Pannonhalmi Szemle 1933

Í933. VIII. ÉV. 1. S Z .

PANNONHALMI SZEMLE

NEGYEDÉVES FOLYÓIRAT A MAGYAR KATOLIKUS KULTÚRA ÉS A BENCÉS SZELLEM SZOLGÁLATÁRA.

FŐSZERKESZTŐ: Dr. STROMMER VIKTORIN.

TARTALOM.

Tanulmányok.

Dr. ZOLTÁN VEREMUND : Szent Anzelm lelkisége.

BLAZOVICH JÁKÓ: A gyermek Sigrid Undset költészetében.

Dr, BÁNHEGYI JÓB : P. Gulácsy Irén.

Dr. KURZWEIL GÉZA : Stabat Mater, Laeta dies.

F i g y e l ő .

BLAZOVICH JÁKÓ : Az emberiség létszáma.

Dr. RADOS TAMÁS : A Budapesti Philologiai Társaság görög és latin kutatóinak seregszemléje.

K ö n y v e k .

Bölcselet. — Hittudomány. — Vallástörténet. — Lelkipásztorkodástan.

— Egyháztörténet. — Egyházjog. — Lelkiélet. —Irodalomtörténet. — Történe- lem. — Művészettörténelem. — Német nyelvészet. — Ókortudomány. — Kul- túrpolitika. — Természettudomány. — Néprajz. — Földrajz. — Nevelés. — Politikai irodalom. — Lexikon. — Ifjúsági irodalom.

Benedictina.

Rendi hírek. — Az oblátus- és az oblátaszövetség ügyei. — Halottaink.

FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. MIHÁLYI ERNŐ.

KIADJA A PANNONHALMI SZENT BENEDEK-REND.

PANNONHALMA.

1933.

A PANNONHALMI SZEMLE

a pannonhalmi Szent B e n e d e k - R e n d kiadásában évnegyedenként jelenik meg hatíves számokban. Főszerkesztő : Dr. Sírommer Viktorin. A szerkesztőbizott- ság tagjai : Dr. Sárközy Pál, Dr. Kocsis Lénárd, Dr. Klemm Antal, Dr. Kü- hár Flóris, Dr. Hegyi Dámján, Dr. Holenda Barnabás, Dr. Szalay Jeromos.

Dr. Bánhegyi Jób, Dr. Radó Polikárp, Dr. Kurzweil Géza. Felelős szerkesz- tő : Dr- Mihályi Ernő. Felelős kiadó : Nagy Kelemen.

Előfizetési éra évenként 6 pengő, mely egy összegben fizetendő. Egyes szám ára 2 pengő. A folyóirat szellemi részét érintő küldemények a szerkesz- tőséghez, anyagi részére vonatkozó küldemények pedig a kiadóhivatalhoz irányítandók. Szerkesztőség és kiadóhivatal: P a n n o n h a l m a , Győr m e g y e .

A Pannonhalmi Szemlében megjelenő közleményekre vonatkozó min- den jogot fenntart a szerkesztőség. Folyóiratok, lapok csak a Pannonhalmi Szemlére való kifejezett hivatkozással vehetnek át egészben vagy részben egyes közleményeket.

A hét évfolyam évfolyamonként 3 P-ért kapható kiadóhivatalunkban.

A Szent Benedek Emlékkönyv külön rendelve 3 P.

A folyóirat csekkszámlája a Győri Első Takarékpénztárnál 4474 P. Sz.

Telefon : Győrszentmárton 5.

SZERKESZTŐSÉGÜNKEK MEGKÜLDÖTT KÖNYVEK :

Dr. W e s z e l y Ödön : Pedagógia. 2. átdolgozott kiadás. Révai, Bp.

Müller : Ethik und Recht. Habbel. Regensburg. 1932.

Marcell Á g o s t o n : A magyar királyság középeurópai történeti jelentősége.

Bp. 1932.

Jungmann S. J. Die lateinischen Bussriten in ihrer geschichtlichen Entwick- lung. Innsbruck. Rauch. 18. S.

Michael : Deutsches Theater. Ferdinand Hirt in Breslau. 2'85. M.

Hahm : Deutsche Volkskunst. „ „ 2'85. M.

Florio Banfi : La legenda delle tre lance. Pistria. Arte della Stampa. 1932.

: Filippo Scolari temesi főispán s az Oratorio Degli Scolari Firenzében. Cluj — Kolozsvár. 1932.

„ „ : Sancta Elisabetta di Ungheria. Tipografia Porziuncola.

H a l u s c h k a : Der Pfarrer von Lamotte. Kösel—Fustet. München. 650. M.

: Der Sohn zweier Väter. „ „ „ 4'80. M.

S t o c k h a u s e n : Die Soldaten der Kaiserin. „ „ „ 3'20. M.

: Meister Albert und der Ritter „ „ „ 3'20. M.

Behn : Schönheit und Magie. „

Keller: Das Niklasschiff. Neue Erzählungen. F. Schöningh. Paderborn. 2'85 M.

Brey : Der Kreuzhof. Novellen. „ „ „ 3'80 M.

Arnim—Várkonyi : Krisztus é s a szerzetesek. Bp. Stephaneum. 1932. 0'80 P A s z t a l o s — P e t h ő : A magyar nemzet története. Lantos könyvkiadóvállalat.

1930. Bp.

W i l l a n : Das Leben Jesu im Lande und Volke Israel. 1933. Herder Freiburg, im Br. 7'50 M.

T a r n ó c z y J á n o s dr.: Vallástól független éleíút? Korda rt. Bp. 1932.

Bíró F e r e n c S. J. : E jelben győzni fogsz. Korda rt. Bp. 1932.

Plus—Gálffy dr. S. J. Isten bennünk. „ „ „ 1932.

Dr. Kühár Flóris 0 . S. B. : Az örökélet forrásai a hét szentségben. Korda rt. Bp. 1932.

Jámbor Mike 0 . S. B. : Prohászka Ottokár természetszemlélete. Pannon- halma 1932.

Chautard O. Cist. : Az apostolkodás lelke. Szalézi Művek. Rákospalota.

Folytatása a beríték III. oldalán

P A N N O N H A L M I S Z E M L E

1933. FEBRUÁR 15. VIII. ÉVF. 1. SZ.

0

Tanulmányok.

SZENT ANZELM LELKISÉGE.

Szent Benedek rendjének ide s tova másfélezeresztendős története az idei évvel ismét egy ősi, 900 esztendő patinájával megszentelt névre irányítja figyelmünket. 1033-ban született Szt.

Anzelm, a bencésrend legnagyobb hittudósa, a középkoreleji gondolkodás legkiválóbb képviselője, a z egyháztörténelem egyik legrokonszenvesebb alakja. E kivételes lélek fejlődésének útját és jellemző vonásait kíséreljük meg vázolni a következőkben, lehetőleg az egykorú források1) és a Szent saját írásai nyomán.

Szent Anzelm bölcsője a z északitáliai Augusta Praetoriae városában, a mai Aostában ringott. Jámbor é d e s a n y j a Ermem- berga és az égbenyúló lombardiai hegyek vésték lelkébe a z első felejthetetlen benyomásokat. Az édesanyai szeretet meg- tanította arra, hogy mindenütt Istent lássa és keresse. E a d m e r leírja a kis Anzelm egy álmát, mely a hegyeken túl lakó nagy királynak, Istennek u d v a r á b a vitte, ahol maga a legfőbb házi- gazda látta vendégül a gyermeket. Szent Anzelm életének szimbóluma ez a gyermekkori álom. Hosszú, fáradságos volt az az út, amely Szentünket a m e s s z e távolban kéklő Isten- hegyére és a soha el nem múló, örök mennyei lakoma való- s á g á b a vezette. A küzdelem, mely annyira jellemzi Szent Anzelm lelkét és életét, már ifjúkorában megkezdődött. É d e s a n y j á n a k halála után „szívének hajója mintegy kormányát vesztve" hány- kódott az ifjúkor szenvedélyeitől felkorbácsolt tengeren, hiszen, mint életrajzírója hozzáteszi, „testi egészség, világi jólét és sze- rencse mosolyogtak feléje" és már-már teljes elsüllyedéssel fenyegetett. Atyja, a könnyelmű életű Gondulphus, nem tudta

1) Főképen Eadmer: Vita S. Anselmi (Migne P. L. 158; magyarul rész- ben megjelent e sorok írójának íordításában, Szűz Mária ú j Virágoskertjének 1931.-i évf.-ban, „Szemelvények egy középkori életrajzból" címmel.) Egyéb felhasznált források közül legfontosabbak: Hasse: Anselm von Canterbury I-II. Leipzig, 1843—52.; Grabmann: Geschichte der sehol. Methode, Freiburg i. B. 1., 1909; Pourrai: La spiritualité Chrétienne, II. Paris, 1928; Méditations et Prièrs d e St Anselme, Paris, 1923; Entretiens Spirituelles d e Saint A n s e l m e Lille—Paris, 1924; Rosa: Saint Anselme, Paris, 1929; Bainvel: Anselme (Diet, de Theol. Cath. I, 1327—1360.).

egyensúlyban tartani a féktelen lelket, mely utóbb már csak é d e s a n y j a iránt való szeretetből tartott mértéket. A Gondvise- lés a z o n b a n nem hagyta elveszni a z Isten terveiben oly nagy szerepre szánt lelket. Atyjával való összekülönbözése meg- érlelte b e n n e azt a szándékot, hogy elhagyja hazáját. Sok nél- külözés, sőt életveszély közepette meg is,valósította tervét: egy társának kíséretében átkelt az Alpokon. Uj világ tárult fel előtte, újra felébredtek a lélek mélyén s z u n n y a d ó n e m e s e b b vágyak é s újra megindult keresni az Istent, immár azon a vidéken, amely élete működésének középpontjává lett.

