1050
nincs nagy jelentősége annak, hogy a ter- vezett gyermekszámnál valaki kettőt. hármat vagy négyet mond-e. A lényeges határok a nulla, az egy és az öt vagy több. Ezen a ha- táron belül a relatív gazdasági státus alaku- lása szerint lesz két, három vagy négy gyer—
meka családban. Felveti, hogy vajon a kívánt gyermekszámra vonatkozó nyilatkozat és a termékenység hanyatló tendenciája közötti viszony esetében nem a Festinger által kifej- tett kognitív disszonancia jelenségével találko- zunk-e. itt a pszichológiai disszonanciát azon fiatal házaspárok érzik, akik egyre nagyobb ellentmondásba kerülnek a kinyilatkoztatott kívánt gyermekszám és tényleges gyermekszá- muk között. A disszonancia hatására változik az attítüd, mint azt a kognitív disszonancia elmélete megjósolja, mivel ez egyszerűbb, mintha a magatartást kellene változtatni.
A relatív gazdasági státus így nemcsak a termékenységi magatartást, hanem a gyer- mekszüléssel kapcsolatos attitüdöket is befo—
lyásolja.
Easterlín maga is tisztában van azzal, hogy tanulmánya nem döntheti el a gazdasági helyzetnek a termékenység alakulására való hatásáról szóló vitát, s további kutatásokat javasol. Elsősorban az egyes kohorszok tel—
jes életciklusát rekonstruáló vizsgálatokat kiván, melyek figyelemmel lennének az aspi- rációk és a lehetőségek közötti viszony ala—
kulására és ennek kihatására a termékenysé- gi magatortásra nézve. Kétségtelen, hogy még sokféle finomítás képzelhető el a rela- tív gazdasági státus elméletén és operacio—
nalizálásán de biztos, hogy Easterlin tanul- mánya figyelemreméltó lépés egy többé—ke—
vésbé zsákutcába jutott kutatási megközelí—
tésnek eredménnyel kecsegtető irányba való terelésére.
._._n
(Ism, : Cseh-Szombathy László)
LlVl BACCI. M.:
A PORTUGÁL TERMÉKENYSÉG EGY EVSZÁZADA
(A century of Portugese fertility.) Princeton. 1971.
Princeton Univ. Press. 149 p.
A Princeton Egyetem Népességtudományi Kutató Intézete 1964—ben nagy kutatási prog- ramba kezdett, melynek célja az európai modern termékenységcsökkenés vizsgálata.
Ennek keretében különböző szerzők tanulmá- nyokat készítenek, bemutatva Európa egyes országainak népesedését. Az ismertetett ta—
nulmány az első megjelent munka ebből a tervezetből, ezért — különös tekintettel arra.
hogy Livi Bacci vállalta a spanyol és az olasz termékenység történetének megírását is — to—
galmat adhat arról, hogyan képzelik el a ku—
tatási program princetoni irányítói az egyes országokra vonatkozó tanulmányokat.
STATISZTlKAI lRODALMl FlGYELÖ
Livi Bacci rövid bevezető fejezetben ismer- teti Portugália földrajzi régióit, azoknak gaz- daság— és társadalomföldrajzi jellemzőit.
majd rátér az ország demográfiai fejlődésére.
Egy 1527. évi kataszteri összeírás 290000 háztartást mutatott ki, és ebből a népesség—
számot 1.2 millióra becslik. Az 1768. évi ösz- szeirás alkalmával 633000 háztartást és 2.4 millió embert számláltak össze. 1801-től rend- szeresen készítettek államigazgatási és adó—
zási célú összeírásokat, majd 1964-től kezdve modern értelemben vett népszámlálásokat végeztek. Az ország népessége az utóbbi idő- pontban 3,8 millió. 1900-ban 5.0 millió volt.
A népességnövekedés a XIX. században gyor—
suló tendenciát mutatott.
1801—ből, valamint az 1815—1819. évekből ismernek születésszámokat. Az élveszületési arányszám ekkor 33—34 ezrelék volt, tehát vi- szonylag alacsony. A régiónkénti arányszá- mok azt mutatják. hogy ekkor az északi ré—
szeken alacsonyabb volt a születésszám, mint délen.
