A népgazdasági információ-rendszer fejlesztésének néhány kérdése

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A NÉPGAZDASÁGI INFORMÁCIÓ-RENDSZER FEJLESZTÉSÉNEK NÉHANY KÉRDÉS?

JUHÁSZ JÁNOS

Az információ'szol-gáltatás mint az irányítás egyik "eszköze a tudományos is- meret adott szintjén mindenkor közreműködött a gazdaság'politikai dö-ntéselk elő- készítés—éjben, a hozott határozatok, intézkedések végrehajtásának ellenőrzésében.

Ha ennek figyelembevételével mégis felvetjük a fejlesztés kérdését, sohasem abból a nézőpontból tesszülk, hogy addigi működését. rendszerét kétségbe vonjuk A fej- leszté—s [mindig azt jelenti. hogy egy működő információs rendszeren belül, annak keretében keressük azokat az információs elemeket, szervezeti formákat, módsze—

revket, amelyek az adott társadalmi—gaz'dasági fejlődési szak-asz döntési és ellen- őrzési követelményeit a lehető legjobban elégítik ki. A feladatok bővítése vagy szűlkitése iránti igény azonban nem öncélú; több körülmény indokolja. A feladatok ismételt áttekintését főleg a következők teszik szükségessé:

— a társadalmi és gazdasági fejlődés követelményeiből adódó jelenkori és távlati cél—

kitűzések és tervek, valamint az ezekhez kapcsolódó végrehajtási intézkedések;

— az irányítás rendszerének és eszközeinek változásai;

— az intonmáció, a megfigyelés tárgya közismert, valamint az is, hogy az információs területek által vizsgált jelenségek, folyamatok a fejlődés következtében változnak. és így az ismeretek bővülésével változik a jelenségek vizsgálatának szempontja is;

— az információszolgált—atást befolyásoló más tudományágak (például a politikai gaz- daságtan. a műszaki tudományok, a statisztika. a számitástechniik—a stb.) fejlődése módo—

sithatja az információszolgáltatás rendszerét. tartalmi körét és módszereit;

— a nemzetközi együttműködés formái, tartalma és fejlődésének várható irányai, így például a KGST-országok gazdasági integrációjának fejlődése az információszolgáltatás—

sal szemben is támaszt tartalmi, módszertani fejlesztési igényeket;

— az ország közvéleménye, amely mind többet akar tudni az országról, saját környe—

zetéről, munka- és életkörülményeiről, a világban végbemenő gazdasági folyamatokról.

A változás igénye természetesen nem jelenti azt, hogy egy adott időpontban mindig. minden-áron módosítsunk egy viszonylag jól funkcionáló információs rend- szeren vaigy aninalk valamelyik e'leamén. Az új követelmények fontossága, az infor- m-ációszol—giáltatáls (gyorsaság—a, a'krtuallitása, a megfigyelt jelenségek mérhetősége és minősítése, a várható eredmény helyessége és az informiációszolgáltatás költ—

ségigénye határozza meg elsődlegesen a változtatás szükségességét. mértékét, módját és idejét. Ezelk ismeretében felvethető a kérdés, milyen követelményekkel

számolhatunk, s ezek alapján milyen következtetések vonhatók le az infonmációs

250 JUHÁSZ JAlNGS,

1. Az in'fonmációs rendszerek működésének eddigi tapasztalatai, a gazda?

sági épités feladatai alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a fejlesz—

tésben egyik központi kérdés az informiációszolgáltatás integrálódásáinak elősegí—

tése. annak mind rendszerét, mind tartalmát és módszerét tekintve. Az össze—han—

gola'sra. a harmonikus együttműködésre irányuló igényt alapvetően a tervgazdál—

kodás tenye, a gazdasági folyamatok kölcsönösen összefüggő és rendkívül dina- mikus rendszere, a gazd—asági és társadalmi folyamatok kölcsönös összefüggései magyarázzák. Ezekiből kiindulva nem *kell különösebben bizonyítani, hogy a nép- gazdaság fejlődésének és helyzetének elemzését, minősítését, a népgazdaság le—

hetséges fejlődési irányának feltárását csak olyan információs rendszer képes se- gíteni, amely az újratermelés egész folyamatát átfogja. és vizsgálni tudja a gaz—

dasági folyamatok összefüggéseit, valamint az azokra ható külső és belső té- nyezőket. Ezért alapvető követelmény, hogy olyan információs rendszerrel rendel—

kezzrüinik, amely e feladataikat képes megvalósitani. Ennek a csak decentralizált el—

veken felépülő és működő információ—rendszer nyilvánvalóan nem tud miegifelieinli.

