a .
NÉMET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK
S Z E R K E S Z T IK : P E T Z G ED EO N , BLEYER JA K A B, SC H M ID T H EN R IK
___ _______________________________________ X X X Vil___________________________________________
A FORMA MINT KIFEJEZŐESZKÖZ
KLOPSTOCK
Ó D A K Ö L T É S Z E T É B E N
■■ -
IRTA > V i ,
K U R Z WE I L &&Z.A
O . S. B.
P A N N O N H A L M A 1 9 2 8
MAäV. TUOC AKAOtMiAj
j f f i f m ' t Á H A - j
D U N Á N T Ú L E G Y E T E M I N Y O M D Á J A P É C S E T T , 1928.
T>r. K O C S I S L É N Á R D
pannonhalmi főiskolai tanár úrnak
.'..v ■
hálája és szeretete jeléül
i , í r > ajánlja a S Z E R Z Ő . chfagyságos és fötisztelendő
I. A német költészet Klopstock fellépése idején.
K Jopstock ifjú ság át még az an ak reo n tik a édes m elódiái zengték á t s m időn m eghalt az ú jab b ném et irodalom e lángeszű ú ttö rő je, G oethe F a u s tja m ár jórészt elkészült. M ajd n em száz év m últ el e z a la tt. A S turm und D rang lázas a k a rá sa it és g y er
m ekes ta p o g ató d zásait fe lv á lto tta a ném et klasszicizm us cso d á
latos k iteljesed ése s az ifjú nem zedék körében b o n to g atta m ár hím es sz árn y ait a rom antika.
De ki érzi m a közülünk, hogy e fejlő d és talpköve K lopstock volt? Ki se jti meg e félig e lfe le jte tt név m ögött egy lélek választó egyéniség h atalm as energiáit?
A ném et k ö ltészet K lopstock fellépése id ején — őszintén m eg v allh atju k — h alo tt volt. M ert ha m inden m űvészetnek három életelem e van: anyaggal való őszinte telítettség , a tá rg y - és célkitűzés jelentősége és a technikai tökéletesség, akkor az nem volt m űvészet. E lv eszett a túlzó a n a k reo n tik a virágözöné- ben, k isz á ra d t a dedukciók kietlen h arcáb an és v értelen fogalom - alkotásaiban, m elyekkel egy e lfa ju lt esztétik a e lá ra sz to tta.
A felvilágosultság, a W olff-féle tanok század áb an vagyunk!
Még a jelentősebb tehetségek is el-eltév ed n ek a kor racio n a- lisztikus á ra m la ta i között. ,,N icht E m pfindung oder G efühl an sich . . . ist d e r M asstab für den W e rt e tw a eines ly rich sen G e dichtes, sondern die Em pfindung, als ab kürzende S te llv e rtre te rin der V ernunft, entsch eid et, ob ein G edicht den A nsprüchen eines ratio n al gebildeten G eschm ackes e n tsp rech e.“1 A z an ak reo n tik a ezen a n y a g e lv ű -e p ik u re ista felvilágosodás kö ltő i k ifejezése volt. H a lle r és H agedorn kim agasló a la k ja it leszám ítva e kor a kis egyéniségek kora. A m űvészet elv esztette a sok pózoló érzelgés, könnyedség, báj és hízelgés közep ette legnagyobb értékét, a benső igazságot, A k ö ltészet legnagyobb p ro b lém ája 1
1 E. Ermatinger: Die deutsche L yrik in ih rer geschichtlichen E n t
w icklung von H erd er bis zur G egenw art. I 4, 1.
az volt, hogy a rím feltétlen k elléke-e a versn ek .2 P rio r és G ay
„ p e tite p o é sie “ -je N ém eto rszág b a is á tsz á rm a z o tt s h a m aro san n agy virágzásnak in d u lt. E lfa ju lá sa em lékét B odm er („Von den G razien des K lein en “) és K ä stn e r („Die A n ak reo n tisch e O d e “) szatírái őrzik.
És mégis, az an n y ira len ézett an ak reo n tik a sz a b a d íto tta fel a íacionalizm us k a rja ib a n vergődő ném et k ö ltészetb en a lírai érzést, az fejle sz te tte ki egészen a virtuóz könnyedségig a költői nyelvet és hon o síto tta meg a m ozgalm as versform ák seregét.
M iközben R eim arus ira ta in a k racionalizm usa h a d a t in d íto tt m inden nagy és szent érzés ellen, a szivekből elem i erővel ü tk ö zö tt fel a vágy valaki után, aki jellem e és költői zsen ia litá sa á lta l föléje tud kerek ed n i a rom boló árnak!
A szabadító nem sokáig v á ra to tt m agára. K lopstock volt ez; a lángész és az erkölcsi nagyság su g árzo tt tekintetéből!
L írája az ab szo lú t idealizm us első kim agasló csú csa az újabb n ém et irodalom ban. S zázad o k ó ta az első, ki k ö ltő és látn o k , ősi m élységek k in y ilv án ító ja egy szem élyben.3
F ellép ése (1748) fo rra d a lm a t je le n te tt, az ö n tu d a tra d ö b b e n t ném et ő rlélek d ia d a lá t az idegen szellem - és íz lésáram lato k fe le tt!4
H. Hettner: G eschichte der deutschen L ite ratu r im 18. Ja h rh u n d e rt.
111.2. 102. 1.
3 Ermatinger, u. o. 15. 1.
Kor jellem zésünk hézagainak pó tlásáu l a következő elsőrangú m ono
g ráfiára u talju k az olvasót: F. J. Schneider, Die deutsche D ichtung zw ischen B arock und K lassizismus. S tu ttg art, 1924.
II. A z ódái formák mint Klopstock lelkiségének kifejező- eszközei.
K lopstock telje se n lírai egyéniség. K öltői alap term észetén ek igazi arca, zsenijének nagysága ódak ö ltészetéb en tükröződik legjobban.
K lopstock ó d áit m űvészien felérteni, azaz ta rta lm u k a t ön
m agában átélni, a ta rta lo m és form a eg y m ásértv aló ság át fel
ism erni, a legnehezebb felad ato k egyike. A z ó d a k é p tartalm áv al párhu zam o san m ély é rz éstartalo m is fejlő d ik nála. K ép és érzés csodálatos harm ó n iájáb ó l alakul ki az óda belső élete, je le n tő sége. M indez a form ával egyesülve válik csak b efe je z ett egésszé.
Ódái form akincsében m indazon lelki folyam atok visszatü k rö ződnek, m elyek azokat létreh o zták , A m űvészi form a te h á t a külső és belső átélés szem élyes tartalo m m al te líte tt ered ő je, így lesz az óda leghívebb kifejezője az alkotó zseni szem élyi
ségének tartalo m b an és form ában eg y a rá n t.1
H a K lopstock költői lényéből ód áin ak ta rta lm i és form ai viszonyaira ak aru n k következtetni, legelőször is a követendő módszert kell m egállapítanunk. M ár eleve hangsúlyozzuk, hogy a forma önm agában nem jelentős, hanem csak a ta rta lo m ra v o natkoztatva válik azzá. így nem h a sz n á lh a tju k az ú, n. dogma
tikus módszert, m ely nyelvtani és stilisztikai k ateg ó riák b a töm ö
ríti m egfigyelései és elem zései eredm ényét, a priori elveket e rő lte t a m ű alk o tás élő organizm usára.2 H asonlóan állu n k a
1 A m űalk o tás és m üértékelés léle k ta n ára vonatkozó m egjegyzéseinket iöként a következő m űvekből m erítettü k :
R. Muller^Freienfels: Psychologie d er K unst. Berlin, 1923.‘- 2. k.: P o etik (Aus N atu r und G eistesw elt. 460. sz.)
W alte r Heynen: D iltheys Psychologie des d ichterischen Schaffens.
H alle a, S. 1916.
R. Lehmann: D eutsche Poetik. (H andbuch des deutschen U n te r
richts. III.,.)
' V. ö. M. H. Jetiin ek: B em erkungen über K lopstocks D ichtersprache.
Vom G eiste neuer L iteratu rfo rsch u n g (F estsch rift für O. W alzel).
történeti módszerrel is. Ez k ik u ta tja a költő nyelvének és m otí
vum ainak viszonyát kortársaihoz, elődeihez, az idegen iro d a l
m akhoz, a néphez stb. E m ódszer ta g a d h a ta tla n u l érték eseb b az előzőnél, de ez sem ad fogalm at az illető költő egyéniségének, alkotó e rején ek titk airó l, E szem pontból — s ez a mi szem p o n tunk is — egyedül a lélektani vagy karakteriológiai m ódszer jöhet tekintetbe. Ez m agában fo g lalja a k ét előzőt is m int e lő készítő fokozatokat és felh aszn álja a filológiai, esztétikai és szellemtörténeti módszer ered m én y eit is. (V. ö. P. Merker; N eue A ufgaben der deutschen L iteraturgeschichte, Leipzig 1921.j A dogm atikus m ódszer a d a tg y ű jté se nélkül ugyanis ítéleteink ingadozókká válnának. A tö rtén eti m ódszer segítségével pedig m e g á llap íth atju k az illető író fejlő d é stö rté n e ti jelentőségét.
