Bachtler, J.: Regionális problémák és politikák Közép- és Kelet-Európában

(1)

616

BACHTLER, J.:

REGIONÁIJS PROBLÉMÁK És PleTIKÁK KÖZEP— És KELET-EURÓPABAN

(Regional problems and policies in Central and Eastern Europe.) — Regional Studies. 1992. 7. sz, 665—671. p.

Az Európai Közösségek Bizottsága 1990-ben széles körű vizsgálatot kezdeményezett, amely Kő- zép- és Kelet-Európa hat országában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelor- szágban, Romániában és Jugoszláviában elemzi a regionális társadalmi-gazdasági körülmények és trendek alakulását. A tanulmány e vizsgálat főbb megállapításait teszi közzé.

A demográfiai mutatók a regionális népesedési jellemzők erős szóródását mutatják Közép- és Ke- let-Európában. Általában megállapítható, hogy a népességnövekedés lelassult az l980-as évek során, Nyugat-Európával összehasonlítva azonban a ter- mészetes szaporodás még mindig magas volt. Az említett országok egyes régióiban az átlagos születé- si arányszám az 1980 és 1988 közötti időszakban meghaladta a 14 ezreléket. A halálozási arányszá- mok ugyancsak magasak voltak, és az l980—as évek második felétől növekvő tendenciát mutattak, egyes régiókban elérve a 12 ezreléket is. A születési arányszám további csökkenésével az 1990-es évek- ben a népességnövekedés további mérséklődése várható. A halálozási mutatóknak ugyancsak jelen- tős mértékben csökkenniük kell az egészségügyi ellátás és a környezeti körülmények javulásával, aminek következtében tovább folytatódik a népes- ség elöregedése, és feltehetően a nyugat-európai országokéhoz hasonló korstruktúra alakul ki. A gazdasági fejlődés eltérései, egyes országokban a vallás szerepe, valamint a nemzeti kisebbségek je- lenléte folytán fennmaradnak a népesség változásá- nak jelentős területi eltérései az országokon belül,

illetve az országok között.

A népesség ezen országokban jelentős mérték- ben a nagyvárosokban és azok agglomerációs öve- zetében koncentrálódik. A népesség egyenlőtlen eloszlása és a gazdasági szerkezet jelentős változása minden bizonnyal nagymértékű vándorlást fog elin- dítani. Az átalakulási folyamat a nagy állami válla- latok széthullásával, a veszteséges vállalatok bezá- rásával, másfelől ugyanakkor a termelékenység nö- vekedésével a termelőerők újraelosztását teszi szük- ségessé. A munkaerő mobilitása a folyamat lénye- ges elemévé válik. A mobilitást azonban korlátoz- zák a foglalkoztatási lehetőségek általános csökke- nése, valamint a lakáshoz jutás regionálisan külön—

böző költségei.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

Az elmúlt időszakban a közép— és kelet-európai vándorlás elsősorban az országokon belül, a régiók között volt jelentősebb. A jövőben folytatódik a városokba vándorlás, ami a csökkenő születésszá—

mok és a népesség elöregedése, a fogyó munkalehe- tőségek miatt a legkevésbé fejlett mezőgazdasági vidékeket fogja sújtani. Egyes területeken ugyanakkor problémát jelenthet a fiatal és szakképzett munkaerő növekvő kiáramlása Nyugat-Európa fe- le'.

Az l980-as évek végén a közép- és kelet—európai országokban az iparban és építőiparban foglalkoz—

tatottak aránya az EK-tagországokéhoz viszonyít—

va magas volt, megközelítette az aktív népesség 50 százalékát. E téren is jelentős regionális eltérések vannak főként Lengyelországban, Romániában és Magyarországon.

A szolgáltatási szektor a legutóbbi időkig vi—

szonylag gyengén fejlett volt. Az l980—as évek má- sodik felében az ún. nem termelő szférában, a szálli- tásban, távközlésben és kereskedelemben együtt a gazdaságilag aktiv népesség 30—40 százaléka dol- gozott, kivéve Romániát (25%). Regionális szinten e mutató értéke a fővárosokban és a legnagyobb városokban elérte az 50 százalékot.

Az ipart a nagy termelőegységekké való vertiká- lis szerveződés jellemezte, túlnyornórészt állami tu—

lajdonban, országos nagyvállalatok formájában, és a nyersanyagok, illetve az energiaforrások hozzá—

férhetőségének megfelelően főként a nagyvárosok ipari övezeteiben koncentrálódott.

