A természeti földrajzi környezet és a társadalom

A T E R M É S Z E TI F Ö L D R A J ZI K Ö R N Y E Z ET ÉS A T Á R S AD A L O M

Dr. UDVARHELYI KÁROLY

A földrajzi burokban a (Grigorj ev-féle kölcsönhatásszférában) a dialektika törvényei hárorn fő síkon érvényesülnek:

a) a természetben (természeti jelenségek összefüggése m ás termé- szeti tényezőkkel és jelenségekkel, természeti fejlődésfolyamatok);

b) a társadalomban (társadalmi-gazdasági tényezők és folyamatok belső kapcsolata más társadalmi-gazdasági tényezőkkel);

c) a társadalom és a természet viszonyában (társadalmi és termé- szeti jelenségek kölcsönös kapcsolata).

Az összefüggések e három kategóriája megvan a valóságban, tehát objektív. Összetételben és változatokban mind a három gazdag. A ter- mészet gazdagságát tovább növeli az a körülmény, hogy külön-külön valamenny i kategóriában belső összefüggések, ellentmondások és köl- csönhatások születnek, fejlődési folyamatok ind ulnak meg. A fejlődés folyamán mindig új összefüggések, új és többszörösen újr aéled ő ellent- mondások alakulnak ki, sokszínűvé és bonyolulttá téve a földr ajzi kör- nyezetet és az abba ágyazott gazdasági életet. A nagy összefüggésrend- szerben hosszú és sokfelé elágazó — egymástól elkülönülő, m a j d új ra integrálódó — oksági láncokról van szó. Azt is figyelembe kell venni továbbá, hogy a földrajzi környezetben (tájban), vagy a társadalomban működő tényezőknek, vagy ezek kölcsönhatásának a megváltozása nem- csak belsőleg azon a területen, hanem azon kívül, más területeken is hat, külső kapcsolatokat, külső ellentmondásokat is létrehoz. Egyszóval a földrajzi burok teljes komplexitását hozza létre. A sokszínű komp- lexitás minden természeti jelenségben, gazdasági, termelési folyamat- ban jellemző. Például a mezőgazdasági termelésnek történelmileg ki- alakult — vagy tervezett— for má jában, legyen az a kukoricatermesz- tés, szinte valamennyi természeti földrajzi tényező, különösen a fel- szín, a talaj, a hő- és a csapadékmennyiség, azonkívül igen sok társa- dalmi hatóerő, növénynemesítés, talajjavítás, öntözés, gépesítés, állat- tartás, exportpiacok, a mezőgazdálkodás társadalmi f or má ja, ennek megfelelően az üzemtípusok kérdése, végül mindezekne k időben és területileg összefüggő volta és egyensúlya fontos szerepet játszik.

Mindezek a hatások a termelés mennyiségi és minőségi eredményében összegeződnek és f elhívják a termelők figyelmét a termelési tényezők

445

alaposabb tanulmányozására, a termelés helyének gondosabb kijelölé- sére, a termelés ú j a bb és jobb módszereinek a kialakítására. A társa- dalomnak ilyen a kt ív állásfoglalása a természettel szemben — a tudo- má ny vagy a te c hn i ka segítségével — újabb lépés a kapcsolatok meg- erősítésére.

E rövid bevezetéssel a kérdés belső dialektikájára és sokoldalú- ságára akartunk r ámut a tn i. A h á r om összefüggés-kategória közül köze- lebbről, a kérdés szempontjából a legfontosabbat, a természeti viszo- nyok és a társ adalmi tényezők összefüggését vizsgáljuk meg. A két tényező viszonyában nagy hatóerejű ellentmondások jelentkeznek még akkor is, ha látszólag a természeti környezet jó, optimális a termelésre. Fejle tt termelési eszközök birtokában az ellentmondások erősébb (fő) oldalát leginkább a társadalom képviseli. Földrajzi környezetét (élet- telen és élő tartozékait) a termelés érdekében át t u dj a alakítani. Ez rendszer in t abból áll, hogy megváltoztatja a környezet földrajzi össze- tételét (tartalmát), ezzel átalakítja összefüggéseit, és ir ányt szab a kör- nyezet további fejlődésének.

A társadalom és a földrajzi környezet kapcsolatában nemcsak a természeti és a társ adalmi tényezők milyensége, ezek összefüggésé- nek pillanatnyi állapota, hanem e tényezők és azok összefüggésének az átalakulása is változásokat okoz. A természeti környezet, a társa- dalom is fejlődik. A természeti földrajzi kör nyezet ennélfogva termé- szettörténeti kategória [1], a társadalom, — mint a termelés másik tényezője — társadalomtörténeti kategória. A társadalom egyik fő jel- lemzője, hogy mi nd i g fejletteb b eszközökkel és más módon szervezi meg és h a j t j a v é g re a termelésre irányuló tevékenységét.

Mindezek következtében a földrajzi környezet és a társadalom viszonya is állandóan változik. Időbeli változását a történelem, területi változását többek között k or un k földrajzi (területi és nemzetközi) munkamegosztása igazolja.

A földrajzi környezet és a társadalom közötti kapcsolatok jellege

A kapcsolatok a termelés területén a la k ul n a k ki. Mélységét és f o r m á j át a termelőerők történeti fejlődése és mindenkori állapota dönti el. A kapcsolatok két fő jellemzője: a) ezek is ok-okozati kap- csolatok, miként a természetiek. Az egységes nagy összefüggésrend- szerben az okok és okozatok e g ymá st váltva i t t is helyet cserélnek;

b) a kapcsolatok rend sz er e n e m sztatikus rendszer, h a n e m állandó mozgásban, hullámzásban van, á talakul és fejlődik. A fejlődésnek tör- vényszerűen a belső ellentmondások, kölcsönhatások a rugói. Valamely kiemelkedő térszínen a folyók eróziója megnő, megkezdődik a térszín erős lehordása. A k ét tényező ellentmondása egyszerű és világos ebben a példában. A té rs zín lepusztulásával azonban megváltozik a folyók munkaképessége és a mun ka jellege. Addig kivésett völgyüket most már töltögetik. Az Oksági kapcsolatok átalakultak, a belső ellent - mondás-rendszer felbomlott, hogy egy másik ellentmondásnak adj a át

a helyét. A fejlődés (a felszín átalakulása) megváltoztatta irányát. így kell érteni a kapcsolatok rendszerének megváltozását a természeti földrajzban. Ebbe a folyamatb a avatkozik be a társadalom, például a folyószabályozás műveleteivel, az energia kitermelésével és fel- használásával, a vízterület növényzetének az átalakításával. Ebben az esetben a különböző hatékonyságú termelőerők bevetése, a különböző f a j t a átalakító munka, e m u nk á ban az intézkedések komplexitásának a különböző foka jelenti az ellentmondások és kölcsönhatások meg- változását,

A termelés szempontjából a természet és a társadalom nem egyenlő rangú. A természet maga nem termel, ebben a folyamatba n spontán jellegű, bár tenyezői nélkülözhetetlenek, gyakran magas fokú, optimális lehetőséget biztosítanak a termelő munkához. A társadalom szerepe ezzel szemben tudatos, aktív, és egyre tudatosab b a társa- dalmi fejlődés magasabb fokán, fejletteb b termelési eszközök birto- kában. Fejlett állapotban a társadalom-természet nagy ellentmondá- s á n ak fő oldalára a társadalmi erők kerülnek, és az ember —• tudomá- nyával, technikai eszközeivel — birtokba veszi a természetet. Fel- k u t a t j a és felhasználja a környezet energiaforrásait, nyersanyagait, megváltoztatja környezetének összetételét, belső szerkezetét és külső f or má j á t. A t áj „képe" is átalakul, jellege első pillanatra elárulja a termelés ágazatát is. A társadalom hatása sokszorosan beleszövődik, szervesen egybeolvad a környezettel, uralkodóvá válik benne. A ter- melés, valamint a társadalom fejlődése ez esetben már nem a termé- szeti viszonyok függvénye. Minden, ami történik, sokkal inkább a tá r- sadalmi hatóerők eredménye, amelyek a természetet anyagaival, ener- giáival és törvényszerűségeivel együtt szükségszerű eszközül használ- ják fel, és így értékelik.

A földrajzi környezet változása, a társadalmi kapcsolatok módosulása

A természeti földrajzi környezet a termelés alapvető feltétele.

