ELBESZÉLÉS U TÁ N .
ogyan van az, s k i tudná m e g m a g y a rázni, h o g y a b a g ly o k a t a tö b b i m a
dárféle k i nem állh atja? H a m eglátn ak e g y füles b a g ly o t, a m ennyi héja, k á n y a , ülü, vércse s más ap ró b b rag a d o zó m a
dár a k ö rn yék en van h a j r á ! űzik, k ö rülte csoportosulnak, cső reikk el ütik, v e rik, tépik, czib álják és tollászszák, k a r m aikk al hasitják, v á g já k és egész szen
v e d é l l y e l g y ilk o ljá k . A h u h u b a g ly o t m eg az ap ró b b m ad arak : holló, varjú, csóka, se re g é ly s m ég az ártatlan éneklő m ad arak i s ; láttam v e re sb e g y e t s m ég ökörszem et is az üldözők közt. M ert azt,
T e l e k i : Természet után. I I
IÓ2 Eg y nóbel fináncz.
h o g y az em berek a vég reh ajtó k a t m eg a fin án czo k at nem h ord ják az ölükben s nem etetik szájokb ól mézes búzával, s az asszon yok nem hajtják fejeiket öleikbe és nem keresn ek benne, m egvan az é r te lm e ; m ert hát ezek az u ra k nem m indig s e l y e m b á r s o n y o k , aztán nem épen m indig m u latságosak. T u d o k én annál v ig a b b d o lg o t is, mint m ikor b eteg a n y á n ak a feje alól a párn át kihúzzák, aztán annak |a dobn ak m eg o lya n kellem etlen h an gja van m ég a k k o r is, m ikor az em ber nem hallja. A fináncz u rak m eg azért kellem etlenek, h o g y soha sem h ozn ak a házhoz semmit, hanem m indig visznek, ku tatn ak, fürkészn ek, nyom oznak, m oto
r á é n a k , szag iáin ak , m ég az e g é rly u k á b a n is dohányt keresnek. A zsandár u raktól, ha tiszta a lelkiism eretem , nem félek ; el
jönnek és szépen elm ennek, fel is ut le is ut, s az isten vezérli őket az ő jó s á g á v a l;
azért in káb b n é g y zsandár mint két fináncz, azért mondom m ert ezek az u rak m indig p árjával járn ak, mint a gerlicze.
A m últkor azonban nem messze tő lünk e g y pom pás eset történt, a z é r t : irom, n o b e l f i n á n c z . A z t m o n d já k : k
e-Eg y nóbel fináncz. 163
r e s d a z a s s z o n y t ; nem ú g y van.
M eglehet m ásutt, de nem nálunk. N álun k : k e r e s d a z s i d ó t . T essék m egnézni V á czo n , Illaván , Szam osujvárt, M unkácson az a k a d é m i k u s o k névsorát, — aztán beszéljünk. M árm aros-Szigeten voltam . F ö l
néztem K u lin Im re tö rvén yszéki elnök b a rá to m h o z ; az ud varon sétá lta ttá k a tanulókat, — mert ez csak r e á l i s k o l a ,
— a zebedeussát n e k i! tiz között hat z s id ó ; m ár most v e g y ü k az a rá n y t m ég M árm arosban is.
A z t m ondják, antiszem ita v a g y o k ; nem v a g y o k , d eh o g y v a g y o k ; de az én vallásom azt tartja, h o g y h ig y e k a n u m e r u s o k n a k . A z én dogm ám ban benne v a n : » H i s z e k u r a m ! a k é t s z e r k e t t ő n é g y b e n.«
K ö z e l hozzánk, e g y vá ro sb a , bejön e g y szegén y em ber doh án yt csem pészve.
G y e n g e k e n y é r m ég az a d oh án ycsem pészés is ú g y k i c s i b e n ; n a g yo n m egfizeti a szegén y em ber azt a kis h a s z n o t; nem érdemli m eg a fá r a d s á g o t:
vizben, esőben, hóban h átikossáral a h á
tán, hosszú ujju fehér g u b á v a l b eta k a rva az a n eh án y kiló d oh án ytekercs, m
eg-Eg y nóbel fináncz.
Eg y nóbel fináncz. 1 6 5
A fináncz kom iszárius bám ul, m ajd
nem só b á lv á n y n y á v á lik csodáltában , h o g y őt saját lak ásán csem pészett d o h á n yn yal kín álják.
