Stelluto, G. L. – Klein, D. P.: Az amerikai javadalmazási rendszer várható alakulása

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

szagok, másrészt energiaintenzív, szubvencio—

nált iparuk van, nagyon súlyos veszteségeket szenvedne.

(lsm,: Szvítecz Zsuzsa)

STELLUTO, G. L.—KLEIN, D. F.:

AZ AMERIKAI JAVADALMAZÁSI RENDSZER VARHATO ALAKULASA

(Compensation trends into the let century.) — [Want/ily Labor Review. 1990. február. 38—45. p,

Az amerikai vállalatokat és az illetékes állami hivatalokat nagymértékbenfoglalkoztatja az a kérdés, hogy az Egyesült Allamok munkaerő- állományában és a dolgozók, valamint a mun- káltatók szükségleteiben végbemenő jelentős változásokra milyen javadalmazási és juttatási

politikával lehet sikeresen válaszolni a köze—

ledő új évezred kezdetéig. Fejtörést okoz

— egyebek közt — az, hogy a ,,kompenzációs költségekben" vajon továbbra is a ledolgozott időért fizetett összegek képviselik-e majd az oroszlánrészt, és hogy az olyan egyéni kedvez-

mények, mint a fizetéses szabadság, a baleseti,

betegségi és egyéb biztosítás, a nyugdíj, a tör—

vényesen járó juttatások változatlanok ma- radnak-e, vagy módosulnak. A szakemberek azt a témát is érdeklődéssel vizsgálják, hogy a munkavállalóknak nyújtott fizetség rugalmas, illetve szabadon választható formái vajon in—

kább elterjednek—e, mint napjainkban.

A felsoroltak kétségkívül hordoznak tanul- ságokat a magyar gyakorlat számára is, a jelen ismertetéssel azonban inkább az a szándékunk, hogy bemutassuk az amerikai társadalomban, a munkaerő—állomány struktúrájában és a fog- lalkoztatottságban lejátszódott alapos változá- sokat. Ugyanis valószinűleg ezek a szükséges új javadalmazási politika fő kiváltói, és minden bizonnyal tartogatnak meglepetéseket az egyesült államokbeli viszonyokat a saját meggyőződése szerint jól ismerő hazai olva- sónak.

1950—ben még férfiak alkották a ,,civil"

munkaerő-állománynak közel 70 százalékát, és legtöbbjük egyedüli eltartója volt családjának.

A házastársak válásával nemigen kellett szá-

molni, és a dolgozók általában legalább 65 éves korukig nem mentek nyugdijba. Napjainkban

a férfiak a munkaerő-állománynak csak 55 szá-

zalékát adják, és a családoknak több mint a fele két— vagy többkeresős, A válási arány 1950 óta megkétszereződött, és a férfiaknak csaknem a fele még 65. életévének betöltése előtt visszavonul.

Talán a legdrámaibb és a legmesszebbre ható változás az egészen kicsiny gyermek ellenére is munkát vállaló anyák rendkívüli mértékben megnövekedett hányada a dolgozó nők sorai-

ban. Korábban az volt a,törte'nelmileg kiala—

kult minta az Egyesült Allamokban, hogy a

927

nők az iskolai tanulmányok befejezése után néhány évig dolgoztak, majd házasság vagy

gyermekszülés miatt kiváltak a munkaerő—

állományból, és csak néha léptek újra mun—

kába, amikor a gyermekük már felnőtt.

Ami napjainkban más, mint előzőleg, az nemcsak a üatal nők jóval nagyobb munka—

vállalási aránya, hanem legtöbbjük igen rövid

idejű távolléte a gyermekszülés, -nevelés idején,

sőt tartós, megszakítás nélküli munkában ma- radása. Például: két évtized alatt, l950—től l970—ig a még nem iskolás gyermeket nevelő házas nők részvétele a munkaerő-állományban 12 százalékról 30 százalékra emelkedett, 1984- ben viszont az ilyen anyáknak már több mint a fele dolgozott, például 1988-ban 57 százaléka.

Az iskolás korú gyermeket nevelő feleségek munkaerőpiaci részvétele egyidejűleg megha—

ladta a 72 százalékot. Az igazán meglepő pe—

dig az, hogy a még járni alig tudó kisgyermek- kel egy háztartásban élő asszonyok inkább munkavállalók, mint eltartottak.