A gazdaságiszerkezet-váltás a vizsgált országok minden körzetét érinti. A gazdasági reform magasabb szintjét elért közép- és kelet-európai országok- ban azt tapasztalják, hogy még a viszonylag fejlettebb ipari ágazatok is a gazdasági összeomlás szélé- re kerülnek a versenyképtelen termelés, illetve ter- mékek miatt.

Különösen kedvezőtlen a helyzet azokban a kör- zetekben, amelyekben a foglalkoztatás egyetlen vagy kis számú nagyipari létesítményre alapozó- dott. E nagyüzemek bezárása vagy termelésének csökkentése súlyos regionális problémákat okoz.

További nehézségeket jelent a katonai célú termelés

leállítása, illetve átállítása polgári célokra, valamint a korábbi Szovjetunióval, illetve a KGST keretében folytatott kereskedelem megszűnése.

A mezőgazdaságban a privatizáció és a hatéko- nyabb termelés a munkaerő-szükséglet csökkenésé—

vel és elvándorlással jár. Az l980—as évek végén a közép— és kelet-európai országokban a mezőgazda- ságban, az erdészetben és a halászatban foglalkoz- tatottak aránya elérte a 21 százalékot az EK 8 százalékával szemben. A mezőgazdasági és élelmi-

(2)

617

szeripari termelés hatékonyságát lényegesen javíta- ni kell, ha versenyezni akarnak a világpiacon más országok államilag támogatott termékeivel, Ehhez hozzájárulhat a korábban államosított, illetve szö-

vetkezeti tulajdonba adott földek privatizációja, valamint a kedvező természeti adottságok kihasználá- sát akadályozó technikai és infrastrukturális elma- radottság felszámolása.

Az infrastruktúra általában is Közép- és Kelet- Európa egyik gyenge pontja, Az úthálózat rossz minőségű és túlzsúfolt, ráadásul még ez is a nagyobb városok környékére korlátozódik. Hasonló a helyzet a távközléssel is, Az infrastrukturális ellá- tottság ipartörténeti okok és a katonai célú beruhá- zások miatt általában a vizsgált országok nyugati felében sokkal jobb, mint a keleti országrészeken.

Az alapvető oktatási és egészségügyi infrastruktú- rát egyenletesebb területi eloszlás jellemzi, a megfe- lelő beruházások hiánya miatt gyenge anyag— és eszközellátottsággal,

A vizsgált országokban —— Jugoszlávia kivételé- vel —— új jelenség a hivatalosan nyilvántartott mun- kanélküliség, amelynek mértéke túllépte a 10 száza- lékot, és 1994—re összességében már 12—14 millió főt sújthat. A munkahelyek számának csökkenése igen jelentős a mezőgazdaságban, az alacsony ter- melékenységű, illetve korábban központi támoga- tást élvező iparágakban, valamint a monostruktu- rális és a szovjet exportra orientált területeken.

Közép- és Kelet—Európa országaiban sajátos re- gionális problémák forrása a nemzeti kisebbségek jelenléte. A kulturális és szociális különbözőség sok esetben soviniszta elnyomást, hátrányos megkülön- böztetést vont maga után, társadalmi feszültségeket és elvándorlási hullámokat idézett elő. A politikai nyomás napjainkban általában enyhülni látszik. A korábbi Jugoszláviában azonban a nemzeti kisebb- ségekkel kapcsolatos tagköztársaságok közötti, va—

lamint a köztársaságokon belüli feszültségek katonai konfliktushoz és az ország széthullásához vezet- tek. Csehszlovákia területén a két köztársaság szét—

válása, míg például Magyarországon a menekült- hullám és a fekete gazdaság növekedése társadalmi feszültségek forrása.

Közép- és Kelet-Európában a környezet problé- mái főként a gyors iparosításra és a tömeges nyers—

anyag-kitermelésre vezethetők vissza. A nagyfokú levegő- és vízszennyeződéshez, az erdők kipusztulá- sához hozzájárult az alacsony hőfokon égő barna- szén ipari energiaforrásként való felhasználása, a rossz hatásfokú ipari és szállítási technológia, valamint a korszerű feldolgozó- és tisztítóberendezések hiánya. Ennek következményei a szennyeződéssel összefüggő megbetegedések és a csecsemőhalandó-

ság magas arányában, valamint a születéskor vár- ható alacsonyabb átlagos élettartamban jelentkez- nek.

