Az elmúlt évtizedben íeltűnt magyar írók sorában előkelő hely illeti meg Gulácsy Irént.* Neve már szinte fogalommá vált, művei új meg új k i a d á s b a n forognak közkézen és egyre szé-lesebb rétegeket hódítanak meg a kivételes tehetségű írónő vonzó epikájának. A népszerűség, mint tudjuk, nem mindig jár az igazi érdem n y o m á b a n , h a n e m igen gyakran méltatlan sze-rencsésekhez szegődik. Gulácsy Irénnek aránylag gyors érvé-nyesülésében kétségtelenül nagyobb része v a n igazi írói hiva-tottságának, mint a kedvező körülményeknek, bár azt sem lehet tagadni, hogy alkotásainak helyes írói érzékkel kiválasztott témái, időszerű problémái is hozzájárultak a művészete iránt való érdeklődés felkeltéséhez. Az a l á b b i a k b a n a Gulácsy Irén-nel foglalkozó kritikai irodalom figyelembevételével összefoglaló képet igyekszünk nyújtani az írónő életéről, egyéniségéről é s szépirodalmi alkotásairól, különösen pedig regényköltészetéről, amely eddigi m u n k á s s á g á n a k etikai és esztétikai értékekben leggazdagabb és l e g m a r a d a n d ó b b részét alkotja.
Őrmezei és gulácsi Gulácsy Irén 1894-ben született Lázár-föld-pusztán, Torontál megyében régi magyar n e m e s családból.
Szegeden töltötte gyermekéveit, itt végezte iskoláit; a szeged-vidéki tanyavilág, e n n e k a hamisítatlan magyar levegőjű életnek jellegzetes alakjai felejthetetlenül belevésődtek a korán kifejlődő, intelligens leány lelkébe. Tizennégyéves volt, amikor iskolai nagy vakációja folyamán megismerkedett unokabátyjával, Pálffy Jenővel, aki az Esterházy hercegi u r a d a l o m n a k volt mérnöke és még nem töltötte be tizenhatodik életévét, midőn örök hűsé-get esküdött a nálánál nyolc évvel idősebb fiatalembernek. A z esküvő után a tolnamegyei Dombóvárra költözködött férjével, majd a sopronmegyei Kismartonba kerültek. A H a n s á g mocsa-ras vidékein végzett mérnöki m u n k a több éven keresztül való-ságos n o m á d életre kényszerítette a fiatal párt; nyáron sátor-ban, télen d e s z k a b ó d é k b a n éltek és így került Gulácsy Irén a legközvetlenebb kapcsolatba a magyar földdel és népével, így ismerte meg a n é p legszegényebb rétegének, a földmunkások és kubikosok t á r s a d a l m á n a k életét, küzdelmeit, erkölcsi és s z o
-* Irodalom: W a l t e r Gyula: Pálffyné Gulácsy Irén. Pásztortűz, 1925. é v i ,
— P. Gulácsy Irén önmagáról. Literatura, 1927. II. évf, 3. sz. — Gáspár J e n ő : M o h á c s emléke a m a g y a r elbeszélő irodalomban, Magyar Kultúra, 1927. évf.
— Biczó Ferenc: Pálífyné Gulácsy Irén. A Kaposvári Egyesületi Leánylyceum Értesítője. Kaposvár 1930. — Pintér J e n ő : Magyar Irodalomtörténete. K é p e s k i a d á s II. k. Bp. 1928. —• t á r k o n y i Nándor: A modern magyar irodalom. E. n. — A k a d é m i a i Értesítő 1929. évf. — Budapesti Szemle 1929. és 1931, évf. —•
Debreceni Szemle 1927. évf. — Élet 1925. évf. — Irodalomtörténet 1926—28.
