— Mi k s z á t h Ká l m á n n a k s z i v e s ü d v ö z l e t. —
a z ujbor kifo rrta m agát, de ízének m ég
jL \ m egv o lt a k a rczo ssá ga , m ég giriz- delte az em ber g é g é jé t s mint nálunk m ondják k o r m o s volt. A zöld k á p o sz
tafej, m ely a pálin kás ü v e g m ellett csün
g ö tt e g y hosszú póznán a falu csap szé
kén, hol N y a k i g l á b zsidó c sa p iá ro s■
kod ott, b eh ivó lag intett a járó k elő k n ek , a levegő ben ló gin yászva. A tengeri-hordás v é g e felé járt, mit onnan lehetett észre venni, h o g y minden szekér teteje m eg v o lt ra k v a sárga, zöld és irom ba tö k ö k k e l; a jo b b g a zd a em berek m ár a tengeri szárát is h o rd ták téli ta k a rm á n yn a k ;
szecs-T e 1 e k i : szecs-Természet után. 12
i7 8 Szent Márton ludjat.
k á n a k felap ritva, — n a g yo n szereti a szarvas á ll a t ; — az ut p atkószeges v o lt s o lyan sima mint a bőr, csak ü g y ment rajta a m egra k o tt szekér, mint a vasúton.
A nap is m ár so k a t rövidült, de a jó szá g m ég kinn van a tarlón m eg a csutkán, s T a r r M árton uram elvégezte az őszi v e tését mind e g y szálig. P e d ig n a g y darab földön k ell ám annak a tizenkét ökrén ek forogni. T a v a szra is szántott m ár e g y a k k o ra darabot, mint fele a libam ezőnek, p ed ig azt m ondták a k a d a s z t é r o s föld kóstolók, h o g y az is m egüti a nyolcz- van holdat. — A z t m ondják, ez idén h a t
v a n b a v e t csak tavaszit, árpát, zabot, ten gerit, lóherét, a ken dert m eg a m ákot nem is szám itjuk, de hát m ég a ten ger sok krum plit m eg d oh án yt is, m eg az isten tudná m egm ondani mit mindent.
A nap szálló félben volt, de m ár a h o ld vilá g is m egm utatta sárg a k erek p o fáját, s fenn csillám lott az a csilla g is, m ely b e v é g z i a zsidó sábeszt. Épen most g y ú jt N y a k i g l á b p ip á r a ; szabad már neki is v é g ig huzni a falon a masinát, szíja is ám mohón, s ú g y füstöl mint a k o vá cs m i l l é r j e , m elyben a szenet égeti.
Szent Márton l u d ja i. 1 7 9
L e ra k o d ta k mindenütt, s a kisbéresek h ajtják a járm os jó szá g o t kifelé az ö k ö r
legelő re ; nem kell az éjjelre m egitatni, kap e lé g vizet az éren ; jo b b az a kú t viznél, nem hüti m eg tőle a g yo m rát.
Ö z v e g y B őbeszéd ű T orzsán é is elvé g e z te a fejést. M ost szűri k i sajtárjából a fazék b a, ráteszi a fedőt, s felteszi a ta r tóra, kihúzza az asztalfiát, k eresg él benne, m o ro g m agában , egész hosszában v é g ig huzza kezét a m estergerendán, m ég jo b ban m orog, szalacsi székre áll és tap oga- tód zik a k á ly h a tetején; leveszi a szegről a g y e rty a ta rtó t, s m érgesen mondja m a
g á b a n :
— V e rje m eg az isten ! nincsen e g y csepp g y e rty á m sem, váljon ki ette m eg ?
— G on d o lko d ó ba esik : — tán nem is v o lt ?
— E j ! elm e g ye k a korcsm áb a, hozok g y e r ty á t, s iszom e g y k o rty o t, ú g y is eg é sz nap ém elygett a g y o m r o m ; p ed ig nem ettem e g ye b e t e g y kis aludttejnél, aztán m eg e g y kis pálinkát.
E g y ujdonta uj üres zsák o t a h átára vet, s a csap szék felé b a llag .
i 8 o Szent Márton l u d ja i.
Jól fenn van m ár a hold, n a g y ud
v a ra látszik. A c silla g o k a kétes h o m á ly ban a lig -a lig csillo gn ak, az aljba leszállt a köd s a leszálló füsttel ö s s z e v e g y ü l; sürü apró eső szitál, a p atkó szeges ut sikam lós lesz, a sár ragad n i kezd, v é k o n y szél csí
pősen fuj, s az é g egészen szürke, m ert csak egyetlen szürke fe lle g b o r itja : az a k á c zfá k sá rg a leveleit k a v a r o g v a hordja m ag á va l a fa n y a r szél, a le ve g ő sürü és nyirkos. N y a k i g l á b most szija ne
g y e d ik pipa dohányát, B őbeszéd ű Tor- zsáné m ondogatja m agában : D e j ó k o r c s m á i i d ő !
