A CAMBRIDGE—l NOVEKEDÉSI MODELL FEJLÓDESE
RICHARD STONE
A cambridge-i növekedési modell tervezeteként ismeretessé vált ökonometriai modellezési tevékenység körvonalai 1960—ban kezdtek kibontakozni. Az alkalmazott közgazdasági szakon (Department of Applied Economics) betöltött igazgatói állá- somról öt évvel korábban mondtam le. amikor is jelenlegi tanszékemre kineveztek.
Ez kutatóhely; igy abban egyeztünk meg, hogy kutatócsoport áll rendelkezésemre, s mindnyájan ennek a szaknak az épületében nyerünk elhelyezést. A csoport lét—*
száma 5—10 fő között mozgott. kivéve 1963—tól a hetvenes évek elejéig, amikor maxi—
málisan 5 főnyi — pénzügyi kérdésekkel foglalkozó —- részlegünk is működött. Ez
utóbbinak külön pénzügyi fedezete volt, és sohasem kapcsolódott be egészen a fő kutatási témába.Pénzügyek
Az alkalmazott közgazdaságtani szak 1945—ben történt felállítása óta állandóan
külső pénzforrásokra volt utalva. Az Egyetem csak az igazgató fizetését vállalta ma- gára, s a szak folyó kiadásait kezdetben a Rockefeller—alapítványból fedezték. Ké—sőbb juttatásokat kaptunk a Nuffield-alapitvónytól, a Leverhulme-tröszttől, a Ford- alapitványtál és sok más helyről.
A növekedésimodell—tervezettel kapCSOlatos munka megindulásakor, 1960—ban a Ford-alapítvány volt a finanszírozó. A segélyösszeg kimerülésekor jött létre a Brit
Tórsadalomtudományi Kutatótanócs (British Social Science Research Council), amely
átvette a modelltervezet finanszírozását is. Később olyan értelmű döntés született.hogy azok a kormányszervek, amelyek munkánk potenciális felhasználói, járuljanak
hozzá anyagilag a kutatás finanszirozósához. A Technológiai Minisztérium és a
Központi Statisztikai Hivatal ezt el is vállalta. A Technológiai Minisztérium helyét később a Kincstár foglalta el, legújabban pedig az lparügyi Minisztérium is hozzá- járul a terv finanszírozásához. Az utóbbi években a Cambridge-i Egyetemet is fel- kérték. hogy ne csak természetben. hanem készpénzzel is járuljon hozzá a költsé—gekhez. A természetbeni hozzájárulás az elhelyezést, a könyvtárat, a számitógép- kapacitást és az adminisztárciót jelenti. Jelenlegi költségvetésünk, amely természe-
tesen lényegesen magasabb a korábbinál, évi 65 000 fontot tesz ki.
Úgynevezett pénzügyi részlegünk finanszírozása különállóan történt, s ebben az Angol Bank, London városának különféle intézményei és a Központi Statisztikai Hivatal vett részt. Abban reménykedtünk, hogy a modellünkben ábrázolt reálszfé—
rához a gazdaság pénzügyi szférójónak modelljét csatolhatjuk. Ez azonban, amint látni fogjuk, nem történhetett meg.
STONE: A CAMBRIDGE-l MODELL 237
Kiadványok ':
Több száz, elsősorban belső szétosztásra szánt vitaanyagtól, valamint nagy—
számú tolyóiratcikktől eltekintve, kutatási eredményeink két kiadványsorozatban je- lentek meg. Az első sorozat Programme for Growth címmel 1962 és 1974 között je- lent meg. és tizenkét kiadványt foglalt magában. A nagyformátumú fűzött példányok alkalmasak statisztikai táblázatok bemutatására. A második sorozat, a Cambridge Studies in Applied Econometrics 1975—ben indult. Ezek az előbbinél kisebb alakú, kemény kötésű kiadványok. Eddig két kötet jelent meg. a harmadik nyomdában van.
Kiadónk, a Chapman ond Hall cég nagy készséggel járt a kezünkre olyan érte-
lemben. hogy vonzó külsejű könyvek kerüljenek a piacra viszonylag mérsékelt áron.Az első modell
Első sorozatunk legelső számát, az A Computable Model of Economic Growth (A gazdasági növekedés számszerűsíthető modellje) c. kiadványt (10). amely cél- kitűzésünket és a készülő modell jellemvonásait ismertette, Alan Brownnal közösen írtuk. A modell dezaggregált és középtávú modell volt. Nem előrejelzési céllal, ha- nem azért készült. hogy a gazdaságpolitikának különböző hipotézisrendszerek való—
színű következményeinek lejátszásával segítségére legyen. Társadalmi jóléti függ- vényt nem tartalmazott. optimalizálási kérdéseket nem érintett, s így nem operált az olydn közgazdász fogalmaival sem. aki a gazdaságpolitikus helyébe kíván lépni. Az elméleti közgazdásznak lehet a szóban forgó tárgyban saját véleménye, és ezt elő is adhatja, de nem valószínű. hogy olyan mértékben értheti a gazdaságpolitika po—
litikai és kormányzati feltételeit, mint a hivatásos gazdaságpolitikusok.
Első modellünk nagyjából a következőképpen körvonalazható. A célul kitűzött év termékár—vektorából és a fogyasztási függvények sorozatából indulunk ki. Ezek ismeretében kiszámítjuk a pénzkiadásoknak azt a szintjét, amely a bázisidőszakhoz képest a reálfogyasztás adott növekedésének felel meg. Ennek segítségével ki lehet számítani a fogyasztási kiadások szerkezetét a kitűzött évben. E bemutatás kedvéért a fogyasztási függvények mind a lineáris kiadási rendszer egyenletei voltak; a kö—
vetkezőkben azonban már nem törekedtünk az árukra és szolgáltatásokra fordított állami folyó kiadások modellezésére. Becsléseink inkább a kormányzat ilyen irányú
ismert szándékain alapultak.
Ha ismerjük a végső fogyasztás elemeit és azokat az elvárásokat. hogy ezek—
nek évről évre milyen arányban kell nőniök a kitűzött évet követően, az input-output rendszer folyó— és tőkekoetficiensei segítségével meghatározhatjuk az árutermelés vektorait, valamint azt, hogy az árutermelésből mekkora részt kell beruházási cé—
lokra fordítani.
A továbbiakban a következő kérdést vetjük fel: ha adott a rendelkezésre álló munkaerő, és van egy sor termelési függvényünk -— például CES-típusú termelési függvények —. hogyan kell elosztanunk a munkaerőt az egyes termelőágazatok köv- zött. és mekkora állóeszköz-állományra van szükség a kívánt termelési szint eléré- séhez. A kérdésre meg tudunk felelni, ha feltételezzük, hogy az erőforrások elosz—
tása hatékony, így a két termelési tényező fizikai határértéke közös arányszámként értelmezhető. Az eredményt el is fogadtuk, minthogy előzetes számításaink alapján úgy tűnt. hogy a kívánt szint elérhető anélkül, hogy a múltbeli megtakarítási arány- tól nagyon el kellene térnünk. Bizonyos nehézségek mutatkoznak. ha kiegyensúlyo-
zatlan állóeszköz-állományból indulunk ki: ha bizonyos tőkejavak előállítása hosz-
szabb időt vesz igénybe; ha a kitűzött év túlságosan közel fekvő. Kísérletet tettünk ezeknek a problémáknak a megoldására legalább is elméletben.238 RICHARD STONE
Ha ismerjük a bérrátát, kiszámíthatjuk az egységnyi termelésre eső közvetlen termelési költségeket is. és ennek az információnak a birtokában újra megfontolás tárgyává tehetjük arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy mekkora pénzjövedelemre van szükség a kezdetben feltételezett teljes fogyasztási növekedés fedezésére. A jövedelem és az árak ezen új becsült értékeinek birtokában újabb számítási ciklus következik, s ezt addig folytatjuk. amíg a jövedelem és az árak a következő számítási ciklus alkalmával már nem változnak tovább. ,
Röviden: ez volt az eredeti gondolat. Nem említettem a külkereskedelmet. s bár ez szerepelt a modellben. itt nem szólok a különböző mechanizmusokról, ame—
lyek biztosítani kívánták a fizetési mérleg egyensúlyát.