Nyugaton ebben a z időben már teljes mértékében kezdett kibontakozni egy nagyarányú m e g ú j h o d á s szellemi vihara.

A clugnyi kolostorból indult világot átalakító útjára ez a szel- lem, a clugnyi bencés kongregáció kolostorai voltak Szentünk idejében is az életszentség és tudomány forrásai. Hírnevét és nagyságát elsősorban a p á t j a i n a k köszönhette. Clugny első nagy apátja, Szent Odó, a kolostort második Montecassinóvá tette a Regulában előírt összeszedettség és szigorú hallgatás, az isten- tisztelet fényének e m e l é s e és m e s s z e m e n ő karitatív működése által. Ez utóbbira jellemző az az adat, melyet a Consuetudines Cluniacenses krónikása említ: a XI. s z á z a d közepén a kolostor 17.000 szegényt táplált, ami megközelíti egy modern nagyváros szegénygondozásának arányait. Es a Clugnyből kiáradó fény nem homályosult el O d ó utódai alatt sem. A kongregáció élén kétszáz esztendőn keresztül a legeszményibb férfiak állottak, akiknek megadatott az, hogy úgyszólván mindnyájan fiatalon, erejük teljességében kerültek az apáti székbe és így kormány- zásuk folyamán m a r a d a n d ó t alkothattak. Mindössze Szent Odó utóda, Aymard, kormányozta a kolostort csak 7 évig, mert, — miután megvakult és úgy gondolta, hogy nem tudja fenntartani a vasfegyelmet, mely Clugny legfőbb erőforrása volt, — lemon- dott. Utóda Szent Majolus lett, egy rendkívüli képességekkel meg- áldott férfiú, akinek m á r kolostorba lépése előtt felajánlottak egy érsekséget, mint clugnyi a p á t n a k pedig a pápai tiarát. 0 a z o n b a n kolostorában maradt és o n n a n irányította az egész Nyugat szellemét mint pápák és császárok t a n á c s a d ó j a , úgy, hogy működése nem s o k b a n különbözött egy pápáétól. Szent Majolust Szent Odiló követte, aki fleuryi Abbo szavai szerint szintén „signifer religionis", a „vallás zászlótartója" volt. Az ő nevéhez fűződik többek között a halottak n a p j á n a k elterjedése

<998), a treuga Dei, a z Isten békéjének bevezetése (1041) és a clugnyi zsinat (1047). Utóda a huszonötéves Hugó lett, aki 60 esztendeig állott a kongregáció élén. A franciaországi kolosto- rok ekkor már c s a k n e m kivétel nélkül clugnyi szerzetesekből lett apátok vezetése alatt állottak, a megüresedett püspöki szé- keket clugnyiekkel töltötték be és a clugnyi szellem akkor érte el virágzásának tetőfokát, amikor egyik kiváló letéteményesét, Hildebrandot, VII. Gergely néven p á p á v á koronázták. A clugnyi

kolostorból kiáradó szellem a pápai h a t a l o m m a l egyesülve most már reményt nyújtott a kor nagy betegségeinek: az invesz- titúrának és a simóniának megszüntetésére is.

A clugnyi szellem Normandiában is új szerzeteséletet te- remtett. Egymásután népesültek b e a kolostorok clugnyi szer- zetesekkel és épültek új monostorok, melyek a clugnyi életet akarták megvalósítani. Az első normann alapítású kolostort Herluin, fényes világi pályafutás előtt álló normann s z á r m a z á s ú nemes, hívta életre. Harminchétéves korában oly ellenállhatat- lan erővel érezte meg az isteni kegyelem hívását, hogy udvari életet, fényes jövőt és minden m á s t feledve, elhatározta, hogy ezentúl csak lelkével és Istennel fog törődni. Szándékától sem- miféle gúnyolódás nem tudta eltéríteni, pedig bőven lehetett b e n n e része, mert, mint életrajzírója, Giselbert (később west- minsteri apát), megjegyzi, akkoriban hallatlan dolog volt Nor- m a n d i á b a n , hogy épkézláb lovag szerzetessé legyen. Allhata- tossága és szelídsége hűbérurát is megrendítette, úgy, hogy Összes eddig élvezett javadalmait Herluinnak ajándékozta. Her- luin rögtön hozzáfogott kolostor építéséhez és amint az első szerzeteseket összegyűjtötte, 1034-ben Herbert lisieuxi püspök- kel perjellé avattatta magát, m a j d három évvel később a ko- lostor a p á t j a lett. Törhetetlen akaraterejét mutatja, hogy kitű- nően elsajátította a latint, noha először olvasni kellett tanulnia.

Az sem rettentette vissza, hogy nagy fáradsággal épített kolos- tora c s a k h a m a r tűzvész áldozata lett; mivel úgysem volt a kö- zelben megfelelő ivóvizük, a l k a l m a s a b b hely keresésére indult és talált a brionnei erdő völgyében egy patak mellett. Ettől nyerte a kolostor germán eredetű nevét (Bach — patak): Bee.

Herluint . életszentsége c s a k h a m a r ismertté tette m e s s z e vidéken a beci kolostort és hírneve csak fokozódott, mikor a kiváló bolognai jogtudós, Lanfrancus, egy erdei r a b l ó t á m a d á s után m a g á b a szállva elhatározta, hogy a legszegényebb kolos- torba vonul vissza. Ez Bee volt é s Herluin nagy örömmel fo- gadta a híres tanítómestert szerzetesei közé. Lanfrancus három évet töltött a legnagyobb visszavonultságban, a lelki tudomá- nyok elsajátításában és Istennel való társalgásban, úgy, hogy a világ azt hitte, hogy meghalt. Csak mikor Herluin kérésére átvette a szerzetesek szellemi életének irányítását, özönlöttek ismét a tanítványok nemcsak a környékről, h a n e m Angliából, Németországból, sőt még Itáliából is a régen holtnak hitt mes- terhez. Minden tanulni vágyó ott időzhetett a kolostorban, a m e d d i g akart és a kortársak a régi Athén szellemi étetét lát- ták új életre kelni Becben.

Lanfrancus hírneve vonzotta Anzelmet is három esztendei, javarészt Burgundiában töltött v á n d o r l á s után Becbe. F á r a d h a - tatlan szorgalma és kiváló tehetsége c s a k h a m a r Lanfrancus mester legkedvesebb tanítványává tette. A sok virrasztás, böjt,

—- sokszor megfeledkezett az étkezésről m u n k á j á b a n , — a z

éjjel-nappal való tanulás fáradalmai e s z é b e juttatták ifjúkori tervét, hogy szerzetessé lesz. Akkor sem kell többet szenved- nie, mondogatta m a g á b a n és legalább bizonyos lehet munká- jának é r d e m e felől, míg így nem. Csak azon tűnődött még, hogy melyik kolostorba lépjen be. Mások okulására k é s ő b b sokszor elmondotta, hogy miért habozott. „Ha Clugnyiben vagy Becben leszek szerzetes, a z egész idő, amit tanulásra fordítot- tam, k á r b a v é s z " , gondolta. „Mert Ciugnyben a kolostor mun- kaköre, Becben Lanírancus kiváló bölcsesége mellett h a s z n a - vehetetlennek és értéktelennek fogok bizonyulni. Olyan helyen fogom tehát s z á n d é k o m a t megvalósítani, ahol egyaránt meg tudom mutatni tudományomat és tudok másoknak használni".

Majd hozzátette: „ M é g , n e m fékeztem meg magam és nem ve- tettem meg a világot. Epp ezért nem is vettem észre, mily kár- hozat. s volt az, amit a felebaráti szeretet buzgóságának vél- tem". Végre is győzött a jobb belátás és megértve azt, hogy

„szerzetesnek lenni nem annyit jelent, mint másoknak elébe helyeztetni, másoktól tiszteletet, magasztalást várni", Lanírancus- és Mauritius roueni püspök t a n á c s á r a elhatározta, hogy Becben valósítja meg szándékát. „Ott nem lesz semmi tekintélyem, hi- szen Lanírancus mindenkit felülmúló t u d o m á n y á n a k fényében mindenkit ki tud elégíteni, mindenki tiszteli és szereti. Ott fo- gok tehát békét találni, ott egyedül Isten lesz célom, elmélke- désem tárgya csupán az 0 szeretete, boldogító jelenlétének ál- landó tudata lesz ott áldásthozó vigasztalásom és g a z d a g s á - gom". így lett Anzelm 1060-ban, huszonhét esztendős korában,, a beci kolostor lagja.