— U g y a n ki kü ld ött tég e d ide hozzám ?
— H át innen a szom szédból e g y zsidó.
O a k a rta mind a tizenöt k iló t m egvenni, de nem tudtunk m e g e g y e z n i; minden kilón e g y hatost a k a rt lealkudni, ú g y m eg nem adhatom .
— T u d o d mit, itt van a 15 hatos, eredj vissza a zsidóhoz, s add el neki a d oh án yodat ; mondd, h o g y itt nem ta lá ltál senkit, az ur elment a f a lu r a ; m ikor visz- szajösz, én az a b lakn ál le s z e k ; ha elad
tad a d o h á n y t: köhécselj.
P á r perez m úlva a csem pész n a g y k ö h ö g v e halad el az a b la k alatt. A fináncz biztos rö gtö n átkü ld ött a zsidóhoz, s az asztalon ta lá ltá k a csem pészett dohányt s irgalm atlan u l m egbüntették.
A z ilyen em bert nevezem aztán n o- b e l f i n á n c z n a k !
M A C SK A A N A G Y DOBBAN.
---- D EÁ K CSIN Y.
M A C SK A A N A G Y DOBBAN.
D EÁK CSIN Y.
----J
ó órában legyen m ondva s hála istennek, n a g yo n egészséges em ber v a g y o k , s esztendők telnek el ú g y , h o g y d o k to r
ral, m eg p atyiku ssal s z e m é l y e s ü g y b e n nem tá rg y a lo k . V o lt azonban e g y n y a v a ly á m , m ely g ye rm e k k o ro m b an k e z dődött s később tizen n yolcz esztendeig egyh u zo m b an g y ö tö rt, s e z , a h o n v á g y v o l t ; most teljesen és tökéletesen k ig y ó g y u lta m belőle, m ert hát i t t h o n v a g y o k . F alun nevekedtem , szabadon a szabad term észetben, az é g alatt, jó időben, rósz időben künt, lóháton és g y a lo g , va d á szva apám m e lle tt; sokszor mint o s t o r o s g y e r e k jószántam ból az eke előtt,
egye-1 7 0 Ma c s k a a n a g y dobban.
nes b arázd át h asítva a n eg y ven kö b lö s földön e g y hosszában ; ismertem apám i o i tehenén ek minden born yuját, tudtam , m e
ly ik a szőrösé, a csákóé, a rigóé, s a n a g y kolom posé ; a m énesből apám m al e g y ü tt választottam ki a m u s t r á t , s m egm ond
tam, h án ya d ik ra v á lt a fo g a b árm elyik csikón ak ; legjo b b czim borám a k é t c s a- c s i volt, s M a x i m az ő tanító m esterök, ki két kerek ű ta lig án hordatta a vizet va s abron csos hordóban az alsó ku tb ól az u d v a r b a ; sokszor oda lopóztam , kihúztam a csapot, csakis azért, h o g y M axim m al frisset gém eljünk ; s m ikor szám bavehető ven d ég jött, s apám a szívesen látással el v o lt fo g la lv a , a h o d á ly b a ugrottam , K a rácson y bácsihoz, az örm én y g o n d v is e lő h ö z, m egnézni a sérüt ; átalvetőjé- ben m indig jó izü b u z s o n y i c z a v o lt jó máié ken yérrel, s jobb an ízlett az ne
kem , mint n a g y a n y á m b árm elyik rizsk á sás k ó k j a . — H a kim entünk agarászn i a tarlóra, v a g y a ten geri csu tk ák közé, s a n yúl az a v a rb ó l kiu gro tt, s apám P i 1 u s k a a g a ra n y a k o n fo g ta s elkezdett m ákogni, jobb an h an gzo tt az nekem a szeráfok és keru bin ok dalánál.
Ma c s k a a n a g y dobban. 1 7 1
N a g y a n y á m n a k beczéje voltam , édes jó anyám forró szere tétével m elegített, s én öntudatlanul o lyan , de o lya n b o ld o g voltam . — Istenem, ha ig y élhettem voln a m in dig! V é g re jó anyám átlátta, h o g y ezen az utón soha sem lesz belőlem s t a - t u m c o n s i l i a r i u s , b evitt a ko lo zsvári gym n áfiu m b a, s b eadott a ko n viktu sb a a p áter piáristákhoz.