évf. — Katholikus Szemle 1927—31. évf. — Magyar Szemle 1931. évf. — Napkelet. 1925—28. és 1931. évf. — Nyugat 1925., 1927. évf. — P a n n o n h a l m i Szemle 1931. évf. — Protestáns Szemle 1926., 1927. é s 1931. évf.
ciális bajait és problémáit. A íiatal mérnökné emberszerető lelkével, jóságos szívével h a m a r o s a n meghódította ezeket a kevés beszédű, nehézkes járáöú és bizalmatlan embereket, meg-értéssel hallgatta panaszaikat, készséggel segítette elintézni ügyes-bajos dolgaikat és akárhányszor közvetítő és békéltető volt munkabér-harcaikban, úgyhogy az o d a a d ó és szerető feleség hivatása mellett valóságos szociális missziót töltött be férje oldalán. Emellett a z o n b a n a z önművelésről sem feledkezett meg; be a k a r t a fejezni m a g a s a b b zenei kiképzését, m a j d nagy lelkesedéssel adta magát a festésre, és minden vezetés nélkül is jelentékeny sikert ért el a z arcképfestés terén. De sem a zene, sem a festés élményei nem tudták teljesen kielégíteni.
A háború elején történt, hogy férje megvált Esterházy herceg szolgálatából és Nagyváradra költözött feleségével, ahol a ró-mai katolikus káptalannak lett a főmérnöke. Nemsokára várat-lan, alattomos betegség döntötte á g y b a a hatalmas termetű, elpusztíthatatlan egészségűnek látszó férfiút, akit ez a betegség annyira megtört, hogy s o h a többé nem tudott lábraállni és karos-székhez kötött, magával tehetetlen emberroncs maradt élete végéig. A családfenntartás, kenyérkereset, ápolás és háztartás g o n d j a ezentúl egészen a fiatal asszony vállára nehezült, aki igazán önfeláldozó hitvesi hűséggel és szeretettel vállalta ezt a nehéz feladatot. Hírlapíró lett, a Nagyvárad című politikai napilap állandó belső munkatársa. Dolgozott a lapjának, írta a vezércikkeket, emellett pedig tárcákat, elbeszéléseket kezdett irogatni é s munkatársa lett c s a k h a m a r m a j d n e m minden na-gyobb erdélyi lapnak és folyóiratnak. A Tavasz, Magyar Szó, Pásztortűz, Genius, Brassói Lapok, Keleti Újság, Ellenzék, Nap-kelet, Magyar Kisebbség és még m á s orgánumok tanúskodnak kiterjedt publicisztikai és szépirodalmi tevékenységéről. Első nagy irodalmi sikerét a marosvásárhelyi Zord Idők vállalat regénypályázatán aratta, midőn Förgeteg című regényével több mint száz beérkezett pályamű közül ő nyerte el az első díjat.
Ez a feltűnést keltő siker, meg az Aradon, majd Kolozsvárott mind költségesebbé váló megélhetés gondja, fokozott tevékeny-ségre késztette a már ismert nevű írónőt. Rövid idő alatt meg-írta a Kincs című háromfelvonásos parasztdrámát, amely a kolozsvári Nemzeti Színházban, m a j d a nagyváradi Városi Színházban és egyebütt is jelentékeny sikert aratott. Második, ugyancsak háromfelvonásos parasztszínműve, a Valuta, első díjat nyert a kolozsvári Nemzeti Színház nagy dráma-pályáza-tán és a színpadon is növelte Gulácsy Irén írói hírnevét.,Majd e g y m á s után jelentek meg Ragyogó Kovács István és Atal a
Tiszán című novellagyűjteményei, Hamueső, Fekete vőlegények és Pax vobis című regényei, amelyek nemcsak Erdélyben, ha-nem Csonkamagyarországon is a legelső írók sorába emelték Gulácsy Irént és megnyerték művészetének az egész művelt magyarság elismerését. Idő közben az Erdélyi Irodalmi Társaság,
a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, az aradi Ady Társaság, és a szegedi Dugonics Társaság is tagjai közé, a nagyváradi Szigligeti Társaság társelnökévé, az erdélyi Orszá-gos Magyar Párt pedig alelnökévé választotta. 0 tolmácsolta a romániai nők bukaresti konferenciáján a magyar nők és iskolák sérelmeit feltűnést keltő ékesszólással és meglepő bátor-sággal. U j a b b a n az írónő visszavonult a közéleti szerepléstől és budapesti m a g á n y á b a n egészen a szépirodalomnak szenteli munkásságát. Egyéniségének, páratlan kötelességteljesítésének és hitvesi önfeláldozásának jellemzésére legyen s z a b a d idéz-nem Erdély legöregebb írójának, Benedek Eleknek szavait, aki a következőket írja P. Gulácsy Irénről.
