,ANGLIA NÉPESSEGE
A DEMOGRÁFIAI ATMENET ELÓTTI HÁROM EVSZÁZADBAN
DR. SZENTGÁLI TAMÁS
A történeti demográfia talán legdivatosabb kifejezése ma a népesség ,.home—
osztatikus működése" (homeostatic mechanism), ami azt jelenti. hogy a demográ- fusok feltételezése szerint létezett valamilyen belső mechanizmus, amely a népe—
sedési folyamatokat önmagukkal és a népesség rendelkezésére álló gazdasági erő-
forrásokkal automatikusan egyensúlyba hozta, amennyiben a népesség fejlődése
kilépett egy valamilyen feltételezett egyensúlyi állapotból. A Princetoni Kutató Köz—pont által végzett, az európai demográfiai átmenetet vizsgáló kutatások összefog—
lalásaként megjelent kötet elméleti általánosításaként A. Coale megállapította, hogy az ipari forradalom előtti európai társadalmakban volt valamilyen ,.homeo—
sztatikus mechanizmus", amely hosszú távon a népesség zérótól nem nagyon el—
térő növekedését eredményezte. Ha túlzottan megnőtt vagy lecsökkent a népes—
ségszám. akkor beindult a születések és halálozások megfelelő irányú korrekciója.
Ahhoz. hogy a népesség az adott körülmények között elérhető legalacsonyabb ha—
landósági szintet hosszabb távon fenntarthassa, az kellett. hogy a termékenység legyen a fő homeosztatikus szabályozó erő, azaz az egyensúlyi állapot a termé—
kenység változásán keresztül legyen fenntartható. Ez Coale szerint azt eredményez—
te. hogy az ún. premodern európai társadalmakban kialakult egy olyan, a társa—
dalmi normák által is támogatott működési mechanizmus. amely a termékenység szintjét jóval a népesség biológiai állapota által meghatározott maximum alatt tar—
totta. úgy szabályozva a termékenységet, hogy az ne csökkenjen annyira, hogy a népesség kihalása reális perspektivikus veszély lehessen, és ne növekedjen any—
nyira. hogy a népesség nagyarányú növekedése a halandóság emelkedését és a populáció biológiai állapotának a romlását idézze elő (7). Ezt támasztja alá az ugyanezen kötet befejező tanulmányában Susan Cotts Watkins is, aki szerint a kutatás eredményei azt bizonyítják. hogy a demográfiai átmenet előtt mind az ál—
talános, mind a házas termékenység szintje alacsonyabb volt. mint azt általában a demográfusok feltételezik (43). Amennyiben a szerzőknek igazuk van. akkor -—
Malthus kifejezéseit használva — a fenti gondolatokat úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az ipari forradalom előtti európai társadalmakban a népesedés szabályozá—
sa elsősorban a ,,megelőző fékeken" keresztül érvényesült, és az ún. ..pozitiv fé—
keknek" kisebb szerepük volt. Annak tesztelése, hogy ez a megállapítás mennyire érvényes az egyes európai (vagy nyugat-európai) országokra. nem tartozik ezen dolgozat vizsgálódási területébe.
Jelen tanulmányban azt próbáljuk nyomon követni. hogy mi szabályozta Ang—
lia népességét a XVl. század közepe és a XIX. század közepe között. Ezért először
76 DR. SZENTGÁLI TAMÁS
:
a népesség hosszú távú fejlődéset és az e fejlődés mögött meghúzódó tényezőket próbáljuk meg leirni, majd azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy mennyire tekinthető alacsonynak a termékenység a vizsgált periódusban, és amennyiben viszonylag alacsony volt. akkor az mivel magyarázható. Ezután arról ejtünk néhány szót. hogy milyen volt a családok struktúrája az angol társadalomban, és a családi struktúra hogyan befolyásolta a termékenység alakulását. Végül megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódik mindezekhez a közösségi támogatások korabeli rendszere.
Anglia példájának a bemutatása két szempontból is hasznos lehet a hazai
kutatások számára. Egyrészt Angliában olyan adatbázis áll rendelkezésre a múlt—
beli népességről, amely a francia és svéd adatok mellett is igazán kivételesen gaz—
dagnak mondható. Az egyházi anyakönyvezés rendszere már a XVl. század közepén kialakult az egész országra kiterjedően. és az ezekből nyerhető információk igen megbecsült kincsei a történeti demográfiának. Ennek megfelelően természetesen kialakult egy igen hatékony módszertan és egy igen erős kutatógárda (elsősorban a cambridge-i kutatócsoport), amely a történeti demográfiai ,.iskolák" egyik leg—
jobbja. Másrészt Anglia múltbeli népesedése valamiféle ..furcsa" esetet képvisel.
Anglia példája ugyanis ellentmond annak a sokáig alapvetőnek hitt összefüggés—
nek, hogy a demográfiai átmenet és a gazdasági fejlődés között szoros kapcsolat van. Angliában a demográfiai átmenet jóval később indult meg, mint azt az or—
szág társadalmi—gazdasági fejlettségéből következtetni lehetne (vagy más orszá- gokban indult meg hamarabb, mint az a gazdasági fejlődéssel magyarázható len- ne), és úgy tűnik, hogy a népesség fejlődésének a preindusztriális társadalomban érvényesülő szabályozási mechanizmusa jócskán tovább élt az ipari forradalom kezdete után is. Ezért e kérdéskör feldolgozása hozzásegíthet nemesak az angol, hanem a hazai demográfiai átmenet természetének a megértéséhez is.
I. A NÉPESSÉG HOSSZÚ TÁVÚ FEJLÖDÉSE
Angliában a XVI. század közepétől állnak rendelkezésre olyan egyházi anya- könyvi kivonatok, amelyekből adatokat nyerhetünk különböző népmozgalmi ese—
ményekről (születések, házasságkötések. halálozások). A cambridge—i történeti de—
magráfiai kutatócsoport az adatokat a lehetőségek szerint összegyűjtötte, és szó—
mos elemzés készült az ezekből nyerhető információk alapján. A legfontosabb ösz—
szefoglaló tanulmány 1981—ben jelent meg (51), amely azóta is alapvető fontos—
ságú a történeti demográfusok számára.
