1304 STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
átalakításán keresztül is hat a gazdaságra.
Becslések szerint egyedül az Egyesült Álla- mok autóiparának több mint 50 milliárd dol- lárt kell fordítania az 198005 évtized első felében az energiatakarékos gépkocsik gyár- tásához szükséges berendezésekre anélkül.
hogy e fejlesztés az ágazat hatékony terme- lőkapacitását a hetvenes évek szintjénél ma- gasabbra emelné. A növekvő energiaköltsé- gek 5—6 százalékos reál GNP növekedésétől fosztják meg a gazdaságot.
Ami az állami szabályozást illeti, nehéz megadni azon konkrét gazdaságpolitikai in—
tézkedéseket, amelyek a szabályozás és a termelékenység alakulása közötti összefüg—
gést pozitív irányban befolyásolnák. Egyfelől számos olyan szabályozó eszközre van szük- ség, amelynek működése a társadalom lété- hez, megfelelő fejlődéséhez elengedhetetlen még akkor is, ha a jelenlegi módon mért ter- melékenység növekedése ellen hat. Másfe—
lől azt is el kell ismerni, hogy a termelékeny- ség mérésére szolgáló konvencionális módok nem mindig tükrözik a termelékenység tény- leges alakulását-
A gazdaság növekedési ütemének csökke—
nése társadalmi feszültségeket szülhet. A gazdasági szférában a társadalmi feszültsé—
gek forrását jelentheti a ,,jogosultsághoz"
kapcsolódó magatartás, amely voltaképpen az ország gazdasági erőforrásainak egy ré- sze felett való rendelkezésre mint feltétele- zett jogra alapul. A gazdasági prosperitás időszakában a .,jogosultsági mentalitás"
mind újabb területekre terjedt ki, s egyre in- kább arra ösztönözte az egyént, hogy a nö—
vekedésből származó előnyök egy részére jo- got formáljon a növekedéshez való hozzájá—
rulás mértékétől függetlenül. Egyebek között e mentalitás akadályozza a külső megráz—
kódtatásokhoz való alkalmazkodást.
Egyetértés mutatkozik abban, hogy a nö—
vekedési stratégia kedvező alakításában az első lépés az erőforrásoknak o fogyasztástól (: tőkeképzés felé való átcsoportosítása. E stratégia megformálásáról a .,régi" és az ,.új" kínálati gazdaságtan képviselői vitáz- nak: a .,régi" iskola a szigorú fiskális politika révén kívánja a megtakarítások növekedé- sét elérni, az ..új" irányzat pedig az általá—
nos adócsökkentést és a költségvetés ezzel arányos csökkentését tűzi ki célul. Az ,.új"
irányzat elképzelései alapján született meg az a jelenlegi gazdaságpolitika, amelynek fő elemeit a 25 százalékos általános adó- csökkenés, a szociális programokra forditott állami kiadások jelentős mérséklése, a ma—
gánszektor szövetségi szabályozásának eny- hítése (dereguláció) és az infláció szigorú monetáris politika alapján való megfékezése képezi.
(lsm.: Hegedüs Péter)
STERN. J.:
A MUNKANELKULISEG NUVEKEDESI RÁTÁl NAGY-BRITANNIÁBAN 1978-TÓL
(Who becomes unemployed? Unemployment in- flow rates in Great—Britain for 1978.) -— Employment
Gazette. 1983. január 21—23. p.
Az elmúlt években havi 3—400000 embert vettek fel a brit munkanélküliek jegyzékére.
és hasonló számú szigetországi lakos került le onnan. Becslések szerint 1978, illet- vet 1982 január között hetenként 50—70 000 férfi vált munkanélkülivé.
Az ismertetett nagy számokat látva telje- sen érthető, hogy az érdekeltek tudni szeret- nék: elsősorban kik —— a lakosság mely cso- portjai — válnak munkanélkülivé Nagy—Bri—
tanniában.
1982 áprilisában -— életkoruktól eltekintve -— a brit férfiak 15 százaléka volt munka nélkül. A 20 éven aluliak esetében 23, a 60—
év felettiek közt 20 százalék volt ez az arány.