Ez a felismerés természetesen nem a felismerés stádiumában van, hanem gya- korlati lépések történtek ennek megvalósítására. Különösen jelentős ebből a szem—

pontból a statisztikai törvény, amely a statisztika területén az adatgyűjtésben. az adatfeldolgozásban és a tájékoztatásban az integrálódás törvényes ik—ereteit hatá- rozta meg, és lehetővé tette a folyamat felgyorsulását. ldesorollhalto'ik a számitás- teohinilka allkalimazásiának központi programja és az ennek keretében hozott intéz- kedéseik is. amelyek az alkalmazás összeihangol—ásuához nyiújtanvalk megfelelő lelhe- tősé—geiket. Ezek egy kedvező folyamat elindulását jelzik. a folyamat felgyorsulása azonban következetes végrehajtásuktól függ, valamint attól is, hogy más infor—

mációs területeken is hasonló kezdeményezések történjenek. természetesen nem- csak egy adott információ—s rendszeren belüli, hanem az információs rendszerek

közötti összehangolásra is. 1

Az információszolgáltat-ás szempontjából fontos azt is meghatároznunk, hogy milyen irányú és célú összehangolást szor—galimvazzunk. Úgy vélem. több irányú célrendszer állítható fel.

Ebből a szempontból alapvetőnek Akelti tekinteni a különböző központi döntési szintekhez kapcsolt információs rendszerek összehangolását. Ez annak ellenére javasolható, hogy ismert az a tény, hogy a különböző döntési szintek a maguk

speciális környezetében a feladat jellegéből adódóan más és más információs

tömegből merítenek. Armiiért mégis felvethető az összehangolás igénye, az az.

hogy információik birtokaban döntéseiket kölcsönösen befolyásolják. Más oldal—

ról, a gazdasági élet bonyolultságfával megnőtt a döntésekhez. az ellenőrzéshez szükséges információk közre, amit sok esetben csak kölcsönös informiációráraimliás- sal lehet kielégiteni. Lényeges ezért annak kialakitása. rendszerbe fogla-lása. hogy kit, miről, milyen gyakorisággal. milyen tartalmú inffonmwációval látunk el. Könnyű belátni. hogy például a népgazdasági terv megalapozottságát akkor lehet biztosí- tani. ha a különböző információs rendszerek figyelembe veszik a tervezés igényeit.

Az adott információ megalapozottsága, várható hatásainak kivetítése, sokolda-

lús-ága nagyméntéiklb-en elősegítheti, hogy adottidőszaíkban ténylegesen milyen gaz—

daságfejlesztési célok, konkrét előirányz—atok képezzék a népgazdasági terv köz- ponti kérdés—körét. De fordítva is igaz. A tervtájékoztatók, a népgazdasági helyzet- ismertetések is befolyásol—hatják például az ágazati irányítást abban, hogy a gaz- dasági helyzet ismeretében hatáirozlhassálk meg a feladatokat. Vagy: a szabályo- zólk kialakításának és hatékony működésének az is feltétele, hogy mennyire ad Valós—ágos helyzetképet az információ a szabályozni kívánt gazd-asági jelenségről.

AZ iNFORMÁCIÓ-RENDSZER 251

Nem kell különösebben bizonyítani, hogy az alá vagy fölé .,torzitott" költségek az árrendszer hatékonyságát jelentősen ronthatják. Ilyen és hasonló példák sorol- hatólk leninwéunlelk, de talán ezek is érzékeltették, hogy milyen tipusú összehangolás- ról van szó.

Az összehangolás'nalk egy másik iránya a döntési szintek vertikális irányú összehangolása. Ez az igény azon alapszik, hogy egyfelől a központi jellegű dön—

tésekre hivatott felső irányító szervek sokoldalú információikat igényelnek a mik—

roszfénóról. ugyanakkor másfelől a vezetés hatékonysága egy felülről lefelé irá- nyuló informáltságot is megkíván. Az alacsonyabb szintű szervezeteknek ugyanis alaposan ismerniölk kell a magasabb szintű vezetés döntéseit, fejlesztési elgondo- lásait és helyzetmegitéléseit. A népgazdasági célok eredményes végrehajtása je—

lentősen függ attól, hogy milyen tartalmi és minőségi információ-rendszer köti ösz—

sze e döntési szinteket. Egy időben elkésett vállalati jelzés vagy nem megfelelő tartalmú információ kedvezőtlen helyzetbe hozhatja a vállalatokat részben azzal, hogy a döntés elhúzódik, részben pedig azzal, hogy a hiányos információk követ- keztében a felettes szervek kedvezőtlen irányú döntést hozhatnak. Amikor vertikális összeha-nrgolásról beszélünk, akkor azon nemcsak a központi irányító szervek és a vállalatok közötti kapcsolatot ért'jülk. hanem a központi irányítás és a "területi szintű döntési kör összekapcsolását is.

