Biraben, Jean-Noel: A házas termékenység jelenlegi alakulása a nyugati országokban

STATISZTIKAI IRODAIMI FIGYELÓ

767

Az 1961. évi népszámlálás négyféle szempont szerint csoportosítja a népes—

séget: keresők és eltartottak, foglalkozás, népgazdasági ág és társadalmi osztályhoz való tartozás szerint. A 40 foglalkozási csoporton belül 289 foglalkozást (főfoglal- kozást), 45 gazdasági ágat és 7 társadal—

mi osztályt különböztették meg. Külön fel kellett tüntetni az élvezett jövedelmek

fajtáit (bér, nyugdíj, fizetés, egyéb jutta-

tás) és a társadalmi hovatartozandóságot is beírták a népszámlálási kérdőívbe

(munkás, alkalmazott, termelőszövetkezeti

tag, szövetkezeti tag, egyénileg dolgozó paraszt, szabadfoglalkozású, önálló iparos és kézműves).

A népszámlálás a fertilitás vizsgálatát

is lehetővé teszi és a szerzők ezzel kap—

csolatban az 1950. évi adatokat elemzik, a

reprodukció—számítás alapfogalmainak ma- gyarázata mellett.

Az 1961. évi csehszlovákiai népszámlá- lás igen részletesen kívánja feldolgozni a családok és háztartások adatait. Tulajdon—

képpen ún. népszámlálási (cenzuális) ház—

tartásokat és lakás szempontjából elkülö—

nített háztartásokat különböztetnek meg.

A cenzuális háztartások négy fő típusra oszlanak aszerint—, hogy magvukat házas- pár képezi—e, vagy pedig egy szülő gyer—

mekkel, több rokon, vagy rokonsági kap—

csolatban nem álló személyek, illetve

egyedülálló személy(-ek). A négy típus további altípusokra oszlik aszerint, hogy a feleség dolgozik—e vagy sem, illetve hogy a háztartás tagjai közül ki a lakás tulaj—

donosa. A lakás szempontjából elkülönült háztartások egy vagy több cenzuális ház—

tartásból állhatnak, aszerint bontva, hogy hány generáció él együtt, vagy pedig csa—

ládok rokonokkal, albérlővel, alkalmazot—

tal stb. élnek együtt. Ezenkivül részle—

tesen feldolgozzák a cenzuális háztartás fejének családi állapotát, nemzetiségét, társadalmi hovatartozását, házasságára

vonatkozó adatokat. Meg kell jegyezni,

hogy az előzetes, 1959. évi mintavételi adatok alapján egy lakásra 1,12 cenzuális háztartás esett.

A ház- és lakásösszeírás kettős igényt kíván kielégíteni: egyrészt a nemzetközi összehasonlítás érdekében szem előtt tartja a lakásegységek ajánlott normáit (lakóhelyiségnek tekintendő a nemzetközi

ajánlás szerint minden 4 négyzetméternél

nagyobb, felnőtt ember fekhelyének el—

helyezésére szolgáló terület), másrészt ki

kell elégítenie a lakásgazdálkodási poli-

tika igényeit is. Az utóbbi érdekében min—

den helyiségnek a területét lemérték,

továbbá megállapították a lakások bruttó bérét, gépesítettségét (mosógép, rádió, te—

levízió, telefon stb.), a fűtési berendezést

stb. Szerzők kiemelik, hogy a nemzetközi és hazai lakásstatisztikai igények eltérő volta miatt a ház— és lakásösszeirási ada-

tok kettős feldolgozást tesznek szüksé-—

gessé. Ugyanis Csehszlovákiában lakó—

helyiségnek kell tekinteni minden 8 négy-

zetméternél nagyobb, közvetlenül szellőz—

hető helyiséget és minden olyan konyhát, amelynek területe a 12 négyzetmétert meghaladja.

Szerzők az utolsó fejezetben a települési egységek és régiók szerinti feldolgozás problémáit vázolják. Kiemelik, hogy a község fogalma különösen Csehországban igen kicsi lélekszámú településeket je—

lent, továbbá hangoztatják, hogy bizo—

nyos népességnagyság kategóriákon kívül

jelenleg csak a közigazgatási határok

nyújtanak támpontot a statisztikai feldol- gozásra.

A kötetet igen gondosan összeállított táblázatok egészítik ki, a csehszlovák és

külföldi népszámlálások legfontosabb jel—

lemzőinek felsorolása, a népszámlálási

adatok feldolgozási terve stb.

(Ism.: Danyi Dezső)

*

Biraben, Jean-Noel:

A házas termékenység jelenlegi alakulása a nyugati országokban

(Evolution récente de la fécondite' des ma—

ríages dans les pays occidentaux.) ——- Popula- tion, 1961. 1. sz. 49—70. 1).

A kapitalista országok népességének termékenysége az utóbbi húsz év folya—

mán olyan változásokon ment át, amely a demográfusoknak a jövőbeni termé—

kenység—fejlődéssel kapcsolatos korábbi elképzeléseivel nem mindenben egyezik.

Ebből a szempontból érdekes Biraben cikke, amely átfogó képet igyekszik nyúj- tani a fontosabb kapitalista országok ter—

mékenységi viszonyairól. Kutatásai során figyelembe vette azt a modern demográ—

fiai irodalomban már kialakult nézetet, amely szerint a stabil népességi modellen alapuló számítások, így a reprodukciós

együttható, a Lotka—féle arányszám stb.

nem elégségesek a népesség termékeny—

ségének behatóbb elemzésére, az európai országok népességében ugyanis általában nincs meg a stabil népességi modellhez hasonló egyensúly. De ezen túlmenőleg is,

a klasszikus Lotka—féle mutatók értéke nyomban kétségessé válik, amikor a vizs—

gált népességben hirtelen, külső hatások—

ra bekövetkező változások mennek végbe.

