Agarwal, J. P.: Közvetlen külföldi befektetések Kelet-Európában

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

847

kozó adatok ,,lehető leggyorsabb" megsemmi- sítésének igénye például a jövőre nézve lehe- tetlenné teszi a hosszabb távú társadalomsta- tisztikai kutatásokat, a többcélú felhasználás kizárása folytán pedig lényegesen növeli a fel- dolgozások össztársadalmi ráfordításait.

A hivatalos statisztikának tudatosan kell küz—

denie a jórészt tájékozatlanságon alapuló elő- ítéletek vagy a nem mindig jószándékú hangu.

latkeltések ellen. Ennek azonban együtt kell járnia a statisztikai tevékenység átfogó, önkri- tikus vizsgálatával, s mindenekelőtt a napi fel—

adatokkal szemben esetenként háttérbe szoruló módszertani munka rendszeres fejlesztésével is.

A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos statisztikájának jövőbe mutató (a tanulmány—

ban ,,Scenario 2000" kifejezéssel jelölt) szem- léletváltozása tömören úgy jellemezhető, hogy ,,kormányzati statisztikából" olyan ,,társadal- mi információ—rendszerré" kell átalakulnia, amelyet független és a társadalom minden réte- ge számára nyitott információs központként ismernek el.

Funkcióinak kialakításakor természetesen figyelembe veszik az európai közös belső piac létrejöttéből adódó új követelményeket is.

Az európai integrációs programnak megfelelő- en ugyanis a hivatalos statisztika szervezeti rendszere a jövőben a következő négy szintre terjed ki: városi (községi), tartományi, szövet—

ségi—állami, Közösségi Statisztikai Hivatal.

A hivatalos statisztika eszköztárában az egysé- ges nemzetközi definíciókon alapuló ,,közösségi adatgyűjtéseken" és a ,,tagállamok koordinált statisztikám" kívül természetesen továbbra is helyet kapnak a konkrét helyi, területi igénye—

ket kielégítő megfigyelések is. Igy a témától függően kialakított munkamegosztás keretében végső soron a statisztikai infrastruktúra mind

a négy szintjén végrehajthatnak autonóm célú adatgyűjtéseket is.

A hivatalos statisztika továbbfejlesztése so—

rán az eddiginél több lehetőséget kívánnak biz- tosítani a tudományos elemzés céljait szolgáló adatgyűjtéseknek és feldolgozásoknak. A ható—

sági szerep korlátozása mellett a tudományos intézeti tevékenység fejlesztése érdekében na—

gyobb teret nyitnak a módszertani kutatások.

a célorientált közgazdasági elemzések, a prog- nóziskészítés és az állami, illetve társadalmi döntéseket előkészítő vizsgálatok számára.

(E tekintetben a francia testvérhivatal, a Nem—

zeti Statisztikai és Gazdasági Kutató Intézet [INSEE] tevékenységi köréhez kívánnak köze—

ledni.) Egyúttal szorosabb együttműködésre tö—

rekszenek a hasonló érdeklődési körű német kutatóintézetekkel, egyetemekkel, illetve főis- kolákkal is. Ennek keretében dolgozzák majd ki azokat a biztonsági eljárásokat, amelyek le—

hetővé tehetik más kutatási intézmények hozzá—

férését is az anonimmá tett egyedi adatokhoz.

E fejlesztési elképzelések megvalósítása jogi (hatásköri) és szervezeti változtatásokat is igé—

nyelhet. Elsősorban tartományi szinten válhat szükségessé kisebb kutatóintézetek létesítése is.

Az ipari társadalmat követően kialakuló ,,információs társadalom" várható kihívásának a hivatalos statisztika csak akkor tud eredmé- nyesen megfelelni, ha sikerül általános bizal—

mat ébresztenie az általa nyújtott információk objektivitása, tudományos megalapozottsága iránt. Ehhez mindenekelőtt —— átgondolt straté—

gián alapuló — tudatos felvilágosító, oktató—

munkára, az információt szolgáltatókkal és fel- használókkal folytatott folyamatos párbeszédre lenne szükség.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

AGARWAL, J. P.:

KÖZVETLEN KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK KELET—EURÓPÁBAN

(Auslándische Direktinvestionen in Osteuropa.) — Die Welrwirtschnft. 1990. 2. sz. 126—137. p.

A tanulmány Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Románia és Szovjet- unió vonatkozásában országonként és általá—

nosan is két kérdéskört vizsgált:

— mennyiben sikerült a kelet-európai országoknak az 1989-es politikai fordulatot követően a közvetlen külföldi befektetések súrlódásmentes áramlásához szükséges törvé- nyes kereteket kialakitani, illetve biztositani;

—— hogyan értékelhetők a még fennálló fékező tényezők, liíllleátve hogyan javitandók tovább a töke odaáramlásának

i tásai.

