"A Magyar Academia körül". A Magyar Tudományos Akadémia kutatóbázisának helyzete

,,A' MAGYAR ACADEMIA KCRUL"

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMlA KUTATÓBÁZISÁNAK HELYZETE

TOLNAl MÁRTON

,,. .. többek között nem egy kérdezi azt is magában, tán még an- nak sorát sem véve ki, kik az Academia felállításához járultak, vagy azt legalább megtapsolták: valljon nem lett volna—e iobb s' czélszerűbb, inkább akármi ollyas másra, mi a' gyakorlati életbe vág, például politechnikum felállítására egyesülni, mint annyi kí- állító erőt költeni puszta philológíai társaság megindítására..."

(Széchenyi István)

A Magyar Tudományos Akadémia 1987. évi CXLVll. közgyűlésén a főtitkár és a főtitkárhelyettesek az akadémiai kutatóbázis hatodik ötéves tervidőszaki ered—

ményeiről adtak számot, Ósszeállitásunkban a kutatóbázis fejlődését, a változó—

sok tendenciáit kíséreljük meg bemutatni a kutatási—fejlesztési statisztika adatai alapján. A hatodik ötéves tervidőszaki fejlődés értelmezéséhez szükségesnek vél- tük a korábbi tervidőszakok áttekintését. a kutatóbázis kialakulásának. változásá- nak szemléltetését.

KUTATÁS ÉS FEJLESZTÉS. HELYUNK A VILÁGBAN1

A világgazdaság kihívásai, a hetvenes, nyolcvanas években a kormányzatokat arra kényszerítik, hogy a korábbiaknál is erőteljesebben forduljanak segítségért a tudományhoz és a technikához. A magyar népgazdaság a többi szocialista ország- hoz hasonlóan elérkezett a fejlődés azon szakaszába, amikor előtérbe került a termelés minőségi jellemzőinek javítása és ennek alapvető feladataként a tudo- mányos—technikai haladás gyorsítása. A tudományos kutatás céljait a tudomány belső fejlődésének motívumai mellett egyre inkább a társadalom és a gazdaság

? Források: A kutatási bázis és fejlődése. 1966. Statisztikai időszaki közlemények 122. köt. Központi Sta- tisztikai Hivatal. Budapest. 1968. 72 old.: Tájékoztató a tudományos kutatás fontosabb statisztikai adatairól.

1966., 1967. és 1968. évi kötetek. MTA Tudományszervezési Csoport. Budapest.; Tudományos kutatás és fe]- lesztés, 1969. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1970. 158 old.; A tudományos kutatás c. kiadvány megfelelő évi kötetei. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest; Az UNESCO Statistical yearbook, (Science and technology) megfelelő évi kötetei. UNESCO. Paris.: Tudományos kutatás és fejlesztés c. kiadvány meg- felelő évi kötetei. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest; Tudományos kutatás és fejlesztés. Előzetes ada- tok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986. 22 old.; A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési be—

számolói (.,Fehér könyvek") megfelelő évi kötetek: A Magyar Tudományos Akadémia 150 éve adatokban (1825—1975). Főszerkesztő: Szalai Sándor, Szántó Lajos, Akadémiai Kiadó. Budapest. 1975. 140 old; A Ma- gyar Tudományos Akadémia másfél évszázada, 1825—1975. Főszerkesztő: Pach Zsigmond Pál. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1975. 547 old : Tudomány- és műszaki politika a fejlett és közepesen fejlett országokban.

Szerkesztő: Vas-Zoltán Péter. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1982. 289 old.

TOLNAI: AZ MTA KUTATÓBÁZISA

657

helyzete. orientációja. az ebből származó kényszerhelyzetek. a szabadságfokok együttes hatása befolyásolja. Magyarországon is jól érzékelhetők azok az irány—

módosulások, amelyek a célratörőbb. jobban a gazdasági haszonra irányuló. gyor—

sabb műszaki fejlődést szolgáló kutatási feladatokat helyezik előtérbe.

Az európai tudományügyi miniszterek második konferenciájának (MINESPOL

ll) nemzeti tudománypolitikai dokumentumai és az UNESCO összefoglaló elem- zése a kutatás—fejlesztés terén a világban érzékelhető elmozdulásokat a követ—

kezőkkel szemléltetik.

A tudomány- és műszaki politika szerepe, súlya az 1970-es években szinte a

világ minden országában megnőtt. A kutató—fejlesztő (K—l—F) irányítótestületek szá-

ma szaporodott. a kormányzati döntéshozatal irányába tolódott el. A kutatáster- vezés a tőkés országokban is meghatározóvá lett. A K—l—F személyi állomány a fej- lett országok lakosságának átlagosan 1.5 százalékát teszi ki. a kutatók és mérnö—

kök aránya 7,5 ezrelék. A társadalomtudományokban tevékenykedő kutatók ará—

nya az 1970-es években dinamikusan nőtt, de továbbra is a műszaki tudományok-

ban foglalkoztotott kutatók száma a legnagyobb. A K—l—F személyi állomány növe—

kedésével párhuzamosan emelkedtek a ráfordítások is, melyek értékét az infláció erőteljesen rontja. A ráfordítások forrásstruktúrája megváltozott, csökkent az álla- mi költségvetés aránya, és nőtt a termelőszektor hozzájárulása. Jelentősen növek-

szika felsőoktatási szektor szerepe és súlya. Az alapkutatások aránya stabilizá—

lódott, az alkalmazott kutatások aránya némileg csökkent, és a kísérleti fejlesztés növekedése figyelhető meg.

Az UNESCO statisztikai évkönyveinek adatai alapján a világon 1980—ban ku—

tatásra—fejlesztésre fordított összege 208 milliárd dollárra becsülhető. a tudósok, mérnökök állománya pedig 3.8 millió fő. Ez a létszám 1970—hez képest tíz év alatt mintegy másfélszeresére. a ráfordítások pedig folyó árakon számítva 3.3-szeresükre nőttek. Európa (Szovjetunióval együtt) részesedése a K—l—F anyagi eszközökből 103 milliárd dollár (mintegy 50 százalék), a tudósok. mérnökök tekintetében pedig 2.2 millió fő (mintegy 60 százalék).

Magyarország 1980-ban a K—l—F—tevékenységben a föld népességében elfog- lalt arányát meghaladó módon részesedett, az európai országok között azonban helye kedvezőtlenebb. A ..világösszesenhez" viszonyítva Magyarország népessé- gének aránya 2.4 ezrelék, a KwLF ráfordításainak aránya 3.8 ezrelék, a tudósok, mérnökök részesedése pedig 5,8 ezrelék. Európa (a Szovjetunióval együtt) adatá- hoz viszonyítva Magyarország népességének aránya 14,3, a K—l—F—ráfordításoké 7.6, a tudósoké, mérnököké pedig 9.9 ezrelék.

A tízezer lakosra jutó tudósok és mérnökök száma alapján Magyarország (!

középmezőny végén található, ez a mutató az európai szocialista országok mind- egyikében (1982-ben) kedvezőbb.

Az országok sorrendje a tudósok, mérnökök tízezer lakosra jutó száma alapián, 1982

1. Német Demokratikus Köztár— 8. Német Szövetségi Köztársa—

saság . . . 72,4* ság" . . . 20.8*

2. Szovjetunió . . . 53.0 9. Magyarország . . . 20,5 3. Bulgária. . . 47,0 10. Finnország . . . 19.7*

4. Japán . . . 39.4 11.Hollandia** . . . 19.7' 5. Csehszlovákia . . . 36.1 12. Norvégia . . . 18.8 6. Egyesült Államok" . . . . 30,3 13. Olaszország . . . 9,1*

7. Lengyelország . . . 21.8 14. lrország . . . 8.9

' 1981. évi adat.

" A társadalom- és humántudományok megfigyelése nem teljes körű.

4 Statisztikai Szemle

658 TOLNAi MÁRTON

Az 1980. évi K—l—F-ráfordítások dollárban kifejezett adatai alapján Japán 23- szor. a Német Szövetségi Köztársaság 19-szer. Norvégia 9—szer, a Német Demokra—

tikus Köztársaság 4—szer. Hollandia 3-szor, Olaszország 2.5-szer, Csehszlovákia 1,8-

szer. Lengyelország 1,4-szer. Belgium 1.2—szer nagyobb összeget fordított kutatásra és fejlesztésre, mint Magyarország.