„Aki még nem látott földön járó szentet, lépjen be látatlan Gulácsy Irén dolgozószobájába, amelynek csak egy kis részét foglalja el az íróasztal, meg az írógép asztala, a jó felerésze ebédlő s minek nevezzem a többi részét. Egy heverődivány ez.
Ezen a díványon ül meg fekszik reggeltől estig tíz teljes eszten-deje egy érdekes arcú, valaha igen-igen szép, m a erősen meg-viselt férfi : Gulácsy Irén férje. Csudák csudája, amit Gulácsy Irén művel. Délelőtt, miután férjét felöltöztette, tolókocsin a hálószobából a dolgozó-ebédlőbe tolta, onnét a díványra emelte, olvasnivalóval ellátta, a háztartási dolgát elintézte, regényt vagy színművet ír ebédig. Ebéd után siet a redakcióba: Itt szerzi meg kettőjük mindennapiját s a nappali ápolónő fizetését.
Hangsúlyozom: a nappaliét, mert éjjel ő az ápolónő. Bizony mondom: az ő szerelme, az ő türelmessége, az ő gyöngédsége, az ő panasztalan önfeláldozása nem e világból való".
Az erdélyi írók ősz pátriárkájának ezek a meleg sorai egészen közelről láttatják velünk Gulácsy írén életét, amely a hősies küzdelem jegyében folyik és egyéniségét, amely a szen-vedések tisztítótüzében edződött k e m é n n y é és szinte férfiassá.
Valami csodálatosan felemelő és vigasztaló látványt nyújt en-nek a kiváló a s s z o n y n a k lelkiereje, amellyel a sors mostoha-ságával szemben a harcot felvette, az a szívósság, amellyel a legnehezebb akadályok közepette is úrrá tudott lenni a körül-ményeken és jellemének nemes emberiességével, írásművésze-tének lenyűgöző v a r á z s á v a l a válságok közt vergődő magyarság vigasztalói és nevelői közé tudott emelkedni.
P. Gulácsy Irén a „harmincévesek" n e m z e d é k é h e z tarto-zik, ahhoz a generációhoz, amely még látta a régi nagy Magyar-ország fényét, de az önfeledt gyermekkor boldog éveiből át-menet nélkül zökkent bele a legsúlyosabb megpróbáltatások korába, fiatalsága legszebb éveiben átélte a világháború bor-zalmait, nélkülözéseit, majd szenvedő t o n u j a volt a történelmi Magyarország gyászos összeomlásának és trianoni megalázta-tásának. Gulácsy Irén fogékony lelkének egész melegével ma-gáévá tette nemzetének szomorú sorsát, s egyéni szenvedésein katolikus hitének erejével felülemelkedve, a nemzeti közösség
szolgálatába állította istenáldotta tehetségét. Világnézetének komolysága, fajszeretetének szinte ösztönös irányulása, vér-mérsékletének lendületes, szinte férfias erői a közelmúlt ma-gyar irodalmi hagyományaival, a túltengő individualizmus-sal és betegességig menő analízissel szemben a közösség égető problémái felé irányították érdeklődését és a használni a k a r á s nemes vágyával hatották át alkotó tevékenységét. Ezért nem lett Gulácsy Irén csupán szórakoztatni akaró író, h a n e m súlyos magyar társadalmi és történelmi kérdések megindult lelkű bogozgatója; ezért nem lett l'art pour l'art költő, aki a földrengés félelmetes morajlásai közben is magafeledten és érdektelenül nézi elefántcsont-tornyának ablakából a közösség élethalál-harcait, h a n e m lett belőle a veszedelemre és pusztu-lásra figyelmeztető vészharang, d e nem azért, hogy elcsüggesz-szen és kétségbeejtsen, h a n e m hogy a társadalom és a nemzet lelkiismeretét felriassza, életösztönét öntudatra korbácsolja, akaraterejét önmentő tevékenységre felvillanyozza. P. Gulácsy Irén művészetének nagy érdeme, hogy egész fogantatásával, b e n n e gyökerezik korunk égető problémavilágában és a magyar föld és nép iránt való szinte szenedélyes rajongással kíván részt-venni ezeknek a fájó kérdéseknek megoldásában. Erről tanús-kodik már két társadalmi regénye is, a Förgeteg és a Hamu-eső, amelyeknek meséje véresen komoly és időszerű magyar problémák köré fonódik; egyik sem kielégítően művészi alko-tás, a kezdő írónak sok fogyatkozása megtalálható bennük, jószándékú irányzatossága túlzásokra r a g a d j a és elfogulttá teszi, de mindegyikben ott reszket a z író aggodalma a magyar faj sorsáért és mindegyik megérezteti az olvasóval a z alkotó erőktől duzzadó, vérbeli írót, aki a z o n b a n még nem találía meg, csak lázas türelmetlenséggel keresi az egyéniségéi legteljesebben kifejező művészi formát.