Anzelm e lépése életének fordulópontját jelentette és lelki fejlődésének legfontosabb korszakát nyitotta meg. Önmagát tel- jesen Istennek a d t a át és a visszavonultság csendjében töltött évek alkalmat nyújtottak az isteni kegyelem működésének, hogy a szomjas szántóföldre hulló tavaszi esőhöz hasonlóan termé- kenyítse meg fogékony lelkét. Külső e s e m é n y e k b e n nem volt gazdag ez a három év, életrajzírója is h a m a r átsiklik rajta. D e annál nagyobb jelentősége van a n n a k a néhány egyszerű szó- nak, melyet Szent Anzelm életének e szakáról m o n d : „Anzelm, a fiatal szerzetes, szent vágytól égve, a legbuzgóbbak életét igyekezett követni és oly o d a a d á s s a l szolgált Istennek, hogy c s a k h a m a r ő maga lehetett a p é l d á j a azoknak, akik a testület- ben buzgón akartak élni. így telt el három esztendő, miközben napról-napra haladt előre a tökéletességben és lelki nagysága miatt lassanként tisztelni kezdték". Csakhamar kitűnt, hogy Anzelm a legszerencsésebb módon egyesíti m a g á b a n Herluin életszentségét és Lanírancus tudományát. így mi sem volt ter- mészetesebb, mint az, hogy Herluin — Lanfrancusnak a caëni kolostor a p á t j á v á történt kinevezése u t á n — őt választotta m a g a mellé perjelnek. De a kolostorba is befészkelődő emberi gyar- lóság e b b e nem akart, belenyugodni, A z idősebb szerzetesek

irigykedve néztek a harminc esztendős Anzelmre, hiszen a ko- lostorba lépés sorrendje szerint őket illette volna a perjelség, a fiatalok pedig daccal fordultak ellene. Anzelmre n e h é z fel- a d a t hárult, hogy a kolostor belső élete — a fegyelem és a tanulmányok — melynek irányítását Herluin a perjelséggel rá- ruházta, hajótörést ne szenvedjen. Már ekkor kibontakozó élet- szentségét mutatja, hogy a lehetetlennek látszó feladatot nem- csak megoldania sikerült, h a n e m szellemi vezetése alatt a ko- lostor élete új virágzásnak indult. „Nem kételkedhetünk, hogy szívét maga a jó tanács Lelke, a Szentlélek irányította", m o n d j a Eadmer. Mindenkinek lelke mélyéig látott, fölfedte előttük hi- báik gyökerét, nem hallgatta el azt sem, ha fejlődést látott és tanította, hogyan kell kerülni a bűnöket és szert tenni az eré- nyekre. „Előbb fáradtak el hallgatói a figyelemben, mint ő a szent intelmekben és tanításokban. Es amit Szent Mártonról mondanak, hogy t. i. mindig csak Krisztusról vagy az igazsá- gosságról, vagy pedig olyasmiről beszélt, ami a z igaz életre vonatkozik, kétségkívül róla is elmondhatjuk minden túlzás nél- kül" olvassuk életrajzában. „Mindenkinek mindene" igyekezett lenni és különösen azokkal szemben mutatta meg önfeláldozó -szeretetét, kik rossz szemmel néztek rá. Célját sikerült is elér-

nie: az ellenséges érzület személye irányában lassanként el- párolgott, amint meggyőződtek róla, hogy önzetlen szeretetet gyanúsítottak meg és a gyűlölködés helyét szeretet és ragasz- k o d á s váltotta fel.

Anzelmnek legnagyobb g o n d j a a z o n b a n a fiatalok neve- lése volt. Ismerte a nevelés fontosságát. A lágy viaszhoz ha- sonlította az ifjú lelket, amely a n n a k a pecsétnek alakját veszi fel, melyet rányomnak, míg az öreg lélek megcsontosodott ke- ménysége többé nem alakítható. De kerülte, amennyire csak lehetett, az erőszakos eszközök alkalmazását. Tanulságos erre vonatkozólag a z a beszélgetése, amelyet egy apáttal folytatott Q. nevelésről. Ez arról panaszkodott neki, hogy hiába ütik-verik éjjel-nappal a gondjaikra bízott gyermekeket és ifjakat, semmire

sem mennek velük. „ H o g y a n ? " kiáltott fel Anzelm, „állandóan veritek ő k e t ? És milyenek lesznek, ha felnőnek?" „Ostobák

és állatiasak", válaszolt az apát. „Miért pazaroljátok hát táp- láléktokat, h a emberekből vadállatokat neveltek?" kérdezte Anzelm. ,,Hát tehetünk mi arról", szólt az apát, „hisz' minden eszközzel kényszerítjük őket, hogy előmenetelt tegyenek, d e nem érünk el velük semmit". ,,Kényszerűitek ő k e t ? Mondd csak, h a fiatal fát ültetsz el kertedben és azt minden oldalról körülzárod, hogy ágait semmiképen se t u d j a szétterjeszteni, mi- lyen fa lesz belőle, h a n é h á n y év múlva kiszabadítod ? Min- den bizonnyal terméketlen korcs, össze-vissza kúszált ágakkal.

És k i n e k , a hibájából, ha nem a tiedből, mert túlságosan be- z á r t a d ? Épp így tesztek a fiúkkal, pedig a szülők fölajánlása ő k e t is elültette az Egyház kertjébe, hogy növekedjenek és

gyümölcsöt teremjenek Istennek. Ti a z o n b a n mindenféle ijeszt- getéssel, fenyegetéssel, veréssel annyira elzárjátok mindenfelől,, hogy szabad fejlődésüket teljesen megakadályozzátok. Mivel tehát oktalanul elnyomjátok őket, gonosz és tövises ágak mód- j á r a össze-vissza gabalyodott gondolatok gyűlnek fel bennük, ezeket ápolják magukban, ezekkel foglalkoznak és annyira meg- kérgesednek, hogy m a k a c s szívre talál minden, ami javításukra szolgálhatna. Innen van a z u t á n az, hoqy — mivel semmi sze- retetet, gyöngédséget, jóindulatot vagy kedvességet nem tapasz- talnak maguk iránt — nem hiszik el, hogy jót akartok velük,, h a n e m minden tettetekről azt gondolják, hogy gyűlöletből és haragból történt. így lesz szomorú valósággá, hogy testük nö- vekedésével együtt gyarapodik bennük a gyűlölet és a minden- b e n rosszat sejtő g y a n a k o d á s ; hogy mindig hajlandók a rosszra és készek a bűnre. Senki iránt sem nevelték őket szeretetre és ezért mindenkire c s í k összeráncolt homlokkal és ferde szem- mel tudnak nézni. De az Istenért, mondjátok, miért vagytok annyira ellenséges indulattal i r á n t u k ? Nem emberek-e ők i s ? Nem u g y a n a n n a k a természetnek részesei-e, mint ti ? Szeretné- tek, ha az ő helyükben l e n n é t e k ? De egy m á s kérdést. Csu- pán veréssel és korbáccsal akarjátok őket jó erkölcsökre ne- velni? Hát láttatok már v a l a h a művészt, aki a z arany-, vagy ezüsttömbből c s u p á n hatalmas kalapácsütésekkel szép szobrot alakított v o l n a ? Hogy a helyes forma alakuljon ki az anyag- ból, majd erősen rászorítja szerszámát és ráüt, m a j d gyöngé- d e n illeszti hozzá és úgy alakítja, csiszolja. Éppen így kell nek- tek is — h a fiaitokból embert akartok faragni — az ütlegek fájdalmát az atyai jóság és szelídség balzsamával csillapítano- tok". Ezen józan és egészséges nevelési elvnek a megvalósítá- sával bámulatos eredményeket ért el Anzelm és mindenkinek a szívét meghódította.

Anzelmre várt Lanfrancus örökségeképen a kolostor szel- lemi életének vezetése is. Különösen g o n d j a volt a könyvtárra, melyet gyarapítani igyekezett és sokszor éjszakákat töltött a megrongált kódexek javításával. Ez az o d a a d ó m u n k a tette le- hetővé azt, hogy a beci kolostor még Canterburybe is kölcsö- nözhetett könyveket. Az oktatás m ó d j á b a n mesterét, L a n f r a r - cust követte. A dialektikát, mely a b b a n az időben a felsőbb t a n u l m á n y o k n a k tengelyében állott, csak eszköznek tekintette m a g a s a b b célok elérésében: a hit titkainak megértésében. „An- zelm bizonyságát szolgáltatta", m o n d j a Grabmann,¹) „mint alkot- hat egy nagyvonalú, termékeny szellem csekély dialektikus esz- közökkel h a t a l m a s müveket, melyekre egy aránytalanul gazda- g a b b eszközökkel rendelkező kor bámulva tekint fel". Van eb- ből az időből c s u p á n dialektikával foglalkozó műve is; „De grammatico", melyben példát ad tanítványainak a helyes, lo-

x) I. m. 261. o.

gikus gondolkodás módjára, a nehézségek gyors felismerésére és az ellenvetések ügyes megcáfolására. Szellemi erejének súly- pontját azonban a „Fides q u a e r e n s intellectum", a hit megér- tését kereső, tipikusan szentanzelmi Programm megvalósítására veti, mely szállóigéjévé lett a z egész középkori t u d o m á n y n a k . Legszebb példája ezen nagyarányú programm megvalósításának az 1070 körül írt Monologium, mely a Proslogion mellett m a is Szent Anzelm legismertebb műve. Benne az abszolút lény fo- galmából kiindulva Istenről és a Szentháromságról értekezik.

Alázatosságára jellemző, hogy a /9 fejezetből álló művet nem merte könyvnek nevezni s mint előszavában említi, csak so- kaknak kifejezett és sürgető kívánságára írta le. Művét bírá- latra elküldötte Lanfrancusnak és fölhatalmazta őt, hogy írását megsemmisítse, ha nem ért egyet a benne foglaltakkal. Nevé- vel csak barátjának, Hugó, lyoni érseknek és pápai követnek, parancsára látta el könyveit.

Számos teendője egész idejét lefoglalta, ezért az éj nagy részét fordította tanulásra és elmélkedésre. Az éjjeli matutinum előtt sohasem feküdt le és n e m egyszer találta a h a j n a l is éb- ren valamely kérdés m e g o l d á s á b a elmerülve. Mert addig nem tudott nyugodni, míg a lelkében felmerült kérdésekre feleletet nem talált. így keletkezett a Proslogion is. A Monologiumban bebizonyította azt, hogy a véges jónak, nagynak, szépnek szük- ségképen végtelen jó, nagy és szép az oka, de ez a z okos- kodás nagyon is bonyolultnak tűnt fel előtte. Egyszerűbb meg- oldást keresett. Napokon át kísérte ez a gondolat, alig gondolt alvásra, evésre, sőt még az istentisztelet alkalmával is zavarta a megoldatlan probléma. Végre újjongással állapította meg ma- gában, hogy megtalálta a kérdés nyitját. Rögtön leírta viasztáb- lára és átadta egy testvérnek, hogy vigyázzon rá. Mikor né- h á n y n a p múlva visszakérte a táblát, seholsem találták. Anzelm még egyszer leírta gondolatát, d e a viasztáblát m á s n a p össze- törve találták. Ekkor végre r á s z á n t a magát, hogy pergamenre írjon és megalkotta a középkori bölcselet és misztika egyik leg- s z e b b művét, a Proslogiont, amelynek ú. n. „ontologiai" isten- érvén oly sokat vitatkoztak a letűnt századok és a jelenkor tudósai.

