Musil, J.: A városi és falusi lakosság halandósági különbségei

(1)

STATISZTIKAl IRODALMI FIGYEIÉ

1005

A népesség száma (millió fő)

A termékenység 1951 19 %1

óv

Magas ... 357 775

Közepes ... 357 634

Alacsony ... 357 589

A születési arányszám (ezrelék)

Magas . . . . 432 40,0

Közepes . , . 432 24.()

Alacsony , , 43,2 23,4

A halálozási arányszám (ezrelék)

Magas ... 231 14,8

Közepes ... 31 14.13

Alacsony ... 31 143

A szerző szerint Coale és Hoover szá—

mításai jóval reálisabbak a hivatalos indiai beesléseknél, a népesség száma 1981—

ben (a magas és közepes termékenység át- lagaival számítva) mintegy 630 millió lesz, szemben az 1951. évi népszámlálás alap—

ján álló hivatalos becslés szerinti 527, il—

letőleg 535 millió fővel.

A szerző a tanulmány második részében röviden ismerteti az indiai mezőgazdaság fejlődésének történetét a század első felé—

ben. A népesség növekedése ebben az idő—

szakban jóval gyorsabb volt, mint a

megművelt területé, így átlagosan 15 szá—

zalékkal csökkent az egy 'földművesre jutó megművelt földterület nagysága. Az ország egyre inkább gabonabehozatalra szorult, 1941 és 1951 között pedig az élel- miszerfogyasztás az eddigi legalacsonyabb szintet érte el. Az okokat keresve, a szerző főleg Pakisztán nagy rizs— és búzatermő területeinek Indiától való elcsatolását említi meg. 1951 óta, az első ötéves terv folyamán a mezőgazdasági termelés vala—

mit javult, bár az egy főre jutó kalória—

és proteinfogyasztás még mindig rendkí—

vül alacsony. Az eddig bekövetkezett ja- vulás főleg az öntözés megjavításának köszönhető. Az indiai mezőgazdaság azon—

ban még hosszú ideig a monszun hatásá—

tól függ.

India népessége főleg gabonafélékkel és hüvelyesekkel táplálkozik, a hús— és tej—

fogyasztás igen alacsony, annak ellenére, hogy India rendelkezik a világ legna- gyobb szarvasmarhaállományával. A szarvasmarha leölése azonban általában tilos, az állatok gondozása meglehetősen

primitív módon történik. (Az egy szarvas—

8 Statisztikai Szemle

marhára liter.)

A kormány tervei szerint a legköze—

lebbi 10—12 éven belül a tejhozam mint—

egy 30—40 százalékkal növelhető.

Az ország népességének napi átlagos kalóriafogyasztása 1954—1955—ben 1850 kalória volt (az ENSZ hivatalos adatai szerint). ennek 6 százaléka állati eredetű.

A tápanyag'fogyasztás tehát hihetetlenül

alacsony. A szerző mindamellett nem fogadja el teljesen hitelesnek az említett adatot és több neves indiai kutató vélemé- nyére hivatkozva, úgy gondolja, hogy az egy főre jutó napi átlagos kalóriafogyasz—

tás 1800—2000 között van, tehát alacso—

nyabb, mint Japánban (itt 1953—1954—ben 2165 kalória volt). A mezőgazdasági ter—

melés javulása következtében 1961-ben az egy főre jutó napi átlagos kalóriafogyasz—

tás 1920—2130 kalória között lesz, azaz 6—7 százalékkal növekszik. A szerző úgy gondolja, hogy 1981—ig a rendelkezésre álló élelmiszermennyiség mintegy 100 szá- zalékkal, a népesség pedig 75—80 száza—

lékkal növekszik és ezáltal 1981-ben az

egy főre jutó átlagos napi fogyasztás el—

éri a 2500 kalóriát.

(Ism.: Vukovich György) jutó tejhozam évenként 185

Musil, J.:

A városi és falusi lakosság

halandósági különbségei

(0 rozdilech v umrlnosli obyvalel mest a ven- kova.) —— Statislickú Obzor. 1958, No. 2, 67—77. p.

A második világháború előtt általánosan elterjedt nézet volt, úgyszólván demográ—

fiai törvényszerűségnek tekintették, hogy a városi, különösen pedig a nagyvárosi lakosság egészségügyi helyzete kedvezőt—

lenebb, mint a falusi lakosságé. Ezt a té-

telt elsősorban a falusi lakosság alacso—

nyabb halálozási arányszámával igyeke7—

tek bizonyítani. Néhány tanulmány ugyan

már csehszlovák viszonylatban is rámuta—

tott arra, hogy bizonyos korcsoportokban magasabb a falusi lakosság halálozási arányszáma, mint a városokban, továbbá.

hogy a tbc halálozások száma —— amelyet tipikus városi betegségnek tekintettek ——

gyorsabban csökken a városokban, mint

a falvakban, ennek ellenére azonban ér—

vényes tételként hangoztatták ;,a városok

biológiai negatlvitását".