Ö nm agában azonban egyik sem kielégítő. Közös h ib áju k ugyanis az, ,,dass sie einen ewig w echselnden seelischen V erlauf in fertiggegebene, sta rre R ahm en zwingen, dass sie zarte, innere V orgänge m it rohen, äusserlichen M itteln b e h a n d e ln “ .4 A nyelv ugyanis nem önm agáért, hanem azon g o n d o latért és érzelem ért van, m ely á lta la ju t kifejezésre.
H angsúlyoznunk kell e helyen, hogy az organikus m üelm élet hívei vagyunk, m int E rm atinger, W alzel és sok m ás. Egy k ö lte m ény ö sszh atásán ak elem zése ugyanis három főforráshoz vezet bennünket: a tartalo m , a form a és a köztük levő, szükségképen organikus viszony vizsgálatához. E zen alap fo g alm ak m eghatá- io z á sa it E rm atin g er nyom án közöljük. A ta rta lo m n á l (G ehalt) ő különbséget tesz anyagélm ény (Stofferlebnis) és g o n d o la t
élm ény (G edankenerlebnis) között. Az a n ya g élm én y a tö rtén és külső és belső ak tu sain ak eg y m ásrah atásáb ó l ered ő a d o ttsá g a az egyes anyagelem eknek és ezek cso p o rtjain ak , a m otívum ok
n a k .' A gondolatélm ény pedig: ,,Das G ed an k en erleb n is ist die gedankliche A u sein an d ersetzu n g des Ich m it d er W e lt (der 1
Lásd erről bővebben:
Rubinyi Mózes: N yelvesztétika. B eöthy-E m lékkönyv 458— 63. 1.
Bajza Józ se f: B ajza József költői nyelvéről. M. N yelvőr 37 : 13— 25. 1.
Prohászka János: P etőfi költői nyelvének fősajátságai. N yelvészeti füzetek 58. sz.
1 O. Walzel: G ehalt und G estalt. (H andbuch d er L ite ratu rw isse n schaft.) 384. f.
V. ö. Ermatinger: Das dich terisch e K unstw erk 51. 1.
K onvention). Es erzeugt im In n ern des D ichters die Idee o d er die Ideen . . , Die Id ee o d er die Id een bilden in ih re r G esam tw irkung die W eltan sch au u n g des D ichters, sein G esam turteil über das Sein und W erden, G ott und W elt, über F rag en d er E rkenntniss, d er Sittlichkeit, Schuld und Schicksal usw .“6 V égül id e ik ta tju k a forma m eg h atáro zását és lellem zését is: ,,Die F orm im K u n stw erk ist sinnliche B egren
zung des durch die Id een d y n am ik d er W eltan sch au u n g beseelten Stoffes, S ichtbarw erdung d er geistigen F unktion, die im K u n st
schaffen sich auslebt. Ihre G esetzm ässigkeit e rh ä lt sie somit nicht von aussen, sondern von innen, aus der dynam ischen B e
ziehung von Idee u n d Stoff. D as geform te K unstw erk ist, wie jedes Lebew esen, autonom , nicht heteronom . D as W esen der Form ist beim genial S chaffenden nicht äu sserer Zufall, W ahl, sondern innere N otw endigkeit, bedingt durch den G efü h ls
gehalt und Id een k ern d er P e rsö n lich k eit.“7 A form a leh et belső és külső. A belső forma a költő életérzésén ek és eszm edinam i
k á já n a k e red ő je a m űalkotásban. A külső forma Pedig az én és a világ m int eszm ei-szubjektív és anyagi-objektív elem ek k ö l
csö n h atása a mü külső kifejezőeszközeiben.8 * A külső form a vagy stílu s (tágabb értelem ben) m agában fo g lalja a szorosabb értelm ű stílust, a ritmust és a nyelvmelódiát.
E zen fogalm i alap v etés u tá n k iem eljük azt a tényt, hogy a tartalo m , az anyag m int su b stratu m csak term észetén él fogva, logikailag előzi meg a form át. Közös fo g an tatásu k a költői lélek oly intuitív fo ly am atain ak eredm énye, m elyek tito k zato s te r m észetét sajnos ignoram us s tán örökre ignorabim us! E zt m eg
fontolva, K lopstock ódak ö ltészetén ek lélek tan i elem zésében az lesz a kiindulópontunk, hogy a k arak terio ló g ia0 szab ály ai s z e rin t oly álla n d ó és kim agasló jellem vonásokat álla p ítsu n k meg szem élyiségében, m elyek ódái ta rta lm á b a n és fo rm ájáb an elha- tározólag érvényesültek. ,,Es liegt in den C h a ra k te re n eine ge
wisse N otw endigkeit, eine gewisse K onsequenz, verm öge w elcher bei diesem o d er jenem G rundzug eines C h arak ters gewisse
8 U. o. 65. 1.
7 U. o. 191—2. 1.
8 U. o. 192. 1.
H V. ö. Edua rd Spranger: Lebensform en. G eistesw issenschaftliche Psychologie und E th ik d er P ersönlichkeit. H alle, 1927,6
K lopstock szem élyiségében öt ilyen á llan d ó tu la jd o n sá g o t figyel
h etü n k meg, m elyek term észetesen a legkülönfélébben d ifferen ciálódnak. E zek a következők:
1. K ülönösen vonzódik a tipikushoz, az elvonthoz. Id e a li
zál, elszellem ít m indent. H ajlik a ta rta lm i és form ai h atáso k tú lh a jtá s á ra stb. Egyszóval: irrealitás (vagy irra tio n a litá s ).
2. Lelki nagyság, m ely a m onum entális felé tö r ta rta lo m ban és form ában eg y arán t. A legm agasztosabb tá rg y a k a t énekli meg a legm éltóbb form ában. P á to sza m indennek nagy jelen tő séget tu la jd o n it stb. E gyszóval: fenség.
3. M indent m agához ölelő és á ta la k ító érzelem , m ely az öröm ben és fájdalom ban, baráti, szerelm es, hazafias és vallásos felhevülésben nem ism er h a tá rt stb. Egyszóval: érzel messég.
4. Ifjú i erőérzet, ny u g talan képzelőerő, jellem szilárd ság stb.
Egyszóval: feszültség.
5. G ondolat- és érzésvilágának á lla n d ó ritm ikus h u llá m zása, b arokk optim izm us, m ely csapongó életöröm ével m indent zenei m inőségekre értékel át. Egyszóval: zeneiség.
E zen öt főszem pont ism eretével k e z d jü k m eg e le m z é se in ket, m elyeket az egyes fejezetekben a következőképen cso p o r
to síto ttu n k :
I. A kérdéses tulajdonság lélektani és tartalmi határoz- mányai.
1. K lopstock költői egyéniségének azon jegyei, m elyekből a tu lajd o n ság fak ad t,
2. A zon egyetem es elv, szellem i- vagy ízlésáram lat, m ely alá a tu la jd o n sá g besorozható.
3. A tu lajd o n ság érzelm i- és gondolatélm ényi a la p ja i (G efühls- und G ed an k en erleb n is).
4. A tu la jd o n sá g anyagélm ényi a la p ja i (S tofferlebnis).
II. A kérdéses tulajdonság formai határozmányai.
A) Belső form a.
B) K ülső form a vagy stílus (általános értelem ben) a) S t i l u s (szorosabb értelem ben)
1. K lopstock esztétik ai appercepciósform ái és az illető tu lajd o n ság . 10
10 J. P. Eckerma nn : G espräche mit G oethe, 1824. febr. 26.
11
O b jektív appercepciósformák: m egszem élye
sítés, á tv á lto z ta tá s, m etafora, m etonym ia Synekdoche, szim bólum , antithesis, epithesis, synthesis, k örülírás.
S z u b je k tív appercepciósformák: erős érze
lem keltő szavak v álasztása, az érzelem h u llám zás előidézése, az érzelem felfokozása ism ét
léssel, roko n értelm ű szók és fo rd u lato k h a l
m ozásával, a szó- és m ondatfűzéssel; a feszü lt
ség fokozása stb.
2. A z esztétik ai appercepciósform ák nyelvi m eg
felelői:
S zóalkotás, szóválasztás, szóhalm ozás, szó
ism étlés, m o n d atszerk esztés (egyszerű és ösz- sz e te tt m ondatok, m o n datdeterm inációk, a szórend) stb.
