n y o lcza d ik csod áján ak n eve
zik, a v ilá g h a r m a d i k n a g y s á g ú tem plom ának, s midőn 1401-ben julius 8-án S zevilla vá ro sán ak e g yh á zi és p o lg á ri h a tó sága a tem plom épitését elhatározta, az építési rendelet e sza v a k k a l v é g z ő d ik : o l y a n n a g y s á g b a n , o l y a n p o m p á v a l é s o l y a n d i s z e s e n é p í t t e s s é k , h o g y a z u t ó k o r , m i d ő n
Ég és föld között. 47
l á t n i f o g j a , m inket é p i t ő k e t bolon
doknak t a r t s o n .
K ív á n s á g u k alkalm asin t teljesült.
* * *
A z épület 1506-ban v é g e zte te tt be s ig y épült 105 esztendeig.
M ellette áll a G i r á l d a .
N em em lékezem m ár, m elyik n a g y h a t a l m a s s á g m ondta : szeretném a flórenczi cam pan illat pecsétn yom óul az íróasztalom ra, a szevillai G iráld át k a n d a l
lóm ra ingó-órául helyezni.
M eglehet, h o g y R o t s c h i l d zsidó volt.
A z A l c a z a r ; a g ra n a d ai alham brá- n ak iker-testvére. K é t m agasztos mü, m elyet a m ór építészet genieje az u tó k o r
n ak bám ulatul h a g y o tt. A b u J a k u b - J u s u f f szultán 117 i-ben építtette. M ost a M o n t p e n s i e r h erczeg, a b u r g e r k ir á ly fia, zsu go risk o d ik benne, élre ra k v a a s p a n y o l h á z a s s á g nász-d u b l o n - j a i t.
A d o h á n y g y á r n a k n ég y ezer nő
m unkása van ; azt tartják, h o g y a legszebb, és a le g ru ta b b nők S e villá b a n és C ad ixb an lak n ak. Ig az, v é g ig m entem a g y á ro n és
48 Ég és föld között.
láttam az a n g y a lo k kará n a k cherubin és szeráf a rc z a it; a zo k a t a nefelejts k é k szin an d algó szem eket a töm ött holló ké k e s fekete h ajak alatt, apró g y ö n g y h á z f o g sorokat, csillo g va , mint hajnali harm at- csepp a piros rózsa v ir á g levelén, klárizs- szin a jk a k m egett ; su g a ra k a t lö velő fén y bogárszem eket, szen ved ély ly el nézve és szen ved élyt g y ú j t v a ; g a ze lla term eteket piskóta láb ako n , s m ik ro szk o p ik u s k e ze k k el a szivart c s a v a rv a ; V a n D y k h itv e sét, R a p h a e l F orn árin áját, T izian Venus- sát és Sasso F erra ro m adonnáit — ele
venen.
É s láttam halszem ü b a n y á k a t k ó czo s csepü h ajakk al, sárg á s fekete ló fo g a k k a l, g y é r bajuszszal, és szőrös szem ölcsökkel ; b arázd ára szán tott rán czos a rczo k at, b a g o ly o rro k k a l, s k ik a n ya ru ló á llu k k a l majdnem összenőve ; d eszka lap os term e
tet lőcscsé g ö rb ü lv e , p arán yi kezek et v a k körm ö kk el a szivart csav arva , M a ck b e t b o szo rk án yait, A n g e lo M ih ály P á rk á it, V a n O st ad v é n satran yu it, M iss P astra- nát elevenen.
A z t m ondták, ezek is szépek v o l t a k !