A szerzők az összegyűjtött adatok alapján kiszámolták több mint 300 év nép- mozgalmi adataitl, és kísérletet tettek ezen adatok változásai mögött meghúzódó társadalmi—gazdasági tényezők változásainak a leírására, illetve egyfajta magya- rázatot adtak a demográfiai és a gazdasági jelenségek összefüggéseinek az ala- kulására.
Mint az 1. tábla adataiból és az 1. ábrából látható, az angol népesség száma közel sem változott egyenletesen a demográfiai átmenet előtti háromszáz évben.
1 Az országos népmozgalmi események arányszámainak becslésére a szerzők az ún. ,,visszafelé becs- lés" (back projection) módszerét dolgozták ki. Ez ;: népesség-előreszámítások logikáját követi. csak idő—
ben hátrafelé halad. A számítások elvégzéséhez a következő adatok szükségesek: !. a népesség száma 5 éves korcsoportos bontásban a kiindulópont idején (megbizható kormegoszlási adatokat tartalmazó népszám- lálás), 2. a nettó vándorlás szintjére vonatkozá becslés a kezdő dátumra vonatkozóan. 3. az összes szüle- tések és halálozások 5 évre vonatkozó száma olyan bontásban. hogy a legutolsó 5 éves periódus vége egybeesik a népszámlálás időpontjával. A visszafelé becslés elvégzésénél a korspecifikus születési e's haláv lozási arányszámokat úgy számítják ki, hogy feltételezik a születések és halálozások összes számának a va—
lamilyen modell alapján történő korcsoportonkénti megoszlását. E. A. Wrigley és R. S. Scholield összeha- sonlította a visszafelé becslés alapján kapott adatokat a XIX. századi népszámlálásokból nyerhető adatokkal.
és azt találták, hogy mind a népesség számára. mind kormegoszlására vonatkozó becslések jól fedik a nép—
számlálási adatokat.
Míg a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig igen lényeges emelkedésnek vagyunk tanúi. addig a század második felében a népesség tényleges fogyósót figyelhetjük meg. Ezután mérsékelt növekedés tapasztalható a XVlll. század ele—
jén, majd jelentős, egyre gyorsuló népességnövekedés jellemző egészen a XlX. szó- zad elejéig. Ezután is még nagyarányú a növekedés, de már nem a gyor5uló ten—
dencia jellemző a XIX. század hátralevő, vizsgált szakaszára.
Hasonló tendenciák állapíthatók meg, ha nem a népesség abszolút számá—
nak a változását, hanem a népesség éves növekedési rótójónak a görbéjét ele—
mezzük.
Az 1. ábra jobb oldali részén jól látható. hogy a növekedési róta változó- sót nemcsak a népességszám változásánál megfigyelhető hosszabb távú tenden- ciák. hanem igen jelentős rövid távú ingadozások is jellemzik.
1. tábla
Anglia népességszáma és népességének éves növekedési üteme _ 1541 _és 1871 [rálőtt
Anépesség
Ev éves Ev éves
szóma (fő) növekedése szóma (fő) növekedése
* ' (százalék) — (százalék)
l
1541 _ . . . . 2773 851 . 1711 . . . . 5230 371 0.19
1546 . . . . 2 853 711 0.556 1716 . . . . 5 275 978 0.17
1551 . . . . 3 011 030 1.08 1721 . . . . 5 350 465 028
1556 . . . . 3 158 664 096 1726 . . . . 5 449 957 13.37
1561 . . . . 2 984 576 --1.13 1731 . . . . 5 263 374 ——0.69
1566 . . . . 3 128 279 0.94 1736 . . . . 5 450 392 0.70
1571 . . . . 3 270 903 090 1741 . . . . 5 576 197 0.46
1576 . . . . 3 412 722 0.85 1746 . . . . 5 634 781 021
1581 . . . . 3 597 670 1.06 1751 . . . . 5 772 415 0.48
1586 . . . . 3805 841 1,13 _ 1756 . . . . 5993 415 0.75
1591 . . . . 3 899190 0.49 1761 . . . . 6 146 857 0.51
1596 . . . . 4 011 563 057 1766 . . . . 6 277 076 042
1601 . . . . '4 109 981 0.49 1771 . . . . 6447 813 0.54
1606 _ . . . . 4 253 325 0.69 1776 . . . . 6 740 370 0,89
1611 _ . . . . 4 416 351 0.76 1781 . . . . 7 042140 0.88
1616 ' . . . . 4 509 865 0.42 1786 . . . . 7 289 039 0.69
1621 . . . . 4 692 975 0.80 1791 . . . . 7 739 889 121
1626 . . . . 4719 684 0.11 1796 . . . . 8198 445 1.16
1631 . . . . 4 892 580 0.72 1801 . . . . 8 664 490 1.11
1636 . . . . 5 058 102 0,67 1806 . . . . 9 267 570 1.35
1641 . . . . 5091725 0.13 1811 . . . . 9885 690 1.30
1646 '. . . . 5 176 571 0.33 1816 . . . . 10 651 629 150
1651 ' . . . . 5 228 481 0.20 1821 . . . . 11 491 850 1.53
1656 . . . . 5 281 347 020 1826 . . . . 12 410 995 1.55
1661 ' . . . . 5 140 743 —0.54 _ 1831 . . . . 13 283 882 1.37
1666j [ . . . . 5 067 047 -—0,29_ 1836 . . . . 14 105 979 121
1671 . . . . 4 982 687 :—0,34 1841 . . . . 14 970 372 120
1676 . . . . 5 003 488 0.08 1846 . . . . 15 933 803 1.26
1681 . . . . 4 930 385 r—0.29 1851 . . . . l 16 736 084 099 ' '
1686 . . . . 4 864 762 ——O,27 1856 . . . . ; 17 763 920 1.20
1691 . . . . ' 4 930 502 027 1861 . . . . § 18 937 536 129
1696 . . . . _4 961 692 0.13 1866 V. . . . * 20 166 624 127
1701 . . . . 5 057 790 0.38 1871 . . . . 21 500 720 129
1706 . . . . 5 182 007 0.49 ;
Forrás: (51) 208-209. old.
Megiegyzés Az adatok június 30—ára vonatkoznak az abszolút számok esetében. A növekedési ráták 5 éves períédusokra vonatkoznak. a megadott évek a periódusok első évei.