A következő lépések
Kiadványsorozatunk következő három tagja a modell megvalósításához szük—
séges statisztikai előmunkálatokkal foglalkozott.
A megelőző húsz esztendő alatt egyik legfőbb törekvésem a nemzetgazdasági
számlarendszer, vagy ahogy én szeretem hívni: a társadalmi elszámolási rendszer kialakítása volt. Sorozatunk második tagja (11) tette közzé a részletes társadalmi
elszámolási matrixot (social accounting matrix) az 1960-ik évre vonatkozólag.v(1960 hosszabb ideig számításaink báziséve maradt.) Ez a matrix képezte modellünk ke—reteit. és mindnyájan egyetértettünk abban. hogy erre a keretre szükség van. Rend- szerünk 253 számlából állott. s bizonyos sajátságos vonásokkal rendelkezett. lgy
azzal, hogy a termelési számlákon megkülönböztetést tett termékek és ágazatok
között. Ez a megkülönböztetés, amely annyira lényeges az ágazati kapcsolatilmér-leg esetében. s amelyet később (: Nemzetgazdasági Elszámolások Rendszere (SNA)
újabb változata is magáévá tett (UN Statistical Office, 1968), ebben az időben még nem volt szokásos.Harmadik kiadványunk (12) ráfordítási—kibocsátási összefüggésekkel foglalko-
zott. Nyilvánvalónok látszott. hogy az ágazati kapcsolati mérlegeket fel kell újítani.sőt ki kell vetíteni a jövőbe, ha előrejelzési modellekben fel akarjuk őket használni.
Abban az időben nem volt lehetőségünk az ipar technikai fejlettségének a vizs- gálatára — később elértünk valamit ebben az irányban —, így egy kiigazítási eljá—
ráshoz folyamodtunk. Ezt a módszert röviden leírtam abban a tanulmányomban.
amelyet a Nemzetközi Statisztikai lntézet (lSl) 1961. évi párizsi konferenciájára ké-
szitettem (29); végül az alkalmazott közgazdaságtani szak következő kiadványában
(12) John Bates és Michael Bacharach bemutatták ennek továbbfejlesztését, kidol—gozását és alkalmazását. Ez utóbbi szerző tovább dolgozott a témán még azt köve—
tően is, hogy kivált a munkacsoportból. és végül a téma teljes matematikai tárgya—
lását bemutatta (2).
A kiadványsorozat következő tagja Graham Pyatt és Patricia Hutcheson közös munkája volt (13). amely az egyes ágazatok állóeszközeire. termelésére és foglal—
koztatottságára vonatkozólag közölt adatokat az 1948—1960. évi időszakra.
A modell kibővítése
Ötödik kiadványunk, The Model in its Environment (A modell és környezete) (14) elméleti jellegű volt: lényegében kibővített változatát képezte annak a tanul- mánynak, amelyet a megelőző évben készítettem a vatikáni Pápai Tudományos Aka-
démián rendezett egyhetes eszmecsere alkalmából. Ez alkalommal azt vizsgálták,
hogy mi a szerepe az ökonometriai elemzésnek a gazdasági fejlesztési tervekbenés a gazdasági hullámzások kezelésében. E tanulmányomban olyan gazdasági mo—
A CAMBRIDGE-I MODELL 239
delleket tárgyaltam, amelyeket tapasztalati tények és elméletek kombinációjaként fogtam fel, éspedig a következő vonatkozásokban: a) gazdaságpolitikai célok; b) a célok megvalósítása érdekében szükséges irányító eszközök; el végül azoknak az eseményeknek a vonatkozásában, amelyek között a gazdaságpolitikus megkísérli a gazdaság irányítását. Végezetül a gazdaság olyan duális modelljére tettem ja—
vaslatot. amely egy stabil és egy átmeneti modellkomponensből áll, és kellő rész- letességgel le is írtam ezt a modellt. A modell stabil részét egyszerűen az a modell szolgáltatta, amellyel éppen foglalkoztunk, mig az átmeneti modell —- lényegében egy programozási modell — kitűzött célja szerint át kívánta vinni a gazdaságot kez- deti állapotából a stabil állapotba. Akkoriban nem is tettünk többet ennél, s bár később ismét elkezdtünk foglalkozni a témával, sohasem becsültük meg pontosan a modellnek a paramétereit, amelyet én akkor abban a formában javasoltam. Leg- újabb munkánk, mely statikus modellünk irányításával és a gazdaság fejlődésének dinamikus modelljével foglalkozik, nagymértékben ezekből a korai elképzelésekből merít.
A stabil modell egyik jellemvonásaként bevezettük az oktatás és a szakképzés
körforgásának a problémáját. hogy meg tudjuk határozni az iparban a szakképzett munkaerő iránti keresletet és a kínálatot. Ezt az utat nem jártuk végig növekedési modellünkben, de ekkor támadt fel érdeklődésem a társadalmi—demográfiai sta- tisztika és a társadalmi folyamatok modellezése iránt. Ennek egyes eredményei az Egyesült Nemzetek Statisztikai Hivatala kiadásában 1975-ben megjelent munkában(49) láthatók.
Az első ,,felderítő" (Exploring) kötet
Sorozatunk 6. tagja, az Exploring 1970 (Az 1970. év felderítése) (15) nem első kísérletünk volt arra, hogy összeállítsuk a brit gazdaság 1970. évi képét, de ez volt a legteljesebb körű ebben a tekintetben. 1963-ban négyen: Alan Brown. Graham Pyatt, Colin Leicester és én előadásokat tartottunk a British Association for Commer- cial and lndustrial Education tavaszi ülésszakán a gazdasági növekedés és a mun- kaerő általános témakörén belül. Ezek az előadások 1963-ban meg is jelentek (3).
és becsléseket szolgáltattak 1970-ig terjedően a végső kereslet, a termelés és a fog- lalkoztatottság növekedésére vonatkozólag bizonyos ágazatokban. valamint a mun- kaerő képzettségi kategóriáiban bekövetkező változások tekintetében.
Ugyanabban az évben valamivel később, előbb említett három szerzőtársam hasonló jellegű. de bővebb tájékoztatást adott a témáról egy OECD-kutatócsoport számára. Ebben a reziduális tényező és a gazdasági növekedés problémáját tár-
gyalták (9).
1964 tavaszán előadást nyújtottam be arra a szimpóziumra, amelyet a bristoli egyetemen rendeztek a nemzetgazdasági tervezés céljából végzett ökonometriai elemzés tárgyában. Ebben (30) azokra az előzetes 1970. évi eredményekre fordítot- tam figyelmemet, amelyeket a modell kísérleti lefuttatása alkalmával nyertünk. ltt csupán azokat a gazdasági összefüggéseket írtam le. amelyek ezekre az eredmé- nyekre vezettek, és azt, hogy milyen lépéseket tettünk az eredmények javítása ér-
dekében.