Magyarország dollárban kifejezett egy lakosra jutó 1980. évi K—l—F-ráfordítá- sához képest a Német Szövetségi Köztársaság fajlagos K—l—F-ráfordítása 5-szörös, a Német Demokratikus Köztársaságé 4-szeres. Hollandiáé 2,5-szeres. lapáné 2—sze-

res, Norvégiáé 1.8-szeres. Dániáé 1.5-szeres, Belgiumé és Csehszlovákiáé 1,3—sze—

res. Finnországé 1.1—szeres volt. (Megjegyezzük. hogy az UNESCO statisztikai év-

könyve az adatokat 1980-ban az akkori 1 dollár : 23.1 forint szorzóval számította.

Az azóta bekövetkezett árfolyamváltozósok miatt a fent bemutatott pozícióink jóval

kedvezőtlenebbek.)

A MAGYARORSZÁG! KUTATÁSl—FEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉG FÖBB JELLEMZÖI 1985—BEN

Hazánkban a kutatási—fejlesztési tevékenység statisztikai megfigyelése (K—l— F- statisztika) 1985—ben 1300 kutatóhelyre terjedt ki. E kutatóhelyeken összesen 77 684- en dolgoztak. ami az aktív keresők 1.58 százaléka. Ez az arány kismértékben csök- kenő tendenciát mutat. 1976-ban 1.62, 1981-ben 1.67 százalék volt. (Teljes munka- idejű létszámra — FTE -— átszámítva az összes dolgozók száma 48 745 fő, az aktív keresők 099 százaléka.) A kutatók, fejlesztők száma 36 753, ami a diplomás aktív keresők 7.5 százalékát jelenti. Az arány jelentős csökkenést jelez, nem annyira a kutatók száma csökkenésének. inkább a felsőfokú képzés dinamikus növekedésé—

nek tulajdoníthatóan. (FTE-full time eauivalent.)

A tudományos fokozattal (akadémikus. tudomány doktora, kandidátus) ren—

delkezők száma 1985—ben 8661 fő volt. a diplomás népesség 1.47 százaléka.

A kutatási—fejlesztési ráfordítások összege 1985-ben 27 612 millió forint volt

(a GDP 2.67 százaléka). A K—l—F-ráfordítások redukált (a kutató—fejlesztő helyeken

végzett kapcsolódó tevékenységek -— termelés, szolgáltatás —-, továbbá a jóléti és

egyéb feladatok ráfordításai nélkül számítva) összege 1985-ben 24 375 millió forin—

tot tett ki (a GDP 236 százaléka).

A K—l—F-tevékenység típusaira vonatkozó adatok azt mutatják, hogy 1985—ben az alapkutatások aránya a K—t—F—ráfordításokból 10,5 (a munkában levő témákból 122 százalék) volt. Az alkalmazott kutatások a ráfordítások 29.5 (a témák 32.11) százalékával rendelkeztek. A kísérleti fejlesztés aránya a K—l— F-ráfordításokból 59,5.

a témákból 55,4 százalék. 1976 és 1985 között az alkalmazott kutatások és a kísér- leti fejlesztés' arányainak kismértékű növekedése és az alapkutatások csökkenése tapasztalható. (Az alapkutatási ráfordítások mélypontja 1984-ben volt 9.7 száza-

lékos aránnyal.)

A Kd—F területén munkában levő témák. feladatok száma 1985—ben 31 139 volt — az elmúlt 10 évben lényegében nem változott —. ami azt jelenti, hogy egy

—- teljes munkaidőre átszámított — kutató átlagosan 1.4 témát művelt.

A kutatóhelyeken a találmányi és újítási adatok a témaszámokhoz képest sze- rények. 1985—ben belföldön 1106 bejelentett találmány és 901 megadott szabada—

lom volt, a külföldön bejelentett találmányok száma 1940, a megadott szabadal-

maké pedig 1108 volt. A K—PF-statisztika 1985-ben 4181 bejelentett és 2441 elfoga-

dott újítást tart számon.

Kedvezőbbek a kutató—fejlesztő helyek publikációs adatai.

Az MTA KUTATÓBAZISA

659

1. tábla

A publikációs tevékenység a kutató—fejlesztő helyeken

1976. 1981 . 1985.

Pu blikácio'

__ duévben 7(dará b)

Magyar nyelven

könyv . . . . . . . . . 1 005 946 1 191

cikk . . . . . . . . . . 12412 11981 14084

értekezés . . . 603 474 473

ldegen nyelven

könyv . . . 252 231 383

cikk az akadémiai aktákban . 1540 2251 2640

cikk külföldi szakfolyóiratokban 3 586 4 027 5 284 Egyéb közlemény . . . 5788 6031 7551

Figyelemre méltó az idegen nyelvű publikációk számának növekedése.

Ha a K—i—F—helyek adatait felügyeleti szervek szerint elemezzük. akkor a Mű- velődési Minisztérium a kutatóhelyek 45.6 és a minősítettek 40,8 százalékával az első helyen állt, a ráfordítások tekintetében azonban (8.7 %) poziciója kedvezőt—

len. Az lpari Minisztérium a ráfordítások 542. a teljes munkaidejű kutatók (FTE)

42,8 százalékával rendelkezett. miközben a minősítettek aránya csak 6.9 százalék volt, és a tárca a K—i—F—helyeknek csak 13.8 százalékát felügyelte. A Magyar Tudo-

mányos Akadémia a kutatói létszám (124 ola). a K—l—F—ráfordítás (13.ő %) és a tu—

dományos fokozattal rendelkezők (17,1 %) viszonylag kiegyenlített arányával a

K—i—F-helyek 2.9 százalékát felügyeli (36 intézet, 2 egyéb K—j—F-hely, 73 támogatott kutatóhely).

2. tábia

A kutató—fejleszto" helyek felügyeleti szervek szerint, 1985

dA

! '-

K—i—F- ösgzles kutgtók unity: psszes Kinni'ctt Felügyeleti szerv helyek dolgozók (FTE) fokán,-zsák.?! raforditas temak

kezők

i megoszlása (százalék) —

Magyar Tudományos Aka—

démia . . . . . . . 2.9 9.4 12,4 17,1 13.8 5,4

Ipari Minisztérium . . . 13,8 40.8 42,8 6.9 54.2 47,0

Mezőgazdasági és Élelme— —

'zé'sügyi Minisztérium . . 179 122 9.7 11,1 7.5 12,3

Művelődési Minisztérium . . 45,6 18.8 152 40,8 8,7 18,ó

Egészségügyi Minisztérium . 139 8.4 6,6 19.6 3.3 3.7

Egyéb tárcák . . . . . 5.8 _ 10.3 13.4 4,4 12,5 129

Összesen 100,0 100,0 100,0

100,0 100.0 100,0 A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KUTATÓBÁZISA

Az akadémiai kutatóbázis helyzetének értékelése céljából a tárgyalt időszakot három szakaszra osztjuk. Először megvizsgáljuk a fejlődési tendenciák alakulását az 1970—es évek előtt. majd az 1970—es években. Ezt követően külön fejezetben fog-

lalkozunk az Akadémia kutatóbázisának 1981—1985. évi fejlődésével.

4).

660 TOLNA! MÁRTON

Fejlődési tendenciák az 1970-es évek előtt

A szocialista tipusú akadémiák egyik fő jellemzője, hogy a tudomány műve—

Iésében nemcsak testületein. tagjain keresztül vesz részt, hanem széles körű ku—

tatóintézeti hálózattal is rendelkezik.

1. Az intézethálózat kialakulása. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóin—

tézeti hálózatának kiépítése az ötvenes évek elején a természettudományok terü-

letén indult meg, ezen belül is elsősorban a fizikai kutatások bázisának létrehozása

kezdődött meg. Az 1950—ben alapitott Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) mel—

lett 1954—ben létrejött az Atommagkutató Intézet (Debrecen) és az Elméleti Fizikai Kutatócsoport. A nemzetközileg is elismert matematikai kutatások továbbfejleszté—

sének és alkalmazásának elősegítése érdekében 1950-ben megalakult az Alkalma—

zott Matematikai Kutatóintézet (1955—től Matematikai Kutatóintézet). 1951—ben át- vette az Akadémia a Csillagvizsgáló Intézetet. 1952-ben létesült a Központi Kémiai Kutatóintézet, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet. A biológiai kutatások fej—

lesztése a Biokémiai Intézet és az Agrobiológiai Intézet (1950), majd 1954—től a Ge- netikai Intézet felállításával kezdődött meg. Ezt a kutatóbázist szélesítette az Okta—

tásügyi Minisztériumtól 1951—ben átvett tihanyi Biológiai Kutatóintézet, majd a Vác—

rátóti Botanikai Kutatóintézet (1952).