(2)

1006

A szerző az 1950. évi csehszlovákiai nép—

számlálás, valamint az 1949. és 1950. évi halálozási adatokra támaszkodva igazolja, hogy a cseh, tartományok nagyvárosaiban általában minden korcsoportban kisebb a halálozási arányszám, mint a falvakban.

Nagyvárosoknak tekinti a 100 000 lakos—

nál népesebb településeket, de megjegyzi,

hogy ez a mennyiségi osztályozás önkényes

és nem is fejezheti ki teljes egészében az

életkörülmények és az egészségügyi vi- szonyok közötti különbséget. A Városok halálozási arányszámát száznak tekintve,

STA'I'ISZTlKAl 1399)le smrsm *

bemutatja a "halálozási indexet ' kereso? ,

portok és különböző léleksZámú községek—

szerint. A számításoknál az 1949/1950 évi,

halálozások átlagos adatait és a nép—bf,

számlálás korcsoportok szerinti bontását használta. A szerző az utóbbival k.?uit:sb—_*í latban kiemeli, hogy ez az,,osztályozájs'in—v N _;

kább gazdaságstatisztika'i, mint demográé- _ fiai célokat szolgál. Nemek szerint bontva a fenti adatokat, kiszámítja a halálozás standard együtthatóit községi kategóriák,, _

* szerint.

** i

A halálozás standard együtthatóí a cseh tartományokban I949/50-ben, a települések nagusdgcsoporliuí

s—erini

2000— 5000— 10000— 20000— moga—_. , _

"4000 4999 9999 19999 49999 99999 IM

Nemek _ ,

lakosú település

Férfiak ... 12,79 12,93 11,77 . 12,13 12,55 12,02 ILM

Nők ... 1132 1130 10,53 1039 10,60 10,02 931

Együtt 12,05 12,08 ILM 11,15 ILM 1036 10,77

Az elemzés eredménye

az alábbiakban

foglalható össze.

1. A férfiak és nők halálozási arány- száma a 100000 lakosnál népesebb váro- sokban kisebb mint vidéken, kivéve az 50—64 éves korcsoportot. Különösen ma- gas vidéken a 0—5 és a 15—34 éves kor-

csoportba tartozó férfiak, valamint az

ugyanezen korcsoportba tartozó 2000——

5000 lélekszámú községekben élő nők ha-

lálozási arányszáma,

2. Az 50—64 éves korban általában ma—

gasabb a halálozás mértéke a városokban,

mint a községekben.

3. Igen kedvező képet mutat a halandó?

ság az 5000—9999 és az 50 OOO—99 999 la-

kosú településeken. Az utóbb megjelölt településeken a férfiak halálozási arány-

MUNKAUGYI,

Cerveny, A.:

Helytelen irányzatok a tervezési

módszerekben és a munkaügyi

statisztikában

(Nesbrávné smery v metodice plánováni a ve sta- tistice práce.) — Statistickú Obzor. 1958. No, 4.

145450. 9.

A bevezető rész általánosságban meg—

állapítja, hogy a csehszlovák statisztika 1952 óta nem teljesíti teljes mértékben

száma kisebb volt, mint a nagyvárosok—

ban és a falvakban élő nők halálozási arányszáma.

A szerző érinti a csecsemőhalandóság kérdését is. Összefoglalásképpen megálla- pítja, hogy a halandóságot igen nagy- mértékben befolyásolja a települések

nagysága a munkába lépő (a 15—20, 20——

34 éves) korcsoportoknál. Feltételezhető,

hogy a nagymértékű belső vándorlás, vá- rosba özönlés lényeges tényezője a városi lakosság kedvezőbb halálozási arányszá—

mának. Végül megemlíti, hogy a feltün—

tetett adatok további elemzése, az okok felderítése csak egy részletesebb, a halál—

okokat is figyelembe vevő és egyéb mód—

szertani hiányosságokat kiküszöbölő vizs- gálattal lehetséges.

(Ism.: Danyi Dezső)

STATISZTIKA

sokirányú feladatát. Ugyanis túlnyomó- részt a rövid távú tervezési, szervezési

feladatok szolgálatában működött és így háttérbe szorult a statisztika legfőbb funk—

ciója, a sajátos statisztikai módszerekkel

végzett tudományos társadalmi—gazdasági