Az Exploring 1970 című kiadvány — az 1970. évi előrejelzések végső eredmé- nyei -— tőleg Alan Brown műve volt. Főleg két fő feltételezés alapján végeztünk al- ternatív számításokat. Az egyik a fogyasztás 1960—1970. évek alatti növekedési arányára vonatkozott. a másik a fizetési mérleg 1970. évi állapotára. A fizetési mér-
leg meghatározott állapotát feltételezve számszerűen meg tudtuk oldani a modellt,
240 RICHÁRD STONE
mert azzal a hipotézissel éltünk, hogy a végső fogyasztásra szánt komplementáris
import exogén; hogy a közbenső felhasználásra kerülő komplementáris import ará—nyos a termelési szinttel; valamint hogy a kompetitív import egészében lineáris függ- vénye az importra fordítható pénzösszegnek, ha figyelembe vettük az exportot és a fizetési mérleg valamennyi komponensét. E függvények együtthatói, amelyeket öko—
nometriai eszközökkel aligha lehetett volna meghatározni, céljuk szerint azt kívánták kifejezni, hogyan változik a kompetitív import a belföldi kereslet rövid távú inga- dozásai következtében. Ez a kezelés nemcsak önkényes volt bizonyos értelemben, de nagyon merev is, mert ha az adott fizetési mérleg elérésének bizonyos következ—
ményei nem látszottak kívánatosnak, nem tudtuk megmondani, mit lehet tenni e következmények elhárítására. Ez a helyzet kikerülhetetlenül bekövetkezik, ha a vál-
tozókat közvetlenül vagy közvetve nem kapcsoljuk olyan kontrollváltozókhoz. ame-
lyek vagy automatikusan végzik az eredmények kiigazítását vagy manipulálhatók a kívánt változások elérése érdekében.A pénzügyi részleg programja
Amikor a pénzügyi részleget 1963—ban életre hívták, a tanszéken már több év óta folyt a nemzetgazdasági szintű és ágazati mérlegek kidolgozása. Ez a munka
!ack Revell feladata volt, és a vezetése alatt álló pénzügyi részlegnek kellett foly- tatnia és befejeznie. Ez meg is történt a Wealth of the Nation (A nemzeti vagyon)
című kiadványban (26).
Ágazati mérlegek készítése nem egyszerű feladat. Mindazoknak a javításoknak ellenére, amelyek a brit pénzügyi statisztikában történtek az 1960-as évek eleje óta.
vannak még hiányosságok. Ilyen például annak tisztázása, hogy kik a részvények kedvezményezettjei. A részvények nagy része ugyanis megbízottak nevén van nyil- vántartva, és így a regisztrált részvénytulajdonosokra vonatkozó információk nem adnak megbízható eligazítást a tényleges tulajdonosok szektorális megoszlását il—
letően. Egy 1957. évi vizsgálat folytatásaképpen 1962 és 1963 végén egyszázalékos reprezentativitású mintavételi vizsgálatot hajtottunk végre a részvénytulajdonosokra vonatkozólag. A munkát Jack Revell és John Moyle szervezték kisegítő erők közre-
működésével. Attól tartottunk. hogy a téma bizalmas volta miatt nehézségeink lesz-
nek. Valójában azonban mindenki rendkívül segítőkész volt. és a vizsgálat eredmé—nyei 1966-ban sorozatunk 7. számaként meg is jelenhettek (16).
Ezzel kapcsolatosan egy harmadik felvételre is sor került 1969 végén. Ezt John Moyle vezette és tette közzé (25).
Szubmodellek
Bár gyakran megkérdezték tőlünk: nem emelhetnénk-e ki bizonyos tevékenységi köröket az egyes ágazatok közül, és nem mutathatnánk-e be külön—külön ezeket, mindig visszautasítottuk, hogy társadalmi elszámolási matrixunkban akár az ága—
zatok. akár a termékek számát növeljük. Ennek három oka is van.
Először is: az adatok feldolgozása és felfrissítése rendkívül időigényes feladat.
Nem azért, mert ha egy újabb ágazatot vizsgálunk, az input—output tábla is megnő egy sorral és egy oszloppal, hanem azért. mert egy új elemet kell a végső termelés, az elsődleges ráfordítások. az árak stb. vektorához is csatolnunk, s a kibővített el- számolási matrixnak továbbra is egyensúlyban kell maradnia.
Másodszor: a termelő szféra részletesebb modellezése kikerülhetetlenül ver—
senyt jelent olyan kísérletekkel szemben, amelyek a modell kibővítését más, nem
kevésbé fontos vonatkozásokban kívánják. Már az Exploring 1970 megjelenésekor
A CAMBRIDGE—l MODELL
241
modellünk elég terjedelmes volt: összesen 2969 változót tartalmazott (34); ebből 752 endogén volt. amelyek 329 identitás és 423 egyenlőség segítségével voltak meg- határozhatók. Mint később, a többszektoros dinamikus modell ismertetésénél látjuk majd, a modell ennek most körülbelül a kétszeresét is meghaladó terjedelmű, s ebben a növekedésben viszonylag csekély szerepe volt az ágazatok és a termékek növekedésének.
Harmadszor: a nagyobb ágazati dezaggregációban készülő modell olyan spe—
ciális szakismereteket igényel, amelyekkel a mienkhez hasonló kutatócsoport nem rendelkezhet. Minden termelőágazaton belül vannak problémák, mint például a technikai fejlődés, a várható újítások, a piaci értékesítés. az árpolitika és egyéb kérdések, amelyeket csak olyanok ismernek, akik nagyon járatosak a szakmában.
Sok esetben felmerül az adatok bizalmas kezelésének a kérdése is, és ez vissza- tartja az ágazatokat olyan adatoknak a közlésétől, amelyekre megfelelő ágazati
modellek elkészítéséhez szükség lenne.
Ennek ellenére nem tagadható, hogy különféle célból szükség lenne a termelő szféra dezaggregáltabb kezelésére, mint ahogy ezt mi tettük. A problémát úgy pró—
báltuk megoldani, hogy bizonyos komplex ágazatokra (tüzelőanyagok, vegyipari
vagy gépipari termékek előállítása) vonatkozólag szubmodelleket hoztunk létre. Mint az Exploring 1970—ben rámutattunk. a szubmodellek célja a szóban forgó ágazati csoportok modus operandijának a kidolgozása úgy. hogy ezek csak néhány pontban csatlakozzanak a fő modellhez. Ha egyszer megoldottuk az egymással kapcsolatban álló modellek rendszerének tervezésével kapcsolatos nehézségeket, minden egyes szubmodell külön-külön kezelhető megfelelő szakemberek segítségével, a kikötött információcserétől függően. amely az adatok megkívánt bizalmas kezelését is tisz- teletben tarthatja. lgy például a fő modell meghatározhatja a különböző termék- csoportok iránt megnyilvánuló feltételezett keresletet; ugyanakkor talán nem képes v eleget mondani a termelésnek azokról a technikai feltételeiről, amelyek ismereté- ben a kereslet kielégítése érdekében a legmegfelelőbb gyártmányösszetételt megha- tározhatjuk. Ez a szubmodell feladata. amely a szakismeretek birtokában olyan gyártmányösszetételre is javaslatot tehet. amely különbözik a fő modellben implicite benne foglalttól. Ennek következménye lehet, hogy az ágazat outputjának mind in- put—összetétele, mind árszerkezete megváltozik. Ennek az újabb információnak a segítségével a fő modell .,felülvizsgálhatja" nemcsak az illető termékcsoport, hanem a más termékcsoportok iránt megnyilvánuló kereslet becsült eredményeit is. Végül ez az információcsere majdnem teljes bizonyossággal olyan stabil helyzetet eredmé—nyez, amelyben az egyes modellek által nyújtott információk már nem változnak.