A mint B őbeszédű T orzsán é k in yitja az ivószob a u tczá ra nyiló ajtaját, a szem ben levő ajtó k in yilik , a szél roham osan hatol be, kioltja a petroliom os lám pást, s lever k é t cserépkan csót, m elyek rob ajjal törnek szét. A b o ro zó k m eglep etve a k e l
lemetlen ajertől, csöröm pöléstől és sötét
ségtől, károm kod n ak. N y a k ig lá b a n y i
tott ajtó felé mint v a k em ber ta p o g a tód zva jön, m egtapintja T orzsánét, n y a kon fogja, kilö ki, s b ecsu kja az ajtót, s csak an n yit m on d: V á l j o n k i v o l t ?
Ö z v e g y B őbeszéd ű T orzsán é szó
nél-Szent Márton l u d ja i. 1 8 r
k ü l tu lk erü l s besom fordál a n y ito tt ajtóig ; jó l ism ervén a h elyet, szépen, csendesen leül az ajtó m elletti lóczára.
N y a k ik lá b v á ltig huzza a g y u fá t a falon, de az nem fog. A v e n d é g e k zú g o lód n ak — éktelen károm kod ás, ö kleikk el ü tik -verik a n a g y ivóasztalt, az ü veg ek, k a n csó k tán czoln ak, n a g y za k a ta és nevetés.
N y a k ig lá b h átáv al huzza a g y u fá t az a v u lt g y a p o t tubákszin b árso n y-k ab átja b a lk a r já n ; v é g re m e gg y ű lt, m eg g y u jtja a lám pást, a vilá g o ssá g n á l m eglátja Tor- zsánét, s érdeklődéssel k é r d i :
— N a g y a s s z o n y ! nem m ag át lö k tem k i?
— M icsoda, engem kilö kn i ? H allja m aga felfu v alk o d o tt N y a k ik lá b , azért, h o g y az orrát o lyan fennhordja, m ég fel
érem én azt a pem etém m el, a k i zebe- deusa van ezen a világo n . T udja m aga azt, h o g y nekem m ég a biró is köszön, m a is azt m o n d ta : »Sára asszony, jó r e g g e lt ; m ikor v o lt kig yelm ed utoljára k a p atos ?«
— M a g a m eg azt m ondta ugy-e, h o g y tegn ap , v a g y m ár ma vu lt?
l82 Szent Márton l u d ja i.
— A z é rt h o g y tréfa szóba áll velem bíró uram, m ag á n a k c z id r i! T u d ja m eg, nem kö ltö tt engem a g ó l y a ; D ebreczenben voltam ám én kofa, az ám, ott a n a g y piaczon ; nincsen itt az egész zsid óságn ak an n yi kincse, m int a m ennyit én e g y esz
tendő alatt sült tökben , sült geszte n yéb en , főtt tengeriben, k ö lesk á sáb a n , ten g erid ará
ban, súlyom ban kiáru ltam , tudja m eg, h o g y m ég debreczeni finom bélest és k e re k jó féle tojásos pereczet, m eg tarhon yát, és paprikát, — csa k az isten a m egm ond
hatója, h o g y mit mindent árultam én.
M ég m akra p ipát is. A ztá n m ikor a d eb reczeni biró a n ag y-u tczán v é g ig ment, az egész k o fa so r felállott, s én legelő i s a hajdú, a ki kisérte, biró uram h e ly e tt k ö s z ö n t n ekün k k o fa asszon yokn ak, p ed ig látja, m ag a a debreczeni biró a b ban az időben o lyan n a g y ur volt, — most semmi, m ég nem is b i r ó , csak p o l
gárm ester, — h o g y m ég az órát is rös- telte m egnézni. E v v e l a k é t fülem m el h a l
lottam ni, m ikor azt m ondta a h ajdú n ak : H a jd ú ! nézze m eg h án y az óra ? s a hajdú azt m ondta : F é l tizre tekin tetes nemzetes biró u r a m ! A zé rt, h o g y m egbuktam és
Szent Márton l u d ja i. 1 8 3
vén v a g y o k ! H át tekintetes Ib rán y Fe- rencz ur, E rős F eren cz u r; S z ú n y o g urfi, s az a sok többi n a g y u rak, d ú sgazd ag m ágn áso k nem b uktak-e m e g ? aztán M a
tuzsálem vén eb b v o lt nálam nál, az is zsidó volt, s m aga b üszke rá u g y -e ? pedig soha sem éri el M atuzsálem életét. Én mondom azt m agán ak, verje m eg m agát az a m a
g o k Jehovája.