Az egyes országokban szinte ugyanazon idő- ben (az 1988. év végén) életbe lépett új törvé—

nyek nyomán a külföldi befektetők mozgástere

jelentősen kiszélesedett. Ettől kezdődően már az összes kelet-európai országban — ezen belül a legtöbb szakágazatban — alapíthatnak a kül- földi cégek 100 százalékos tulajdonú vállalko- zásokat is. Az államok kormányai államosítás vagy hasonló hatású intézkedések esetén garan- tálják a (teljes, meghatározott vagy kialkudott) kompenzálást, illetve kártalanítást. A legtöbb országban lehetőség van a nyereség és a tőke visszahonosítására, bár néhány országban ez feltételekhez kötött (például Lengyelországban csak az alapítást követő tíz év múlva, Magyar—

országon csak likviditás esetén, a Szovjetunió—

ban pedig a nyereség visszahonosítása 20 szá- zalékos adózás alá esik).

Országonként különböző támogatások is lé—

teznek, így adókedvezmények, bizonyos kör—

ben nem szükséges az alapításhoz állami jóvá—

hagyás, vámmentesség az importnál, más or—

(2)

848

szágokkal kötött befektetésvédelmi egyezmé—

nyek (Csehszlovákia), elsőbbségi részvényvá—

sárlási lehetőség fix kamatláb mellett (Magyar- ország) stb.

A külföldi befektetések száma az érintett or—

szágokban az új, liberális törvényeket követően igen gyorsan emelkedett. A vizsgált hat ország- ban együttesen 1990. október 1-jén 7648 kül- földi, illetve vegyes tulajdonú vállalkozást tar—

tottak nyilván az 1988. január 1—jei lős—tel szemben. Afejlődéshez kiemelkedően hozzájá- rult a Német Szövetségi Köztársaság. A folya—

matos értékadatokkal rendelkező három or- szágban (Lengyelország, Magyarország, Szov—

jetunió) csúcspozíciót tölt be, Csehszlovákiá—

ban pedig Ausztriát követve a második helyen áll. Lengyelországban a közös befektetések két- ötöde nyugatnémet eredetű. A német cégek ha- sonlóan fontos exportpiacnak tekintik a kelet- európai országokat (részben a földrajzi közel- ség, részben a tradicionális kulturális kapcso- latok miatt), mint Japán a kelet-ázsiai álla- mokat.

Lengyelországban igen magas Svédország és viszonylag jelentős Ausztria részesedése is.

Csehszlovákiában a már említett két legjelen- tősebb befektető mellett számottevő még a sváj- ci részesedés. A Szovjetunióban is a német ré- szesedés a legmagasabb, azonban ettől csak jelentéktelen arányban marad el Finnország és az Egyesült Államok. A szovjet megoszláson belül említést érdemel még Nagy—Britannia is.

Romániában Olaszország és Franciaország be—

fektetőinek súlya igen közel áll a vezető nyugat- német pozícióhoz.

Az értékbeni növekedés annál a három or- szágnál, mely rendelkezik értékadatokkal is, a számszerű növekedésnek csak mintegy har- madrésze.

A külföldi befektetések értékben mért jelen- tős növekedése rövid időn belül még nem vár- ható azért sem, mert néhány országban az állami üzemek privatizálása még csak tervszin- ten van, vagy éppen csak elkezdődött.

A még fennálló politikai és gazdasági bizony- talanságok gyors megszüntetése elengedhetetlen feltétele a nagy összegű tőke odaáramlásának.

Hiszen egy esetleges elhibázott piacgazdasági reformtörekve'snek súlyos következménye is lehet, például tartósan szűk keresztmetszet lét—

rejöttét vonhatja maga után, ami csapás lenne a már ott működő külföldi befektető számára.

Erősebb politikai bizonytalanságok és szuve- renitásbeli kockázatok jelenleg a Szovjetunió—

ban vannak. Az egyes köztársaságok független- ségi törekvéseinek végkimenetele ma még alig látható előre.

A gazdasági stabilitás is rendkívül fontos a

külföldi tőke ösztönzése szempontjából. így:

— a megfelelő gazdasági növekedési ütem,

— a stabil árszinvonallax párosuló béremelések, -— az elviselhető fizetésimérleg-helyzet,

-— a túlzott mértékű államadósság elkerülése.

Kelet-Európában jelenleg e feltételek közül egyik sem teljesült még.

