A GAZDASÁGSTATISZTIKA ÁTA'LAKíTÁSA KOZÉP— ÉS KELET—EURÓPABAN
TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.
Azátalakuló országok statisztikai hivatalai számára mind a hosszú távú fejlesz—
tési stratégiáik kialakításához, mind a legídőszerűbb statisztikai feladataik rangsorolá—
sához értékes segítséget nyújt D. Bladesnek a Statisztikai forradalom Közép— és Kelet-Európában c. tanulmánya. Különösen megszívlelendők azok a piacgazdasági tapasztalatok, amelyek az eddigi megfigyelések ésszerű szelektálásán kívül mértéktar—
tásra intenek a gazdasági élet különböző érdekű csoportjainak indokolatlanul sok- rétű igényeivel szemben is.
Igen tanulságos emellett annak a képnek megismerése is, amely a nyugati köz—
gazdasági szakértőkben alakult ki az elmúlt évtizedekben a közép- és kelet-európai országokban végzett statisztikai tevékenységről. Érezhető, hogy a szerző helyzetelem—
zésében tárgyilagosságra törekszik, kiemel —— például az MPS-számítások viszonyla- gos nagyobb pontosságára utalva —— pozitív vonásokat is. Nem szeretnék tehát rész- leteiben vitába szállni megállapításaival. Felhívnám azonban a ügyeimet —— a teljes- ség igénye nélkül néhány olyan tényezőre, amelyeknek ismerete nem várható el a piacgazdaságban élőktől, viszont esetleg megvilágítja olyan statisztikai megoldások hátterét, amelyek a nyugati országokban élők számára kevéssé látszanak logikusak- nak. Talán azért sem érdektelenek ezek a reflexiók, mert a tanulmányban kifejtett véleményekkel vagy annak egyes elemeivel esetenként a hazai szakirodalomban is találkozhatunk.
Vegyük szemügyre először azt a kérdéskört, hogy miért nem támaszkodott job—
ban a hazai gazdaságstatisztika reprezentatív felmérésekre? Nos, a teljes körű adat—
gyűjtések mellett szóló érveknek csak egyike volt, hogy az állam tulajdonosként jobbára szervezetenkénti megfigyeléseket igényelt. Emellett a központi tervírányítás feltételei között az alapsokaság jellemzői is úgy változtak meg, hogy egyre kevésbé voltak alkalmasak mintavételre. Az államosítások után ugyanis —— részben gazda- sági megfontolásokból, részben a központi tervezés, irányítás és elszámoltatás meg- könnyítése érdekében — folyamatosan csökkentették a vállalatok számát. így a nagy- számú kis- és középvállalattal működő piacgazdaságétól teljesen eltérő szervezeti struktúra alakult ki, amelyben szakágazatonként néhány átfogó tevékenységű, nagy- létszámú vállalat kapott domináns szerepet. Hasonló folyamat játszódott le némi idő- beli eltolódással a szövetkezeti szektorban is. A főbb gazdasági ágak néhány száz vagy ezer vállalatának, szövetkezetének teljes körű megfigyelése tehát önmagában
TÚÚNÉ DR.: A GAZDASÁGSTATISZTIKA ÁTALAKíTÁSA 523
nem jelentett túlméretezett statisztikai feladatot, bár a nyugaton szokásosnál több mutató állt rendelkezésre a termelés, a foglalkoztatottság, a termelékenység, a gépe- sítettség stb. jellemzésére. Egészen más gazdasági feltételeket hozott létre nálunk az is, hogy magánkisiparí, magán-kiskereskedői tevékenységet csak hatósági engedéllyel s igen korlátozott számú alkalmazottal lehetett folytatni. Statisztikai szempontból ez azt jelentette, hogy a hatóságilag nyilvántartott kisiparosok, kiskereskedők telje- sítményét külön reprezentatív megfigyelések nélkül, számuk alapján is jól lehetett becsülni. A probléma lényege tehát véleményem szerint az volt, hogy maga a gazda- ság deformálódott, s ezt természetesen módszerei megválasztásakor a statisztikának is figyelembe kellett vennie. Az is természetes viszont, hogy jelenleg, amikor az új kisvállalkozások száma rohamosan gyarapszik, az egyetlen lehetséges megoldás való—
ban a reprezentatív megügyelések rendszeressé tétele.