3. P roblém ák: a logikai helyesség, szem léletes
ség, ellen tétesség stb. és az illető tu lajd o n ság . b) R i t m u s
A hangsúlyozás; ütem előzős és an élk ü li so
rok; a pauza; szó tag n y u jtás; többszótagos ütem ek; a tem pó; a hangerősség viszonyai, a lebegő és á th e ly e z ett hangsúlyozás; a több
ütem ű (3, 4, 5, 6) sorok; a különböző alak ú sorok v áltak o zása; ism étlés és szim m etria; a sorvég (csengő, tom pa és p a u z á ló ); versszakos és v ersszak talan tagozódás; a szabad ritm us;
az óda m int szerves ritm ikai egység stb, c) N y e l v m e l ó d i a ; összehasonlító elem zés és a
jellem ző vonások kiem elése az illető tu la jd o n ság szem pontjából.
III. A lélektani, tartalmi és formai határozm ányok viszonya.
Rövid összefoglalása a m egfigyelés és elem zés lényeges eredm ényeinek; a ta rta lm i és form ai m inőségek egym ásra- v o n atk o ztatása stb.
E k e re t teljesség ét, m int id eáll, leginkább a zeneiség tá rg y a lásánál értü k ei. A többi tu lajd o n ság n ál m egelégedtünk a vi
szonylagos teljességgel és inkább egyes speciális k érd ések k i
fe jté sé re v etettük a súlyt. így az irrealitásn ál K lopstock p rae-
rom antikus lényével, az érzelm ességnél szentim entalizm usával, a feszültségnél szem léletességével, a fenségnél pedig a ,.m aga
sabb m ű fa jo k 1' jellem zésével foglalkoztunk.
M indez lehetővé te tte, hogy b ep illan th assu n k K lopstock költői m űhelyének szentélyébe és önm agából íté ljü k m eg zsenije n agyságát és h a tó e re jé t. F e ltá rtu k e rajongó lélekben a ném et barokk és rokokó k ö ltészet legszebb tem plom át. L ép jü n k be öröm m el, m inden ideg en k ed ést félretéve, a k ap u : az irrealitás!
III. Irrealitás.
I.
Még K lopstock életében sok szem rehányás han g zo tt el k ö l
tészete ellen. E zeket három főszem pont köré cso p o rto síth atju k . A z első a következő: K lopstock k ö ltészete időn és világon kívül áll s m ent m inden érzéki szem léletességtől.1 A m ásodik: tiszta m üköltészet, m ely a népiestől telje se n idegen. A h arm ad ik : érzelm essége a siránkozásba csap át. M indhárom szem pontból e lv e te tté k és elítélték .
E három v á d a t mi az irrealitás közös fogalm a a la tt t á r gyaljuk, Az irre a litá s a legszem beötlőbb és a legtöbbet gáncsolt jegye K lopstock lényének és k ö ltészetének. A la p ja nem m ás, m int K lopstock végsőkig finom ult szubjektivitása. Egyes á rn y a latai ugyan m ár közvetlen elődeinél és k o rtá rsa in á l is m u ta t
koznak, de oly tö k életesen m int nála, csak követőinél és u tá n zóinál1 2 tűnik fel, am i telje se n egyéni jelleg ére és k ia la k u ltsá g á ra vall. E költők azonban nem tu d tá k elérn i sohasem a szeráfi ta r talom és az irreális form a h a rm ó n iáját. Ez okozta a zu tán e p rae- rom antikus iskola h a n y a tlá sá t és n ép szerű tlen n é v álását. A G ö t
tinger H ainbund költészete m ár v irágzása tető p o n tjá n is m eg
h a la d o tt állá sp o n to t je le n te tt!3
A m i a k lopstock-utánzóknál p u szta m odorossággá fa ju lt, az K lopstock m űvészetének egyik jegjelentősebb elem e és s a já tos érték e volt. H ogy ezt k im utathassuk, vizsgáljuk meg egyen
ként az e m lített v á d a k a t közelebbről is! A z első főként S chiller tan u lm án y a, az Über naive und sentim entalische Dichtung e
1 V. ö. F. Mun cke r: K lopstock. G eschichte seines Lebens und seiner S chriften 323— 9. 1.
• H árom irán y u k van: an tik izáló -h o ratiu si, k eresztén y -szeráfi és hazai- m ithologikus irány. V. ö. Hettner, i. m, 111. 2 . 414—6. 1. és K. Vietor: G e
schichte der d eutschen Ode 138. 1.
3 L. Hettner, u. o. 422. 1.
híres helyén alapszik: „Seine S p h äre ist im m er das Ideenreich und ins U nendliche weiss er alles, w as er b earb eitet, hin ü b er
zuführen. M an m öchte sagen: er ziehe allem , w as er beh an d elt, den K ö rp er aus, um es zu G eist zu m achen, so wie an d ere D ich
te r das G eistige m it reinem K ö rp er um kleiden. B einahe je d e r Genuss, den seine D ichtungen gew ähren, m uss durch eine Übung d er D en k k raft errungen w e rd e n .“ A vád ló k azonban elfeled ték , hogy Schiller ezzel nem a k a rja elítéln i K lopstock k ö ltészetét, hisz azonnal hozzá is fűzi: „D aher dieser E rn st, diese K raft, dieser Schwung, diese Tiefe, die alles ch arak terisieren , w as von ihm kom m t; d ah er auch diese im m erw ährende S p annung des G em üts, in d er w ir bei d er Lesung d esselben e rh a lte n w erden.
— — Keusch, überirdisch, unkörperlich, heilig, wie seine R e li
gion, ist seine dichterische M use.“ 4 És valóban épen ezen te st- telenségében re jlik jellem ző teh etségének újság a, m ely eg y ú ttal ideális visszahatás is a ném et irodalom ba beférk ő zö tt m a te ria lizmus ellen.
Az irre a litá s forrása K lopstock p raero m an tik u s világnézete, m elynek lelki elő feltétele a pietizm us. K ia lak ításáb an az angol szentim entalizm us (R ichardson, Young, Pope, E lisab eth Rowe) és M ilton a m intaképei, fo rrásai pedig a biblia s az an tik k ia s z - szikusok. Lelke b e telt az ezernyi színes élm ény képeivel s a la p ja le tt ódái ta rta lm i és form ai irre a litá sá n a k eg y arán t. B előle m a gyarázzuk a fenti ellen v etések et is.
K ö ltészete távol áll a világtól. K lopstock nem tan u l m ég a term észettől. „P o e ta philologus“ ő s a világa „ B ü ch erw elt“ .5 E lm o n d ja G oethével: „W er m it M uhe viel B ücher d u rc h b lä tte rt h at, verach tet das leichte, einfältige B uch d er N a tu r . . Ó dái
nak ih le ta la p ja főként az ókori és középkori rom antikus h ag y o m ány. Ih lete szinte tudom ányos alapossággal k o m b in álja és fokozza a neki m egfelelő elem eket. K edveli az in d irek t élm ényü m ű fajo k at (W eiterdichtung, N achdichtung, N achbildung). S o k at fordít az idegen rem ekekből, hogy növelje lelk én ek eszm ei és zenei ta rta lm á t, finom ságát és k ife je z ő e re jé t. R óla is áll N ovalis * V.
Schillers W e rke (G oldene K lassik er-B ib lio th ek ), 8. rész, 152. 1.
V. ö. A . E. Berger: K lopstocks Sendung, 24. 1. és R. Hamei: K lop- sto ck -S tu d ien II. füzet.
Idézve S. von Lempic ki: B ücherw elt und w irkliche W elt. D eutsche V ierteljah rsch rift für Lit. und G eist. 3 : 355. 1.
15 m on d ása: „D eutschtum ist K osm opolitism us m it der k räftig sten In d iv id u a litä t gem ischt.“7 V ilágnézete filológiai szem léletének k iszélesítettk ö rű a lk alm azása a világegyetem re. Ez te rm észete
sen nem m indig áll a k ö ltészetérő l is. O tt m indig önm agát a d ja s rom antikus é n jé t k lasszikus m agasságba ipark o d ik em elni.
R om antikus lényéből fak ad azon d id ak tik u s jelleg is, m elyet baráti, v allási és e sztétik ai ó d áiban szuggerál sokszor m eglepő m űvésziességgel. N em a külvilág a la k ítja lelkét, hanem az for
m á lja a m aga h aso n la to ssá g á ra a külvilágot. íg y kö ltészete fog
la la ta , en cik lo p éd iája lesz egy zseniális egyed egész szellem i életének, m int Novalis m ondja: „R om antische O rientierung, B eurtheilung und B ehandlung des M enschenlebens.“8 * E zen úi életfo rm a tele van ak arással, küzd az id e á lja i m egvalósításáért, de nem sikerül neki, m ert a végtelenbe helyezte őket. M enekül a triviálistól s az élet köznapi arcátó l. K öltőivé teszi, stiliz á lja az életet. R o m an tik ája e z é rt póz, m ely egy m agas szellem i lég
kör igényeinek köszöni a lé tét. V oltaképen az eu ró p ai szellem - tö rté n e t azon irán y án ak szélsőséges típusa, m ely m inden tén y t a szellem an a ló g iá já ra ak a r értelm ezni. M isztikus, irracionális világszem lélet ez, m ely az ész világossága m ellett elh an y ag o lja a szem ét! A term észet szám ára m űvészet, m elyet a költészet, a legfőbb m űvészet kateg ó riáib a lehet b eleszo rítan i.0 E törekvés különösen Schelling „S ystem des tra n sc e n d e n tale n Id e alism u s“
c m üvében igyekezett á lta lá n o s érvényre jutni.