A környezet azonban fejlődik, ezért a termelésnek és a társadalom életének változó feltétele. Földrajzi környezet (vagy táj) alatt meg- határozott területet értünk, földrajzi helyzetének, szerkezeti felépíté- sének és domborzatának, éghajlatának, növénytakarójának, talajának, energiáinak, nyersanyagaina k és egyéb adottságainak összességében, a fejlődés adott stádiumában. Ez az összesség a termelés szempont- jából bizonyos adottságokat, természeti potenciált, tájértéket jelent.

Az adott fejlődési stádium azonban nem állandó állapota a természeti viszonyoknak, mert a földrajzi környezet, a t áj fejlődése, átalaku- lása szüntelen.

A földrajzi környezet változik:

a) A természeti tényezők belső ellentmondása, kölcsönhatása ú tj án spontán módon, (törvényszerűleg).

b) Változik minden időben a társadalom m u n k á ja (visszahatása)

447

által, a természetátalakítás folyamán. Például, h a a természeti fejlődés folytán egyes t erül etek elmocsarasodnak, m i n t a Körösök melléke az Alföld süllyedő peremvidékén, ezt a folyamatot a társadalom meg t ud j a állítaná. A te rül et et kiszárítja és átalakítja szántóföldekké.

c) A földrajzi környezet viszonylagosan is megváltozik a termelő- erők és a termelési viszonyok fejlődésével. A gazdasági élet fejlődése során a társadalom mindig ú j a bb nyersanyagokhoz és energiaforrások- hoz n y úl hozzá, olyanokhoz is, amelyeke t azelőtt n e m használt. A kör- nyezet viszonylagos változása úgy értendő — elsősorban —, hogy kör nyezetünk idők folya mán viszonvlagosan gazdagodott. Fokról fokra vált értékessé benne a vas, a szén és kőolaj, a földgáz, a különböző f a j t a érc és az ur á n. Fokról f o k r a jutottak nagyobb jelentőséghez a hajózhat ó folyók, a tengerek, a növény- és az állatvilág. Ezeknek régen semmi, vagy csekély é r t é k ük volt a terme lés szempontjából. Korszerű módszerekkel eddig értéktelen homokos, szikes te rület et is t u du n k hasznosítani a mezőgazdaságban. A m úl t ban hozzá ne m f ér- hető, közel tíz kilométeres mélységből is fel t u d u n k hozni ásványi kincseket. így ezek a természeti adottságok is az aktív termelési fel- tételek sorába léptek, egy-egy gazdasági körzet vagy ágazat kialakí- tásának pozitív tényezői lehetnek. Amikor a természeti földr ajzi környezet (táj) termelési, gazdasági szempontú értékeléséről szólunk [2], ha azokat a mennyiségi és minőségi potenciál szempontjából r ang - soroljuk, azaz: megállapítjük, hogy a termelésnek milyen sajátos feltételeit foglalják magukba, a „tá jé r té k" e viszonylagos, történeti változását is figyelemb e kell ven nünk. Nem elég abból a szempontból nézni a dolgot, hogy mit és hogyan has ználtunk fel a kérdéses ter ü- leten eddig, mi áll rendelkezés ünkre ma, h an em a jövő szempontjából is mérlegelni kell. Meg kell vizsgálnunk, hogy a termelési eszközök jelenlegi készlete és várható fejlődése mellet t milyen új értékeket t ud unk kitermelni környezetünkből, milyen relatív értékváltozás elé nézhetünk, milyen perspektivikus ter ve t lehet erre építeni. Az Alföld mélyén rejlő forróvíz-készlet, a b ü k k- és má tr a al ji lignit a megfelelő berendezések létrehozása után válik igazi értékké. A termelőerők magas színvonala azt is lehetővé teszi, hogy a „ t á j é r t é k" realizálásában egyetlen t á j- vagy környezeti elem megváltoztatásával tegyünk előre nagy lépéseket. A dun a i hajózás e n n e k a r évén é r te el magas nemze t - közi jelentőségét. Most a folyó KGST-szakaszán tizenegy vízlépcsőt és vízierőművet terve zne k a csehszlovák, a magyar, a román, jugoszláv, a bolgár és a szovjet mérnökök. A tizenegy e r őm ű várható teljesít- mén ye 5000 me ga wa t tnál is több, évi termelése 27 milliárd kWó, hazánk jelenlegi évi termelésének háromszorosa. Ez az energia mi nd - ezideig csendesen „elúszott" a folyón. A régi, vizén úszó dunai malmok helyett ilyen korszerű művek megépítését sokféle tényező összefogása teszi lehetővé: a turboge ne rátorok és egyéb gépi berendezések, a duz- zasztóművek és kot róha jók tökéletesítése, a villamosenergia-hálózat nemzetközi egységesítése, a villamos áram sokoldalú ipari felhasz- nálása, a KGST keretében kialakuló nemzetközi összefogás, általában a szocialista társadalomban rejlő erők felszabadítása. Jelentősen megnő

a Duna-men ti t á j ak értéke, n a gy mért ék ben realizálódik m a j d azok természeti potenciálja, azaz: földrajzi kö rn y ezet ü nk a t ársadalom és a termelőerők fejlődése n y o mán átalakul, több és ú j sz er ű tar talma t nyer, közte és a társadalom között új kapcsolatok létesülnek.

A földrajzi környezet relatív értékváltozásához n agy mér ték ben hozzáj árul a nemzetközi munkamegosztás rendszere, amely a t er m é- szet legoptimálisabb adottságainak a kihasználásával magas fo kú ter - melékenységet hoz létre. A környezet viszonylagos változásához hozzájárulnak a gazdasági tömörülések (KGST, Európai Közös Piac stb.), azonkívül a belső és a nemzetközi piacok. Kör nye zetü nk pozitív adottságait — például a szabolcsi jon at hán alma termesztésében, az alumínium-cikkek előállításában — csak megfelelő nemzetközi piacok biztosításával lehet n agyobb mé rt ékb en kihasználni. A fogyasztás

— mint a termelés egyik tényezője — a földrajzi kö rn yezet viszony- lagos értékelésében ne m kis szerepet játszik. A piaci kereslet és kínálat hullámzása a környezet adottságainak a kihasználásában is egyenet- lenséget támaszt. Az egyenetlenség a kapitalista országokra jellemző.

A kereslet és kínálat változásával magyaráz hat ó például a kanadai búzatermelés na gymér et ű ingadozása (1952-iben meghaladta a 180 millió mázsát, 1954-ben 96, 1958-ban 100, 1960-ban 130 millió mázsa termett). K an a d a búz atermésének körülbelül a felét exportálja, a ter- melés ilyen nag ym é rt é k ű ingadozása — a kontinentális égha jlat káros szélsőségei mellet t — elsősorban a világpiaci kereslet változása követ- keztében állott elő. A szocialista országokban a beszerző és a felvevő piacok sokoldalú biztosításával (nemzetközi, két- és többoldalú szer- ződésekkel), val amint „fogyasztásra termeléssel", a szükségletek figye- lembevételével gondoskodnak a természeti adottságok folyamatos, emelkedő kihasználásáról. A termelés az emelkedő szükségleteket veszi tekintetbe. Ezek kielégítése megköveteli a termelési eszközök állandó tökéletesítését, aut omata gépek és gépsorok beállítását, a természeti földrajzi környezet ú j a bb anyagainak és e rőforrásai nak igénybevételét, új és termelékenyebb munkamódszerek bevezetését, a termelési költ- ségek csökkentését és a minőség javítását. E törekvések a termelés társadalmi oldalának a megerősödését jelentik. Közben viszonylagosan átalakul a környezet, megváltozik a környe zet és a t ár sad al om közti viszony.

Ha a tervezés n e m elég körültekintő, akkor n e m a környezet viszonylagos gazdagodására, h an e m annak abszolút elszegényedésére vezet a beavatkozás. Ezt jelzi egy-egy b á n ya korai kimerülése, erdők kipusztulása, a t al a j eróziós károsodása.

A természeti földrajzi környezet minden változása, ér téke és ható- képessége a termelési eszközök és a termelési viszonyok állapotával, illetőleg ezek változásával f ü gg össze. A természet és a társadalom kapcsolata, illetőleg e kapcsolatok átalakulása más a feudalista, a kapitalista és a szocialista társadalmi f o r m ák között. Vessünk ezért né há ny pillantást azokra az okokra és összefüggésekre is, amelyek magáb an a társadalomban találhatók meg.