Az összehangolás—hoz fontos szempontokat adnak az információs rendszerek tartalmi és módszertani kérdései is. Ennek fontosságára utalnak azok a problé- mák, amelyek e vonatkozásban ma még fennállnak (például a párhuzamos adat- gyűjtések, eltérő fogalmak használata azonos jelenségre stb.).

A tartalmi és módszertani kérdések vonatkozásában legalább a következő három területen van szükség előrelépésre:

—- a fogalmak egységesitésében és az azonos módszerek alkalmazásásban, ez utóbbit közös kutatással is célszerű elősegíteni;

—- az alapinformáció—bázis kölcsönös felhasználásában (ezzel megszüntethető lenne sok párhuzamosság az információgyűjtésben, ami költségmegtakarítást jelent, továbbá adott információ sokoldalú feldolgozását teszi lehetővé, mivel ugyanabból az információból más szerv, a maga speciális igényeinek megfelelő feldolgozást készíthet);

— a géprendszerek, a gépi feldolgozási módok összehangolásában.

2. Egy adott tervciklus vagy tervcikluso'k információs rendszerének kialakítása- kor isme'telten visszatérő kérdés az állandóság és a változás viszonyának megiha- tározása az információk körében, a megfigyelési területeken, az alkalmazott mód—

szerekben. Felmerül tehát a kérdés: stabil vagy változó legyen—e megfigyelési rendszerünk?

Azt a törekvést, amely arra irányul, hogy legalább egy középtávú teri/szakasz- ban viszonylag stabil információs rendszer funkcionáljon, helyes törekvésnek kell tekintenünk. A népgazdaság—ban érvényesülő törvé'nyszerrűségek feltárásának ugyan—

is az a feltétele, hogy azonos tartalmú és azonos módszerrel feldolgozott, viszony- lag hossz'ú időszakra vonatkozó információkkal rendelkezzünk. Ahhoz azonban.

hogy információs rendszerünk e követelménynek megfeleljen, az szükséges, hogy elemei, illetve összetevői a felhasználói igényeket a lehető legjobban közelíts—ék.

Ez az igény alapvetően az irányítás és az azt megalapozó tudományos kutatás igénye.

252 JUHÁSZ JÁNOS ,

böző területeinek jobb megismerését, a benne ható, egymással kölcsönhatásban levő tényezők alaposabb és teljesebb feltárását.

Mindezek mellett, bár elismerjük az állandó tényezők. a stabilitás jelentőségét, tekintettel kell arra is lennünk, hogy gazdasági építőmunkánk során időről időre új jelenségek és ellentmondások is keletkeznek. lnformációs szempontból is köte- lességünk, hogy ezeket feltárjuk, és következtetése'inkkel segítsük az ezekkel szá- moló gazdaságpolitika fejlesztését, feladataink időről időre történő felülvizsgálását.

Ezért. amikor az állandóság szerepét hangsúlyozzuk, nem merev információ—s rend- szerre gondolunk, hanem olyanra, amely képes az új elemekkel számolni, és elég rugalmas ahhoz, hogy felismerje az előrevivő elemet és jelezze a megoldásra váró problémákat. Ez ugyanis gazdaságpolitikánk valős-ágérzékenységéne'k egyik leg—

fontosabb alapja.

Mai ismereteink színt—jén megállapíthatjuk, hogy új kérd—ésekkel az előttünk álló időszakban is találkozunk. Nyilvánvaló, hogy többek között társadalmi—gaz—

dasági fejlődésünk, a tudományos—műszaki haladás, (: KGST-országok gazdasági integrációjának kibontakozása, az irányítási eszközök változásai, a világgazda—

sági helyzet alakulása olyan új kérdéseiket vetnek fel. amelyek az információ te—

rüiletére is hatnak, kellő módszertani megoldasokat követelnek. E kérdésfelvetést az elmúlt időszak tapasztalatai is alátátmaSztják. Mindenki előtt ismert sok olyan új kérdés (például a világgazdasági helyzet változásainak hatása gazda—sági éle- tünkre, a takarékosság előtérbe kerülése stb.), amelyek az információszolgáltatás szempontjából is új feladatot, új módszertani megoldásokat jelentettek (például prognózisokat (: világpiaci árakról, az anyagigényesség változása a termelési struk—

túirá'ban).

3. Az információs rendszer tartalmi kérdéseihez gazdaságpolitikánk aktuális és távlati feladatai nyújtanak támpontokat. Ezek alapján úgy vélem, hogy tar—

talmi szempontból a, tervszerűség és a hatékonyság alakulására, a növekedési forr- rások feltárására, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hatásaira, a gazdasági és társadalmi folyamatok összhangjára célszerű figyelmünket fordítani.