Itt a sebes beszédtől fennakadt lé- lekzete, elállt a szava s csa k ú g y k a p kod ott n yito tt szájjal a le v e g ő után.
N y a k ik lá b szóhoz jutott, levette az üres zsákot T orzsáné hátáról, s m intha semmi sem történt voln a, egyszerű en elöl
járó beszéd nélkül m ondá :
— T e g n a p ró l m aradt k é t porczió pálinka, e g y p akli g y u fa , k é t k rajczár ára só, m eg ma adok e g y p orczió p á linkát.
— V erje m eg m agát az isten; de hát m ennyit tesz? Szám oljunk.
— K é t porczió pálin ka 8 kr, a g y u fa 3 krajczár.
— A b o ltb a 1 k rért árulják.
— Menjen a b o lt b a ; a só két
kraj-184 Szent Márton l u d ja i.
czár, 8 m eg 3 az 11, m eg kettő 13, m eg 4 . . .
— M iféle n é g y ?
— H át a p o rczió pálinka, v a g y nem isza m eg ? T izenhét krajczár.
— H át van m ag á n a k lelke? Nézze, ez a zsák tiszta kender, sűrű szövet, ujdonta uj, n a g y o b b e g y köblösnél, én fontam, én szőttem , s m ag a 17 k rt a k a r érette adni? p ed ig e g y forint az ára.
— H a nem tetszik, v ig y e a z á lo g házba.
— A z apád le lk ib e ; adjon m ég e g y szál g y e r ty á t.
— Nem bánom , de holnap káp o sztát sóz a z é n n ő m , jöjjön el segiteni. *
— Á d ennem ? délebédet?
— M a ga nem eszi a kósert, s m a
g á é rt külön nem főzetek.
— Eszem én mindent.
— C sa k h o g y én nem adok. H ozzam a p á lin k át?
— H ozzad zsidó a p á lin k á t! N yuvasz- szon m eg a h ó h é r !
Sz e n t Má r t o n l u d j a i. 1 8 5
Sz e n t Má r t o n l u d j a i.
Sz e n t Má r t o n l u d j a i. 187
nem v a g y o k tisztában ; p ed ig m a g y a r isk o láb a jártam kis fiú cska k o r o m b a n ; azért ju l esik, ha más is m ondja; h o g y L eib jul
tód m agyaru l; s mint jó ak aró ja a k ö tén yre j nem adok; de a f i n u m r ó z s i á é r t adok.
N a g y o n kellett; h o g y T o rzsán é a pálin
k á ra özomjuhozzék; h o g y ilyen hosszasan, beleszólás n élkü l h allgasson ; v é g re a pálin
k á s ü v e g g e l az asztalra ü tvén m ondja:
— Nem bánom , de csak zálo g b a.
— Én, lelkem n a g ya sszo n y, nem v a g y o k zálogh áz, s nincsen időm, h o g y a más p o rtéká já t takarítsam a m olytól, mint a s z ű c s ; v ig y e a városba.
— A z utolsó debreczeni vásáron v e t tem 1 forint 50 krajczáro n , mit ád érte?
— K é t n a g y porczió pálin kát.
ö z v e g y Bőbeszédű T orzsán é szárazát n y e lt v a g y kettőt, s rá n y ik o ro g a zsidóra:
— H ozzad zsidó ! törjön k i a n y a v a ly a neved napján.
— A zsidónak nincsen neve napja, nem kell trektálni. S h etykén sétált a p á lin k a után.
A záp o r d arába ment át, s éles han
g o n verőd ött az a b la k ü ve g e irő l vissza, s m agasan pattant fel az ép ületek fedeleiről.
i 8 8 Sz e n t Má r t o n l u d j a i.
A n y á rfá k majdnem fö ld ig h ajlo ttak a visító szél fújása a la t t ; ég-föld fekete v o l t ; v é g e az ősznek, n yaku n ko n a tél, s ez idén nem lesz szent M árton n yara.
— P o g á n y i d ő , mondja T orzsáné, s n a g y o t húz a p a p r a m o r g ó b ó l . A korcsm a előtt czam m ogva halad e g y te r
helt s z e k é r ; k é t so vá n y g e b e von tatja, bele feküszn ek a hevederhám ba, s istrán gjo k n a g yo n feszül, fejeik lecsü n gve, csak ú g y lih egn ek a sze gé n y p árák. K o c s is u k v á ltig biztatja ostorral és szóval ; észre lehet venni, h o g y oláh, m ert ú g y m o n d ja : g y i ! ke^ke, n y e ! m aíka.