Az agrárkutatások akadémiai fejlesztését segitette, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1953-ban átadta a Magyar Tudományos Akadémiának a martonvásá—

ri Mezőgazdasági Kutatóintézetet, az Intézet tangazdaságát. az Állategészségügyi Kutatóintézetet és két évvel később az Agrokémiai Intézetet. Ugyancsak 1955-ben jött létre a Talajbioiógiai Kutatólaboratórium Sopronban. A mezőgazdasági üzem- szervezési kérdések tanulmányozására alakult meg 1957—ben a Mezőgazdasági Územtani Intézet.

A műszaki kutatások intézményeinek nagyarányú fejlődése az akadémiai kuta—

tóhálózaton kívül bontakozott ki. Az elméleti jellegű műszaki és geotudományok akadémiai bázisának kiépülése csak az ötvenes évek közepétől indult meg. 1952- ben létrejött ugyan a Méréstechnikai és Műszerügyi Intézet, amely magába olvasz- totta az 1950-ben felállitott Elektronmikroszkóp Laboratóriumot, de feladatai csak részben voltak kutatási jellegűek. 1955-ben alakult meg a Geofizikai Kutatólabo- ratórium is, a Geodéziai Kutatólaboratórium Sopronban és a Geokémiai Kutatóla- boratórium. 1956-ban határozat született (: Kibernetikai Kutatócsoport létrehozá—

sára. 1957-ben létrejött az Olajbányászati Kutatólaboratórium és 1958-ban a Mű- szaki Fizikai Kutatóintézet.

Az akadémiai társadalomtudományi kutatóbázis kifejlesztése az Oktatásügyi Minisztériumtól három intézet (a Nyelvtudományi Intézet, a Történettudományi In—

tézet, a Földrajztudományi Kutatócsoport) átvételével 1951—ben kezdődött meg.

1953-ban a nagy hagyományokkal rendelkező népzenekutatás továbbfejlesztése ér—

dekében megalakult a Népzenekutató Csoport. 1954—ben létrejött a Közgazdaság—

tudományi Intézet, 1955-ben az Akadémia átvette az Oktatásügyi Minisztériumtól a Dunántúli Tudományos Intézetet, a Gyermeklélektani Intézetet, az Igazságügy—

minisztériumtói az Állam- és Jogtudományi Intézetet, és ugyanebben az évben meg—

kezdődött az lrodalomtörténeti Intézet szervezése. 1957—ben alakult meg a Filozó—

fiai Intézet.

Annak ellenére. hogy az első években sok szervezési—tervezési feladatot kel—

lett a fiatal intézeteknek megoldaniuk. az akadémiai intézetek többsége az ötve- nes évek végére szervezetileg megerősödött, több közülük szakterületük szakmai és ideológiai központjává lett.

AZ MTA KUTATÓBÁZISA

661

Az akadémiai intézetek kutatási feltételeinek biztosítása, a műszerszükséglet

jobb kielégítése céljából az Akadémia 1952-ben átvette 0 Kutatási Eszközöket Gyártó Vállalatot. Az Akadémia újjászervezését követően jelentős anyagi befek—

tetésekkel helyreállította és az ország egyik legnagyobb és legfontosabb tudomá—

nyos könyvtárává fejlesztette az Akadémiai Könyvtárat.

1958 és 1961 között az Akadémia kutatóintézeti hálózatában több mint tíz in—

tézet alapítására. illetve átszervezésére került sor. 1958—ban létrejött a Régészeti Kutatócsoport. a Napfizikai Obszervatórium, a Műszaki Fizikai Kutatóintézet, a Szte-

reokémiai Kutatócsoport: 1960—ban megkezdte működését az önálló Automatizálá—

si Kutatólaboratórium, az lpargazdaságtani Kutatócsoport (jelenleg lpar- és Vál- lalatgazdaság—kutató Intézet) és a Műszaki Kémiai Kutatóintézet; 1961—ben alakult meg a Bartók Archívum és a Kémiai Szerkezeti Kutatólaboratórium. 1959—ben a Köz—

ponti Fizikai Kutatóintézet az országos Atomenergia Bizottság közvetlen irányí- tása alá került (1966-ig), 1960—ban a Talajbiológiai Laboratórium beolvadt (: Talaj- tani és Agrokémiai Kutatóintézetbe.

Az első Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv (OTTKT) kidolgozása, a népgazdaság távlati fejlesztési tervének előmunkálatai, az Akadémia feladatainak módosulása, a tudomány művelésének középpontba állítása napirendre tűzte a kutatóhálózat részletesebb elemzését és a kiemelt területek megjelölését. A kiemel—

ten fejlesztendő intézetek legtöbbje a hatvanas évek folyamán jelentősen fejlődött, különösen a Központi Kémiai Kutatóintézet, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóinté- zet. a Műszaki Kémiai Kutatóintézet, az Automatizálási Kutatóintézet, az Agrár—

gazdasági Kutatóintézet (korábban: Mezőgazdasági Uzemtani Intézet, amely 1964—

ben átkerült a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá). a Mezőgazdasági Kutatóintézet. a Talajtani és Agrokémiai Intézet, valamint az Allategészségügyi ln- tézet.

1963 és 1965 között további új intézetek jöttek létre: 1963-ban a Szociológiai

Kutatócsoport és a Mikrobiológiai Kutatócsoport; 1965-ben a Gyermeklélektani ln—

tézet átszervezésével a Pszichológiai Intézet, az Afro-Ázsiai Kutatóközpont. 1967—

ben a Néprajzi Kutatócsoport, 1969-ben a Művészettörténeti Kutatócsoport. és meg-

kezdődött Szegeden a Biológiai Telep építése.

Több önálló intézet vagy kutatócsoport felállítására vonatkozó javaslat tanszé- ki kutatócsoportok formájában valósult meg, vagy a meglevő intézetek feladatkö—

rének kibővítésével és az intézetek továbbfejlesztésével teremtődtek meg a kuta-

tási feladatok megoldásához a szükséges feltételek. Az Akadémia vezetésének se-

gítése és a tudományszervezési kutatások fejlesztése céljából 1967-ben kezdte meg

munkáját a Tudományszervezési Csoport.

Az Akadémia intézethálózata 1969-re lényegében kialakult. A 43 intézet kö—

zül 16 a társadalomtudományok, 4 a kémia, 7 a műszaki és földtudományok, 3 az agrártudományok, 2 az orvostudományok, 4 a biológia, 7 a matematika, fizika és

csillagászat területén működött.

2. Támogatott kutatóhelyek. Az akadémiai kutatásokban jelentős szerepet töl—

töttek be az egyetemi tanszékek, könyvtárak, múzeumok, levéltárak és más nem főhivatású kutatóhelyek. Már az 1940-es évek végén a Magyar Tudományos Tanács kialakította az egyetemi kutatások támogatásának gyakorlatát a céltámogatások bevezetésével. A támogatásnak ezt a formáját az Akadémia átvette és továbbfej- lesztette. Folytatta a céltámogatást, anyagi feltételeket teremtett az akadémiai té- mák kutatásához; segéderői állásokat szervezett az egyetemeken dolgozó vezető tudósok kutatómunkájának támogatására, majd kutatói állások egyetemi tanszé—

kekre történő fokozatos kihelyezésével is szélesítette az egyetemi kutatóbázist.

662 TOLNAi MÁRTON

A tanszékeknek nyújtott akadémiai támogatás 1954-től jelentősen emelkedett. A

támogatott kutatóhelyek száma 1954—ben 227 volt, a tanszékeken akadémiai állás?"

ban 100—an dolgoztak. és a támogatás összege 6.2 millió forintot tett ki. 1957-ben 287 kutatóhelyet 438 fő létszámkerettel és 19,6 millió forinttal támogatott az Aka—

démia; ez az Akadémia tudományos kutatásokra fordított költségeinek 23,7 szá-

zalékát jelentette. Az egyetemi kutatások akadémiai támogatása különösen fontos volt azokban az években. amikor a szakemberképzés nagyarányú kiszélesedése ml- att a megnövekedett oktatási feladatok háttérbe szorították az egyetemeken a tudo- mányos munkát. A támogatott kutatóhelyek —- az intézethálózat intenzív fejleszté—

sének szakaszában — az intézetesítés bázisát. csíráit jelentették.