A társadalmi hatóerők gyökerét a termelőerők és a termelési

26* 449

viszonyok kapcsolatában, azaz a termelési módban kell keres nünk. A termelőerők és a termelési viszonyok egysége (a termelési mód) a társadalom fő fo r má i nak megfelelően változik. Más az ősközösségben, a rabszolgaságban, a feudalizmusban, a kapitalizmusban és a szoci- alizmusban. A termelőerők a társadalomnak a természettel való kap- csolatát, a termelési viszonyok az embereknek a termelés folyamán kialakult egymáshoz való viszonyát határozzák meg.

A termelési m ó d n ak ez a két oldala egymással összefüggésben, kölcsönhatásban és ellentmondásban áll. Meghatározott viszonyok között a termelési viszonyok megfelelnek a termelőerők jellegének, azokkal összhangban állanak. Ha így van, akkor a termelési viszonyok hatása pozitív, a gazdaságii életre serkentőleg hat. Eközben a tár sa- dalom mindig új, mindig hatékonyabb kapcsolatba kerül földrajzi környezetével. Haladó korában, a kapitalista társadalom óriási fejlő- dést mut at o t t fel ezen a téren. 'Idővel azonban a termelési viszonyok e lmar a dna k a gyorsabba n fejlőd ő termelőerőktől, és ez utóbbiak további fejlődésének akadályai lesznek. Ilyenkor m ár negatív a hatásuk.

Gondoljun k például a kapitalista társadalom és termelési rendszer belső ellentmondásaira, amelyből mind s űrűbben és nagyobb mé rt é k- ben pa tt a nna k ki a gazdasági válságok. A termelőerők és a termelési viszonyok ellentmondásának a megszüntetése, a társadalom haladó erőinek a tevékenysége folytán, társadalmi úton megy végbe, a ter- melési viszonyok átalakításával.

Ez a forradalmi mozzanat a termelési eszközök újabb lendületes fejlődésének az alapja. Azt eredményezi, hogy a társadalom és a föld- rajzi környezet kapcsolata történelmileg ú j ra és ú j ra átalakul. A rövi- den vázolt kölcsönhatás dialektikus és kétoldalú, benne a termelőerők és a termelési viszonyok jellege közötti összhang törvényszerűsége nyilvánul meg. A kölcsönhatásban a társadalmi erő a fő erő. Ennek az er őnek a hatása a földrajzi környezetre mindig más módon és növekedő mértékben érvényesül. A kérdést vizsgálva, ismét meg kell említenünk, hogy a termelőerők fejlődésével mindig más, ú j a bb föld- rajzi tényezők, ter mészeti adottságok, más mértékben és más módon válnak fontossá a termelés számára. Az ásványi szén régen értéktelen anyag volt. A hőerőgépek feltalálása óta azonban világjelentőségű energiaforrás. (A Szovjetunió 1961. évi 326 milliárd kWó villamos- energia-termelésének mintegy 4/5 része, Nagy-Britannia 128 milliárd kWó termelésének csaknem t elj e s egésze a szén elégetéséből szár- mazik. A 10 milliárd kWó-t megközelítő magyar villamosáram-ter- melésnek is kb. csak századrésze származik vízienergiából.) Újabban, és más módon a szenet a vegyi ip a rba n is feldolgozzák, sokkal nagyobb értékkel. Az olaj a robbanó motorok elterjedése által, a folyóvizek ereje a korszerű turbinák, a hidrogenerátorok tökéletesítése révén vált használható energiává. Szemünk előtt zajlik le a vegyi ipar óriási a r á n y ú fejlesztése, a műanyagok gyártása és felhasználása, az anyag belső energiájának a felszabadítása, a világűr hasznosításának tudo- mányos, technikai előkészítése. Meggyőző példák hosszú sorát lehetne említeni, annak igazolására, m i ké nt függetleníti magát a társadalom

földrajzi környezetének kényszerű hatásától, ugyanakkor miként szövődnek mind szorosalbhra s mind többszörösre közöttük az össze- kötő szálak.

A társadalom hatóerejének — fej lett eb b termelési eszközök és termelési viszonyok közötti — növekedése egyáltalán nem az emberek számszerű gyarapodásával kapcsolatos. Az automatizálás korában egyre kevesebb munká sra lesz szükség, a gépesítés arányában nő a t e r - melékenység és csökken a munkaidő. A hatóerő növekedése sokkal inkább a korszerű tudományos, technikai eredményekből táplálkozik.

Kapcsolatban áll a politikai erők hatás fokával is. Érthető, hogy ez is a termelés társadalmi oldalát erősíti, a környezet hatásának kizáróla- gosságát tagadja.

A földrajzi környezet egymaga n e m dönti el, nem dete rminá lja a termelő munkát, különösen a társadalom fejlődését. A környezet adottságai legfeljebb a termelés ágazatainak területi eloszlásában ér vé- nyesülnek, a földrajzi munkamegosztás folyamatában. Főképp a mező- gazdaság terén, ahol a természeti viszonyok regionáis hatása még eléggé erős. De bár milyen erős, vagy bármilyen gyenge is legyen a földrajzi környezet befolyása ,az adott, vagy tervezett gazdasági, termelési ágazatokra, hatása csupán más tényezőkkel együtt, azokkal dialektikus kölcsönhatásiban érvényesül. E kapcsolatokat kell gondosan megvizsgálni [3]. Meg is teszik a mezőgazdasági vagy ipari körzetek kialakítása során éppúgy, mint a KGS T keretében a nemzetközi munkamegosztás tervezésében. Területileg azt kell előállítani, amir e a termelési eszközök jelenlegi készlete és fejlettsége és a természeti adottságok — együtt — optimális lehetőséget biztosítanak.

A társadalom aktivitása a termelésben

A természeti viszonyok figyelembevétele nem azt jelenti, hogy döntő jelentőséget tul aj doní tu nk neki. Régente ezt mondották: „az. idő a gazda!", mintha a mezőgazdaságban az időjárásnak kizárólagos jelen- tősége volna. Ma ezt n e m mo n dh a t ju k egészen. A gazda mi vagyunk, akik sok tekintetbe n módosítani t u d j u k az időjárás hatásait, m i n d- jobban irányítani t u d j u k a természeti törvényszerűségek működését.

Az iparban az esetleges helyi adottságok elégtelen volta még ennél is nagyobb mé r té kben ellensúlyozható. A Borsodi Iparvidék kiala- kulásának két fő természeti 'alapja a szén és a vasérc volt. A telepek viszonylag közel fekszenek egymáshoz. A tőkés vállalkozás e helyileg jelentkező „földrajzi energiák" felhasználásával megalkotta a b ány ák és a vasművek kooperációját, üzemegységeit összekötötte vasúttal, ós kihasználva az országos vasútépítéssel kapcsolatos konjunkturális helyzetet (acélsínek gyártása) az ipar vidéket nagymér etűv é fejlesztette.

A helyi forrásokból történelmileg kiépült vas- és acélipar azonban

— amely a felszabadulás és az államosítás óta lendületesen to vább fejlődött —, ma sem energia-, sem nyersanyagellátását n em k a p h a t j a meg helyi forrásokból, a továbbiakban tehát hazai, sőt nemzetközi társadalmi, politikai erőkre támaszkodik. Ez a jelenség az ideológiai

29* 451

és politikai nevelés t e r én is felhasználható. Látni lehet, hogy a t e r - mészeti viszonyok n e m é p pen döntőék, csak társadalmi összefüggésük- ben hatnak a termelésre, vagy a nn ak földrajzi elhelyezkedésére. Fontos ebből a szempontból a vállalatok és a szállítás belső és nemzetközi kooperációjának a megszervezése. Az ilyen együttműködés ker etében válik valósággá a bará ti (KGST) országok támogatása. Az i mpor t - anyagokat az itthoni t er me lő m u n k a teszi értékesebbé, s a jövedelem- ből, — különösen ha kü l fö l d re is szállítunk — bőven megtérül a be- hozatal értéke. Mindezekben a társadalom aktivitásának a jelentősége domborodik ki, amely elszakadni u gy a n semmiképp ne m tud a t e r - mészeti alapoktól — m e r t annak anyagaival, energiáival, törvény- szerűségeivel dolgozik —, de felül t u d emelkedni a természet s pon- taneitásán, fel az irányítás magaslatára, és elszakítja magát a földrajzi környezet „vak szükségszerűségétől".