A Förgeteg m e s é j e társadalmi osztályellentétekből f a k a d ó bonyodalmakból alakul ki. H a t a l m a s kiterjedésű hitbizományi birtokok vasabroncsai közé szorított földéhes parasztok fene-kednek benne gyűlölködő indulatokkal a birtok hercegi ura ellen. Különösen a z öreg Timár Pál h á z a n é p é t tölti el gyilkos gyűlölettel az, hogy a család folyton szaporodik s hiába min-den iparkodásuk, a földet nem lehet gyarapítani. Az öreg Timár hajthatatlan keménységgel védi kis birtokát a széthullástól;
valóságos pátriarkális gazdálkodást folytat: minden férfileszár-mazott a háznál marad. S o h a s e m bocsátotta meg egyik leányá-nak, hogy megszökött egy festővel; azt a kis leányt, aki ebből a házasságból származott és á r v á n maradt, tizennégy évig ide-genben nevelteti. Most épen hazatért ez a szép h a j a d o n n á fejlett leány, Erzsébet, a neki már idegenné vált paraszti világba, gyűlölködő atyafiai közé. Erzsébetnek művelt és kifinomult lelke e b b e n a környezetben meghasonlik; m a g á n y o s s á g á b a n a : szép, d e léha hercegről ábrándozik, bár hallhatta hírét
köny-nyelmű szeretkezéseinek. Hidul a k a r j a vetni saját lényét a két távolszakadt part: a parasztgyűlölő herceg é s a föld után só-várgó parasztok közé. Vállalkozása nem sikerül és m a g a is áldozata lesz a herceg szívtelen önzésének. Midőn ugyanis a fellázzadt parasztoktól megmenti a herceg életét, ez azzal íizet meg jótettéért, hogy még a kritikus éjtszakán elrabolja meg-mentője ártatlanságát és lelketlenül magára hagyja gyalázatá-ban. A szerencsétlen leányt csak a gyermekágyi elvérzés menti meg atyafiai bosszújától. Holtteste mellett a herceg fia a z új nemzedéket s a z örök ellentétek összebékülését köszönti a megszületett gyermekben, atyja bűnének s Erzsébet áldozatá-nak gyümölcsében.
Á regény m e s é j é n e k ez a rövid vázlata is mutatja, milyen sajnálatosan ki v a n n a k benne élezve a társadalmi osztályellen-tétek. Az írónőt e regény megírására nyilvánvalóan az a helyes gondolat ihlette, hogy a szaporodó és terjeszkedni kívánó népet földhöz kell juttatni, mert hiszen a magyar paraszt a hazai röghöz való görcsös ragaszkodásával legbiztosabban megőrzi ezt az ősi magyar földet. A szociális igazság nevében emeli fel szavát a létfenntartásra szolgáló javak a r á n y o s a b b és igaz-ságosabb elosztása érdekében. M a g á b a v é v e helyes irányzata miatt a z o n b a n rikítóvá színezi az ellentéteket, túloz és torzít, hogy megdöbbentsen és szinte beleharsogja a köztudatba azt a tanulságot, amelyet a regény szavai így fejeznek ki: „A nép-ből kihasított hatalom nem condrák hizlalására és nem is a z elfinomult egyedek perverz kedvteléseire adatott". A Förgeteg nyilván egy nagy feltűnést keltett regénynek, Szabó Dezső El-sodort falujának h a t á s a alatt készült és ez a hatás nem vált előnyére; romantikus indítékok keverednek benne nyers és nem egyszer v a s k o s naturalizmussal, amely a z érzéki jelenetek hangsúlyozásától és kiszínezésétől sem riad vissza, stílusa pedig expresszionista törekvései miatt bővelkedik mesterkélt egyénies-kedésben és erőltetett kifejezésekben. R á a d á s u l úgy vagyunk a regény agrárpolitikai reformeszméjével, mint Szabó Dezsőé-vel; nem tud b e n n ü n k szeretetet kelteni parasztjai iránt; ezek-ben a köpködő, káromkodó, a kerítésen túl semmivel sem tö-rődő, még jókedvükben is d ü h ö s emberekben nem bírjuk meg-látni azt a tudatunkba harsonázott „nemzetfenntartó" elemet, amelyre a jobb magyar jövőt bátran fel lehet építeni. Ez a regény is egyik bizonyítéka a n n a k a meggyőződésünknek, hogy a naturalizmus eszközeivel b a j o s dolog idealisztikus célkitűzést eredményesen szolgálni. Hogy a Förgetegnek megjelenése ide-jén mégis volt sikere, azt nem művészi értékének, h a n e m kor-szerűségének, fajvédelmi problémájának köszönhette.