A támogatott kutatóhelyek nagy száma azonban megnehezítette irányításu—

kat, a támogatás szétforgácsolódott, hatékonysága csökkent. Az elnökség már az 1958. évi közgyűlésen a támogatási rendszer felülvizsgálását sürgette, javasolta a támogatások kevesebb kutatóhelyen történő összpontositását, tanszéki kutatócso- portok alakítását. 1960—1961—ben jelentős előrehaladás történt a támogatott tan—

széki kutatások koncentrálásóban, 1962—ben a támogatott kutatóhelyek száma 198- ra csökkent. ugyanakkor a támogatás összege növekedett. és csaknem 30 millió fo—

rintot tett ki.

1962-ben az első OTTKT és a hozzákapcsolt pénzügyi forrás: a Tudományos Ku- tatások Fejlesztési Alapja (TKFA) kapcsán a támogatási rendszerbe az egyeteme- ket felügyelő más tárcák is bekapcsolódtak. A támogatott kutatások anyagi—mű- szerezettségi körülményei kimutathatóan kedvezőbbé váltak a nem támogatott tan- széki kutatóhelyekhez viszonyítva.

3. Anyagi, személyi feltételek. Az akadémiai kutatóhálózat az 1960—es évek-

ben mennyiségileg jelentősen fejlődött. Tíz év alatt (1958—1968) a kutatóhelyeken (intézetek, tanszékek) dolgozók száma 2041 főről 5347 főre, a költségvetésből a kutatásra fordított összeg 1049 millió forintról 384,7 millió forintra emelkedett. Az 1960-as évek folyamán kedvezően változtak a kutatások anyagi feltételei. Új inté—

zeti székházak épültek. és különösen az évtized második felében jelentősen javult az ellátottság a kutatási eszközökkel. Míg 1961-ben az intézetek állóeszközeinek bruttó értéke 500 millió forint volt, 1968-ban meghaladta az 1800 millió forintot.

Az akadémiai kutatóhálózatban dolgozók létszáma alapján a tudománycso—

portok részesedése az 1958. és az 1968. évi létszámarányokat összehasonlítva a következő képet mutatja.

3. tábla

A dolgozók megoszlása tudományágak szerint 1958. 1968.

Tudományág ————M M ww— —————

évben (százalék)

l

Természettudományok . . . 50.1 57,2 Ebből:

matematika, fizika . . . '32,3 35.3

kémia. . . 9.8 14,5

biológia. . . . . . . 8,0 7.4

Műszaki tudományok . . . 11,9 15.15

Orvostudományok . . . . 8.6 6,5

Agrártudományok . . . . 10,7 6.7

Tórsadalomtudományok . . 18.7 14.0 Összesen 100,0 100,0

AZ MTA KUTATÓBÁZISA 663

Bár az akadémiai társadalomtudományi kutatóbázis létszáma 1958 és 1968 kö- zött mintegy 80 százalékkal nőtt. fejlesztése nem követte a társadalomtudományok—

kal szemben támasztott követelmények növekedését.

Fejlődési tendenciák az 1970-es években

A hazai kutatóintézeti hálózat az 1970—es évek elejére lényegében kialakult.

Az MSZMP Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei a gazdasági nö—

vekedés jellegével összhangban leszögezték azt az igényt. hogy az extenzív fej- lődésről át kell térni az intenzív szakaszra. Ez a továbbra is növekvő ütemű kuta- tási támogatások mellett a meglevő bázis anyagi—műszaki feltételeinek javítását.

a tematikai koncentrációt, a kutatás fajlagos mutatóinak emelését tűzte napirend—

re.

1. Az íntézethálózat fejlődése. Új kutatóintézetek létesítését csak kivételesen indokolt esetben lehetett kezdeményezni, elsősorban olyan új, fejlődő tudomány- területeken, amelyeknek művelése egyetemi tanszéki keretekben kellő hatásfokkal nem valósítható meg. Az Akadémia ezt szem előtt tartva az alábbi területeket ítél- te olyannak, amelyek intézetalapítást, illetve jelentősebb átalakítást igényelnek:

— a biológiát, amelynek komplex művelésére felépítette és 1973-ban megindította a 'négy intézeti egységet magában foglaló Szegedi Biológiai Központot (SZBK);

— a számítástechnikót, amelynek összefogottabb művelése érdekében az Automatizálási Kutatóintézet és a Számitástechnikai Központ egyesítésével és a szervezeti koncepció módo-

sitá'sával létrehozta (: Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetet (1973);

— a világgazdasági kutatásokat, amelyek mélyreható és sokirányú művelése céljából Világgazdasági Kutatóintézetté szervezte át az Afro—Ázsiai Kutatóközpontot (1973);

-— a pedagógiát, amelynek korábban igen elhanyagolt szinvonalát kívánta emelni a Pedagógiai Kutatócsoport felállításával (1972).

Az intenzív fejlődés jegyében a kutatási kapacitások bizonyos koncentrációja ment végbe:

— a Geocléziai és Geofizikai Kutató Intézet (Sopron) létrehozásával a Geodéziai és Geo- fizikai Laboratóriumok, valamint az ELTE Szeizmológiai Obszervatórium egyesítése útján

(1972);

— a Központi Kémiai Kutató Intézetnek és a Kémiai Szerkezeti Kutató Lalboratóriumnak

"Központi Kémiai Kutató Intézet néven való egyesítésével (1973);

-— a Zenetudományi intézet és a Népzenekutató Csoport egyesítésével (1974).

Látható. hogy az 1950-es és az 1960-es évek intézetalapitó lendülete nem foly—

'tatódott a negyedik ötéves tervidőszakban. és az ötödik ötéves tervidőszakban még ennél is szórványosabb volt.

A kutatóintézetek száma 1975 és 1980 között már nem változott. Bizonyos mó- dosulások mégis történtek: a Geokémiai Kutatólaboratórium több más tanszéki ku- tatócsoporttal együtt intézetté (Természettudományi Kutatólaboratórium) alakult át, a Közgazdasági információs Csoport pedig beolvadt a Közgazdaságtudományi

Intézetbe.

A kutatóintézetek belső struktúrájának alakulását is a stabilitás jellemezte.

.csak néhány módosulás történt. A Magyar Dunakutató Állomás a Botanikai Kuta- tóintézet tudományos osztályává szerveződött át. A Szegedi Biológiai Központ Bio-

kémiai intézetének Enzimológíai Részlege Enzimológíai lntézet néven — a Szegedi

Biológiai Központ szervezeti keretein belül —- önálló intézetté lett. Kisebb átszer-

vezésre került sor a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben. a Történettudomá-

nyi intézetben. a Filozófiai intézetben. a Világgazdasági Kutatóintézetben. (: Mate-

664 TOLNAi MÁRTON

matikai Kutatóintézetben, a Pszichológiai Intézetben, a Szociológiai Kutatóintézet- ben.

2. Támogatott kutatóhelyek. Nagyobb változások voltak az akadémiai támo—

gatásban részesülő tanszékek, illetve tanszéki kutatócsoportok területén. Ez a bő—

zis — a támogatások egy részének az egyetemeket felügyelő minisztériumokhoz (Oktatási Minisztérium. Egészségügyi Minisztérium. Mezőgazdasági és Élelmezés—

ügyi Minisztérium) történő átszervezése folytán — az 1970. évi 148—ról 1974—ben 106-

ra. majd 1980-ban 85—re csökkent. Az évtized végéig az akadémiai költségvetési

előirányzat összegének mintegy 7 százalékát jelentik a támogatások. az árbevéte—

lekkel növelt előirányzatoknak pedig körülbelül 3.5 százalékát.

A tanszéki támogatási rendszer átszervezésének alapelveit a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága 1972. szeptember 1—jei állásfoglalása határozta meg.

amely szerint növelni kell az egyetemi kutatások szerepét. és fokozottabban kell

kiaknázni az egyetemi kutatóbázisban rejlő lehetőségeket.

A Magyar Tudományos Akadémiának ebben a kérdéskörben kettős feladata volt. Részt kellett vennie egyrészt a felsőoktatási intézményekben folyó kutatás anyagi. személyi és irányítási feltételeinek javítását szolgáló intézkedések megho- zatalában. másrészt a komplex feladattal összhangban ki kellett dolgoznia a tan—

széki támogatás ésszerűbb formáit, és meg kellett szüntetnie. illetve át kellett ad-

nia a koncepcióba nem illő támogatásokat. A feladat megoldása ellentmondásos volt. a támogatások átadása sok szubjektív, sőt személyi ellenállásba ütközött.