A természeti k örülmények figyelemb e vétele szükséges. De az n e m egyértelmű a természetnek való kiszolgáltatottsággal, a „vak szükség- szerűséggel". Engels, Hegel egyértelmű véleményére hivatkozva ezeket mondja:

„ . .. a szabadság a szükségszerűség felismerése", — így t e hát „a szabadság n e m a természeti törvényektől való képzelt független- ségben áll, hanem a törvények felismerésében, és az ezáltal meg- adott lehetőségben, hogy a természeti törvényeket tervszerűen, meghatározott célok szolgálatába állítsuk" [4],

Efbben rejlik a földrajzi • környezet hatásának a milyensége és a mértéke. A primitív fok on álló ember nél még számolnunk kell a t e r - mészeti törvényszerűségek szinte teljesen meghatározó jellegével (barlanglakás, gyűjtögető, vadászó-halászó életmód, kezdeti kült er jes állattenyésztés, a törvényszerűségek ismerete és tudatos irányítása nélkül);

„amíg a természet törvényeit meg n e m ismerjük — ír ja Lenin —, addig ez a törvény tudatt alanu l és tudatunkon kívül létezve és hatva, a ,vak szükségszerűség' ra b j á v á tesz bennünket. De ha meg- is mertük ezt a törvényt, mely (miként Marx ezerszer ismételte) akar atunktól és tudat unktól függetlenül hat, — akkor urai v a - gyunk a t ermés ze tne k" [5].

Engels nevezt e „vak szükségszerűségnek" ezt az állapotot, amel y- ben a természeti tö rv ények még csak tudatunko n kívül léteznek és hatnak. Ez az állapot a termelőeszközök fejletlensége korában állhatott fenn, amikor az emberi közösség még a természet hatalma alatt nyö- gött. A kezdeti primitív állapot a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésével e g y ü tt azonban — a Föld néhány elmaradott területét leszámítva — megváltozott. Nem olyan módon változott meg, hogy függetlenítettük volna m a g u n k a t a természettől, — ellenkezőleg: a t á r- sadalmat ós a földrajzi környezetet összekötő szálak hatalmasan meg - szaporodtak. A változás azt jelenti, hogy ezeket a szálakat most m ár mi magunk (a társadalom) t a r t j ük a kezünkben. A természeti hatások-

kai szemben a f ejle t t termelési eszközökkel f elruházott társadalom többé már nem elfogadó, vagy csupán védekező, sokkal inkább irányító-átalakító álláspontot foglal el, nem passzív, h a n e m aktív ténye- zője a termelésnek. Jól tud juk , a természeti tör v ények megismerhetők ós a gyakorlatban alkalmazhatók. A viz erejét, amely az errí berek ott- honát és m u n k á j á n ak eredményét gyakran elpusztította, ma termelő m u n k á ra szorítjuk. Azt a törvényszerűséget, hogy a nagyobb magas- ságról érkező víz helyzeti energiája mozgási-mechanikai energiává alakul át, a gépek mozgatásában alkalmazzuk. A természeti törvények irányításával, ,.dolgoztatásával'' olyan termelési folyamatoka t lehet megindítani, és akkora mértékben, amelyek az adott földrajzi kör- nyezetben addig nem voltak lehetségesek. Ilyen a tűz és a víz ereje, amelyek révén új világot teremtett, magának az ember. Ilyen az atom- energia felszabadításának, a kémiai vegyülés törvényszerűségeinek a felhasználása. A jövő technikája talán éppen az atomenergia és a műanyagok jegyében születik. A fejlődés ilyen új irányait csakis a törvényszerűségek ismeretében j á r h a t j uk meg.

Ilyen kérdések me rülnek fel, h a a társadalom aktivitásáról beszé- lünk. Együttműködni, vagy ellene állni a természetnek. A társadalom aktivitása sokszor olyan környezetben fejlődik ki nagyobb mértékben, ahol a természeti viszonyok változatossága, s különösen nem mindent kielégítő volta („mostohasága") az embereket képességeik és er e jük megfeszítésére, megsokszorozására hívja ki. Közismert dolog, hogy az embert a m u n k a emelte ki az állatvilágból. Ha ez így van, akkor ezen belül a m u n k a intenzitása és sokoldalúsága sem elhanyagolható tényező. Történelmileg is merjük ebben a fo lya matb an a jégkorszak jelentőségét, a potámikus ku lt úrák kialakulását, amely f ormá ban és tartalomban más, magasabbrendű volt, mint a természetet kevésbé átalakító pásztornépeké.

A földrajzi környezet kihasználására és átalakítására irányuló aktivitás szellemi és gyakorlati természetű, az ész dolga és a kéz dolga.

A tudomány ós a gyakorlat az objéktív természet elsődlegeségével szemben másodlagos jelenség. A marxizmu s tanítása szerint tükr ö- ződés és visszahatás. Szellemi aktivitás és gyakorlati cselekvőképesség.

Működésének első üteme a természeti törvények megismerése (tükrö- ződés), második e törvények gyakorlati alkalmazása (visszahatás a ter- mészetre). A t u do má ny és a technika fejlődésében azonban gyakran megfordul ez a sorrend. Sokszor a gyakorlatból fejlődik ki a tudo- mány, különösen olyankor, ha a gyakorlatot a társadalom szükség- letei már előbb megkövetelik. Már régen olvasztották az emberek a vasat anélkül, hogy ismerték volna olvadási hőfokát, a vasércek összetételét. Az olvasztás tudományos te chnikáját is csak később dolgozták ki.

A társadalom aktivitásának hordozója a t udomány és a technika, e kettő egysége, mint növekedő érték ű fegyver a társadalom kezében. Mivel a társadalom aktivitása is változó, a földrajzi környezet kihasz- nálása, kisebb vagy nagyobb mé rt é k ű átalakítása is történeti folyamat.

Kezdetben még

453

„ . . . r o p p a nt aránytal anság van a kitűzött célok és az elért ered - ményeik között, . . . az előre nem lát ott hatások túlsúl yban van- nak, . . . a n e m ellenőrzött erők sokkal 'hatalmasabbak a terv- szerűen irányí tottaknál. És ez nem is lehet másképp, amíg az embere k leglényegesebb törté nel mi tevékenysége — az, amely az állatiságból emb er i fokra emelte őket, amely minden e gy éb tevé- kenységük anyagi al ap j a : életszükségleteik termelése, azaz mai nyelven a t ársadal mi terme lés — mindennél jobban alá van vetve a n e m ellenőrzött erők n e m szándékolt behatásai vak játékának és a szándékolt célt csak kivételesen, az ellenkezőjét viszont annál gyakrabban valósítja m e g " [6].

Ezt í rja Engels. Ilyen „vak j át ék n ak" minősíti azt a korabeli (kapi- talista országokban ma is fennálló) állapotot, hogy rövid időközökben gazdasági összeomlás következik 'be ós a tömegek nyomora üti fel a f e j é t. Pedig a természet e rő i nek igába ha j tá sával „egy g y er me k töb- bet termel, mi nt valamikor száz felnőtt". A szabad verseny, amely ezt létrehozza, „az állatvilág normális állapota" — m o n d j a Engels.

Ennélfogva:

„csak a társadalmi terme lés tudatos megszervezése, amelyben terv- szerűen t e r me l n e k és oszt ják el a termelt javakat, emelheti ki az embert a többi állat világából társadalmi vonatkozásban is úgy, m i n t azt általában a t ermelés az emberrel mint f a jj a l tette. A tör- ténelemi fej lődés ezt a megszervezést m i n d e n n a p szükségesebbé, d e egyúttal m i n d en n a p lehetségesebbé is teszi. Ezzel új történelmi korszak fog kezdődni, amelyben az embere k maguk és velük együtt te vékenységük mind e n ága, nevezetesen a természettudo- m á ny is, m i n d e n eddigit teljesen elhomályosító lendületet fog

v enn i " [7].

A „nem ellenőrzött erők n e m szándékolt behatásai" igen sokszor jelentkeztek. Megjel entek és meg jelennek minden olyan esetben, ami- kor a földrajzi környe ze tben végzett átalakítás ötletszerű és spontán jellegű, és egyoldalúan a v á r h at ó minél nagyobb tőkés profit érdeké- b e n történik. A viszonylag szűk látókörű kapitalista termelés — és az ezt megelőző termelési módok — rendszerint csak az éppen érintett természeti o b j ek t u m közvetlen átalakítását célozzák. Ilyen eset volt n ál unk az Aliföld mú lt századi ármentesítése a gabona-árutermelés érdekében. Az elsődleges és fő célkitűzésen túl a m u n k a gazdasági tervezői nem számítottak a közvetett, másod- és h a r ma d r en dű hatá- sokra, és arra, ami ezekből a további fejlődés fo lyamán kialakult. Nem számítottak a k ompl ex következményekre, az összefüggések egyen- súl yának a megbomlására.

