Dangel, J.: A városi lakosság fejlődése Lengyelországban az 1950–1960. években

STATISZTIKAI IRODALm nemo

107

DEMOGRÁF'IA. EGÉSZSÉGÚGYI STATISZTIKA

Townsend, Peter:

Az öregek családi élete.

Vizsgálódás Kelet—Londonban

(The family life of old people. An inguiry of East London.) London. 1957. Routledge and Ke- gan Paul. 284 p.

Szerző könyve London keleti részében végrehajtott vizsgálat eredményeit ismer—

teti. A vizsgálat célja az idős korúak csa- ládi életének megismerése volt. A kerület, amelyben a vizsgálatot végrehajtották, London középpontjához közel esik, túl—

nyomóan munkás lakosságú és így feltéte- lezhető, hogy az itt élő idősebb emberek családi élete lényegében jellemző London más munkás kerületeire is.

A vizsgálat elsősorban annak az általá- nosan elterjedt nézetnek helyességét vagy helytelenségét kívánta tisztázni, mely sze—

rint az öreg emberek egyre nagyobb szám—

ban maradnak magukra, megszakad kap- csolatuk gyermekeikkel, rokonaikkal, a társadalommal, Mi valóban a helyzet: mi—

lyen gyakran érintkeznek az öregek gyer—

mekeikkel és rokonaikkal, s azok milyen távolságra élnek tőlük? Milyen mértékig segítik egymást az öregek és gyermekeik munkával és pénzzel, rendszeresen és rend—

kívüli esetekben? Mi az idős férfi és asszony társadalmi szerepe közötti különbség? Mi—

lyen változás figyelhető meg az öregek stá—

tusában? Kik azok az öregek, akik legin—

kább igénybe veszik az állami társadalmi szolgáltatásokat? -—- Ezek és ezekhez ha—

sonló kérdések voltak azok, amelyekre vá- laszt keresett Townsend a vizsgálat során, melynek fő eszköze a kikérdezés volt.

Szerző 203 65 éven felüli férfit és 60 évnél idősebb nőt kérdezett ki; a kikérdezés első (fő) szakasza átlagosan két órán át tartott, melyet követett egy második, de voltak személyek, akiknél harmadik és negyedik kikérdezésre is sor került. Szerző néhány esetben meglátogatta az öreg rokonait is.

A kikérdezés mellett a vizsgálat felhasz- nálta még a szociális nővérektől, társadal—

mi segélyszervezetektől kapott felvilágo- sítást is, valamint egyes öregek naplóitis.

Townsend a Vizsgálat eredményeként cá—

folia azt a nézetet, mely szerint az öregek egyre inkább elszigetelődnek, magukra ma- radnak. London munkáskerületének öregei ' túlnyomó többségükben szoros kapcsolat- ban élnek gyermekeikkel és problémáikat legiobban úgy lehet megérteni, ha nem mint elszigetelt egyéneket nézzük őket, hanem mint egy több generációt magá- banfoalaló család tagjait. Az öregek jelen—

tős része együtt is él valamelyik gyerme—

kével, de a' szoros családi kapcsolat akkor is fennáll, ha nincs együttélés. A gyerme—

kek többsége ugyanabban a kerületben la- kik, mint az öregek, ami elősegíti a gyakori érintkezést; a vizsgált öregeknek átlagosan 13 rokona él egy mérföldes körzeten belül,

* gyermekeik 75 százalékával találkoznak legalább egyszer egy héten, egyharmadá—

val pedig naponta.

Az öregek és gyermekeik kapcsolatára jellemző a kölcsönös segítség. A vizsgálat során kiderült, hogy az öregek életében a nagyszülői szerepnek egészen rendkívüli jelentősége van;'az unokákkal való foglal—

kozás aktív tagjaivá teszi őket a kiterjedt családnak. Különösen fontos a nagyanya szerepe, aki többnyire leányaival és azok gyermekeivel áll szoros kapcsolatban.

Míg a családi kapcsolatok rendkívül tartósaknak bizonyultak az öregek életé—

ben, addig a barátság, szomszédság, vala- mely társasághoz való tartozás egyáltalán nem mutatkozott alapvetőnek és felbont—- hatatlannak. A londoni kerületben élő öre- gek nagy többségének csak igen korlátozott kapcsolatai voltak szomszédaikkal és csu—

pán néhánynak volt akár csak egy olyan barátja, aki nem tartozott a rokonsághoz.

A kiterjedt családhoz való tartozás azon- ban nem jelent zavartalan öregséget. Első- sorban nem oldja meg az öregedő férfi problémáit. Az idős asszony viszont mint nagyanya, jelentős státust kap, 5 fontos feladatai vannak. A nehezebb helyzetben Townsend azokat az öregeket találta, akik- től elszakadtak gyermekeik vagy nem is voltak gyermekeik, s öregségükre izolálód- tak. Ezek voltak legjobban ráutalva a tár—

sadalmi szervezetek segítségére, amit aránytalanul nagyobb mértékben vettek igénybe, mint azok, akik családban éltek.