Ugyanez a megközelítés alkalmazható a nem piaci tevékenységek, mint például az egészségügyi és az oktatásügyi szolgáltatások modellezésében is.
Kísérletképpen képeztünk egy szubmodellt vagy inkább annak is egy részét, amely a brit tüzelőanyag—iparra vonatkozott. Ez Kenneth Wigley műve volt, akinek különleges ismeretei voltak ezen az őt érdeklő területen. Az első rész sorozatunk 8.
tagjaként látott napvilágot (17). Az egész ökonometriai munka jóformán teljes egé—
szében a kereslettel foglalkozott. A második rész, amely a kínálattal és a szub-
modell—főmodell kapcsolattal foglalkozott. sohasem jelent meg, mert a szerző, aki egyedül lett volna képes megírni ezt, más munkahelyre távozott. Bár egy ideig még Cambridge-ben maradt. és bizonyos munkakapcsolat is volt közöttünk, a szubmodell befejezése túlságosan nagy feladat volt ahhoz, semhogy mellékfoglalkozásban meg—valósulhatott volna.
A 8. kiadvány mindamellett a szubmodell befejezésének kérdését is tárgyalta.
és a kínálati viszonyokra vonatkozó viszonylag egyszerű feltételezések, valamint a
2 Statisztikai Szemle
242 _ RICHARD STONE
földgáztermelés alakulására vonatkozó alternativ feltételezések alapján részletes
előrejelzéseket készített 1972-re. Ezek érdekes összehasonlítási lehetőségeket nyúj- tanak azokkal az 1970. és 1975. évi hivatalos előrejelzésekkel, amelyek az EgyesültKirályság Energiaügyi Minisztériuma megfelelő kiadványában szerepelnek (46).
nu
A második ,,felderíto kötet
1970—ben tettük közzé sorozatunk 9. számaként az Exploring 1972 (Az 1972. év felderítése) c. kötetet (18), amelyet Terence Barker és Richard Lecomber írt. Úgy tűnik. hogy ez kissé elkésett, ez azonban néhány gyakorlati körülménynek volt a következménye, mert a munka időben befejeződött. Előzetes változata már 1967
nyarán, pár hónappal a font leértékelése előtt elkészült a National Parts Council
részére, tájékoztató anyagként. Ez a tanulmány (5) a brit import előrejelzett alaku-' lásának várható következményeire koncentrált. 1968-ban átdolgoztuk ezt a tanul- mányt, és kibővítettük olyan értelemben, hogy a gazdaság valamennyi aspektusát átfogja. Ezek a számítások képezték azután az Exploring 1972 alapját;Az 1960-as évek folyamán a brit kormány (a National Economic Deiielopme'nt Council és a Department of Economic Affairs) időnként tervdokumentumokat bo- csátott közre (47), (44), (45). A Department of Economic Affairs 1969. évi kiadvá—
nyát Barker és Lecomber részletes elemzés tárgyává tették (6). Ez a tanulmány,
amelyet a Political and Economic Planning tett közzé, azokat a megközelítésbeli különbségeket tárgyalja, amelyek a Department of Economic Affairs és a mi mun—kánk között mutatkoznak, majd részleteiben is kommentálja az 1972. évre szólók'két—
féle előrejelzés eredményeit. '
Az Exploring 1972 és az azt megelőző két tanulmány fontos újítást vezetett be a külkereskedelmi kapcsolatok modellezése területén: mind az exportot, mind az importot függővé tette az árváltozásoktól. Mindeddig csak a magánfogyasztói ki- adások reagáltak az árakra. Azért választottuk a külkereskedelmet. mert a fizetési mérleg állandóan visszatérő probléma volt Nagy-Britanniában az egész háború utáni időszakban. lmportkapcsolatainkat részletesen tanulmányozta Terence Baker:
eredményei a sorozat 10. kötetében jelentek meg (19). Ez idő tájt az exporttal kap- csolatos részletes tanulmányaink még nem fejeződtek be, s ebben a tekintetben
mások munkáira támaszkodtunk.
' Az Exploring 1972 számításai hangsúlyozottan aktív fizetési mérleget tüntettek fel összehasonlítva azzal a deficittel, amely számításaink szerint bekövetkezett volna;
az 1967. évi fontleértékelés és a kormányzat által foganatosított rendszabályok nél?
kül. A konklúziót tekintve: helyesen ismertük fel a tendenciát, de rosszul az időbeli lefolyást. A kereskedelmi mérleg aktívvá vált 1969-ben; magas aktívumot muta- tott 1970—ben és 1971-ben, de 1972-ben -— annak ellenére, hogy még mindig aktív volt —- viszonylag csökkent. Az eredmény nem meglepő, tekintettel az alkalmazott modell típusára, amelynek számításai egy kitűzött évre irányultak, és nem vették figyelembe a gazdasági élet alakulását az azt megelőző években. A kitűzött év imp- licit feltételezés szerint bizonyos értelemben ,.normális" év, mert egyes változókat,
mint például a készleteket, amelyeknek változása erős átmeneti befolyást gyakorol
a gazdaságra, nem modelleztünk. hanem .,normális" szintjüket hoztuk kapcsolatbamás változókkal, így például a termelés szintjével.
Ez egyben felelet is arra a gyakorta feltett kérdésre, hogy végeztünk—e export—
elemzéseket eredményeinkkel? A kérdező rendszerint elvárja, hogy kérdésére a vá?
losz igen legyen. és nagyon csalódik, ha nemmel felelnek. Azt hiszem, ennek az oka világos: korábban szándékosan a gyorsabb növekedési ütem következményeivel
A CAMBRIDGE-l MODELL
243 számoltunk. Előrejelzéseink még abban az időszakban is, amelyről most (szó van.
,.normális" évre vonatkoztak. Természetes, hogy teszteknek vetjük alá az egyes reg- reSSzióegyenleteket, és el kívánjuk érni, hogy becslési eredményeink kellő mérték—
ben .,robusztusak",
kevéssé érzékenyek legyenek. Példaként szolgálhat a fogyasz—' tási függvényről Deryck Rowe-val közösen írt munkánk (40), majd további művem (32), (36), (39). Ez a függvény a jövedelem és a vagyon állandó és átmeneti kom—
ponensein alapul. Elég robusztus is abban az értelemben, hogy a paraméterek ér- téke nem nagyon változik. ha az adatokat utólag helyesbítik vagy kiegészítik. s a több évre szóló ex ante előrejelzések is eléggé reálisak. ha a magyarázó változók legutóbb megfigyelt értékeit használjuk fel az előrejelzésben.