1977—ben az Akadémia tudományági és funkcionális főosztályai kidolgozták az akadémiai támogatások szervezeti és finanszírozási irányelveit. gyakorlati megol—

dásait. Ennek értelmében az MTA célmegbízásként is ad támogatást a Központi Kutatási Alap (KKA) terhére az akadémiai tanszéki kutatócsoportoknak, főként az Akadémia megoldandó kiemelt feladatainak elősegítése érdekében. A támogatá- sok átadásának tapasztalatai azt mutatják. hogy az Akadémia által átadott koráb- ban támogatott tanszéki kutatóhelyeken jelentősen romlottak a kutatási feltételek, az átvételkor adott egyetemi garanciák ellenére. E probléma mögött az a tény hú- zódik meg, hogy az akadémiai támogatások rendezésével egyidejűleg (sőt azt kö- vetően sem) történt meg megnyugtató módon az egyetemi kutatások komplex fel—

tételeinek kifejlesztése.

3. Személyi feltételek. Az 1970-es évek elején meghirdetett intenzív fejlődés elvének ellenére, különösen 1970 és 1975 között, de még az ötödik ötéves tervpe—

riódus első felében is kifejezetten extenzív fejlődést mutat a kutatóintézeti dolgo- zők és kutatók létszámának alakulása. 1970 és 1977 között az összes dolgozó lét—

szám a másfélszeresére emelkedett, így évi átlagos növekedése 6.1, a kutatóké pe- dig 7.8 százalék volt. Legdinamikusabban a műszaki és természettudományok te—

rületén működő intézetek létszáma emelkedett (1977—ben 1970-hez képest 182. il—

letve 164 százalék). Legkisebb volt a növekedés az agrártudományokban, 7 év alatt összesen 8 százalék és a társadalomtudományokban 15 százalék. A természet- és műszaki tudományok területén működő intézetek létszámának dinamikus emelke—

déséhez nagymértékben hozzájárult. hogy lehetővé vált vállalatok vagy más szer-

vek megbízását elfogadni és a szerződéses árbevételek terhére kutatói és egyéb személyzetet foglalkoztatni. A vállalati megbízások a termelésfejlesztési feladato—

kon kívül az ún. tudományos szolgáltatásokra (mérések, szakvélemények, számí- tások stb.) vagy speciális ismereteket. felszerelést igénylő egyedi, kisszériás ter—

mékek előállítására is irányulhatnak.

1977 után szinte valamennyi tudományterületen megtorpant a létszámemelke—

; dés. sőt effektív létszámcsökkenés volt tapasztalható. 1980-ra az összes intézeti lét—

AZ MTA KUTATOBAZISA 665

szám mintegy 4,5 százalékkal volt kisebb, mint 1977-ben. Emelkedett viszont a ku- tatóhelyeken a tudományos fokozattal rendelkezők száma. A támogatott kutatóhe- lyeket is beleszámítva, 1976 és 1980 között számuk mintegy 135 százalékkal nőtt

(820-ról 932-re), s együttesen a kutatói kapacitás mintegy 30 százalékát jelentették.

Növekedett valamelyest az Akadémia kutatási súlya az országos bázison belül: az

intézeti szellemi kapacitást tekintve 8 százalékról 8.6 százalékra nőtt, az egész aka—

démiai bázist tekintve elérte a kutatóhelyeken foglalkoztatottok 10 százalékát.

A kutatóintézetekben foglalkoztatott dolgozók létszáma alapján arányeltoló—

dások következtek be az egyes tudományterületek között.

4. tábla

A kutotóintézetekben foglalkoztatottak megoszlása tudományágak szerint

A kutatóintézeti foglalkoztatottak

megoszlása az

Tudományóg __—

1970. l 1980.

évben (százalék)

Természettudományok . . . 61,7 65.8 Műszaki tudományok . . . 8.7 10,0 Orvostudományok . . . . 3.4 2.6

Agrártudományok . . . . 6.9 6.2

Társadalomtudományok . . 19,3 15,4

Összesen 100,0 100,0

Az 1970-es évek végére (: társadalomtudományok. az agrárkutatások és az or- vosi kutatások területén foglalkoztatottak aránya csökkent.

Az intézetekben az egész időszakot tekintve az összes létszám évi átlagban 3.7 százalékkal nőtt, az ötödik ötéves tervidőszak tartama alatt azonban már csak

átlag 2 százalékkal. A kutatói létszám mindvégig gyorsabban emelkedett. mint a

dolgozói létszám. A kutató—segéderő arány az említett tendenciák eredőjeként nem javult jelentősen, 1980—ban is csak 23 százalék volt a segéderők aránya az összes

létszámon belül.

A kutatói kapacitás tematikai koncentrációját részben a kiemelt kutatásokban való részvétel aránya jellemzi. Az 1970—es években az OTTKT. valamint az egyéb tár- caszintű és az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Bizottsága által ajánlott témák jelentették a prioritásokat. Becslések szerint 1976—ig az Aka—

démia intézetei és kutatóhelyei kapacitásuknak mintegy 60, 1980-ig pedig 75—80 százalékát a kiemelt területeken mozgósították.

A kutatási kapacitást jellemzi még a kutatott és a befejezett témák száma. Az ötödik ötéves tervidőszak alatt az akadémiai kutatóhelyeken mintegy 6000 témát

kutattak. ebből 1860 témát eredményesen befejeztek. Ez utóbbiak közül 478 téma

eredményének hasznosítását még a tervidőszakban megkezdték.

4. Ráfordítások és gazdálkodás. Az akadémiai kutatási—fejlesztési ráfordítá- sok az 1970-es években dinamikusan emelkedtek. 1980-ra az 1970-es ráfordítás több mint háromszorosára nőtt, az átlagos növekedési ütem évente 13 százalékos volt. Ez a növekedés gyorsabb a K—l—F—szektor országos összes ráfordításainak emel-

kedésénél. melynek fő oka a szerződéses munkák mennyisége. Az összes K—l—F-rá—

fordítás az évtized alatt két és félszeresére nőtt, átlagos növekedési üteme 10 szá-

óóó TOLNAi MÁRTON

zalékos volt. (Az ötödik ötéves tervidőszaki összes országos K—l—F—ráfordításoknak

a nemzeti jövedelem implicit árindexével korrigált indexei alapján az évi átlagos

növekedés 4.1 százalékos.) ,

Az akadémiai ráfordításokon belül a folyó költségek a négyszeresükre nőttek, s ez évi 16 százalékos átlagos növekedést jelentett. E költségtípus növekedése is magasabb az országos átlagnál mintegy 6 százalékponttal. Fordított a helyzet vi- szont a beruházásoknál, ahol az akadémiai növekedés az országos átlag alatt ma- radt: évi átlagban 5.8 százalék az országos 6.2 százalékkal szemben. A beruházási összegek az évtized alatt csak 75 százalékkal emelkedtek. és az évtized második felében 60 százalékkal haladták meg az első öt évit.

Az évtized alatt a ráfordítások növekedése azonban nem volt egyenletes, má—

sodik felében elég erőteljesen lelassult, bár még ekkor is 10 százalék fölött maradt

a folyó költségek dinamikája. a beruházások növekedési üteme pedig egy száza—

lékponttal magasabb volt átlagban, mint a negyedik ötéves tervidőszak idején. A

visszaesés azonban már 1980-ban megkezdődött. csökkent az összes ráfordítás s

ezen belül főleg a beruházás.

A ráfordítások tudományáganként az egész időszakot tekintve az 5. tábla sze—

rint oszlottak meg.

5. tábla

_ A ráford/fosok megoszlása tudományágak szerint

Ráfordítások

l összesen

Tudományág aránya _ .,

(százalék) lZ—Iilrltl?

Természettudományok . . . 75.0 12 942,2 Műszaki tudományok . . . 11,8 2 035,1

Orvostudományok . . . . 1.5 267,6

Agrártudományok . . . 5.3 9159 Társadalomtudományok . . 6.4 1 097.6

Együtt ! 1oo,o l17258,4

A vizsgált időszak alatt a természettudományok és a műszaki tudományok sú- lya emelkedett. a többi tudományágé pedig csökkent. legnagyobb mértékben az agrártudományoké.

A folyó költségek dinamikája a különböző tudományágakban az alábbi válto- zatos képet mutatja.

6. tábla

A folyó költségek növekedési üteme

Az átlagos növekedési ütem (százalék)

,, a !ermé- a műszaki , a társa- _,

idoszak szettudo mdomá- az orvos- az agrai- dalom- az osszes

mányok- mányok- tudomá- tudoma— tudomá- tudoma—

ban ban nyokban nyokban nyokbon nyokban

... ] l [ 3

1970—1975 . . l 19,5 l 27.7 ! 8,0 10.1 l 12,5 18,0

1975—1980 . . 1 159 ] 8.1 1o.2 4.5 ! 9.0 13.o

1970—1980 . . : 17.7 l 17.5 l 9.1 a 7,3 l 10.7 mo

l i

AZ MTA KUTATÓBÁZISA 667

Legmagasabb volt a növekedés üteme a műszaki és a természettudományak—

ban, legalacsonyabb az agrártudományokban. Lényegében ebben az évtizedben ellátási gondok nem merültek fel, bár igen jelentősen mérsékelték a dinamikát az időközben bekövetkezett nagymértékű áremelkedések.