Az információs rendszer működése szempontjából fontos követelmény a gaz- daságpolitikai célok és a valóság mindenkori szemybesisté'se. Minthogy ezek a célok népgazdasági tervekben és ezekhez kapcsolódó intézkedésekben konkretizálód- nak, az a feladatunk, hogy in'formáoiógyűxjt—éssel és elemzésekkel folyamatosan ellenőrizzük (: népgazdasági terv megvalósulását két vonatkozásban is: az adott tervperiődus előirányzataiban és a tervrendszerek összefüggésében. A folyamatos ellenőrzés, szembesítés jelentőségét nem kell különösebben bizonyítani. Ez teszi lehetővé a végrehajtás tapasztalatainak rendszeres vizsgálatát és az eredmények birtokában annak mérlegelését, hogy gazdaságpolitikai törekvéseink nem szorul- nak-e kiegészítésre avagy módosításra. Továbbá, hogy mai feladataink teljesítése mennyiben szolgálja krözé'p- és hosszú távú céljaink elérését. Mindezt azért kell különösen hangsúlyoznunk. mert törekvésünk, hogy a gazdasági fejlődés tervsze- rűségét javítsuk, azaz a kitűzött célok megvalósításának hatásfokát növeljük. Eh—

hez ped'ig az eddiginél erőteljesebb elemzésre van szükség. amelyet az infonmá- ciószolgáltat—ás révén is segítenünk kell.

Mit jelent azonban a tervméirés? Azt, hogy a gazdasági jelenségeket. folya—

matokat azon törekvések szemszögéből vizsgáljuk, amelyeket a gazdaságpolitika kialakított. Ebből az következik, hogy a megvalósulást nyomon követő vizsgála- tainkxhoz olyan információkra és értékelése-kre van szükség, amelyek a gazdasági tevékenységeket, ezek változásait az összefüggések és kölcsönhatások feltárásá- val képesek minősíteni. és alkalmasak a további fejlesztést szolgáló következte-

AZ INFORMACtÓ-RENDSZER ' 253

tések levon-ására. Konkrét—abban ez azt jelenti, hogy olyan információs rendszerrel kell rendelkeznünk, amely feleletet ad arra. hogy:

-— biztositott-e a népgazdaság gyors és egyenletes ütemű növekedése:

— a fejlődés megfelelő arányosság és egyensúly mellett megy-e végbe;

— a rendelkezésre álló erőforrások, a munkaerő. a termelőeszközök, a természeti kin- csek, a tudományos eredmények felhasználása hatékonyan történik-e;

— kimutatható—e a termelés társadalmi szempontból és a tudományos—technikái for- radalom követelményeiből adódó szerkezeti változása;

—- a termelés szervezete optimálisan összhangban van-e a termelőerők szinvonalával;

—— időben valósul-e meg a termelési viszonyok és azok megjelenési formáinak szürk-

séges változása, továbbfejlődése;

— a gazdaság fejlődése biztositotta—e a társadalmi célok megalapozását.

Más megközelítésben: a végrehajtás menetének és körülményeinekilyen széles körű elemzés-ével a gazdaságpolitika alakítása szempontjából azt kell tudnunk elérni, hogy megismerjük a terv és a valóság eltéréseíne'k okait, főként:

— a terv hol nem vette teljes körűen számba a végrehajtás feltételeit, s ezért a gya- korlatban a terv előirányzatai lazának vagy túifeszitettnek bizonyultak:

— a végrehajtás megszervezése, az irányítás és a közgazdasági szabályozás hol nem biztosította a terv teljesítését;

—— milyen előre nem látott körülmények akadályozták, fékezték a terv eredeti előirány—

zatainak megvalósulását;

—— a várható számítások, prognózisok helyesen mérték—e fel a fejlődés irányát, a szám—

szaki előirányzatok megalapozását, hibái milyen fejlődési ütem- és arányváltozásokat idéz—

tek elő a gazdaságban, és milyen átcsoportosulást idézett ez elő a tervezett célokhoz ké- pest.

Az információs rendszer ilyen irányú fejlesztése kettős célt szolgál. Egyrészt lehetővé teszi az elmúlt időszak, a korábban hozott döntések értékelését. a sike- rek és a hibák feltárását. Másrészt. ha a rendszer folyamatosan és kellő rugal- massággal működik, akkor elősegíti a következő terveiklus célkitűzéseinek. elő- irányzatainak és az ezekhez kapcsolódó intézkedéseknek jobzb megalapozás-át.

ilyen vonatkozásban főleg a beruházásokkal, a jövedrelemképződéssel, a kül- gazdasági folyamatokkal kapcsolatos infonmációszolgáltatásrt kell a fejlesztés k'ö—

zéppontjába állítani. Töbab évi tapasztalat, hogy a terv és a valóság ezeken a területeken tér el leginkább egymástól, és ezek a legkritikusabb pontjai a várható számításoknak és prognózisoknak.