Ismét a pénzügyi részlegről
A pénzügyi részlegnek a növekedési modellel kapcsolatos legfőbb eredménye az volt. hogy kiegészítette és kibővítette Jack Revell-nek az ágazati mérlegekkel fog- lalkozó munkáját úgy, hogy az időszak második felére hozzácsatolta a tranzakciós és újraértékelési számlákat. amelyek segítségével a mérlegek évről évre összekap- csolhatók. Sorozatunk 11. kötete (20) főleg Alan Roe munkája. harmincnégy ágazat részletes mérlegét mutatja be az 1957-től 1966-ig terjedő tízéves időszakra, az 1963—1966. évre készült tranzakciós és újraértékelési számlákkal együtt. Az anyagot 73 oldalnyi táblázat tartalmazza. Közvetlenül a számítógéppel kinyomtatott táblákat használtuk fel. s így elkerülhettük a gépelést, az ellenőrzést, a szedést, a korrek—
túrát. Ezzel a lehetőséggel több későbbi kötetünk kiadásakor is éltünk.
ilyen nagy adattömeg összegyűjtése és feldolgozása kevés időt engedett bármi másra, s így tervbe vett pénzügyi modellünket nem tudtuk elkészíteni. Kísérleteztünk azonban egy korábbi munkánkban ajánlott input—output modellekkel (35). Bár ér—
dekes eredményeket kaptunk a pénzügyi multiplikátorok nagyságára vonatkozólag, az eredmények —- legalábbis az előrejelzést illetően '— kiábrándítók voltak sok együttható instabilitása miatt. Ha folytathattuk volna az elkezdett munkát, jobb eredményeket értünk volna el. Azóta ugyanis Roe kimutatta (27), hogy az empirikus elemzés számára hozzáférhető tényezők között több olyan van, amelyek az instabili—
tás okai lehetnek. A pénzügyi politika megváltoztathat egyes paramétereket; nem—
zetközi tényezők pénzügyi következményekkel járhatnak: változások következhetnek be atkamatláb szerkezetében; végül sok együtthatóban időtrend mutatkozhat.
Adatprobléma'k
Mintxemlítettük. az adatok feldolgozása és felújítása mindig nagy feladat a növekedési modellel kapcsolatos teendők között. A nagy tömegű adat kezeléséből adódó feladatokon kívül további munkát adnak egyéb tényezők is. lgy eltérések mutatkoznak az adatokban, például az árak és a mennyiségek szorzata gyakran nem adja a megfelelő értéket; önmagában nagyon kívánatos felülvizsgálatokat vé- gezni szabályos időközönként nem egy adatsoron; időről időre megváltozik az in-
dexszámok báziséve; végül tízévenként egyszer változás történik a stan dard ágazati
osztályozásban is.Bár bizonyos mértékig a munkatársak valamennyien részt vettek az ezzel kap—
csolatos feladatokban, a vezető szerepet ebben Alan Armstrong játszotta 1969-ig.
amikor a munkacsoportból kivált. Azonkívül, hogy statisztikai tevékenységünket ko—
ordinálta, beleértve Owen Hooker nagyjelentőségű közreműködését is. aki — amíg nálunk dolgozott -— az ipari kapcsolatokkal foglalkozott, Lucy Slater-rel együtt szá-
2.
244 RICHARD STONE
mítógépes adatbankot állitott fel. amelynek eredeti formájában történő leírása-meg-
található Armstrong és Slater könyvében (i). *
Szándéka mindig az volt. hogy könyv formájában publikálja mindazokat a főbb
statisztikai adatokat, amelyekkel dolgoztunk, s amelyek alkalmasak a strukturális változások elemzésére. Ez a cél meg is valósult első sorozatunk 12. (és egyben utolsó). Structural Change in the British Economy 1948-1968 (A brit gazdaság szer-
kezeti változásai. 1948—1968) c. kötetével (21). Ebben éves adatok találhatók. ame—lyek jórészt az egész 1948—1968. közötti időszakot felölelik. Több input-output tábla is található benne az 1954., 1960. és 1963. évekre vonatkozólag. valamennyi 1963. évi árakon értékelve. Ugyanott megtalálható a táblák összeállításánál követett módszer is. Az elemzések egyrészt a kereslet és az output szerkezeti összetételének megvál- tozásával, másrészt a termelési tényezők termelékenységével foglalkoznak.
Fogyasztói magatartás
Első kiadványunkban utaltunk a soron következő tanulmányokra; ezek közül hármat korábban megemlítettünk.
A lista elején szereplő egyik munkának az ideiglenes cime Consumption Func—
tions 1900—1970 (Fogyasztási függvények 1900—1970) volt. de abban az időben soro- zatunkban erről a témáról semmi sem jelent meg. Egyelőre azt a nyers becslési mód- szert alkalmaztuk, amelyet a lineáris kiadási függvényrendszerről írt eredeti mun- kámban javasoltam (28). és amellyel kapcsolatban alaposnak bizonyuló kétségek merültek fel _a konvergencia—tulajdonságokat illetően. Ennek ellenére érdekes és sok tekintetben kielégítő eredményeket adott. Több tanulmányt is írtam, amelyek ennek a rendszernek a brit adatokra való alkalmazását tárgyalták (például (31), (33), (41)). de a kilátásba helyezett elemzést csak Deaton nyújtotta (22). A témával kapcsolatos első kiadványunk: Models and Projections of Demand in Postwar Bri- tain (Keresleti modellek és előrejelzések a háború utáni Britanniában) inditotta má- sodik kiadványsorozatunkat (23).
Munkánknak ez a része egyéb szempontokra is rávilágít. A hatvanas évek kö—
zepén kifejezetten arra törekedtünk. hogy kimutathatóan kielégítő pontosságú becs- lési módszerre tegyünk szert. és Angus Deaton ki is dolgozott egyet. Ugyanakkor azonban rámutatott a lineáris rendszer korlátaira is. mely túlságosan merev kapcso— V latokat tételez fel a jövedelem és a szóban forgó árucikk saját árelaszticitása között.
Mutatis mutandis: nagyjából ez áll minden olyan keresleti rendszerre. amely additív preferenciákon alapul. lgy hát alig oldódott meg az egyik kérdés, amikor máris újabb jelentkezett. Nem volt mit tenni: az újabb probléma megoldásán kellettdolw goznunk. Szerencsére, bizonyos haladás máris mutatkozik. lásd Deaton újabb mű-
vét (24), valamint Carlevaro és Muellbauer tanulmányait e kötetben.
Gazdasági szerkezet és gazdaságpolitika
Legutolsó kiadványunk T. S. Barker szerkesztésében Economic Structure and
Policy cimmel 1976—ban jelent meg (7). Bizonyos értelemben újabb "felderítő" jel—legű kötetnek is tekinthető - a vizsgálat az 1980. évig terjed -—-. lényegében azonban
ennél sokkal több. Végleges beszámolót tartalmaz statikus modellünkről. amelynek a kibővülése és javítása volt a növekedési modellen dolgozó munkacsoport legfon—tosabb feladata az elmúlt években.
A könyv !. része általános kérdésekkel foglalkozik. A T. Barker tollából származó első két fejezet bevezeti és körvonalazza a modellt. Nem elég a modellt egy-két fo-
lyamatábro segítségével ábrázolni úgy. ahogy ez korábbi tanulmányainkban rend—
A CAMBRlDGE—l MODELL
245
szerint történt. Ebben a munkánkban hat ilyen diagramot mutatunk be. amelyek a rendszer különböző elágazásait is feltüntetik. A termékek kínálatát és keresletét feltüntető identitásokon felül, ágazatközi kapcsolatokon, fogyasztási függvénye—
ken, export—import egyenleteken kívül —— amelyek valamilyen formában a korábbi változatokban is szerepeltek — a mostani konstrukció beruházási és termelési függ- vényeket, árolakulási egyenleteket és aggregált fogyasztási függvényt is tartalmaz.
A modellezésnek ez a kibővítése azt jelenti, hogy a modell a korábbinál kevésbé .,nyílt", és kevesebb elem értékét választhatjuk meg szabadon; így például a teljes termelés növekedési arányát.
A David Livesey által írt 3. fejezet bemutatja a modell megoldását és azt: ha—
gyan deríthetők fel segítségével egyes gazdaságpolitikai kérdések azzal a módszer- rel, amely a Tinbergen által kidolgozott cél—eszköz megközelítésen alapul (42), (43).