A beruházások tudományágankénti alakulását az összes beruházás idősza- konkénti adataival szemléltetjük.

7. tábla

A beruházások alakulása tudományágak szerint

A beruházások összege (millió forint)

ld" a termé— _ _ , a társado- __

oszak szettudo- a muszaki az orvos- az agrár- lomtudo— az osszes mányok— tudomá- tudomr'w— tudamá— mányok- tudomá—

ban nyokban nyok'am nyokban ban nyokban

l §

'1971—1975 . 1 2962 I 1212 l 183 l 165,0 74.0 1 674.7

'1976—1980 . 1 941,6 5559 l 33,0 l 79.9 66.8 2 677.2

Összesen ! 32318" 677,1 i 51,3 § 244,9 ] 140,8 i4351,9

; , l

Az agrár— és a társadalomtudományokban az időszak első felében voltak je- lentősebb beruházások, a műszaki tudományokban az 1970—es évek végén. A ter- mészettudományokban viszonylag egyenletes és felfutó tendenciájú volt a beruhá-

zási aktivitás.

A negyedik ötéves tervidőszakban került átadásra a Szegedi Biológiai Köz- pont. a Budaörsi úti telep toronyépülete, a Mezőgazdasági Kutatóintézet fitotron—

üzeme, a Csillagvizsgáló Intézet piszkéstetői III. sz. megfigyelő kupolája, a KFKl

termohidraulikai nagyberendezése, a Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet szék- háza stb.

Az ötödik ötéves tervidőszak alatt is több jelentős építési beruházás került át—

adásra: 1976—ban az Olajbányászati Kutatólaboratórium épülete Miskolcon; 1977- ben a KFKI Szilárdtest—technológiai l. épülete, valamint az R—4O számitógépterme;

a Dunántúli Tudományos intézet székháza; 1978-ban a Budaörsi úti összevont ku—

tatótelep befejező üteme, a Központi Kémiai Kutató Intézet (KKK!) szerveslabor épülete, valamint az Oktatási Minisztériummal közös beruházásban a Műszaki Ké- miai Kutatóintézet új kutatóépülete.

Jelentős összegeket fordított az MTA kutatási műszerek és számítástechnikai eszközök beszerzésére is.

Az elektronika alkalmazásának kiterjesztésével párhuzamosan nőtt a kutató—

munka hatékonyságát segítő analizátorok és közvetlen számítógép-kapcsolatban dolgozó műszerrendszerek iránti igény. itt a méréstechnika egyéb területeinél je—

lentősebb számú beruházás történt.

Az állóeszközök nettó értéke a bruttó érték arányában az évtized során jelen—

tősen, az évtized első éveire jellemző 70—72 százalékról 67 százalékra esett. A leg- nagyobb mértékű értékcsökkenés a természettudományok területén volt, ahol 1980- ban már csak 63 százalékot tett ki az eszközpark nettó értékének aránya. (Ezt a problémát súlyosbítja, hogy az akadémiai intézetek számára engedélyezett 6 szó- zalékos amortizációs leírási kulcs nem fejezi ki az állóeszközök tényleges és er-

kölcsi avulásának mértékét. A valóságos értékcsökkenést a becslések szerint kö-

rülbelül 12 százalékos leírási kulcs fejezné ki. ez felelne meg a körülbelül 8 éves átlagos élettartamnak.)

668 TOLNAI MÁRTON

Az évtized során elég jelentős változások voltak az akadémiai intézetekben

folyó kutatások típusainak egymás közötti arányaiban.

8. tábla

A különböző kutatástípusok részesedése az ősszköltségekből

Az Az A

alap- alkalma- kisérleti Év kutató sak mg,) ráta" fel I::kne'

aránya a témák költségei alapján (százalék)

1970 . . . . . . 58.6 28.4 13.0

1975 . . . . . . 49,2 27.31 23,5

1980 . . . . . . 45,6 37,0 17.4

Az alapkutatások részesedésének csökkenése mellett az egy alapkutatási té-

mára jutó átlagos költség emelkedett, az időszak második felében több mint 70

százalékkal.

Az intézeti saját szervezetben felmerülő költségek között jelentősen emelke-

dett a tudományos szolgáltatás. de főképpen a termelőtevékenység aránya.

9. tábla

A tudományos szolgáltatás és a iermelőtevékenyse'g költségrészesedése

33232; A termelő—

! v'ken - szolgálta— esggmy

tásra

Év ..

a sajat szervezetben végzett tevékenység

költségeiből fordított költségek aránya (százalék)

1970 . . . 2.8 8.6

1975 . . . 5.3 189

1980 . . . 4.7 262

A termelőtevékenység költsége a természettudományokba sorolt intézetek—

nél volt a legmagasabb: 332 százalék. Az alapkutatások költségeinek aránya az átlaghoz képest legalacsonyabb a műszaki kutatásokban volt: 13.6 százalék.

A gazdálkodásban bekövetkezett változások a legjellemzőbb és legnagyobb hatású befolyást az akadémiai bázisra a szerződéses kutatások rendszerének be- vezetésével gyakorolták. A szerződéses árbevétel az 1970. évi mintegy 155 millió forintról a hétszeresére nőtt, ami azt jelenti. hogy az intézetek e tevékenységükkel

az MTA számára az állami költségvetésből biztositott összegeket megkétszerez—

ték. Ez az anyagi lehetőség nagymértékben hozzájárult az intézetek belső anyagi—

műszaki fejlődéséhez. korszerűsödéséhez. valamint az árbevételek bizonyos hánya- dának központosítása révén a Központi Kutatási Alap (KKA) konstrukciójához. A KKA az egyetlen olyan pénzforrás, amely sem keletkezésében, sem odaítélésében nem determinált. nagyságrendileg (: fejezetszintű évi rendes költségvetési kutatási

támogatásnak'körülbelül 10 százaléka.

AZ MTA KUTATÓBAZlSA 669

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóbázisának helyzete, fejlődése a hatodik ötéves tervidőszakban

Társadalmi—gazdasági céljainknak megfelelően a felsőszintű párt- és állami

határozatok alapján a hatodik ötéves tervidőszakban megkezdődött a hazai ku- tató—fejlesztő hálózat átalakítása. Ezt megelőzően kialakult a kutatás—fejlesztés közép- és hosszú távú tervezésének rendje, létrejött az Országos Középtávú Kuta—

tási—Fejlesztési Terv (OKKFT), napirendre került az országos távlati tudományos

kutatási terv (OTTKT) felülvizsgálata, majd lezárása, javaslat készült a tudományos minősítés fejlesztésére és az egységes kutatóképzés kialakítására. módosult a mű—

szaki fejlesztés és költségvetési kutatás finanszírozása. Javaslatok készültek a kutatásirányítás fejlesztésére. elkészült a kutatóhálózat átalakításának terve, amely elsődlegesen a kutatóintézeti hálózat átalakítását irányozta elő, majd előírta a vál- Ialati és felsőoktatási kutatóhálózat átalakítását, illetve fejlesztését.

1. Szervezeti változások az intézményhálózatban. A hazai kutatóhálózat to- vábbfejlesztésével összefüggő teendőket a Tudománypolitikai Bizottság 1980-ban fogalmazta meg. Határozata szerint a kutatóhálózat (főhivatású kutatóintézetek, egyetemek, vállalati és egyéb kutatóhelyek) távlati fejlesztésének érdekében bá—

zisfejlesztési és átalakítási tervet kellett készíteni.

A fejlesztési terv fokozatosan megvalósítandó céljai a következő főbb alapel- vekre épültek:

— a tudományos és össztársadalmi szempontból nagy jelentőségű. sokoldalú megkö- zelítést igénylő, interdiszciplináris és több ágazatot érintő problémák'kutatását kutatóköz- pontokban célszerű folytatni;

— a közvetlen gazdasági célra irányuló (műszaki és agrár) kutató—fejlesztő munkát műszaki és gazdasági megfontolások alapján

—- vállalati kutatóhelyeken,

—- több érdekelt vállalat közös kutatóintézeteiben,

—— vállalat, tröszt keretében külön egységenként működő kutatóintézetekben.