Gazdaságpoliti'kánkrnak jelenleg és hosszú távon is központi feladata a gaz—

dasági hatékonyság fokozásának elősegi'tés—e. Ez ugyanis az alapja gazdasági nö- vekedésünlknek és az egyensúly javításának. Központi kérdéssé ez azért vált, mert fejlődésünk az extenzív szakaszból az intenzív szakaszba lépett. Azaz, a fejlődés kor—ábbi forrásai beszűkültek, vagy a növekedés szempontjából új tartalmat nyer—

tek, és más források is előtérbe kerültek. Konkrétabban ez a következőket jelenti.

Társdalmi méretek—ben a munkaefrőfo—rrások. valamint a munkaidőalarp jelen- tősen már nem bővíthetők. Mig 1960 és 1975 között a foglalkoztatott—alk száma 450000 fővel nőtt, addig 1975 és 1990 között a létszámnövekedés kedvező esetben is csak mintegy 150 000 fő lehet. A fejlődés feltételei tehát csak minőségi javulás—

sal teremthetők meg, azaz az anyagi termel-és növekedésének ütemét a termelé- ke—nys—égemelkedvé—s szabja meg.

254 JUHÁSZ Minos

sokíat igényel a környezetvédelem. A lel—dolgozó ipariban is növekedlhet átmenetileg a beruházásigényesség a termelés technikai bázisának korszerűsítése következté- ben. Továbbra is jelentős beruházásokat igényel a lakossági infrastruktúra fej—

lesztése. mindenekelőtt a lakásépítés. A ma belátható feladatok mindegyikének együttes megoldása olyan hatalmas beruházásokat igényelne, amelyek a vár—

hatóan rendelkezésre álló erőforrásaiinlkiat messze meghaladják. Ezért amellett.

hogy a megoldásra váró fejlesztési feladatokat szigorúan rangsorolnunlk kell, ja- vítani szükséges a beruházási tevékenységet. fokozni kell annak hatékonyságát.

Emellett a rendelkezésre álló kapacitásuk jobb kihasználása is fontos feladat.

Természeti adottságaink folytán -— a tervezett fejlesz—tések ellenére is — a ha—

zali energiahordozók és alapanyagok termelése lassabban nő, imin'ta felhasználás, mint a belföldi igény, így csökken a hazai energ'iahordozó— és nyersanyagforrá—

sok aránya a gazdasági növekedésben. Ugyanakkor a világpiacon magasak a nyersanyagok, az energiahordozók árai, és korlátozottabb—ak a beszerzési lehe- tőségek. Mindezek önmagukban is aláihiúzzák az ésszerű anyag- és energiat—el—

h—aszniál—ás kialakítás-ának jelentőségét, amelynek egyik módja a gyártásko—nstruk- ciió fejlesztése.

Mint ismeretes, fejlődésünk eddigi folyamatában növekedésünk igen jelentős forrása volt a népgazdaság struktúrájának nagyarányú átalakulása. Ez abban nyil- vánult meg. hogy a népglazdas—á—glbain az ipar aránya növekedett, a tenmelőágak újabb és újabb résztev—ékenységgel bővültek, az előállított termékeknek és szol—

gáltatásoknak a köre állandóan nőtt. A növekedési források elemzése azonban azt mutatja, hogy a jövőben népgazdasági ágak strukúrájának megváltozása a növekedésnek kisebb jelentőségű tényezője lesz. A növekedésben a súlypont a termékszerkezet korszerűsödésére és a szükségletekhez való gyors alkalmazkodó ké—

pességére tevődik át és természetesen azoknak a feltételeknek a létrehozására, amelyek ehrhez a technikai haladás, a munkaerő képzettsége és az irányítás olda—

lárórl szükségesek. Ez a ráfordítások mai és várható szintjén a termékszerkezet szű'külés-ével jár. és megvalósításában jelentős tényező lesz a nemzetközi gazda- ság—i együttműködés.