Ugyancsak ezidőtájt írta „De veritate" (Az igazság), „De casu diaboli" (Az ördög bukása) és „De libertate arbitrii" (A szabadakarat) című dialógusait is. Mindegyiket jellemzi a hit igazságainak megértéséhez elsősorban szükséges elmélyedésen kívül az etikai momentum, a tökéletességre való törekvés, az életszentség szükséges voltának hangsúlyozása.

Tudományos foglalkozása nem akadályozta meg a kolos- torról való atyai g o n d o s k o d á s b a n . Ezernyi gondja között is na- ponta felkereste a betegeket és m a g a szolgálta ki őket. „Az egészségeseknek atyjuk volt", m o n d j a Eadmer, „a betegeknek é d e s a n y j u k , vagy még inkább egészségeseknek és betegeknek

atyjuk é s anyjuk egyszerre". A kolostor vagyona is gyarapodni kezdett a j á n d é k o z á s o k révén, mert aki szerzetesnek akart be- lépni, vagyonát, vagy birtokát a kolostornak ajánlotta fel. De Anzelm a nyerészkedésnek még a látszatát is igyekezett ke- rülni és h a valaki tanácsot kért tőle, hol szentelje magát a z Isten szolgálatára, s o h a s e m ajánlotta, sőt még csak nem is em- lítette Becet. A clugnyi hagyományokhoz híven pedig nagy sze- retettel volt a szegények iránt, mert azt tartotta, hogy a világ javait mindnyájunk Atyja az emberek közös h a s z n á r a teremtette.

A hivatalával járó sok gond már perjelsége kezdetén na- gyon aggasztotta, mert attól tartott, hogy figyelmét szétszórja a másokról való g o n d o s k o d á s és nem tud eléggé a maga lelké- vel törődni. Ismét a roueni érsekhez, Mauriliushoz, ment taná<- csot kérni, hogy nem volna-e lehetséges a perjelség alól fel- mentést nyernie. Maurilius az engedelmesség erejével paran- csolta meg neki, hogv ne csak ezen tisztjét viselje türelemmel,

— mert saját lelkének gondozását is elhanyagolja az, aki nem akar másokkal törődni, — h a n e m akkor sem s z a b a d vonakod- nia, h a m a g a s a b b méltósággal tüntetik ki. „Mert tudom", tette hozzá, „hogy ez vár r á d " .

Herluin 1077-ben még megérte az új templom felszente- lését, melyet az időközben canterburyi érsekké lett Lanfrancus végzett nagy ünnepélyességgel és a környékbeli püspökök rész- vételével. Ereje a z o n b a n egyre jobban hanyatlott és a követ- kező év a u g u s z t u s á b a n ágynak dőlt; n é h á n y m a p múlva meg is halt. A testvérek egyhangúlag választották meg Anzelmet a p á t j u k n a k , aki napokig kérte őket, hogy kíméljék meg az új tehertől. V o n a k o d á s a a z o n b a n mit sem használt és a király, Hódító Vilmos, megerősítése után Giselbert, evreuxi püspök, 1079 február 22-én apáttá benedikálta.

Anzelm megnövekedett gondjait jól bevált testvérekkel osztotta meg, különösen a kolostor külső vezetését illetőleg.

A hívek Ielkigondozását is m á s o k r a bízta. Mint a p á t n a k azon- ban nem egyszer kellett személyesen megjelennie grófságának törvénynapjain. Ilyenkor s o h a s e m mulasztotta el egy-egy rövid prédikáció tartását. Többször kellett Angliába is áthajóznia, ahol a kolostor birtokai voltak. Első útja alkalmával m a g a Lanfran- cus ment eléje és kísérte Canterburybe, ahol ünnepélyesen fo- gadták. Az üdvözlésre Anzelm n é h á n y köszönő szó után a sze- retetről szólva válaszolt és rámutatott arra, hogy a szeretetet a j á n d é k o z ó mennyire előnyben v a n a megajándékozottal szem- ben. „Aki mást szeret", úgymond, „tudja, hogy Isten ezért há- lás neki, de nem így az, aki a szeretet tárgya. Mert Isten mi- ért tartoznék nekem hálával, ha te, vagy akárki szeretettel van irántam ? Ha már most nagyobb jó az, amit Isten nekünk meg- köszön, mint az, amelyet nem ; h a a szerető szeretetért köszö- netet mond, a kapott szeretetért pedig nem, nyilvánvaló, hogy az, aki szeret, g a z d a g a b b , mint az, akit szeretünk, oőt : az,

•akinek a m á s szeretete juttat valami jótéteményt, csak futólag részesül a szívességben, pl. c s a k egy megtiszteltetésben, c s a k egy jótéteményben, csak egy étkezésben, vagy m á s hasonló- ban. A másiknál a z o n b a n megmarad a szeretet, amely az a j á n - dékszolgálatnak rugója volt. Ezt rajtatok és rajtam szemlélhet- jük most, kedves testvéreim". Ottléte alatt szívesen szolgálatára állott mindenkinek, akár lelki, akár t u d o m á n y o s kérdésben for- dultak hozzá felvilágosításért, vagy tanácsért. „Ekkor jutott ne- kem is osztályrészemül", írja Eadmer, „hogy a szent férfiút megismerhettem és hogy már ifjú létemre — hiszen az voltam még akkor — és csekély képességeim ellenére is barátságára méltatott". Legtöbbet a z o n b a n Lanfrancussal volt együtt és fel- emelő látvány volt a két kiváló férfiú szoros barátsága, „akik közül az egyik tekintélyben és tudományban, a másik jámbor- s á g b a n és isteni bölcseségben valamennyi kortársát felülmúlta."1) Angliát bejárva mindenütt kitüntető szeretettel fogadták és a j á n - dékokkal gazdagon megrakva bocsátották vissza Normandiába.

Még többször kellett visszamennie Angliába, részint, hogy a kolostornak felajánlott a j á n d é k o k r a a királyi megerősítést meg- szerezze, részint egyházi ügyekben. így kapcsolatba jutott a legfőbb egyházi és világi körökkel. Megnyerte Hódító Vilmos kegyét is, aki pedig ismeretes volt arról, hogy Lanfrancuson kí- vül m á s főpaptól nem fogadott el tanácsot. Neve lassanként is- mertté lett nemcsak Normandiában és Angliában, h a n e m a szomszéd államok területén is. Sőt VII. Gergely is intézett hozzá levelet, melyben azt írja, hogy m ű k ö d é s e gyümölcsének illata h o z z á is eljutott és a vele együtt való imádságra szólítja fel, hogy Isten szabadítsa meg a z Egyházat a tévelygőktől és őket az igazság útjára vezesse.2) Még közelebbi kapcsolatba került Fulconak, aki beci szerzetes volt, beauvauxi püspökké való kinevezése során II. Urbán pápával.

A kolostor belső életének, a fegyelemnek, a tanulmányok- nak, az istentiszteletnek irányítását Anzelm teljesen m a g á n a k tartotta fenn. Működése ebben a tekintetben a n n a k a munká- nak folytatása volt, amelyet tizenöt esztendeig mint a kolostor perjele végzett.. Összesen harminc évig állott a kolostor élén és ezen idő alatt Bee elérte virágzásának tetőfokát. Míg Herluin 40 évig tartó a p á t s á g a alatt 136 szerzetes lépett be a kolos- torba, addig Anzelm 15 éves kormányzása alatt száznyolcva- nan, akiknek jórészét Anzelm egyénisége vonzotta Becbe. Most már n e m c s a k magas egyházi méltóságokba választották egy- másután a beci szerzeteseket, h a n e m a clugnyi kolostorhoz ha- sonló m a kolostor új letelepüléseket létesített, s mióta Anzel- met Angliában megismerték, nem egy ottani kolostor benépe- sítésére beci szerzeteseket kértek Anzelmtől. Egyéniségének va-

*) Eadmer.

2) Ep. II. 31.

rázsa világiakra is kiterjedt, akik közül sokan meghatóan tet- tek bizonyságot Anzelm iránt való ragaszkodásukról és többen, mint a későbbi koldulószerzetek h a r m a d r e n d j é n e k tagjai, a világban m a r a d v a bízták magukat Anzelm vezetésére tökéletes- ségre való törekvésükben.

Miben rejlett Anzelm egyéniségének ez a varázsa, mely- lyel mindenkinek a rokonszenvét megnyerte? Kétségkívül a fe- lebaráti szeretetről vallott magasztos felfogásában, melyet fön- tebb említettünk és e n n e k gyakorlati megvalósításában, amely- nek végső gyökerei Isten iránti szeretetébői fakadtak. Senki sem fordult hozzá kéréssel anélkül, hogy legalább egy-két me- leg szót, vagy tanácsot ne kapott volna tőle. Fényes tanúságot szolgáltatnak erre négy könyvben összegyűjtött levelei, melyek Anzelm lelkiségének leghívebb tükrei. A legkülönbözőbb ügyek- ben fordulnak hozzá felvilágosításért, kéréssel és az adott vá- lasz fölvilágosítást, bátorítást, bizakodást sugároz magából. A leggyakrabban természetesen lelki ügyekre vonatkozó leveleket találunk. Nem mulaszthatjuk el, hogy legalább n é h á n y sort be ne m u t a s s u n k Anzelmnek egyik leveléből melyet egy Lanzo nevű ifjúhoz intézett, a k i azelőtt Becben nevelkedett és nem sokkal e l ő b b lépett kolostorba. Ez a kis szemelvény Anzelm lelkébe legalább futó pillantást enged vetnünk. „Kedvesem", írja, amikor egymás után való kölcsönös vágyakozásunkat veszem fontolóra, mindössze egy gondolatot találok, amely megvigasz- tal: a reményt, hogy Isten kegyessége a jövendő életben örökre egyesíteni fog bennünket. Mert m a g a m a t illetőleg tudom és fe- lőled sem kételkedem, hogy — válasszon el még oly nagy tá- volság is bennünket — a szeretetben összeölelkezik a lelkünk.

