Rollo, J. M. C. – Stern, J.: Növekedési és külkereskedelmi kilátások Kelet-Európában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

421

A támogatott projektek túlnyomórészt a termé—

kek korszerűsítését szolgálták (69%), a folyamatin- nováeió a számitógép-vezérlésű technológiák köré- ben játszott meghatározó szerepet (83%). Az inno—

vációs folyamat különböző fázisait (alapkutatás, alkalmazott kutatás, fejlesztés, gyártásirányítás, pi- aci bevezetés) követő csoportosítás szerint kétségte—

lenül a fejlesztés aránya (40%) volt a legnagyobb.

Alkalmazott kutatásra a projektek 30 százalékánál került sor, míg az alapkutatás kizárólag a biotech- nológia és a géntechnika területére korlátozódott.

A technológiai fejlesztések gazdasági hatásának megítélésekor az innovációhoz kapcsolódó többlet- jövedelem viszonylag jól jellemezhető a pénzáram- lás (cash-flow) növekményével. Ahol ilyen jellegű adatok rendelkezésre álltak, ott 1990-ig a pénz- áramlási növekmény 2,3-szeresét tette ki az igénybe vett támogatásnak. A folyamatinnovációból szár- mazó költségcsökkenés l990—ig a támogatások 2,9-szeresét érte el. Az eredmény azonban főleg egy nagyarányú projektnek tulajdonítható, ezt figyel- men kívül hagyva a költségcsökkenés csak a támo—

gatások felének felelt meg. A hatások gyakran nem számszerűsíthetők, hanem — mint például a számí- tógép—vezérlésű technológia esetében — a jobb mi- nőségben, a rendelkezések gyorsabb, pontosabb tel—

jesítésében mutatkoznak meg.

Az innovációt akadályozó fontosabb tényezők megállapítása érdekében a technológiai támogatás- ban részesült üzemektől kapott információkat össz- hangba hozták az egész iparra kiterjedő 1985. évi WIPO-vizsgálat eredményeivel. Figyelmet érdemel, hogy a támogatott körben kiemelkedö súllyal je- lentkezett a problémák között a kutatás—fejlesztésre alkalmas munkatársak hiánya (a megkérdezett üze- meknél 63,4, míg az egész iparnál csak 16,0 százalék utalt erre). Ugyanakkor tőkehiányt az előbbi cso- port csak 26,8, az utóbbi csoport 56,4 százaléka jelzett. A jelentősebb problémák közé tartozott még a piaci terjeszkedés bizonytalansága, a nem megfe- lelő színvonalú termelésszervezés és az adott gyártá—

si know—how alkalmazhatósága.

A WIPO—tanulmány egyik fontos következteté- se, hogy az eddigi, erősen beruházásorientált támo- gatási rendszer helyett a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani a főleg kis- és közepes üzemek technológiai fejlesztését hátráltató munkaerő—ellá—

tottsági problémák megoldására. Ebben a kor—

mányzatnak is szerepet kellene vállalnia az új tech—

nológiáknak megfelelő képzési rendszerek fejleszté—

sével, a technológiai transzfer segítésével, valamint a tanácsadás fejlesztésével.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

ROLLO, J. M, C.—STERN, J.:

NöVEkEDÉsr És KÚLKERESKEDELMI KILATÁSOK KELET—EURÓPÁBAN

(Growth and trade prospects for Central and Eastern Europe.) —— The World Economy. 1992. 5. sz. őlő—668. p.

A szerzők részletes forgatókönyvek alapján elemzik Kelet-Európa gazdaságának és külkereske—

delmének lehetséges fejlődési pályáit a következő két évtizedben. Hangsúlyozzák a hosszú távú előre- jelzés igen nagy fokú bizonytalanságát a változások nagyságrendje, a kommunizmusból a demokráciá—

ba és piacgazdaságba való átmenet során bekövet- kező politikai hibák lehetősége, sőt valószínűsége, az előrejelzéshez szükséges adatok hiánya stb.

miatt. A vizsgált kelet-európai országok: Bulgária, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Jugoszlávia, Len- gyelország, Magyarország, Románia és az egykori Szovjetunió. A mai ismeretek alapján sem a Szov- jetunió, sem Jugoszlávia egykori köztársaságainak jövője nem jósolható meg, a szuverén utódállamok gazdaságának és valutájának sorsa ma még bizony- talan. A tanulmány mindkét felbomló szövetséget egykori nevével jelöli, mintha 2010-ig egyben lehet- ne tartani ma is egymásra utalt tagjait.