A belső növekedési feltételek módosulása mellett hosszabb távon ható ténye- zők-ént kell számolni a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változásá- val, a külkereskedelmi cserearány romlásával és ennek következtében a tényleges árveszrteséggel. Ennek mérséklése és a népgazdaság egyensúly-ának fokozatos helyreállítása előtérbe helyezi a gazdaságos termelés és a versenyképes export-

árualapok arányának növelését. _

Mindezekből az következik, hogy inifonmációszol—gáltatásunlkban is előtérbe kell

helyeznünk a gazdasági növekedés tényezőinek vizsgálatát és a hatékonysági kö—

vet—élmények érvényesülésének megfigyelését. Ezen belül főleg mire irányuljon a figyelem?

Közismert. hogy a hatékonyság növelésének forrásai igen sokrétű—elk, és meg- van az a közös tulajdonságuk, hogy kölcsönhatásban állnak egymással, e hatások pedig összegeződnek az egyes ágazatok és ezen (keresztül a népgazdaság ered- ményében. Ezért a hatékonyság változásának megítéléséhez. nem elég csak any- nyi—t tudnunk. hogy az egyes tényezőknél milyen eredményeket értünk el. hanem azt is ismernünk kell, hogy e tényezők együttesen milyen javulást eredményeztek.

Előtérbe kell helyeznünk a strulktúravizsgála'tokat is. l'tt alapvetően arra kell tudnunk felelni, hogy a gazdasági tevékenységek közül melyek azok:

— amelyek alkalmasak a műszaki fejlődés élenjáró eredményeinek megvalósitására s ennek révén az exportképesség fokozására;

AZ INFORMÁCIÓ—RENDSZER 255

— amelyeknél a fejlesztés iránya a nemzetközi eredmények adaptálása s ennek alap—

ján széles körű kooperációval az exportképesség bővítése;

—- amelyeknél csak a hazai szükségletek kielégítése a cél, a fenntartást speciális hazai igények kielégítése indokolja;

— svégül, melyek azoka területek, amelyeken fokozatos visszafejlesztést kell alkalmazni.

Ezeken kívül fontosak azok a vizsgálatok is. amelyek a munkaidő és a kapa—

citások kihasználását. a murnkaerő-átcsoportosítás lehetőségeit, a műszakszám nö- velésének feltételeit, a hatékonyság növelését elősegítő ösztönzés kialakítás-át.

a kiöltséggazdxálkodást, a gazdaságtalan tenmelés megfigyelését, az expart gazda—

ságosságának értékelését tűzik ki célul.

Gazdaságpolitikánknak és tervezési gyakorlatunknak a hatékonysági követel- ményekből adódóan jellemzője, hogy a fejlődés irányának kijelölésében túlnő a hagyományos ágazati kereteken. A fő figyelmet az ágazatokon belüli változásokra, a termékcsoportok fejlesztésére és a több ágazatot vagy tevékenységi területet érintő komplex fejlesztésekre irányítja. Ez a sajátos vanás konkrétan azzal áll összefüggésben, hogy a gazdasági fejlődés gyorsabb üteme a hatékonyság nö- velése révén akkor biztosítható, ha a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a leg—

célszerűbben. legeredményesebiben használjuk fel, azaz, ha a termelés emberi és anyagi tényezőit a legfontosabb feladatokra koncentráljuk. Mindezek információs szempontból két kiövetelimény kielégítését is jelentik. Egyrészt információszolgwálta—

tásunk során a gazdaságpolitika fejlesztését elősegíthetjü'k azzal, hogy olyan te—

rületeket tárunk fel, amelyekre érdemes és szükséges erőforrása'inkat koncent- rálnurnk. Másrészt az eredményes végrehajtás érdekében informwációgyűjtésünket, elemzéseinket azokra a fejlesztési feladatokra irányítjuk. amelyek ily módon a gyar—

sabb gazdasági fejlődést segítik elő.

Milyen területeket vehetünk itt számításba?

— Biztos-an állítható, hogy az egész népgazdaság szempontjából gazdasági csele'kvésvünknek továbbra is jelentős része lesz az energiagazdálkodwás. Ennek a szerepnek megfelelően kell kezelnünk intonmráaiószolgáltatásunk'ban is az energia—

termelést, ellátást és -felhaszn—álást.

— A nyers— és alapanyagok beszerzésének feltételei nehezebbé váltak. Ezért elemzésünikben az eddiginél nagyobb hatásfokkal kell vizsgálnunk az anyaggaz- dálrkodiást. figyelemmel annak minden tényezőjére: így a feltárásra, a termelésre, a beszerzésre. és a felhasználásra. E vonatkozásban különös súllyal kell megf'i- gyel'nünk az anyagtakarékosságot, az ily módon feltárható tartalékokat. Fontosak az anyagigényesség változ—ását mérő, az iimportmegtakarító megoldásokat feltáró vizsgálatok.