Townsend a vizsgálat eredményeiből ka—

pott kép alapján gyakorlati javaslatokat is tesz arra vonatkozólag, hogy mit kellene tenni a társadalomnak a magukra marad—

tak öregségének elviselhetőbbé tétele érde—

kében.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)

*

Dangel, J.:

A városi lakosság fejlődése Lengyel- országban az 1950—1960. években

(Rozwoi ludnosr'i miejskíei w Polsr'e w akre- sie 1950—1980.) —- Miasto, 1961. 7. sz. 26—29. p.

Az 1950. és 1960. évi lengyel népszámlá—

lás adatai alapján megállapítható, hogy a lengyel városok és városjellegű települések lakossága ebben az időszakban 4 és félmil-

108

lió fővel, vagyis kb. 46 százalékkal növe—

kedett. A városi lakosság aránya az össz—

lakossághoz az 1950. évi 39 százalékról 1960-ban 48,1 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy Lengyelország teljes népsza- porodása ebben az időszakban a városi la- kosságot növelte. A városok és városjellegű települések növekedését 40 százalékban természetes szaporodás, 20 százalékban belső vándorlás, és 40 százalékban admi—

nisztratív—igazgatási változások okozták.

1960—ban 743 város és 150 városjellegű te- lepülés volt Lengyelországban, míg 1950—

ben csak 706 város (ezek közül ötöt idő—

közben a szomszédos nagyvároshoz csa—

toltak), városjellegű településeket ugyan—

is 1954-ben létesítettek.

A várost lakosság megoszlása

a különböző nagyságú városok csoportjai között, 1950—1960

A városi lakosság aránya az összlakoss ghoz

A város A lakosság Máma viszonyítva (százalék)

típusa (ezer fő)

1950 1960

1 0— 5 ... 56 47

2 5— 10 ... 22 27

3 10— 20 ... 11 15

4 20— 50 ... 7 , 7

5 60 — 100 ... 2 2

6 IDO—500 ... 3 2

Mindkét időszakban összesen két 500 OOO-nél népesebb város volt. A lakos- ság számának növekedése következtében egyes városok magasabb típusba kerül—

tek:

A városok átrétegeződése, 1950—1960

Á tkermt váro- Tipus- Átkerült sok aránva az

ból Típusba városok száma eredeti típusban

(százalék)

1 2 97 33

2 3 73 40

3 4 . .

4 5 17 27

5 6 7 17

Az összes városoknak kb. 6 százaléká—

ban a népesség száma növekedett, ezek mind 5000 lakosnál kisebb városok vol—

tak. A városok kb. 20 százalékában (142 városban) a lakosság számának növeke—

dése azonos volt a természetes szaporodás országos átlagával, a többi 516 városnál a népességszám jelentősen növekedett.

(Ism.: Zircz Péter)

Henry, Louis:

Termékenység és család.

Matematikai modellek

(Fécondlté et famllle. Modéles mathémat'l—

ones.) —— Poputation. 1961. 1. sz. 27—48. p. és 2.

sz. 261—284. p.

A francia demográfiai intézet, (Institut National d'Études Démograpluíauea) né—

" hány éve foglalkozik a fizimógiai termé—

kenység problémájának vizsgálatával. A kutatások két irányban folynak. Egyrészt kísérleti úton tanulmányozzák a kérdést olyan módon, hogy megvizsgálják a há—

zasságok termékenységének alakulását; a születéskorlátozást nem alkalmazó kö—

zösségekben. (Igy például a szerző arégi, néhány évszázad előtti genfi családokat, egy normann egyházközség adatait stb.

vizsgálta meg.) Másrészről matematikai modellek alakjában dolgozzák ki a fizi—

ológiai termékenység mechanizmusát —A szerző azonos című cikkben foglalkozott már egyszer ezzel a kérdéssel? Ebben a néhány év előtti tanulmányban megvizs- gálta a termékenység és a modellekben alkalmazott függvények összefüggéseit abban az esetben, ha a születéseket nem korlátozzák. A most ismertetett cikkben egyrészt a modelleket tökéletesíti, más-—

részt azok számszerű alkalmazási lehető—

ségeit mutatja be. A termékenység modell- jét születéskorlátozás esetében későbbi ta—

nulmányban kívánja ismertetni.

A modell a következő általános meg——

figyeléseken alapszik:

a) minden fogamzás után ,,holt idő"

kezdődik, amely magában foglalja a ter- hességet és azt a terhességet követő kü—

lönböző hosszúságú időszakot, amely a szülés és a peteérés, illetve a szexuális kapcsolatok újrakezdése közt eltelik.

b) a holt időkön kívül a fogamzás csak a szexuális kapcsolatok véletlenen ala-—

puló függvénye,

c) a fogamzásoknak csak egy része ve—

zet élveszüléshez

Ezt a három tényt három alapvető függvény alakjában fejezik ki

Ezek:

1. a holt időszak időtartamának függ-—

vénye,

2. a megtermékenyülés függvénye, vagyis a fogamzás valószínűsége a holt, . időkön kívül,

3. az élő gyermek születésével véget érő terhességek aránya.

Annak a kétségtelenül kisszámú meg-.—

figyelésnek alapján, amely az olyan kö- zösségek köréből rendelkezésre áll, ame—

1 Population, 1957. 3. sz. 413—444. p.