_ Hosszabb kísérletezések után arra a következtetésre jutottunk, hogy modellünk szimultán egyenletrendszere legmegfelelőbben a Gauss—Seidel-féle iterációs tech—
nikával oldható meg. Ez annyit jelent, hogy a modell valamennyi endogén válto-
zójára kiinduló értékeket választunk úgy, hogy azután kombinálva ezeket az exogén változók feltételezett értékeivel, egyenletről egyenletre haladva az endogén válto—zókra vonatkozólag újabb és újabb értékeket kapunk eredményül. Az eljárást mind—
addig folytatjuk, amíg a becslések konvergens, tovább már nem változó értékeket szolgáltatnak.
A gazdaságpolitikai meggondolásokat a következő módon vezettük be. Tegyük fel, hogy két elérendő célunk van: bizonyos foglolkoztatottsági szint és a keres- kedelmi mérleg meghatározott állapota. Ugyanakkor két eszköz áll rendelkezé- sünkre: a Valutaárfolyam és a standard jövedelemadó-kulcs. A valutaárfolyam és az adókulcs síkjának egy ponthálózata segítségével meghatározható a foglalkoz—
tatottságnak és a kereskedelmi mérlegnek az a szintje. amely a pontrendszer egyes pontjainak felel meg az exogén változók fix értékei esetén. Ha ez a hálózati rend—
szer elég finom, a meghatározott foglalkoztatottsági szintekre utaló pontok össze is köthetők, s így a foglalkoztatottság izokvantjai is megrajzolhatók; hasonlóképpen ábrázolhatjuk a kereskedelmi mérleg izokvant—görbéit is. A foglalkoztatottság és a kereskedelmi mérleg adott szintje a megfelelő görbékből képzett párok metszés—
pontjának felel meg, s így leolvashatók a valutaárfolyamnak és a standard adó- kulcsnak azok a szintjei, amelyek a kitűzött célok megvalósulásával esnek egybe.
A gyakorlatban a probléma megoldása nem ,,trial and error" módszerrel, hanem megfelelő algoritmussal történik. Esetünkben tíz célváltozó és tíz eszközváltozó szi—
multán kezelése volt lehetséges.
Számtalan előnnyel jár, ha (! modellbe kontrollrendszert építhetünk be.
Először: ha korlátozó feltétel nincs kitűzve. a modell a kiválasztott évben olyan nemkívánatos eredményeket produkálhatna, amelyek — ha hitelt érdemelnének — egyenesen azok megcáfolására csábítanának. llyen körülmények között az látszik kívánatosnak. hogy a modellező legalább meg tudja jelölni, melyik eszközváltozó változtatása javítja meg a helyzetet az adott évben: vagy hogy ki tudja számítani, mekkora változtatásra van szükség ahhoz. hogy a helyzet ,.elfogadhatóan" alakuljon.
Másodszor: a modell ilyen kibővítése lehetővé teszi. hogy az eszközváltozók ja—
vasolt változtatásának várható következményeit felmérjük. Az imént ismertetett szá- mítási mód segítségével nagyszámú ilyen egyeztetés határozható meg, így a keres—
kedelmi mérleg és a valutaárfolyam egyeztetése a standard adókulcs konstans ér-
téke mellett. Ezeknek az egyensúlyi helyzeteknek görbék segítségével való ábrá-
zolása betekintést enged abba a problémakörbe is. hogy különböző célkitűzések esetében az egyes gazdaságpolitikai eszközöknek mekkora a viszonylagos haté—r246 — RICHARD STONE
konysága. Mindamellett azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az ab_—
ben a fejezetben leirt modelltipusok esetén mindig csak normális évekről e'sstati—
kus állapotról beszélhetünk. Más szóval: implicite mindig feltételezzük,,hogys—az
eszközváltozókban a célul választott évet jóval megelőzve bekövetkeznek ezek a
változások; továbbá megegyezünk abban, hogy figyelmen kívül hagyjuk— azokat az esetleges kedvezőtlen hatásokat. amelyek bevezetésüket követően mutatkoznak.Végül: azok a módszerek. amelyeket bemutattam, lehetővé teszik. hogy opti-
mális gazdaságpolitikai csomagtervvel is kísérletezzünk. Ez azért kivánatos. mert az eszközváltozókban bekövetkező változásoknak jó és rossz tulajdonságaik is vannak.éppen ezért kombinált alkalmazásuk ajánlatos. Továbbá.'minthogy a körülmények úgyis változnak, nem kívánjuk jobban változtatni az eszközöket, mint amennyire szükséges. A jó ellenőrző rendszer lényege, hogy ha már állandó pályára tereltük
a gazdaságot, a lehető legkevésbé változtassa meg azokat a feltételeket, amelyek
között a gazdasági döntések születnek. , '
A könyv ll. része a modell specifikációjával és az összefüggések becslé'sével fog-
lalkozik. Nyolcfejezetet ölel fel, és bármilyen érdekesek, itt csupán témájuk és szer- zőjük felsorolására szorítkozom. hogy így adjak áttekintést a könyv tartalmáról. A
fejezetek: személyes fogyasztás (Angus Deaton), beruházás (William Peterson), ex—port (Alan Winters). import (Terence Barker), foglalkoztatottság (William Peterson).
árak és nyereség (John Beath), jövedelem és kiadások (Vivian Woodward). vállalati nyereség. osztalék és tartalékalapok (Mervyn King).
A Ill. rész. ha különállónak tekintjük, lényegében az Exploring 1980 (Kitekintés
1980—ra). Mint ahogy az Exploring 1972 esetében, úgy itt is van standard elképzelés,
amelyet Terence Barker és Vivian Woodward, ismertet, s amelynek kiinduló feltéte—leit azután megváltoztatjuk annak érdekében, hogy a kidolgozásra kerülő alter- natív ..forgatókönyvek" valószinü következményeit figyelembe vehessük. Ebben a részben jócskán felhasználjuk a cél— és eszközváltozókról szerzett tapasztalatain- kat. lgy például az adókivetésről szóló fejezetben annak a. következményeit mérjük—
fel, ha bizonyos adókat más adónemekkel helyettesítünk. Itt ismét csupán a feje—
zetcimeket (a szerzővel) sorolom fel: alternatív gazdasági környezet (Vivian Wood-
ward). alternativ adórendszerek és adókivetés (Mervyn King). költségvetési— politika,
közületi fogyasztás és fizetési mérleg (Vivian Woodward), alternativ gazdaságpoli- tikák (Terence Barker).—— Ez a könyv hosszú fejezetet zár le a növekedésimodell-tervezet történetében.
lgy most már rátérek azokra a munkálatokra. amelyekkel jelenleg foglalkozunk.
Többszektoros dinamikus modell
A dinamikus modell kidolgozásával kapcsolatos munkálataink 1975 elején kezd—
tek határozott körvonalakat ölteni azzal a tanulmánnyal, amelyet Terence Barker nyújtott be egy londoni konferenciára, ahol az input—output modellek és a közép—
távú dinamikus előrejelzési modellek volt a témakör (4). Az alapgondolat az volt.
hogy az előző fejezetben leírt modellt úgy alakítsuk át, hogy — _bázisévbeli kiinduló értékek és exogén változókra vonatkozó extrapolált idősorok birtokában. -— évről évre becsüljük valamennyi endogén változó jövőbeli értékét. 1972. évi bázisról indulva
a modellt 1985-ig megoldottuk. .
Azok az összefüggések, amelyeket a modell tartalmaz, lényegében ugyanolyan tartalmúak, bár nem ugyanolyan alakúak, mint a statikus modell végső—,változata., igen nagy terjedelmű, összesen 7272 változója van. Ezek közöl 4721 predeterminált és 2551 endogén. A predeterminált változók közül 3876 késleltetett változó és 845
A CAMBRIDGE-l MODELL
247
exogén. éspedig 794 gazdaságpolitikai és 51 egyéb változó. Az endogén változókhoz ugyanannyi egyenlet társul. Ezek közül 603 sztochasztikus és 1948 azonossági ösz—
szefüggés, input—output összefüggés stb.