Ezért v a n aztán az, hogy, bár a szeretetben lelkünk úgy ösz- szeforr, mintha nem volna távolság köztünk, a beszélgetés ré- vén r á e s z m é l ü n k arra, hogy messze vagyunk egymástól és így felébred b e n n ü n k a vágy, hogy ismét együtt legyünk. De, ha eljutottunk e földi életünk v á n d o r l á s á n a k végére, M e n segítsé- gével, Aki felé h a l a d u n k és Akiben bízunk, mintegy különböző utakon járva, az annyira óhajtott örök h a z á b a n találkozunk.

És ott, h a Istennek is úgy tetszik, annyival inkább fogunk örülni egymásnak, a m e n n y i b e n türelmesebben viseljük el most Isten akaratát. Addig is a z o n b a n az, hogy fölújítjuk és még jobban lángra lobbantjuk e g y m á s iránti szeretetünk lángját, nem jelent Isten a k a r a t á v a l való szembehelyezkedést, h a n e m ellenkezőleg:

Őiránta való engedelmességre mutat, ha elöljáróink kívánsá- gára legalább lélekben látogatjuk meg egymást kölcsönös üd- vözléssel. De levelem eddigi részében ezt már meg is tettem, azért Isten segítségével és közös barátunknak, Ursiónak, kéré- sére rátérek arra, amit nem a z én szerénységem, h a n e m csu- pán a te szereteted szokott s z á m o d r a megédesíteni : szeretné- lek egyre-másra figyelmeztetni. H a nem is mondok olyasmit, amit n e m tudnál, mégis jobban emlékezetedbe fog vésődni, h a

olyantól hallod ezeket a dolgokat, akiről tudod, hogy szeret té- ged". Majd rátér tulajdonképeni tárgyára és figyelmezteti Lan- zot az állhatatlanság veszélyeire, melyek különösen a fiatal szerzeteseket fenyegetik. Mennyi közvetlenség, szeretet és ked- vesség a z ezerfelé lefoglalt, mindenkitől csodált férfiú részéről!

Másokat, különösen világiakat, a szerzetesélet szépségéről és fenséges voltáról igyekszik meggyőzni; caëni Hugónak pedig arra a kérdésére válaszol, hogv hogyan tudná érthetővé tenni az őt fölkeresők s z á m é r a az isten országának dicsőségét. Is- mét másokat, akiket rágalmazás, sorscsapás ért, vigasztaló sorok- kal keres fel. Nem egyszer fordultak hozzá vitás választások esetén és egyéb egyházi ügyekben. Kellő helyen és alkalom- mal szigorúságot tanúsítani és büntetni is tudott, mint az ifjabb Lanfrancussal, az érsek unokaöccsével szemben tanúsított el- j á r á s a mutatja, aki Anzelm a k a r a t a ellenére, a világihatalom támogatásával a Szent Vandrille-i apátságot elfogadta. Anzelm szereteltei párosult szigorúsága el is érte célját, mert Laníran- cus, mint egyszerű szerzetes, vissza'ért Becbe. Nemes szociális érzékét mutatja többek közölt az a levele, melyben egy sze- gény özvegy é r d e k é b e n jár közbe bizonyos Giselbert apátnál, hogy a z asszony hátralevő tartozását e n s e d j e el. Hivatkozik Szent Pál s z a v a i r a : „Amikor elhatalmasodott a bűn, még bősé- gesebb lett a kegyelem" (Róm. 5, 20); épp így, ahol a szen- v e d é s lett úrrá, ott még nagyobbnak kell a részvétnek lennie.

Anzelm leeszebb levelei a z o n b a n azok, melyeket a baráti sze- retet sugallt. Gyöngédségtől áthatott írásait lehetetlen megha- tottság nélkül olvasni: e?ek a z Is'en a k a r a t a szerint való ba- ráti v o n z ó d á s n a k megnyilvánulásai Anzelm meleg szívének leg- s z e b b emlékei.

Anzelm lelkének egy más oldalát mulatják be az ú. n.

„Hasonlatok" (De similttudtn'bus), melyeket hűséges kísérője, Eadmer jegyzett föl és gyűjtött össze. Anzelm ugyanis soha- sem mulasztotta el a z alkalmat, hogy a mindennapi élet ese- ményeinek k a p c s á n is egy-egy példabeszéddel, hasonlattal hall- gatóinak figyelmét Isten felé ne irányítsa. Hasonlatai felölelik az erkölcsiélelnek úgyszólván minden vonatkozását, hiszen a misztikus lelkek intuitív megérzésével szemlélte még a legje- Ientéktelenebbnek látszó dolgot is. Egy angliai útja alkalmával pl., mikor többek t á r s a s á g á b a n a kolostor Heyse nevű birtoka felé tartott, a kíséretében lévő gyermekek kutyáikat ráuszították egy nyúlra, mely éppen az úton szaladt keresztül. „A kutyák üldözőbe vették az állatot", olvassuk Eadmernél, „mely végül is Anzelm lova alatt keresett m e n r d é k e t . Erre Anzelm megál- lította lovát, hogy menedéket nyújtson az üldözöttnek. A ku- tyák minden oldalról körülvették a nyulat és fogukat vicsorítot- ták rá, d e a ló alól nem tudták kiűzni és megkaparintani. Cso- dálkozva néztük a dolgot. Anzelm a z o n b a n , mikor látta, hogy a lovasok közül egyesek mosolyognak, könnyekre fakadt és

így szólt: „Nevettek! De ez a szerencsétlen kis állat remeg a félelemtől, mert körülveszik ellenségei és hozzánk menekül, hogy v é d j ü k meg a z életét. így jár az emberi lélek is Amint elhagyja a testet, máris könyörtelenül ott állanak ellenségei, a gonosz lelkek, akik a bűn girbe-görbe útján üldözték, mikor még a testben lakott. Ezek most arra lesnek, hogy elrabolhas- s á k és a z örök h a l á l b a taszíthassák. A lélek pedig félelemtől eltelve tekint körül és kimondhatatlan vággyal keres egy vé- dőleg feléje hajló kart. A démonok a z o n b a n nevetnek és gú- nyosan mosolyognak, ha t á m a s z nélkül marad". Ezzel t o v á b b lovagolt é s harsány hangon megtiltotta a kutyáknak az állat további üldözését. Sértetlenül és v i d á m a n ugrott elő a nyúl és eltűnt a mezőn. Mi pedig folytattuk utunkat. A tréfálkozás el- némult. De öröm töltött el m i n d n y á j u n k a t a reszkető kis teremt- mény jóságos megszabadítása miatt". A hasonlatoknak túl- n y o m ó része a szerzetesi élet erényeire és hibáira vonatkozik:

a z engedelmességre, a gyönyörködés különböző fajaira, a ke- vélységre, a z akarat megnyilvánulásaira, a boldogságra, a ba- rátságra és ellenségeskedésre, a z egyetértésre és egyenetlenke- désre, a fegyelemre, a szerzetesi élet áldozatjellegére, az alá- zatosságra, stb. De szó van bennük magáról 1st. nről is, aki emésztő tűzhöz, világító naphoz, királyhoz hasonló, a Szentlé- lekről és hét ajándékáról, Isten színről-színre való látásáról, Is- ten szeretetreméltóságáról. A tárgy sokfélesége a z o n b a n nem

homályosítja el a hasonlatok egységes alapgondolatát: Az er- kölcsiélet alapja és célja Isten, a kereszténynek tehát a ter- mészetfeletti dolgokban kell teljesen elmélyednie, h a Isten bí- r á s á r a el akar jutni. Ez az elmélyedés a hit igazságaiban már itt a földön az örök boldogság záloga és előíze. A misztikus lélek sokoldalúsága nyilatkozik itt meg, aki látszólag összefér- hetetlen tulajdonságokat egyesít m a g á b a n : a tudás szenvedé- lyes vágyát és alázatosságot, a szemlélődés békéjét és aktivi- tás elevenségét, elvont metafizikai gondolkodásmódot és a való élet iránti érzéket, a hittudós száraz dialektikáját és a szív me- leg gyöngédségét.

Az Istenhez emelkedő lélek legbensőbb mélységeit tárják lel a nagy Szent elmélkedései és imádságai. Ezeknek a Ger- beron- és Migne-féle kiadásokban közölt gyűjteményéből Wil- mart 0 . S. B. kutatásai alapján aránylag csak kevés bizonyult magától Szent Anzelmtől v a l ó n a k : 4 elmélkedés és 18 imád- ság, melyeket előszó vezetett be. Nagy elterjedettségüket bizo- nyítja, hogy sokszori lemásolásuk folytán mindig újak is kerül- tek az eredetiekhez. Közkedveltségük nem volt alaptalan. Szé- pen jellemzi őket Szent Anzelm alapos protestáns ismerője, H a s s e : „Megtudjuk ezekből (t. i. az elmélkedésekből és imád- ságokból), hogy mi ment végbe lelkében a z o k b a n a meghitt órákban, melyeket a káptalanteremben töltött térdenállva. A leg- különbözőbb vallásos érzések jutnak itt kifejezésre a legmélyebb

bűntudattól a legboldogabb békéig Istenben. Majd a mennyek országának titkaiba való hívő elmerülés, majd harc és vita a kétségbeesés és vigasztalás között hánykolódó lélekkel; azután a b ű n b á n a t n a k sóhajtása és küszködése: íme ezen ájtatossá- goknak alaphangja. És a z átérzés bensősége, a tapasztalat bő- sége és mélysége, a gondolatok fensége, a nyelv költői ihlete lengi át őket, amit talán csak Szent Bernátnál találunk.1) Szent Anzelm elmélkedéseit át meg átjárja a bűnös lélek tehetetlen- ségének és a bún n a g y s á g á n a k tudata. „Megrettenek", írja,2)

„ha életemre gondolok. Mert, ha jobban szemügyre veszem, egész életem bűnnek, vagy legalább is terméketlennek tűnik fel előttem. H a valami gyümölcsöt látok is benne, a z vagy csak puszta látszat, vagy pedig tökéletlen, vagy valamiképen férges.