— A korszerű termékstruktúra kialakítása érdekében tovább folytatódnak a megkezdett központi fejlesztési programok. Ezt az utat helyes a következő évek- ben is követnünk. E vonatkozásban feladatunk kettős: egyrészt kutatnunk, keres—

nünk kell azokat a területeket, amelyeken célszerű és eredményes valamilyen köz- ponti fejlesztési program megVGIó'si'tása, másrészt értékelnünk kell meglevő prog- ramjaink végrehajtásának útját, azoknak gazdasági növekedésünk'ben és a struk- túra átalakításában megmutatkozó eredményeit.

— Nyilvánvaló, hogy a termelőágazatok fejlődése nagymértékben függ attól.

hogy képesek—e figyelembe venni egymás fogyasztói igényeit. Fel kell készülnünk

256 ' JUHÁSZ JÁNOS

lyek az exportárualapo'k növel-ését segíthetik elő. Ebben nagy szerepe van a kül- kereskedelem jelzéseinek, piaci prognózisaindk is.

-

Azt is biztonsággal állíthatjuk, hogy megnő az olyan információk iránti

igény, amelyek a növekedés mértéke, az elért eredmény nagysága szerint minő-,_

sítik, jellemzi-k és rangsorolják a gazdasági egységeket. Fejlődésünlk és fejleszté- sünk szempontjából ugyanis fontos annak ismerete, hol vannak meg, és hol nin- osene'k meg a növekedés, az eredményes gazdálkodás feltételei, és ebben milyen tényezők játszottak szerepet.

— A hatékonyság növelése megköveteli. hogy gyorsabbá váljék a tudom-ányos kutatási és műszaki fejlesztési eredmények gyakorlati alkalmazása. Ennek többek között az a feltétele, hogy a tudomány és a termelés kapcsolata szorosabbá vál—

jék, közöttük az integrálódás felgyorsuljon. A megoldás alapvetően tudomány—

és gazdaságtejlesztési és szervezési felad—at. A megoldást és a fejlődési folyama—

tot azonban az informxáaiószolgáltatás is elősegítheti. nagyméntélkrben befolyásol—

hatja. Milyen inifonmáaiószolgiáltatásra lenne szükség? Nyilvánvalóan olya-nm.

amely a tudomány eredményeit folyamatosan számba veszi, és prognosztizálja azok hatásait a gazdasági szervezetre. a tenmelőerők fejlesztésére, a termék—

sltruiktúwra átalakítására: vizsgálja azokat az adottságwa'inldból adódó feltételeket.

amelyek mellett a tudomány eredményeinek alkalmazása a legeredményesebb lehet; méri azt agazdasági eredményt, amely a tudomány eredményeinek alk-al—

mazásáből származik.

— Jövőbeli eredményeink nagymértékben függnek attól is, hogy milyen ered- ményesen kapcsolódunlk be a nemzetközi lmu—nkaimegosztásba. A kapcsolatbő'yítés azonban a hagyományos külkereskedelmi áruforgalom mellett mindinkább a ter—

melés területére tevődik árt. Fő formái a 'közös vállalatok létrehozása, a termelés—

szakosodás és a termelési kooperáció. Ennek úgy vélem két információ-szolgálha- tási vonzata van: egyrészt számba kell venni az így megvalósuló eredményeket.

a gazdasági növekedésre kifejtett hatást, másrészt fel kell tárni azokat a termelési területeket, amelyeken termelési együttműködés kezdeményezhető. E területen még nagyon a kezdetnél tartunk, jól mutatja ezt az is, hogy például a gépiparban a nemzetközi kooperációval létrejövő termelés az összes termelésnek mindössze

1.9 százalékát teszi ki.

4. Végezetül néhány gondolat az információk hatékonyságáról. Az informá- ció célja és feladatai alapján akkor hatékony, ha a döntések előkészítését és konkrét intézkedések megtételét segíti elő. Az információ e feladatát elsősorban akkor töltheti be, ha jól választja meg megfigyelé's'ei'nek tárgyát. Ez a választás nagy felelősséggel jár, mivel az i-nformáoiószolgáltatás elmulasztása miatt a veze- tés nem tud érdemi döntést hozni a kedvező folyamatok erősítésére avagy a ked—

vezőtlen folyamatok megállítására. Az informác—iőszolgáltatás hatékonyság-ának m—á—

sik feltétele, hogy a yezet-és részére szintetizált információt szolgáltasson, azaz a lényeges összefüggésekre hívja fel a figyelmet, és jusson el a következtetések levon—ásáig. A harmadik fontos feltétel, hogy az információ időiben érkezzék. Ez

mind a megfigyelésben, mind a feldolgozásban a gyorsaságot helyezi előtérbe.