Ezért a klasszikus módszerek mellett — gyakran helyettük — a cohors-elemzés

'768

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

módszerei lépnek előtérbe. E módszerek általában a házassági cohorsok termé—

kenységét elemzik, a házassági mozgalom

és a házastermékenység megfigyelése a modern termékenységelemzés jellemző vo—

násává vált. Btraben is ezen az alapon veszi számba a fontosabb kapitalista or—

szágok termékenységében az utóbbi évek—

ben bekövetkezett változásokat. A vizs—

gálatokat —— azokra az országokra, ame—

lyekre ilyen adatokkal rendelkezett —-— L.

Henry ,,növekedési valószínűségei" alap—

ján végzi, emellett az egy házasságra jutó

gyermekszámot és más mutatókat is fel- használ.

Az adatok arra mutatnak, hogy a leg-

több országban a termékenység csökkené—

sének mélypontja a nagy gazdasági válság idejére, illetőleg az ezt követő évekre

esett. Az Amerikai Egyesült Államok a mélypontot mintegy tíz évvel korábban, a huszas évek első felében érte el.

A harmincas évek második felében ——

részben a gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan -— a termékenység lassú

növekedése figyelhető meg, de általában nem járt a családnagyság megnövekedé—

sével, inkább az addig későbbre halasz—

tott születések korábbi bekövetkezésének volt az eredménye. A negyvenes években, és azóta is, a házastermékenység határo—

zottabb növekedése állapítható meg és ezt

a folyamatot a második világháború sem

szakította meg; a háború által szét nem

Választott házaspárok ' termékenysége a háború alatti időszakban is tovább növe—

kedett, a növekedés a háború után foly—

tatódott. Az átlagos családnagyság a leg—

több, azelőtt alacsony termékenységű or—

szágban (Nyugat—Németország, Svédor—

szág, Norvégia, Anglia, Belgium és Svájc) jelenleg magasabb a háború előttine'l, az elmúlt években is határozottan növekvő—

ben volt. Azokban az országokban, ame—

lyekben a termékenység a háború előtt is magas volt, ilyen növekedést nem ta—

pasztalhattunk. A szerző véleménye sze—

rint az elkövetkező tíz—tizenöt év folyamán

a termékenység további növekedésére le—

het számítani.

A klasszikus módszerekkel számított reprodukciós mutatók különben Svédor-

szág, Nyugat—Németország és részben Anglia esetében is azt jelzik, hogy a je—

lenlegi generáció utánpótlása nincsen biz- tosítva. Biraben utal e mutatók fogyatékos-

ságaira, különösen arra, hogy egy adott év utánpótlási mutatóinak a termékenység

jövőbeli becslésére történő felhasználása

súlyos tévedésekre adhat alkalmat, az

ilyen előrebecslések semmiképpen sem jo—

gosultak, mert az utánpótlási mutatók

mindig egy adott év állapotát tükrözik, és

prognózis értékük nincs. A legtöbb nyu—

gat-európai országban a nettó reproduk—

ciós együtthatók a két világháború közötti

időszakban, különösen a harmincas évek

elején állandóan az egység alatt voltak, ami elvben a következő generációra ter—

mészetes fogyást jelzett volna. E fogyás nem következett be.

A nyugat—európai és az amerikai népes- ségre a szerző szerint különben az a jel—

lemző, hogy a családnagyság dinamikája

szempontjából tulajdonképpen két cso—

portra bontható, Az egyik a nagy, 5—6 gyermekes, jórészt mezőgazdasági mun—

kás és városi proletár családok csoportja, amelynek viszonylagos súlya állandóan csökken, pontosabban: amelyekben a gyer- mekszám esése figyelhető meg. A másik csoport egy—két gyermekes családokból áll, társadalmi helyzetére nézve jórészt

városi vagy városias településen lakó,

tisztviselő vagy kispolgári réteg. E cso- portban a gyermekszám, a családnagyság

lassú emelkedése tapasztalható.

A termékenység növekedésének és a különféle társadalmi—gazdasági csoportok termékenysége nivellálódásának okait csak részletes, társadalmi csoportok sze- rinti vizsgálat közelíthetné meg. Ilyen összehasonlító adatokkal a szerző a leg—

több országra nem rendelkezett és ezért társadalmi csoportok szerinti elemzéseket nem is végzett. Tanulmányának nagy eré—

nye, hogy e fontos problémát az országos adatokra alapozva és modern módszerek felhasználásával felveti és ezzel párhuza—

mosan a klasszikus módszerek fogyaté- kosságaira is felhívja a figyelmet. Tanul—

mánya végén utal a társadalmi-gazdasá—

gi csoportok szerint végződő Vizsgálatok,

és az összehasonlító adatok kidolgozásá—

nak szükségességére.

(Ism.: Vukovich György)

Engel, Fritz:

Az ,,önálló lakás" számbavételi egység problematikája

(Die Problematik der Záhieinheit ,,selb- stándige Wohnung" .) — Allge meines Statisti- sches Archiv. 1960. 4. sz. 285—298. p.

Németországban a lakásállomány meg-

állapitására irányuló különböző időpon—

tokban végrehajtott összeírásoknál a la—

kásegység meghatározása nem mindig azo- nos szempontok szerint történt.

Az első Világháború előtti lakásössze—

írásoknál a lakás—egységet egyrészt mű—

szaki (építészeti) fogalom szerint, más—

részt az egy önálló háztartás használatá- ban levő helyiségek (helyiség—felhaszná-