Portugália élveszületési arányszáma egé- szen a XIX. század végéig ugyanezen a szin- ten maradt. 1886-ban, amikor a rendszeres hivatalos népmozgalmi adatszolgáltatás meg- kezdődött, az arányszám 34 ezrelék volt.
Ez az arányszám viszonylag alacsony, ha más országoknak a termékenységcsökkenést megelőző színvonalával hasonlítjuk össze.
Ennek oka Livi Bacci szerint — főleg észa- kon — egyrészt a késői házasságkötés és a hajadon családi állapotban maradók viszony—
lag nagy aránya, másrészt bizonyos mértékű születéskorlátozás.
A XIX. századi népességfejlődésre a nagy kivándorlás nyomta rá bélyegét. Az 1880—as évektől 1965-ig kb. 2 millió volt a kivándor- lási emberveszteség. Elsősorban a sűrűn la- kott északi régiókból vándoroltak ki.
Az élveszületési arányszám egészen 1930-ig 31—33 ezrelékes szinten maradt. Ezután 1960—
ig 24—25 ezrelékre csökkent, és e szinten stabilizálódni látszott. Eszerint a portugál ter—
mékenység most a legmagasabbak közé tar- tozik Európában, a helyzet tehát éppen a fordítottja a XIX. században megfigyel-tnek.
A nupclalitás alakulását három arányszám- mal jellemzi a szerző: a 15—49 éves nők kö—
zött a házasok súlyozott arányával (a Coole- féle Im mutatóval), a házasok arányával a 20—24 évesek között és a hajadonok arányá- val az 50—54 évesek között. Mindegyik arány—
szám azt mutatja. hogy a portugál nők későn kötöttek házasságot, és meglehetősen sokan maradtak hajadonok. Ennek egyik oka a férfiak kivándorlása, de ez nem kizárólagos ok, mert a férfiak jelentős része is nőtlen maradt. Az idő folyamán a házasodási élet- kor fokozatosan korábbra tolódott, és a ha- jadonok aránya csökkent. Ezzel párhuzamo- san a regionális különbségek elmosódtak.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
A szerző a házasságkötési szokások regio—
nális eltéréseit a földbirtok-struktúrával ma—
gyarázza. Északon az erősen elaprózódott kisbirtok volt az általános, délen pedig a nagybirtok. Ezért délen a népesség nagy ré- sze mezőgazdasági munkás volt. Az északi kisbirtokosok általában megosztották a birto- kot az örökösök között, amíg a birtoknagyság el nem érte azt a kritikus szintet, amely alatt már nem lehetett gazdálkodni. Ekkor áttértek arra a szokásra, hogy a legidősebb fiúgyer- mek örökölt, a többi fiúgyermek elvándorolt, kolostorba vonult vagy nőtlen maradt. A déli mezőgazdasági munkásoknál ilyen örökösö—
dési problémák nem merültek fel. a nagybir- tokok pedig munkaalkalmat biztosítottak.
Északon sokkal nagyobb volt a népsűrűség, mint délen. A XIX. században a lassú iparo- sodás munkahelyeket teremtett az északi Ia- kosság számára is, ezért a házasodási korlá- tok némileg enyhültek.
A termékenység alakulásának elemzésénél a szerző a CoaIe-féle arányszámokat hasz- nálja. Ezek: a házas termékenység a hutterita népesség házas korspecifikus arányszámaihoz viszonyítva (Ig), az illegitim termékenységi arányszám ugyancsak (: hutteríták házas terv mékenységhez viszonyitva (117). az általános termékenységi arányszám (I §), amelya házas és az illegitim termékenység fenti arányszá- mait egyesíti a házas nők arányának figye—
Iembevételével. A kivándorlás okozta kiegyend súlyozatlan nemi arány hatásának kiküszöbö- lése érdekében még egy helyesbített házas termékenységi arányszámot is számított.
Ezek az arányszámok határozottan kidom—
borítják a regionális különbségeket. Az északi országrészekben a termékenység egészen 1960-ig alig 10—20 százalékkal csökkent. vi—
szont a Tejo völgyében, Lisszabon körül, va- lamint a déli országrészekben a termékenység a századforduló óta kb. felére csökkent. Az Azori szigeteken és Madeirán szintén magas maradt a termékenység.