Ugyanehhez a problémakörhöz szolgáltatnak adalékot az ipari termelői árak megfigyelésének kezdeti tapasztalatai is. Az ipari adatgyűjtések keretében — az ötve- nes évek első felének változatlan áras beszámoltatása helyett —— már 1957-ben meg- kezdődött a reprezentatív megfigyelésen alapuló termelőiárindex—számítások kialakí—
tása. A végzett próbaszámítások alapján azonban hamarosan egyértelmű lett, hogy a termelői árak központilag szabályozott rendszerében nem érvényesíthetők a repre- zentatív megfigyelés követelményei. A különböző megfontolásokon alapuló ,,egyedi áreltérítések" következtében ugyanis hasonló anyagösszetételű, kivitelű és azonos rendeltetésű termékek árai sem alakultak hasonlóan. Emellett az árváltoztatások lö- késszerűen. általában az év elején léptek érvénybe. Ilyen gazdasági feltételek között a folyamatos reprezentatív megfigyelés helyett célszerűbb volt az adott időponthoz kapcsolódóan a termelésüket és anyagfelhasználásukat érintő árváltozások globális hatásáról a vállalatoktól kérni adatokat a volumenindex-számítások céljaira. Emiatt csak 1967-ben, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előkészítésekor nyílt mód a részletes reprezentatív megfigyeléseken alapuló ipari termelőiár—, illetve anyagár- index—számítások megszervezésére.
Azokon a területeken, ahol a vizsgált jelenségek közgazdasági tartalma, illetve a sokaság méretei megfeleltek a mintavételi követelményeknek, a magyar Központi Statisztikai Hivatal már az elmúlt évtizedekben is alkalmazott reprezentatív gazdaság- statisztíkai megfigyeléseket. így például 1959-től először az iparban, majd a többi gazdasági ágazatban is ötévenkénti mintavétel alapján került sor a foglalkoztatottak kor, nem, képzettség szerinti összetételének, kereseti viszonyainak, munkakörülmé—
nyeinek stb. részletes, a különböző tényezők egymás közötti kapcsolatát is feltáró vizsgálatára.
A magyar Központi Statisztikai Hivatal tevékenységének középpontjában nem a vállalati tervek teljesítésének mérése állt. 1956 után már kinyilvánítottan is a köz—
gazdasági elemzésre alkalmas, aggregált hosszú idősorok publikálását tekintette elsőd- leges feladatának, s következetesen törekedett arra, hogy lehetőségeihez képest lépést tartson a világvíszonylatban alkalmazott, fejlett statisztikai eljárásokkal. Ennek né—
hány példájaként talán elegendő az alábbiakat említeni:
— már 1957-ről részletes ágazati kapcsolati (input—output) mérleg készült a Hiva—
talban, s ez a munka azóta is a rendszeres (időszakonkénti) feladatok közé tartozik;
— a központi tervgazdálkodást folytató országok közül Magyarország volt az egyetlen, ahol a tervezés központi mutatójának számító bruttó termelési érték mellett —— 1957 óta —— havi
524 TÚU LÁSZLÓNÉ DR.
gyakorisággal számított terméksorokon alapuló, nettó súlyozású ipari termelési indexek is ké- szültek, s a nettó súlyozású termelési indexek idősorait, a számítási módszer bevezetésekor, 1949—ig visszamenőleg is kidolgozták és közzétették (a bruttó jellegű termelési mutatók torzításainak korrigálása céljából);
— a várható gazdasági igények rövid távú előrejelzése érdekében az ipar legfontosabb területein 1965 óta folyik a rendelésállomány évenként többszöri, a főbb értékesítési irányokra is kiterjedő megfigyelése;
— nemzetközileg is elismert teljesítmény, hogy hazánkban 1968—tól évente, rendszeresen készültek az MPS—típusú számításokkal párhuzamosan SNA—felfogású nemzetgazdasági elszá- molások is, a gazdasági szervezetek mérlegbeszámoló jelentéseire támaszkodva.
