Lajos bevezetője is itt maradt abba. Érezni lehet: tovább kellene, ő is tovább akarná folytatni Fábry—Ady ürügyén, de hát egy monográfiát mégsem írhat a kötet elé!
A jelenlegi Ady igaza tehát sok problémát vet föl; további lépésekre ösztönöz.
Arra „provokál" — a szó legnemesebb értelmezésében —, hogy most már tételről tételre menjünk végig a Fábry-életmű vizsgálatában (Ady-kapcsolata csak egyetlen szál ebben). Ez a feladat, ez a kötelesség. Az idő igaza, Ady igazsága, Fábry Zoltán igaza megköveteli ezt.
Amikor az illetékeseknek köszönettel nyugtázzuk e kötet megjelentetését, bizo- nyosak vagyunk abban: egy biográfiai célzatú, és ilyen igénnyel készülő válogatás, vállalkozás legalább ennyi — az életmű-biográfia adta — nyugtalanító pontra hívja fel a figyelmet. (A Tanú és tanulság voltam című kötetre gondolunk, melynek meg- jelenését hasonlóan várjuk.) De mind egyet jelez: megindul a hatékony eszmecsere Fábry Zoltán életművéről minden vonatkozásban. Ez azért elengedhetetlen, mivel — túl és innen Adyn — élő és eleven hagyományról van szó. (Madách, 1977.)
KOVÁCS GYÖZÖ
Szőreg és népe
Napjainkban a társadalom egyre inkább igényli a szülőhely történetének meg- ismerését, kutatását. Ez az igény is ösztönözte a Szőreg és népe című tanulmány- kötet létrehozását. Szeged „bolygói" közül a Tápéról 1971-ben megjelent monográfia után a szőregi tanulmánykötet már a második, és reméljük nem is az utolsó. A sző- regiek 1976-ban ünnepelték lakóhelyük újjátelepítésének 230. évfordulóját. Erre az ünnepi alkalomra készült a kötet; Hegyi András szerkesztésében.
Szőreg évszázadok óta magyarok és szerbek lakta község. Ez a könyv a közös múlt és jelen bemutatásával az együttélés internacionalista tudatát is erősíti.
Az egész munkán végigvonul az elnyomott osztályok, a magyarok és szerbek közös küzdelme, akiknek életkörülményei azonosak, és egyaránt kizsákmányolta őket a mindenkori uralkodó osztály. A közös sorsot a kötetben megszólaló Zsiván pópa 1944 végén így fogalmazta meg, amikor a haragtól is fűtött szerb partizánok elé állt:
„Testvérek, eleget szenvedtünk, ne tetézzétek a kínt, ne gyújtsátok fel a falut, jöjjön el végre a tiszta emlékek és makulátlan szívek világa! Menjetek vissza békességgel, mi a magyarokkal testvéri békében akarunk élni, a magyarok rendesek hozzánk, munkát és otthont adtak, megbecsülést... Legyen hát vége az apokaliptikus idők- nek!" Az 1944-ben áhított megbékélés az elmúlt 30 év alatt valóra vált. Ez további lehetőséget és ösztönzést ad a nemzetiségi települések monográfiájának megírására.
A több mint 400 oldalas tanulmánykötet adatfeltárásának, anyaggyűjtésének időpontját szerencsésen választották meg a szerzők, mivel az urbanizáció felgyorsuló folyamata már-már elfeledteti és megváltoztatja a nemzetiségi szokásokat és a vise- leti módokat. Szinte az utolsó percben szólaltatták meg azokat az embereket, akik a két világháború közötti idő, majd a felszabadulást követő történelmi sorsforduló aktív részesei voltak.
A tanulmánykötet három, jól elkülöníthető fejezetből áll: földrajzi színtér és helynevek, Szőreg története, Szőreg népe. Az elsőt Andó Mihály Szőreg természeti földrajzi viszonyairól írott tanulmánya nyitja meg, amelyben feleletet kapunk arra a kérdésre, hogy miért szerepel szinte évezredek óta ez a terület állandó településül.
Jól egészíti ki a fejezetet Szabó Józsefnek a földrajzi neveket elemző gondos mun- 79
kája. A Szőreg történetét feldolgozó fejezetet Trogmayer Ottónak széles körű nem- zetközi irodalomra és saját ásatásainak eredményeire épített tanulmánya indítja, amelyben a település őstörténetét szemléletesen vetíti elénk. A Tisza—Maros szögé- ben fekvő sziget évezredek óta „történelmi erejű hely": átkelőhely és kereskedelmi központ, az erdélyi arany és réz, valamint só egyik fontos kereskedelmi állomása, de kapocs a Felső-Tisza-vidék és az Al-Dunán át a Balkán felé vezető út között is.