A térséget gazdasági recesszió, csökkenő terme- lés, növekvő munkanélküliség és infláció jellemezte.

Az átalakulás jelentősen megváltoztatta a regioná-

lis foglalkoztatási struktúrákat, és várhatóan ösz- tönzően hat majd a munkaerő települések, illetve régiók közötti vándorlására, sőt az utazási feltéte—

lek könnyítésével a külföldi munkavállalás terjedé- sére is. Általában növekedni fog a szolgáltatási szektor jelentősége. A területi struktúrák reformja regionális szinten nagyobb felelősséget és autonó- miát biztosít, elősegíti új helyi központok kialaku- lását, a kis- és közepes városok fejlődését. Az or- szághatárok megnyitása ugyanakkor hasznos lehet a határ menti vidékek kereskedelmének fejlődése szempontjából.

Közép- és Kelet-Európa az említett, általános tendenciák ellenére meglehetősen differenciált az átalakulási folyamat előrehaladása szempontjából:

Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország je—

lentős gazdasági reformokat hajtott végre, míg Bul- gáriában, Jugoszláviában és Romániában még bi- zonytalan a politikai átalakulás kimenetele. Az alapvető társadalmi-gazdasági mutatók szerint a térség nyugati részében kedvezőbbek a regionális fejlesztés feltételei. A mezőgazdaságban foglalkoz- tatottak aránya összességében és az egyes országo- kon belül is a keleti területeken magasabb, míg az iparilag fejlettebb területek nyugaton találhatók. A nemzetközi csere szempontjából is a nyugati orszá- gokhoz közelebb eső területek kilátásai kedvezőb—

bek.

A térség minden országa jelentős gazdasági és társadalmi zavarokkal küszködik, mégis egyes kör- zetek jobb helyzetben vannak, mint mások. így fennáll az a veszély, hogy az átalakulás céljaiban meglevő konszenzus ellenére a politikai és gazdasá- gi reformok a lakosság elégedetlenségébe és demo- ralizálódásába ütköznek, a gazdasági átmenet elté- rő alakulása pedig károsan befolyásolhatja az egyes országok vagy régiók viszonyát.

A közép- és kelet-európai országokban a közel- jövőben nem várható a regionális politikák szerepé- nek növekedése. Még a reformfolyamatokban élen járó országokban is az országos politika élvez el- sőbbséget. Ráadásul a gyors változások időszaká- ban nem is mindig egyszerű a ,,regionális problé—

ma" meghatározása, amit tovább nehezít az ebben

való járatlanság. E téren egyelőre inkább a közpon- ti, regionális és helyi közigazgatás kapcsolatrend—

szerének megalapozása lehet a cél, A nemzetgazda- ság fennmaradásának követelménye rövid távon

(3)

618

nem kedvez a regionális egyenlőtlenségek meg—

szüntetésének, ugyanis elsődleges az átalakulási fo- lyamatban élen járó, kedvező adottságú területek fejlesztése. Középtávon az országos gazdasági fejlő—

dés új kereteinek kialakulását követően azonban meg kell oldani a regionális fejlesztés problémáit is, amelyben feltétlenül elsőbbséget kell biztosítani az infrastruktúra (közlekedés, távközlés) fejlesztésé—

nek és a monostrukturális regionális ágazati elma- radottság felszámolásának. A gazdasági és társa—

dalmi kihívásoknak való megfelelés képessége ugyanis az országos reformok sikerén és a nyugati országok segítségén túl a működőképes regionális fejlesztési stratégiák és intézkedések megvalósulá- sán is múlik.

(Ism.: Rózsa Gábor)

WHYNES, D. K.:

AZ EGÉSZSÉGÚGYI KIADÁSOK NÖVEKEDÉSE ANGLIABAN

(The growth of UK health expenditure.) —— Public Poli—

cy dt Administration. l992. 4. sz. 285—295. p.