—— fejlesztő vállalatok keretében

célszerű végezni;

— a nem közvetlen társadalmi—gazdasági célra irányuló (természet— és társadalomtu—

dományi) kutatómunkát elsősorban egyetemek. levéltárak, országos könyvtárak és múzeumok keretében, valamint keretintézetekben célszerű végezni:

— a bázísfejlesztési terv kidolgozása során kell meghatározni azokat a természettuda- mányi és komplex társadalomtudományi kutatómunkát végző kutatóintézeteket, amelyeknél a kutatóintézeti forma fenntartása távlatilag is indokolt.

Az átszervezés az MTA hálózatát is érintette. így 1980 óta a következő válto- zások történtek.

A Pedagógiai Kutatócsoport 1981-ben a Művelődési Minisztérium felügyelete

alá került. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) 1981-ben

megalakult az akadémiai Közép- és Kelet-Európai Kutatási Központ.

1982-ben létrejött az MTA lntézetközi Békekutató Központja. 1984—ben meg- alakult — több meglevő kutatóhelyi egységből -— a Regionális Kutatások Központja.

A Tudományszervezési Csoport 1981 óta Kutatásszervezési Intézet néven. költ—

ségvetési szervként, egyéb kutatóhelyként működik. Az MTA támogatott kutatóhe—

lyeinek munkáltatói és gazdálkodási felügyeletét 1983 óta az MTA Kutatásszerve—

zési Intézetének osztálya, a Támogatott Kutatóhelyek Irodája látja el. 1985—ben az Akadémiai Kutatási Alap (AKA) és az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA)

pályázatainak lebonyolítására MTA KSZI Országos Tudományos Kutatási lroda lé-

tesült. (Ez utóbbi 1986 októberétől az MTA Központi Hivatalában önálló részleg- ként működik.)

670 TOLNAI MARTONí

A természettudományi kutatóhálózatban 1981-ben megszűnt az Akusztikai Ku—

tatólaboratórium. A KFKI Szilárdtest Kutatóintézete kettévált, létrejött a Szilárdtest—

fizikai Kutatóintézet és a Mikroelektronikaí Kutatóintézet. Akadémiai felügyelet alá;

került a Növényvédelmi Kutatóintézet. Az Olajbányászati Kutatólaboratórium Bá—

nyászati Kémiai Kutatólaboratórium néven, módositott tevékenységgel működik. Az Veszprémben működő Műszaki Kémiai Kutatóintézet kutatási tevékenysége kap- csolódik a Veszprémi Tudományos Felsőoktatási Céltársulásba: összevonásra került a Napfizikai Obszervatórium és a Csillagvizsgáló Intézet Csillagászati Kutatóinté—

zet elnevezéssel. 1984-ben létrejött a MTA Regionális Kutatások Központja, mely a' korábbi Dunántúli Tudományos Intézetből, a Földrajztudományi Kutatóintézet AI- földi Osztályából, Területfejlesztési Osztályából és Településkutató csoportjából"

alakult.

Kivált az akadémiai kutatóhelyek sorából a Mikrobiológiai Kutatócsoport. A.

tihanyi Biológiai Kutatóintézet profilja jelentősen megváltozott, és Balatoni Limno- Iógiai Kutatóintézet néven az elképzelések szerint a jövőben keretin'tézetként fog működni. A Vácrátóti Botanikai Kutatóintézetben nagyobb súlyt kapnak az ökoló—

giai kutatások, amit az Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet új elnevezése is tük- röz.

Az MTA főtitkára 1981 októberében irányelveket tett közzé a kutatóintézetek nyitottabb. rugalmasabb működési formáinak bevezetéséről. Ezzel összefüggésben a társadalomtudományi területen létrejött a Népgazdasági Jogi Társulás, a termé—

szet- és műszaki tudományi kutatóintézeteknél pedig négy vállalkozási forma ala-

kult ki.

A vállalati szerződések keretében folyó munka az intézetek tevékenységének szerves részévé vált. Mig 1968—ban a szerződéses tevékenységből származó árbe—

vétel 60—70 miIIió forint körül mozgott, 1985-ben meghaladta az 1,7 milliárd lo- rintot.

Az MTA—intézetek részvételével az első gazdasági társulások 1978-ban alakul- tak, de többségük 1981 és 1983 között jött létre. 1983 végén 7 akadémiai kutató—

intézet összesen 22 társulásban vett részt (9 a számítástechnika, 4 a mikroelektro—

nika, 3 a gépipar, 3 a biológia—biotechnika és 3 a mezőgazdaság területén léte—

sült).

1983 végén a 21 természet- és műszaki tudományi kutatóintézet közül 7 inté—

zetben összesen 109 intézeti gazdasági munkaközösség működött (ezek taglétszáA ma 757 volt. közülük 242 fő kutatói állományban), és számuk 1983 óta tovább emel- kedett.

Az Akadémia intézményhálózatában egyre fontosabb szerepet tölthetnek be a leányvállalatok és a részvénytársaságok. 1984 óta működik az Izotóp Intézet le- ányvállalata. amely kereskedelmi tevékenységet folytat. 1984—ben kezdte meg mű—

ködését a SZTAKI leányvállalata, az SZBK részvételével megalakult a Biotechnika Rt, amely nagy értékű biotechnológiai termékek előállítására specializálódott.

'A tervidőszakban a már jelzett változások az Akadémia kutatóhelyei tekinte—

tében kiegyenlítették egymást, számuk 1981 óta 38. (Ebből 36 kutatóintézet és 2 egyéb kutatóhely.) A 36 kutatóintézetből 15 a társadalomtudományi, 14 a termé- szettudományi, 4 az agrártudományi, 2 a műszaki tudományi és l az orvostudomá—

nyi kutatóhely. Mindkét egyéb kutatóhely a társadalomtudományi ágazatba tarto—

zik.

Az akadémiai kutatástámogatás az átadási folyamat lezárulása óta megálla- podott, 1983 óta lényegi változás nem követk-ezett be. A támogatott kutatóhelyek száma 1985-ben 68 volt (39 természettudományi, beleértve az agrár—, orvos- és mű—

AZ MTA KUTATOBAZISA

671

szaki tudományt és 29 társadalomtudományi). Tíz egyetemen működik akadémiai tanszéki kutatócsoport. számuk 22 (19 természettudományi és 3 társadalomtudomá—

nyi). Az MTA 12 egyetemen támogat összesen 39 (19 természettudományi. és 20

társadalomtudományi) tanszéki kutatóhelyet; az egyéb támogatott kutatóhelyek (közgyűjtemények) száma 7 (ebből 1 természettudományi és ó társadalomtudomá-

nyi).

A támogatott kutatóhelyek két fő típusra tagolhatók: az egyik a viszonylag nagy létszámú kutatócsoportok. amelyek a kapcsolódó tanszékekkel együtt ,.kis in—

tézetek"—nek tekinthetők, jelentős tényezői nemcsak az akadémiai, hanem az or- szágos kutatóbázisnak is. Nemzetközi kapcsolataik kiterjedtek, külföldi vendég- kutatóik szóma évről évre nő. Nem egy közülük kísérleti üzemmel, műhellyel rendel- kezik. és megbízások révén jelentős árbevételre tesz szert. A másik csoportba azok a kutatóhelyek tartoznak. amelyeknek támogatása az egyetemeken és a közgyűj- teményekben szakmai hiányt pótol.

2. Létszómok, személyi feltételek. Az akadémiai kutatóhelyek dolgozóinak lét- száma az 1981. évi 7271 főről 1985—ig 7305 főre, azaz négy év alatt mindössze 34 fővel nőtt. (Az 1980. évi adatokhoz viszonyítva az 1985-ös létszám 96 fős csökkenést mutat.) Ezen belül a kutatás—fejlesztés területén foglalkoztatott tudományos kuta- tók és diplomás műszakiak együttes, teljes munkaidőre számított létszáma minden tudományágban nőtt. négy év alatt összesen 164 fővel, miközben az ugyancsak közvetlenül a kutatótevékenységben részt vevő segéderő és kisegítő személyzet szá—

ma csökkent. Az MTA támogatott kutatóhelyeín 1985-ben 530 fő dolgozott. mely- ből a kutatók száma 249 volt.