Azért Isten nem lelheti b e n n e tetszését, csak haragját. Életed, tehát bűnös ember, nemcsak majdn m, h a n e m teljesen bűnök- kel tetézett és kárhozatos, vagy pedig terméketlen és elvetendő.

De miért is teszek különbséget „terméketlen" és „kárhozatra méltó" között? Hiszen, h a terméketlen, akkor minden bizony- nyal kárhozatos is. Mert megdönthetetlenül igaz, amit a z Igaz- ság m o n d ; „Minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivá- gatik és tűzre vettetik". — Azonban azért vagyok különösen szánalomra méltó és szánalomra méltóan különös, mert n e m olyan mértékben fájlalom ezt, mint amilyenben átlátom és tu- nya bizonyosságban ringatózom, mintha nem tudnám, hogy mi- lyen betegségben sínylődöm. — Vagy azt gondolod, hogy van bűn, amely kicsinység lenne ? A legkisebb is felségsértés Isten- nel szemben, mert a neki kijáró tisztelet megtagadása. Te szá- raz, haszontalan, örök tűzre való fa, mit fogsz majd azon a napon felelni, amelyen számot kérnek tőled, hogyan használ- tad fel a rád bízott életidőt egészen a röpke pillanatig ? Akkor majd mindent elítélnek, ami életedben olyan, — akár tett, vagy mulasztás, akár beszéd, vagy hallgatás a legcsekélyebb gon- dolatig, sőt m a g a az, hogy éltél, — hogy nem egyezett meg Isten akaratával". Azért a Megváltó irgalmában keres menedé- ket : „Jézus, Jézus ! E nevedre kérlek, tégy velem neved sze- rint ! Jézus, Jézus ! Feledd el azt, aki kevélységében kihívott, tekints arra, aki nyomorúságában hívja az édes, gyönyörűséges nevet, azt a nevet, amely a bűnöst megerősíti, a boldog re- ménység nevét. Hiszen mit jelent Jézus, h a nem Megváltót?

Azért, Jézus, saját magad miatt légy Jézusom ! Megteremtettél, ne hagyj elveszni ! Megváltottál, ne vess örök kárhozatra ! Jó- s á g o d b a n alkottál, ne engedd, hogy műved megsemmisüljön gonoszságomban !"

Az érzelmek drámai hullámzása, őszinte bensősége é s közvetlensége nyilatkozik meg minden aszkétikus írásában. Ked- velt ájtatossága volt Szent Anzelmnek a Krisztus keresztje és.

>) I, m. I. 177. o.

2) Médit. II.

a Megváltó szenvedése iránti tisztelet, amelyet a XVIII. századi francia misztika is felújított. A hagyomány átszármaztatója hű- séges és fiúi Mária-tiszteletében (Oratio XLIX, L, LI.). A ké- sőbbi s z á z a d o k is nem egy, a Megváltó a n y j á h o z intézett imád- ságot és himnuszt az ő neve alatt terjesztettek el.¹)

Szent Anzelm a XI. századi misztikának legkimagaslóbb képviselője és a középkor misztikusainak legnagyobb részére oly nagy hatást gyokorolt, hogy Pourrat megállapítása szerint2) a középkori misztikát Szent Anzelm t a n u l m á n y o z á s a nélkül nem lehet igazán megérteni. Az Egyház liturgiájába is több he- lyen átvette Szent Anzelm aszkétikus írásainak szövegét és a kortársakon és későbbi nagy katolikus férfiakon (pl. Becket Ta- más, a vértanú canterburyi érsek) kívül még protestánsok is nagy szeretettel forgatták Szent Anzelm elmélkedéseit.³)

Szent Anzelmet a z o n b a n a későbbi misztikusokkal szem- ben, pl. Szent Bernáttal összehasonlítva, az jellemzi, hogy a hit igazságaival nemcsak érzelmileg és közvetlenül a lelkiéletre vonatkozólag foglalkozott, hanem tudományosan, spekulatív mó- d o n is. írásainak túlnyomó részét tudományos traktátusok te- szik. A már említetteken kívül meg kell emlékeznünk még éle- tének későbbi s z a k á b a n írt legfontosabb műveiről : „Cur Deus homo" (Miért lett az Isten emberré) és „De fide Trinitatis" (A Szentháromság litka) c. munkáiról. Mindkettő óriási hatással volt a hittudomány fejlődésére. Az elsőben a megváltás taná- val foglalkozik a nagy egyháztanító és kifejti, hogy a bűn Is- tennek végtelen megbántása, tehát végtelen elégtételt követel, amelyet c s a k az emberré lett Isten tudott megadni. Mint leg- újabb időben megállapítást nyert, Szent Anzelm e művének megírására a korabeli zsidó teológia szolgáltatott közvejlen al- kalmat.'¹) A Szentháromságról szóló könyvében Szent Ágoston nyomán h a l a d és a teremtett világból merített analógiák kap- csán mélyed el az emberi értelmet meghaladó hittitkokba. Szí- vesen foglalkozott még Anzelm a s z a b a d a k a r a t és a z isteni mindentudás együttműködésének kérdésével is.

T u d o m á n y o s munkái is magukon viselik lelkének klasz- szikusan egyéni vonásait. A hit titkaiba való elmélyedéshez elsősorban szükségesnek tartja a szívnek a hit által való meg- tisztítását és a lélek s z e m é n e k az isteni törvény teljesítésével járó megvilágítását. Mindenekelőtt Isten gyermekeivé kell len- nünk Isten tanításának alázatos elfogadása által a zsoltáros szava szerint; „Hűséges az Úr tanúsága és bölcseséget ad a kicsi- nyeknek". (Zs. 18, 8,) Mielőtt a hit mélységeibe elmerülnénk, hogy azokat kutassuk és vizsgáljuk, le kell vetnünk azt, ami

Hymni et psalterium d e sancta Virgine Maria. (L. Gerberon-féie kiad.)

2) I. m. II. 20. o.

3) V. ö. Hasse, i. m. I, 231. o.

4) V. d Pias O. S. B. : Des hl. Anselm Cur Deus h o m o auf dem Bo- den der jüdisch-christlichen Polemik des Mittelalters, Divus T h o m a s , 1929.

testi és érzéki bennünk és a lélek szerint kell élnünk, mert „az érzéki ember nem fogja fel azt, ami a z Isten Leikéé, a lelki ember pedig mindent megítél". (1 Kor. 2, 14 s k.) Mennél job- b a n követjük a Szentírás szavát életünkben, annál mélyebb megértésére jutunk el a b e n n e rejlő titkoknak. Aki nem hisz, a z nem éli át az igazságot és így nem értheti meg, De veszé- lyes következményei is v a n n a k az olyan eljárásnak, mely csak hiú kíváncsiságból, nem pedig a hit átéltsége és az isteni pa- rancsok teljesítése nyomán keletkezett lelkesedésből fog a hit igazságainak kutatásához. A lelkiismeret s z a v á n a k ez a hát- térbe szorítása ugyanis azt eredményezheti, hogy n e m c s a k a m a g a s a b b megismerés megy veszendőbe, h a n e m maga a hit is.1)

A tudományos kutatásnak etikai elvekre való a l a p o z á s a , a z igazság teljes birtoklása utáni vágy, a teológia spekuláció- n a k érzelmi bensőséggel áthatottsága Anzelm lelkének a leg- m e s s z e b b ható és legmaradandóbb értékű tulajdonságai. Scheeben szerint") megnyitotta a „szellem lovagkorát", a „fides q u a e r e n s intellectum", a gyermeki hit megértését és megmagyarázását célul tűző programmjának megvalósításával pedig a középkori tudomány, a skolasztika atyja lelt.

Szent Anzelm életútjának utolsó nagy állomása a canter- buryi érseki székre és Anglia prímásává történt kinevezése volt.

Anglia prímási trónja már négy év óta eláivultan állott, a hosz- szú interregnumot Hódító Vilmos a m a g a céljaira használta fel és ennek következtében mindenki forrón óhajtotta a canterbu- ryi érsekség betöltését. Csakhamar elkezdték Anzelm nevét em- legetni, aki Anglia egyházi és világi köreiben egyaránt népsze- rűségnek és tiszteletnek örvendett, kolostora pedig a vallási m e g ú j h o d á s n a k egyik legjelentősebb tényezője volt.