Az egyoldalú ármentesítés ezért vezetett az Alföld t al aj ának ki- száradására. A Kiskunság régi erdeinek a kiirtása is így vezetett a homok elszabadulására, az amerikai, rablógazdálkodás jellegű gabona- termesztés így vezet ett a t al a j pusztulására. Ha meredek lejtőkön erdőt i r t u n k, nemcsak veszedelmes torrensek keletkeznek, hanem a talaj

egész felületére kiterjedő denudáció is megindul. Megváltozik azon- kívül a napsugárzás, a le jt ők természetes vízháztartása és a vegetáció. A természeti kom ple xum fejlődése a termelésre nézve kedvezőtlen irányiba fordul.

Az Amerikai Egyesült Államok több éghajlati fokozattal rendel- kező széles területén évszázadokon át előrenyomuló földfoglalás ho m- lokvonalán {„frontier") a föld természeti adományaként hullott az új hazát keresők ölébe. Legfeljebb őserdőt kellett irtani. A könnyű, s akár a nehéz, kegyetlen mu n ka árán szerzett földet du rv án kizsarolták, s megindult a t a l aj pusztulása. A rablógazdálkodás következtében m ár 1939-ig az állam területének 13 százaléka elpusztult, a t a la j t elvitte a szél és a viz. Szakemberek szerint az 1740. évi, átlagosan 22,5 cm vastag termőréteg 1940-ig 15 cm-nél is vékonyabb lett, termőerőben is gyengült. A talajpusztulás Texastól Kanadáig a Great Plains préri területein, a hírhedt „pormedencében" volt a legnagyobb. A szántó- földek talaja porrá változott, a búzaföldeket betakarta a futóhomok. A t á j at birtokba vette a sivatag, a sivatag egyre messzebb t e r j e d t kelet felé. Csupán erről a vidékről, s mindössze négy év alatt (1935—

1939) 350 000 f armercsaládnak kellett elmenekülnie [8], A t a l a j védel- mét e tanulságok után mos t már Amerikában is intézményesen meg- szervezték.

A szocialista társadalom példát n y ú jt a természeti viszonyok dia- lektikus megismerése, a gazdasági lehetőségek sokoldalú komplex vizsgálata, s a törvényszerűségek gyakorlati alkalmazása tekintetében. Minthogy ebben a társadalomban nincsenek örökké t artó regresszív erek, mások ellen irányuló tőkés érdekek, országos tervezés keretében, az egész társadalom erejének összpontosításával az ilyen nagy fe lada- tokat jobban meg lehet oldani. Ennek érdekében dolgozik a tudomány, a földrajz is. A szocialista földrajz

,, . . . valamely régió elemeinek tanulmányozása közben nemcsak a múltat, ha n em főleg a jövöt k u t a t j a , igyekszik előre jelezni, mi fog bekövetkezni a természetben és a társadalomban . . . előre jelzi a természet és a társadalom között beálló kapcsolatokat, kölcsön- hatásokat" [9], írja Milos M. Sebor, a szovjet f öldrajz alapelveit fejtegetve.

Ebből következik a szocialista földrajztudomány egyik fő irányelve, a posszibilizmus alkalmazásának az elve: az emberi társadalom növe- kedő hatóerejébe vetett hit és optimizmus. Georghe Tatham híres tézise, hogy „az ember n e m termelhe t banánt a sarkvidéken, vagy ananászt Grönlandon" — általában még érvényes. A jég azonban m ár megtört. Fe hér je ta r tal omban dús moszatok sarkvidéki termelése n e m lehetetlen, a sarki szelek fagyasztó hatásának kitett Izlandon a hő- források vizével f ű t ö tt üvegházakban szőlőt és barackot termelnek.

Atomenergiával melegítve ilyen üveg- vagy fóliaházakat a sarkvidéken is létesíthetünk. Csupán a termelőerők és a termelési viszonyok k é r- dése, hogy a fenti utópia n e ma radj on utópiának. De ha n e m is tekin- tünk ilyen messzire, elmondhatj uk , hogy a földrajzi környezet kia'kná-

455

zásának m ár a mai termelő módok mellett is sok javítható lehetősége van.

A természeti törvények gyakorlati alkalmazása nem más, m in t a természettudományok visszahatása az alapra, az objektív valóságra, a természetre. A környez et célszerű felhasználása azonban csak el- mélyült és regionális tud omá nyos kutatások alapján valósítható meg A törvényszerűségek helyi sajátosságainak, érvényesülésük mód jának a felderítése teszi le he t őv é a környezet hasznos módosítását, anna k a megállapítását, hogy melyi k földrajzi (tájalkotó) tényezőhöz kell ny úl nunk az egész k o m p l e x u m megjavítása érdekében. Látnunk kell előre, hogyan változik me g a csapadékvíz m u nk á j a, a talaj fejlődése, a levegő páratartalma, h a a kopár domboldalakat beerdősítjük. Az á t- alakítandó tényezőt és módosításának mi k é nt j ét mi ma gunk állapítjuk meg [10]. így kerül a sivó homokra a szél kártevés ét fékező szőlő- és akácfaliget, mocsaras vid ékre a vízlevezető csatorna, aszályos földekre az öntözőhálózat. így a d u n k irányt a természeti földrajzi környezet önfejlődésének. Ha kell, mocsarat szár ítunk ki, erdőt telepítünk. Meg- kö tj ük a futóhomokot, gyökeresen át alakítjuk a mikroklímát. Öntöző- csatornát vezetünk a sivatagba, termőv é tesszük a szűzföldet, táperő- ben gazdagabbá a ta laj t, ú j- és ú j f a j ta növényeket nemesítünk. Ki - vesszük az anyagból az energiát, m e gf o gj u k a folyók erejét. Mester- ségesen létesített mezővédő erdősávökkal nemcsak a szél f utás át m é r- sékeljük, h a n e m meg növ el jük a levegő páratartalmát is. Csökkentjük a talaj és a növényzet vízveszteségét, más i r á nyt szabunk a t a l a j fejlődésének, megakadályozzuk a deflációs folyamatokat. Ilyen gy a- korlattal nemcsak körny ez etü nk minőségi állapotát változtatjuk meg, hanem a természeti földrajzi környezet és a társadalom között fenn- álló viszonyt is átalakítjuk, ugyancsak minőségileg.

Mondhatjuk , így lesz ú rr á az anyag önmagán: a gondolkodás f o r - máj á ban mozgó anyag az élettelen anyagon. Lenin azt mondja, hogy az objektív törvények megismerése magasrangú művelet. Nem egy- szerű tükröződés, h a n e m tevékeny absztrakció, a fogalmak és a t ö r- vények fo rmá ba öntése. Ezt a gondolatot kiegészíthetjük azzal, hogy az egész f olyamatna k é r t e l me és célja an nak gyakorlati visszahatásá- ban található meg. É p p en ennek a gyakorlatna k a véghezvitelére f e j - lődött ki a gondolkodó anyag. A tud a tun kt ól függetlenül végbemenő természeti jelenségek i s me re t e a gyakorlatban válik tudatos társadalmi hatóerővé, mint a tükrözés „visszatükrözése". Ez a különös átvitel, te hát: az objektív ter mé szet tükröződése, szellemi és technikai esz- közökké (termelőerőkké) válása és visszahatása a környezetre, — lé nye- ges minőségi átalakulása bizonyos f a j t a mozgásoknak. Végül is ez teszi lehetővé a természet fe letti uralmat. De

„ .. . korántsem úgy uralkodunk a természeten, mint ahogy a hódító az idegen népen uralkodik, mint olyan valaki, aki a természeten kívül áll — h a n e m hogy hússal, vérrel és aggyal hozzátartozunk és b e n n e élünk, és egész rajta gyakorolt u r a l mu nk abban áll, hogy minden más lénytől eltérően fel t u d j u k ismerni törvényeit és t u d -

ju k azokat helyesen a l k a l m a z n i . . . az állat csupán felhasználja a külső természetet és egyszerűen jelenlétével hoz létre benne változásokat; az ember a változtatásaival céljai szolgálatába állítja azt, uralkodik r a j t a . . . ezt a k ü l ö n b s é g e t . .. a m u nk a idézte elő" [11].