Hiányzanak a megbízható adatok, ezért a lehet- séges fejlődési pályák elemzése helyettesíti a hagyo- mányos gazdasági előrejelzést. A térségben nem lehet a korábbi fejlődési irányzatokat ,,meghosz- szabbitani" sem a várható befektetésekre, sem a külkereskedelem vagy fizetési mérleg alakulására.

Két forgatókönyvet elemezték. Az optimista forga- tókönyv azt feltételezi, hogy 20l0-ig tőke áramlik a térségbe, felgyorsul a fejlődés, Kelet-Európa inten- ziven bekapcsolódik a világkereskedelembe, és en- nek megfelelő gazdasági szerkezet alakul ki. A pesz—

szimista forgatókönyv kétségesnek tartja a térség reformjainak sikerét, a politikai stabilizálódást, az infláció megfékezését, és feltételezi, hogy a fellendü—

lések és visszaesések ismétlődése ciklikussá teszi a fejlődést. A borúlátó változat azzal is számol, hogy a protekcionista kereskedelempolitika nem enyhül, lassú lesz az állami tulajdon privatizálása, fennma- radhatnak a gazdaságban kialakult belföldi mono- póliumok. Ezek a körülmények az árrendszer libe—

ralizálását is fékezik. Válaszként a külső piacok (különösen az Európai Közösség országaiban) lé- nyegében zárva maradnak, a versenyképes kelet- európai áruk sem juthatnak be a konvertibilis elszá—

molású térségekbe.

A Világbank módszerével meghatározott bruttó nemzeti termék lényegesen kisebb a vásárlóerő- paritásokkal (Purchasing power parity — PPP) szá- mított mutatóknál és mindkettő jelentősen elmarad

422

a fejlett országok 1988-as szinvonalától. A megfi- gyelt kelet-európai országok bruttó nemzeti termé- kének (Gross National Product -— GNP) értéke:

..- az ENSZ módszertana szerinti vásárlóerő-paritással számítva 1988—ban 650 milliárd dollár;

—— a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap 1990-es statisztikáiban, az érvényes árfolyamokkal számítva vi—

szent csak 250———300 milliárd dollár.

A GNP vásárlóerő-paritással számított egy la- kosra jutó, dollárban kifejezett 1988. évi értéke (zá—

rójelben a Világbank közlése): Bulgária 5630 (2750), Csehszlovákia 7600 (1989—ben 3100), Ju—

goszlávia 4900 (2720), Lengyelország 5420 (1850), Magyarország 6490 (2450), a Német Demokratikus Köztársaság 9360 (5000, a német szövetségi köztár- saságbelinek egyharmada), Románia 4120 (nincs

világbanki adat), Szovjetunió 5500 (1735). Összeha-

sonlításként: 1988-ban az Európai Közösség (EK) országainak átlagos színvonala 13 737 (1989-ben 14 777) dollár volt.

A legkedvezőbb fejlődési változatban (2010—ig) azt feltételezték, hogy kiegyensúlyozott, évi 4 száza—

lékos gazdasági növekedésre nyílik lehetőség, és Kelet—Európa vizsgált országai 1995—ig fokozatosan rátérhetnek erre a fejlődési pályára. Az átmeneti visszaesést követően, 1996 és 2000 között, akár évi 10 százalékos növekedést is elérhetnek. Hogy a kö—

vetkező 3——5 évben helyre lehet-e állítani az említett országok gazdaságait, az attól is függ, hogy:

--— a kulcságazatokban milyen ütemben alakítják ki a piacképes termékeket;

___ milyen feltételekkel segítik a tőke megtérülését, ezen belül azt, hogy elfogadhatóan kis pótlólagos tőkebefekteté—

sek eredményezik a jelzett gazdasági növekedéseket;

— mennyire képesek liberalizálni a vállalkozások bel- földi környezetét, hogy azok a lehető legjobban hasznosit- hassák a szabadabbá vált gazdálkodási feltételeket.

Amennyiben az Európai Közösség országai 2010-ig átlagosan évi 3 százalékkal fejlesztik gazda- ságaikat, a Cseh és Szlovák Köztársaság és Ma- gyarország GNP-jének egy lakosra jutó értéke meg—

közelíti a spanyolországi szintet, Lengyelországé és Bulgáriáé a görögországit, a Szovjetunió utódálla- mai pedig a portugáliai szintig fejlődhetnek. Az optimista (és a pesszimista) számítások szerint 2010—ben a bruttó nemzeti termék 1991. évi árakon:

Bulgária 89 (49), Cseh és Szlovák Köztársaság 278 (147), Jugoszlávia 184 (109), Lengyelország 459 (240), Magyarország 170 (89), Románia 161 (91), a Szovjetunió utódállamai 2294 (1367) milliárd dol- lár. A pesszimista becslés szerint az egy lakosra jutó

GNP értékek 2010-ben: Bulgária 5100, Cseh és

Szlovák Köztársaság 8400, Jugoszlávia 3900, Len-

gyelország 5200, Magyarország 8200, Románia 3400, a Szovjetunió utódállamai 4000 dollár,

A szerzők a jelenlegi export/GNP viszonyszá—

mokból kiindulva vázolták a 2010-re várható álla—

potokat, eszerint Bulgária 34, a Cseh és Szlovák Köztársaság 25, Jugoszlávia 23, Lengyelország 24, Magyarország 34, Románia 24, a Szovjetunió utó—

dállamai 12 százalékos exporthányadot érhetnek el.