Anzelmnek is fülébe jutottak ezek a híresztelések és ezért semmiképen sem akarta teljesíteni a chesteri grófnak, Hugónak, kérését, aki 1092-ben helyreállította v á r o s á n a k kolostorát és meghívta Anzelmet, hogy a küldendő beci szerzetesekkel együtt Ő is menjen el Chesterbe. Csak a gróf harmadszori kérésére engedett végre, aki ekkor már súlyos betegen feküdt és látni kí- v á n t a Anzelmet. Anzelm sok h a b o z á s után úgy döntött, hogy pusztán emberi tekintetből n e m szabad megtagadnia a szeretet- szolgálatot haldokló barátjától és eleget tett a gróf kívánságá- nak. Ezen útjáról a z o n b a n csakugyan nem térhetet már vissza B e c b e : a híresztelés igaznak bizonyult. A király a főpapok és országnagyok sürgetésére Anzelmet minden tiltakozása ellenére kinevezte canterburyi érseknek. Elete ettől kezdve úgyszólván szakadatlan küzdelem volt a z erőszakos királlyal az Egyház szabadságáért, mert hiszen őrá háramlott VII. Gergely p á p a nagy tervének, az invesztitúra és simónia letörésének végre-

1) De {ide Trinitatis c. 2.

Handbuch der katholischen Dogmatik, Freiburg i. B. 1925. I, 424. o.

h a j t á s a a brit szigeteken. De erre a küzdelmére más alkalom- mal s z á n d é k o z u n k kitérni.

Az emberfeletti fáradalmaktól és kétszeri számkivetéstől megtört szervezetet 1108 őszén betegség t á m a d t a meg, melyből nem is épült fel többé soha. A következő év nagyhetében, 1109 április 21-én n e m e s lelkét visszaadta a Teremtőnek, hogy most már örök húsvétet ünnepeljen a z égi Király u d v a r á b a n .

Szent Anzelm lelkiéletében megoldva látjuk azt a kér- dést, amely a nagy lelkeknek, egy Nagy Szent Gergelynek, egy Szent Bernátnak mindig oly kínzó problémája volt : a szemlé- lődő és a tevékeny élet látszólagos összeférhetetlenségét. Ko- r á n a k szellemi vezére volt, ismerte a lélek értékét és ezért éle- tét is kockára tette, de e h h e z a nagyarányú tevékenységhez a szemlélődő élet elvonultságában és c s e n d j é b e n keresett és ta- lált erőt.

Dr. Zoltán Veremund.

A GYERMEK SIGRID UNDSET KÖLTÉSZETÉBEN.

Corneille, a francia d r á m a atyja meglepődve, csodálkozva n é z n e maga elé Sigrid Undset Kristin Lavransdatterének elol- v a s á s a után. Nem hitt a nő írói alkotóerejébe. Nem Undset a z első, aki megcáfolta, de a legerősebb cáfolat kétség kívül ő.

A nő diadalmas előretörése a modern világirodalomban h á n y a - tott időnk csekély számú vigasztaló jelenségeinek egyike. Ennek a női írógárdának jelentékeny s kétségkívül értékesebb része nem a férfi-író egyszerű u t á n z á s á b a n keresi s találja meg a m a g a irodalmi eszményét, h a n e m alkotásaiban elsősorban a nő sajátos világának értékeit, lelkét a d j a . A világirodalom szá- mára igazi gazdagodást, új színeket, új hangokat ez a m a g a útjain járó, önálló írónői típus hozott. Az élet mögött sok olyan kérdés húzódik meg, amelyet a férfi is meg tud közelíteni, d e végleges, utolsó felelet rá csak a női világból jöhet. A gyermek, a z anyaság, a két nem viszonya a nő felől nézve, a nő világ- nézeti harcai, a kor problematikájával szemben való elhelyez- k e d é s e mind olyan kérdések, amelyek irodalmi kivetítésére a nő hivatottabb, mint a férfi. De a közös emberi problémák irodalmi visszhangja a nő lelkében is gazdagodást jelent. A sok lélektani, társadalmi, nemzeti, világnézeti kérdés, amelyek elsősorban a férfit nyugtalanítják, sokkal plasztikusabban, éle- s e b b e n állnak a kor tudatvilága előtt, ha női tükörképüket is bírja.

A szinte napról-napra erősödő, saját útjain járó női író- tábornak vezéralakja m a kétségkívül a norvég konvertitanő, Sigrid Undset. Művei erős nyelvi elszigeteltségük mellett is

— nyelvüket alig három milliónyi ember beszéli — százezrek- ben forognak közkézen. Ez a nagy olvasó-tömeg elsősorban azokból verődik össze, akik az irodalmi o l v a s m á n y b a n nem- csak a művészetnyujtotta szórakozást, élvezetet, h a n e m eszmék, világnézetek, emberi problémák vajúdását, harcát is keresik.

Meglepő s az írónő irásművészetének gazdagságára, mélysé- gére, lenyűgöző erejére jellemző tünet, hogy olvasóinak s z á m a akkor sem ugrott vissza, amikor egyéni életével és írói tollával egész határozottsággal a katolicizmus felé fordult. Mi a magya- r á z a t a ennek a hatalmas, hallatlan világirodalmi sikernek ?

Alig tévedünk, ha a feleletet a b b a n a megdöbbentő élet- közelségben, élethűségben keressük, amely az Undset-regények legjellemzőbb sajátossága. Akár társadalmi, akár történelmi regényeit olvassuk, mindig szokatlanul élesen jelentkezik ben- nük az a tudatélmény, hogy nem a valós életből kiszakadt képzelet világában járunk, h a n e m m a g á n a k az életnek szív- verését, lélekzését halljuk, melegét, sugárzását érezzük. Nő kíméletlenebb, merészebb realizmussal még nem szólaltatta meg az életet. A z emberi természet mélységeiből felhozza azo- kat az ellentéteket, problémákat, titkokat is, amelyekkel szembe-

nézni csak kevesen mernek. Azok a gyermekek, féríiak, nők, c s a l á d a p á k , családanyák, akiknek életsorsa elviharzik előttünk, nem valami fölöttünk elhúzódó, ködös életszféra hősi alakjai, hanem a hétköznap szürke névtelenjei, akikben a z o n b a n éppen mert húsból, vérből, csontból való emberek, szintén ott lap- panganak, nyugtalankodnak létünk örök titkai, forró vágyai, nagy álmái.

Undset problematikájának tengelye a két nem viszonya, harca, a köztük soha m e g nem szűnő feszültség, nyugtalanság.

A nő világából kiindulva metsző dialektikával boncolja azt a bonyolult kérdéskomplexumot, amely nemi megoszlottságunk lényegi é s történelmi adottsága mögött lappang. Mit csináljon a nő a z életével, hogy össze ne törjék, hanem egyensúlyt, meleg gazdagságot jelentő értékek h a l m o z ó d j a n a k föl b e n n e — ez a kérdés vonul át első művein. A modern pogányság útjait járó Undset szinte félve húzódik a felelet elől. Felelet helyett magát az életet szólaltatja meg. Az életet kihallgatni s tolmácsolni csodálatosan tudja. Amit az élettől ide-odahányt nő sorsáról tud, az szomorú, tragikus. A Tavaszt kivéve, amely fölött azon- ban szintén sötét, ólmos felhők lógnak, csupa élettorzóval talál- kozunk. Akár a családiélet keretei között, akár m a g á n y o s utakon keresi a nő a m a g a élettartalmát, mindenütt csalódás vár reá. Nemcsak a sors által önkényesen összehozott, de az érzelmi közösségből összeforró, sok és nagy Ígérettel meginduló családi életegység is c s a k egyre nagyobb a d ó s a , nem boldo- gítója lesz a nőnek. A Hjelde asszony, Harriet Waage erős színekkel festik ezt az életsorsot. Ennél is vigasztalanabb, tra- gikusabb a n n a k a m a g á n o s nőnek élete, akit a sors az érzé- kiség örvényébe taszít. A Jennyből kísértetiesen ez a z élet- dráma döbbent reánk.

A katolizálással n e m c s a k Undset egyéni élete lett gazda- gabb, h a n e m írásművészete is mélyül, új tartalmat, új távlato- kat nyer. Életszemlélete áttör a modern pogányságnak az anyag, a z érzéki által megvont határain s keresztény realizmussá szé- lesedik. Az életfelszínről ez a keresztény realizmus sem mond Undsetnek mást, mint amit eddig látott, de a nagy szfinx, az élettorzókat magával görgető, komor élet megszólal, magyará- zatot ad. A keresztény realizmus szétrántja azt a vastag füg- gönyt, amely eddig egy egész létszférát az írónő életszemlélete elől eltakart. Föltárul előtte a természetfölötti világrend, az élet s z a k a d é k a i b a bevilágít a kinyilatkoztatás fénye. A katolicizmus mint a természetfölötti világrendnek hordozója a tér és idő kategóriái közt Undset életszemléletét arra a magaslatra emeli, amelyről a z anyagon innen is, túl is láthatni. Az új életszem- lélet az életben nemcsak a magányányos én s a sors függ- vényét látja, hanem új vonatkozásokat, új kapcsolatokat ismer föl, amelyekben nagy életalakító energiák rejtőznek, amelyek a z élet nem egy rejtélyét világítják meg. Amig Alice, a hitetlen

•orvosnő (Harriet Waage) keserűen állapítja meg, hogy „sor- s u n k magyarázatát kizáróan a magunk kicsiny á r v a énjében kell keresnünk", addig Olav Audunsson már úgy tudja, hogy

„sorsát senki el nem kerülheti, de a sors fölött v a n az Isten".

Az új létszférával való kapcsolatok az egész élettel szemben új értékelést, új értelmezést, új célkitűzést jelentenek. Proble- matikájának tengely-kérdése a két nem közti nyugtalan, vész- teljes feszültség is új távlatban jelentkezik. A katolicizmus hor- dozta erkölcsi világrend e feszültségnek nemcsak magyarázatát a d j a , h a n e m a családi életegységnek a szentségi szférába való gyökereztetésével a n n a k levezetését, kiegyensúlyozását is lehe- tővé teszi. Az új erkölcsi világrend nem tör az érzéki szeretet kioltására, d e leszorítja arra az értékrangsorra, amely egyedül illeti meg. Ez a z érzékiszeretet csak addig n e m e s életérték, amíg az isteni szeretetnek, minden érték koronájának tükröző- dése. Az a leggazdagabb, legboldogabb élet, amelyből ezen isteni szeretet égő csipkebokrának lángjai csapnak föl. Mert ezt a tüzet a z életben kigyújtani csak a kegyelem tudja, Undset életalakító tényezőinek élére a kegyelem kerül. Hogy az isteni kegyelemnek leszivárgását az élet gyökérzetéhez mily bámula- tos lélektani éleslátással s mily messze t u d j a ' követni, a n n a k ragyogó bizonyítékát adta a Gymnadenia-ban s az Égő bokorban.