N a g y o t n y ílik a csap szék ajtaja, s e g y em berhez hasonló a la k tá n to ro g be azon. Feje b ek ö tv e fekete ken d ővel s ez újból le k ö tve hom lokán ál e g y veres kesz- ken yő vel, csak szem einek fele, s o r r ly u k a i látszanak. S a r k ig érő zöld bunda van rajta, a derékon fü zfagu zszsal á t k ö t v e ; láb ain n a g y p a c s e n , többszínű p osztószélből fo n v a ; a k é k és sá rg a szin k ép ezik az a la p szint, m elyen a rá ra g a d t a gy a g-sá r, kiálló széna- és szalm a-szálakkal b o csk o rt form ál.
B ejövén az ajtón, n a g y o t rú g t i s z t e s s é g b ő l , m eg a k a rv á n m enekülni
sár-Sz e n t Má r t o n l u d j a i. 1 8 9
b o csk o rátó l s nem piszkoln i be a ronda p a d o z a to t; a p a c s e n elszabad ul lábáról, sebesen repül a b o ro zó k k ö z é ; erre az e g y ik ven d ég e lk iá ltja : i s m e r l e k m a s z k a r a !
A z asszon y — mert hát nő volt — elvisitja m agát s a] kö zel álló N y a k ig lá b karjaib a ájul. T orzsán é oda rohan, m eg a k a rja szabadítani a gúzstól, de az nem e n g e d ; kiszalad a k o n yh á b a s a sakter- késsel elkezdi girizdelni a gúzst, v é g re a gú zs mint abron cs pattan, a bun dát lerán t
já k , a ken d őket leoldja, s b ám u lva elkiáltja m agát ö z v e g y B őbeszéd ű T orzsán é :
— É des jó Istenem ! hiszen ez K ü k ö - c s i n é N a g y b á n y á ró l.
* * *
A vén asszon y m agához tér, s csod ál
k o z v a néz körül. T orzsán é bele diktál e g y k o r ty pálinkát, részvéttel k é r d i :
— M aga, lelkem adta, u gy-e K ü k ö - csiné ?
— C sak voltam K ü k ö csin é .
— H át most k i ?
— G roscsorné.
Sz e n t Má r t o n l u d j a i.
Sz e n t Má r t o n lu d jat. 1 9 1
m eg a n a g y füst m ellem re csapott, fo rg o tt velem a v ilá g s elszédültem.
— N incsen annak, an gyalo m , más o r
vo ssága, mint a p á lin k a ; gazd uram hozzon csak, — h o g y a n is h ivják most, an gyalom ?
— G roscsorn é.
— D e jó neve v a n ; — G roscsorn é asszon yom nak e g y fél liter pálinkát.
N y a k ig lá b rán ézett G roscsorn éra, ki fejével intett, h o g y hozhatja, s az asztalra tette a fél liter pálinkát.
— H ozzon m ég e g y üres m eszelyest, mondá G roscsorn é, s a fél literes ü ve g b ő l áttöltött a m eszelyes ü veg b e.
— H át lelkem adta, m aga mit csin ál?
— K iviszem annak a sze gé n y fu v a rosnak.
— M agá n a k aztán mi m aradt.
— É n nem iszom pálinkát.
— Nem iszik p álin k át? h át u g y a n m ivel él, lelkem ?
— V izzel.
— A z é rt ájult el, látja.
G roscsorn é kiindult, T o rzsán é lefo gta s hevesen m o n d á :
— M ár lelkem , azt nem engedem , k i
viszem én, ne fáradjon.
I g 2 Sz e n t Má r t o n l u d j a i.
N y a k ig lá b k ö zb eszó l: T án jo b b lesz, ha én viszem ki.
— M a g a ? a k k o r az a szegén y oláh nem iszik ma pálinkát.
— A z t hiszi, h o g y m egiszom ? kérd i neheztelve a zsidó.
— Nem, hanem vissza tö lti; azért m ég is tán jo b b lesz, ha G roscsorn é viszi ki.
* * *
G roscsorn é visszajött, e g y szerdást tartván kezében , letette az asztalra, s fene
kéről e g y k e v é s m aradékot p a k o lt ki, m egkin álta B őbeszéd ű T orzsánét, s fa la tozni kezdtek.
— Látja, lelkem , én majd semmit sem eszem, rossz a gyom rom , nem em észt sem
mit ; b ecsü lettel le g y e n m ondva, minden felpuffaszt, s ha a p álin kát sem tűrné a belsőm, edd ig ré g m egh altam volna. M ég az tartja a le lk e t b e n n e m ; aztán re g g e l éh gyom orral kín az a h o g y ém elyeg, de e g y p o r c z i ó, s m intha kézzel ven n ék el.
Beszéltem a d oktorral, m ikor Szücsn é k i
törte a lábát, itt v o l t ; tudja, kedvesem , mit m ondott? nem találja k i? A z t m ondta