A 2010—ig számított exporthányadok a legkedvezőt- lenebb változatban: Bulgária 23,1, a Cseh és Szlo- vák Köztársaság 11,3, Jugoszlávia 12,5, Lengyelor- szág 11,1, Magyarország 22,8, Románia 9,3, a

Szovjetunió utódállamai 7,4 százalék.

Az optimista változatot a világkereskedelem fel—

tételezett gyors (évi 6 százalékos) bővülése jellemzi, és a kelet—európai térség kivitelének növekedése en- nél is gyorsabb lehet. Ezekkel a becslésekkel a brut- tó nemzeti termékhez viszonyított külkereskedelmi—

mérleg-hiányok is kiszámíthatók. Az előrejelzésben óvatosságra int a kelet-európai országok kialakult fizetésimérleg-hiányának és külföldi adósságainak pótlólagos tőkeszükséglete, ami a kilencvenes évek szűkebb hitelkínálata mellett visszafoghatja a defi—

cit mértékét. A szerzők feltételezése szerint a kelet—

európai országok behozatalának növekedési üteme 2010-ig meghaladja a kivitelét.

A 2010, évi import értékei a legkedvezőbb válto-

zatban: Bulgária 31,3, a Cseh és Szlovák Köztársa-

ság 72,3, Jugoszlávia 44,0, Lengyelország 105,5, Magyarország 59,7, Románia 40,3, a Szovjetunió

utódállamai 298,3 milliárd dollár. Az import növe—

kedési ütemében 2000 után visszaesést feltételeznek,

mert ezt követően csak kisebb behozatalra lesz szük—

ség a gazdasági szervezetek és a háztartások korsze- rűsítéséhez. A folyó felhasználás importszükséglete kisebb volumennövekedést igényel, mint a gépek, berendezések, tartós fogyasztási cikkek pótlása.

Országonként meghatározták a külkereskedelmi mérleg még finanszírozható (1991., 1995, 2000. és 2010. évi) hiányait. A legkedvezötlenebb változat azzal számol, hogy a kelet—európai országok külke- reskedelmének fejlődése lassúbb lesz 2010-ig, mint a világkereskedelem átlagos növekedési üteme, esze- rint az export bővülése 1995 után legfeljebb évi 2,25 százalékos lehet az összes kelet—európai országot figyelembe véve, és az import ennek megfelelően sokkal kisebb mértékben nőhet, mint az optimista változatban. A kilencvenes évek közepéig az import átlagos évi növekedési üteme legfeljebb 1 százalék lehet, A pesszimista változatra számított behozatal 1991. évi árakon 2010-ben: Bulgária 11,8, a Cseh és Szlovák Köztársaság 18,S, Jugoszlávia 15,8, Len- gyelország 29,0, Magyarország 21,2, Románia 10,4,

a Szovjetunió utódállamai 114,3 milliárd dollár. Az

STATlSZTIKAl IRODALMI FIGYELÖ

423

1995—2010 időszakra átlagosan évi 2,0——2,5 száza- lékos ütemben növekvő importot számítottak.

Meghatározták a folyó fizetési mérleg egyenlegé- nek a bruttó nemzeti termékhez viszonyított ará- nyát a két forgatókönyv feltételei szerint. A hivata—

los nemzetközi fizetések mellett a nem kormányzati szervek pénzforgalmát is figyelembe veszik az előre—

jelzések. Az 1995—2010 időszakban Kelet-Európá- ból kiáramló adósságszolgálati összegeknek leg-

alább felét a kamatfizetések kötik le, a bruttó adós-

sághoz viszonyitva mintegy 25 százalékos az éves adósságszolgálat aránya a vizsgált országok átlagá- ban.

Országonként számították a feltételezett alap- adatok szerint ZOlO-ig kialakuló belföldi pénzszükv ségleteket a GNP százalékában. A legkedvezőbb (illetve legkedvezőtlenebb) változat szerinti tőke- igény: Bulgária 6,l (l ,9), a Cseh és Szlovák Köztár- saság 4,8 (O,6), Jugoszlávia 4,5 (l,3), Lengyelország 4,3 (l,5), Magyarország 6,1 (0,7), Románia 4,6 (O,6), a Szovjetunió utódállamai 2,8 (l,3) százalék.