Egy rövidesen megjelenő EGB—tanulmány—

ban kerül közlésre, hogy 1990. I—III. negyed—

évében a kelet-európai országokban a nettó társadalmi termék 11 százalékkal (a Szovjet- unióban 4 százalékkal) csökkent, ami a befek- tetések 20 százalék körüli (a Szovjetunióban 12 százalékos) csökkenésével járt együtt.

Az fejlődő országok nyolcvanas évekbeli közvetlen befektetéseit elemző tanulmány is a belső beruházási hányadot emeli ki, mint a külföldi befektetők bizalma szemszögéből az egyik legjelentősebb tényezőt. Sürgős igény mu—

tatkozik tehát a belső tőkeképződés hatékony ösztönzésére.

A gazdasági stabilitásnak lényeges alapeleme a külgazdasági egyensúly is. A külgazdaság tar—

tósan szűk keresztmetszetei a kelet-európai or—

szágokban az alacsony devizatartalékokban és a magas külföldi adósságban nyilvánulnak meg.

Az egykori kommunista országok devizaszerző (teremtő) képessége csekély. A megszerzett deviza mögött viszont igen fáradságos munka áll. Ennek okai a realitástól elszakadt deviza- szorzók, az elavult termelési szerkezet és minő- ségi követelmények, valamint bizonyos piaci korlátok is.

A magas államadósság nemcsak a fizetési mérleget terheli, hanem akadályozza a jelenté- kenyebb méretű külföldi befektetések létrejöt- tét is, mivel a nyereség és a tőke visszahonosítá—

sa idővel kérdésessé válhat.

Ahhoz, hogy a reformországok a külgazda- sági egyenlőtlenségeket megszüntessék, bölcs dolog lenne olyan nemzetközi szervezetek tag- ságának elnyerésére törekedni, mint például a

Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Ál—

talános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT). A tagság erősítené ugyanis a reform- törekvések szavahihetőségét, technikai segitsé—

get jelenthetne a rendszerváltozásban és pénz- ügyi támogatást a nehéz átmeneti szakasz át—

hidalására.

A politikai és gazdasági bizonytalanságok redukálása mellett kérdés, hogy a ,,hőn szere- tett" korlátozások liberalizálása folytatódik-e.

Elsődleges lenne a tulajdonjog korrekt definiá- lása, védelme és érvényesítése. A legtöbb ország- ban egyértelmű szabályozás szükséges a telek—

szerzéssel vagy legalább a telkek tartós haszná—

lati jogának a megszerzésével kapcsolatos kér—

déskörben. Országonként azokat a korlátozá—

sokat kell megszüntetni, melyek a külföldi ré- szesedések nagyságát, formáját, általában a kereskedelmi tevékenységet, az árképzést, valamint a létszámhelyettesítő technológiák alkal- mazását gátolják vagy nehezítik.

Elsődleges piacgazdasági eszköz a kartell—

törvény és a versenyhivatal. Ugyanis ezek hiá- nyában egy külföldi befektető nemigen tudja saját hatáskörben mérsékelni például egy hatal- mi visszaélés következményeit.

(3)

849

A tapasztalat szer int [azokban az orszá- gokban, melyek egyértelmű mozgásteret? és intézményes működési feltételeket teremtettek a külföldi befektetők számára, a vállalkozások lebonyolításának költségei jelentéktelenek voltak.

Különösen a fejlődő országoknál volt ta- pasztalható, hogy az adókedvezmények és ha- sonló privilégiumok nem helyettesítik a liberá- lis működési feltételeket. Ezek a lehetőségek in- kább a kisebb befektető cégek, mint a nagyobb vállalkozások számára fontosak. Mindent ösz- szevéve azonban szerepük kisebb jelentőségű.

A hazai befektetőknek ugyanakkor a külföl—

di tőkének olyan hatásaival is számolniuk kell, hogy azok költségnövekedést okozhatnak, adó- problémákat élezhetnek ki, sőt bizonyos fokig torzíthatják a versenyviszonyokat is. A korlá—

tozások megszüntetésénél ügyelni kell arra, hogy az ne jelentsen hátrányos megkülönböz- tetést a hazai magánbefektetőknek.

(Ism.: Szíliné Wéber Mária)

BURKE, T. P.—MORTON, !. D.:

VÁLLALATNAGYSÁG, , ÁGAZATI HOVATARTOZÁS ES

MUNKAADÓI JUTTATÁSOK

(How firm size and industry affect employer benefits.) - Monthly Labor Review. 1990. december. 35—43. p.