78 DR. SZENTGÁLI TAMÁS
1. ábra. Anglia népességszámának alakulása, 1541—1871
M/I/l'a' fa"
Szám/zik
30 u
zo— — MÉ—
7705
7av E.
55
ÚJE M
a— 0702 '
5— _
7- —M'— l V" l
!" —1,a:—
r,! ! 1 r 1 x : '775'.mim.pun,".,,...,,...,....lun 1551 1501 7557 7707 7757 7307 7357 7507 1557 7507 7557 7707 7757 7807 7057 7901 Miként befolyásolta a népesség fejlődését a termékenység és a halandóság
alakulása? '
2. tábla
A termékenység és a halandóság alakulása Angliában 1541 és 1871 között
A bruttó A srületéskor A bruttó ! A születéskor
Ev reprodukciós várható átlagos Ev reprodukciós várható átlagos
együttható élettartam együttható élettartam
1
1541 . . . . 2.87 33,8 1711 . . . . 2.05 É 35.9
1546 . . . . 2,66 * 32.5 1716 . . . . ; 2.25 * 37.1
1551 . . . . 2.80 38,0 1721 . . . . 2.27 32.5
1556 . . . . 2.31 30,7 1726 . . . . 2.21 32,4
1561 . . . . 2.32 27.8 1731 . . . . ! 2.20 279
1566 . . . . 248 38,0 1736 . . . . § 2.37 35.6
1571 . . . . 2.13 382 1741 . § 222 31.7
1576 . . . . 2.18 40.53 1746 . . . . ' 2.27 35.3
1581 . . . . 2.32 41,7 1751 . . . . 2.34 36.6
1586 . . . . 235 38.13 1756 . . . . 2.32 37.3
1591 . . . . 2.36 355 1761 . . . . 2.37 34.2
1596 . . . . 2.24 37.7 1766 . . .. 2,39 35.0
1601 . . . . 2,35 38.1 1771 . . . . 2.50 35,6 *
1606 . . . . 2. 34 40.8 1776 . . . . 2, 53 382
1611 . . . . 2.19 37,3 1781 . . . . 2.49 34.7
1616 . . . . 2.15 36.8 1786 . . . . 2.62 35.9
1621 . . . . 2.23 40.13 1791 . . . . 2.77 37.3
1626 . . . . 2.1 1 34,0 1796 . . . . 2.76 36.8
1631 . . . . 2.1 1 38.7 1801 . . . . 2.69 359
1636 . . . . 2.09 36,1 1806 . . . . 2.93 38.7
1641 . . . . 2.15 33.7 1811 . . . . 2.87 37.6
1646 . . . . 2.09 385 1816 . . . . 3,06 37.9
1651 . . . . 1.85 37,8 1821 . . . . 2.98 392
1656 . . . . 2.01 34.1 1826 . . . . 2.86 399
1661 . . . . 1.81 35,7 1831 . . . . 2.59 40.13
1666 . . . . 1.98 31.13 1836 . . . . 2.53 402
1671 . . . . 1.90 332 1841 . . . . 2.49 40.55
1676 1.91 36.4 1846 . . . . 2.37 326
1681 . . . . 194 28,5 1851 . . . . 2,40 39.23
1686 . . . . 2.17 31.8 1856 . . . . 2.44 40.4
1691 . . . . 2.16 34,9 1861 . . . . 2.51 412
1696 . . . . ; 2.18 34,1 1866 . . . . 255 l 40.3
1701 . . . . i 2.34 37,1 1871 . . . . 2.54 ! 41.3
1706 . . . . 2.25 364 !
Forrás: (51) 230. old.
'
Megiegyze's. Az adatok 5 éves. periódusokra vonatkoznak. az adott évek (: periódusok középső évei.
Ha a 2. ábra bal oldali részére vetünk egy pillantást, akkor azt találjuk, hogy
a termékenység változása viszonylag egyszerűen leírható.2. ábra. A termékenység és a halandóság alakulása Angliában, 1541—1871
o
u 55"
34— ;
m- 45— ,'
3,a— '
2,8' 1/0—
za—
m— 'i' as-A
39" 's.
2.0- '; 50"
1,a- '—
7i5 nl-urjrrir'rriríinrrunjiirilrlrr 25 viliurl;nrjinlírrlrjirlr'uu III!
7557 7507 7557 77177 7757 7007 7557 7107 7557 7507 7557 7707 7757 7307 7557 7907
Megíegyze's. A termékenység alakulását a bruttó reprodukciós együttható. a halandóság alakulását a születéskor várható átlagos élettartam (eg) mutatja.
Az. ábrát vizsgálva látható, hogy a legfontosabb jellemzője a vizsgált három- száz év termékenységének. hogy a hosszú távú trendektől való rövid távú eltérés
igen mérsékelt.
Fel kell hívni a figyelmet a két jelentősebb kivételre. Az 1550-es évek máso- dik felére (hirtelen csökkenés), valamint az 1641 és 1686 közötti szakaszra, amely szakaszban rövid idő alatt igen lényeges csökkenés majd ugyanolyan gyors növe—
kedés tapasztalható. A szerzők szerint elképzelhető. hogy — bár a migrációra vo- natkozóan kevés megbízható adat áll rendelkezésre — a termékenység csökkené- se ebben a periódusban a vándorlással magyarázható. A vándorlásban ugyanis igen erős férfitöbblet található, és az országot elhagyók létszámának a növeke- dése jelentősen csökkentette az otthonmaradó nők házasodási esélyeit. amely meg—
mutatkozott mind a házasságkötési átlagéletkor, mind a végleg hajadonon mara- dók arányának jelentős emelkedésében. Ez természetesen a népesség általános
termékenységének a csökkenése irányába hatott.