A 2010-ben kialakuló pénzforgalom potenciális deficitje l99l. évi árakon a Szovjetunió utódálla- maiban mintegy 53 milliárd dollár, a többi vizsgált országban együttesen további 53 milliárd dollár körül alakul, a legkedvezőbb változat feltételezései szerint. Középtávú előrejelzések utalnak arra a tényre, hogy néhány évig csak korlátozottan nőhet a nem kormányzati tőketranszfer értéke, okulva a magánhitelek korábbi nagy fellendüléséből, majd a nyolcvanas években fellépő kijózanodásból, a ké- tessé vált követelések növekedéséből,

A fejlődő országok dollármilliárdokkal tartoz- nak, és belátható időn belül nem lesznek képesek adósságaik érzékelhető mérséklésére. Az Egyesült Államok és Nyugat—Európa reeessziója szűkítette a magánhitelek korábbi bő forrását. A Nemzetközi Fizetések Bankja csak meghatározott értékpiaci tranzakciókra (blue chip projects) nyújt számottevő összegű hitelt. Németország az egyesülés után a nemzetközi tőkepiacon hitelnyújtóból tőkefelvevő-

vé válik a kilencvenes években. Nehezítheti a Kelet-

Európa által kezdeményezett tőkebeáramlást az is, hogy az eladósodott Latin-Amerikából, valamint más fejlődő országokból ismét növekvő tőkekeres- letre lehet számítani.

A legkedvezőtlenebb változat azzal számol, hogy nem valószínű a nemzetközi tőkekinálat számotte- vő növekedése. Mivel ebben a változatban a kelet- európai fejlődés igen lassú, nem oldódnak az ellátá- si gondok, a fogyasztás viszonylag alacsony szinten marad. Az időszerűvé vált fejlesztések csak részben valósulhatnak meg, és emiatt a világpiacon az ex- port versenyképessége összességében nem javulhat, alig oldódnak a kereskedelmi korlátok. B változat- ban kétséges a politikai stabilitás és a gazdasági reformok megvalósítása is. Nem válik meghatáro- zóvá a magántulajdon sem, amíg ennek pénzügyi és piaci feltételei hiányoznak. A szerzők szerint a leg—

kedvezőtlenebb változatban a közvetlen külföldi beruházások és pénzbefektetések a térség 2010. évi bruttó nemzeti termékének legfeljebb 1 százalékát érhetik el (1991. évi árakon 26 milliárd dollár).

Számitásaik szerint 2010—ben évi 45 milliárd dollár- ra nőhet a kormányzati segélyek és hitelek összege, ami közel kétszerese a magánbefektetések várható volumenének. A legkedvezőtlenebb változatban el- kerülhetetlenne' válik egyes korábbi kormányhite—

lek és garanciák átütemezése, az adósságterhek eny—

hítése (becslések szerint a hitelező fejlett országok kormányai ezzel évi 25 milliárd dollár forrástöbble—

tet teremtenek az időszak végén).

A magánbefektetések nem közvetlenül jelennek meg a legkedvezőtlenebb változatban, hanem a tér—

ség országaival kialakitandó átfogó csomagtervek részeként, állami részvétellel. A 24 fejlett ország adóbevételéből ennek megfelelő összegeket vesz majd igénybe, a számítások szerint 2010-ig évi 70 milliárd dollárig nőhet ez a tőkeáramlás, 1991.

évi árakon.

(Ism.: Nádudvari Zoltán)

TÁ RSADA LOMSTATI SZTIKA

OPP, K.—D,:

A TÖRVÉNYES És TÖRVÉNYTELEN TiLrAKozÁs KULTURAKÖZI ÖSSZEHASONLITASA

(Legaler und illegaler Protest im interkulturellen Ver—

gleich.) —— Kölner Zeitschriftfür Socialogie und Sozialpshy- chalogie. 1992. 3. sz. 436—460. p.

A szerző választ keres a következő kérdésekre:

milyen tényezők befolyásolják az egyének részvéte-

lét különféle —— részint törvényes, részint törvényte- len —— tiltakozó megmozdulásokban? S vajon ezek a tényezők általános érvényűek-e, vagy épp ellenke—

zőleg: hatásuk, magyarázó erejük a társadalmi—

gazdasági környezet, a politikai és kulturális sajá—

tosságok függvényében változik?

A tanulmány első fejezetében a szerző a tiltakozó mozgalmakban való részvétel olyan elméletét vázol- ja fel, amely igyekszik kiküszöbölni a korábbi ma—