Undset problematikája utolsó regényeiben jelentősen kiszé- lesül. Amig első regényeiben főleg a nő életének mélységeit j á r j a , a megtérése utáni alkotásaiban a férfi lélektanába kap-

csolódó kérdések is foglalkoztatják. Az érzéki élet örök kérdé- sein keresztül fölhág a vallási lélektan magaslataira is s a katolikus világirodalmat olyan alkotásokkal a j á n d é k o z z a meg, amelyekből a katolicizmus örök szépségei, igazságai, a teremtő felséges művészet fényében világítanak ki.

Nem célunk Undset költészetének részletes, kimerítő ismer- tetése. Annál kevésbbé, mivel egyik másikkal folyóiratunk már ismételten foglalkozott. De szükségesnek tartottuk a mondot- takat előrebocsátani s ezzel a következőknek szerepet adni.

Undset komor, tragikus költői világának v a n n a k olyan verőfényes, meleg tisztásai, amelyekre kiönti női lelkének egész melegét. E tisztások, fényfoltok a világirodalom költészetének legszebb strófái. Csak nő, csak melegszívű é d e s a n y a írhatta meg őket. Azokról a nagyszámú regényszakaszokról van szó, amelyek a gyermek köré fonódnak. Undset regényeit olvasva sokszor e s z ü n k b e jutnak Rubens felejthetetlen puttói : ezek az élet melegétől kipirult arcú, egészséges, vaskos, rózsaszínben játszó bőrű gyermek-angyalkák, akiket a nagy flamand festő mindenhová, ahol csak valamiképen lehetséges, odalop. Undset egészen így tesz. Nincsen egyetlen regénye, amelyből legalább egy-két ilyen tisztás ne mosolyogna ki. Ennek az Undset-regé- nyeken áthúzódó bájos gyermek-koszorúnak egy-két részét sze- retnők kiemelni.

Undset minden szeretete a gyermeké. Ez a szeretet lépten- nyomon kisugárzik úgy a megtérése előtti, mint megtérése utáni regényeiből. Amikor a z e s e m é n y e k pergetésében olyan sza- kaszhoz ér, amelyben gyermek lép a színpadra — s az írónő gondoskodik arról, hogy ez minél gyakrabban történjék — hangja, amely pedig sokszor nagyon kemény, sőt darabos, ellágyul, meleg, meghatódott lesz. A gyermekről adott legegy- szerűbb leíráson is átsugárzik a z írónő rajongó szeretete iránta.

Realizmusa e regény-szakaszokba is betör : szinte látjuk a gyer- mek mosolyát, halljuk kacaját. Nem élethűen kifestett viasz- babák, h a n e m élő, eleven gyermekek játszadoznak, pajkoskod- nak, rosszalkodnak, kérdezgetnek, imádkoznak e s z a k a s z o k b a n . Undset bámulatosan ismeri a gyermek kicsiny világát. Meleg szeretettel, éles tekintettel kíséri a gyermek fejlődését. Szebbnél- szebb képekben festi, mint bontakozik ki, válik egyre mozgal- m a s a b b á , g a z d a g a b b á a gyermekilélek, mint kezdenek egy- m á s után hajtani, kibomlani jövő egyéniségének csírái. A gyer- m e k s z o b á b a n teljesen otthon van, meghatódott szeretettel szövi regényeibe a n n a k egész életét. Valami csodálatosan ü d e báj, tiszta levegő, mosolygós derű ömlik el e képeken. Emellett mindig érezzük, hogy az életből v a n n a k kiszakítva. Fényfoltok, tisztások, amelyeket nem lepett b e az országút pora, ahol a z élet szűzien érintetlen, átlátszó, egyszerű, ahol a , könny is szí- neket szór. íme egy ilyen gyermekpasztell az Egő bokorból.

Csendes, verőfényes tavaszi vasárnap-délelőtt. Az a p a , Selmer Pál kiviszi leánykáját, a kis Synnet a s z a b a d b a . A leányka babakocsit tol a köves úton. A Juliska-babát is ki kell vinni a s z a b a d b a . Erdőszélén letelepszenek. Selmer próbál olvasni. Nem megy — „az erdőből oly erősen tódult ki az illat, az ég oly végtelenül mély és kék volt s az a p a i tudatvilág szélén folyton ott izgett-mozgott fehérruhás kis leánya". Látja, amint Synne letör egy kis ágat, kiveszi a kocsiból a b a b á t s lázt mér. Egészen úgy, mint vele teszik. Aztán a kis ágat a Nap felé tartja, nézi, mint a lázmérőt szokás. Selmer egyszer csak hallja : „Igen-igen ! Látod, hogy úgy van, amint m o n d t a m ? "

Selmernek mosolyognia kellett — a p a n a s z o s h a n g a megté- vesztésig hű u t á n z a t a az é d e s a n y j a h a n g j á n a k . „Megint l á z a s vagy — ah, milyen borzasztó lázad van ! Most nyisd ki jól a szádat, hogy lássam, nem lázas-e a torkod is !"

Észreveszi, hogy az a p a nézi. „Papa — nem lehetnél te a z orvos ? Juliska borzasztóan beteg — mandulái olyan l á z a s a k " .

S a z a p a lett a z orvos. S y n n e nagy buzgósággal lehúzza a babáról az ingecskét. Selmer megkopogtatja a b a b a hátát, mellét — még pedig olyan határozottsággal, hogy a varratokon keresztül hull a b a b á b ó l a fűrészpor. „Köszönöm, Nagyságos Asszony, a lázt n e m szükséges mégegyszer mérni. A b a b a kissé meg van hűlve, a tüdőgyulladás nyomai is észlelhetők.

Néhány napig m a r a d j o n az á g y b a n , beteg koszton — Isten

világáért semmi nyalánkságot ! A fődolog, hogy a gyermek szépen, nyugodtan a z ágyban maradjon, azt tegye, amit mon- d a n a k neki". Lopva rápislant Synnere, vájjon megértette-e a gyöngéd célzást. Nem — kerekre , nyilt szemekkel nézett az apjára, leste minden szavát. — „Úgy p a p a s most te vagy a patika".

Ez is lezajlott. Selmer újra elnyújtózkodik a pázsiton. Gon- dolatai a múltban barangolnak, régi emlékek zsongják körül.

•Csak akkor szökken vissza a jelenbe, amikor Synne maszatos, agyonizzadt kis kacsójával néhány összenyomott epret gyömö- szöl a szájába. „ P a p a ezeket neked hoztam. En úgy szeretlek.

.. . ." S kényelmesen ráül az a p a mellére. „De, gyerek, mit csi- n á l s z — most inget is válthatok ebéd előtt — pfuj, milyen malac vagy !" — szól rá az a p a , akinek fehér inge eper- és 1ű-nyomokkal büszkélkedik, de azért elkapja s melegen magá- hoz szorítja a kis bűnöst . . . az ő gyermekét. — Nehéz volna megmondani, mi mosolygósabb : ez a kép vagy a fölötte kéklő ég!?

Azonban a gyermek Undset költészetében nemcsak meleg, dekoratív elem, aki bájt, derűt hint a szintelenedő, szürkülő -családi életre is, h a n e m a z élet a m a kevésszámú erőinek egyike is, amelyek belekapaszkodnak még a sors kerekébe is.

A gyermek a családi életben nemcsak gondot és örömöt jelent, h a n e m az életközösségnek új tényezőjét is, aki mélyen bele

"tud nyúlni az apa, az a n y a legegyénibb életébe is.

Ki — mi a gyermek ?

A nő s z á m á r a — feleli Undset — a boldogság nagy ígé- rete. „Nő vagyok, — vallja Jenny — következőleg azáltal kell

boldoggá lennem, hogy a n y a leszek". S J e n n y szavahihető

"tanu. Művészerőket hordoz magában, melyek biztatóan, sokat Ígérően bontakoznak ki. Élt gazdag, mozgalmas szellemi életet,

^íllt a szerelem perzselő tüzében, a szenvedély viharában is.

S mégis „a rövid idő, amely alatt tudta, mit jelent boldognak lenni", az a 44 és V2 n a p volt, amikor gyermekével élt. Ami-

kor aztán a fiúcskát karjaiból kiszakítja a halál, a fájdalom, az álmatlan éjtszakák, az őrület mesgyéjére sodorják a szeren- csétlen anyát. „Éjjelenként összehajtogatom vánkosomat, kar- j a i m b a veszem, babusgatom s a fiúcska után nyöszörgők.

Hívom, hívogatom, beszélgetek vele, amikor senkisem hall".

Undsetnek van egy másik meghatározása is a gyermek számára. „Les enfants, c ' e s t un vide du coeur repmli". A gyer- m e k a telt szív üressége. Hogy értsük ezt ? A gyermek nem

lop senkitől. Kitölti az a n y a szívét, d e úgy, hogy amellett min- den szép és n e m e s s z á m á r a bőven hagy helyet. „Az anyai szeretet nem zár ki m á s szeretetet". Az anyai szív nagy — kitágítja a gyermek. . .

Émlegettük már Synnet, az Égő bokor e v a l ó b a n nap- s u g a r a s alakját. Nem hiszem, hogy írásművészet v a l a h a is b á j o s a b b gyermekképet rajzolt volna meg. Nem hiszem, hogy