A 2. tábla is jól mutatja. hogy a nagyobb fordulópontok 1660 körül és az 1810- es évek második felében találhatók. Erdekes jelenség a termékenység nagyarányú növekedése a XVlll. század folyamán. Ha megvizsgálunk ehhez kapcsolódó más demográfiai jelenségeket, akkor érdekes eredményre jutunk. Az illegitim (a házas- ságon kivüli) termékenység a század második felében igen jelentősen megemel—
kedett, ugyanakkor lényeges csökkenés következett be az első házasság megkö—
tésekor betöltött átlagos életkorban (a továbbiakban ezt a házasságkötés naptá—
fának nevezzük), a végleg hajadonon maradók arányában (a továbbiakban ezt az intenzitás kifejezéssel említjük) és az első gyermek megszületése és a házasság- kötés között eltelt időszak átlagos hosszában. Mindezen tényezők a termékenység növelése irányába hatnak. Ha figyelembe vesszük azt is. hogy a halandóság je—
lentős csökkenése következtében megnőtt az egyes születési kohorszokban a szü—
lőképes korukig továbbélő nők aránya, akkor ezen tényezőkkel teljesen megma- gyarázható a XVlll. század folyamán végbemenő nagyarányú termékenységnöveke—
dés, fenntartva egy olyan feltételezést. hogy a házas termékenység nemigen vál-
tozott a vizsgált periódusban.Bár a halandóság alakulásában is megfigyelhetők hosszú távú trendek, mégis ami a 2. ábra jobb oldali részén első látásra szembetűnik, az az igen erős rövid
80
DR. SZENTGÁLI TAMÁS
távú ingadozás. Érdekes jelenség. hogy az 1550-es években végbemenő erőteljes halandóságemelkedés után olyan nagyarányú javulás figyelhető meg. hogy aha—
landóság 1580 körül elért szintje a legalacsonyabb volt az egész vizsgált 300 éves periódusban. Ezután igen nagy ingadozásokkal romló tendencia érvényesül egé—
szen az 1670—es évek végéig. majd a következő 50 évben előbb egy igen látványos javulás, majd egy igen látványos romlás következik be, elérve a korábbi igen ma- gas halandósági szintet. 1730 után bár jelentős ingadozásokkal, de a halandóság
nagyarányú javulásának vagyunk a tanúi.
Együtt vizsgálva az ábrákat két megjegyzést kell tennünk:
— mind a termékenység, mind a halandóság szintje más országok megfelelő azonos időszakra vonatkozó adataival összehasonlítva kimondottan alacsonynak mondhatók (né- hány igen rövid periódusban —— 1557 és 1559, 1677 és 1678. valamint 1727 és 1731 között — hirtelen nagyon megemelkedett a halandóság szintje. de ezen emelkedés mindig megma- gyarázható valamely járvány hirtelen megjelenésével, és történelmi léptékkel mérve igen
rövid idő alatt újra csökkent a halandóság szintje);
— ha arra keressük a választ, hogy mely demográfiai tényező határozta meg a népes—
ség fejlődését, akkor a növekedési rátát, a termékenységet valamint a halálozást bemutató ábrák együttes vizsgálatával könnyen választ kaphatunk a kérdésre. - ;
A népesség éves növekedési rátájának hosszú távú változása feltűnő hason- lósógot mutat a bruttó reprodukciós ráta görbéjével, míg a rövid távú ingadozások inkább a születéskor várható átlagos élettartam értékének a változásait követik.
Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy a népesség fejlődését hosszú távon a termé—*
kenység határozta meg elsősorban. mig a rövid távú ingadozásokat inkább a ha—
landóság befolyásolta. (A vándorlás az egész vizsgált periódus alatt jóval—kisebb szerepet játszott. mint a termékenység és a halandóság.)
Ezek után felmerül a kérdés. hogy ezen demográfiai jellemzők változása miként függött össze bizonyos gazdasági tényezők alakulásával. Wrigley és Schofield a gazdasági élet jellemzésére a reálbérek változását használták,? és azt találták, hogy a halandóság és a reálbérek változása között nem mutatható ki kül'őnösebb kapcsolat. A felfedezhető összefüggés inkább az ellenkezőjét mutatja annakí "mint amit első megfontolásra gondolnánk, ugyanis amennyiben a reálbérek növekedé- se az urbanizáció fellendülésével jár, annyiban a halandóság növekedése irányá—
ba hat. '
Ezzel szemben a reálbérek és a termékenység változása között érdekes kap—
csolat található. Ha összehasonlítjuk a bruttó reprodukciós ráta és a reálbérek 11 éves mozgó átlaga által leírt görbék alakját, akkor azt találjuk, hogy a termékeny—
ség nagyobb fordulópontjai követik a reálbérek fordulópontjait. csak mintégy'fél évszázados késéssel. Ha figyelembe vesszük. hogy a házas termékenység nemigen változott a vizsgált háromszáz év alatt. akkor azt mondhatjuk, hogy a népesség ál—
talános termékenységének a változása elsősorban a nupcialitás változásának 'a függvénye. Wrigley és Schofield azt találták, hogy egy-egy kohorszra számított bruttó reprodukciós ráta változása és a nők első házasságkötéskori átlagos élet-
korának mozgása között bár nem tökéletes, de elég szoros összefüggés van. ; ;
Hasonló kapcsolatot találtak a nyers házasságkötési ráta (az ezer 15—34 éves
népességre jutó összes, tehát nem csak az első házasságkötések száma) és a.re—álbérindex változása között. Mindkét esetben a házasságkötési mozgalomban tör,—
ténő változás mintegy 20—25 éves késéssel követte a reálbérek változását. így te—
2 A szerzők szerint a népességfejlőde's és a gazdasági növekedés kapcsolatát leíró szabályozási me- chanizmusban a munkaerő iránti keresletet a rendszeren kivül levő független gazdasági tényezők (is) be- folyásolják, és a munkaerő iránti kereslet erő—s hatással van a reálbérek változására.
hát kirajzolódik a szemünk előtt egy olyan szabályozási mechanizmus, amelyben a népesség fejlődése és a gazdasági erőforrások közötti egyensúlyt a termékenység ingadozásai tartják fenn. amely ingadozásokat a házasságkötések intenzitásának és naptárának a változásai befolyásolják. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a népességfejlődés és a gazdasági erőforrások közötti egyensúly nem volt olyan érte- lemben egyensúly, hogy az ettől való eltérés azonnal kiváltotta volna az eredeti helyzetbe való visszatérés irányába ható erők működését. Éppen ellenkezőleg, a házasságkötési mozgalom és a termékenység változása igen nagy késéssel követte a gazdasági lehetőségek változását. Azt is hangsúlyoznunk kell azonban. hogy ez a késői reagálás nem magyarázható azzal, hogy minden alkalmazkodási folyamat időt igényel, hanem kimondottan annak a speciális szabályozási mechanizmusnak a tulajdonsága, amelyen keresztül a termékenység változása reagál a gazdasági
erőforrások változására.