Mivel a természeti földrajzi környezet s a társadalom viszonyá- ban a társadalmi faktoro k elsőrendű és tudato s szerepe nyilvánvaló, a társadalom átalakít ó szerepét a t á j ak természeti leírásakor is fokozott figyelemmel kell kísérnünk.

„ E né lk ül. .., az emberi társadalom mozgató erőinek és fejlődés- szintjének világos felismerése n é l k ü l .. . semmiféle komoly tudo- mányos földrajzi kutatás nincs és nem is lehet. Éppen ezért kell a mai földrajzi táj akat abban az állapotukban vizsgálni, amelyben vannak, ne m pedig lehámozni róluk az emberi m u n k a nyomait, és ne m szabad restaurált, helyreállított (az emberi m u n k a bélye- gétől megtisztított) t á j at á b r á z o l n i . .. A sztyepp leírásakor meg- feledkezünk arról, hogy ma már a sztyeppen jellegzetes a búza- mező, mi viszont árvalányhajas rónákról beszélünk" [12].

A haladó társadalomnak arról kell gondoskodnia, hogy a tájak önfejlődését a termelés érdekeinek megfelelő irányba terelje. Ha figyelembe vesszük a természet és a társadalom közötti összefüggések és kölcsönhatások törvényszerűségét, a tervek megvalósítása nem lehetetlen. Tévedni nem szabad. ,,Az MSZMP VII. kongresszusa és a közgazdaságtudomány feladatai" című cikkében (Népszabadság, 1960.

április 17.) Friss István megjegyzi, hogy a szocializmus gyorsalbb épí- tését célzó követelés azt is magában foglalja, hogy

„tervezésünkben elke rü ljük mindazokat a hibákat, amelyek a múltban n é ha zátonyra vitték egyes törekvéseinket, tehát hogy hazai adottságainkból induljun k ki, hogy figyelembe vegyük nyers anyag - és munkaerőnhelyzetünket, gondosan mérlegeljük helyünket és lehetőségeinket a nagyvilágban . . . "

Ez azt is jelenti, hogy a népgazdaság tervezésében eleve fel kell ismerni, majd reálisan alkalmazni a környezet adottságait, és ennek megfelelően kell kialakítani kapcsolatait a termeléssel. A természet és a termelő m u n k a kapcsolata abban t ér el a természet saját belső összefüggéseitől, hogy tudatos, előre láthat ó és rendezhető. Ma az a célunk, hogy minél több előrelátással, dialektikus szemlélettel t e r - vezzünk. A környezet felhasználásának és átalakításának három fő lehetősége és feladat a a következő:

a) A termelésre kedvező természeti adottságok megtartása, meg- erősítése és fokozott, tervszerű felhasználása. Például a vízienergia kihasználása. A napsugár és a meleg értékesítése a gyümölcstermesz- tésben (Kiskunság). A kőolajtelepek gazdaságos kitermelése, a kőolaj- feldolgozó ipar kifejlesztése (Ploesti, Braz).

b) A termelésre kedvezőtlen tényezők kiküszöbölése. A szél szárító

457

hatá sá nak csökkentése, árvízvédelmi művek építése (Tisza-, Duna- mente), a talajerózió, a szikesek elleni küzdelem.

c) Az esetleg hiányzó természeti tényezők megszerzése, beállítása a t áj komplexumába. Öntözünk olyan helyen, ahol kevés a csapadék, egyenlőtlenül oszlik el, esetleg a vegetáció (rizs) kívánja. Energi a és nyer sanyag beszerzése a körzeten kívüli területekről (például az alföldi nehézipari üzemek részére), élelmiszer-behozatal a bánya- és ipari vidékekre.

A legtöbb esetben a környezet összetételének (a földrajzi tényezők csoportosulásának) egy vagy több tényezőnek a megváltoztatásáról van szó. A tényezők összefüggenek egymással. Ezért például az öntözés vagy az ármentesítés nemcsak a víz mennyiségét változtatja meg, hanem átalakítja a t a l a j vízháztartását, a t a la j fejlődését, a növény- zetet és a mikroklímát is. Kapcsolatba jut a település, a közlekedés kérdéseivel is. Az ilyen átalakítás komplex tervezést kíván: az egyes földrajzi tényezőket ú gy kell megváltoztatni, hogy abból káros vissza- ütések (előre n e m tervezet t következmények) ne származzanak. Szük- séges, hog y az egyes tényező megváltoztatása (bevitele a környezetbe, vagy kiiktatása) az egész összességnek — tájnak, gazdasági körzetnek, a földrajzi környezet egészének — a fejlődését helyes irányban vigye előre. Figyelembe veendők természetesen a társadalom szükségletei is.

A természeti és a gazdasági fejlődés törvényeinek megfelelő komplex ós perspektivikus tervezésnek ez a célja. A tervezés teljes egészében társadalmi, népgazdasági, ennek megfelelően gazdaságföldrajzi feladat.

A komplexitás mégis azt kívánja, hogy legelőször az illető t e r ü l et t er - mészeti földrajzi viszonyaival le gyünk tisztában, gazdaságföldrajzi cél- kitűzéseinket állítsuk azzal összefüggésbe. A jelenlegi adottságok fel- mérése ut án el kell végezni a remélhető vagy létrehozandó kapcsolatok feltár ását is mindaddig, amíg valamenny i fő kérdés világossá válik.

A természeti és a gazdasági földra jznak szoros egységben kell dolgoz- nia. Az egyik megmutat (a „tájértékelés" elsősorban a természeti föld- rajz feladata), a másik tervez és felhasznál (gazdasági földrajz), de az előbbitől ne m f ügg et le nül [13].

A természet és a társadalom kapcsolatait Engels klasszikus tömör- séggel fogalmazta me g :

„az a k a r a t szabadsága nem je l en t egyebet, mint azt a képességet, hogy hozzáértéssel dönthess ünk" [14].

A „hozzáértés" a t ör v é n y ek ismeretét, a „döntés" azok alkalmazását jelenti, az „akarat szabadsága" pedig azt, hogy a társadalom a t udo- mány és a technika segítségével a természet kényszerű te rhét mind nagyobb sikerrel veti l e magáról. Az erőket a környezet és a tár sa- dalom nagy ellentmondása hívja aktivitásra. Ezért sem a t ud om án y- ban, sem a nevelés t e r én nem m a r a d h a t u n k a tiszta és tétlen objek- tivitás (puszta szemlélődés), a „tudomány a t u do má n yé r t" álláspontján. Tanítanunk kell, hogy a földrajzi bur okba n naggyá nőtt, saját t ör v én y- szerűségei szerint gyorsan , földrajzi környezeténél is gyorsabban f e j - lődő társadalom, újsz er ű és mind nagyob b ellentmondásként áll szem-

ben földrajzi környezetével. Azt a természet fegyvereivel (törvény- szerűségeinek alkalmazásával) hódítja meg, további sorsában is mind nagyobb szerepet játszik.

A politikai és gazdasági irányítás, mint a társadalmi erők vezérlő műve

Mivel a természeti környezetbe ágyazott termelés társadalmi igé- nyeket elégít ki, társadalmi, politikai szervek irányítása alatt áll.

A termelés f olyamán maga az ember, a társadalom is t ö r v é n y- szerűen átalakul. Tuda ta és tudománya mindegyre magasabb fokon, végül is elvi irányítássá tisztulva ha t vissza a természeti környezetre és realizálódik a termelésben. Ezért szükséges — és érthető — szo- cialista társ adalmunkban a politikai vezetés, az egész gazdasági éle- t ü nk et megszervező tervezés, valamint gazdasági irányítás.

„A politika a gazdaság sűrített kifejezése" . . . mo n d j a Lenin. ,,A kérdések dialektikus megoldása szükségessé tette, hogy meg - találjuk a politika és a gazdaság közti viszonyok lényeges oldalait.

A politika és a gazdaság közti lényeges viszony pedig abban r e j - lett, hogy a politika feltétlenül elsőbbségben van a gazdasággal szemben" [15].