Angliában a második világháború után alakul- tak ki az egészségügy társadalmi finanszírozásának szervezeti keretei. 1948-ban jött létre az Országos Egészségügyi Szolgálat (National Health Service), amely mind a mai napig rendelkezik az orvosi ellá- tásra szánt közpénzekkel. A szervezet megalakulása óta eltelt évtizedek során jelentősen emelkedett ez az összeg; a növekedés mértéke felülmúlta a bruttó nemzeti termék (Gross National Product —— GNP) gyarapodásának ütemét. 1950 és 1970 között az egészségügyi kiadások 89 százalékkal nőttek, szem—

ben a GNP mindössze 72 százalékos emelkedésével.

Még nagyobb volt az aránytalanság 1970 és 1989 között: ebben az időszakban a bruttó nemzeti ter- mék csupán 52, az egészségügyre fordított összeg viszont 99 százalékkal gyarapodott. Az idők során tehát az angol társadalom a megtermelt jövedelem egyre nagyobb hányadát forditotta az orvosi ellátás anyagi támogatására, és hasonló folyamat figyelhe- tő meg az Európai Közösség szinte valamennyi országában.

Mivel magyarázható az egészségügyi kiadások e gyors ütemű növekedése? A kérdésre válaszolva a kutatók jelentős része az egy főre jutó jövedelem szerepét hangsúlyozza. Valóban, keresztmetszeti adatok tanúsága szerint a gazdagabb országok álta- lában többet költenek az egészségügyre. A statiszti—

kai összefüggés puszta megállapítása azonban még nem teljes magyarázat, azt a hatásmechanizmust is

fel kell tárni, amely az összefüggésben szereplő vál- tozók kapcsolatát közvetíti, Ismernünk kell tehát azta folyamatot, amelynek során a gazdagság áta- lakul egészségügyi kiadássá.

Az egyik ilyen lehetséges mechanizmus a biztosí- tási rendszer. Azokban az országokban, amelyekben az egészségügyi ellátás alapját a biztosítók ké- pezik, két tényező is serkenti a kiadások növekedé—

sét. Egyrészt, ha az orvosi ellátással kapcsolatos költségeket a biztosító fedezi, akkor a fogyasztó szempontjából az ellátás lényegében ingyenes, ami nyilvánvalóan ösztönzi a szolgáltatás igénybevéte- lét. Másrészt, ha az orvosok tudják, hogy a számlát nem a beteg, hanem egy harmadik fél —— a biztosító _ állja, akkor semmi sem készteti őket annak figye—

lembevételére, vajon képes-e ügyfelük kifizetni a kezelés árát. Mind a betegek, mind az orvosok úgy viselkednek tehát, mintha az egészségügyi ellátás költsége az igénybevétel időpontjában nulla volna.

Bármily tetszetős is a gondolatmenet, aligha al- kalmas az angliai helyzet értelmezésére. Angliában ugyanis — ellentétben a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete (Organization for Econo—

mic Co-operation and Development — OECD) szinte valamennyi országával —— az elmúlt mintegy négy évtized során az egészségügyi kiadásokat a központi kormányzat fedezte az ország költségveté—

séből. A biztosítási elv, amelynek meghatározó je- lentősége van például Németországban, Hollandiá—

ban vagy az Egyesült Államokban, a szigetország- ban teljesen alárendelt szerepet játszott.

Mivel magyarázható az egészségügyi kiadások Angliában tapasztalható ugrásszerű emelkedése? A kutatók egy része a társadalmi célokra rendelkezés- re álló összeg költségvetési fejezetek közötti meg- oszlását állította vizsgálódásai középpontjába. Az ilyen irányú elemzések az egészségügy, az oktatás vagy a honvédelem költségvetésen belüli részesedé- sét az egyes szektorok közötti árarányok, illetve a szükségletek alakulásával igyekeztek összefüggésbe hozni. Kimutatták például, hogy az idősek népes—

ségbeli arányának emelkedése szoros kapcsolatban állt az orvosi ellátásra szánt anyagi források bővü- lésével, míg a fiatalok arányának csökkenése nyo—

mán jelentősen zsugorodott az oktatásra fordított összeg.

A források költségvetési tételek közötti eloszlá- sára összpontosító megközelítés több szempontból is kifogásolható. Először is nem bizonyítható, hogy az objektiv szükségletek meghatározó szerepet ját- szanának a források elosztásában. A központi költ- ségvetés fölött rendelkezőket semmi sem kötelezi arra, hogy többet szánjanak valamely területnek pusztán azért, mert erre társadalmi igény mutatko-