Mi volt ez a ,.speciális mechanizmus"? Mint már említettük, a házas termé- kenység nem nagyon változott a vizsgált periódusban, így az általános termékeny- séget elsősorban a házasságkötések gyakorisága és naptára határozta meg. Az északnyugat-európai országok népességét egyrészt viszonylag magas házasság—
kötési életkor jellemezte. másrészt — ezzel összefüggésben — az a szokás, hogy a fiatalok akkor kötöttek házasságot. ha meg volt az anyagi lehetőségük arra. hogy önálló háztartást alapítsanak ((17), (18), (34)). Az új háztartások alapításának a lehetőségét - és ezzel a házasságkötések naptárat — erősen befolyásolták a fiata- lok gazdasági lehetőségei. Azokban az időszakokban. amelyekben a reáljövedel- mek emelkedtek, a fiatalok hamarabb félre tudtak tenni annyi pénzt, amennyi az önálló háztartás alapításához szükséges volt (természetesen jobb gazdasági hely- zetben a szülők is jobban tudták támogatni őket), míg csökkenő reáljövedelmek mellett a megfelelő mennyiségű pénz összegyűjtése jóval több időt vett igénybe.
llyenkor —— egy bizonyos időkéséssel —- a házasságkötések egy későbbi időpontra és életkorra tolódtak. csökkentve ezzel az általános termékenység szintjét, míg az előző esetben a termékenység emelkedése figyelhető meg. Ez az összefüggés nemcsak az agrár területeken érvényesült, hanem az ipari területeken is, és fenn—
maradt arra az időre is, amikor a munkaerő egyre nagyobb része élt fizetésből.
Ezzel magyarázható egyrészt az. hogy Angliában az általános termékenység az egész vizsgált háromszázéves periódus alatt az akkori normák szerint alacsonynak számitott, másrészt az a ,,furcsa" eset is. hogy a XIX. század első felében még mindig a termékenység növekedése figyelhető meg; mindez abban az időszakban, amikor Angliában már igen előrehaladott az iparosodás. Franciaországban pedig egy jóval alacsonyabb gazdasági fejlettségi fokon már megindult a termékenység hosszú távú csökkenése.
Összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk. hogy Anglia példája nem iga—
zolja azt a korábban vallott nézetet, miszerint az ún. premodern társadalmakra a magas halandóság és termékenység a jellemző. és a népesség és a rendelkezésre álló erőforrások közötti egyensúlyt a halandóság nagyarányú ingadozása tartja fenn. Ellenkezőleg, Anglia premodern társadalmát a viszonylag alacsony termé—
kenység és halandóság jellemezte. Mint az a stabil népesség elméletének a fel- használásával elméletileg is igazolható, ilyen helyzetben a népesség fejlődését elsősorban a termékenység határozza meg, míg a halandóság inkább csak a rö- videbb távú ingadozásokban játszik szerepet. Ezt az elméleti általánosítást az an—
gol adatok igazolják. Mind e mellett Angliában a termékenység hosszú távú hir- telen változásoktól viszonylag mentes mozgása is szabályozta a népességfejlődés és a gazdasági növekedés összhangját oly módon, hogy a halandóság e közben
6 Statisztikai Szemle
82 DR. SZENTGÁLI TAMÁS
—- néhány igen rövid időszaktól eltekintve — a premodern társadalmakra jellemző halandósági szinthez képest mindvégig alacsony maradt. Ez a szabályozás nem a házas termékenység változásain keresztül valósult meg, hanem az átlagos há- zasságkötési életkor változása befolyásolta a népesség általános termékenységét.
Bár a házasságkötéseknek mind az intenzitása, mind a naptára magyarázó tényezőként szerepelt a fenti elméletben, a hangsúly inkább az utóbbin volt. míg az előbbit inkább csak megemlítették. Ezt bírálta D. Weir (44) (,.inkább soha. mint későn") igen szellemes című cikkében, felvetve a vizsgálódásban egy új szempon—
tot, miszerint a gazdasági helyzet romlása nemcsak a házasságkötés (és új ház—
tartás alapítás) későbbi életkorra való elhalasztását eredményezhette. de meg—
növelhette a végleg hajadon/nőtlen maradók arányát is. A szerző tanulmányában kimutatta, hogy a nem házasulók aránya az egyes kohorszokban nagyobb mér- tékben változott, mint a népesség átlagéletkora az első házasság megkötésekor, legalábbis a XVIII. század közepe előtti periódusban. Ezt különösen fontos hang—
súlyozni. ha a XVII. század folyamán végbemenő termékenységcsökkenést kívánjuk megmagyarázni, ugyanis ez idő alatt az átlagos házasságkötési életkor alig vál—
tozott. és így magyarázó okként nem igen fogadhatjuk elt Ez azonban nem jelenti azt. hogy a nupcialitás szabályozó szerepét el kell vetnünk, amennyiben figye- lembe vesszük az egyes kohorszakban a nem házasodók arányát is. Amig az első házasságkötések átlagos életkora csak keveset változott a XVl. század közepe és a XVll. század közepe között született kohorszokban, addig ugyanezen születési ko- horszakban a 40—44 éves korukig valamikor házasságot kötők aránya 0.96—
ról 0.76—ra esett vissza. Ezek alapján logikusnak tűnik az a magyarázat, hogy az .,igazi" ipari forradalom előtti periódusban a gazdasági helyzet romlására a tár—
sadalom nem a házasságkötési életkor megemelkedésével válaszolt, hanem azzal, hogy a népesség egyre több tagját tartotta vissza a házasságkötéstől reproduktív életszakaszuk alatt. Ha ez igaz. akkor azt mondhatjuk, hogy a gazdasági körül—
mények romlása a népességnek csak viszonylag kis részét érintette, mig a többség abban az életkorban meg tudta alapítani független háztartását. amelyet a korábbi időkben ,,normálisnak" tekintett a társadalom. A XVll. század közepe után a há- zasságkötéseknek mind az intenzitása, mind naptára szerepet játszott az általá—
nos termékenység szinvonalának a kialakításában. Weir ezt úgy foglalta össze.
hogy a preindusztriális szakaszban egyértelműen a házasságkötések intenzitása a
fő szabályozó erő. mig az iparosodás folyamán a házasságkötések naptára kapnagyobb hangsúlyt.