A modell 1976—ban kezdett működni. Még sok teendő van hátra, de már vizs—
gálatokat végeztünk a megoldási algoritmus konvergencia—tulajdonságaival és a dinamikus stabilitási feltételekkel kapcsolatban. Kiszámítottuk a legfontosabb mak—
rováltozók reakcióját több eszközváltozó változására, s így a modellt felhasználtuk néhány gazdaságpolitikai kérdés felderítésére is.
A jövőre nézve igen fontos feladat a modell kontrolljának a kikísérletezése.
Eznem egyszerű dolog, mert olyan modell esetében, amely a kitűzött évig kíséri végig a népgazdaság alakulását, az eszközváltozók értékének száma. a célváltozók tekintetében tett kikötések szóma rendkívüli módon megnövekszik. Tízéves előrejel—
zési időszak esetében a célévre vonatkozó tíz eszköz- és célváltozó száz értékből álló rendszerré alakul, amelynek elemei összefüggnek egymással az időben. Je—
lenleg ilyen volumenű problémát nem tudunk megoldani, de mivel elvben nem- meg-
oldhatatlan, nem kétséges, hogy idővel siker koronázza a kutatói erőfeszítéseket.
*
A növekedésimodell—tervezettel kapcsolatos munka tapasztalatai alapján a kö—
vetkező általános következtetések kockáztathatók meg.
1. Az olyan természetű munka elvégzéséhez, mint amilyenen dolgozunk, hosz- szú — azt mondhatnám: határozatlan — időre szükség van egy állandó munkacso- portra. Csak ezen a módon remélhető, hogy a munkacsoport tagjai úrrá lesznek a felmerülő számtalan elméleti és gyakorlati probléma fölött; okulnak saját tapasz—
talataikból (az emberek tudniillik ritkán okulnak a másokéból), s így többé—kevésbé állandó előrehaladást érnek el. ilyen kutatói program életre hívása és azután pár éven belüli rövid befejezése túlságosan nagy erőforrás-tékozlás lenne.
2. Nem várható, hogy egy kutatói program visszaesések és csalódások nélkül valósuljon meg. Az emberek nem korlátlanul rugalmasak, és nem mindig lehet pótolni valakit olyan más személlyel, aki ugyanúgy el tudná látni a feladatot. Elő—
fordulhat, hogy egyes feladatok megoldása több energiát követel, mint amennyit éppen rá tudunk fordítani. Csupán abban reménykedhetünk, hogy a program egésze életben tartható. és sikerül megvalósítani a fő célkitűzéseket.
3. A ,,kritikus mennyiség" fogalma jól alkalmazható arra a munkára. amelyen dolgozunk. Sohasem voltunk nagy kutatócsoport. de ha csak feleannyian lettünk volna. valószínűleg képtelenek lettünk volna elvégezni azt. amit elvégeztünk, vagy egyáltalán előrehaladást elérni.
— * 4. A miénkhez hasonló kutatóprogramot sikeresen csak olyan emberek való—
síthatják meg, akiket érdekel a munkájuk, és jól végzik azt. Ha nem jelentkeznek, megfelelő emberek, nincs értelme az állásokat oda nem való munkaerőkkel be- tölteni.
5. A tapasztalat azt mutatja, hogy kevés ember képes egész életét a kutatás—
nak szentelni. Ezért a csoport vezetőjének örülnie kell, ha kitűnő fiatal kollégái jobb elhelyezkedést találnak. bármilyen kellemetlen lehet is ez az adott helyzetben.
6. Állandó jelleggel problémát jelent a modell készítőjének és a modell fel-§
használójának eltérő szemlélete. Az előbbi tökéletesen járatos lehet a legkorsze—
rűbb eljárásokban, de kevésbé tájékozott azokban a kérdésekben, amelyek a fel—
használót foglalkoztatják; az utóbbi jól tudja. hogy mit akar, de nehezen volna ké- pes ezeket a kérdéseket a modellkészítő kategóriáiban szemügyre venni. Követke-
zésképpen kommunikációs nehézségek merülnek fel kettőjük között, s a helyzetet
248 RICHARD STONE
gyakran bonyolítják különböző vetélkedési és féltékenységi tényezők. Ez a tapasz-
talat eléggé általános, és bár elég nehéz volna eldönteni, hogy mi a teendő, gya—korlati szempontból itt mindenesetre fölösleges energiatékozlós adódik. Akit a pali-
tikus véleménye érdekel, olvassa el Bray tanulmányút (8). Jellemző, hogy Jeremy
Bray-nek ki kellett válnia a Wilson—kormányból ahhoz. hogy megírhassa e könyvet.IRODALOM
(i) Armstrong. A. G. — Slater. L. l.: A computerised data bank. Megjelent: The Econometric Study of the United Kingdom. Macmillan. London. 1970.
7 (2) Bacharach, Michael: Biproportional matrices and input-output change. Cambridge University Press.
19 0.
d (3) Economic growth and manpower. British Association fer Commercial and Industrial Education. Lon- on. 1963.
(4) Barker, Terence S.: Making the Cambridge Growth Project model dynamic. Az 1975. évi londoni input-output konferencia anyagai. (Sajtó alatt.)
(5) Barker, T. S. — Lecomber, ], R. C.: British imports 1972. Report to the National Parts Council. De- partment of Applied Economics. Cambridge. 1967.
(6) Barker, T. S. — Lecomber, ]. R. C.: Economic planning for 1972: an appraisal of the task ahead.
Political and Economic Planning XXXV. köt. 1969. 515 old.
(7) Economic structure and policy. Szerk.: T. S. Barker. Cambridge Studies in Applied Econometrics 2. Chapman and Hell. London. 1976,
(8) Bray, Ieremy: Decision in government. Gollancz. London. 1970.
(9) Brown, Alan — Leicester, Colin —- Pyatt, Graham: Output, manpower and industrial skills in the United Kin dom. Megjelent: The residual factor and economic growth. OECD. Paris. 1964.
(10) A computable model of economic growth. A programme for Growth 1. Cambridge, Department of applied economics. Chapman and Hall. London. 1962.
(11) A social accounting matrix for 1960. A Programme for Growth 2. Cambridge, Department of applied economies. Chapman and Hall. London. 1952.
(12) Input—output relationships, 1954—1966. A Programme for Growth 3. Cambridge, Department of applied economies. Chapman and Hall. London. 1963.
(13) Capital, output and employment, 1948—1960. A Programme for Growth 4. Cambridge, Department of applied economies. Chapman and Hall. London. 1964.
(14) The model in its environment: a progress report. A Programme for Growth 5. Cambridge, De!
partment of applied economics. Chapman and Hall. London. 1964.
(15) Exploring 1970: some numerical results. A Programme for Growth 6. Cambridge, Department ol
applied economies. Chapman and Hall. London. 1965. ,
(16) The owners of auoted ordinary shares. A Programme far Growth 7. Cambridge, Department of applied economies. Chapman and Hall. 1966.
(17) The demand for fuel, 1948—1975. A Programme tor Growth 8. Cambridge, Department of applied economies. Chapman and Hell. London. 1968.
(18) Exploring 1972, with special reference to the balance of payments. A Programme for Growth 9.
Cambridge, Department of applied economics. Chapman and Hall. London. 1970.