Az összlétszám hatodik ötéves tervidőszaki stagnálása, illetve a korábbi idő—

szakhOZ—viszonyi'tott csökkenése a Tudománypolitikaí Bizottság (TPB) 1980. évi ku- tatáintézeti létszámcsökkentési határozatának következménye. A TPB az MTA fel- ügyelete alá tartozó kutatóintézetekben 1985. december 31—ig a létszám 7 száza—

lékosrcsökkentését írta elő, ami az 1978. december 31—i munkajogi létszám alapul- vételével 530 főt jelentett. A korábbi határidőre történő végrehajtással összekap—

csolt' kedvezmények miatt az előirt létszámcsökkentést az MTA területén 1982 vé- géig megvalósították.

A'létszámcsökkentés ellenére az akadémiai kutatóbázis létszámadataí a ha—

todik ötéves tervi országos K—l—F-adatok tendenciájához képest kedvezőbb képet adnak, ami az MTA-nak és kutatóintézményeinek feladatbővülésével és más fő- hatóságtól az MTA-hoz történő intézetáthelyezéssel is magyarázható. Hazánkban a K—l—F—helyeken foglalkoztatottak összlétszáma 1985-ben az 1981-es létszámhoz viszonyítva 6.8 százalékos csökkenést mutat. az akadémiai kutatóbázis összlétszá—

ma viszont 0.5 százalékos növekedést jelez. Az országos tényleges kutatói—fejlesz- tői létszám —— ugyanezen időszakban — 0.6 százalékkal csökkent, az akadémiai ku—

tatói állomány 4.2 százalékkal nőtt.

Hasonló eltéréseket mutatnak a teljes munkaidőre átszámított kutatói létszám—

adatok is. Az összes kutatóhelyeket tekintve 0,9 százalékos emelkedéssel szemben az akadémiai bázis kutatói létszáma 6.3 százalékkal nőtt. Kedvező az összlétszám változásának tendenciája is.

Az akadémiai dolgozók összes számában és a kutatási segédszemélyzet szá- mitott létszámában a legnagyobb a csökkenés a természettudományok területén.

A segédszemélyzet csak az agrártudományok területén nőtt, s jelentősebb létszám-

emelkedés is általában csak ott mutatkozott. (Ez utóbbi azonban nem jelentett

új felvételeket. hanem egy kutatóintézet és vállalata közötti létszám-átcsoportosí—

tást)

672 TOLNAI MÁRTON

Az akadémiai kutató—fejlesztő tevékenységben az egy kutatóra jutó segéderő és kisegítő személyzet számát a 10. tábla szemlélteti. (A számítások teljes munka—

idejű dolgozókra átszámított adatokon alapulnak.)

10. tábla

Az egy kutatóra iutó segéderő és kisegítő személyzet alakulása a hatodik ötéves tervidőszakban

1931. 1982. 1983. 1934. 1985.

Tudományág

évben (fő)

Természettudományok . .l UBB 0.61 0.63 0,61 0,63

Műszaki tudományok .l 0.65 0.35 022 027 026

Orvostudományok . .l 1,55 1.452 1.26 1.11 1.23

Agrártudományok 0.75 0.80 0,71 0,77 0,82

Társadalomtudományok 0.18 0.14 0.17 0.15 0.17

Osszesen. 0.64 0,48 0,46 O,45 0.46

l

Az ellátottsági mutató az összes kutatóhelyhez hasonlóan kedvezőtlenül ala—

kult. A legkirívóbb csökkenés a műszaki tudományokban volt. Itt azonban nem elsősorban arról van szó, hogy eláramlik az intézetekből a segéderő. sokkal in- kább arról, hogy átcsoportositják a szolgáltató és a kísérleti termelőtevékenysé—

gekre.

Az MTA kutatóbázisában a tudományos fokozattal rendelkezők számának nö- vekedése az országos átlagtól elmarad. Amig 1985-ben Magyarország K—l—F—he- lyein majdnem 5400 fokozattal rendelkező személy volt, az 1981. évi létszámhoz képest 11,3 százalékkal több. addig az akadémiai bázisban dolgozó körülbelül 920 fő az 1981-es állományhoz képest csak 7.5 százalékkal nőtt. Igaz viszont. hogy az akadémiai kutatóhelyeken legalább minden negyedik kutató. fejlesztő rendelke—

zik fokozattal. mig országosan csak minden hatodik.

Az MTA kutatási kapacitását jellemzi a hatodik ötéves tervidőszakban kuta- tott közel 7500 témához kapcsolódó figyelemreméltó publikációs tevékenység. A KlF-helyeken dolgozók publikációs tevékenységét a 11. táblában összefoglalt adatok szemléltetik.

11. tábla

A publikációs tevékenység a hatodik ötéves tervidőszakban

A Wm- Ebből az MTA

helyekef' állományába tartozóké irt publi-

Fublikóció kóciók

összes szám az összes száma szerint százaléka-

(db) (db) ban

Magyar nyelven

könyv . . . . . . . . 5402 1007 18.45

Cikk . . . 66 608 6 510 9.8

értekezés . . . . . . . 2372 364 15.3

ldegen nyelven

könyv . . . 1 607 288 179

cikk akadémiai aktákban . . 12 958 2 225 172 cikk külföldi szakfolyóiratokban 23 865 5 008 21,0 Egyéb közlemény . . . 35 062 7176 20,5

AZ MTA KUTATÓBÁZISA 673

Az MTA K—j—F-bázisában dolgozó —— teljes munkaidejű dolgozóra átszámított — kutatók, fejlesztők 12 százalékos arányához képest publikációs tevékenységük igen kedvező. A hatodik ötéves tervidőszakban a magyar nyelvű könyvek 19. az idegen nyelvű könyvek 18, a külföldi szakfolyóiratokban megjelent cikkek 21 százalékát az akadémiai állományba tartozó kutatók irták.

3. Ráfordítások, anyagi ellátottság. A K—l—F- terület hatodik ötéves tervidőszaki

anyagi ellátottságát romló tendencia jellemezte. Amíg a K—j—F országos ráfordí-

tások (folyó áron) évi átlagos növekedési üteme az ötödik ötéves tervidőszakban 93 százalék volt, addig a hatodik ötéves tervidőszakban az évi átlagos növekedés

csak 4.7 százalékot tett ki.

Az MTA ráfordításainak (folyó áron) alakulása a hatodik ötéves tervidőszak- ban az országos adatokhoz hasonló tendenciájú, csak kis mértékben kedvezőbb;

az évi átlagos növekedés 5.3 százalékos.

Az országos ráfordításoknak a nemzeti jövedelem termelése implicit árindexé- vel korrigált indexei évi átlagos 1.46 százalékos csökkenést mutatnak., ami szem—

lélteti a hatodik ötéves tervidőszaki ellátottság tényleges tendenciáit. (Ez a visz- szaesés a nemzeti jövedeleménél nagyobb mértékű. A hatodik ötéves tervidőszak

idején tehát visszájára fordult az a tudománypolitikai célkitűzés. hogy a K—j—F—rá—

fordítások a nemzeti jövedelem növekedésénél nagyobb arányban emelkedjenek.) Az akadémiai kutatóhelyek ráfordításainak a nemzeti jövedelem implicit ár- indexével korrigált indexei azt jelzik. hogy a ráfordítások évi átlagos csökkenése az

MTA esetében 0,9 százalék.

12. tábla

A K—l—F—ráfordítások alakulása

1981. 1 1982— 1983. 1984. 1935.

Ráfordítás

évben

MTA—kutatóhelyek ráfordítása

Millió forint. . . 2914 2719 2995 3 262 3 406

Folyó áras index (előző év

: 100 ..0) . . . 110,7 93,4 110.2 108.9 104.4

Összehasonlító áras index

előző év : 100,.0 . . 1042 87.11 104,3 102.5 982

1980. év : 100,0 . . . 1042 91,1 95,0 97,5 95.6

Összes ráfordítás

Millió forint. . . 23 367 24 773 23 549 25 979 27 612

Folyó áras index (elöző év

: 100 .O). . . . 106,4 106,0 95,1 1103 1063

Összehasonlító áras index

előző év : 100, 0. . . 1002 99,2 90.0 103,9 100.0

1980. év : 100,0 . . . 100,2 99,4 89.5 92,9 92,9

* A folyó áras indexek a nemzeti jövedelem ún. implicit árindexével korrigálva.

A K—j—F-beruházások a hatodik ötéves tervidőszakban igen kedvezőtlenül ala- kutak. Szembetűnő, hogy az Akadémia beruházásainak csökkenése az 1981—1983.

években igen jelentős, az 1980-es évihez képest az országos K—l—F—beruházások visszaesésénél is erőteljesebb volt. 1984- ben és 1985—ben viszont az összes kutató—

hely K—j—F beruházásának változásánál kedvezőbb lehetőségei voltak az akadémiai

intézeteknek.

5 Statisztikai Szemle