Az eddigiekben a házasodási mozgalom változását úgy kezeltük, mint a né- pesség általános termékenységi szintjének fő meghatározóját. és többször emli- tettük, hogy a házas termékenység szintje nem nagyon változott. Hangsúlyozni sze—
retnénk azonban, hogy a házasságkötési kor kitolása és a házasságon belüli ter- mékenységkorlátazás csak társadalmi szinten nevezhető egymást helyettesiteni képes szabályozási módoknak. Egyéni szinten ez egyáltalán nem igaz. hiszen —- mint E. van de Walle (42) is irja -— a korai házasságkötések korlátozása és a há- zasságon belüli fogamzásgátlás eltérő logikára épül, és más a céljuk. A házas—
ságon belüli születéskorlátozás elsősorban a befejezett termékenységet célozza oly módon, hogy többnyire akkor kerül fogamzásgátlásra sor, amikor a házaspár már elérte az általuk kívánt gyermekszámot. Emellett természetesen jellemezheti a fo- gamzásgátlás az egész házaséletet is. ha a szülők nemcsak a gyermekek végső számát, hanem születési idejét is szabályozni kivánják. Ezzel szemben. ha felté—
telezzük is azt, hogy a házasságkötés elhalasztása születésszabályozási céllal tör—
ténik, akkor is csak az első gyermek születésének az elkerülését. illetve egy későb-
bi időpontba történő elhalasztását célozza. (Természetesen ezzel a házasságban együtt töltött élettartam is lerövidül.) Nem tűnik valószínűnek, hogy egy fiatal pár azért nem köt házasságot, mert például csak három gyermeket akarnak és nem nyolcat. Ettől függetlenül eléggé biztosnak látszik az, hogy a késői házasságkö- tések elsősorban a háztartás-alapításra vonatkozó társadalmi normákkal magya- rázhatók. nem pedig a termékenység korlátozására vonatkozó szándékkal. Ezt lát- szik alátámasztani Wrigley érdekes összehasonlitása egy 1985-ös, Franciaországról és Angliáról szóló tanulmányában. Angliában a házas és nem házas termékeny- ség hasonló irányban változott a gazdasági körülmények változásának a hatására.
míg Franciaországban éppen ellenkező irányban. Amikor csökkent a házasodás intenzitása, csökkentve ezzel a házasságban szült gyerekek számát, ugyanabban az időben megnövekedett mind az illegitim termékenység. mind az állapotos meny—
asszonyok aránya. Ez azt eredményezte, hogy a házasodási mozgalomnak sokkal kisebb volt a hatása a népesség általános termékenységére Franciaországban, mint Angliában.
Mint láttuk. Wrigley és Schofield egy olyan mechanizmust írt le, amelyben a munkaerő iránti kereslet elsősorban a rendszeren kivüli gazdasági okokból változik meg, és erre reagál a népesség fejlődésének a változása (elsősorban a termékeny- ség trencljének módosulásával), hogy visszaálljon a népesség és a gazdasági le-
hetőségek közötti egyensúly. R. Lee (25) nem tartotta megalapozottnak ezt az
érvelést, és egy homlokegyenest ellentétes elméletet állított fel, Érvelésének az az alapja, hogy különbséget kell tenni a népesség abszolút nagysága és a népesség növekedési rátája között. Ha mindkét jellemző időbeli változása szinuszgörbét ír le. akkor a népesség nagysága egy negyed ciklussal később követi a növekedési ráta változását. Ez abból adódik, hogy a növekedési ráta maximumának az elérése után a népesség száma még mindig növekszik mindaddig, amig a ráta pozitív értékű, és igy egy negyed hullámhossza! később éri el maximumát. Hasonlóan értelmezhető a két minimumpont közötti időbeli eltérés is.A 3. ábra olyan elméleti szélsőséges esetet ábrázol. amelyben a reálbérek alakulását külső tényezők nem befolyásolják, mig a termékenység és a halandó- ság külső tényezők hatására ingadozik, az ábrán látható hullámmozgást eredmé-
nyezve a népesség növekedési rátájában.
3. ábra. A népesség növekedési rátája által szabályozott rendszer
r. _________ "___,,,,,,,,,,,,,,
§§,
§ // /X""_?x
Wa S:.
tm / ,xx
§ x A.,—.; x
's z -. x
.a - / N
%
§ Má'/ikai)
% . , i v , , . v 1 ' v . v
§ 50 700 750 200 250 500
.
típusa? szá/772
--- Nappal; "ául—adási ra'/áj:
— —— —— - Ifj/M."
Forlás: (25) 87. old.
Az előzőkben kifejtettek szerint a népesség nagyságát leíró görbe negyed hul—
lámhossznyi késésben van a növekedési rátához képest, míg a reálbérek alaku- lását —— az elméleti feltételezés szerint — teljesen meghatározza a népesség szá-
6'
84 DR. SZENTGÁLI TAMÁS
ma. és görbéje pontosan ellenkező mozgást ír le. Ha a negyed ciklust 50 évnek vesszük, akkor az ábra szerint az a látszat, hogy a népesség növekedési rátája 50 éves késéssel követi a reálbérek változását. holott az ábra éppen 62 ellentétes tel—
tételezésekre épül.
4. ábra. A népesség száma és a reálbérek Angliában, 1541—1813
ÉV
7557 7597 7537 7677 7777 7757 7797
—————————— A/épmég szám (ezer fa")
-——w——— fv'épemey népe/(m' rám:/a /25ivfy mazgp' áll.—17)
_ - — — Paal/Mr) /Z§é/fs mr: ! réteg-j
Forrás: (25) 89. old.
Ha megnézzük a 4. ábrát, akkor azt találjuk, hogy eléggé hasonlit a kissé stilizált 3. ábrára. ami Lee azon érvelését támasztja alá, hogy a népmozgalmi események független változása és nem a munkaerő iránti kereslet változása sza- bályozta a rendszer hullámmozgását. Itt két dolgot fontos hangsúlyozni:
1, az az állítás, hogy a népesség növekedése erősen befolyásolta a reálbérek alaku- lását, nem jelenti azt, hogy a munkaerő iránti kereslet ne lett volna hatással a bérek ala—
kulására (Lee csupán azt állitja, hogy a népesség növekedése gyorsabb volt. mint a gaz—
dasági tényezők által meghatározott munkaerő iránti kereslet növekedése. és a reálbérek hosszú távú hullámzását elsősorban a népesség növekedésének a változása határozta meg):
2. a népességnek azon növekedési rátája, amely biztosította az egyensúlyt a népes- ség és a gazdasági erőforrások között, növekedett a vizsgált periódus alatt éppen a jelen- tős gazdasági fejlődés hatására.