„A politika sűr ített gazdaság" elve fejeződik ki hazánk szocialista fejlődésében is. Megmutatkozik a tőkésosztály felszámolásának a kez- detén, az üzemek és bankok államosításában, a mezőgazdaság kollek- tivizálásában. E k a puk kinyitása nélkül egyetlen lépést se t e h e t t ü nk volna a szocializmus felé. A politikát, min t „sűrített gazdaságot" t ü k- rözi a VII. és VIII. pártkongresszus, mint a politikai irányítás, a föld- rajzi adottságok fokozottabb kiaknázására, a termelés fokozására moz- gósított társadalmi erők vezérlő műve. Az S ZK P kongresszusainak h a t á- rozataiban is kiemelkedő a politikai vezetés fontossága. A XXII. kong- resszuson elfogadott program végrehajtása során — többek között — a geográfusok feladatáv á tették, hogy vállaljanak cselekvő közremű- ködést a földrajz minden ágának fejlesztésében és a népgazdasági problémák megöldásában. E kongresszusokon ésszerűen, józan meg- ítéléssel értékelik a földrajzi környezet szerepét, a természeti potenciál, a „ t á j é r t é k" és a társadalom viszonyát. A KGST keretén belül terv- szerűen kifejlesztendő földrajzi (területi, nemzetközi) munkamegosztás egyik alapelve éppen a földrajzi adottságok mérlegelése. Emellett

— és ez természetes — sok más határozat az egyes országok szako- sítására, a gyár tás tipizálására és automatizálására, egyes feldolgozó iparágak bérbeadására, közös vállalatok létesítésére, egyes gyártási ágazatok átadására, mindenek előtt a kölcsönös segítség változatos f o r - máinak az alkalmazására utal. Nézzük a fontosabbakat, először azt, hogyan intézkedik a legfelsőbb politikai-gazdasági vezetés a földrajzi környezet értékeléséről. Ezzel együtt néhány más kérdés érintése is szükséges.

A környezet szerepe n em meghatározó és n e m kizárólagos, a hiá-

459

nyokat lelhet pótolni. Mégis számolni kell vele. A KGST országok:

„A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelved" című jelentésé- ben (1962. június) a nemzetközi munkamegosztás földrajzi alapjaira, adottságaira utaló határozatokat olvashatun k [17]. A határozat a 3.

a) pont alatt megállapítja, hogy „A szocialista nemzetközi mu nka me g - osztás . . . növekvő szerepet fog játszani a szocialista országok energia- szükségletének kielégítésében. Ez megköveteli . . . hogy az energia- igényes ip ará ga kat elsősorban az olcsó energiaforrások közelében f e j - lesszük, ezzel csökkentsük az energiaveszteséget, és villamos t á w e z e- ték-építést t ak arí ts u nk me g." Ezzel a meggondolással építjük cement - gyárainkat és alumíniumkohóinkat a szénbányák és hőerőművek köze- lébe, ahol lehetőleg a ny er s an yag is könnyen hozzáférhető. Az energia- igényesség n émely esetben még a nyersanyagnál is vonzóbb hatású. Ennek alapján fejlődött a vízienergiában gazdag Kanada alumínium- kohászata — import ércekből —, s ugyanígy kerül a magyar timföld egy része feldolgozás végett a Szovjetunióba, a szovjet—magyar t i m- föld—alumínáumegyezmény keretében.

b) pont alatt : ,,A kohászatban . . . a munkamegosztást az teszi szükségessé, hogy ezt az iparágat valamenny i országban fejleszteni kell, de ann ak figyelembevételével, hogy van-e az illető országnak elegendő nyersanyaga , technológiai fűt őanyaga és energiaforrása, illetve m e n n y i r e célszerű behozni a nyersanyagot más országokból.

A teljes ciklusú kohászatot elsősorban azokban az országokban cél- szerű fejlesztem, amelyek teljesen, vagy nagymértékben el vann ak látva érccel és technológiai fűtőanyaggal, vagy ezek közül legalább az egyik fő n ye r s an ya g fa j tá v al ." A fejlesztés és a teljes ciklusú fej- lesztés fokozati különbsége jelenti itt a természeti viszonyokkal való kapcsolatot, azt, hogy teljesen, vagy csak részben támaszkodik a t e r - melés a helyi ásványi kincsekre. Ez a viszony természetesen időbeli változásnak v an kitéve, amint azt a Borsodi Iparvidéknél láttuk. Az iparvidék messze tú ln őtte helyi természeti bázisát, most már a tár s a- dalmi hatóerők folytán és nemzetközi alapon messze fe kvő természeti bázisokra támaszkodik. A KGST országok között a kohászat teljes ciklusának na gymé re t ű fejlesztésére a Szovjetunió alkalmas. Bőven rendelkezésre áll itt a szükséges nyer sanya g és energia. Másodsorban alkalmas csak e r r e a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia. A három országot az ener gia bősége jellemzi. A hiányzó vasércet a szocialista gazdasági integrációból származó köl- csönös segítség (KGST), azaz: a társadalmi-politikai hatóképesség biz- tosítja. Harmads orba n k e rü l het szóba Magyarország és a többi tag- állam, ahol a vas- és acélipar mindkét természeti tényezőjét — leg- nagyob b részben — kölcsönös segítség ú t j án szerzik meg. E lehető- ségek azonban nem korlátlanok. Azon a fokon túl tehát, ahol már gazdaságosan n e m erőszakolható egy iparág további fejlesztése, kész- á r uk importálásával, vagy az ipar ágazati pr ofiljának ésszerű átalakí- tásával kell helyettesíteni.

Erről szól a határozat d) pontja: „Azokban az országokban, ame- lyekben ne m áll rendelkezésre elégséges kohászati bázis, célszerű

azoknak a t e rm ék f aj t á k nak a termelését fejleszteni, amelyék kevés f é m et és viszonylag sok m u n k át igényelnek. A fej le tt kohóipari bázis- sal rendelkező országokban célszerű fejleszteni mind a fémigényes, mind a munkaigényes gépgyártási ágakat."

A célszerűség kérdését leginkább a szakosítás oldja meg, amely sok esetben a természeti potenciálok mértékéhez és minőségéhez iga- zodik. Ezeknek a kiaknázására utal a határozat. A határozatból azon- ban az is kiolvasható, hogy más esetekben éppen a természeti kincsek hiánya vezet bizonyos termelési ágak kialakítására, amelyek kevés anyagot, de értékemelő, szakértő munkát kívánnak. Tehát ismét a poli- tikai-gazdasági irányítás, a társadalmi erők ny omul nak előtérbe. Nagy szer epet játszik a legtöbb esetben a mun ká s ok generációkon át kifej - lett műszaki tudása, a gyártási ágazatok tradíciója, a világpiac igénye, a termelékenység legjobb módszere, és az a szándék vagy kényszerű- ség, hogy a termelést minőségben és mennyiségben világszínvonalra emeljék. Ilyen esetekr e érvényes a: „kopek érték ű fémből rubel értékű á r u t" jelszó. Feltételezi a n n a k a lehetőségét, hogy a természeti viszo- nyok kevésbé optimális voltát a társadalmi tényezők hatóképessége ellensúlyozni tudj a. Sokszor éppen a természeti adottságok szűkös volta fordítja az emberek figyelmét tökéletesebb technikai eljárások kidolgozására. A kérdés bonyolultságát fokozza az, hogy a természeti és társadalmi tényezők termelésben való részesedésének (részvételé- nék, hatóképességének) rengeteg átmenete lehetséges. Mongóliában az állattenyésztés elsősége (1 millió lakos, 24 millió állat), valamint az err e alapozott hús-, bőr- és gyapjúfeldolgozás a természeti viszonyok szinte döntő fontosságát bizonyítja. Lengyelország gazdasági arculatá- ban nagy jelentőségű a kohászat és a gépgyártás. Ennek természeti alapja a sok és jó minőségű feketeszén (1961^Jben 107 millió tonna feketeszén, 10 millió tonna barnaszén). Sajátos lengyel ipari szak ezenkívül a Visztula-menti gazdag kéntelepek kiaknázása, az erre alapozott kénsavgyártás, a textilipar, a rádiócsőgyártás stb. Bulgáriá- ban a vas- és acélkohászat nyersanyag- és energiáhiányát a legkor- szerűbb módszerek alkalmazása ellensúlyozza (acélgyártás oxigénfris- sítéses módszerekkel, az elektrotechnika, automatika és távirányítás alkalmazásával, mar tinkemencék nélkül). így olcsóbban, kiváló minő- ségben, világszínvonalon lehet termelni. Olyan országban, amely nem- régen még elmar adott agrárország volt, ez a tény a politikai-gazda- sági vezetés rendkívüli fontosságát mu t a t j a. A kromikovszki acélkom- binát mellett világszintet jeleznek a „Marica Kelet I., II. és III." hő- erőművek, a gépgyárak termékei közül a „Bolgár" szőlőművelő trak- torok és a villamos anyagmozgató eszközök. A csehszlovák traktor - és személygépkocsi-gyártás magas színvonalához sok egyéb mellett a tör- ténelmileg kifejlődött ipari tradíciók is hozzájárulnak. A sok közül egyik új profilja az országnak a világszintet képviselő automata szívó-kotró hajók előállítása {közel 800 ó r a / m³ teljesítménnyel). Hazai szakosításainkból emlí thetjük a híradástechnikát. Az ötvenéves Orion gyár például a Bulgáriának átengedett rádiógyártás helyett megkezdi a mikrohullámú telefonközpontok világméretű gyártását, amely