P. Gulácsy Irén másik társadalmi regénye, a Hamueső, a kisebbségi sorsba került erdélyi magyarság harcával, küzdel-mével és jövőjével foglalkozik. Mint a regény szimbolikus ér-telmű sorai m o n d j á k : „A világégés roppant nagy volt. H a m u j a
szakadatlan hull és egyre hull még beláthatatlan időkig. Kér-d e m : — mi sors vár ránk — h o l n a p ? Mire a h a m u e s ő majKér-d mindent e l f ö d ? " Ezekre a kínzó kérdésekre akar a regény egy erdélyi magyar falu életének rajzával megfelelni. A regény fő-alakja, akinek személyiségébe belesürítve a falu válságát érzé-keljük: egy nyugtalanító vérösszetételű, végletes szenvedélyes-ségű, nagyravágyó falusi úrhatnám-paraszt. Mikor az idegen jött-ment urak, a balkáni erkölcsű új hatalmasok megszállják a magyar falut, ez az erdélyi falu még a régi alvég—felvég, őslakó reformátusok és jövevény katolikusok m a r a k o d á s á t foly-tatja, a gyűlölettel fogadott r o m á n megszállók ellenében azon-ban mindkét fél egyértelműen visszavonul zárt és tiszta ottho-nainak sejtéletébe, hogy ott böjtölje ki a bizonytalan tartamú megszállás idejét. Viharfuvó B a s s Menyhért azonban, a z úrhat-nám paraszt a különben lenézett megszállók kezéből elfogadja a falu első tisztségét, a bíróságot. Ezért azután az egész köz-ség kitagadja őt magából, mert a falu egészköz-séges ösztöne úgy érzi, hogy e feslett erkölcsű új urakkal senki sem h a l a d h a t együtt, sem becsületesen, s e m büntetlenül. Es csakugyan, a
„lettem bíró" egyre mélyebben merül bele a balkáni iszapba, szétbomlik családi élete, elvész tisztessége, becsülete, belesod-ródik a félművelt oláh urak szennyes és aljas mulatozásaiba, végül pedig a vértagadó és romlott emberen kiüt a v é r b a j nyomorúsága. Falujának még a legaljasabbja is iszonyattal fordul el tőle, mire a megtévedt ember kétségbeesésében ön-gyilkosságba menekül. Eltakarítását fia végzi, ez az egészséges testű és tiszta lelkű fiatal parasztlegény, akinek alakja a falu jövendőjének helyes útját jelöli meg; a h o z z á hasonló egyede-ken, a lelkiismeret és erkölcs eleven erején, a faji tisztaság és vegyületlenség elvén épülhet fel az írónő elgondolása szerint Erdély sorsa, a z erdélyi magyarság boldogabb jövője. A Hamu-eső Gulácsy Irén művészetét előző regényéhez képest fejlődés-ben mutatja; mesevezetése határozottabb, alakrajza biztosabb mint a Förgetegé, de némely fogyatkozásától még nem tudott a z írónő megszabadulni: a z érzéki jelenetek rikító színei, stílu-s á n a k erőstílu-szakoltstílu-sága, túlstílu-ságostílu-san egyéni éstílu-s a jellemzéstílu-s ked-véért sokszor durván naturalisztikussá fokozott kifejezései mind-untalan megzavarják az olvasó műélvezetét. Kétségtelen azon-ban, hogy magyar szív d o b b a n á s a lüktet a regényben és sok vigasztaló gondolatot olvashatunk benne a rabságban vergődő erdélyi magyarság élniakarásáról és szebb jövőre jogosító el-hivatottságáról.