Ezek után még azt a kérdést kell megválaszolni, hogy mi váltotta ki a népes—
ség növekedésének a változását. Bár közvetlenül elsősorban a termékenység be—
folyásolta a népesség fejlődését. és a halandóság látszólag kisebb szerepet ját- szott. Lee azzal érvel, hogy a halandóság az egyetlen olyan tényező. amely a rend—
szer szempontjából független tényezők hatására ingadozott. ezért a halandóság az, amely végső soron szabályozta a termékenység, a népesedés és a reálbérek hullám- mozgását, függetlenül attól. hogy mik voltak a közvetlen magyarázó okok.
Hogy melyik elméletnek van igaza, azt valószínűleg nem lehet eldönteni. Lee tanulmánya nagyon fontos abból a szempontból. hogy az angol —— és nem csak az angol — történeti demográfia alapkérdéseit feszegeti. Mivel mindkét elmélet azo- nos adatbázison nyugszik, feltevéseikben és az egyes tényezők fontosságának meg- ítélésében térnek el, és — mint az gyakran előfordul -— a valóság jobb leírására valószínűleg a két elmélet valamiféle ötvözésével lehetne eljutni. lgaza van Lee—
nek abban, hogy a reálbéreket nemcsak a munkaerő iránti kereslet, hanem a ki- nálat is befolyásolja. de lehet, hogy túlhangsúlyozza a népességfejlődés szerepét.
Ha statisztikailag igaz is az az állítás, hogy a népesség növekedése nagyobb ará—
nyú volt, mint a munkaerő iránti keresletet meghatározó gazdasági tényezők vál—
tozása, ez nem jelenti azt, hogy hosszú távon az előző tényezőnek a munkaerő ala—
kulására gyakorolt hatása is jelentősebb. Ugyancsak nagyon lényeges, hogy a ha—
landóság alakulása eléggé független volt az egyéb demográfiai és gazdasági té—
nyezőktől, de nem biztos, hogy a halandóság szabályozta a népesség és a gazda-
ság egyensúlyát, különösen úgy nem. hogy figyelmen kívül lehetne hagyni a ter—mékenység alakulását meghatározó igen speciális — legalábbis a kelet-európai népességekre jellemző tényezőktől lényegesen különböző — hatóerők szerepét. Az kétségtelen, hogy a halandóság hosszú távú alakulása nem mutat különösebb függést az egyéb társadalmi és gazdasági jelenségektől, ezért érdemes megvizs- gálni azt, hogy volt—e a halandóság változásában valamilyen törvényszerűség, és ha volt, akkor ez hogyan jellemezhető. Általánositva is felvethető a kérdés, hogy szükség van-e egy rendszer működésének megértéséhez egy független, a rend—
szert kívülről szabályozó erőre, ha a rendszeren belüli tényezők változása egymással jól megmagyarázható; nem zárva ki természetesen annak a lehetőségét. hogy a
rendszer elemei külső hatásokra is változnak,
ll. A HÁZAS TERMÉKENYSÉG JELLEMZÖl
Mint Ch. Wilson tanulmánya (47) bevezetőjében leírja, a demográfiai átme- net előtti angol házas termékenységnek három fontos jellemzőjét derítették fel a korábbi tanulmányok (például (46), (52)):
1. a házas termékenység gyakorlatilag változatlan maradt 1600 és 1800 kozott;
2. igen kevés különbség mutatkozott az egyes földrajzi területeken a házas termékeny- ségben, azaz Anglia szokatlanul homogén képet mutat e téren;
3. termékenységkorlátozás nem játszott lényeges szerepet a termékenység szinvonalá—
nak a kialakításában.3
Korábban már említettük. hogy az általános termékenység alacsony volt a
kar normái szerint. ezúttal azt a kérdést vetjük fel. hogy mennyire volt magas a házas termékenység szintje. Az ún. ,,természetes termékenység" elmélete szerint azokban a népességekben, amelyekben nem alkalmaznak tudatos termékenység- korlátozást, az jellemző, hogy az életkor szerinti házas termékenységet leíró gör- bék alakja nagyon hasonlít egymásra, ez azonban nem jelenti azt, hogy a termé- kenység szintje is megegyezik az egyes népességekben."A görbék alakjának a hasonlósága azt jelenti. hogy a korspecifikus termékeny—
ségi arányszámok kevésbé csökkennek az életkor előrehaladásával, mint a tudatos születésszabályozással jellemezhető népességekben, hiszen ez a csökkenés első- sorban biológiai okokkal magyarázható, Hogy mégis eltér a házas termékenység
3 A következtetések az ún. családrekonstitució (family reconstitution) módszerével végzett számítások eredményeiből adódnak. A módszer lényege az. hogy az olyan községekben. amelyeknek az anyakönyvei rendelkezésre állnak, (: házasságkötések, a keresztelések és a temetések anyakönyvi bejegyzései alapján felépíthető az egyes családok demográfiai története. lgy nyomon követhető, hogy a szülők hány éves kor- ban kötöttek házasságot. hány gyermekük született és milyen időközönként, a gyermekek közül hányan és mikor haltak meg, a szülők mikor haltak meg stb. A családrekonstttució segítségével igen finom demog- ráfiai mutatószámokat számíthatunk ki (a nők átlagos házasságkötési életkora: a korspecifikus házas ter—
mékenységi arányszámok; a teljes termékenységi arányszám: a csecsemőhalandósági arányszám stb.). ame- lyek segítségével, elég pontosan leírhatók az egyes demográfiai jelenségek. Előnyei. és igen elterjedt hasz- nálata ellenére komoly hátrányai is vannak e módszernek: a) még a gépi adatfeldolgozás esetén is no—
gyon drágo; b) az e módszerrel feldolgozott községek száma többnyire elég alacsony. azaz a népességnek csak egy kis részét öleli fel. ezért nehéz pontos következtetéseket levonni egy-egy országrészre vagy az egész országra vonatkozóan: c) a feldolgozott egyházközségek adatai sem biztos, hogy kifogástalanul jellemzik G község demográfiai viszonyait, ugyanis a népesség egy jelentős részének az élettörténetét — gondolunk itt elsősorban (! végleg egyedül maradékra, valamint a községből időközben elköltözöttekre - szinte lehetet- len nyomon követni,
4 Ezt a megfigyelést először L. Henry fejtette ki (19) a természetes termékenység (natural lertility) elnevezés is tőle származik. Azóta sokan alkalmazták egy-egy konkrét népességre (például (20). (21). (22) és (46). (H)). Coale és Trussel a házas korspecifikus termékenységi arányszámok nagysága és az általuk leirt görbe alakja alapján matematikai mutatókat is kidolgoztak a termékenységkorlátozás elterjedtsége.
illetve hiányának a mérésére. ((B), (9), (m).)