K lopstock h azafiasság a is e forrásból fak ad t. E zért keres az ősgerm án m ithologia m élységeiben ösztönzést k ifá ra d t ih le té nek. E zért oly halvány n ála a h aza fogalm a is és lebeg az uni- verzalizm us és a nacionalizm us h a tá ra i között. Ú jjászü letés a k a rn a ez lenni, de te lje se n irreális alapon. E lh a g y ja az egész
séges hagyom ány szilárd ta la já t egyedül tehetsége rendkívüli e re jé re és a könyvekből m e ríte tt fiktív haj d án k o r száraz u tá n z á sá ra hagy atk o zv án .10 H atalm as lírai teh etség ét így áld o zatu l hozza a „m agasabb m ű fa jo k “ (höhere G attungen) irán ti elő ítéletén ek .
7 Összes m unkái II. 125/68.
s U. o. III. 387/1180.
„Die N atu rb etrach tu n g d ient ihm nur dazu, grosse E m pfindungen und G edanken auszulösen." Vietor, i. m. 119. 1.
10 U. o. 122—4. 1.
K lopstock és vele a S tu rm und D rang a görög ritm ik át proklam álta., m ert azt ta r to tta élm ényei leghübb k ife je z ő jé n e k /1 De K lopstock ritm ik á já b a n lényeges elto ló d ás észlelh ető az ideális antik sém áktól a szabadabb, m ozgalm asabb és zeneibb ritm usok felé. S a já t egyéniségéhez id o m ítja a v erset k ed v elt jelszavai, F reih eit M annigfaltigkeit, V ieltönigkeit, Bewegung, H arm onie, V erw andlung, Tanz stb. szerint. B ám ulatos ö n tu d a tosságával sokszor kinő a környező világból, k e re se tt és h o m á
lyos, egyszóval: irreális lesz! E zért hiányzik oly nagyon a plasz- ticitás is ódáiból. C sak egy síkban dolgozik. M ozgás, h á tté r alig van, csak a gondolat hatalm as k o n tú rja in a k a rá n y a i s az é rz e lem m élysége és színpom pája ra g a d n a k el bennünket. A b arokk- lom an tík u s illúziókeltés legszebb tá v la ta it és dekorációit K lo p stock kö ltészetéb en ta lá lju k m eg.12 A term észet felfedezése a ném et k ö ltészet szám ára ugyan H erd e rre várt, de m ár K lo p stock is keresi m int egy nagy teljesség et és m egifjító fo rrást.
H ián y át stílu sa színpom pájával, képeivel és érzelm essége k o r
lá to k a t nem ism erő m agasságvágyával igyekszik pótolni. A la k ítása nem volt term észetes, de m űvésziességét ki m erné elvi
ta tn i? A féktelen realizm usú S tu rm und D rang m eg h ajo lt n ag y sága e lő tt és r e á ja épített.
Az eszm ék világában való sz á rn y a lá s azonban e lfá ra sz t bennünket egyhangúságával. A k eresztén y középkor id eo ló g iá
já é rt való rom antikus sóvárgása idönkívülivé teszi K lopstock kö ltészetét. Csak te ste kötötte őt racio n alista korához, lelk ét a középkor eszm ényeinek' örök napfénye vonzotta. V ilágnézete christocentríkus, koráé egocentrikussá volt fejlő d ő b en az á lla m m indenhatóság p a lá s tja a la tt. A középkor vallási, politikai és etik ai ideológiája h an y atló b an volt. K lopstockban felujjong még egyszer — szép álom ként — e m agasságokban csüngő é le t
eszm ény, hogy annál ham arab b elhaljon a kor meg nem é rté sé ben.13 E z é rt csak bizonyos tartó zk o d ással fo g ad h atju k H e ttn e r lesú jtó íté le té t: ,,W ir können uns jetzt nur m it M ühe in eine Zeitem pfindung versetzen, w elche K lopstock für einen tiefen, V.
V. ö. Fr. Strich: D eutsche K lassik und Rom antik, 228—36. 1.
V. ö. F. J. Schneider: Die d eutsche D ichtung zwischen B aro ck und K lassizismus, 117. 1.
V. ö. Ph. W itk o p : Die deutschen L y rik er von LvAier His N ietsche I. 156— 57. 1.
ursprünglichen, ja sogar für einen grossen D ichter hielt. In ih rer k a lte n S tu d ierth eit und g estaltlo sen E m p fin d elei gleicht seine F orm engebung noch du rch au s d er k a lt in d iv id u alitätslo sen und doch süsslich verschw im m enden M anier, w elche die gleich
zeitigen M aler, selbst die besten, wie R affael M engs und A ngelica K aufm ann so zopfig un d w irkungslos m a c h t.“14 T ag a d h a ta tlan , hogy e túlzó vélem ény ódak ö ltészete m ásodik sz ak aszára nagyobb m érték b en jellem ző irreális jegyeket te lje s joggal hangsúlyoz, de m int K lopstock költői lényét, zsenije e re jé t fé lre ism erő és m egtagadó íté le te t nem te h e tjü k m agunkévá.
A tiszta m ű kö ltészet v á d já t illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy K lopstock m ár ifjú k o ráb an alapelvévé te tte : „künstlerisch ideal un d doch zugleich volkstüm lich zu sein.“15 E zen eszm ény elérésére a legkülönbözőbb eszközöket alk alm azta, de sajn o s íelsik errel, m ert n épszerűvé sohasem le tt. H iába hozzák fel ellenérvül G oethe m ély értelm ű k ije le n té sé t: ,,. . . es w ar ein Z eitalter, in w elchem die G e fü h lsid ealität d er M assen im m er noch lediglich in d er R eligion lag. W e r dies erfasste, d er w ar d er D ichter seiner Zeit, D enn d er grösste D ichter einer E poche ist nicht der, d er die rein sten L aute form t, die abgründigsten G e
dan k en erg rü n d et, sondern der, w elcher dem D rang un d in
brünstigen B egehren seiner Zeit W o rte leiht, so dass alle auf- horchen und ergriffen stam m eln: D enn du bist F leisch von m einem Fleisch . . . denn Du bist ich!“ (D ichtung und W a h rh e it II. könyv.) E zen szavak legfeljebb csak a M essiásról állan ak , de ódáiról sem m iképen sem. A népiesség K lopstock költői ala p - term észetének irrealitásáv al gyökeres ellen tétb en á llo tt. N em ism erhette az a töm egek igényeit, a n ép k ö ltészet ü d ítő és ifjító fo rrását, kinél a költészet szinte főpapi szertartáso sság g á fe jlő d ött és éterivé finom ult. L eh etett-e az ő töm ör, fönséges stílusa, irreális nyelve és szerkesztése, idegenszerű és bonyolult ritm i
k ája, reflexiókkal te lt ho sszad alm as elő ad ásm ó d ja, szóval az egyszerű közvetlenség te lje s h ián y a v alah a is nép szerű v é? M aga is érzi ó d ak ö ltészete ezen irre a litá sá n a k trag ik u m át és egy re n d kívül szem léletes képben ad neki k ifejezést:
17
14 Hettner, i. -n. III.2: 129.
15 U. o. 106. !.
Kurzweil G.: A forma mint kifejezőeszköz Klopstock ódaköltészetében. 2
„Ich sang's in der Öde des Hains, und mir allein,
Das Bragalied, wenn ihm etw a nicht Stolberg schattenum hüllt Von dem M oosstein horchte. So klang, da ich
A n die Eiche sie lehnte, die Telyn nach."
(Die K rieger. F. M uncke r u. J. Pawel: Fr. G. K lopstocks Oden.
K ritik ai k iadás. II. k. 12. 1.)
E g y etlen k iv é te lt ta lá n csak a k iv á la sz to tt ifjú le lk e k n é h ány ezre tesz, akiknek típ u sá t G oethe ö rö k ítette meg
W e rth e ré b e n . W e rth e r és L o tte a n y ári z iv a ta r to m b o lá sá t szem lélve gyönyörűséggel élv ezik K lo p sto ck F rü h lin g sfe ie ré - nek m egrázó so rait.