Livi Bacci megvizsgálja az 1940. 1950. és 1960. évi népszámlálások termékenységi ada—
tait is és hasonló tendenciákat állapít meg.
Végül tanulmányozza a termékenység ala- kulását befolyásoló tényezőket. Mindenekelőtt megállapítja. hogy a városiasodás nem jót—
szott lényeges szerepet, mert a városi népes- ség termékenysége a megfelelő régió termé- kenységéhez hasonlít. Igy az északon fekvő Porto nagyváros termékenysége meglehető- sen közel áll a környező falusi területek ter—
mékenységéhez, és lényegesen magasabb a déli városok termékenységénél.
Ezután négy régióra osztja az országot.
Ezek: Észak. Közép, Dél és a szigetek. Varian- ciaelemzéssel tisztázza, hogy a regionális el- térések jelentékenyek. A régiók közötti és a régiókon belüli eltérések varianciájának négyzetgyöke egymáshoz viszonyítva (F-pró—
1051
ba) I900-tól 1920-ig 5 százalékos. 1920-tól 1960-ig 1 százalékos szinten szignifikáns ér—
tékei adott.
Többváltozós korrelációt számított az 1911., 1930. és 1960. évi Ig termékenységi arány- szám, valamint a csecsemőhalandóság, a me- zőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. az analfabéták aránya és a kivándorlás, vala- mint (csak 1960-ban) az orvosi segédlet nél- küli szülések aránya és a katolikus egyházi házasságok aránya között. A házas termé- kenység egyik időpontban sem mutat szigni—
fikáns összefüggést az analfabetizmussal, amely pedig más országokban erős kapcso- latban látszik lenni a termékenységgel. Ennek oka. hogy a déli megyékben elég magas az analfabéták aránya. és ugyanott alacsonyabb a termékenység. Viszont Lisszabon környékén az alacsony analfabétizmus alacsony termé- kenységgel járt együtt. A többi változó a várt kapcsolatot mutatta a házas termékenység- gel: a magasabb csecsemőhalandóság, a mezőgazdasági népesség aránya, a kivándor—
lás, a rosszabb ellátás és a katolikus egyház nagyobb befolyása többnyire (de nem mind a három időpontban) szignifikáns pozitiv kor- relációban volt a termékenységgel. Az F-pró- ba szerint a termékenység regionális különb- ségei a felsorolt változók hatásának kiszűrése után is fennmaradtak.
A lényeges és a XX. század folyamán nö—
vekvő regionális differenciákat Livi Bacci sta- tisztikailag nem mérhető tényezők hatásával magyarázza. Az északi országrészek népes- sége hagyományosabb gondolkodású (ennek megnyilvánulása a katolikus egyház lényege- sen nagyobb befolyása), erősebbek a családi kapcsolatok. erős a gyanakvás az újításokkal szemben. Délen viszont gyenge az egyházi befolyás, erkölcsi kérdésekben közömbös, a családi kapcsolatok gyengébbek.
Bár Livi Bacci összefoglaló magyarázatá- ban nem tér ki rá, máshol többször hivatko- zik arra, hogy az északi és a déli terület tár—
sadalmi szerkezete erősen eltérő volt. Az előbbi kis— és törpebirtokos paraszttársada- lom, amely a túlnépesedést kivándorlással enyhítette, viszont a déli népesség nagy ré- sze nagybirtokon dolgozó mezőgazdasági munkás, és ezeken a területeken nem volt nagy a kivándorlás. Az ország két részének eltérő attitüdjeit, ezeken belüla születéskor- látozás kérdésében elfoglalt eltérő álláspont-
ját ezzel a társadalmi szerkezetbeli különb—
séggel Ienne célszerű összefüggésbe hozni.
A könyv meggyőzően igazolja, hogy a XX.
században is fennmaradnak a termékenység olyan lényeges regionális különbségei, ame- lyeket nem lehet egyszerűen számszerűsíthető gazdasági és társadalmi fejlettségi mutatók- kal magyarázni.
(Ismr: Andorka Rudolf)