A szabad é g alól a czellába, az eke szarv átó l a klasszisba, a jó kosztról a kóficzra, lóhátról az iskola padjára, a h o d á lyb ó l a refektorium ba, és édes jó an yám h elyett pater B o n d a ! Szerencsétlen vo ltam , mint a kő.
Nem birtam továb b , haza szöktem édes anyám hoz. Feltettem a K lo p ic z k y sipkát s felvettem a kárb on ári k é k k ö p en yeg et, veres p lü s-gallérral. Pénzem v o lt 7 kraj- czár, épen e g y p e t á k ; re g g e l kap tam ki a napi dijam at p ater Bondától. L ein dul
tam a B e l-F a rk a s utczán, a mint a liczeum előtt n a g y g o n d o lko d va elhalad ok, a kő- lépcsőzeten ott látom a bedellus m acs
k á ját m o sako d va az első láb a iv a l. N a g y hirtelen hónom alá rántom, gondolván, nem utazom én eg ye d ü l Sárm ásra.
172 Ma c s k a a n a g y dobban.
K é s ő őszszel volt, ködös n y irk o s idő.
Sűrű, töm ör cseppekben szitált az esővé v á lt k ö d : a lég v a s ta g v o lt s m egfeküdte az em ber mellét. A csipős szél hasitá ar- c z o m a t; m egbántam , h o g y szökésre k e l
tem, a szinház m ellett m egven d égelve vissza akartam térni a ko n viktu sb a, g o n dolván, majd m áskor jobb időben.
— H ová, h ová, Sán d or urfi? dekla- m álá rám e g y trá g ik u s han g.
— C sak ú g y ni, C s e l e s z t i n bácsi, itt az utczán.
— Nem jön be a szinházba?
— C sak hét krajczáro m van.
— Beviszem én ingyen . T u dja az urfi, h o g y ma játszom M oor K á r o ly t és F eren czet e g y s z e r re ; jöjjön, de aztán ta p soljon és kiáltson , de csak nekem.
B evitt a fö ld szin tre ; engem b o rzasz
tón zsenirozott.
- Czelesztin b á c s i! nem m ehetnék a k arzatra ?
— M iért ? O rven d ek, h o g y szivességet tehetek az urfinak . . . h án yszor szerencséltet tisztelt édes a ty ja ebédrei k e g y e s m eg
h ívásával, m agas úri fő ran gú n a g yra - becsült társaságo k b an .
Ma c s k a a n a g y dobban. 173
— Igen , de ha itt m eglát a bedellus, k ik e r g e t ; ú g y is tudom, h o g y holn ap m eg
ra k p ater Bonda, a karzaton le g a lá b b v é g ig nézem a darabot.
— M e n jü n k ! mondá Czelesztin, M oor K á r o ly és Ferencz eg yszerre, s felveze
tett a karzatra.
* * *
Idő vo lt elég, várni a darabot. A m acska ked élyesen dorom bolt ölem ben, v a k a rta m a hátát, s játsztam a füleivel. A fü g g ö n y felgörd ült. — Czelesztin m eg
jelent, — taps és éljenzés, — m eghajtotta m agát, mint b áró K o p p en tzel, az osztrák n a g y k ö v e t, I. n a g y P é te r czár előtt. — A darab fo lyt, óriási tetszés, a m acska n y u g talankodn i kezd, én csillapitom . O nem engesztelődött, s abban a pillan atban , midőn M oor Feren cz A m á liá n a k szerelm et vall, v é g ig körm öl a jo bb kezem en ; ijed
tem ben és fájdalm am ban lelököm a m acs
k á t a ka rzatró l, a zenekar felett épen a n a g y dob közepére esik, s az a k k o rá t szól, mint a n a g y dob. B etöri, a dobos ijedtében keresztü l u grik a parapéten a kö zö n ség közé, a m acska n y á v o g és pök- dös a n a g y dobban. R u zsicsk a , a
kar-1 74 Ma c s k a a n a g y dobban.
m ester m egijed, s G y e r g y a y L aczi, a prim- violin elszörnyed, B e re c zk y , a fago ttista elképed, én átszalad o k a más o ld alra s várom az esem ényeket. Czelesztin fel
fo g ja a drám a cselekm én yein ek fo n alát és fo lytatja, az alatt m ig a n a g y dobot m acs
kástól e g y ü tt S t r o m p f , a szinház rekvi- zitora és a kon szervatorium szolgája kiviszi.
En is haza mentem a k ö zö n séggel, s p ater B onda a ko n viktu sb an m ásnap jól elpáholt.