Miközben az Egyesült Államok munkaválla—

lóinak többsége kap fizetett szabadságot, ré- szesül a vállalat által fedezett (betegségi, baleseti stb.) biztosításban és munkáltatói nyug—

díjban, ezeknek a juttatásoknak a léte és jellem- zői nagyon eltérők a foglalkoztató ágazat és a munkaadó cégek nagysága szerint. Ezt a megállapítást abból a vállalati összehasonlító vizsgálatból szűrték le, amely késztermékgyár- tókra és széles értelemben vett szolgáltatókra egyaránt vonatkozott, és egyfelől a IDO—499 fő- vel, másfelől az 500 vagy több dolgozóval mű—

ködő telepeket érintette.

Az adatok a Munkaügyi Statisztikai Hivatal 1988. évi külön felvételéből származtak. E fel- vétel tárgya a magánszektorba tartozó, 100 vagy több foglalkoztatottal dolgozó egységek béren kívüli juttatásainak megfigyelése volt.

Az adott felmérés az elsőnek mondható azóta, hogy e program a magángazdaság minden ága—

zatára kiterjed, és egységesen 100 fős létszám—

minimumot határoz meg az ide sorolható tele- pek nagyságára nézve. A feldolgozott adatok 31 millió teljes munkaidős dolgozó viszonyait reprezentálják.

A munkavállalói juttatásokról szóló jelentés információkat ad a fizetett szabadság, a kü—

lönböző biztosítások, a meghatározott ellátá- sokat folyósító nyugdijrendszerek, az ún. ru—

galmas juttatási megállapodások, valamint a jelen cikk tárgykörébe egyébként nem tartozó

egyes munkarendek előfordulásáról és jellem- zőiről. Tájékoztat egyúttal az olyan kiegészítő juttatásokra való jogosultságról is, mint ami- lyenek a foglalkoztatotti segélyprogramok és a gyermekgondozás. Kevés kivétellel azok a juttatások tartoznak a megfigyelés keretébe, amelyeket legalább részben a munkaadó finan—

szíroz.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy amikor a kii- lönböző (egyesült államokbeli) ágazatok és vállalatkategóriák helyzetéről esik szó a mun- kavállalói járandóságok előfordulása és ezek tí- pusai szempontjából, akkor tudnunk kell, hogy az ottani cégeknél változatos juttatási ,,csomagok" léteznek. E csomagok egyik-másik al- kotórésze helyettesítő jellegű, és a juttatások konkrét fajtái nagyban függnek attól, hogy mi- lyen más jogcímen (és célra) folyósítanak ösz—

szegeket, nyújtanak ellátásokat. így például

a szolgáltatásokban a dolgozóknak csak 35 szá- zalékát biztosítják baleset és betegség esetére, 81 százalékuk viszont fizetett szabadságot élvez, amikor beteg, és ez csökkenti a baleseti és a be- tegségi biztosítás szükségességét.

Az is lényeges, hogy a szolgáltatóágazat szá- mos olyan telepet fog egybe, ahol az igénybe vehető juttatások erősen különböznek egymás- tól. Ez részben már az oda tartozó (al)ágaza- tok eltérő jellegéből is következik, hiszen itt a besorolás folytán egy csoportba kerülnek pél—

dául a közművek (szállítás, távközlés, villamos- energia-, gáz- és egészségügyi szolgáltatások), továbbá a kiskereskedelem telepei. Az első cso—

port tagjai hagyományosan nagyvonalúbb ellá- tást élveznek, mint a másodikéi, ami egyébként a költségszerkezetükben jól érzékelhető. Emiatt a reprezentatív erejűnek minősíthető adatok in—

kább csak a csoportok egészét jellemzik, mint az oda sorolt egyes (al)ágazatokat.

Érdekes az a módszertani figyelmeztetés is,

hogy az ágazatot és a telepnagyságokat leíró gyakorisági adatok kölcsönösen függnek egy- mástól, illetve átfedik egymást. Például bizonyos juttatások sűrűbben fordulnak elő a kész—

termék-előállító ágazatokban, mint a szolgál- tató jellegűekben, és inkább megtalálhatók a legalább 500 dolgozót foglalkoztató telepeken, mint a kisebbekben. Csakhogy a késztermék- előállító egységek mérete általában nagyobb, mint a (széles értelemben vett) szolgáltatóké, ami nehezíti a tisztánlátást. Közelebbről: a késztermékgyártó dolgozók egyharmadát 500- nál több főt foglalkoztató egységekben ta- láljuk, míg ugyanilyen nagyságú telepeken a szolgáltatásokban a dolgozóknak csupán az ötöde tevékenykedik.

A vizsgálat a juttatások és az ellátások követ- kező csoportjaira terjedt ki:

1. egészségügyi ellátás,

2. nyugdíjalapok és tőkefelhalmozási rendszerek, 3. juttatások munkaképtelenség esetére,

4. életbiztosítás,

5. üzetett távolléti idők, 6- más inttatások és ellátások.