A Förgeteg és H a m u e s ő tagadhatatlanul jelentős, bár esz-tétikai szempontokból nem maradéktalanul teljes sikere után olyan regény jelent meg Gulácsy Irén n e v e alatt, amelyre az egész magyarság felfigyelt és amelyet a közönség és a kritika egyaránt magasztalással fogadott: a Fekete vőlegények. E ha-talmas történeti regény megírására egy szomorú évforduló adott
alkalmat; 1926-ban emlékeztünk meg a gyászos emlékű mohácsi csata négyszázadik évfordulójáról s ez a történelmi e s e m é n y a b b a n a z időben sok magyar író képzeletét foglalkoztatta.
P. Gulácsy Irén m a g a bevallja, hogy a n n a k az évnek t a v a s z á n épen a mohácsi e m l é k ü n n e p ihlette művének megírására.
„Egyszerre gyanúsan meglappadt az íróasztalfiók tartalma és g y a n ú s a n megtelt a könyvespolc. A mohácsi nagy nemzeti tragédia negyedik századosévfordulója felé közeledtünk akkor.
A téma megfogott és ellenállhatatlanul magával sodort". Vér-beli történettudóst felülmúló buzgalommal mélyedt el Gulácsy Irén ebben az időben a XVI. század kútfőinek, történelmi for-r á s m u n k á i n a k t a n u l m á n y o z á s á b a , hogy híven megeleveníthesse azt a hátteret, amelyben forró és lázas lüktetésű, drámai moz-galmasságú regényének meséje lejátszódik. A tanulmány gon-d o s s á g a a z o n b a n a z ihletnek páratlan feszültségével és a kép-zeletnek erejével párosult műalkotása közben; így jött létre alig félév.alatt az ú j a b b magyar irodalomnak ez a halhatatlan remekműve oly körülmények között, amelyek csodálatra ragad-ják a szemlélőt. Az írónő a z o n b a n nem élvezhette boldogan művének gyönyörű sikerét, az Akadémia Péczely-díját és a közönség rajongó elismerését, amely a b b a n nyilvánult meg, hogy rövid idő alatt tíz új kiadást ért meg könyve, mert ebben a z időben hitvesi f á j d a l m a már özvegyi gyásszá mélyült; a Gondviselés elszólította mellőle férjét, akinek betegágya mellett a Fekete vőlegényeket úta és aki törődöttségében is a legna-gyobb vigasztalója és legmegértőbb buzdítója volt küzdelmeiben és csüggedéseiben. Gulácsy Irén lelkében a legmélyebb emberi fájdalom uralkodott akkor, midőn a magyar történelem egyik legfájóbb tragédiájának monumentális emlékművét megalkotta;
lélekből, emberi és magyar fájdalomból fogantatott ez a regény, azért találta meg az utat minden nemesen érző magyar lélek-hez, ezért lesz majd meggyőződésünk szerint a mi Mohácséval rokon sorsú és hangulatú n e m z e d é k ü n k ö n túl a jövendő é s nálunk boldogabb n e m z e d é k e k n e k is kedves és tanulságos olvasmánya.
A Fekete vőlegények körülbelül huszonöt évet ölel fel a magyar történelem leggyászosabb korszakából. 1506-ban kezdő-dik és Gritti megöletésével végzőkezdő-dik. Ebbe a huszonöt évbe esik II. Ulászló u r a l k o d á s á n a k utolsó évtizede, II. Lajos gyer-mekkora és ifjúsága, a mohácsi vész közvetlen közelsége és a bekövetkezett katasztrófa, a kettős királyválasztás zűrzavara és Zápolya János király u r a l k o d á s á n a k első szakasza. Ebben a széles keretben mozognak a regény hősei, a tehetetlen II.