461

a rádiónál tízszer n a gy a b b jövedelmet biztosít. Említsük meg az orvosi műszerek, általában a műszerek, az élelmiszeripari és szerszámgépek, a golyós csapágyak és kábelgyárt ó gépek, valamint a biokombinátok előállítását. Továbbra is jelentős ipari profilunk az alumíniumkohászat, me gmunkálás és a konzervgyártás. E felsorolt iparágakban a második ötéves ter v időszakában 200—300, sőt 1000—1500 százalékos termelés- emelkedést é rtü nk el. Mind a szakosítás eredménye. Hasonló jellegű üzemek összevonásának, egyesítésének, minden esetben a m u n k a kor- szerűsítésének, egyszóval a legfelső politikai-gazdasági irányításnak a hatása. A szakosítás rendkívüli jelentőségét ezernyi példa igazolja.

A varsói „Rosa L u x e m b u r g " rádiócső- és t v elektroncsőgyár a telepes rádiócsövek gyá rtá s át átadta Magyarországnak. Azonkívül a gyártott csövek típusszámát a réginek eg yha r ma dára csökkentette. Az egyes típusokból az addigi 1 millió helyet t most 2—3 millió darabot állít elő.

Ez a széria-mennyiség igen gazdaságosnak bizonyult: lényegesen ja vult a minőség, a termelékenység is megnőtt 100 százalékkal, minek következtében a g y ár évi bevétele 20 millió zloty-tyal emelkedett.

A korszerű automat a gépek így fizetődnek ki. Világviszonylatban így érhető el a legalacsonyabb termelési költség, mennyiségben és minő- ségben egyaránt a legmagasab b világszint. Ha ezek biztosítva vannak, a mag as széria piaci elhelyezése semmi gondot n e m okoz. A csövek hat alma s mennyiségét nemzetközi szerződések alapján elsősorban a KGST-országok piaca veszi fel. Hasonló a mag ya r kábelgyártó gépék példája. A gépek eddigi 61 gépcsoportja helyet t 23-at állítunk elő Diósgyőrben. A világszínvonal és a nagyobb termelékenység révén elértük, hogy a K G S T valamennyi országán kívül legalább nyolc másik országba, köztük t en ge re nt ú lra is szállítunk kábelgyárt ó gépeket, teljes gyári berendezéseket.

A KGST-országok említett határozatának f) po nt j a a mezőgazda- ságot érinti a természeti adottságokkal kapcsolatban: „Mivel a szocia- lista országokban az egy főre jutó hasznos földte rül et nem egyforma, különbözők az é g ha j l a ti- és talajviszonyok is, f e n n ma r a d és tovább fejlődik a mezőgazdasági te rmé k ek cseréje országaink között." Ez így van, m e r t viszonylag a mezőgazdasági termelés mara dt mi nd a mai napig legjobban helyhez kötve, a termelés mennyiségét és minőségét tekintve . Pedig a társadalom e t é r en is jelentős változásokat okozott.

Gondolhatunk arra, hogy a növénytermesztéshez szükséges anyag (talaj) és energia (napsugárzás) csak korlátozott mér tékben szállítható, n e m úgy, mint az iparnál. Jelentős a mezőgazdaság tér szükséglete.

Adott területen a termelés egyelőre nem fokozható az iparban meg- szokott méretekben. Az éghajlat hatása elsőrendű. Ennek a lapján a mezőgazdasági t ermel és ben is kifejlődik a zonalitás, valamint az egyes vidékek speciális jellege. Ilyen körülmények között — és bizonyos társadalmi hatások, tradíciók, ipari nyersanyagszükségletek alapján — a mezőgazdaság is szakosodik, ez pedig mindig oka lesz az országiak (vidékek) közötti cserének, a tervszerű népgazdasági fejlesztésnek és a KGS T keretén belül a tervszerű, perspektivikus szakosításnak. Ettől eltekintve — a növeked ő szükségletek miatt — általánosan emelni kell

a mezőgazdaság termelékenységét. A szakosításban és a termelékeny- ség növelésében fontos szerephez jut ismét a legfelső irányítás.

A KGST-országok határozata is kimondj a (5. pont): ,,. . . a leghaté- konyabban has z nál juk ki a következő főbb t é n y e z ő k e t . .. a természeti kincseket, valamint az éghajlati- és t a l a j v i s z o n y o k a t . . . az országnak más országokhoz viszonyított földrajzi helyzetét, a meglévő nemzet- közi közlekedési ú t v o n a l a k a t .. . Emellett ne m szabad túlbecsülni a természeti feltételek és a történelmi hagyományok szerepét." A gaz- dasági életet minden országban fejleszteni kell, el kell t ü n t e t ni a ki- rívó szintbeli különbségeket. Azonban (6. pont): „ . . .a gazdasági f e j - lettség színvonalának kiegyenlítése nem jelenti mindazokna k a különb- ségeknek a kiküszöbölését, amelyek a természeti kincsek, az éghajlati}

viszonyok sajátosságaiból, a fogyasztás szerkezetében és a lakosság életmódjában meglevő nemzeti sajátosságokból f a k a d na k " [18].

A természeti adottságok és a társadalmi hatások nagy ellentmon- dásából, kölcsönhatásából, törvényszer ű összefüggéséből és szintézisé- ből így bontakozik ki a termelés megosztása ter ületenként, ezernyi változatában, egészen a nemzetközi munkamegosztásig. A termelés ilyen tág és előre tervezett megszervezése mind nagyobb mér tékben igényli a politikai-gazdasági és társadalmi vezetés magas szintjét és hatékonyságát. A politikai irányítás a természet és a társadalom közti ellentmondásban a progresszív főerő. De a politikai irányítás ugyan- akkor a dolgozók nevelését is jelenti. A kollektív mezőgazdaság sike- reit (a Szovjetunióban) nemcsak abban látták, hogy a szovjethatalom gépekkel, vetőmagokkal és különböző kedvezményekkel segítette a parasztokat, h an em a kommunista párt nevelő hatásában is, abban, hogy a párt közösségi szellemre nevelte a népet, és abban a politikai akcióban, hogy a kollektivizálás ügyét élenjár ó munkás ok vették a kezükbe. A közösség ereje az.óta alkalmasnak bizonyult a természet birtokba vételére, állandó szövetségben a munkásosztállyal a kolhoz- parasztok azóta világraszóló eredményeket é rtek el. Hasonló fejlődés- nek voltunk tanúi Magyarországon. Nem kicsi ébben a tudomány szerepe s>qm. És t u d n u n k kell, hogy a szocializmusban a t u d o m á n yt is a politikai vezetés teszii képessé nagy alkotásokra, a gyakorlati prob- lémák megoldására az összes feltételek és lehetőségek biztosításával.

Még egyszer ismételjük: a f ej le tt társadalom által átalakított föld- rajzi környezetben — ú j f a j ta kapcsolatok kialakulása révén — az egyes ember és maga a társadalom is megváltozik. Megváltozik a természet- hez való viszonya. A természet feletti uralom t öbb szabad időt, kul- tu rált abb életet biztosít részére. Az ember agya fogékonyabb lesz a tudományok és művészetek iránt, ezekkel az eszközökkel pedig új és további módokat eszel ki 'környezete kincseinek a felhasználására. Mind nagyobb er edmé ny eket ér el, mind n agy ob b sebességgel. A ter- mészet és az emberi társadalom ellentmondása valójában: önmagát hajtó motor, út a tökéletesebb társadalom, a szebb élet felé.

463