A gyors döntéseknek kiemelkedő szerepük van, hiszen az elkésett döntéseik eset- leg már olyan időben fejtik ki hatásukat, amikor a tendenciák megváltoztak, il- letve már éppen más döntésre lenne szüksé—g.

:!

Dolgozatombwan néhány olyan kérdéssel foglalkoztam, amelyekről úgy vélem, hozzájárulhatnak az információszolgáltatás fejlesztéséhez és ahhoz, hogy felada-

AZ tNFORMÁOlÓ-REN DSZER, 257

taink—at a fejlődés követelmélnyéből adódóan egyre magasabb szinten oldjuk meg.

A fejlesztési kérdések áttekintését az tette időszerűvé, hogy 1976-ban új ötéves tervet kezdünk el, és annak sikeres megvalósítása attól is függ. hogy az iranyi—

tc'ist mennyire segíti az informuóciószolgóltatós.

PE3iOME

Hacrosman CTaTbSrl conepmm marepuan gonnana, npegcrasnenuoro Ha cocmnameűcn 8—9 onmőpn 1975 r. nepsoü abiesnnoű ceccnu paőoueü prni'lbl no cramcmuecxoü anpop—

Maunu Cramcrw—iecxoü Centum BeHl'epCKorO anouomuuecxoro oőmecma.

ABTop sauwmaercn akryaanmMn aonpocaMn pa3BHTHH HapoAHoxoanücraeHHoü HHCPOP- maunonuoü CHCTeMbl. Heoőxognmocrb coaeptueHCTBoeaHm nux'ryerca HOBHMH Tpeőosai-m—

mm. 143 uncna l'lOCJ'IeAHHX asrop ynOMHHaeT uHTerpaumo chpopmaunm—moü cnymőbi, uemy B 3Haum'eanoü Mepe cnocoöcrsyer aaKou o cTa'ruC'ruKe. OAHMM ne. Hanpasnenni nnrerpaum asnnercn cornacoaane chpopmauuouuux CHCTeM, anMblKalOUJMX :( pa311W-IHbIM yposuzm npwnmun pemenuü. a BTOpblM—BepTHKaanOe cornacoaai—me ypOBHeü npunmm peLueHuü.

Bamusie anemembi mm amerpaum [ltal-OT BonpOCbl cogepmai—ms " merogonorun nncpop—

MauHOHHbIX cwcreM. CpeAn HHX aarop nonuepmsaer ynudauxaumo nonamü, eaauMHoe nc—

nonbsoaanwe őanxos OCHOBHHX unwopmauuü, cornacoaaHne MeTOAOB Mamut—moi oőpaőorxw.

B xoge paspaőomu namopmaunonnbix cucreM nnaHoabix nepuonos BaMHblM BOI'IpOCOM sra—

naercn onpenenenne coomomenm nocrosHHocm " nameHeHuü.

MCXOAHblM nyHKTOM Ana Bonpocma conepmanus "Hmopmauuounoü CHCTeMbI nsnmorca rexyume " HeaneKTHBl-Ible saga-m sxonomnuecxoü nonnmxn. Coaepmeucrsoaanue cwcre- Mb! nosaonner npOHBBOAHTb oueHKy npexa—mx pemeHm? " cnocoőcrsye'r nyutuemy oőocno- BaHHlO u.eneycranosox npegcronutero nnanoaoro nepuoga.

B sanmoueime aBTOp ocraHaBnuBaercn Ha scpcpexmanocm uHcpopmaul—iü. B aroü ceann on yxaabiaaer Ha anaueune Bblőopa npenmera Haőmogenm n nonyuemm cnmetmecxnx nn—

cpopmauuü.

SUMMARY

The article was given as a lecture at the First ltinerary Session of the Statilsteic—al lnformatics Group, S'tatistical Section of the Hungarian Economic Society, held on 8—9 October, 1975.

lt dealls with the timely problems of developing the information system of the national economy. The developments and changes are determined by the new reauireme'nts. Among these the author meuntions the integration of the supply of information, the realization of which is grea'tly promoted by the Statistical Act. One line of the integration is har—

monizing the information systems connected with different decision levels. while the other line is the vertical co-ordination of the decision levels.

The issues relating to substance and methodological problems of the information systems provide important aspects for the integration. The author stresses the standa'rdiz—a- tion of conceputs, reciprocal use of the primary information bases, and harmonizing the computer techniaues. The determination of the relation between stability and changes is an important issue in developing the information system related to plan periods.

The solution of the substantial problems of the information system is promoted by current and long—term tasks of the economic policy. Developing the information system makes possible the evaluation of earlier decisions and the better foundation of targets in the next period.

Finally. the author investigates the efficiency of information. in this context he directs attention to the importance of both the selection of the subject of surveys and of sulpp'lying synthetized information.