A nők megnövekedett aránya a munkaerő- állományban csak egyik jellemzője a folyamat—

nak. Azoknak a családoknak a száma ugyanis, ahol egynél több a kereső, időközben szintén emelkedett. A házaspárokból álló családok 57 százalékában 1988 folyamán mind a férj,

mind a feleség részt vett a háztartáson kivüli

munkában. Es minél többen dolgoztak egy—egy Családban, természetesen annál nagyobb volt a családi jövedelem. 1988 során a férj-feleségből

álló hagyományos családokban, ha csak a

férj vállalt munkát, 489 dollár volt a heti csa- ládi kereset mediánja, de 824 dollár, amennyi-

ben mindketten a munkaerő-állományba tar-

toztak. A dolgozó feleségek átlagosan 30 szá- zalékkal járultak hozzá a Családi jövedelemhez.

Ez az arány 13 százalék volt a részmunkaidő—

ben, illetve időszakosan foglalkoztatott asszo—

nyok esetében, ám 40 százalék, amikor a fele- ség egész éven át és teljes munkaidőben dol-

gozott.

Jellegzetes növekedést tapasztaltak az olyan családok számában, amelyeket kizárólag nő tartott el. 1988—ban a munkaerő—állomány kö- rülbelül 10 százaléka élt a szóban forgó csa—

ládokban és további 3 százalékuk szintén egy—

keresős, de férfi által eltartott családi közös—

ségben. A munkaerő-állomány ötöde — az em- lítetteken felül — egyedül vagy rokonok nélkül egzisztált. Mindamellett a dolgozók kétharma- da olyan házaspár alkotta családokhoz tar—

tozott, ahol a keresők valamivel több mint 50 százaléka feleség vagy gyermek volt.

Miközben a nők részvétele a munkaerő—

állományban nőtt, a férfiaké visszaesett. Ez elsősorban a koraibb nyugdíjba menetelnek tu—

lajdonítható, ami azzal függ össze, hogy nö—

vekedett a magán- és az állami nyugdíjak, valamint a rokkantsági juttatások összege, és ez fokozta a férfiak nyugdíjba vonulássalössze- függő választási lehetőségeit. A gyors vissza-

928

vonulás 1985-ben kezdődött. Ma a 60—64 éves

férüaknak alig több mint a fele dolgozik. 1950-

ben az ilyen korú férfiaknak több mint 80 szá-

zaléka még a munkaerő-állományhoz tartozott.

A társadalombiztosítási juttatások először 62 éves korban illetik meg az amerikai dolgo- zókat, és ez az életkor vizválasztónak bizonyul az aktivitási magatartás szempontjából, Addig az idős dolgozók a fiatalokéihoz hasonló állá- sokat töltenek be, és körülbelül azonos számú munkaórát teljesítenek. Mihelyt azonban járni kezdenek a társadalombiztosítási jövedelmek, sok férfi kiválik az aktív keresők közül, és azok

is, akik tovább dolgoznak, egész éven át tartó teljes munkaidős elfoglaltság helyett kevésbé

megterhelő munkarendet választanak. A csere gyakran foglalkozásváltoztatással jár, mivel a részmunkaidős tevékenység sokkal gyakoribb a kiskereskedelemben és néhány szolgáltatási ágban, mint a gazdaság egyéb területein.

A gazdaság szerkezeti módosulásai és a munkáltatói—munkavállalói kapcsolatok válto-

zása szintén lényeges hatást gyakorolhat — és

már gyakorolt is — a javadalmazási megoldá-

sokra. A szolgáltatószektor gyors növekedése lassúbb fejlődéssel, sőt némi hanyatlással pá-

rosult a termékelőállító ágazatokban, és ez érintette az ágazatok és a foglalkozások viszo—

nyát is. 1950 óta az amerikai mezőgazdaságban

lekötött munkaerő-állomány aránya 14 szá- zalékról 3 százalékra esett vissza. A többi ter- me'kgyártó ágazat: a feldolgozóipar, az építő- ipar és a bányászat korábban — szokásosan —

több mint egyharmadát adta az állásoknak,

napjainkban viszont kevesebb mint negyedét.

Mérsékelten nőtt a kormányzati, nagymérték- ben pedig a szolgáltató magánszektor állásai—

nak száma, és ez utóbbi ma az összes állásnak

közel 60 százalékát képviseli,

A gyorsan fejlődő ágazatok munkáltatóinak csakúgy, mint sok mai munkába lépőnek, szük—

sége van az olyan foglalkoztatási lehetőségekre, amelyeket gyakran neveznek ,,esetlegesnek".