A h arm ad ik vád, az érzelm esség jogosultsága le ta g a d h a ta t
lan. De teg y ü n k k ü lö n b ség et! Id eg en k ed ő c so d álk o zással sz e m léljünk e ko r érzelm ein ek tú lcsap o n g ó á rját, a k ö n n y e k e t, m e ly e k e t a susogó liget, a holdas éj, a régi dicsőség és siv á r jelen, az eljövendő b a rá t vagy szerelm es k épe, a k o ra i sírok, egy szép költem ény, az eszm evilág szépsége stb. csalt ki a szem ekből a szen tim en talista világnézet eleven gyöngyeiként. N em é rtjü k m eg tö b b é K lo p sto ck és a G ö ttin g e r H ain b u n d b á rd i g esztu s á t. 16 De ak k o r m indez a levegőben volt s a tú lzáso k hibáitól K lopstock sem le h e te tt m ent. íg y őt is csak kora szem szögéből
le h e t é rté k e ln i.
A z érzelm esség azon felvilágosodott racionalizm us e lle n h a tá s a k é n t je len t meg, m ely az éle tb ő l és a k ö lté sz e tb ő l m inden finom abb é rz e lm e t kiölt. így az érzelem le tt K lo p sto ck g y ö k e res szellem i és irodalm i m egújhodást h ird e tő irá n y á n a k h a rc i k iáltása. B előle sa rja d új elem ek k el, fő k é n t a n ép iesség g el g y a
ra p o d v a a S tu rm und D rang erjed ő k o rsz a k a , m ely b ő l G o eth e és S ch iller k lasszik u s teljesség e m ár joggal k ife jlő d h e te tt.
K o ra szem p o n tjáb ó l így tisz tá z v a v olna ezen érzelm esség, de nem a m o d ern ízlés szám ára. V aló, am it V o lk elt m ond:
„das S en tim e n ta le ist n ich t e tw a eine A u sartu n g , so n d e rn ein für die E n tw ick lu n g d e r M e n sc h h e it u n e n tb e h rlic h e r, dem N aiven eben b ü rtig er T ypus des F ü h le n s.“ De ő is elism eri, hogy bizonyos fö lté te le k m e lle tt gáncsoló jelleget v e h e t fel ezen elnevezés: „Einm al näm lich k an n u n ter dem E influss jener g esp a lte n e n B ew usstseinslage, die d en K ern des S e n tim e n ta le n b ild et, das F ü h len so u n sich er und sch w ach w e rd e n , dass
6 V. ö. Voss leveleit. Hettner, u. o. 144. 1.
19 d a d u rc h die S e n tim e n ta litä t um alle K ra ft und F risc h e g e
b ra c h t w ird. Dies ist die w eichliche, dünne, sch m ach ten d e, sich v e rh ä tsc h e ln d e S e n tim e n ta litä t — So k a n n die S e n tim e n ta litä t zu einem In te re s s a n ttu n m it se in e n G efühlen, zum K o
k e ttie re n m it ih n en fü h re n und so den S tem p el d e r in n e re n U n e ch tch eit an sich tra g e n. “ 17 A z érzelm i tu d a to ssá g ezen túl- fo k o zása szin te ö sz tö n sz e rü ijelenség K lo p sto ck n ál. S zám ára ta lá n te rm é s z e te s és m ag átó l é rte tő d ő folyam at ez, de n ek ü n k b e lső v a ló tla n sá g o t és ü re ssé g e t jelent. L eg tö b b szö r u. i. — m in t L essing szellem esen m egjegyzi — az in te n d á lt nagy lelki rá h a tá s o k p a ró d iá ja k é n t sem m it sem érzünk!
Anyagélm ényeiben (Stofferlebnis) az első irreális vonás az, hogy lírai eg y én iség ét ep ik a i k ü lső ség ek m ögé rejti. Irre á lis a k izáró lag o s ódái k e re t is, m ely összes élm én y eit a fellengző p á to s z ra p ra e d e te rm in á lta s e lv o n ta figyelm ét az anyag sa já tos k ö ltő i é rté k e in e k felism erésétő l. M indent ö n lelk éb ő l m e r íte tt, az an y ag tó l legfeljebb ö sz tö n zést v á rt. így tulajdon- k é p e n i a n y a g k é sz le te a sa já t lelk e, a k ív ü lrő l jövő benyom ás csa k alkalom az önk ifejtésre. Ez m ag y arázza m eg e g y szers
m ind a v álto zato s elő ad ás hiányait, az aprólékos részletezést, a sok reflexiót, k itérést, átd o lg o zást és főként a rom antikus d e term in á c ió feltű n ő en nagy sz e re p é t ó d a k ö lté sz e té b en .
II.
Ó dáinak belső formája, v alóságuknak végső és v á lto z a tla n a la p ja az ő p ra e ro m a n tik u s lelkisége. M inden tulajd o n ság u k eb b ő l fakad. Ez v isszah at a külső b en y o m á so k ra s k ö lcsö n h atásu k ered m én y ek én t K lopstock szem élyiségének kim agasló jellem vonásai ó d ak ö ltészetéb en is visszatükröződnek. Az irre a litá s egyike e jellem vonásoknak. É rvényesülési lehetőségei k o rlá tla n o k . Összefügg a belső form a tö b b i jellem zőjével, az érzelm ességgel, feszültséggel, fenséges p á to ssz a l és a z e n e i
séggel. E g y e d u ra lo m ra tö r v elü k szem ben a külső form a m in d en ré sz é b e n , k ü lö n ö sen a stílusban.
T isztázzuk e z é rt a stílus fogalm át, hogy további k u ta tá sain k n ak m egb ízh ató a la p o t adjunk. L egm egfelelőbbnek látszik szám u n k ra E ls te r m e g h a tá ro z ása : „S til ist die Sum m e d e r
17 J. Volkelt: System d e r Ä sthetik, III. 316— 17. 1.
2*
e in h eitlich g e re g e lte n A u sd ru c k sm itte l eines W e rk e s, in d en e n sich die ä sth e tisc h e A uffassung und G e s ta ltu n g s k ra ft eines S chaffenden k u n d g ib t. “ 18 A z „einheitlich geregelte A u sd ru c k s
m itte l“ fogalm a m ag áb an foglalja a szo ro sab b é rte le m b e n v e tt stílust, a ritm u st és a nyelvm elódiát.
F o rd ítsu k figyelm ünket először a szorosabb értelemben vett stílusra.19 Irre a litá sáh o z igen sok alap v ető p roblém a fűződik.
E z e k e t a k ö v e tk e z ő szem p o n t sz e rin t igyekszünk m egbírálni és leh ető leg m eg is oldani: az e s z té tik a ig én y ein ek m egfelel-e azon irre á lis kifejezésm ódok re n d sz e re , m e ly e t K lo p sto ck p ra e ro m a n tik u s le lk é n e k m e g a lk o to tt? A fe le le t m e g le h e tő se n nehéz. S zabadjon a z é rt egy k ité ré s s e l élnünk, hogy K lo p sto c k s tílirre a litá s á t m o d ern szem p o n tb ó l is elfo g ad h ató v á teg y ü k .
A z é rzék fö lö tti, az e lv o n t és k ü lö n ö sen a sz e n t eszm ék és é rz é se k m e g te ste síté sé n e k k é t m ódja van. K ü lö n b sé g ü k e t azo n nal m egértjük, h a a bizánci, p ra e ra fa e lita és a beu ro n i m űvé
sz e tre és e lle n té té re R áfael s a fló ren ciek m ű v é s z e té re go n dolunk. A z u tó b b i az a n th ro p o m o rp h ism u sb ó l k iin d u lv a az
„ u to lé rh e te tle n e m b e re sz m én y “ k e re te i k ö z ö tt igyekszik k i
a la k íta n i az isten it. Igazolásul a görög p la sz tik a és az olasz- országi fe sté sz e t k ifejlő d ésére h iv atk o zik . „A us d en alten , in ih re r S ta rrh e it eh rw ü rd ig feierv o llen K u ltb ild e rn h a b e als H o ch b lü te h e ra u s die id eale M en sch en sch ö n h eit d e r G ö tte r b ildern des P hidias und P o ly k let m it N otw endigkeit en tw ic k e lt.“
H aso n ló k ép en az olaszországi fe sté sz e tb e n : „ . . . au ch h ie r (entw ickelt sich) die Selbstbefreiung von den feierlich e rh a b en en M o saik g em äld en d er B y sa n tin e r bis zu r H e rrlic h k e it d e r U m b rie r und F lo re n tin e r und d e r g ro ssen ita lie n isc h e n G la n z z e it. “ 20 Á m de azok, kik a h e llé n fejlő d ésre u ta lta k , e lfe le d té k a lényeges k ü lö n b ség et, hogy a görög iste n e k tu la jd o n k ép en h e ro iz á lt em berek, hogy a görög p la s z tik a az em b e rb ő l indult ki s az emberhez k e lle tt v issz a té rn ie , h a m ély és igófe a k a rt m arad n i. A z olasz fejlődés pedig nem szü k ség szerű , h a nem csak az elő b b in ek visszhangja volt. A k e re s z té n y m ü v é- 18 E. Elster: P rin zip ien d er L iteratu rw issen sch aft II. B and, S tilis
tik, 8. 1.