Ulászló király, felesége, a szomorú és törékeny francia király-leány, Candalei Anna, Tescheni Hedvig hercegnő, Z á p o l y a J á n o s gőgös és nagyravágyó a n y j a két gyermekével, a trónkö-vetelő Jánossal és a d e k a d e n s szépségű Borbálával, az aszkéta és puritán Tomory Pál, a daliás Szathmáry György kancellár,
Dózsa György, a parasztkirály, Verbőczy István, Báthory nádor, az intrikus Dóczy János, Iván a fekete cár, Zsigmond lengyel király, Ferdinánd, a boldogtalan II. Lajos és felesége Mária királyné, Brandenburgi Görgy és maga a regény főhőse Czibak Imre s körülöttük a z egész akkori Magyarország: lobogóvérű és dőzsölő főurak, keménynyakú köznemesek, elbódult- parasz-tok s az egész akkori forrongó és romlásba züllő magyar élet, amely nem hozhatott mást, mint Mohácsot és amely a nagy katasztrófa után is annyira következetesen élte a maga szomorú Mohácsát, a torzsalkodást, testvérharcot és a pártoskodást.
Ebben a minden ízében élőnek, elevennek láttatott korképben jelenik meg előttünk két gránitból faragott férfiúnak, Czibak Imrének és Tomory Pálnak, a fekete vőlegényeknek a nemzet sorsával összeforrott egyéni sorsa, amely a küzdelmek és szen-v e d é s e k tisztítótüzén át a belső megtisztulás, a lelki katharzis m a g a s s á g á b a emelkedik és p é l d a a d ó szimbólumává válik a nemzeti felemelkedés útjának, a magyar katharzisnek, amely n e m c s a k Mohács nemzedékének, h a n e m a trianoni magyar-ságnak is elkerülhetetlen sorsfeladata, ha talpra akar állni meg-alázó elesettségéből.
A Fekete vőlegények m e s é j e azzal indul meg, hogy Czibak Imrét, az Ulászló-ellenes bihari nemes fiát Zápolya János, a nemzeti párt v e z é r e maga mellé veszi főapródnak. Imre Szepes-váraljára kerül, a h o l Tescheni Hedvig hercegnőnek, Zápolya a n y j á n a k r e n e s z á n s z u d v a r á b a n egy-kettőre levedli a bihari darabosságot, a legdaliásabb lovagok egyike lesz és beleszeret Zápolya Borbálába, Tescheni Hedvignek szép, de végtelenül hiú és betegesen nagyravágyó leányába. Szerelmi á b r á n d j a i között is nyitott szemmel látja Hedvig hercegnő és Anna királyné engesztelhetetlen versengését, és amikor véletlenül megtudja, hogy az anyai örömök előtt álló királyasszonyt vetélytársa méreggel a k a r j a elemészteni, h a b o z á s nélkül elhagyja a Zápo-lyákat, elhagyja szerelmét és Budára siet, hogy a királyné életét megmentse. C s a k n e m későn érkezik; a királyné a z o n b a n mégis meghal a gyermekágyban, miután életet adott fiának a későbbi II. Lajosnak. Czibak Imre pályája ettől a z időtől kezdve állan-d ó a n emelkeállan-dik; a Zápolya-táborba nem mehet vissza; Szathmáry György kancellár az erdélyi Fogaras v á r á b a küldi h a d
A Fekete vőlegények m e s é j e azzal indul meg, hogy Czibak Imrét, az Ulászló-ellenes bihari nemes fiát Zápolya János, a nemzeti párt v e z é r e maga mellé veszi főapródnak. Imre Szepes-váraljára kerül, a h o l Tescheni Hedvig hercegnőnek, Zápolya a n y j á n a k r e n e s z á n s z u d v a r á b a n egy-kettőre levedli a bihari darabosságot, a legdaliásabb lovagok egyike lesz és beleszeret Zápolya Borbálába, Tescheni Hedvignek szép, de végtelenül hiú és betegesen nagyravágyó leányába. Szerelmi á b r á n d j a i között is nyitott szemmel látja Hedvig hercegnő és Anna királyné engesztelhetetlen versengését, és amikor véletlenül megtudja, hogy az anyai örömök előtt álló királyasszonyt vetélytársa méreggel a k a r j a elemészteni, h a b o z á s nélkül elhagyja a Zápo-lyákat, elhagyja szerelmét és Budára siet, hogy a királyné életét megmentse. C s a k n e m későn érkezik; a királyné a z o n b a n mégis meghal a gyermekágyban, miután életet adott fiának a későbbi II. Lajosnak. Czibak Imre pályája ettől a z időtől kezdve állan-d ó a n emelkeállan-dik; a Zápolya-táborba nem mehet vissza; Szathmáry György kancellár az erdélyi Fogaras v á r á b a küldi h a d