Egyelőre nincs ugyan egyetértés sem e fogalom mában, abban azonban közös nevezőre jutot- tak a szakértők, hogy az ,,esetleges" munka—

vállalók viszonylag lazán kapcsolódnak mun-

káltatójukhoz. Az időszakos igényeket kielé—

gítő cégeknél foglalkoztatottakat, akiket az

adott cég toboroz és fizet, de szolgálataikat

másutt hasznosítják, gyakran említik úgy, mint az új, esetleges munkaviszonyok megtestesítőit.

Más példák szerint a soron kívül, telefonon be- hivhatók, a munkaerő-kölcsönzés érintettjei és az idegen cégekhez ,,kiszerződtetettek" tar—

toznak a vizsgált körbe.

Meg kell említenünk azt az igen jelentős vál—

tást is, amely a munkaerő-állomány kor sze- rinti összetételében ment végbe. Az 1960—as és az 1970-es években gyorsan bővült a munkaerő—

forrás, ahogy a háború utáni nagy létszámú korosztályok munkaképes korba léptek. 1960

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

és 1970 között a 16—24 éves fiatalok munkaerő-

állományon belüli hányada kevesebb mint 17 százalékról több mint 24 százalékra emel- kedett. Ezután visszaesés következett. 1988—

ban a fiatalok aránya a munkaerő-állománynak már csak a 19 százalékát érte el, és az előrejel- zések szerint 2000—ben 16 százalékos lesz.

Tekintettel a viszonylag ,kisebb számú ifjú

népességre, az Egyesült Allamok munkaerő—

állománya a jövőben az eddiginél lassabban

bővül, ezért a munkáltatóknak nagyfokú talá—

lékonyságra lesz szükségük, hogy vonzó, a toborzást elősegítő javadalmazási és juttatási ,,csomagokat" tervezzenek, alkalmazzanak.

A cikk számos típust mutat be a lehetőségek közül.

(Ism.: Somogyi Miklós)

,SZIMULÁCIÓS VIZSGÁLAT ,

A NEMET VALUTA—, GAszSAgI ES

SZOCIÁLIS UNIÓ HATASAIROL

(Gesamtwirtschaftliehe Auswirkungen der deutschen Wáhrungs-, Wirtschafts- und Sozialunion auf die Bundes- republik Deutschland.) — DIW—Wochenberichte. 1990. 20.

sz. 269—277. p.

A nyugatnémet gazdaságkutató intézet

(Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung —

DIW) a Német Szövetségi Köztársaságra vo- natkozó alapváltozathoz képest ökonometriai

konjunktúra—modellel szimulációs vizsgálatot végzett a következő 3 év valószínű változásaira.

A németországi belső határok lebontását meg—

előző gazdasági kilátásokra á modellvizsgálat olyan alapváltozatot tartalmazott, amelyben a Német Szövetségi Köztársaság bruttó társadal- mi terme'ke évi 5 százalékkal (reálértékben évi 2,5 százalékkal) nőhet. Az elhatározott adó- reform középtávú hatásait is mérlegelve a költ—

ségvetés kiadásaira ugyancsak évi 5 százalékos növekedést számítottak az ún. ,,potenciálorien—

tált" változatban, amelyre az jellemző, hogy nem megtakarító jellegű, hanem az állam maga—

tartása a személyi és anyagi infrastruktúra ki- építésére irányul, és a gazdaság korszerűsítésére ösztönöz.

Az alaphelyzet modellszámítása szerint 1990 és 1993 között 1090 milliárd márkáról 1270 mil—

liárd márkára növekszenek az állam kiadásai, ezen belül 423 milliárd márkáról 493 milliárd márkára nőnek a társadalombiztositás kiadá- sai. A költségvetés bérjellegű kiadásai évi 5,2, egyéb folyó kiadásai évi 5,4 százalékkal (270, illetve 274 milliárd márkára) nőhetnek, ennél

gyorsabb (évi 6,1 százalék) az állam bruttó be—

ruházásainak növekedése (68 milliárd márká- ra). A lakosság részére teljesítendő állami fizetések évi 3,1 százalékkal (442 milliárd már—

kára) nőhetnek, ennek az összegnek több mint 70 százalékát a társadalombiztosítás fedezi.

Az állami költségvetésből a vállalatoknak jut- tatott összegek évi 3,7, a kamatfizetések évi