86 DR. SZENTGALI TAMÁS
szintje a termékenységet tudatosan nem korlátozó társadalmakban. az azzal ma- gyarázható. hogy egyrészt eltérő az egyes népességek biológiai állapota. másrészt vannak olyan emberi cselekedetek. amelyek nem feltétlenül a termékenység kor- látozását célozzák. mégis csökkenthetik a termékenységet. Legismertebb példa a szoptatási idő meghosszabbítása a gyermek egészségének a megóvása céljából.
amelynek az egyik hatása az, hogy csökkenti a teherbeesés valászínűségéű
A demográfiai átmenet előtti angol házas termékenységi adatokat összeha- sonlítva más országok hasonló adataival azt találjuk. hogy Angliában alacsony volt a házas termékenység annak ellenére. hogy nem volt elterjedt a tudatos szü- letéskorla'tozás. Hogy ennek mi volt az oka. azt akkor tudjuk megvilágítani. ha a házas termékenységet ,,közvetlenül" meghatározó tényezőket vizsgáljuk. Ezen té—
nyezők vizsgálatának elméletét és módszertanát ]. Bongaarts (4), (5) fejlesztette ki.
A termékenységet közvetlenül meghatározó három legfontosabb tényező
— a fiziológiai sterilitás,
-— a megtermékenyíthetőség (annak a valószínűsége, hogy egy nő teherbeesik egy bő- napon belül abban az esetben. ha semmilyen tudatos fogamzásgátlást nem alkalmaz).
—- a szülés utáni időleges meddőség.
Hangsúlyozni kell, hogy ezek a tényezők nem pusztán a népesség biológiai állapotát jellemzik, hanem függnek olyan. nem a termékenység csökkenését célzó magatartástól is, amely végső soron mégis befolyásolja a párok reprodukcióját.
Ilyen tényezők lehetnek például a nemi érintkezés gyakorisága6 és a szoptatási idő hossza. Anglia népességének megfelelő adatait összehasonlítva más populációk adataival Wilson (47) azt tapasztalta, hogy az elsődleges sterilitás egyáltalán nem, a megtermékenyithetőség országok közötti különbségei pedig csak igen mér- sékelt szerepet játszottak abban. hogy az angol házas termékenység a vizsgált kor normái szerint alacsonynak számitott. Ezzel szemben a szülés utáni időleges med—
dőség már igen nagy hatással volt. Mivel a szülés utáni meddőség és a szopta—
tás hossza között feltételezhetően kapcsolat van. Wilson megvizsgálta mindkettő értékének az alakulását, és az derült ki. hogy nemzetközi összehasonlításban az egyes gyermekek születése közötti intervallumok és a szoptatásra vonatkozó ada- tok jól fedik egymást. Angliában a XIX. század közepe előtt a szoptatási idő hosz- sza átlagosan 15—18 hónap volt. ami igen hosszú időnek számít. Megjegyzendő, hogy az alacsony házas termékenység mellett a demográfiai átmenet előtti angol társadalom másik jellegzetessége volt az akkori normák szerinti alacsony csecse—
mőhalandóság. ami szintén a hosszú szoptatási idővel magyarázható.7
5 Henry a természetes termékenységet úgy definiálta, hogy az akkor létezik. ha a vizsgált népesség nem alkoldhoz tudatos születésszobályozást. Ez utóbbi kritériuma pedig az volt, hogy a szülők termékenységi ma- gatortósa a megszült gyermekek számára vonatkozik, amely magatartás módosul. ha már elérték azt a gyermekszámot, amelyet nem akarnak felülmúlni. ,
8 A népesség vőndorlásával viszonylag keveset foglalkoztak az angol demográfusok, elsősorban a megfelelő adatok hiánya miatt. Hasznos lehetne azonban tudni azt. hogy mennyire volt jellemző a házas—
párok ldőleges különélése :! munkavégzés típusától függően. Elképzelhető, hogy a gazdasági helyzet rom- lása nemcsak úgy hatott a termékenységre. hogy csökkentette a házasságkötési esélyeket. hanem úgy is, hogy a munkalehetőségek romlásával megnőtt a házaspárok időleges különélésének a hossza. Ez esetben. ha nem is alkalmaznak a párok tudatos születéskorlótozást. erősen csökken a házas termékenység.
7 Német falvak népességi adatait vizsgálva Knodel és Wilson azt találták. hogy a XlX. század folyo—
mán a megtermékenyithetőség jelentősen növekedett. míg a szülés utáni időleges meddőség hossza lé—
nyegesen csökkent. E kettő közös hatásaként jelentősen megemelkedett a népesség "természetes termé- kenysége". A házas termékenység csökkenése azonban —- összhangban a többi európai ország (Francia- ország kivétel) demográfiai átmenetének a kezdetével —- a népszámlálási és népmozgalmi adatok alapján csak a század végén figyelhető meg. Ez arra enged következtetni, hogy a házasságon belüli születéskor- látozás jóval hamarabb elkezdődött, csak a ..természetes termékenység" megemelkedése folytán ez nem je—
lentkezett a házas termékenység csökkenésében. Ezt támasztja alá az is. hogy mig a fiatalabb korcsopor- tokban növekszik a termékenység a század folyamán (valószinűleg nőtt a fekunditós). addig az idősebb korcsoportokban csökken (valószinűleg nő a fogamzásgátlás mértéke). Hasonló tendencia az angol egy—
házközségi adatok alapján nem figyelhető meg.