A tizenéves nők munkanélküli rátája különö—
sen nagynak mutatkozott, de figyelemremél- tó, hogy nem elhúzódó állástalonságuk miatt.
hanem azért, mert az átlagosnál jóval na- gyobb arányban vették fel őket a munka—
nélküliek jegyzékére. (A 60 évesnél idősebb férfiak esetében épp forditott volt a hely- zet-) Az ilyen összefüggések tisztázása na—
gyon fontos. mert sem a fennálló gondok, sem az eljövendő politika szempontjából nem mindegy. hogy a két tényező közül melyik a jelentős arányú munkanélküliség elsődleges
oka.
Elméleti megfontolások szerint a munka- nélküliek listájára főként a kevésbé szakkép- zett és az állásokban csak rövid ideje dol—
gozók kerülnek. Valószínűnek látszik, hogyaz idősebb, illetve a jobban képzett férfiak kedvezőbb helyzetben vannak, ezért ritkáb- ban kerülnek a munkanélküliek listájára.
Az adatok ezt igazolják is. Egy 1978 őszi fel- vétel szerint az újonnan regisztrált munkanél- küliek havi aránya az idős és a középkorú férfi szellemi dolgozók esetében munkaerő- forrásuk 0.4 százaléka a szakképzetlen fizi—
kai dolgozó férfiak közül 4.4 százalék és 8.4 százalék a személyi szolgáltatásban dolgozó férfiak között. Az utóbbi két csoportban hat év alatt —- az előző ilyen felmérés óta — szem—
betűnően nőtt e hányad, míg a többi kote- góriában nem változott érdemlegesen.
A munkanélküliek jegyzékére kerülés havi rátája a magasabb életkori csoportokban egyre kisebb. Például a 20 évet még el nem ért férfiak vizsgált mutatója 3.0. a 20—24 éve- seké 2.7, a 25 éves és ennél idősebbeké — átlagosan -- 1,1 százalék. Hat év alatt je—
lentősen romlott e szempontból a 25 évesnél fiatalabbak és különösen a 20—24 évesek
helyzete.
Érdekes. hogy az idősebbek korcsoportjai—
nak kedvezőbb pozíciója ,,eltűnik", ha a té—
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
1 305
mát a legutóbbi állásban eltöltött szolgálati idő hossza szerint vizsgáljuk. lgy például, ha a 30 évesnél fiatalabb, és az ennél idősebb férfiak csoportjából kiválasztjuk azokat, akik még egy évet sem töltöttek el utolsó állá-
sukban, akkor kiderül, hogy munkanélkülivé válási arányuk egyformán 5 százalék feletti.
Ez hatszor nagyobb. mint a kérdéses korcso-
portban már több mint egy éve szolgáltaké.
és tízszer nagyobb. mint az előzőleg már több mint három éve azonos helyen dolgozóké.
A 60 évesnél idősebb férfiak munkanélküli- vé válási aránya egy évnél rövidebb szolgá—
lat esetén közel 11 százalékos. Ha ezek a karosnak számító munkavállalók adott állá- sukban már tíz évnél régebben dolgoztak, akkor csak 0.8 százalék a munkanélkülivé válás aránya. Az említett 0.8 százalék is négy- szer több, mint az azonos szolgálati idejű, 30 évesnél idősebb férfiaké átlagosan. Oka az, hogy a korengedménnyel nyugdíjazott 60 év felettiek gyakran felvéte-tik magukat a munkanélküliek jegyzékére.
A vázolt összefüggések végső soron azt igazolják, hogy bár a munkanélkülivé válás gyakorisága a magasabb életkori csoportok- ban mérséklődött, az mindenekelőtt az idő- sebbek nagyobb tapasztalatát. fokozott gya- korlatát. illetve ezen alapuló jobb megbecsü—
lését tükrözi.
Az egyedülálló férfiak nagyobb arányban lettek állástalanok, mint a házasok, de en- nek az az oka, hogy az ilyen férfiak túlnyo- mó többsége 25 év alatti. Figyelemre méltó.
hogy a vizsgált időszakban a három- vagy többgyermekes férfiak kerültek fel a legna- gyobb arányban (1,8 százalék) a munkanél- küliek jegyzékére. a legkisebb ráta (0,8 szá- zalék) pedig az egy- vagy kétgyermekeseket jellemezte. Ez az eltérés az előző — hat év- vel korábbi — felvétel óta némileg csökkent.