1H Az egyes stílusform ákról szóló alap v ető tu d n iv aló k at Elster fentebbi és R. M. M eye r D eutsche S tilistik (H andbuch des deu tsch en U n te rric h ts III.i.) c. m űvéből m erítettük.
20 Hettner, i. m. III.2. 112. 1.
s z é t első jelentős k é p v iselő in ek , a b iz á n c ia k n ak azo n b a n a t e r m é sz e tfö lö ttib ő l k e lle tt k iindulniok. B e lá ttá k , hogy a k e re s z tén y , azaz tisztán v alláso s m űvészet ak k o r a legigazibb, ha a föld- és időfeletti, m eg fo g h atatlan és végtelen Istenség je le n
létének é rz e té t leginkább fö lk elti bennünk, h a eszm ényéhez a legközelebb tu d férk ő zn i. 21 M iként a h it m essze m aga m ögött h a g y ja a tu d á st, úgy a tisz tá n vallásos m űvészet is tú lsz á rn y a lja az em beri szellem fogalm át a költői eszm ényiségről. E bben az e lté rő k iin d u lá sb a n rejlik te h á t a v alláso s és egyéb m ű v észet k ü lö n b sé g e. 22 E z é rt eg észen é rth e tő az is, hogy a m o d ern ek ta g a d já k a v alláso s m ű v é sz e tn e k m ég a le h e tő sé g é t is. Való, hogy á th a g y o m á n y o z o tt m ű v észeti fogalm aink cső d ö t m o n d a
n ak v ele szem ben. H a ugyanis a m ű v észet igazsága legnagyobb fo k á t a k k o r éri el, h a a le g é rz é k ib b en a la k ít — m e rt csak a k k o r fedi te lje se n a tá rg y á t és a k k o r egyesül v ele teljesen — , a v allá so s m ű v észet an n ál id eg en eb b lesz tá rg y á tó l, m inél é rz é k ib b é válik. T á rg y a ugyanis azo n ország, m ely nem e világról való. H am ann, a m ély en szán tó gondolkodó, azt m o n d ta egy
szer, hogy a leg sz e n te b b m ű v észet m ár nem is m űvészet, több a n n á l: ima.23
E zen m egism erésből ered ő következm ények vizsgálatával itt nem fo g lalk o zh atu n k . De ha K lo p sto ck ó d a k ö lté s z e té re alk a lm a z zu k e re d m é n y e in k et, a z t látjuk, hogy ahol oly tá rg y a k a t é rin t m int szerelem , b a rá tsá g , h a z a s z e re te t stb., ez a te st- te le n sé g súlyos hiány. A v alláso s ó d á k n á l a z o n b an ez egész te rm é sz e te s és hű k ifejezése K lo p sto ck e lra g a d ta to tt só v á rg á sá n a k a term é sz e tfö lö tti, az isten i fenség u tán . M aga is kifejti azt, hogy főcélja ,,die R eligion in ih re r ganzen S ch ö n h eit und H o h eit v o rz u s te lle n. “ 24
21 V. ö. Hamel, i. m. I, tüzet, 2. rész. K lopstock ezen expresszionista vo n ásairó l bővebben lásd F. J. S chneider: Die d eutsche Dichtung zwischen B aro ck und K lassizism us 117. és 128—31. 1.
22 K lo p sto ck szerin t is „ d er letzte Endzw eck d er höheren Poesie und zugleich d as w ahre K ennzeichen ihres W ertes ist die m oralische Schönheit.“
Von d er heiligen Poesie. G öschen X. 227. 1,
23 K lo pstock ód ak ö ltészete Istenben való öröm ének legszebb kifejezése.
Egyes ódái, pl. Dem A llgegenw ärtigen, Dem U nendlichen, A n d en Erlöser, F rühlingsfeyer stb. fe lü lm ú lh a ta tla n o k e tekintetben. L. errő l bővebben E. Elster: Fr. G. K lo pstock 16— 18. 1.
24 L. errő l bővebben M unc ke r: i. m. 323—29. 1.
Irre a litá s a nyelvi form ái25 kö zö tt különösen a szóössze
tételei érdekesek. T alálk o zu n k itt a k o n k rét és elvont fogalm ak különféle összetételétő l kezdve m indenféle típ u ssal, egészen a jelzős kifejezések végtelenül töm ör és sokszor hom ályos össze
vonásáig. így pl.: F reudenbegrüssung, B ard e n lie d e rtan z , zu kunftw iehernd, tollhansw ürdig, K riegshalbkunst stb. H asonlók a
szóképzései is, pl.: W äh lerei, B eschattung, k u nstw örteln, geh b ar stb. Jelzős kifejezései n éh a a bizarrságig k e re se tte k és é r t
hetetlenek, pl.: e ise rn e r Schlaf, geflügelter S ilberton stb.
Körülírásaiban néha m intha a précieusök dicsőségére p ály ázn ék , pl.: a gy;ors sik lás a jégen n ála: B eflüglung des S tah les, a p u s k ap o r: en tzü n d en d es K rau t, a távcső: zeigender H errschel, a te m e tő : G efilde, w o d e r U n s te rb lic h k e it das Leben reift, a b o r:
d e r T ra u b e Sohn, a szó: des G e d an k en s Zw illing stb.
K itűnő stílu s é rz é k é re jellem ző a b a n a litá stó l való aggódó félelem . M indig v á laszték o s, m ély en kom oly, szép és kifejező a k a r le n n i, 26 e z é rt nem k e rü lh e ti el a d agályt. íg y pl.: die E ro b e r e r k e tte v e rsa n k , schw eigend in d e r L egionen B lut; F e s t u n te r des segentriefenden F ried en s b esch atten d em Fittige
feiern stb.
Képeiben és hasonlataiban Sem m e n t r o m a n tik u s k é p z e le te tú lz á s a itó l. N a g y o n ir r e á lis pl. a ,,F ü r d e n K ö n ig “ f o r d ít o tt k é p e :
„Wenn die Rosse der Schlacht gezähmter wüthen, Als der schäumende Held nach Lorbeern wiehert.“
A fo k o zo tt k ép sem ritk a nála. F e ltű n ő e n irre á lis a k ö v e tk e z ő :
„Namenloseste Wonne meiner Seele, Gedanke des künftigen Schauns!
Du bist meine grosse Zuversicht,
Du bist der Fels, | auf dem ich steh' j und gen Himmel schaue.“
(Das A nschaun G ottes. M. u, P. I. 131. 1.) K é p z e le te rap szo d ik u s ro h a n á sá b a n villám g y o rsan és h é zagosán k ö v e tik egym ást a k é p ek és g ondolatok. így so k szo r p ra e g n a n ssá lesz a sz e rk e sz té s is, pl.:
25 V. ö. Chr. W ürf l: Über K lopstocks poetische S p rach e és Fr. Petri:
K ritische B eiträge zur G eschichte d er D ich terp rach e K lopstocks.
26 V, ö. értek ezését: Von der S prache d e r Poesie. G öschen X. 202. 1.
23
,,Der Liebe Schmerzen, nicht der erw artenden Noch ungeliebten, die Schm erzen nicht, Denn ich liebe, so liebte
Keiner! so w erd ich gel i ebt . , stb.
(G egenw art d er A bw esenden. M. u. P, I. 119. 1.) Igen nagy m érték b en fokozza az irreális h a tá s t az antik és az ősgermán mithologia v értelen és testte le n m otívum ainak b e lá th a ta tla n sora. „N icht nach dem Lorbeer, sondern nach dem frischen, h ellg rü n en E ich en b latt soll d er deutsche D ichter geizen; nicht im auslän d isch en Tem pel soll e r um herhorchen, sondern im Laub d e r v aterlän d isch en H aine. V erb an n t sei alles F rem d e. K eine an d ere M ythologie soll fo rtan der deutsche D ichter gebrauchen, als die celtische oder die M ythologie u n se re r V orfahren. “ 27 E kizárólagosság mégj óbban irre a liz á lja ó d a k ö lté s z e té t. M ár k o rtá rs a i is alig élv e z té k e k ie tle n világ o t, a m o d ern olvasó pedig te ljesen elfordul tőle.