(19) The determinants of Britain's visible imports, 19Á9—1966. A Programme for Growth 10. Cambridge.
Department of applied economies. Chapman and Hall. London. 1970.
(20) The financial interdependence of the economy, 1957—1966. A Programme for Growth 11. Cambridge, Department of applied economics. Chapman and Hall. London. 1971.
(21) Structurol change in the British economy. 1948—1968. A Programme for Growth 12. Cambridge, De- partment of applied economics. Chapman and Hall. London. 1974.
(22) Deaton, Angus: The analysis of consumer demand in the United Kingdom 1900—1970, Econometrica.
1974. évi 2. sz. 341—367. old.
(23) Deaton, Angus: Models and projections of demand in postwar Britain. A Cambridge Studies in Applied Econometrics l. Chapman and Hall. London. 1975.
(24) Deaton, Angus: A simple non-additive model of demand. Megjelent: Consommation Privet et Elargie. North Holland. Amsterdam. 1976.
(25) Moyle, John: The pattern of ordinary shore ownership. 1957—1970. Cambridge University Press. 1971.
(26) Reve/l, Jack és mások: The Wealth of the Nation. Cambridge University Press. 1967.
(27) Roe, Allan R.: Enforcement of the balance—sheet identity in financial analysis. Megjelent: input- Output Techniaues. North Holland. Amsterdam. 1972.
(28) Stone, Richard: Linear expenditure systems and demand analysis: an application to the pattern of British demand. The Economic Journal. 1954. évi 255. sz. 511—527. old.
(29) Stone, Richard: Multiple classifications in social accounting. Bulletin of the International Statis—
tlcal Institute. 1962. évi 3. sz. 215—233. old.
(30) Stone, Richard: British economic balances in 1970: (: trial run on rocket. Megjelent: Econometric analysis far national economic planning. Butterworths. London. 1964.
(31) Stone, Richard: The changing pattern of consumption. Megjelent: Problems of economic dynamics and planning. Polish Scientific Publishers. Warsaw. 1964.
(32) Stone, Richard.- Private saving in Britain, past, present and future. The Manchester School ai Economic and Social Studies, 1964. évi 2. sz. 79—112. old.
(33) Stone, Richard: Model; for demand projections. Megjelent: Essays on econometrics and plan- ning. Pergamon Press. Statistical Publishing Society. Calcutta. 1965.
(34) Stone, Richard: Mathematical models of the economy. Bulletin of the Institute of Mathematics and its Applications. 1966. évi 3. sz. 77—87. old.
(35) Stone, Richard: The social accounts from a consumer's point of view. The Review of lncome and Wealth. 1966. évi 1. sz. 1—33. old.
(36) Stone, Richard.- Spending and saving in relation to income and wealth. L'industria. 1966. évi 4.
sz. 471—499. old.
A CAMBRIDGE-l MODELL 249
(37) Stone, Richard: Mathematics in the social sciences and other essays. Chapman and Hall. Lon- don. 1966.
(38) Stone, Richard: Mathematical models of the economy and other essays. Chapman and Hall. Lon- don. 1970.
(39) Stone. Richard: Persona! spending and saving in postwar Brí—taln. Megjelent: Economic structure and development. North Holland. Amsterdam. American Elsevier. New York. 1973.
(40) Stone, Richard - Rowe, D. A.: A post-war expenditure function. The Manchester School ol Econ- omics and Social Studies. 1962. évi 2. sz. 187—201. old.
(41) Stone, Richard — Brown, Alan — Rowe, D. A.: Demand analysis and projections for Britain. 1900-—
1970: a study in method. Megjelent: Europe's future consumption. North Holland. Amsterdam. 1964.
(42) Tínbergen, J.: On the theory of economic policy. North Holland. Amsterdam. 1952.
(43) Tinbergen, l.: Economic policy: principles and design. North Holland. Amsterdam. 1956.
(44) The national plan. United Kingdom. Department of Economic Affairs. HMSO. London. 1965.
(45) (The task ahead. United Kingdom, Department of Economic Affairs. HMSO. London. 1969.
(46) Fuel policy. United Kingdom, Ministry of Power. HMSO. London. 1967.
(47) Growth of the United Kingdom economy to 1966. United Kingdom, National Economic Develop- ment Cocncil. HMSO. London. 1963.
(48) A system of national accounts. Studies in Methods. Series F, 2. sz. rev. 3. UN. New York. 1968.
(49) Towards a system of social and demographic statistics. Studies in Methods. Series F. 18. sz. UN.
New York. 1975.
PE3lOME
Asrop Hacronuero ouepka noAbnomuaaer penrenbnocrb cpyuxuuonupyrotuei npu KaMÖpHAMCKOM ynwaepcurere uccnenoearenucxoü l'le'll'lbl, Koropan c 1960 rona senn—
Maercn paapaőorxoü monenei BKOHOMHHeCKOl'O pocra.
Asrop nyreM usnomenm'i anBeAeHHbIX a cepuu nyőnuxaunü uccnenosa'renscmx pe- symsraroa nakasuaaer xon pasamrun KaMőpugmcxoü mogenu akouomuuecnoro pocra.
Menaraer uens paspaőomu nepaoü Mogenu " ee ocnoaubre xapaxrepncruxu, ocranaa- nueaercs Ha nonroraeke ee cramcruuecxoü 633bl, a sareM nemoncrpupyer pacmupeunbli eapueur mernu. Ocranaanuaaercn Ha cocrasnenuu orpamawmeű cocromme Epnraucnoii 3KOHOMHKH a 1970 rogy 3ounupyrou4eü Merm—i, a Takme Ha OCOÖeHHOCTHX aoHpmpyiotueü monenu 1972 rona. Msnaraer AGSTeanOCTb omena no paspaőorxe memorpacneabix óa—
nchoB Ha HapoAHoxoaaücraeHHom yposHe,a raxme uenu " xapanrepncruxu paspaőomu r.
H. cyőmogeneü, cocraannemux HBPRAY c ocuoanoü MOAel'lblO.
B'AanbueűweM usnaraer onyönnxoeannyio B 1976 rony paCuJHPEHHYl-O Monens, npu- FOAHYIO AM oősopa 3K0H0Muuecrtoű crpykrypbr Aa 1980 rona u Ann pemenun npoőneM nonemu—lemon nonwmrm. l'lpneoaur npenmymecraa, CBfl3öHHble c cosmomuocruo exma- uemu Konrponbuoü CHCTeMbI " nepe—mcnser l'lle'OAHble Ann aroro pacuembie meroAu.
B sanmouenue aarop ocrauasnusaercn Ha HbIHeUJHeM cocrom—mn paőor, causaunhlx c coaepmencrsoaanuem npnmeuaemoü c 1976 rone MHoroceKropHoi nuHaMuueCKoű MO—
Ren".
SUMMARY
The author of the study summarizes the activity of a research group at the University of Cambridge working on a growth project since 1960.
The author shows the development of the Cambridge Growth Project reviewing volumes of the series in which their results have been published.
He discusses the aim of the building of the first model, its main characteristics, the reauired preparatory statistical work and the enlarged version of the model. He deals with the first exploring model which described the British economy in 1970, then he shows the features of the exploring model for 1972. He reports on the elaboration ől input-output ta—
bles at the level of the national economy as well as the aim and characteristics of the so—
called sub-models constructed besides the main one. ' In the following the author discusses the enlarged model published in 1976 which can be used for surveying the economy up to 1980 and for solving problems of the economic pol- icy. He deals with the advantages of the possibility of adapting a control-system and with the related calculation methods.
Finally. the author shows their present work associated with further improvement of the multisectoral dynamic mode! functioning since 1976.