A Szőreg középkori történetét feldolgozó Karácsonyi Péter bemutatja, hogy a hon- foglaló magyarok Erdély felől a Maros völgyén keresztül közelítették meg ezt a területet. A Tisza—Maros szögét a Gyulák törzse vette birtokba, majd Ajtony lett az úr. A község gazdasági fellendülése — amelynek alapját a halászat, a mezőgazdaság és kereskedelem képezte — a korai középkor folyamán, a XII. századra érte el tető- pontját. A tatárjárás jelentősen visszavetette fejlődését, de a XV. században már újra viszonylag nagy településsé vált. A békés életet az egyre gyakoribb török be- törések zavarták, majd a 150 éves török uralom néptelen pusztává tette a községet.
Rákos István a XVIII. századtól kezdődő társadalmi átalakulásokról, demográ- fiai-etnikai változásokról ad szemléletes képet. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a török végleges kiűzése teremtette meg a feltételeket a Tisza—Maros szögében a biztonságos letelepedéshez. Az első települők állattenyésztésből élő szerbek és ma- gyarok voltak. Az 1700-as évek végén katolikus és görögkeleti templom is épült a községben. Bár a szerb és magyar lakosság egymástól elkülönülve telepedett le — Szerb és Magyar utca —, mégis hatottak egymásra, s ezáltal kölcsönösen kialakítot- ták Szőreg sokszínű népi kultúráját. 1848—49 eseményeit Szántó Imre elemzi. Levél- tári dokumentumok felhasználásával mutatja be az osztályarcvonalak összekevere- désének tragikus időszakát. A község dualizmus kori történetének feltárása nem jelentett könnyű feladatot Bezdán Sándornak. A rendelkezésre álló és kutatható for- rásanyag szegényes, az iratanyag zöme elveszett. Ezért a szerző csak a községi kép- viselőtestület jegyzőkönyvére és a hivatalos statisztikák adataira támaszkodhatott.
Ebben az időszakban a község nemzetiségi, nyelvi különbségeinél mélyebb és dön- tőbb volt a társadalmi megosztottság. Hegyi András és Székely Lajos sokoldalúan elemzi Szőreg Horthy-korszak alatti történetét. Megtudjuk, hogy a község gazdasági és társadalmi életében jelentős változást hoz létre az ipari munkások számának emelkedése, s ez bizonyos hátteret biztosított a szőregi baloldali szervezkedéseknek.
Szőreg felszabadulás utáni történetét két tanulmány tárgyalja. Szabó István az agrárviszonyok forradalmi átalakulásának folyamatát vetíti elénk. Bemutatja a II.
világháború pusztító hatását és az ennek nyomán jelentkező nehézségeket. A föld- reform végrehajtását nehezítette a jogos igénylők nagy száma és a kevés elosztható földterület közötti ellentmondás. Ez is a magyarázata, hogy a demokratikus agrár- átalakulás után viszonylag gyorsan, már 1948-ban megkezdődött a termelőszövetke- zetek szervezése.
Nagy István Szőreg felszabadulásától az 1948-ig tartó időszakról ad hiteles, tudo- mányos feldolgozást. Részletesen foglalkozik a gazdasági élet megindításával, a pár- tok megalakulásával, a közellátás megszervezésével. Megismerkedünk az 1945-ös, illetve 1947-es országgyűlési választások szőregi eseményeivel. Sajnos az 1948 utáni időről történeti feldolgozást nem kapunk, csupán utalásokat találunk.
A harmadik fejezetben — Szőreg népe — Ferenczi Imre a „Népi szokásrend" és
„Viseleti módok Szőregen" című tanulmányaival a néprajztudomány eszközeivel egé- szíti ki a község monográfiáját. Vizsgálja a falunak Szeged polgárosodó szokás- és viseleti hagyományaival való kapcsolatát, és a szerb nemzetiség sajátos, gazdag kultúráját. Tóth Béla és Dér Endre írásaiban egy-egy emberi sors villanásszerű be- mutatása még világosabbá és érzékletesebbé teszi a történelmi változásokat. A kötet valamennyi tanulmányát gazdag illusztrációs anyag egészíti ki.
Elismeréssel szólhatunk a kiemelkedően gondos, igényes nyomdai megoldásról, amely a Szegedi Nyomda sok szép könyve között is előkelő helyet biztosít a szőregi kötetnek. (Kiadta: Szeged megyei városi Tanács V. B. műv. osztálya, 1977.)
RIGÓNÉ PÉTER IRÉN 80