K lo p sto ck szá m á ra ez a legszebb virág o k m ezője volt. T eljesen b e n n e él e világ b an s k izárja szívéből a való é le t n a p su g a rá t (B ücherw elt!). M inden szónak m egvan itt a m aga érte lm e és h e ly e. 28 A fogalm ak ezek állandó, v ilá g n é z e tsz erü m e g k ö tö tt
sé g ét a k lo p sto c k i k ö lté sz e t g eo m etriáján ak n e v e z h e tn én k . Ki v o nzódik m an ap o lyan fo g alm ak k al te líte tt k ö ltem én y ek h ez, m int G na, V elleda, Iduna, T anfana, B raga, T ely n stb, ,,M an h a t keine u n g estö rte F re u d e m ehr an diesen G esängen; der gute Kctf-n w ird ü b e rra n k t von m y thologischen B e w e is e n --- D iese ab enteuerliche F lu ch t in die nebelhaft graue U rzeit, die in n e re L e e re des gleissenden, an g eb lich en G erm an en tu m s h a t sich schw er gerächt. W ie dürftig und unausstehlich schw ülstig sind diese O den, von d enen in d er derb en K raftsp rach e der S tu rm - und D ran g p erio d e, a b e r treffen d und w ah r d e r S ch w eizer M a le r H ein rich F üssli an M erck schrieb, es w ürde ihm eb e n so le ic h t sein, in d e r Synagoge den T alm ud zu e rk lä re n , als die glasorischen Locken d e r E nherion und F ilea a u se in a n d e rz u le se n. “ 29
A szóhalmazás és a szóism étlés is nagyban alk alm as az 27 Hettner, u. o. III.2. 123— 24. 1,
V. ö. Fr. Strich: Die M ythologie in d er deutschen L ite ratu r von K lo pstock bis W agner. H alle, 1910. I. 63. 1.
28 Hettner, u. o. 125—26. 1.
irre a litá s fe lid ézésére. N éh a b á n tó k ak o fó n ia lé te sü l ily m ódon.
D e s tilirre a litá s á n a k legjobb fo rrá sa m égis a m ondatszövés.
M o n d a td e te rm in á ció in ak v álto zato sság a, h á tr a te tt jelzőinek h a tá ro z ó in a k b a ro k k tö m kelegé, a so rre n d v eszély es fe lfo rg a tá sa m ind erő s irre á lis h a tá s t v á lt ki az élv ező b en . íg y pl.:
„U nbesingbare Lust, ein süsser begeistender Schauer, Eine Thräne, die mir still den W angen entfiel;
Und, o ich sehe sie! mitweinende, weibliche Zähren, Ein mir lispelnder Hauch, und ein erschütterndes Ach;
Ein zusegnender Laut, der mir rief, wie ein S chatten dem Schatten Liebend ruft, weissagt, dich, die mich hörete, mir,"
(Die künftige G eliebte. M. u. P. I. 33. 1.) A p p e rc e p c ió s form áinak irre á lis v o n á sairó l n agyon so k a t feljeg y ezh etn én k . De fe je z e tek te ln é n e k m eg csu p án m eg s z e m é ly e síte tt fogalm ai, á tv á lto z ta tá s a i (V erw andlungen), m e taforái, m etonym iái, antithesisei, és epithesisei, synthesisei és k ö rü lírá sa i m eg lep ő en é rd e k e s irre á lis v á lto z a ta in a k csu p á n az is m e rte té s é v e l és p é ld á k k a l való illu sz trá lá sá v a l!
K lo p sto ck a k o rlá tla n dim enziók v ilág áb an él, így a h y p er- bolikus kifejezésm ód ó d a k ö lté s z e té n e k egyik fővonása. E sz m ényi le lk e m agához szépít, a m aga é le tin te n z ítá sá h o z em el m indent. E z é rt alk o t erős érzelm i h a tá so k a t k eltő szavakat, k ife je z é sek e t (M ach tau sd ru ck ), e z é rt v ariálja és fo kozza ő k e t a m o n d atszerk esztés kereteiben. Irre á lis k é p z e ttá rs ítá s a a vég
sőkig te rh e li e barokk szókölöncökkel a leggyengédeb)? ritm u so k a t is!
M indezen irre á lis tú lzáso k e lle n é re is ódái a le g b á m u la to sab b logikai fe lép ítésű ek . E zen logikai h ely esség k lasszik u s b ájt ad k ü lö n b en telje se n b a ro k k -ro m a n tik u s ó d áin ak . Ez adja m eg form áinak a biztos k e r e te t és ez teszi le h ető v é, hogy t a r talm i n e h é z sé g e k e t form ai ú to n oldjon meg.
A stílus irrealitásáh o z m éltó a ritmusé is. A hangsúly, az ütem előző és a p au za m ellett a szó tag eln y ú jtás, a többszótagú ü tem ek , a tem pó, a h an g erő sség v á lto zásai, a leb eg ő és á th e ly e z e tt hangsúlyozás, a csengő, to m p a és vegyes so rv ég ek , a különböző fe lé p íté sű sorok s ezek v ariálása, a v e rssz a k o s és an élk ü li k ik ép zés s a ritm ik u s le h e tő sé g e k szám talan , in k áb b é re z h e tő m int k ifejezh ető m ódja á lta l K lo p sto ck a le g v á lto z a to sab b , tö b b -k e v e se b b m üvésziességű irre á lis h a tá s o k a t éri el
ritm ik á já b a n . S zab ad ritm u sa it é p e n a szab ad ság u k te tte ir r e álissá. A „L ehrling d e r G rie c h e n " itt áll a leg táv o lab b az e sz m én y eitő l. O tt a le g irreálisab b , ahol é p e n ezek fölé a k a rja m ag asítan i k ö lté sz e té t.
Lényének irreális fe la jz o ttsá g a ód ái nyelvm elódiájának29 lü k te té sé b ő l is k ié re z h e tő . E lem ezzü k a z é rt a „ Z ü rc h e rse e “ k é t v e rs s z a k á t e szem p o n tb ó l:
„Schön ist, M utter N atur, deiner Erfindung P racht Auf die F lu re n verstreut, schöner ein froh Gesicht, Das den grossen G edanken
Deiner Schöpfung noch Einmal denkt. —
Komm, und lehre mein Lied jugendlich heiter seyn, Süsse F reude, wie du! gleich dem b eseelteren Schnellen Jauchzen des Jünglings,
Sanft, der fühlenden F anny gleich."
(M. u. P. I. 83. 1.) A k é t v e rssz a k m ag asfek v ésű m elódiája az újjongó öröm
„szellem i ü n n e p é n e k “ b a ro k k kifejezése. N agyon jellem ző az első 2— 2 so r k é tc sú c so s és az utolsó 2— 2 sor egycsúcsos fe l
építése. A schön, a Pracht, verstreut és süsse Freude m elo
dikus csúcsai s a m agasan fekvő sorvégek szépen kifejezik a csapongó öröm öt. A m ásodik versszak nyugtalanabb. A 2. és 3.
sorban három szoros em elkedése van: Süsse Freude, beseelteren, Schnellen Jauchzen. A 3. sor m ásodik fele alig észrevehetően ereszkedik. A z utolsó sor pedig három szakaszban három szoros alliteráció v al m éltóságosan ereszkedve eléri a m elódia a la p vonalát. A szertelen ifjúi öröm rom antikus len d ü lete irreális csúcsokra ra g a d ja fel a m elódiát. Fokozza a h a tá s t az is, hogy a m elódiacsúcsok m indig különös ünnepélyességű, m élyértelm ű sza v a k ra esnek. (P rach t, F luren, F reu d e stb .). M ár e két vers
szak m elódiájából is kiérezhető, hogy az egész ó d a a barokk lélek belső szépségének ih le te tt öndicsérete, m űvészien irreális
„szellem i ü n n e p “ a pom pázó term észet ölén.
25
10 N yelvm elódiai elem zéseinkben főként e két író ra tám aszkodtunk:
E. Sievers: R hythm isch-m elodische S tudien és A. Schmidt: K unsterziehung und G edichlbehandlung I. k.
K lopstock lelkiségének hézagai ó d ak ö ltészetéb en h a m a r m egbosszulták m agukat. A sok ism étlődés, a h alv án y célzások távoli, ism eretlen dolgokra és esem ényekre, a legfontosabb összefűző elem ek kihagyása, a m ajd n em m indig preg n án s sz e r
kesztés, a k ép zelet s z a b a d já ra eresztése, a m erész szintézisek és asszociációk, a d eterm inációk özöne stb. — m indez k eresetté, talán y o ssá, b izo n y talan n á és b o n y o lu lttá te tte ódái form akincsét, bár értelm ü k a kép zelh ető legegyszerűbb volt. A ta rta lo m és form a nem fed ték többé eg y m ást,31 S okszor csak egy h a jsz á l v á
la sz t el az egym ást kiegyenlítő h arm ó n iáju k tó l. A zo n b an ez a h arm ónia K lopstock lelkében sem volt meg. E h ián y te tte le hetővé, hogy az irrealitással, m int a klopstocki lelkiség és k ö l
tészet egyik fontos összetevőjével a fentiekben oly bőven fog
lalk o zh attu n k .
III.
31 V. ö. Muncker, i. m. 501—7. és 509—23. 1.
I.