Utóbbiak kapcsán szeretnék rátérni a talán legkritikusabb pontra: a statisztikai adatok megbízhatóságának problémáira. Ismét az iparra mint a gazdaság vezető ágazatára utalva, hangsúlyozni szeretném, hogy a tervek nem csupán naturális meny—
nyíségekre készültek. Az értéki termelési mutatók bruttó jellegük folytán viszont valóban a ténylegesnél gyorsabb növekedést jeleztek az anyagigényesség indokolat- lan növekedése, a kooperációs szállítások szükségtelen bővítése esetén. A hazai sta- tisztikai gyakorlatra azonban nem volt jellemző ,,összebeszélni" a vállalatokkal a magasabb teljesítmények kimutatása érdekében, és hosszabb távon nem volt lehető—
ség a ,,haszontalan termelés" korlátlan számbavételére sem. Az ötvenes évek második felétől a statisztikai jelentésben közölt termelésiérték-adatokat éves szinten egyeztetni kellett a mérlegbeszámoló jelentésből levezethető termelési értékkel. Az el nem adható termékek nem szerepelhettek korlátlan időkig a készletek között, ennek gátat szabtak a forgóeszközök ünanszírozásí lehetőségei. A saját termelésű felesleges készleteket előbb-utóbb leértékelve értékesíteni vagy selejtezni kellett, s ekkor negatív készletvál- tozáske'nt a termelési értékben is csökkentő tételként jelentkeztek. Ilyen manipulá—
ciókhoz tehát a vállalatok csak rövid távon, különösen kritikus helyzetekben folya—
modhattak.
A minőségrontás torzító hatását viszont valóban nem sikerült statisztikai eszkö- zökkel kivédeni, mert a hiánygazdálkodás általánossá válásával előbb-utóbb a gyengébb minőségű termékek, anyagok is felhasználóra találtak.
Jelenleg a gazdaságstatisztikai adatok iránti bizalom legfőbb próbájának az tekinthető, hogyan sikerül a statisztikai szolgálatnak lépést tartania az új gazdasági vállalkozások körének igen gyors bővülésével. Ehhez jelentős fejlesztésekre van szük—
ség, mindenekelőtt az üzleti nyilvántartások (regiszterek), a számbavételi módszerek és az ellenőrzési eljárások területén. Emellett feltétlenül új típusú kapcsolatokat kell kiépíteni az adatszolgáltatók és a statisztikai adatok felhasználóinak minél szélesebb rétegeivel. E problémák megoldásához, a legcélszerűbb eljárások kiválasztásához jelent rendkívül értékes segítséget az OECD-országok felhalmozódott tapasztalatai—
nak minél részletesebb megismerése.
TÁRGYSZÓ: Gazdaságstatísztika.
PESIOME
CTaTbX conepxcur Bercryrmemae no noBony o'repxa ,ZI. Exteüóca ((CrarncmaeCKaz pesomomm B Henrpanbnoü a Bocrounoti EBponw), onyőnmcoaamioro B HacromneM Homepe mypnana ((Cra—
rncrnaecrcoe oőospermen.
A GAZDASÁGSTATISZTIKA ÁTALAKITÁSA 525
Cornacno mem—no asropa B nmeBmeM mecro a [mormon/[ cpaanrrrenmro y3KOM npnMeHeHnn Bmőopo'nrux oőcnenonannü B akonomnuecrtoü cramcmxe nrpanrr pont, Taroxe n netpopwrpyioume sxonowncy atbthercrm uempanmonaimoro nnannposannn.
Xom Benrepcxaa cramcm'iecxax cnyxtőa no mepe Boamoxcnocreü n Ilma Hory c HpHMeHHB- rum/men B MKDOBOM macmraőe nporpeccnmtbmm cramcrrmecrmwm merozramn (memorpacneabre őanaucm, napanncnbnme CHCTCMLI Haunouanbnmx cue'ron "Inna MPS u SNA, ememecsvmoe Kemene—
Hue ancroro no caoemy xapaKTepy mmertca HpOMbIIIIJIeHHOFO npouaaoncraa, Haőmonenne noprtpemt SaKa3OB pr 1. n.), B Hacrosuuee BpeMst acé me Boarmxna neoőxormMocrL a peanmanrm cyuiecrsen—
max Meponpmrnü, nanpnmep B oőnacm coartauwr pernc-rpoa, amőopoanbrx oőcnenoaannü. Hea- nyio HOMOLle B STOM nene monte-r oxaaa'rb osnaKOMneHne c onurom Oprannaannn arconowmuecrcoro corpynnnxrecrna pr paaanrna.
SUMMARY
The article contains remarks on D. Blades' study, entitled ,,Statistical Revolution in Middle—
and Eastern—Europe", published in the present number of Statistical Review.
According to the authoress the distorting effects of central planning also played role in that sample surveys have been used by economic statistics only in a rather narrow field.
Despite the fact that Hungarian statistical service has kept abreast, to the extent possible, with the worldwide used developed statistical methods (input-output models, parallel national accounts according to MPS and SNA, monthly calculation of net type indices of industrial pro- duction, surveys on standing orders etc.), signiücant improvements must be carried out for instance in the field of registers and sample surveys. Getting acuuaínted with the experience of OECD provides useful help to these activities.