Az új munkanélküliek anyagi körülménye—
it eléggé jól mutatja lakáshelyzetük, A fel- vételből kiderül, hogy a lakást vagy házat bérlő családos férfiak nagyobb része veszi- tette el állását, mint a tulajdonosoké, kivé- ve az 59 évesnél idősebbeket. A bérlők ked- vezőtlenebb munkanélkülivé válási rátája azonban főként — ha nem is teljesen — ola-
csony életkorukkal függ össze. Túlnyomó több- ségük ugyanis 25 év alatti.
Ami az ,,utolsó" foglalkoztató ágazatot il- leti: a legnagyobb állásvesztési arányok -—
a mintavétel gyengéi miatt általában kissé eltúlozva — a hajóépítésben (léc/0). ame- zőgazdoságban, erdőgazdálkodásban és ha- lászatban (2.3%) az építőiparban (2.5%) és a vegyes szolgáltatásokban (1.80/0) fordult elő. A legkisebb (0.50/0) mutatót a villamos gépek és a járművek gyártásában, a papir-, nyomdaiparban és könyvkiadásban, valamint a pénz- és biztosító intézetekben találták.A feldolgozó ipar és a szolgáltató ágak közti eltérés ebből a szempontból jelentéktelen-
nek mutatkozott.
Tanulságosak a kereseti adatok is. A mun- kanélküliek listájára felvettek bruttó keresete 1978 őszén jellegzetesen kisebb volt, mint az alkalmazásban állóké átlagosan. A kereset—
nagyság növekedésével párhuzamosan egyre alacsonyabb állástalanná válási hányadok- kal találkozunk (eltekintve a heti 150 font felett kereső férfiaktól). Az összefüggés meg- lehetősen szilárd, mivel a kiskeresetűek a többiekénél általában kevésbé termelékeny munkakörökben dolgoznak, alapvetően rövid begyakorlási idejük miatt. A felszinen meg—
jelenő kapcsolat tehát sokkal inkább a szol- gálati idő hossza, mint a keresetnagyság ha- tását fejezi ki.
A feldolgozó iparban a vállalati telep- nagyság és a munkanélkülivé válás gyako- risága közt fordított arányosság áll fenn.
Amint ,,nagyobbodnak" a telepek, úgy rit- kul az állományból állástalanná lettek ará—
nya. Tíznél kevesebb foglalkoztatott esetén 4.0, a kétszáz vagy több alkalmazottal dol—
gozó telepeken 0.4 százalék a vizsgált há- nyad.
A szerző figyelmeztet arra, hogy a bemu—
tatott ráták az év meghatározott időszakára (őszre) és a gazdasági ciklus sajátos pont- jára - 1978-ra — vonatkoznak. 1978—től 1982- ig változott a helyzet, de az eredmények és a következmények nem valószínűsíthetők
megnyugtató bizonyossággal.
(ism.: Somogyi Miklós)
TÁRSADALOMSTATISZTlKA — DEMOG RÁFlA
LlTTLE. R. J. A.:
A VlLÁGTERMEKENYSÉGl VIZSGÁLAT MlNTAVETELl HlBÁl
(Sampling errors of fertility rates from the WFS.) Voorburg -— London. 1982, International Statisticai Institute — World Fertility Survey, 55 p.
A Világtermékenységi Vizsgálat (WFS) egyik legfontosabb célkitűzése, hogy meghatároz- za a programban részt vevő országok és né-
pességük bizonyos alcsoportjainak termé- kenységi arányait. A becsléseket országon- ként 4000—10000 személy megkérdezésén alapuló mintából végezték. Ennek következ—
tében elég jelentős mintavételi hibával kell, számolni, ugyanakkor a válaszadási, illetve"
a nem válaszolási hiba sem elhanyagolha- tó. A tanulmány azonban csak a mintavételi hiba becslésének módszereivel foglalkozik és