K lopstock m int az ú jab b ném et k ö ltészet első igazi lírikusa, telje se n az érzelm esség alap ján áll,1 E fogalom m al m ár ta lá l
k o ztu n k ugyan az egyházi én ek n él, A ngelus Silesius, Spee, G ryphius és m ások költészetében, de eg y ed u ralk o d ó fontosságra csak K lo p sto ck ó d a k ö lté sz e té b e n em elk ed ik . A z ő érzelm es- sége re a k c ió a k o r felvilágosult racio n alizm u sa ellen. F o rrá s a a p ro te s tá n s egyház a k k o r m ég virágzó p ietizm u sa1 2 és az angol szentim entalizm us (R ichardson, Young stb.) E h a táso k term é
keny c síráit erős és büszke egyénisége nagyhatalom m á fejleszti ki a k o r egyre táguló g o n d olatvilágában. R om antikus ereje e felfo k o zo tt érzelm esség v ilág szem léletéb en éli ki m ag át.3 K lo p sto ck te h á t új é le té rz é s hordozója, m elynek é lte tő je a v é g te le n u tá n i vágy, te tő fo k a a kozm ikus s z e re te t. R ája is jel
lem ző, am it G leim ről m o n d o tt: ,,Sein b re n n e n d e r D urst, F re u n d en eind F re u n d zu se in “ (An G leim ), de e b a rá t a v é g te le n re tág u lt ro m an tik u s szellem világ. M ély eb b rő l te k in tv e ez az é le té rz é s nem sp o n tán , hanem egy új v ilág n ézet ép ítő a k a rá sa .
„A uch K lopstock wie K leist will das H ochgefühl einer grossen Stim m ung m it einer schaffensfreudigen G esinnung vereinigen:
die p a th e tis c h e Stim m ung soll ihm d er H ö h ep u n k t eines k lar- g e o rd e te n L eb en s sein, n ich t w ie bei den M y stik ern , N o rm al
z u sta n d ,“4 N ála m inden érzelem , de nem üres, hanem gondo
la to k k a l te líte tt, sajnos n é h a tú lte líte tt érz e le m .5 Á hítozza az IV. Érzelmesség.
1 V. ö. Vietor, i. m. 110. 1.
2 L. errő l kim erítően H. R. G. Günther: Psychologie des deutschen Pietism us. D eutsche V ie rte lja h rsc h rift für Lit. und G eistesgesch. 4. k. 1 füzet.
3 V. ö. E. Kircher: P h ilosophie d er R om an tik 4. 1.
1 R. M. Meyer: G eschichte d er deu tsch en L ite ratu r bis zum 19. J a h r h u n d e rt. 381, 1.
5 V, ö, Erich Sc hm idt: C h a rak teristik en I. 118. 1.
érz e lm e t, ki a k a rja élni egész teljesség éb en , m in d en á rn y a la tá b a n . így egész lén y e e b ű v k ö rb e k ap cso ló d ik és nem lel n y u g alm at az érzés irra tio n a litá s á n á l fogva a b e te lje se d é s egy fo k á b a n sem, sz en tim en tális lesz a szó jobbik é rte lm é b e n . ,,So s te ig e rt sich d e r S e n tim e n ta le in im m er n e u e n A n läu fen in die überschw englichen U n fassbarkeiten der G efühlstiefen hinein.
E r w ird n ich t m üde, die Ü b e rv e rn u n ft sei es d er L iebe, sei es d e r R eligion o d er K u n st o d e r eines a n d e re n G efü h lsg eb ietes auszuschöpfen. D ieses S ichhineinsteigern in die U n fassb ar
k eiten d er G efü h lsin h alte ist eb en d am it zugleich ein S treben, die G efühle vom B oden d e r S in n lich k eit loszulösen, ins G eistige v erflü c h tig e n und sich in diesem E n tsto fflich en und Sublim ie- ren nicht genug tu n zu kön n en ,“6 E jellem zés te lje s egészében áll K lo p sto c k ró l is.
A z érzelm ességet gondolat élm én y i a la p ja i ism ét új o ld a láró l m u ta tjá k be nekünk. Lelki k ép ét az aktív á llásfo g lalás m in
dennel szem ben és inkább a fogalm i e lh a tá ro lá s aprólékossága, m int az érzéki k iélezettség jellem zi. A k ü lső világ h a tá ro z o tt körv o n alak k al és színekkel szinte naiv állan d ó ság g al vetítődik lelke tü k rére. G o n d o lju n k csak G iotto stb. te rm é sz e táb rá z o lá saira! Nem volt szem e az érzéki világ nagy valóságaihoz. E zzel szem ben belső én je b ám u lato san k ifejlett, tele világos fogalm ak
kal, m int a középkor em berénél. ,,Er b e n u tz t alle seine G e d a n k e n k ra ft dazu, die W elt zu ab strah ieren , zu id ealisieren und sich d an n schw ärm end im Id eal zu erg eh en .“7
A z érzelm esség a n ya g élm én yét az egysíkúság jellem zi gon
dolatban, térb en és időben eg y arán t. G ondolatilag m inden esz
m én y iért tu d lelkesedni. M egcsendül a la n tjá n m inden á lta lá nos em beri gondolat és érzés (vallás, szerelem , haza, te rm é s z e t k o rtö rté n e ti és tudom ányos problém ák stb.) M indezt azonban a s a já t én jé re v o n a tk o z ta tja és vetíti ki m agából. Ő a ném et iro
dalom első nagy ex p ressio n ista k ö ltő je .8 ,,So s ta rr und eigen
süchtig ist er, dass er sein Ich an die S telle d er W elt setzt. So b erau b t er die W e lt ihres G lanzes, ih re r F arbigkeit, ihres G e stalten reich tu m s. E r v erarm t an sich selber, und sein Lied w ird zum fernen k reisen d en S tern im unendlichen A ll, d u rch den
u Volk el t: System d er Ä sth etik III. 315. 1.
' Ermatinger: Das d ichterische K unstw erk 94. 1.
8 V. ö. Schneider, i. m. 116. 1.
29 lu ftle e re n R aum von unserm Leben geschieden.“9 Ó daköltészete a tá rg y lebecsülésének szám talan je lé t ta rta lm a z za . T érbelileg és idóbelileg csak szim bólum az anyagélm ény. A ,,couleur lo c a le “ h iá n y a színtelenné és hideggé teszi. A sok különnem ű, önm agá
ban jelen tö ség telen gondolat- és anyagélm ényi elem et életérzése á tlelk esíti és eszm ed in am ik ája á lta l életigenlő ritm usa ú jjá a lk o tja, ó d ak ö ltészete szám ára alk alm assá teszi.
II.
Ódái belső fo rm á já t elh atáro zó lag d ete rm in á lja a ro m an tikus életérzés, m ely n ála path etico -en th u ziasztik u s form ájában jelenik meg. „D ieses P ath etisch e en tsp rin g t aus einer ganz a n d e re n Q uelle als das L yrische un d E legische und führt d ah er zu S tilg eb ild en von w esentlich abw eichendem G e p räg e.“10 11 E p áto szn ak életelem e a végtelenül szép és jó kifejezése, m int A. W . Schlegel írja : „D as Schöne ist eine sym bolische D a rste l
lung des U n en d lich en ."11 Ez az ú. n. „m agasabb m ű fajo k “ a la p elve, m ely et K lopstock is h ird e te tt. A zonban nagyot vét ő is az eszm ényei ellen, m időn a did ax is hátsó g o n d o latát fűzi hoz
z á ju k a kivitelben,
A m ily kizárólagos ez az érzelm esség a világgal szem ben, ugyan o ly an önm agában is. Nem tagozódik, helyesebben: egy ta g já n a k sincs önálló élete, oly szilárd egészet alk o t m indegyik.
V oltak ép en egy vezetőm otivum sz a k a d a tla n v ariáló d ása, egy e rő te lje s és új élet válto zato s m egnyilvánulása, költői p á rh u z a m ok egybecsengő soro zata e végtelen m elódia.12 H iányzik belőle a b efejezettség, az e lh a tá ro z o ttság ra való törekvés. E belső form a nyílt, tag o zatlan egység. H a kettősség van benne, az m ár m eg b o n tja az egyensúlyt. R om antikus torzóhoz hasonlít, m ely b efejezetlen ség én ek m űvésziességével lep meg. M áskor az irreális tu lajd o n ság o k u ra lk o d n a k benne s nem es érzelm ességét érzelgősséggé alacso n y ítják .
M eg állap íto ttu k , hogy K lopstock ó d ak ö ltészete eszm e-, és érzésv ilág án ak a la p ja az érzelm ességben rejlik . A m ily egy
* Ermatinger: Die d eu tsch e L yrik I. 15. 1.
10 Elster: S tilistik 48. 1.
11 Prosaische Jug endschriften, hrsg. von J. M inor. 1882, 2. k, 290. 1. é s Berliner Vortesungen, hrsg. von J. M inor. 1884. 1. k, 90, 1.
12 V. ö. Strich, i. m. 288— 9. 1.
